Rész

  1  0|           csupán~Éltével hagyja el, ~Mert hogyha elröpűl,~A rózsa
  2  0|              kicsiny arcára.~Tudtam, mert ismerem már a világot,~Örvénye
  3  0|              vagy,~Én sem mondom el, mert bájad így~Öntudatlan kétszer
  4  0|          kezemben,~Ámde felvidultam, mert a férfi~Sorsa, hogy csatát
  5  0|       szenvedek, kebeledtől eltépve,~Mert a mennyből, mely ellen vétkezém,~
  6  0|          tiéd?~Én búsan kérdezem~Óh, mert már csillagod~Is alig ismerem. ~
  7  0|            le, megbüvöl, de elszáll,~Mert nem való e föld rideg porának!~ ~
  8  0|         jártunk szerte-szét,~Némán - mert helyettünk~A bús est beszélt. ~
  9  0|             reped meg?~Én már tudom, mert én is érezém,~Értem, mi
 10  0|           csupán,~S még jobb a holt, mert nem lesz hitszegő. ~Mindkettő
 11  0|     szememben égni~A boldog percben, mert eszembe jő,~Milyen soká
 12  0|        emlékezet! ~Könnyülne lelkem, mert Lujzám neve~Ereklyéül maradna
 13  0|             még soká boldog lehetsz,~Mert egybe nem köt végzetem,~
 14  0|          már-már ízlelt kehely. ~Óh, mert ha ott ragyognak is felszínén~
 15  0|              minden gyönyör előttem,~Mert elérésénél nincs küzdelem,~
 16  0|         mozdul mégis szívünk, hiába,~Mert rokonvilágra nem talál. ~
 17  0|          viselem. ~Mondd ki, lányka, mert mint lassu méreg~Bú s remény
 18  0|            fellegzi már be e kebelt,~Mert belőle szívárvány gyanánt
 19  0|            vagy, ez nekem elég volt,~Mert szerethetsz és imádhatlak. ~
 20  0|          Embereknek száz alakra tép,~Mert nem bírja a dicső egészet,~
 21  0|               hogy lelkünk fog élni,~Mert a láng, melyet közénk lehoz,~
 22  0|              a nap kis házunk felett~Mert ha nem tündérhon is, melyet
 23  0|               és fáj,~Hogyha hallom, mert reményt nem ád.~Jó, hogy
 24  0|            mégis, mégis jobb a nőnél~Mert ha már hazud, hát büszkébb
 25  0|        nejévé hogy azért levél csak,~Mert esetleg éppen nem jövének
 26  0|            táplál mindaddig engemet,~Mert aki gyűlöl, még talán szeret.~
 27  0|              emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~S
 28  0|              emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~S
 29  0|              csatában végigéreze. ~S mert nemesebb, hogysem ott csússzon
 30  0|          korbácsolt engem kárhozat. ~Mert megtörni szűd is, nő, elég
 31  0|       képzetek -~Inkább meg ne érts, mert hogy megérts s szeress,~
 32  0|                Boldog vagyok így is, mert szeretem,~S ha megtudná,
 33  0|                némán csak én legyek,~Mert hogyha szólni akarok,~Szivem
 34  0|          Amily futók, oly boldogok -~Mert e percekben századoknak~
 35  0|         játék, mit velem űzesz csak,~Mert hogyha szép szemedbe nézhetek,~
 36  0|            Isten szellemével~Boldog, mert most lett csak még egésszé,~
 37  0|          szorítja a leg is vigabbat,~Mert végét már a falunak látja. ~
 38  0|             nyugalmat ad. ~De sírok, mert elvesztenek~Hazámnak és
 39  0|             Szép álmokkal szendereg,~Mert imáját hallgaták~S teljesíték
 40  0|             Hamván lent áldás lebeg,~Mert helyette lánya már~Boldogít -
 41  0|              bú őt tartja ismét fel,~Mert ha kebeléből kiszakadna,~
 42  0|          vezérnek násza,~Bús Csatár, mert benne két halott van:~Vilma
 43  0|           nyugodtan vár,~Nem fog az, mert nem akar meghalni,~Míg rettentő
 44  0|              állott Ernő is hadával,~Mert Bogdány Abához hű maradt,~
 45  0|               s ismét újra szenved. ~Mert habár kiűze kebeléből~S
 46  0|            lehetek hát még hazámra. ~Mert ne hidd, e csend hogy elfásúlás.~
