Rész

   1  0|             Sárga lomb~Gazdag bőségén a nyárnak~A virágot fel se
   2  0|              Gazdag bőségén a nyárnak~A virágot fel se vesszük,~
   3  0|           Minden óra új gyönyört ad -~A hervadtat porba vetjük,~
   4  0|               az ősz jő hűs szelével,~A virágok mind kihalnak,~S
   5  0|           lomb minden dalocskám,~Mely a multban éle-nyíla -~Ez kertben,
   6  0|       lányszűt, az sírt virasztva. ~S a tavasznak halvány képe~Száll
   7  0|        előttem egyszer még el,~Amidőn a dalt mosolygva~Zengem el -
   8  0|          küldöm el~E kis füzért neki,~A nap csókjától égnek úgy~
   9  0|            látom estve majd~Hó keblén a füzért. ~Ha meg nem ért,
  10  0|          Minden vágyat, szerelmet,~Te a nap, én meg a fűszál,~Mely
  11  0|           szerelmet,~Te a nap, én meg a fűszál,~Mely nyíló általad
  12  0|              Minden fűszálnak nyílnia~A nap is megengedte. ~És bár
  13  0|                                       A bokréta~Mért hervad le a
  14  0|              A bokréta~Mért hervad le a bokréta kebleden;~Tán haragszik,
  15  0|               tengerében elmerül~Mint a csillag, hogyha a nap felderül? ~
  16  0|        elmerül~Mint a csillag, hogyha a nap felderül? ~Vagy meleg
  17  0|               kebleden~S attól hervad a virág oly hirtelen?~Tűzz
  18  0|            leány,~Melynek meg nem árt a szív melegje tán. ~Ily bokréta
  19  0|             el, ~Mert hogyha elröpűl,~A rózsa szerelem,~Bús csalogányoddal,~
  20  0|        Villámokat,~Most már midőn int~A békepart,~Lankadni készted~
  21  0|            békepart,~Lankadni készted~A vágyó kart.~S ki nem hajoltál~
  22  0|                            Elváláskor~A búcsu inte, szűm majd megrepedt,~
  23  0|              Tudtam, mert ismerem már a világot,~Örvénye nyel s
  24  0|             menny ajtaján,~Úgy álltam a bucsúzó csók után~És ő mosolyga
  25  0|           Midőn mosolyga nékem~Is még a létnek arca,~Mely most tükörbe
  26  0|          szerez~Keblünket szentesítve~A hitnek fénykörével,~Mint
  27  0|            fénykörével,~Mint színt ad a virágnak,~Mely szépségben
  28  0|               szenvedést,~Sírodra még a szent csók~Bűvös virágot
  29  0|              Emlékszel-é?~Emlékszel-é a szép napokra,~Midőn oly
  30  0|              Emlékszel-é? ~Hallgattuk a pacsirta dalát~S midőn eltűnt
  31  0|           Lelkünkben halkan folytatók a~Lágy éneket.~Emlékszel-é? ~
  32  0|             is tavasz volt,~Szerelmem a pacsirtaszó.~Felhő borít
  33  0|               borít most engem is, de~A dalra óh~Emlékszel-é? ~Folytatja-é
  34  0|              fel újra, mint pacsirta,~A szívre nem jő két tavasz,~
  35  0|              hervadt virágokat,~Miket a dús tavasz feledve~Az őszre
  36  0|           tudd - elég ha sejted,~Mint a gyöngyház, oly önkénytelen~
  37  0|             homályos csendben élvezek~A lány keblén és mosolygok.~ ~
  38  0|                Ámde felvidultam, mert a férfi~Sorsa, hogy csatát
  39  0|             hogy fészkéből kiszálljon~A fiú, ez vár minden szülőre,~
  40  0|           visszatérek,~Mily öröm lesz a kedves szülőnek. ~Elszakadtam
  41  0|         szégyeneltem.~Életpálya nyílt a jóbarátnak,~Ez magasztal
  42  0|                Nem vigasztal, hogy ha a világban~Lankad e kar és
  43  0|             lesz e kebelnek enyhe,~Óh a ház, a kő dacol a vésznek,~
  44  0|             kebelnek enyhe,~Óh a ház, a kő dacol a vésznek,~Lány,
  45  0|           enyhe,~Óh a ház, a kő dacol a vésznek,~Lány, tavasz, ifjúság
  46  0|                                       A hűtelen~Korán sujtott a
  47  0|               A hűtelen~Korán sujtott a sors keze,~Más gyermekek
  48  0|             néma sírra,~Mint üdv után a szenvedő... ~S úgy lett,
  49  0|             Szivünk csak két rosszból a kisebb,~Mitől ma még borzadva
  50  0|               kincse lesz. - ~Halvány a börtön mécse bár,~Kit sírfenékre
  51  0|             mi még előtte rémül állt,~A tengereknek barna szirte~
  52  0|         tengereknek barna szirte~Lesz a hajósnak vágya, enyhe,~Ha
  53  0|             hajósnak vágya, enyhe,~Ha a hajó fenékre szállt. ~Óh,
  54  0|            sír sem áll nekem~Emlékeül a hűtelennek,~Nem érzem csókját
  55  0|            vígaszt minden szív talál,~A síron túl sincsen reményem,~
  56  0|                Ott is, ki itt feledt, a hűtlen~Egy más rokonlélekre
  57  0|                       Önvád~Én voltam a hibás magam, leány!~Téged
  58  0|              kebeledtől eltépve,~Mert a mennyből, mely ellen vétkezém,~
  59  0|            hallgatám meg suttogásukat~A közbenjárók vészes seregének~
  60  0|   gyászfellegi az éjnek, ~S táplálják a vak szörnyet gondosan,~Mely
  61  0|                Mely önkeblén pusztít, a félreértést,~Míg egy bizalmas
  62  0|            hozhatsz vissza egy sugárt a multból.~Adj hát egy könnyet
