Rész

  1  0|      megnyugodva szóla:~Hisz jó az Isten, s ő vezet bucsúra. ~Ah,
  2  0|   legdrágább ajándok,~Melyet külde Isten a föld emberének -~Egyedül
  3  0|      testvéredet!~Ki rátok küldi - Isten - a tavaszt,~Hogyan sajnálna
  4  0|      egekbe nyúlt fel szép virága,~Isten megkedvelé, s letépte, hogy~
  5  0|        elvész szűz zománca.~Tán az Isten üdve is csupán abban van,~
  6  0|      szellem, lányka, te~Mutasd be Isten zsámolyának. ~Oly jól esett
  7  0|           őszintén, leányka,~S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,~
  8  0|     kegyesb, mint kis szived,~Akit Isten is már ízről-ízre~Szerelemmel
  9  0|        legszebb sugára vét. ~Téged Isten e szívnek teremte,~És e
 10  0|       Borzadok, mi űr maradna ott,~Isten s emberektől elhagyottan~
 11  0|      hatását.~Tisztán látom benned Isten gondolatját,~Nem kell, csak
 12  0|         már a világ árvája,~S mint Isten házában, lelkem úgy reszketett,~
 13  0|          nem féltek-é, hogy a nagy Isten megver,~Ilyen vásárt ütni
 14  0|       Kebeledbe érzést önte a nagy Isten~S bár rövidke perc volt,
 15  0|   káromolni;~Csak egy csókért, - s Isten veled! ~Hisz nem sohajtni,
 16  0|          vándorának;~Kedves leány, Isten veled! ~Ha rád derűlend
 17  0| elmulasztál!~Siess hölgy! - S most Isten veled!~ ~
 18  0|   összhangzatos egésznél~Dicsőbbet Isten még nem alkotott. ~És meglehet, -
 19  0|           könyrületlenül,~Mint egy isten a világ felett:~Rád emlékezem,
 20  0|            árván, elhagyatva jár. ~Isten veled nő! - ládd, nyugodt
 21  0|            már,~Elfelejtett tán az Isten is,~S a haláltusában megmeredt
 22  0|     csillagzatja,~Hol te nem vagy, Isten sincsen ott,~Csak virágimról
 23  0|     Önmegtagadás~Ha csillag volnék Isten trónja mellett,~Mégis csak
 24  0|                                    Isten veled~Hittem, sugárod voltam,
 25  0|       hibás, ki bennök többre les;~Isten veled, lány! a költő őrült
 26  0|         magában. ~Ilyen szörnyű az Isten áldva is,~Vagy mért nem
 27  0|       mindjárt a világ helyett~Egy isten ütne pártot ellenembe,~A
 28  0|         kikél a testből,~Egyesülve Isten szellemével~Boldog, mert
 29  0|           nem tesz most semmivé az Isten?~Élvezénk egy percet édenéből,~
 30  0|           nem tesz most semmivé az Isten?~Ilyen boldogság után nagyobbat~
 31  0|            biztosabb utat,~Mely az Isten rendelő szavára,~Mindörökre
 32  0|            oly sorompót,~Mit elébe Isten, ember von. ~Aki engemet
 33  0|          mosolygva láthatom. ~Most Isten veletek, megyek, megyek."~
 34  0|           S másként is, hol már az Isten itélt,~Óvakodjék ott a férfi
 35  0|         mély hallgatás lőn,~Mintha Isten zeng felhők felett. ~Énekelt
 36  0|         nyert, a nép kegyet. ~Hisz Isten is küld néha menykövet,~
 37  0|           dáridót~Hol ő tart. Véle Isten látogat,~Utána a király
 38  0|       Zálogúl hajfürtöd add velem,~Isten véled aztán, - tán utolszor,~
 39  0|            Rabságukban meggyalázva~Isten s honhoz szent sohaj! ~"
 40  0|         esni~A tengerbe zajtalan,~"Isten, mond, könyörülj rajtok!"~
 41  0|         szivem keserve,~Mily nagy, Isten hogyha szűt ada." ~,,Értem -
 42  0|          tölté el az egész tért,~S Isten is mulatni járt körébe~Sokszor,
 43  0|        lássalak csak,~Amint állasz Isten trónja mellett;~Vesszek
 44  0|             rontja le."~"Úgy tehát Isten vagy ördög bármi légy,~Aki
 45  0|           éles szirtek ellenébe. ~"Isten! Isten!" ordít a hajós nép,~