 47  0|            fel a dalnok kebelt. ~Nem mert pénzt kinálni néki senki,~
 48  0|      lehullanak,~Kivánják fegyverét, mert vészes az~Kétségbesőnek
 49  0|         Tirza és két ifjabb gyermeke~Mert ketten már pajzsokon nyugszanak. ~
 50  0|              s erős? de tarts lovag,~Mert lankadok a hosszú út miatt". ~
 51  0|                de hajh, csalatkozik,~Mert az ágyon, melyet ő vetett
 52  0|          Mosolyogva búv ez a sürűbe,~Mert a másik pajkos cselt vetett. ~
 53  0|           könnyű lesz így győzelmed,~Mert hogy védjem azt, nincs már
 54  0|              Tőle messze elmaradnak,~Mert Istent s hont üdvezel. ~
 55  0|         viharját csak lova gyanítja,~Mert hogy most erősebb sarkantyú
 56  0|        kedvesétől még nem éle válva;~Mert nem jött még a halál világra.~
 57  0|          jött még a halál világra.~S mert hogy ember még nagyon kevés
 58  0|            te is, tűröm habár hiába,~Mert ez is csak annak a munkája,~
 59  0|           karének zeng, aztán eláll,~Mert elszenderűle trónján a király. -~
 60  0|             hogyha minden elhagyott,~Mert még szolgahad hoz ránk gyalázatot!"~
 61  0|          tágul a köd örökös homálya,~Mert a szomszéd ország rémeknek
 62  0|            határon. ~Ég arcán harag, mert hasztalan küzdelme~Zolnának
 63  0|           nem féltében reszket,~Csak mert tudja, bűnös, és mégsem
 64  0|              tornyát ki a pusztára. ~Mert azt hitték, hogy tudós Zádornak~
 65  0|             hogy ép jókor futott el,~Mert különben nem marad közűlünk,~
 66  0|         honvéd mosolyg rá keserűen.~"Mert hogy nem volt súlyosabb
 67  0|       vigyázz~Hogy védjen szüntelen,~Mert hogyha nem lobog~Vérbosszúm
 68  0|          bérc felett. -~Kerüld ifjú, mert aki bele megy,~Nincs azzal
 69  0|            terjedt a király hatalma,~Mert volt néki próbált harci
 70  0|        sürgölődnek,~Nyugszik a férj, mert előbb halászott. ~Szentirást
 71  0|              nő, s hátra ne tekints, mert~Kebled e rettentő képtől
 72  0|        önerőtöket. ~Ha védelem kell, mert baj fenyeget,~Ha kell kenyér,
 73  0|             rossz, milyennek hittem,~Mert meghalt inkább, mint éljen
 74  0|            meg."~És csalódott a nap, mert meghalt Ibolya,~Sírjára
 75  0|          bántlak, bár~Véle vígadtál, mert vélem sírsz utána." ~Ez
 76  0|             nem kell harcra szállni,~Mert még édes frígyben él ember,
 77  0|            világot alkotott magának,~Mert mióta nő van, áldást, átkot
 78  0|           egy emlék megmaradt reánk,~Mert feledtük volna, hogy megváltatánk.~
 79  0|             ég."~És megáll szavában, mert jancsár és spáhi~Nem mozdul,
 80  0|              la!~Ez sejtett mit azt, mert ily szót ejte hozzám:~"Úgy-e
 81  0| elsompolygnak száz nagy gondolattal,~Mert látják a tűzzel ő is elszunnyadott.~ ~
 82  0|        ölelte. ~,Rózsa! Rózsa! mond, mert így hívá ágyúját,~Hallod-e
 83  1|            álmait,~Oly édes a jelen,~Mert hol csak vágy epedt,~Hol
 84  1|           hajlik be. ~S tovább siet, mert messze, messze még~A tenger,
 85  1|      fellobbanása;~A tűz fellobbant, mert bogárszemü~Menyecske rőzsét
 86  1|           Csak én megyek nyugodtan -~Mert nem kétkedem,~Egy angyal
 87  1|              törve új uton megyen,~S mert pokolról nincsen már fogalmunk,~
 88  1|         pataknak árji sem henyélnek,~Mert eléje sulyos gyári munkát
 89  1|              is, mint gyermeked?~Óh, mert azt már bennem meg sem ismered. ~
 90  1|         szavára senki sem figyelmez,~Mert Isten most véráldozatot
 91  1|           minden,~Egy nem volt csak, mert más voltam én. ~Hah mi ez?