  63  0|               ragyog. ~Melyik, hölgy, a tiéd?~Én búsan kérdezem~
  64  0|       Megborzadok, nem-é~Volt az, nő, a tied; ~S rólad, ki egykoron~
  65  0|          kellemekben,~Nem lehet, hogy a halálnak árnya~Tégedet,
  66  0|             ölt,~Hogy nyilatkozhassék a világban.~És a test átszelleműle
  67  0|        nyilatkozhassék a világban.~És a test átszelleműle benned,~
  68  0|             átszelleműle benned,~Mint a fa - a ragyogó virágban. ~
  69  0|      átszelleműle benned,~Mint a fa - a ragyogó virágban. ~Hogyha
  70  0|        közelgesz,~Érettnek kell lenni a halálra~Az egész világnak -
  71  0|             hal meg.~Egy-egy élet ára a pirosság,~Arcodon, s mely
  72  0|        leányka,~Hogy jegyese vagy már a Halálnak,~Azt hiszem, nem
  73  0|             védelemre, ~Kéjjel szívod a napnak sugárát~S ifjú lelked
  74  0|          napnak sugárát~S ifjú lelked a jövőbe nem jár,~Hallgatsz,
  75  0|       varázsát -~Látom, érzed, az nem a miénk már. ~Egy titok van
  76  0|       kímélettel,~Mosolyogva, mint ha a sötét sírt~Jó barát virágokkal
  77  0|               de véled élni-halni int a végzet,~S játszom és enyelgek,
  78  0|              és enyelgek, mint kertén a lepke. ~Látom, délibáb,
  79  0|               mégis követlek, lányka, a vadonba. ~Ing a föld alattam,
  80  0|               lányka, a vadonba. ~Ing a föld alattam, dördűl a tűzakna,~
  81  0|            Ing a föld alattam, dördűl a tűzakna,~S intő szózatának
  82  0|            tűzakna,~S intő szózatának a fülem bezárom.~Ott rakok
  83  0|          árnya nem fölötte leng majd.~A jelennek élvét hordom áldozatnak~
  84  0|            Egy lidércért, melyet szűm a jövőben hajt. ~Ó, szent
  85  0|             mondod: hős élted kis ára~A borostyánnak, mely zöldel
  86  0|             borostyánnak, mely zöldel a halálból. ~Ó, szent könnyelműség,
  87  0|           ajándok,~Melyet külde Isten a föld emberének -~Egyedül
  88  0|              oly szelíd özönnel,~Mint a szülő, ha haldokolva áld~
  89  0|         elcsendesednek,~Oly néma lesz a szálló éj, felé~Csak a szél
  90  0|           lesz a szálló éj, felé~Csak a szél suttog - mintha a betegnek~
  91  0|           Csak a szél suttog - mintha a betegnek~Hogylétét résztvevőleg
  92  0|               kérdené.~Halvány köd űl a földre, szürke árnya~Minden
  93  0|              épűl és összedől,~Zördűl a fák harasztja, borzad a
  94  0|               a fák harasztja, borzad a szív,~Együttérzés borúlata
  95  0|     Együttérzés borúlata fog el - -~S a néma gondolatra, mely gyötör,
  96  0|             felel - -~Elsápadsz - tán a lombbal egyetemben~E szél
  97  0|          leányka, élni kell még,~Csak a haldokló ősz kábíta el.~
  98  0|            kebel!~S miért választanád a más világot?~Az, míg nem
  99  0|          akkor~Halál lesz élni s élet a halál -,~De ismét elmerengek
 100  0|          halál -,~De ismét elmerengek a sohajtól,~Mely a virágot
 101  0|           elmerengek a sohajtól,~Mely a virágot oly gyilkolva jár~
 102  0|           keblemre dől,~Kéjjel szivod a léget és sováran,~Mint messzi
 103  0|                Mint messzi hon felé - a holdba nézsz~Mosolygva szendén,
 104  0|           lezárod,~Az égbe int kezed, a reszketeg -~Távol harang
 105  0|             el az emberek köréből,~Ki a szabadba - búcsunkat ne
 106  0|           csendes az est,~Mint hogyha a nyár végbucsúkat intne,~
 107  0|              ily múló varázst fest~Ez a búcsú is, lányka, életemre. ~
 108  0|                 Ládd, hogy csillámlik a deres mezőség~S itt-ott
 109  0|              jobbat!~Ez megkettőzteté a veszteséget, -~Szerelmes
 110  0|              Nézd, hogy megcsendesült a szós patakcsa!~Hajdan virágok
 111  0|             halálhírrel vagyon beírva~A rajta úszó sárga falevélke. ~
 112  0|              falevélke. ~Nekünk írá-e a természet aztat?~Nem, nem,
 113  0|               nem, remény int, látod, a magasból,~Sejtéstől űzve
 114  0|              Sejtéstől űzve szállanak a darvak~S bizton regélnek
 115  0|        regélnek már az új tavaszról. ~A rétet szivárványháló borítja,~
 116  0|       összekössék szebb honukkal. ~De a szivárvány futva fut előlünk~
 117  0|            hagy csak bús lépteinknek,~A fényes szálakat nem vonja
 118  0|           ezüstszál,~Ilyen szivárvány a kopár mezőn csak,~Mely égből
 119  0|               az est,~Lankadt lombban a szél~Nem tett semmi neszt. ~
 120  0|           szél~Nem tett semmi neszt. ~A madár félhangon~Búsan énekelt,~
 121  0|               Némán - mert helyettünk~A bús est beszélt. ~S hogyha
 122  0|                S féltünk felrettentni~A halottakat.~Féltünk, kél
 123  0|            édes~Volt, mely meglepett,~A halálnak vágya~Mindkettőnk
 124  0|           boldog valék, ~S most, hogy a halálvágy~Szűmből elveszett,~
 125  0|               hányszor mondjuk el,~Ha a lélekharang konogva szól, -~