 46  0|         szirtek ellenébe. ~"Isten! Isten!" ordít a hajós nép,~Gábor
 47  0|          avagy átkot küldött,~Mint Isten, száz nemzetnek fejére. ~"
 48  0|           szent ügy, itten nincsen Isten."~Mond az angyal és búsan
 49  0|        neked élned kell még,~Téged Isten szentelt eszközűl választott,~
 50  0|       állat,~Elvesz-é az is? Hejh, Isten őt mért sujtja?"~"Ahol esni
 51  0|            Egy lépés még s ott áll Isten országában. ~Látja ezt Jehova,
 52  0|      életét. ~Ah, de sorsvégzéssel Isten, ember nem bír,~Örök éltét
 53  0|           s jólét volt benn a házi isten,~Küszöbén a puszták lankadt
 54  0|          megváltatánk.~Óh hatalmas Isten, hát miért, miért~Ontatál
 55  0|           üstökös le,~Mint haragvó Isten bosszuló vesszője;~Kétségbesve
 56  0|           nevet~Más ily szégyentől Isten óvja meg."~Ment. És a három
 57  0|            golyó, hogy öljön,~Mint Isten nyila, ha istenházat gyujt
 58  1|          Méltón hogy ott ülöm,~Hol Isten ünnepel~A hangzatos mezőn~
 59  1|            világ~Hol együtt él még Isten, ember, állat -~Csak lépj
 60  1|          egek - - -~És őtet a nagy Isten~Bennem áldja meg.~ ~
 61  1|           téli fészek;~Dalja tudja Isten hol barangol. ~Trágár élccel
 62  1|          könyv, melybe gondolatját~Isten írja, menten emberek mocskától. ~
 63  1|           emberkéz irányza;~Hol az Isten ír a télben és halálban,~
 64  1|                                    Isten keze, ember keze~Hadd dicsérje
 65  1|       vadonban.~Óh dicső világ! te Isten szent világa,~Hozzád vonz
 66  1|        jajára.~Elhervad, kipusztul Isten szent világa,~Jő helyébe
 67  1|        édenünk helyett, mit földön Isten alkot,~Emberkéz alkotja
 68  1|            kitűne,~Míg megszánt az Isten és lepelt dobott rád,~Eltakarva
 69  1|      szégyened világát,~És helyébe Isten szent hatalma lépett,~Mely
 70  1| bényargalja mint a felleg árnya. -~Isten áldjon meg, te jó korcsmáros,~
 71  1|      színén csuszó kis fecskét, az Isten~E megtestesített pajzán
 72  1|          senki sem figyelmez,~Mert Isten most véráldozatot vár. ~
 73  1|         bátya, sírba mégyen.~És ha Isten úgy akarja, mint én,~Egykor
 74  1|        megfrissült vidéken. ~"Hála Isten, hogy még ezt megértem,~
 75  1|             ah úgy megistenűlt,~Ha Isten volt, le kellett jőnie~A
 76  1|       hulljon-e hát szerteszét?~Az Isten nem jár lázadt koldusúl."~
 77  1|        mankóval kezén~Hajh teremtő Isten! legvidámabb~Játszó társam
 78  1|        könnyek~Három cseppet külde Isten~Égből a szegény világra.~
 79  1|        fohász amint így elvegyült,~Isten trónjához hírnökül repült,~
 80  1|     Útközben, hogy elakadt~És csak Isten őrizé~Sírva ott hogy nem
 81  1|           szerelemnek,~Mit szivébe Isten önte,~Kéjhölgy - s ronda
 82  1|          Alamizsnát vetnek eléjök.~Isten, Isten verd meg őket! - -~
 83  1|   Alamizsnát vetnek eléjök.~Isten, Isten verd meg őket! - -~Néked
 84  1|           meg redőzött homlokán: ~"Isten, vagy sors, ki földünkre
 85  1|            hogy meg ne tudja;~Ámde Isten jól figyelmez~Szívük suttogó
 86  1|         kell virulni mindnek~Miben Isten örömet lel. ~III ~Mily zaj
 87  1|            a török sereg. ~*~Óh de Isten, kit nem veszteget meg~Álfény,
 88  1|           világba lép,~Azt tartja, Isten mása minden ember,~Míg végre
 89  1|           Szép volna szép világod, Isten,~Csak egy hibája rontja
 90  1|           Szép volna szép világod, Isten!~S legszebb az lenne, úgy
 91  1|           A sora,~Hogy kedvvel néz Isten is le~Rá maga.~Három a tánc!