 92  1|          száll egy felhő szárnyival,~Mert a világról rég száműzetett,~
 93  1|            Jaj, de mind haszontalan,~Mert csatos könyve felett~Hogyha
 94  1|         megáldnál, jól tudom, engem,~Mert hogy a szégyent s annyi
 95  1|          Fátyolokra,~Nekünk is jobb, mert miénk még~Ez az óra.~A jövőben
 96  1|    lehulltanak. ~Hogy nem fog lopni, mert nem éhezik~S a gazdag is,
 97  1|              láncban csak azért van,~Mert ujoncoz a török sereg. ~*~
 98  1|           Meg van már ez is ölelve. ~Mert a lányka hevenyében~Megcsókolva
 99  1|           nem is sír,~Embert gyűlöl, mert hogy érzi~Tisztább érzéssel
100  1|            ne hallgassátok,~Barátim, mert valódi vétek az.~Míg van
101  1|            Magunkat végkép meg soha,~Mert keble csak addig meleg,~
102  1|             majd,~Én meghaljak.~Hej, mert hogyha e bor elfogy~És reggel
103  1|           illatot lehelni,~Ő szeret, mert kell neki szeretni,~És nem
104  1|      madárzenét hallgatni mentem. ~S mert madárkák ottan hangicsálnak,~
105  1|            után a~Szerény hiába les,~Mert az a vakmerőnek~Kivívott
106  1|              hát, higgyünk a jövőbe:~Mert márma rossz, holnap lesz
107  1|          Van-e még ember, nem tudom, mert~Szavamra minden csak visszhangot
108  1|              únni kezdem üdvöm, vagy~Mert ember szivnek megnyugvása
109  1|        tengerében~Hajóm a szeretet. ~Mert aki kétkedik már,~Hajós
110  1|             nyűgétől már szabadon. -~Mert nyűg a test, hol istenszikra
111  1|       életemtől~Megválok nyugodtan. ~Mert valódi áldás~Sorsunk és
112  1|           Csak gyönyört értettem én,~Mert tudám, hogy várakozva~Hő
113  1|            istenek oltárain?~Hittek, mert köztük laktak, élveztek~
114  1|      Kétségbeesve megdermed mint kő,~Mert számadásba most az embernek~
115  1|       szorgosabb gonddal őrizé,~Hej, mert mindeniknek vesztével~Ő
116  1|          malmot,~Míg a másik poshad, mert belé~A pajzán sors köveket
117  1|         nagyobb bú e földön nem éri,~Mert minden kín csak édes szenvedés
118  1|          közös szava~Van szivünknek, mert van közérzete.~Elszállt
119  1|             értem, hogy nagyobb még,~Mert magasztos fénye nem a sikertől
120  1|         csillag kel fel benne végre,~Mert hogy felragyogjon minden
121  1|          sírba,~Senkitől nem sejtve, mert ennek a forum,~Annak Thermopylae
122  1|              sejt, megfogni nem bír,~Mert elkábulva uj alakba lát, ~
123  1|          mindent halál által teszen,~Mert a mint igy dúl, tisztít
124  1|              feszület,~Tapsol a pór, mert kárörömmel nézi~A törpe,
125  1|         hálát azért ki sem a napnak,~Mert egy világnak szűli a tavaszt,~
126  1|      müvetekhez~Ti vagytok boldogok, mert alkotmánytok~Ha dült, erősbnek
127  1|        Költővilágod síron túl kisér,~Mert, óh leányka, még nem szenvedél. ~
128  1|              milyen esztelen. ~Igen, mert bilincs van sütve a~Nép
129  1|            csapásit,~Ő nem lesz rab, mert meghalni nem félt. ~Ő zászlójával
130  1|  Gondolatkertemből küldenék virágot,~Mert szeretted egykor annak tarkaságát~
131  1|             tudnád~Meg sem írom azt, mert úgy sem értenéd meg.~Ládd,
132  1|       boldogítasz tudtodon kívül is,~Mert a boldogság, mint a virág
133  1|           sokáig nem merém kinyitni,~Mert tudám, hogy álmom képzeletvilágát~
134  1|            szív, rád áldást kívánok,~Mert ha homlokodra áldást küldne
135  1|             mint minden ami környez,~Mert felőled hoz hírt, szűm tündér
136  1|              csókja,~Tiszta ölelése, mert az a költészet,~S kedves