 126  0|               magányban~Világa nélkűl a szegény, szegény! - -~Talán
 127  0|      bizonnyal;~Hogy dúltad volna fel a szép világot~Különben, melyet
 128  0|              csókjaimmal~Eléggé tőled a zordon halált?~Miért az
 129  0|              Miért maradtam meg, mint a virágszál~Ablak között az
 130  0|               hosszú sorát?~Vagy mért a természet, mért oly kegyetlen?~
 131  0|          felkacagná,~Hogy néma tél ül a kebelben. -~Mért játszik
 132  0|              kebelben. -~Mért játszik a napnak sugára~A síron, mint
 133  0|               játszik a napnak sugára~A síron, mint a kis virágon,~
 134  0|           napnak sugára~A síron, mint a kis virágon,~S a fejfáról
 135  0|          síron, mint a kis virágon,~S a fejfáról madárka énekelget,~
 136  0|             gyászol vele minden élet?~A pusztaságban résztvevőt
 137  0|            itten az élet lakott,~Most a halál ütött sötét tanyát,~
 138  0|          ütött sötét tanyát,~Elszállt a szellem, s hullájára a~Természet
 139  0|       Elszállt a szellem, s hullájára a~Természet dobta halvány
 140  0|           sirathatják, mely elrepült,~A ránk mosolygó kedves szellemet. ~
 141  0|        szellemet. ~Téged nem költ fel a pacsirta-dal,~Engem fogadni
 142  0|              nem siet,~Nekem nem zeng a visszhang dalra dalt,~S
 143  0|                S fonnyadt lombod közt a szél zúgva jár,~Míg véle
 144  0|              szél zúgva jár,~Míg véle a nászkoszorúra szánt~Virág
 145  0|   nászkoszorúra szánt~Virág hervadtan a sírkertbe száll. ~Csak szállj
 146  0|               Rejtőzzél hozzá, szállj a sírba le,~Meleg van ott,
 147  0|          keresztjét éri csak~És engem a tél fagylaló szele. ~Vidítsad
 148  0|                 Vidítsad ott, vidítsd a drága lányt,~Ki életében
 149  0|               ugy ápolt, nevelt,~Sugj a tavaszról édes álmokat,~
 150  0|              Ki rátok küldi - Isten - a tavaszt,~Hogyan sajnálna
 151  0|           sajnálna tőle - életet? ~De a hó könnyen olvad s mély
 152  0|               hó könnyen olvad s mély a sír,~Óh türelem, csak türelem
 153  0|              azért:~Egy perc meghozza a legszebb dijat,~Egy hosszu
 154  0|        feküsznek feltárt könyvei,~Itt a füzér, melyet félbenhagyott,~
 155  0|              melyet félbenhagyott,~És a nekem szánt drága kis levél~
 156  0|     emlékünkben él csupán,~S még jobb a holt, mert nem lesz hitszegő. ~
 157  0|             lesz hitszegő. ~Mindkettő a jövőben visszatér,~Hervadtan
 158  0|            visszatér,~Hervadtan bútól a rég elszakadt,~Míg a halott
 159  0|            bútól a rég elszakadt,~Míg a halott szunnyadva édesen~
 160  0|               beszél-e, vagy kint sír a szél?~Koporsóját verik,
 161  0|               őt,~És mindkettő felett a hit ragyog. ~Zúg a szél,
 162  0|             felett a hit ragyog. ~Zúg a szél, mint kisértetes beszéd,~
 163  0|               is egy fagyvirág terem,~A fagyvirág Lujzám... mécsem
 164  0|        nyugodjék csendesen!~Ha ősszel a lomb sárgán hull a földre,~
 165  0|             ősszel a lomb sárgán hull a földre,~Hulljon - helyette
 166  0|             Hogy veszte jobban öljön, a tavaszt,~De a hajnalnak
 167  0|           jobban öljön, a tavaszt,~De a hajnalnak már vak éjbe fúlni -~
 168  0|           siron tul újra összeszedjék~A nékünk nyujtott bájvirágokat. ~
 169  0|        bájvirágokat. ~Nem kétkedik az a jövő világról,~Kinek szivében
 170  0|           halottja van,~Lehull előtte a sötét sorompó,~Mit a halál
 171  0|           előtte a sötét sorompó,~Mit a halál von olyan zordonan. ~
 172  0|              könny fog szememben égni~A boldog percben, mert eszembe
 173  0|                Lelkemben elvonult már a vihar,~Nyugodt vagyok megint,
 174  0|            hajdanában,~Hiszen nyugodt a holt is sírlakában,~Csak
 175  0|              holt is sírlakában,~Csak a haldokló küzd fájdalmival. ~
 176  0|               elvonúl egy-egy sugár. ~A hosszú bánat csendes lesz
 177  0|                akik eltemetve~Alattuk a mély sírban fekszenek. ~
 178  0|         Lujzám neve~Ereklyéül maradna a világnak,~Emlékeül szent
 179  0|       hullanának,~Midőn felőle szólna a rege. ~Míg így magam türök,
 180  0|            száll le,~Nem gondol senki a lány szent nevére,~Érzés,
 181  0|            sírjára tán?~Hagyjátok azt a büszke férfiúnak,~Fellengő
 182  0|             törje zárját sírlakának. ~A gyönge hölgyre púha gyep
 183  0|             fátylával takarják! ~Majd a virághoz eljár kis madár,~
 184  0|            mosolygni fog, mint egykor a leány,~A sírvidék is, ahová
 185  0|             fog, mint egykor a leány,~A sírvidék is, ahová temettem. ~
 186  0|            temettem. ~S ha majd lenéz a csillagok közűl,~Csendes
 187  0|             virágzik egyszer,~És mint a földön minden, ami jó,~Alig
