Rész

  1  0|          egy sugárt a multból.~Adj hát egy könnyet útitársamul,~
  2  0|              E néhány percet éljük hát magunknak,~S az őszi est
  3  0|            szellemed.~Van-é, van-é hát még szellemvilág? -~Óh lány,
  4  0|         kicsinyke, nyomorult. ~II ~Hát itt vagyok megint, oh drága
  5  0|        csak gondolja. ~Megnyugszom hát én is, lányka, végzetedben,~
  6  0|     adhatnék csak neked;~Nyugodjál hát meg, szebb jövőt derít rád,~
  7  0| jóllakásnak undora marad. ~Elsápad hát minden gyönyör előttem,~
  8  0|    keresnem a kedves leányt,~Utána hát a társaságba! - ~Mi kellemes,
  9  0|  nyugodtság minden arcon.~Nem jő-e hát sem bú, sem szenvedély~Keresztül
 10  0|         másképen teszen,~Mulassunk hát, mulassunk szépen,~Hiszen
 11  0|        érzeményeink hervadt füzére hát~Az egyetlen való, mi álmomból
 12  0|        kiábrándulni visz. ~Mi vonz hát mégis oly hévvel tehozzád,~
 13  0|       állítlak a szentelt oltárra.~Hát még amint lelked versenyezve
 14  0|            bért. --~Így lesüllyedt hát az éneklett nőszellem,~Hogy
 15  0|           nőnél~Mert ha már hazud, hát büszkébb díjat is kér.~Ah,
 16  0|         megrettentelek. ~Ne olvasd hát, ha hozzád írok én,~Ki tudja,
 17  0|       végzete. ~Oh, ne sajnáljátok hát a kertet,~Melyben lepke
 18  0|                   Lemondás~Győztél hát felettünk, nagyvilág,~Vad
 19  0|           szív eltépett szerelme. ~Hát bucsúzzunk! Óh nő, ládd,
 20  0|            téged,~Óh nő, mondd, mi hát, mi ily korán hervaszt;~
 21  0|                             Szeret hát~Kebled remeg, arcád ég,
 22  0|      édességét arcom érzi.~Győzött hát a természet feletted,~Megszüntél,
 23  0|           át vagy bú férge rág. ~S hát inkább ne nyíljon-é virágszál,~
 24  0|            ne nyíljon-é virágszál,~Hát inkább ne süssön-é a nap,~
 25  0|         azt el, ~Add érte szívedet~Hát", s átkarolva~A lányt, most
 26  0|           az nem a világ.~Mit féli hát a lányka,~Attól virúl fel
 27  0|      büntetés leszen. ~Élni hagyja hát, piszkos igába~Hajtja a
 28  0|      elnyomójának számára. ~Óh nő! hát ez-é költő világod,~Melyet
 29  0|  kebeledben sejt a férfi?~Óh, ezek hát a nőszerelemnek~Délibábként
 30  0|         ott a férfi kar. ~Dicséret hát s áldás szent nevére~S most
 31  0|      járomba termett volna,~Tűrjön hát, én elhagyám a korcsot~Fészket
 32  0|      Istennek érte,~Büszke lehetek hát még hazámra. ~Mert ne hidd,
 33  0|      Elvesszen-é örökre hasztalan,~Hát hogyha kel még hajnal a
 34  0|            állanak. ~Kegyelmet kér hát a maradtaknak,~Vad puszták
 35  0|             mostan engedett. ~Megy hát a hős, megy, eltörvén vasát,~
 36  0|            megborzadál.~Vedd, vedd hát vissza tőlem szívedet,~Melyet
 37  0|      üldöző sereg."~"Emelj lovadra hát s menjünk, vitéz,~Ne hidd,
 38  0|          gyáván futok,~Itt haljunk hát meg egymás oldalán." ~"Előre
 39  0|       vérző seb felel. ~"El kell-e hát már veszni mindennek,~Mi
 40  0|       Zulejka? - ordit messziről -~Hát kóborolnod éjjel illik-e?~
 41  0|           hideg tanyámon,~Legalább hát most melengess meg! ~Látod-é
 42  0|            s honhoz szent sohaj! ~"Hát az milyen tompa jajszó,~
