TÜNDÉRÁLOM

A drámatöredék kézirata az OSzK Kézirattárában az 1041 Fol Hung szám alatt található. 9 levél. Az első szín másolat, a második színtől Madách kézírása. Javítások a költő kezétől. A drámatöredék első színét először a Koszorú-ban közölte Arany János (1864. II. 123-25. l.) Utána Gyulai Pál Madách Imre összes művei c. válogatásában (Bp., Athenaeum 1880, I-II., új lenyomat: 1895) a III. k. 317-328. lapján, majd Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetében (1053-1064. l.) jelent meg. Jelenlegi CD-szövegünk ennek a szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Modernizáltuk benne a drámatöredék helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. százhangu, szive, kobor stb.) szóalakok, továbbá a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. boszúmra, léssz), hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF - Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. tajkát, kozmetik, kincseret), a régies ragozáson (mint pl. birandja, felismeré stb.).

Arany János a Koszorú-ban közölt részlethez a következő szerkesztői megjegyzést fűzte: E töredék egy készülőben lévő mű darabja, melyet, hogy a szerző bevégezzen, a t. olvasók éppen úgy óhajtani fogják, mint alulírt szerkesztő." (125. l.)

Madách Imre feljegyzései között, a színpadi jegyzetek között ezek a vázlatok a szerepeltek:

TÜNDÉRÁLOM

Drámai költemény

1864 jan. 2.

Iső sz. Tündérország. Ilona unatkozik, a földre óhajt, hallja a költő hírét s hozzá készül.

IIik sz. A költő otthon. Apja, anyja szándéka a fiúval, ez készül ki a világba. Ilona megjelen, mint pórleány.

IIIik sz. Hivatalszoba, bál, IV. Az összeesküvésnek rejtőzni kell.

Vik sz. Pokol. VI. Herkules, VII. Sámson, VIII. Mária.

IXik sz. Forradalom, győzelem, csömör.

X. Bukás.

XI. Színház.

XII. A költő otthon.

Tündérálom.

A hideg világfi kritizálja a színészeket, hogy dühöngnek - mosolygva kell meghalni.

Világszép asszonya: ne dicsekedjél - eltűnt.

Világbíró király, mi lesz utánam, hogy áll meg a világ.

Öreg fiú, fiatal anya a másvilágon.

Szerencsés légy, hogy megúnd a világot.

Disznóképű herceg, egy csepp könyű esett rá, s elváltozott.

A tündérkorona elvesz s lesz belőle lány - addig kacagott a szerelmen.

Az apa, ki fia törekvéseinek mindég ellene volt, később belátja fia igazát; hogy megcsalatott, melléje áll, de már késő - mond a fiú.

S a megváltó örök üdvében még
Siratja, hogy közénk egykor leszállt,
S minden szív, melyben egy szikrája ég
A szent ügynek, vele könyörg halált,
Hogy látniok ne kelljen sorsukat,
Melyben részes minden kivált kebel,
Miként vérázott bibliájukat,
A bűn átokká magyarázza el.

        ("A Megváltó"-ból)

Az apa fiát jólétre akarja, az anya művészetre, szerencsétlen és művész.

Ha a tengerhez egy században egyszer jő egy madár, s szájában visz vizet, van remény, hogy elhordja. De -

Achilles és Helene a másvilágon találkozik; mindketten rontottuk az emberiséget.

Végére

Minden boldogsága (a földieknek)
Égieknek mosolygása

A te hangjaid újak,
Visszatérek hozzád.

Fődarab

Költőileg veszed a nőt - csalódol, prózailag vedd, élvezni fogsz.

Ha nagyszerű vétkeitek volnának, azok is szépek, de az aprók utálatosak.

Ha nem szerethetek semmit, gyűlöletre keresek tárgyat.

Nem ösmered a világot, ne ösmerd, árnyban nyíló virág lehervadsz.

A lánynak nincs dicsősége, neve, kedvesében éli azt.

Óh, ha a halhatatlanságé léssz, csak félig bírlak.

Egy gazembert sem akasztottak még fel, csak bolondot.

***