Rész

  1  0|          hogy őtet ott~Még észre sem veszik?~Megmondjam-e, kitárjam-e~
  2  0|          hajt kedvesen.~Bájaidra sem lesz irígy, jól tudom,~Sőt
  3  0|       tükörbe,~Mondanám, hogy jó sem vagy talán,~Hogyha nem néznél
  4  0|          mi szép, mi jó vagy,~Én sem mondom el, mert bájad így~
  5  0|  nélkülem, drága lélek,~Istennek sem kellene világa.~Elhervadnál,
  6  0|    vigaszt se hisz. ~Oltárul sír sem áll nekem~Emlékeül a hűtelennek,~
  7  0|    tiszta őszi nap,~Hogy a virág sem sejti meg, miként csak~Halotti
  8  0|          nem bír lelkem gondolni sem magast, mi~Mint csillag
  9  0|       minden arcon.~Nem jő-e hát sem bú, sem szenvedély~Keresztül
 10  0|      arcon.~Nem jő-e hát sem bú, sem szenvedély~Keresztül e csodás
 11  0|          árván, hogy nincs semmi sem.~Szerelem szent lánca a
 12  0|       nem ragyogja,~Fergetegjeit sem ismeri. - ~Tűzvész volt
 13  0|      úgy-e, úgy-e, nem fáj semmi sem. ~Sokszor bántál, nő, te
 14  0|         tán nem több szűd bírása sem -~S menten marad mégis minden
 15  0|           jó vevőt vár -~Egyitek sem adhat mennyet, csak selyemből,~
 16  0|         kéjében merűlve~Távolról sem sejti: amik benne vannak,~
 17  0|          csillag hull~Le, és egy sem hibázik;~Szívemben is az
 18  0|    kedvele,~Nem fog átkozni most sem,~Tovább maradni hogy nem~
 19  0|       egébe szállanék,~Tán észre sem venném a változást. -~De
 20  0|     világra, mely már jobbat meg sem ért. ~Mint tűzvész, emésztve
 21  0|        után~A többi lét küzdelme sem nagy ár. - ~Arcára néztem,
 22  0|      Mosolygsz, midőn tán örömet sem érzél,~Sírsz és könyűd bánatredőt
 23  0|       Sírsz és könyűd bánatredőt sem ás. ~Ah, rózsa vagy, fényt,
 24  0|        kárpótolni egy mosolygást sem bírsz. ~Nem, nem, ha mindjárt
 25  0|     boldog szerelem. ~Frígyünket sem fűzte az okosság,~A világ
 26  0|   okosság,~A világ illemtörvénye sem,~Önmagában, mint erős istenség,~
 27  0|  szerelmet boldogan! -~Ily árért sem vásárolta drágán,~Melyben
 28  0|             Ne mondj se tündér-, sem vitéz regét,~Óh jó anyám,
 29  0|    bájoló,~S örömet már játékban sem lelek. ~Csak szép ruhát
 30  0|  Győzelem reménye van velek,~S ő sem kér kegyelmet, csak halált
 31  0|         Hős Csatár, avagy semmit sem gondolt,~Nem tudom, hallá-e
 32  0|      álnok hitszegővel~Nyugalmat sem túl a sír örvényén. ~"Élj
 33  0|          a nők,~Védelemhez senki sem bizik. ~Nincs erő, mely
 34  0|           S eltűnt, merre, senki sem tudá.~Ámde dalját a figyelmes
 35  0|      tett minden ifiú és vén,~Ki sem parancsolt, és nem kérdezett,~
 36  0|       egy,~Dicsőségért többé egy sem csatáz. ~Nincs többé gyermek,
 37  0|          és vár, de nem jő senki sem,~Mögötte a vár lángtengerbe
 38  0|         áld csak s nem fél senki sem,~Frígyemben csak egy szent
 39  0| mámorában~Lelkünknek kivánni mit sem hágy. ~Ott álmodnak mennyet
 40  0|          S a hajnallal többé föl sem ébred~Végre a nő, nincs
 41  0|        hogy felejtsen, ahhoz még sem bízott. ~E földön belőle
 42  0|         minek leírnom,~Tán magok sem tudták a beszédet,~Ámde
 43  0|          vigyen haza~Közűlök egy sem tért. ~Társát most a basa~
 44  0|      lankadt már,~De győztes egy sem lett,~S csodálta mindkettő~
 45  0|         S nyugalmad még a sírban sem leszen,~Míg a rideg ágyon
 46  0|        áll az angyal s egy sereg sem~Érzi szárnya büszke csattogását. ~"
 47  0|         alatt leroskad az anya.~"Sem életem sem síromon sugár!"~
 48  0|    leroskad az anya.~"Sem életem sem síromon sugár!"~S imé a
 49  0|       egy pillantásra a lány,~Ez sem érhet többet másnál, úgy
 50  0|      vélem bántál.~S mondod, még sem volt oly rossz, milyennek
 51  0|      lánynak,~Még csak recsegést sem hall, amint nyomában~Százados
 52  0|       tévedez.~Nem bánthatja azt sem, szomorú ködfátyol~Oly jól