 188  0|               illatárja. ~VIII ~Néked a korán sírt érzés ásta, lányka,~
 189  0|            Lujza leánytársához~Ím itt a sir, szent mindkettőnk előtt
 190  0|            könnyből keletkezett,~Mint a megnyugvás, mely szintén
 191  0|      szivünknek ez édes keserve,~Mint a hideg, de tiszta őszi nap,~
 192  0|              de tiszta őszi nap,~Hogy a virág sem sejti meg, miként
 193  0|                                       A Fagyvirágok felolvasása
 194  0|          Fagyvirágok felolvasása után~A Fagyvirágokat felolvasám~
 195  0|              majdnem eltemet. ~De óh, a bú már úgy benőtt szivembe,~
 196  0|             úgy benőtt szivembe,~Hogy a boldogság fájva illeti,~
 197  0|          boldogság fájva illeti,~Mint a szemet, mely mély börtönben
 198  0|            mely mély börtönben sínle,~A jótékony nap fényes színei. ~
 199  0|         leányka,~Oly szent ajándok az a szerelem,~Midőn először
 200  0|           szelíd mosoly váltandja fel a jajt. ~Nálam meg arcod,
 201  0|            tárgyát képezendi,~Ha majd a sírnak hantja rámszakad.~ ~
 202  0|             jókor van talán!~Itt reng a föld, villám cikáz~Kedvelted
 203  0|               dobbanásinál. ~Ott lent a völgy való neked,~Hová a
 204  0|              a völgy való neked,~Hová a szélvész míg elér,~Halkan
 205  0|              el,~De elsápad csókomnál a rózsás ajk,~Kifordul a már-már
 206  0|      csókomnál a rózsás ajk,~Kifordul a már-már ízlelt kehely. ~
 207  0|            ott ragyognak is felszínén~A nagyvilágnak szép örömhabok,~
 208  0|              örömhabok,~Jól látom én, a fénypalást alatt mi~Szörnyű
 209  0|         mélyek azok. ~Mind eladó, mit a világ bír adni,~S a köznapiság
 210  0|               mit a világ bír adni,~S a köznapiság mocskába tapad,~
 211  0|            kéjből csak elaljasodása~S a jóllakásnak undora marad. ~
 212  0|           szeretél,~És jobbnak tartom a bűnös világot,~Melyben megszentelt
 213  0|               S ki nem lelek kéjt már a nagy világban,~Hol vásárolni
 214  0|                Áhítat fogta keblem el~A hívők zengő énekére. ~Úgy
 215  0|      meglesett báj. ~Lábaidhoz raknám a tavaszt~Éj csillagit, föld
 216  0|            szeret, ki féltni nem tud.~A koldus jár csak gondtalan,~
 217  0|               jár csak gondtalan,~Míg a dústól a nyúgalom fut. ~
 218  0|               gondtalan,~Míg a dústól a nyúgalom fut. ~II. Társaságban ~
 219  0|       Kétségtül űzve szűmben felriadt~A féltés véres óriása; -~Fel
 220  0|           óriása; -~Fel kell keresnem a kedves leányt,~Utána hát
 221  0|              kedves leányt,~Utána hát a társaságba! - ~Mi kellemes,
 222  0|             Eljött velem... Ott látom a leányt~Más karján lengni,
 223  0|             mit hallgat? -- hasztalan~A társaság szent illemének~
 224  0|         enyelgni olyan kellemes,~Csak a szó szűnkbe ne vezessen. ~
 225  0|         elbukunk,~Ügyességünknek taps a bére;~Sebünkre honn majd
 226  0|                Sebünkre honn majd tán a kőfalak~Részvéttel is tekintenek
 227  0|                mint lanyha szellőt! - a szellő csevegni~Rózsák közt
 228  0|              közt szokott csak, rózsa a szerelmed.~Hogyha megcsalsz,
 229  0|          szerelmed.~Hogyha megcsalsz, a szél vad viharrá éled,~S
 230  0|             ragyogni látsz - óh tudd, a tenger~Holdfénynél ragyog
 231  0|     Holdfénynél ragyog csak, holdfény a szerelmed.~Hogyha megcsalsz,
 232  0|              És e tündérének, lányka, a szerelmed,~Hogyha megcsalsz -
 233  0|               Hogyha megcsalsz - majd a vad oroszlán ébred,~S rettegj,
 234  0|                                   Ige a multból~Hajfürtömet adám
 235  0|          esküvéd akkor szerelmedet,~S a hajfürt gúnyjelül volt,
 236  0|        tévedez.~Vesd el, bár kedveléd a rózsa illatát,~Lehullott
 237  0|           lomb között játszik, fagyos a szél.~Legjobb, tedd fürtömet
 238  0|                Legjobb, tedd fürtömet a régi könyvbe el,~Melyből
 239  0|               le.~Mit álljon még írás a síron, melyre már~A részvét
 240  0|              írás a síron, melyre már~A részvét könnyeket áldozni
 241  0|            megtörő szivért?~Oh, szent a könny, kíméld e szent ajándokot,~
 242  0|                                       A csapodár átka~Érzéseket
 243  0|              Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,~Ma ezt veszed fel,
 244  0|           között~Régen pihenni lökted a porondra. ~Ne bántsd, ne
 245  0|              rendelé, hogy elfelejts,~A csók, mosoly igaz szívből
 246  0|            mit csábítsz felette?~Nagy a világ győzedelmidnek, miért~
 247  0|      Testetlen lélek, árván, hontalan~A semmiség örvényében bolyongva. ~
 248  0|         csupán~Hideg halottjait leled a multnak,~Míg ólomsúllyal
 249  0|              multnak,~Míg ólomsúllyal a sír hantjai~Siratlan puszta
 250  0|           éneket,~Elcsitítni véle azt a sírót,~Mint a dajka a kis
