Rész

  1  0|      álltam a bucsúzó csók után~És ő mosolyga mégis~Hívőn tekintve
  2  0|         szóla:~Hisz jó az Isten, s ő vezet bucsúra. ~Ah, e megnyugvást
  3  0|          kesergni,~Midőn zokogjuk: ő többé nem él. -~Ah, én is
  4  0|          De el, sötét kép, óh hisz ő enyém,~Mind egyre megy:
  5  0|      mosolygva megmarad. ~IV ~Hah! ő beszél-e, vagy kint sír
  6  0|         rideg, hideg betűkben. ~Az ő jelképe itt ez áloé,~Mely
  7  0|            el. ~Egy reggel kezdett ő is fejleni,~Míg az egekbe
  8  0|             Hogy mit itt mi élünk, ő azt csak gondolja. ~Megnyugszom
  9  0|         vérző képletében -~Óva áll ő mindkettőnk felett. ~Te
 10  0|      kéjleánynál?~Csábít, mint te, ő is, s mint te, jó vevőt
 11  0|         állottunk végtére a tetőn,~Ő elfuladva rám nehezkedett,~
 12  0|           édes enyhet küldni tette ő. ~Hoztok is ti enyhet, szép
 13  0|      boldogság az, más hon, melyre ő vár,~Míg meglelvén a tenger
 14  0|       Hullámozó mell,~Épen minőnek ő~Danolta most el. ~"Báránykám
 15  0|       honba, hogy menjek vele? ~Ah ő az, ő az Istennek fia,~Kit
 16  0|        hogy menjek vele? ~Ah ő az, ő az Istennek fia,~Kit bibliánkban
 17  0|           könnyező szemében. ~Ámde ő a bút hiven táplálja,~S
 18  0|          síri éj fogná el. ~Igy él ő sokáig, mint a pusztán~Elkiáltott
 19  0|      Győzelem reménye van velek,~S ő sem kér kegyelmet, csak
 20  0|         más, mint kedves Vilmája. ~Ő, kit mint a hon leghűbb
 21  0|         kétszerte özvegy,~Mit tesz ő, ha könnyeit letörli?~Majd
 22  0|           Bertám vala., ~Szép volt ő, mint a tavasznak álma,~
 23  0|       pusztítva járt. ~Mit gondolt ő a népnek jajával,~Ő, ki
 24  0|        gondolt ő a népnek jajával,~Ő, ki fényes trón miatt vivott?~
 25  0|        Ellenének lelke elrepűl. ~S ő lett az odúnak remetéje,~
 26  0|         nem, oly néma, oly nyugodt ő,~Mintha a járomba termett
 27  0|           nem tudott. ~Meg-megjött ő mint vándor madárka,~S eltűnt,
 28  0|            felhők felett. ~Énekelt ő nagyszerű napokról,~Fényesekről,
 29  0|           az ifjú kebele. ~Énekelt ő elnyomott hazáról,~Búsabbról
 30  0|          szemén. ~A lant elnémúlt, ő összeroskadt,~Arca bús lőn,
 31  0|         felel. ~A harc megszünt és ő összeroskad,~Arca oly hideg,
 32  0|           menne és mégis csak vár.~Ő a rettentő, a kuruc vezér.~
 33  0|      búcsúzásra szókat nem talál. ~Ő, aki ott arat, hol más vetett,~
 34  0|           S mondd, hogyha kedvesed ő volna, lány,~Megtudnád-e
 35  0|            fáklya, éji dáridót~Hol ő tart. Véle Isten látogat,~
 36  0| csalatkozik,~Mert az ágyon, melyet ő vetett is,~Ilka csak hőséről
 37  0|         boldog pár, gondol reá is,~Ő tőlük már messze, messze
 38  0|           öröklét s rajta végig~Az ő szíve Aladárért sír.~ ~
 39  0|           angyal,~Mind e bájat már ő ismeré jól; -~Más varázslat
 40  0|   nincsen-é meg Csillám, kedvesem?~Ő hivem tudom, nem csalnak
 41  0|     rettentő királya,~Vad, kietlen ő is, mint minő országa, ~
 42  0|           sír, és boszút nem érez,~Ő csak földre roskad egy sohajjal.~ ~
 43  0|        tudja senki, honnan van, ki ő.~Távol utából hozta őt Tabán,~
 44  0|      szelleme,~Feledt-e, vagy csak ő szerete tán,~Azt nem tudom,
 45  0|     szerete tán,~Azt nem tudom, de ő volt egyedűl,~Kit megsirattam,
 46  0|           mi az mit ottan lát? ~Ah ő az, ő, akit megsiratott,~
 47  0|           mit ottan lát? ~Ah ő az, ő, akit megsiratott,~S kinek
 48  0|         messze tőlem vándoréletet,~Ő elhagyott, őt én is elhagyom,~
 49  0|           sok bajnok levente, ~Míg ő a szerelmet csak névről
 50  0|      szivében,~Megy szép Ibolyához ő is kérőképen.~Nem méltatja
 51  0|        illatát a nap felé lehelli.~Ő köszönti első a tavasz hirére,~