 53  0|    elbusultan, hogy már gyermeki sem érték,~A kis fecske elszáll,
 54  0|      idegen nép lakja. ~Semmihez sem vonja ezt gyöngéd kegyelet,~
 55  0|   kegyelet,~A kis fecske fészket sem hagyá zugában,~Hasztalan
 56  0|         E házhoz már többé semmi sem csatolja.~S amint száll
 57  0|           Még miljó világink meg sem születének,~Jehováé mellett
 58  0|      néked,~Közülök Lucifer maga sem hiányzott,~És ki Jehovával
 59  0|     Pártos társaihoz már többé ő sem fér,~Nincs hát maradások
 60  0|        mi búsít.~A jancsár égben sem válhat meg lovától,~Hát
 61  0|     kinek neve oly messze jár,~Ő sem jobb, mint népünk bármelyike,~
 62  0|       hiszem,~Többé nem harcol ő sem ellenem.~E szókra nem felelt
 63  0|   szóltam félre,~De én parérozni sem tudok.' ,Te vágd csak,~A
 64  0|       mit tettem, nem tudom maig sem,~Csattogás, tolongás, jajszó
 65  0|       nem láttam ellenség nyomát sem.~Jött a tiszt, érdemjelt
 66  0|         mondta: "Nincsen multam, sem barátom,~S kedvesem? - folytatta,
 67  1|          Jóízűn ezt tovább~Papom sem nézheti,~Egyszer tekintetét~
 68  1|           Amig másik barátom~Mit sem gondola~És keblét átrezegte~
 69  1|          lépe,~Arcán mosolya meg sem változott,~Erősen fogta
 70  1|       kezem kezébe,~Míg én karom sem birva álltam ott. ~Parancsolá
 71  1|       visz,~Az benne már rokonra sem talál." ~"Hagyjuk barátom
 72  1|           Nem hirdetvén reményt, sem földi hírt,~Csak kérlelhetlen
 73  1|         lelkem nyugalmat még itt sem találhat. ~Ott ülök magamban,
 74  1| fogalmunk,~A szív már a mennyben sem hiszen. ~Gyári munka csörtetése
 75  1| lehullnak.~Többé a pataknak árji sem henyélnek,~Mert eléje sulyos
 76  1|      nyomorúságának. -~Délceg őz sem jár már többé a vidéken,~
 77  1|        magának,~Tán még a szellő sem jár e pusztaságon,~Martalékul
 78  1|          mert azt már bennem meg sem ismered. ~Vágyaim nem fértek
 79  1|    elhagyák már~És szavára senki sem figyelmez,~Mert Isten most
 80  1|       Fényt, árnyat nem visz egy sem magával,~Ott áll az a kitűzött
 81  1|        és élet, más semmi, semmi sem,~Mint szenvedés és dőre
 82  1|       lent édesen álmodozol,~Meg sem is érzed, hogyha megtapod~
 83  1|        esnél ájtatos imával.~Meg sem foghatná az ember, hogy
 84  1|        Annál kit bőség vágy felé sem visz. ~A hittel jött a törvény
 85  1|         a bűnös és bakó,~Még fel sem száradt a kiontott vér. ~
 86  1|          van a pohárban. ~Még az sem lehet jó ember,~Aki sohse
 87  1|         érzi~Tisztább érzéssel ő sem bir. ~Pedig higgyétek, barátim,~
 88  1|          az élet útján. ~S észre sem vesszük, ha aggság~Lép elénk,
 89  1|         ki megbékélve a világgal~Sem ördögöt, sem angyalt nem
 90  1|          a világgal~Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már. ~
 91  1|      mért van tavasz,~De azt még sem csinálja. ~Én két betűből
 92  1|   szeretünk! ~Kit gyülölni senki sem bír~Az után szerető sem
 93  1|          sem bír~Az után szerető sem sír,~S szerető csak kell
 94  1|      sajgott szívében;~Semmi jót sem várhatott azoktól~Kik testvérét
 95  1|      együtt megpihennek,~Vágyunk sem volt más, minthogy nyugodtan~
 96  1|       fényözönnel~A mosolygó nap sem aranyozza, ~Gondolok e csendes
 97  1|           S már többé varázsukat sem érti.~ ~
 98  1|               Nős ember dala~Rám sem néznek már a leányok~S hajdan
 99  1|          így bántok ti vélem,~Én sem kiméllek s ismerek~Minden
100  1|   megfojtotok. ~De óh jaj, egyik sem pirúl el,~És egy sem vonja
101  1|       egyik sem pirúl el,~És egy sem vonja el magát.~Inkább futnátok,
102  1|        haszontalan, ~Ugy az ifjú sem élvez;~Az élet öröme~Lángtól
103  1|    Megdöbbent már máskor is, fel~Sem veszem.~Peng a sarkantyú
104  1|          beszélünk,~Mi ahhoz úgy sem értünk.~Jövőre mi gondunk,~
105  1|          fáradtak,~Pályabért még sem arattak.~De tisztesség!