 251  0|     Elcsitítni véle azt a sírót,~Mint a dajka a kis gyermeket. ~
 252  0|             azt a sírót,~Mint a dajka a kis gyermeket. ~Pásztortűz
 253  0|             minden üdvöm, élvem,~Mely a téli éjben pislogat -~Elmelegszünk
 254  0|      Elmelegszünk nála, hajh de éltet~A pásztortűz semminek nem
 255  0|                   Míg te jöttél, mint a felkelő nap,~Elhalványult
 256  0|             minden fényeden,~Betöltéd a földet, s ámulattal~Új ragyogványt
 257  0|              láttam mindenen. ~Érezém a rózsa s méh szerelmét,~Érzém,
 258  0|             sem.~Szerelem szent lánca a mindenség,~S benne mink
 259  0|            illik az,~Megdöbbent talán a nagyszerű tél,~De mi bájol,
 260  0|             tél,~De mi bájol, az csak a tavasz. ~Meglep a szobormű
 261  0|             az csak a tavasz. ~Meglep a szobormű is, - csodáljuk,~
 262  0|            nem talál. ~Ládd, leányka, a nap, mely virágot~Szül,
 263  0|           harmatcseppet küld reája~És a lankadót felélteti. ~Nap
 264  0|            szavamra,~Vígaszt nékem az a szikla ád. ~Elpanaszlom,
 265  0|            engem nem szeret.~"Szeret" a bérc így felel enyelgve~
 266  0|               oly kopár,~Hű szerelmem a hideg leánytól~Viszonzásra
 267  0|           talál. ~"Talál" mondja újra a kegyes bérc.~Gúnyol-é vagy
 268  0|             jobban ismeri~Édes titkát a leánykebelnek,~S szebb jövőmet
 269  0|          sebet könnyű elrejtenünk, de~A nagyot, ha elrejted, megöl;~
 270  0|             általa~És szenvedném mind a kínt, amellyel~A hidegség
 271  0|      szenvedném mind a kínt, amellyel~A hidegség téged sujtana. ~
 272  0|            mindegy már nekem,~Szűnjék a sors szörnyű vajudása, -~
 273  0|          lassu méreg~Bú s remény közt a kétség megöl,~Eddig tart
 274  0|          lányka, régi kedved?~Hol van a pajzánkodó szeszély?~Hisz
 275  0|           Boldogság hajnalja, s mégis a szív~Nyúgalmának alkonya
 276  0|           teremt többé az ég,~Csak ha a természetben tavasz van,~
 277  0|            tavasz van,~Vagy nőszívben a szerelem ég. ~Óh igen, látom,
 278  0|             belőle szívárvány gyanánt a~Szerelem nyujt édes békejelt. ~
 279  0|                 Nékem bájos, merthogy a tiéd. - ~Nem tudom, hogy
 280  0|              Nem tudom, hogy barnák-é a fürtök,~Kék-e a szem, avagy
 281  0|              barnák-é a fürtök,~Kék-e a szem, avagy éjsötét,~Azt
 282  0|              éjsötét,~Azt tudom csak, a kedves egészre~Fényt az
 283  0|         teljesítni, amit~Rég végeztek a nagy istenek - - ~VII ~Óh
 284  0|            alakra tép,~Mert nem bírja a dicső egészet,~Áldásos erős
 285  0|           hogy lelkünk fog élni,~Mert a láng, melyet közénk lehoz,~
 286  0|            már nem árva felhő,~Melyet a szél mennydörögve űz,~Míg
 287  0|        gyümölcsét híven érleli,~S bár a nyár körül már nem ragyogja,~
 288  0|              kisded jóltevő tűz,~Mely a szentelt házoltáron ég,~
 289  0|         Költőibb volt és nagyobbszerű a~Bömbölő ár, tűzvész és vihar,~
 290  0|                tűzvész és vihar,~Mint a síma víz, ősz hűs sugára~
 291  0|           síma víz, ősz hűs sugára~És a láng, mely házoltáron áll; ~
 292  0|             őszi nap kis tűz körül ha~A megbékélt boldogság cseveg.~ ~
 293  0|              bántál, nő, te is hiába,~A sors bűnét is reám vetéd, -~
 294  0|               is már, mint tiéd,~Ámde a legkedvesebb fiúra~Is rivalgunk:
 295  0|           fiúra~Is rivalgunk: hordjon a manó,~S életünket áldoznók
 296  0|           drága zsaroló?~Óh, hisz azt a rossz férjt hogyha érte
 297  0|               sirattad - s titkon ölt a jaj. ~Megszűkültük házi
 298  0|           házi kis körünket,~Elragadt a képzelet szele~Mint hajóst
 299  0|             révéből bűvarázzsal~Vonja a tenger végetlene -~Ah, de
 300  0|               visszatértünk.~Legszebb a nap kis házunk felett~Mert
 301  0|            mégis elvagyunk. ~Elvonult a felleg, felsüt a nap,~Szép
 302  0|             Elvonult a felleg, felsüt a nap,~Szép világ van, boldogság
 303  0|       boldogság megint,~Kedvesebb még a múló borúra,~S életünkkel
 304  0|                elég erős-e lelkem,~Ha a sorsnak súlyosb próbája
 305  0|          kicsi barna lánya!~Eszem azt a gyönyörű szemed.~Megsebez,
 306  0|            rám néz, s hogyha nem néz,~A naptól rabol meg engemet.~
 307  0|             Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe~És mosolyg, ha kell,
 308  0|          kicsi barna lánya!~Eszem azt a szós picinyke szád,~Fáj,
 309  0|              reményt nem ád.~Jó, hogy a kebel két renge halma~Hévvel
 310  0|               Hogyha szólsz, mondják: a lány hamis. ~Szőke Ipoly
 311  0|          kicsi barna lánya!~Eszem azt a bűvös lelkedet.~Hogyha távol
 312  0|               űzesz engemet.~Jó, hogy a világ végében is még~Távol
 313  0|               leány. ~Átengedem magam a bűvöletnek,~Fénymámor, illat,