 52  0|          ember nem bír,~Örök éltét ő se bírja hát legyőzni,~Amint
 53  0|           Hervadt, hervadt, mígnem ő is sírba szállott,~És virágai
 54  0|           Hej de búját még se adja ő cserébe. ~Látja ezt a fecske,
 55  0|      átfogta, csókot égetett rá,~S ő nem tudta, álma folytatása-é
 56  0|         Pártos társaihoz már többé ő sem fér,~Nincs hát maradások
 57  0|         kinek neve oly messze jár,~Ő sem jobb, mint népünk bármelyike,~
 58  0|        felett mint mennykő csap le ő."~Sokat beszélle még a jó
 59  0|           hiszem,~Többé nem harcol ő sem ellenem.~E szókra nem
 60  0|        hogy haragudott.~Ezt mondta ő - folytatja a huszár -~De
 61  0|         tűznél vén huszár Barangó,~Ő ki már ezerszer nézett farkasszemet~
 62  0|         meg, a tiszt nem tréfál-e?~Ő felkacagott és kebléhez
 63  0|  gondolattal,~Mert látják a tűzzel ő is elszunnyadott.~ ~
 64  0|        Rózsa hangja.~Máma is nem-é ő dönté el győzelmünk?~Önmagát
 65  1|           megpihenteti,~De hát bíz ő csak a~Szemét legelteti.~
 66  1|             Mindenben élvezet volt~Ő neki a vég. ~Én a kedves
 67  1|           ajtaján,~Mosolygó arccal ő állott közötte,~És kis keze
 68  1|            könnye fájó kéjt adott,~Ő csak becsűli - s hol poklot
 69  1|            hol poklot kerestem~Én, ő csendes tanyát bir lelni
 70  1|         szép virradatnak hirdetője ő lesz.~És dalára a sok kis
 71  1|    korcsmáros - szólottam megállva~Ő rám bámult s nem felelt
 72  1|     Pajtásával koccintván, köszönt ő,~S széles jó kedvében bút,
 73  1|         jártam titkos vágyaimmal~S ő mosolygott rám vagy visszainte.~
 74  1|         kél s a mult időkről hír. ~Ő volt a lány, akit én imádtam,~
 75  1|            akit én imádtam,~Mostan ő a számoló szülő,~Most gúnyolva
 76  1|         Akkor érte halni kész volt ő. ~Hát ha látna, mostan ily
 77  1|      kegyjele~Tün a kis lány elé. ~Ő már nem érzi a vihart,~Ő
 78  1|           Ő már nem érzi a vihart,~Ő mosolyog, örűl,~Míg ájtatos
 79  1|          De a vén koldús felkacag,~Ő csak villámot lát,~Az éjnek
 80  1|        hogy érzi~Tisztább érzéssel ő sem bir. ~Pedig higgyétek,
 81  1|            Ámulva látjuk, hogy biz ő már~Réges régente elfeledt. ~
 82  1|         virág él, illatot lehelni,~Ő szeret, mert kell neki szeretni,~
 83  1|        félek, hogy a sír eltemet. ~Ő csatáz és lelkesűl helyettem,~
 84  1|            frígyben állánk. ~Érzé, ő nélkűlem árva lenne,~Érzém
 85  1|         leltem én a lány szemében.~Ő virágbokrétát ment ki szedni,~
 86  1|            szedtem? -~Halvány lett ő, halvány lettem én is,~S
 87  1|           magyar, hogy házában nem~Ő az úr.~Hadd ne leljen abban
 88  1|       nagyot szüle.~Azért megvetve ő is ellenét,~Meglátogatja
 89  1|            Kis virág hajol siromra~Ő emlékszik, azt hiszem, rám;~
 90  1|         mert mindeniknek vesztével~Ő lett volna csak szegényebbé! ~
 91  1|          népesíti be. ~Akkor aztán ő parancsoland~A szellemnek,
 92  1|       édenét~S kárhozatját is csak ő alkotja. ~Messze zajlik
 93  1|         szeretek!" ~"Kéjben - mond ő - nem lesz megnyugvásod.~
 94  1|         mind, vélvén a tömegtől~Az ő ösvénye messze elszakad,~
 95  1|            pusztaságba téved,~Csak ő lelé meg az igaz utat. - ~
 96  1|          eltemet. ~S csak ott, hol ő van, ott van Isten háza,~
 97  1|        halál a nagy lelkek barátja~Ő osztja szét a csillagkoszorút~
 98  1|        alakja ekként megjelen: ~Ez ő, ez ő, mondják majd, kit
 99  1|         ekként megjelen: ~Ez ő, ez ő, mondják majd, kit kortársi~
100  1|     müvészet és hit élni fognak~Él ő is, és ha műve elporlott,~
101  1|       távol intő cél után, melyért~Ő is hevült, de látván balgatag,~
102  1|    gyermekfő,~Angyal és ember közt ő tán a közép.~Isten sem voná
