MÁSODIK SZÍN

(Vadregényes táj. Az előtérben jobbra malom. Messze kastély.
Csilla Tündér szép Ilonát vezetve megjelennek.)

CSILLA

Im itt vagyunk. E helyt szoktam vele
Enyelgni - -

ILONA

             Mily alakban?

CSILLA

                          Láthatatlan.
Elég, hogy engem érezett szive,
A föld lányát nyugton csókolni hagytam.

ILONA

Tán kedvesét. S ki az?

CSILLA

                           Molnárleány.

ILONA

Ah, ah! - -

CSILLA

              Várjunk csak kissé, itt az óra,
Hogy láss magad.

ILONA

                       Csodálatos talány
Költőd s kalandod -

CSILLA

                       Óh, bár válna jóra!

A KÖLTŐ (könyvvel kezében jő a háttérből)

Nagy árnyak! Óh, csak lengjetek körül!
Lelkem megérez és ernyedetlenül
Ontom küzdéstek, int a nagy idő.
Elesni, győzni - véletek dicső. -
Ti a tömegnél egy fővel nagyobbak,
Erényeitek rám is átragyognak.
Achilleus haragját érezem,
Maratonnál kigyújt a győzelem,
Colomboval lángcsillagzat vezet,
Fingálhoz a borongó képzelet.
Mi a jelen nekem - ah, el vele,
A kor hitványabb-é vagy embere?
De nem káromlom hát a napsugárt,
Mely végig árjadoz, - az illatárt!
A lány szerelme, a százhangu ének,
Nem-e mind szívverése a jelennek.
A képzelet, mely nagysághoz vezet,
[Olvashatatlan szó] sírt tár fel nekünk,
Belé csak a [Olvashatatlan szó] jelen tehet
Egy kis sugárt, melynél melegedünk.

[A kézirat itt megszakad.]