 314  0|                fáj bár, de mégis édes~A hang, melyet lelkemből vonsz
 315  0|              és vad csatazaj. - ~Majd a zenére a tánc is megindult,~
 316  0|            csatazaj. - ~Majd a zenére a tánc is megindult,~Karomra
 317  0|              megindult,~Karomra fűzöm a kedves leányt,~Önérzettel,
 318  0|       vezetgetem fel,~Mint az erős tő a lengő virányt. ~Hozzám hajol,
 319  0|               enyelgés~Felváltva reng a tánc hullámiban. ~Majd érzem
 320  0|             Lélekzetét, - karomra dűl a lány,~Hozzám szorítom, s
 321  0|               és zene kihal, eláll,~S a köznapi világ néz újra rám
 322  0|        köznapi világ néz újra rám le,~A költőitlen reg sugárinál: ~
 323  0|             mégis minden salaktól,~Mi a bírást követni kénytelen.~ ~
 324  0|            Szép lányok sorában voltál a legisszebb,~Nem volt arc
 325  0|       fejledeznek,~Védük ifjúságod, s a világ szelének~Még nem érezhették
 326  0|                Nem kell, csak kezedbe a liljomnak szála~És szentnek
 327  0|            szála~És szentnek állítlak a szentelt oltárra.~Hát még
 328  0|          versenyezve szálla~Vélem túl a földön a tündérvilágba,~
 329  0|             szálla~Vélem túl a földön a tündérvilágba,~Hittem, most
 330  0|                Hittem, nem leszek már a világ árvája,~S mint Isten
 331  0|             szikráztatsz.~Hej, hiába, a jó kalmár kedvére tesz~Mindennek,
 332  0|              vagy jobb, mondd, mondd, a kéjleánynál?~Csábít, mint
 333  0|             jól áll-e,~Hogyha sírtok, a könny megszámolva foly le,~
 334  0|               egykoron majd halni hív a végzet,~Akkor is csábító
 335  0|                Óh, nem féltek-é, hogy a nagy Isten megver,~Ilyen
 336  0|               már előtte nincsen?~Úgy a férfi mégis, mégis jobb
 337  0|               férfi mégis, mégis jobb a nőnél~Mert ha már hazud,
 338  0|                                       A pásztorlányka~Eső pereg,
 339  0|               virágnak. ~Elhallgatott a szós tücsök,~A munkás nép
 340  0|           Elhallgatott a szós tücsök,~A munkás nép kedves zenésze,~
 341  0|          Fészket keres minden, mi él,~A pásztortűz hamváig ége. ~
 342  0|             hamváig ége. ~Megnépesült a kis falu,~Vigan füstölnek
 343  0|             kis falu,~Vigan füstölnek a kémények,~Alóluk mécses
 344  0|            jöve~Közénk, s maradt kint a hideg tél.~Átellenes kis
 345  0|        bájvirág kél. ~Ne jőne csak az a tavasz -~Ki a hegyekbe visz
 346  0|            jőne csak az a tavasz -~Ki a hegyekbe visz magával,~Az
 347  0|         elkísér megint,~S maradhatunk a tél fagyával. ~Előtted hírnökűl
 348  0|              Előtted hírnökűl kiszáll~A kis pacsirta, és dalára~
 349  0|              Legszebb mezében jő eléd~A pusztaság testvér virága. ~
 350  0|            testvér virága. ~Felserken a visszhang s figyel,~Ha ajkaidnak
 351  0|              fonta,~Szende vadvirágát a szabad mezőnek,~Pásztorlányka,
 352  0|               tűznélek közéjek?~Néked a természet volt kertész helyében,~
 353  0|       helyében,~Kebeledbe érzést önte a nagy Isten~S bár rövidke
 354  0|             hogy mit állnál.~Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid
 355  0|            legjobban rohannak.~Hervad a tavasz is, ám méltó, ha
 356  0|             dalt vár~S őt megénekelni a pacsirta eljár.~Szép tavasznapom
 357  0|              Bájihoz e kis dal légyen a madárka.~ ~
 358  0|             köztünk, így folyt sokáig~A harcjáték, az ütközet. ~
 359  0|               az ütközet. ~De jaj, ki a szív érzetével~Szentségtörő
 360  0|        játékot űz!~Veszélyes az, mint a lepének,~Melyet körülrepűl,
 361  0|           lepének,~Melyet körülrepűl, a tűz. ~Addig hódítgatál cselekkel,~
 362  0|             Azért nem gyűlölend,~Hogy a vándor megállott~Csodálni
 363  0|             vándor megállott~Csodálni a virágot~S útját folytatni
 364  0|         végtelen szép álom,~Örök szín a virágon,~Siratnunk mit nem
 365  0|        Siratnunk mit nem kell? ~Arcád a hulló csillag~Volt éltem
 366  0|              volt,~S hogy elköszöntők a nemes bort,~Hogy elfogyott,
 367  0|        sírjunk talán? ~Nem, nem, hisz a nőnek szívétől~Nem vártam
 368  0|               tudád, hogy az örömnek,~A szenvedélynek, a költőnek,~
 369  0|             örömnek,~A szenvedélynek, a költőnek,~Hogy éljen, kell
 370  0|          éljen, kell csapongani. ~Kit a forrás üdíte egykor,~Midőn
 371  0|         voltam, lány, neked,~Már vége a szomj- s tikkadásnak,~Tovább
 372  0|               tikkadásnak,~Tovább int a lét vándorának;~Kedves leány,
 373  0|              derűlend új örömnap,~Tán a mult is eszedbe jő;~De ha
 374  0|                                       A galambok~(A-hoz) ~Mondod,
 375  0|       szemekkel büszkén nézve rám.~Ez a ridegség a valódi széphez~