106  1|           S az ítéletnapon~Isten sem ismerné fel,~Hogy képe volt
107  1|       éltek,~S a nagy űrt tán át sem tudja szállni~Isten gondja
108  1|        ál lenne,~S lelkem sírban sem kesergne,~Ámde életet szeretne.~
109  1|       gyász.~Nem csábít többé az sem engemet,~S te sem borostyán,
110  1|       többé az sem engemet,~S te sem borostyán, szép örök füzér,~
111  1|      Azért ne szánjon soha senki sem.~Ha elbirom, mit a sors
112  1|         Béheggedhet a seb, de mi sem~Törli el mély forradásait. ~
113  1|         Megnyugvást, szűm mostan sem talál. ~Mit használ e trón
114  1|    Hogyha mind nem bírhatom, egy sem kell!~Mindegyik mérhetlen
115  1|          ült rajtunk és boldogok~Sem itt, sem ottan, nem voltunk
116  1|     rajtunk és boldogok~Sem itt, sem ottan, nem voltunk soha.~
117  1|      életünk,~S a közelítést meg sem kisérők,~Úgy hittük, nincsen
118  1|    elvéreze.~Hős szelleme még el sem nyugodott,~Szárnycsattogása
119  1|      Holttestét nem kiséri senki sem,~Félvén a tisztességgel
120  1|     képének~Nem vallja hivéűl ki sem magát,~Sarat dob rá s mondd:
121  1|        Ki jelt még e köszöntésre sem ád. ~Nem mond hálát azért
122  1|          Nem mond hálát azért ki sem a napnak,~Mert egy világnak
123  1|           Vagy a gyermek, ki itt sem élvezett~Ott küzdjön-é fel,
124  1|    értékét növelik,~Magokban mit sem számoló jelek,~Miket összadnak
125  1| magányosok~Másnak búja, kéje kit sem érdekel,~Ezzel lesz miljókból
126  1|        közt ő tán a közép.~Isten sem voná meg kezét róla el,~
127  1|        Választott eszköze hát el sem hagyhatott. ~Fogj édes testvéreddel
128  1|         vagy ha mégse tudnád~Meg sem írom azt, mert úgy sem értenéd
129  1|       Meg sem írom azt, mert úgy sem értenéd meg.~Ládd, így boldogítasz
130  1|      Értenéd szememből - amit én sem értek,~Hogy ki sorscsapással
131  1|      hozza le,~Nem függ szárnyán sem érdek ronda mocska,~Sem
132  1|          sem érdek ronda mocska,~Sem élvezetnek önző ingere.~
133  1|       siralmas veszteséget. -~Én sem becsültem, míg fényes napom
134  1| visszatérne,~Útban lenne s helyt sem lelne már.~Óh, de e nap
135  1|      kincset takar.~Lám! körűlem sem mosolyg az élet,~Barna szűk
136  1|          köztem s közötte~Semmit sem lelek, mi együvé kötözne.~
137  1|          férfiú, ah!~Egy szállal sem különb, mint tenmagad.~Ha
138  1|        tudom, hogy~Szivedhez egy sem ért. ~Ami rajtad becses
139  1|       ingat a vihar,~Napsugárban sem terem virága,~Akinek szivében
140  1|         elrendezett~Földünkre ez sem, ront tehát mindent.~S ha
141  1|         mindenféle úr,~De senkit sem csal meg, csak önmagát. ~
142  1|          mindazok,~Szerelmes egy sem volna már s mind józan,~
143  2|      honnan, nem tudni hová,~Azt sem tudnók, voltál-e igazán?~
144  2|         elégeté,~Egyetlen eszmét sem tett semmivé.~S számára
145  2|           S számára még dicsőség sem jutott,~Ki felhasználta,
146  2|   vagytok melegek,~Még epigramma sem telik belőletek.~ ~
147  3|        többé~Dicső mosolyban föl sem is virúl! ~S ha játszi kedvben
148  3|         a sírra egy sohaj;~Sehol sem érnek érte esve könnyt,~
149  3|       érzne, hajh! ~Virágokat ki sem kötöz reá,~Nem áldza rája
150  4|    pártunkat, s mégha legyőznél,~Sem lennél Cézár; gyáva csak
151  4|         hogy csinos arcod;~S ezt sem mondhatom el, mert bizony
152  4|     mondhatom el, mert bizony az sem igaz.~ ~
153  4|          anyagot mert epigrammra sem ád. -~