 43  0|       szemébe köny tolúl. ~"Életet hát, éltet e kebelbe!~Nézd,
 44  0|          Mért ébredék fel~Álmomból hát ily kegyetlenűl?" ~S hátraroskad,
 45  0|          pandúr előmbe,~Ha veszek, hát vesszek, vagy miért is élek;~
 46  0|           elmélkedtem,~Mért hagyál hát lélekkel születnem?~Jó ha
 47  0|           keccsel fedjük a kecset, hát~Ez ragyog most a másnak
 48  0|     könyűje angyalt is megingat. ~"Hát legyen", s elfordult arculattal~
 49  0|          trónján a király. -~Ah de hát mi lelte, szörnyen felkiált,~
 50  0|           Nincs-e hősi sergem, fel hát, fel velek!~Pusztítsák el
 51  0|         már fegyverezve van!"~"Úgy hát vesszenek mind, mind ha
 52  0|     pártost, hogy neveljenek!"~"Óh hát rajta, rajta, sujtsd le
 53  0|          szörnyü kegyesség, óh jaj hát nekem,~Ah de nincsen-é meg
 54  0|            legszebbik leánya.~Mért hát mégis oly bús, környezve
 55  0|            bús lányok beszélnek. ~"Hát miért nem küldtetek segélyért?"~
 56  0|        férj vagyok." ~"Úgy vívjunk hát tovább!"~S a két kard újra
 57  0|          Óh bajnok! bajnok! kérlek hát szeress,~Melengesd meg kebleddel
 58  0|           és hitetlenűl ez. ~"Jőjj hát, jőjj, s kövess te, mond
 59  0|       Szívvilága nélkül mit tegyen hát a nő? ~Nem, nem, menj magad
 60  0|            tartja fel folyását." ~"Hát fecskénk, mond a nő, a dalos
 61  0|            nem tagadjátok. ~Földem hát, mely terem arany kalászt,~
 62  0|         kikacagja a nőt. ~"Te védj hát, hisz hatalmas vagy fiam,~
 63  0|            magam,~Jőjj, jőjj halál hát, ah de síromra~Te adsz dicsedből
 64  0|          szomjú lelkemnek." ~"Nézz hát, nézz keletre, legkedvesb
 65  0|        sorsnak dacára." ~Felkészül hát újra, és szilaj szárnyakkal~
 66  0|       előre~Nyargal. "Most megvagy hát!" mond, de mind hiába. ~
 67  0|      szerető szivéhez. ~Hol leljen hát tárgyat, min dühét könnyítse~
 68  0|          fát részvét harmatával. ~"Hát mindent szeretnek, hát mindent
 69  0|             Hát mindent szeretnek, hát mindent siratnak,~S általam
 70  0|         bír,~Örök éltét ő se bírja hát legyőzni,~Amint honja földét
 71  0|       örökös álmot. ~Férjével volt hát most, ah de szíve ismét~
 72  0|         már többé ő sem fér,~Nincs hát maradások égben vagy pokolban,~
 73  0|   megváltatánk.~Óh hatalmas Isten, hát miért, miért~Ontatál fiaddal
 74  0|           csorbát ejtni vágya!"~"S hát te nem bitorlád-é az én
 75  0|       széket. ~Mind, mind menjetek hát szó nélkűl az égbe,~Kiknek
 76  0|            sem válhat meg lovától,~Hát futó csillaggá lesz az is;
 77  0|        összecsődült szinte tábora.~Hát ilyen-é az a híres huszár,~
 78  0|          mástól, amit ád!~Megittuk hát a bort, mi illeti~Barátságát,
 79  0|         néz a máskor büszke szem.~"Hát szedte-vette - mond - hol
 80  0|        fejemnek, ilyen szégyen ér.~Hát nálatok korcsok, veszély-e
 81  0|             Úgy-e szép mulatság. - Hát mért nem gyujtasz rá,~Szép
 82  0|          Mondtam én. ,Úgy jól van, hát majd azután csak.~Húnyd
 83  0|       gyujt meg. ~Most imádkozzunk hát, mondd utánam gyermek,~Istenem!