 376  0|              nézve rám.~Ez a ridegség a valódi széphez~Legjobban
 377  0|            rózsabimbó félig eltakarva~A sejtelemnek is tért hogyha
 378  0|            már el, óh látom, tökélyét~A báj, melyet lehelhet nőkebel. ~
 379  0|          látom nőni bájidat,~Letörpűl a mesterség cifrasága~Melletted,
 380  0|           tiszta szerelemnek. ~Nem ég a legszebb láng soká,~Ha táplálékot
 381  0|              már könyörgve porba hull~A föld ura - leány elébe,~
 382  0|              hogy férfiú,~Nem érdemes a lány kegyére. ~S a lány
 383  0|            érdemes a lány kegyére. ~S a lány szivében hogyha nincs~
 384  0|                                       A téli éj dicsérete~Hadd énekelje
 385  0|           dicsérete~Hadd énekelje más a dús tavaszt,~Ezer virágot,
 386  0|          százhangú zenét,~Élvezze más a fényes napsugárt,~Csak hagyja
 387  0|          napsugárt,~Csak hagyja nékem a zord téli éjt! ~Tavaszt,
 388  0|         Enyhítni búnkat alkotá az ég,~A hosszú téli éj a szerelem,~
 389  0|               az ég,~A hosszú téli éj a szerelem,~A perc költészetének
 390  0|            hosszú téli éj a szerelem,~A perc költészetének honja
 391  0|    költészetének honja még. ~Kint zúg a szél, kicsiny szobám meleg,~
 392  0|               Kandallómban ropogva ég a tűz,~Lágy pamlagon, dagadt
 393  0|                El van szakítva tőlünk a világ,~Nincs fesz közöttünk,
 394  0|            részvét, nem kíváncsiság. ~A boldogság, mi egyikünkben
 395  0|         boldogság, mi egyikünkben él,~A másiknak valódi kéjt szerez,~
 396  0|               nem szeretsz mást, mint a férfiút. ~Ölelj meg, lány,
 397  0|            honol,~Ez istenség, tudod, a szerelem,~Mely bájleplével
 398  0|           álma szűl.~De nem, de nem - a legszebb álom is~Nem vonzhat
 399  0|           álom veszen körűl~Folytatva a felséges képeket; ~Ha istenek
 400  0|       szállanék,~Tán észre sem venném a változást. -~De óh igen,
 401  0|                  Kérelem egy nőhöz~Ha a szó érzeményünk burka csak,~
 402  0|           elámítsalak? ~Ha hű tolmács a szó, úgy rettegek,~Hogy
 403  0|            érzemény. ~De közte vannak a fehér sorok,~Rokonlélekhez
 404  0|             Kerülj, miként más sarkát a delej,~Mint szirtet a hajós
 405  0|          sarkát a delej,~Mint szirtet a hajós utában,~Gyülölj, mint
 406  0|          utában,~Gyülölj, mint angyal a kárhozatot,~Mint csendes
 407  0|           kárhozatot,~Mint csendes éj a vadzajú napot:~Közömbös
 408  0|              emlékezem~Hogyha hallom, a szépség kacér~S hódolatra
 409  0|              te e vádat megcáfolod,~S a világgal is kibékülök,~Szépségedre
 410  0|        könyrületlenül,~Mint egy isten a világ felett:~Rád emlékezem,
 411  0|              te e vádat megcáfolod,~S a világgal is kibékülök~Erényedre
 412  0|                Óh de érzem, e világon a~Költő árva hang puszták
 413  0|             fa, bérc, mi megragad,~De a szellem, felettek mely lebeg,~
 414  0|           csendes éjfelen~Végignézünk a milljó csillagon,~S porszem-világunk
 415  0|      csillagon,~S porszem-világunk és a végtelen~Közt állva, sejtés
 416  0|           csillag az, mi megragad,~De a szellem, mely közte tévedez,~
 417  0|          idegen s velünk mégis rokon,~A mult lelkünknek fájó kéjt
 418  0|              S hullámzó árján lelkünk a hajó,~Majd játszi kedvben
 419  0|              hang az, mi megragad,~De a szellem, mely mélyében beszél,~
 420  0|          büszke röpte bájol el.~De az a szellem, mely körüllebeg,~
 421  0|            hogysem ott csússzon porán~A köznapiságnak, gúnyolják,
 422  0|            kél benne - gyűlölet talán~A világra, mely már jobbat
 423  0|               ne félj, ha mindent zúz a fergeteg,~A szelíd virágot
 424  0|               mindent zúz a fergeteg,~A szelíd virágot meg nem sértené. ~
 425  0|               Nem szeretnek látni bút a boldogak,~S a hitetlen férfi
 426  0|               látni bút a boldogak,~S a hitetlen férfi élted reggelén~
 427  0|             ítéld őtet hirtelen,~Mint a gyáva pór, de áldjad sorsodat,~
 428  0|              erőt is ád,~S jobbá lesz a szív is a jónak szívén. ~
 429  0|                S jobbá lesz a szív is a jónak szívén. ~Ne tagadd
 430  0|                        Május 24-én~Ki a hegyekbe ment a társaság,~
 431  0|              24-én~Ki a hegyekbe ment a társaság,~Én is menék a
 432  0|               a társaság,~Én is menék a kedves nő karán,~Lassanként
 433  0|              társaink,~Magam maradtam a nővel csupán. ~Gyérült szavunk,
 434  0|                És párbeszédnek hittük a szelet,~Mely ágak közt csevegve
 435  0|           közt csevegve suttogott,~És a madárnak búcsúzó dalát~És
 436  0|             madárnak búcsúzó dalát~És a naptól a végpillantatot. ~
 437  0|             búcsúzó dalát~És a naptól a végpillantatot. ~Ott állottunk