 92  1|        haljak meg~Csak azt adná az Isten,~Hogy ifjan haljak el,~Nem
 93  1|        önmagától,~S az ítéletnapon~Isten sem ismerné fel,~Hogy képe
 94  1|   sorsunkba; óh nem az!~Csak addig Isten képe a kebel,~Míg kétkedik,
 95  1|         voltam, élettől környezve,~Isten néze rám miljó szemével,~
 96  1|           fogott el. ~Mért ültette Isten édenébe~A tudásnak széles
 97  1|         mindenség gyürűje,~Melyben Isten, ember együtt éltek,~S a
 98  1|           tán át sem tudja szállni~Isten gondja és emberremények. ~
 99  1|        száll,~Keblébe ily hatalmas isten jár,~S míg a testet sorvasztva
100  1|        mint összhang foly körűl~Az Isten lelke véghetetlenűl. -~E
101  1|            függjenek,~Melyen érzem Isten egyedűl nagy~S oly kicsik,
102  1|        helyébe vérző feszület,~Egy isten szenvedt rajta, s vérzeni~
103  1|         költő ki alkotni akar~Mint Isten világot, küzdje le~Mind
104  1|          igazságot,~Mit fátyolával Isten elfede. ~S tovább rohan
105  1|            ott, hol ő van, ott van Isten háza,~Csak benne látjuk
106  1|          hogy mint hű szolga által~Isten mindent halál által teszen,~
107  1|         nemesülten a história. ~És Isten is gyönyörködni kezd bennök,~
108  1|          rá s mondd: ím hogy lenne Isten,~Ki jelt még e köszöntésre
109  1| keresztjének szent oltárt,~Magának Isten jobbján helyt ada. ~V ~Ifjú
110  1|      elporlott,~Kövei még mondják: Isten teremtett,~De lángész adott
111  1|     meghalni, lány,~Mi üdvöt adhat Isten még neked,~A szép világért,
112  1|            sírba csendesen. ~Midőn Isten legszebbet gondola,~Akkor
113  1|         hát az ember, mért löké~Az Isten egy percre világába,~Hogy
114  1|          ez átkos sors maradt. ~Ha Isten van, mint hisszük oly igaz,~
115  1|       fényes tükre van~És mosolygó Isten mindezek felett.~Ti még
116  1|          ember közt ő tán a közép.~Isten sem voná meg kezét róla
117  1|        nékem Istenem,~Meg ne vess, Isten van szinte feletted,~S mint
118  1|         Nem hagytuk el egymást, de Isten elhagyott.~ ~
119  1|            nem terme kőnek,~Hogyha Isten férfi kebelébe szánta.~Amidőn
120  1|          hazája képe.~Óh, de jó az Isten, itt se hágy lerogyni,~Itt
121  1|          néhány percenetre.~S most Isten megáldjon, lelkem szép virága!~
122  1|           homlokodra áldást küldne Isten,~E kegyében ismét csak szűm
123  1|            lát, lerontja,~Mint egy Isten, tesz amit akar,~Egy van
124  1|            a szenvedőre. -~A költő Isten kedves eszköze,~Mely által
125  1|   felfogásban, gondolatban~És mint Isten te öntesz szellemet~Oda,
126  1|           jót nevet.~Tréfának nézi Isten is e földet,~Tréfának ember
127  1|         korlátolt emberkebel,~A jó Isten fény, illat és zenével~Osztotta
128  1|           renghesse szűnket át - -~Isten téged teremte jókedvében,~
129  1|           cifra lónak, s hogyha jő~Isten szamáron, megtagadja ő.~
130  1|          mégis adja gyér filléreit~Isten nevében adja, attól vár~
131  1|         végűl enmagamat;~Hogy ujra Isten légyen már az úr,~És éden
132  2|        küldött reám az ég,~De hála Isten! a sors éjjelében~Ragyogó
133  3|         korányt!" ~,,A tavasz jön, Isten áldjon!~Én megyek, te jó
134  3|         sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák utában,~Még bánatában
135  3|           szív érzi csak keservem,~Isten veled; szerelm! hit! és
136  3|         korányt!" ~,,A tavasz jön, Isten áldjon!~Én megyek, te jó
137  3|         sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák utában,~Még bánatában
138  3|           szív érzi csak keservem,~Isten veled; szerelm! hit! és
139  3|          szél hervaszt.~Berzsenyi ~Isten veled, te szép világ határa!~
140  3|          örök szerelmbe birhatom! ~Isten veled, te nagy világ határa!~
141  3|      Szivünk egére síri éj borúl! ~Isten veled te bús világ határa,~
142  3|       szemének kék szinét sugárza,~Isten veled te bús világ határ!~
143  3|          hulltanak~Ezernyi átkaid,~Isten! s lerombolád~Éltem virágait!~ ~