103  1|        Születendő világ szunnyad s ő nevet.~Óh mi nagyszerű,
104  1|        vért szokta holt. ~Nem tűri ő, hogy lant epedjen ott,~
105  1|         hogy lant epedjen ott,~Hol ő beszél, ott bércek csapnak
106  1|          bércek csapnak össze,~Hol ő ítél, ott a vér a sors betűje~
107  1|          nem őrzendi vad csapásit,~Ő nem lesz rab, mert meghalni
108  1|           mert meghalni nem félt. ~Ő zászlójával nyugszik sírban
109  1|      rosszá is lehet, ha úgy akar,~Ő tudja már, mert el bírt
110  1|          Mi dalra, üdvre költ, nem ő sugárzza,~De lelkünk az,
111  1|           mit izenjek?~Mind hiába, ő nem értne meg! -~Most tanulja
112  1|      szeret a nő,~Hogy majd egykor ő is tenni tudjon,~Úgy miként
113  1|        csak, bájának reng varázsa,~Ő súg a szellőben titkos danát,~
114  1|            pór bundát vesz magára.~Ő leng a harcok zászlaja felett,~
115  1|        szentelt dicskörben állnak,~Ő nemesíti győztes homlokát~
116  1|     karddal megcserélt parasztnak.~Ő az, mi lánykánk homlokán
117  1|        oszt szét,~A mult örökségét ő óvja meg,~És a távol jövőbe
118  1|    Hallgasd s boldog leszesz:~Mint ő mézet csinál~Méregből -
119  1|         Isten szamáron, megtagadja ő.~Felrugja az embert, mint
120  1|        kedvesem előtt~Meghalnék, s ő mint agg követne csak,~Rokonnak
121  1|          embert,~Látkörében mindég ő foglal középhelyt;~S mentől
122  1|              25 ~Mit kérsz Istent, ő szóra mitsem ád.~Gúnyúl
123  1|          rongyos koldúst megugatja ő. ~29 ~Mit nékem az egész
124  2|          illet egy-egy rész könyű,~Ő részét még éltében költé
125  3|             itt rideg,~S kegyetlen ő! ~II ~Lesír az ég keserve~
126  3|      jobban imádnám~A természetet,~Ő ha hintne szép szemével~
127  3|    tavassza nem derűl~Rideg örökre ő! ~Szivem virágit nem hozá~
128  3|           Calderon ~Két életet élt ő.~B. Jósika Miklós ~Dörögve
129  3|                          Álomkérés~O dass dem Menschen nichts~
130  3|                                 Az ő szemei~Ha jősz: lángok emésztenek,~
131  3|        lágy harmatúl. ~Ah világom, ő virítta!~Véle éltem sírba
132  3|     keserve~Harmatáúl nem talált. ~Ő adá a percnyi élvet,~Áldja
133  3|              Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó angyala!~
134  3|            Fagyasztja létemet,~Ah, ő kebled gyanánt,~Kövülve,
135  3|             itt rideg,~S kegyetlen ő! ~II ~Lesír az ég keserve~
136  3|      jobban imádnám~A természetet,~Ő ha hintne szép szemével~
137  3|    tavassza nem derűl~Rideg örökre ő! ~Szivem virágit nem hozá~
138  3|           Calderon ~Két életet élt ő.~B. Jósika Miklós ~Dörögve
139  3|                          Álomkérés~O dass dem Menschen nichts~
140  3|                                 Az ő szemei~Ha jősz: lángok emésztenek,~
141  3|        lágy harmatúl. ~Ah világom, ő virítta!~Véle éltem sírba
142  3|     keserve~Harmatáúl nem talált. ~Ő adá a percnyi élvet,~Áldja
143  3|              Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó angyala!~
144  3|            Fagyasztja létemet,~Ah, ő kebled gyanánt,~Kövülve,
145  3|           képzelet,~Egyszerre élte ő~A kettes életet. ~Álmába
146  3|        álmait~A síri gyász lepel. ~Ő boldog és nevén~Sugára oly
147  3|           béke hát,~A jog martírja ő.~ ~
148  3|     kerültem~Itt van égi temploma,~Ő ad éltet, ő lehel bájt~A
149  3|          égi temploma,~Ő ad éltet, ő lehel bájt~A tavasz virágira. ~
150  3|       jobban imádnám~A természetet~Ő ha hintne szép szemével~
151  3|          Egy-egy éltem elszakadt. ~Ő adá mit orza aztán,~Tőle
152  3|            éltem, üdvöm~S fényljen ő - ki megvetett. ~II ~Nem
153  3|            Ezért bus életem. ~III ~Ő az, ő az! hunyj el éltem,~
154  3|            bus életem. ~III ~Ő az, ő az! hunyj el éltem,~Amit