 438  0|                 Ott állottunk végtére a tetőn,~Ő elfuladva rám nehezkedett,~
 439  0|          együtt és úgy képzelém,~Hogy a kedves lélek tán érzi mind,~
 440  0|               érzek, amit vágyok én. ~A nap lement már, minden hallgatott,~
 441  0|               minden hallgatott,~Csak a tücsök tölté az estet el,~
 442  0|               tölté az estet el,~Mint a természet szívverése, mely~
 443  0|            érez, lehel. ~Lábunk előtt a völgyben köd feküdt,~Ugy
 444  0|            maradtunk életben csupán. ~A vallomás már ajkamon vala,~
 445  0|             már ajkamon vala,~Szakadt a köd, megláttam a falut,~
 446  0|              Szakadt a köd, megláttam a falut,~Eszembe jött minden
 447  0|               pánt és kapocs,~Melytől a lélek mindhiába fut. ~És
 448  0|       mindhiába fut. ~És mégis, - óh, a perc hatalma nagy,~Aztán
 449  0|            átélt üdvösséges perc után~A többi lét küzdelme sem nagy
 450  0|              és az angyalarc~Megbírja a bűnöst tisztítani,~Megdermedt
 451  0|        tisztítani,~Megdermedt ajkamon a vallomás,~Nem bírtam, ah,
 452  0|          zokogva űzve~Zárt ablakodnál a vad éjszakát! ~Lennék virág
 453  0|                Lennék virág bár lakva a mezőket,~És gyönge lépted
 454  0|          meghalni érted~Engedne engem a sorsnak kegye! ~És mégis -
 455  0|            meg, egy percig ha feledém~A szigorú társas szabályokat. ~
 456  0|          szigorú társas szabályokat. ~A költő lelke olyan idegen,~
 457  0|         Feledtem, hogy férjed van, és a férj~Egész valódhoz tart
 458  0|              érti bár becsét,~Lezárja a gazdag kincshalmokot. ~Feledtem,
 459  0|            Nemesb viszonyt nem tűr el a világ,~De balgaságát aki
 460  0|        síromig,~Forduljon ajkamról ki a pohár,~Vesszen ki a költészet
 461  0|       ajkamról ki a pohár,~Vesszen ki a költészet bája ott,~Hol
 462  0|               soha,~Mi mély keblemben a bú, fájdalom. ~Higgy könnyelműnek,
 463  0|                                       A rab, virágaihoz~Hogyha jő
 464  0|             rab, virágaihoz~Hogyha jő a tél, és azt hiszed már,~
 465  0|        Elfelejtett tán az Isten is,~S a haláltusában megmeredt szív~
 466  0|              jő kelet mosolygó lánya,~A tavasz tündére s hoz vigaszt,~
 467  0|                Őszi lombja voltam már a létnek,~Kebléhez szorított
 468  0|            létnek,~Kebléhez szorított a halál,~S életes virágot
 469  0|              virágot hozva, íme,~Jött a nemtő, s az te, nő, valál. ~
 470  0|           álltok, kedves kis virágim,~A szabadság- s napnak gyermeki,~
 471  0|     Illatoztok s meghaltok bele,~Mint a lélek, mely másoknak élve~
 472  0|                Oh, ne sajnáljátok hát a kertet,~Melyben lepke s
 473  0|              nem ékesítitek színárral~A legszebb és legnemesb kebelt! ~
 474  0|         virágim,~És anyátok megkeres, a nap,~Melegebben néz be börtönömbe,~
 475  0|             le,~Mely rajtok függ, azt a harmatot! ~E cseppen megosztozunk,
 476  0|              megosztozunk, virágim,~S a sugáron is megosztozunk,~
 477  0|           megosztozunk,~Minden ez, de a legkedvesebb is,~Amit még
 478  0|       Harmatát szintúgy még megleli. ~A sugár meg nagynak vallja
 479  0|           szállanék,~Itt nyílna nékem a boldogság benned,~Minőt
 480  0|               Atlasszá lettem, titkod a világ,~Enyém csak súlya,
 481  0|            szerelmemet,~Azt illatozza a virág,~Azt hirdessék a gyors
 482  0|      illatozza a virág,~Azt hirdessék a gyors szelek;~A napsugár,
 483  0|             hirdessék a gyors szelek;~A napsugár, a csillagok,~Minden...
 484  0|             gyors szelek;~A napsugár, a csillagok,~Minden... némán
 485  0|                Többet, többet ohajt -~A félbírásnak kínja öl,~Fut
 486  0|             félbírásnak kínja öl,~Fut a jelen, jövőm gyötör~S felhőt
 487  0|                Bezárod nyíló kebledet~A sugárnak, mely éltetett,~
 488  0|            mosolyban könny ragyog.~És a világ kacagni fog,~Melyért
 489  0|                 Hittem, hogy én valék a tenger ára,~S te hold valál,
 490  0|           hold,~Mely fénypalástot ölt a tengerárra,~S ha elborúl,
 491  0|               szívem megpihenni,~Mint a hajós, ha régvárt partra
 492  0|               Hold vagy, s ha küldesz a vad tengerárnak~Gyászt vagy
 493  0|               kisérő,~Midőn vihar kél a hajó felett. ~De rózsa,
 494  0|               les;~Isten veled, lány! a költő őrült csak,~Ki párt
 495  0|       kerüllek, bár gyűlöllek. -~Mint a lepkét bűvarázzsal~Vonja
 496  0|              lepkét bűvarázzsal~Vonja a láng, míg beléhal,~Vonz
 497  0|              Nagy volt benn az ember, a világ,~Jó, színesb minden
 498  0|              még kéjt szerez,~Az csak a mult szent emléke lesz,~
 499  0|            szent emléke lesz,~S benne a szív eltépett szerelme. ~
 500  0|               hagy.~Ilyen önző, ládd, a szerelem,~Hogy ha boldog