 84  0|            így szól a német végre,~Hát miért is kötekedtek vélünk?~
 85  0|        lesz benne, amikor akarjuk.~Hát előre! aki a puskával~Nem
 86  0|             keres, tán fegyvert: ~"Hát igy kelletett-e, úgymond,~
 87  1|       lábait~Hogy megpihenteti,~De hát bíz ő csak a~Szemét legelteti.~
 88  1|   Rózsájával elhervadt szerelmek? ~Hát a bölcsnek észlámpája is
 89  1|   macskának átható sirása.~Hah, de hát e fénypont, mely szemembe
 90  1|            s nem felelt szavamra -~Hát ki fogja meg lovam kantárát?"~"
 91  1|            menni."~"Mindég jobban! Hát én mit ehetnék?"~"Ami a
 92  1|      serényen egykedvűen jár. ~Hej hát itt, hol sírba egy világ
 93  1|              Minden pánt hulljon-e hát szerteszét?~Az Isten nem
 94  1|    Ifjuságunk, a madár, kiszállt. ~Hát ez ablak? ezt is jól ismérem~
 95  1|           érte halni kész volt ő. ~Hát ha látna, mostan ily alakban~
 96  1|         nemzedék vagyon. ~Ballagok hát, mint a kósza lélek,~Messzebb,
 97  1|     testvéries karok. ~Halni halni hát! s majd hogyha járnak~Hozzám
 98  1|      virágzóbb mint saját határa.~"Hát tűrjem-é - mond - nem, nem
 99  1|         változott. -~"Elhallgattál hát, kicsinyem,~Óh te megáldnál,
100  1|         boldogabb hiúsága.~Virágot hát a fejemre,~Óh mosolygás,
101  1|            dob, szól~A harsona.~El hát innen más vidékre,~Fel katona!~
102  1|           köszönthet,~El ne sírjuk hát hiába~Ezt a percet.~Hisz
103  1|            miben~Segített? s bűn-e hát, hogy ég adott~Létem becsültem
104  1|        rossz, de gyenge,~Sírjunk-é hát s káromkodjunk~Vagy mosolygjunk
105  1|         szerelem,~Siessetek örülni hát velem! ~Hisz majd jövend
106  1|    mosolyog, van tavaszom,~Ha bús, hát várva várok;~De nem számítok
107  1|       légyen kikkel vívnunk,~Éljen hát ellenségünk! ~Lánykákkal
108  1|           kell a lét mérgét,~Éljen hát ellenségünk! ~Egyet még
109  1|          mint kardvasa. ~Mért ment hát így becsem le mégis,~Mint
110  1|       Ifjak mohó szomját,~Becsűlöm hát és ízlem~A lángbor zamatját. ~
111  1|         Minden virág illatja~Nekem hát élvet ad. ~És hála Istenemnek~
112  1|          hagyott, hinárba vitt.~El hát a hittel, félre véle!~Fel,
113  1|         fosztja meg a szeretet.~El hát a szeretettel végre,~Fel,
114  1|           kiszenvedt volna már.~El hát, el a reménnyel végre!~Fel,
115  1|          kik ott hallgatnak?~Csitt hát, csitt, mit beszélünk,~Nem
116  1|           úgy érzeni -~Köszöntésül hát a halálnak - - -~De szomjúk
117  1|          kik ott hallgatnak?~Csitt hát, csitt, mit beszélünk,~Örüljünk,
118  1|            tavasz reménye,~Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe:~Mert
119  1|       márma rossz, holnap lesz jó.~Hát a jövő dicső tavasznak - -~
120  1|          kik ott hallgatnak?~Csitt hát, csitt, mit beszélünk,~Mi
121  1|          megelégedés. ~Kiszúrjam-é hát a vágyó szemet,~Hogy meg
122  1|     holtakként szenvedjük át. -~El hát veled, ne üldözz már tovább,~
123  1|          túl repül azon. -~Kacagja hát csak a por gyermeke,~Ha
124  1|             örömek. -~Hadd őrüljek hát meg s üdvöz legyen~A régi
125  1|           ez talál,~Üdvözölve légy hát, pusztitó tüz,~Üdvözölve