137  1|      költészet,~S kedves csak nékem, mert olyan lankadatlan~Mond a
138  1|             van: a népnek csatára, -~Mert költő valóban más mi is
139  1|          egyébre,~S azt nem adhatom, mert régen a tiéd már~Minden
140  1|           röpte sincsen a síron túl,~Mert az anyaggal, szépséggel
141  1|            ha úgy akar,~Ő tudja már, mert el bírt hagyni engem~És
142  1|           megtalál.~Csak ne gúnyolj, mert hogy nem valóság,~Halkan
143  1|       rejtekében,~Nyiltan, védtelen, mert fel nem költi vágyát~Irigynek,
144  1|           Méltó költői kebeledre,~De mert szereted, ne legyen nőd. -~
145  1|             te vagy:~Kacagj, kacagj, mert a nagy férfiú, ah!~Egy szállal
146  1|           szellemét:~Kacagj, kacagj, mert minden egyes érzi,~Hogy
147  1|              meg vén térdei:~Kacagj, mert amíg ajkai mozognak,~A temetési
148  1|         barátom,~Az életet, ne vedd, mert jaj neked!~Kacagj velem,
149  1|             Leányka, vesztedet?~Nem! mert annak, ki sajnál,~Vigasza
150  1|         Szükségem sincs reá többé, - mert az szivem. ~4. H. I.-nek ~
151  1|             felrugottnak.~Az emberen mert ember nem segit,~S ha mégis
152  1|          csalódtam, a nő könnyezett, mert~Vetélytársán szebb főkötő
153  2|            tested el.~És jól van az, mert így a sír,~Amelyen egy hon
154  2|         hibáztam, ah, de megbocsáss,~Mert így jövék csak az átkos
155  2|            ifjúság akkor jut nekem. ~Mert nem ha újat mond, ér szívhez
156  3|             Kint azért virúl a róna,~Mert tavassza megjöve,~És szemében
157  3|       keserve,~Üdvsugár bús éltemen;~Mert e kínt is ah, leányka!~Csak
158  3|             Égi lányka! szent nekem:~Mert e kínnal elborúlna~Minden
159  3|            bécseréltem~Oly bóldogúl: mert hittem a Dicsőt! ~Szivembe
160  3|             Kint azért virúl a róna,~Mert tavassza megjöve,~És szemében
161  3|       keserve,~Üdvsugár bús éltemen;~Mert e kínt is ah, leányka!~Csak
162  3|             Égi lányka! szent nekem:~Mert e kínnal elborúlna~Minden
163  3|            bécseréltem~Oly bóldogúl: mert hittem a Dicsőt! ~Szivembe
164  3|            érz,~És érzni mindki fog,~Mert egy világ regén~A vaskor
165  3|               S szerette mord lakát,~Mert öntudat csak ott~Deritheté
166  3|           fölvirúland általad hazád,~Mert érzni fog tanúlni a fiu~
167  3|          szivem~Felfogni villámaid. ~Mert adtad vígaszul~Mennyednek
168  4|             magát is bírja legyőzni;~Mert ha beszélsz, egymást vágja
169  4|            foglalod úgy helyed el. -~Mert a szobor báb lesz, ha tökélyén
170  4|           párt közt állsz csakugyan, mert a "de" igéig~Szólásod szabad
171  4|          tótul, az imént lőn: Imádi.~Mert hogy nőket imádsz, s Szurkosi
172  4|         zászlóját tűzte ki Károly; -~Mert kicsapongásban volt, s marad
173  4|              S ezt sem mondhatom el, mert bizony az sem igaz.~ ~
174  4|          Nógrád még tiszteli benned,~Mert bátyád halvány árnya maradsz
175  4|             játszi szerencse fiának,~Mert amiért más küzd, játszva
176  4|         mellére szokás vala tűzni, -~Mert szép érdemekért, a kebel
177  4|          legérdemesebb tagod az hát,~Mert kiülé neked azt; mit soha
178  4|           férj vagy, jó tisztviselő, mert itten is, ott is, -~A sok
179  4|            Bármit hűn jegyez a toll, mert nincs elve magának;~Méltán
180  4|         pártnak sok katonája vele: -~Mert kérkedve lehet pártjának
181  4|        csalódik;~Elmaradott, anyagot mert epigrammra sem ád. -~