126  1|             Búm is elhagy, mindegy hát nekem. ~Jöjjön bármi, vétkek
127  1|           romok felett. ~Kő keblet hát, kő keblet Istenem!~S ha
128  1|           több fűzér~Halántékimon, hát mit tesz az,~Hisz virága
129  1|        kezdtem.~Egy jó palack bort hát elémbe vettem,~És ivogattam
130  1|       képzelet csak alkota?" ~"Adj hát egyet, s a többit tüntesd
131  1|           lánykát ölelek.~"Meg van hát nyugalmam, érzem, érzem,~
132  1|        nemzedék vele.~Nem féltelek hát hazám!~ ~
133  1|          egy remény terjeszti szét~Hát mindkettőnk felett védszárnyait,~
134  1|         harcuknál nem volt más;~Óh hát érdemes-e élni, ha minden
135  1|          hiányban? ~Mind betölti-e hát földön hivatását,~Csak egyetlenegy,
136  1|            nem merő véletlen? ~Úgy hát mért is vérzünk, minden
137  1|          enyész el. ~Úgy egyenlőek hát Nero bűnsúlyával~Aristides
138  1|          Örüljetek csak békéteknek hát~Mint féreg, ha oroszlánt
139  1|            elandalog. ~Csodáljam-é hát, hogy félénk madárként~Költészetem
140  1|         tapsolandja meg. ~Kegyelet hát az elesett vágytársnak,~
141  1|      lángész adott örök alakot. ~S hát még ti, akik eszméket vevétek,~
142  1|    Mártírok vérével pecsétele. ~Ti hát veszhettek, nektek már az
143  1|            nem riasztatál.~Aludjál hát csak, boldog vagy hiszem,~
144  1|        felett. ~Mért fáradál te is hát, jó öcsém,~Miért művelted
145  1|      csekélyke részét menti ki. ~S hát még te, aki nem költél,
146  1|         halott lepel. ~Óh, mért él hát az ember, mért löké~Az Isten
147  1|           megnyugtatón.~Játsszatok hát velem, kedves gyermekim,~
148  1|         azt el nem viheted,~Tartsd hát mint frigykötést e szentelt
149  1|          bízott~Választott eszköze hát el sem hagyhatott. ~Fogj
150  1|         csak.~Óh, mi kincset adjak hát, mondd, hódolásúl,~Hű, igaz
151  1|           rája vet.~Mit vesztettem hát? bálványok dülének~Szivemben
152  1|     emlékink maradnak - -~Álmodnom hát engedj boldogan! ~III ~Hát
153  1|         hát engedj boldogan! ~III ~Hát megtörtént az, mitől remegtem,~
154  1|     megtörtént az, mitől remegtem,~Hát látnom kelle téged újolag,
155  1|        feledve részvétlen vesz el.~Hát fiacskám? Sorsomról tanítsd
156  1|   emlékgyöngyöt tesz. ~III ~Eljött hát a szabadulás napja,~Végre,
157  1|         jövőbe jós sugárt vét.~Óh, hát kövesd szivednek istenét,~
158  1|           mig ez emel. ~13 ~Legyek hát lepke, hogyha úgy kivánod,~
159  1|           szerem,~Ábrándos rémlátó hát csak a nevem.~S felvilágosodott
160  1|         erény, dicsőség ilyenek. -~Hát a barátság, hon és szerelem?~
161  2|            36. Az entuziaszta~Mégy hát te is, előre! jelszavad,~
162  2|            úgy lesz ének. -~Vegyen hát minden, ami illeti~Borágot,
163  3|           világ felett! ~Veszett-e hát a szebb korú tavasz?~S a
164  3|           világ felett! ~Veszett-e hát a szebb korú tavasz?~S a
165  3|      Sugára oly dicső,~Porára béke hát,~A jog martírja ő.~ ~
166  3|           kivűle bírtam én. ~Sírba hát a sírba véle,~Hol reményem
167  4|    közrendű legény vagy,~Hagyj fel hát vele, és menj hivatásod
168  4|           a legérdemesebb tagod az hát,~Mert kiülé neked azt; mit