Rész

  1  0|       bőségén a nyárnak~A virágot fel se vesszük,~Minden óra új
  2  0|            Mely szépségben ragyog fel,~Míg durva kéz csapásai
  3  0|        mén,~Ha feledél. ~Nem zeng fel újra, mint pacsirta,~A szívre
  4  0|    gyönyör ment sírba,~Sok virúla fel. ~Halovány emlékben~Él az
  5  0|      bizonnyal;~Hogy dúltad volna fel a szép világot~Különben,
  6  0|        szellemet. ~Téged nem költ fel a pacsirta-dal,~Engem fogadni
  7  0|      fejleni,~Míg az egekbe nyúlt fel szép virága,~Isten megkedvelé,
  8  0|           szelíd mosoly váltandja fel a jajt. ~Nálam meg arcod,
  9  0|          A féltés véres óriása; -~Fel kell keresnem a kedves leányt,~
 10  0|       szerelmi dalt olvastam néha fel,~Hadd légyen ott az ősz
 11  0|       mint a ruhát,~Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál,~Amint
 12  0|          bántsd, mért hoznád újra fel?~Jobb annak ott pihenni
 13  0|        féljed, hogy kísérteni~Jár fel talán majd megvetett szerelmem,~
 14  0|        manó,~S életünket áldoznók fel érte;~Úgy-e úgy van, drága
 15  0|    Önérzettel, büszkén vezetgetem fel,~Mint az erős tő a lengő
 16  0|         leány, egész kéjjel marad fel,~Minél tán nem több szűd
 17  0|          Rózsátok csinált, nem nő fel szívetekből.~Hogyha mosolyogtok,
 18  0|         nehezkedett,~Kéjjel szivá fel az üde leget,~S az illatos
 19  0|           S rágalmazó nyelv vegye fel neved,~Inkább, mintsem hogy
 20  0|       kéjét ne érjem. ~Most tárja fel előttem kincsemet,~Midőn
 21  0|         lettem állni,~Óh te tarts fel, vagy veled bukom le.~Ábrándos
 22  0|           Óh talán hogy ébredjünk fel újra.~És körűlünk vesszen
 23  0|         hát a lányka,~Attól virúl fel arca,~Mint naptól a virág. ~
 24  0|          virággal, ah,~Ki ékesíti fel? - ~Óh nő, talán e sírhalom~
 25  0|          hálás bú őt tartja ismét fel,~Mert ha kebeléből kiszakadna,~
 26  0|          S mindenem szépen virúla fel. ~Dús valék, de hogyha százszor
 27  0|           üvöltve~Harci nép tódul fel a falon,~Ernő bán az ostromlók
 28  0|        egy serleg jó bor~Vidítván fel a dalnok kebelt. ~Nem mert
 29  0|       virága,~S pénzért nem virúl fel a tavasz. ~Igy járt, így
 30  0|          árja közt!~Hogyan tartod fel e bősz habokat?~Eldűlsz,
 31  0| meglepetve s a lány~Mosolygva néz fel lángszemeibe,~"Minderről -
 32  0|         szíved vérén~Melegedhetik fel a halál?!" ~Ezzel vad lángtól
 33  0|            mi bántja kebled?~Nézz fel, ím én Azrael vagyok;~Ugy-e,
 34  0|           sugára átszalad. ~"Kelj fel!" - úgymond aztán és letérdel.~"
 35  0|         elveszett." "Mért ébredék fel~Álmomból hát ily kegyetlenűl?" ~
 36  0|    Számtalan ábrándos alakot idéz fel. ~Reszket a fehér nyír, -
 37  0|          csendül, szikra pattanik fel,~S mint fehér kisértet felhő
 38  0|          a gyilkos szivére.~"Kelj fel, kelj fel - úgymond - jó
 39  0|          szivére.~"Kelj fel, kelj fel - úgymond - jó fivérem!~
 40  0|              Nincs-e hősi sergem, fel hát, fel velek!~Pusztítsák
 41  0|     Nincs-e hősi sergem, fel hát, fel velek!~Pusztítsák el mind,
 42  0|          égbe száll a sirnak bűze fel,~Légi útjából a kis madár
 43  0|     undort szül,~Új gyönyör merűl fel ott minden gyönyörbűl.~Hej
 44  0|           csillag, ha a nap tűnik fel az égen, ~Ha arany hajával
 45  0|      hazája. ~Itt-ott tűnnek csak fel óriási képek,~S kétes alakukkal
 46  0|     galambként, mely naphoz repül fel,~Elvesztesz mint lepkét
 47  0|           leány sikojtva fogta őt fel,~Szólította édes lágy hangjával,~
 48  0|          éj lelkének dicsőn tárul fel;~Vonják, vonják őt ezüst
 49  0|         most a basa~Vendégűl kéri fel,~A hála s tisztelet~Ezernyi
 50  0|         halad,~Villám deríti csak fel az utat,~Mely majd bozót
 51  0|           rideg ágyon jégkebledet~Fel nem melengeti hő szerelem. ~
 52  0|        Sikoltva ugrik fekhelyéből fel,~Forró karában csontváz
 53  0|          virúlót,~Égbe meredeztek fel gulái;~Szolganép véres verejtékével~
 54  0|            Óriás faj épitette tán fel,~Síremléki a halált kacagva~
 55  0|         tengeri ló. ~Gyéren száll fel itt-ott egy madárka,~Felveretve
 56  0|         tövében~Kis gunyhót fedez fel bámulattal. ~Amint benéz,
 57  0|       Mint sötét kisértet, tartja fel folyását." ~"Hát fecskénk,
 58  0|            A lány mosolyogva rója fel: megint egy!~Hej, miként
 59  0|          mind, mind nem mérte még fel~Azt a sorsvégzést, mely
 60  0|         égen. ~S jéghegyet halmoz fel annak türelmével,~Akinek
 61  0|        kis házi fecskét,~Ez költé fel őket reggeli dalával~S vidáman
 62  0|   Szerelem bűbája mostan ébreszté fel. ~Ott ültek merengve, anyjuknak
 63  0|           verje őket zord valóság fel,~Lassan eltakarja őket hólepel. -~
 64  0|        arculattal híres fakir lép fel,~S szinte megdöbben, hogy
 65  0|     hozhatok, hej, érdeműl erényt fel,~Könyörűletért esd hozzád
 66  0|      felmosolygott,~S mond: "Kelj fel leányom, gyönge minden ember,~
 67  0|      angyal újra int, padisah lép fel,~Vállán még bíbor van, önhittség
 68  0|    nevemmel!" ~Most egy spáhi lép fel, roncsolt kacagányban,~Katonás
 69  0|           hall,~Jehova kiált rá: "Fel fiam, előre! ~Mit veszitjük
 70  0|           Ámde csak csínján, hogy fel ne forgassátok~A most épitendő
 71  1|          majd ismét illatot ragad fel. ~Kigyulnak e közt itt-ott
 72  1|           földünknek gyászát ölti fel~S ezen csillagként égnek
 73  1|           halvány árnyat vetend. ~Fel, fel! - Sima deszkás palánkhoz
 74  1|      halvány árnyat vetend. ~Fel, fel! - Sima deszkás palánkhoz
 75  1|       túlélte? - - ~Más világ lép fel, ha mi leléptünk,~Ami nekünk
 76  1|        állunk,~Még egyszer villan fel sorsunk sok csapása, ~S
 77  1|        Kapumba, lám-e, kocsi hajt fel. ~Gőzölgve áll meg a fogat,~
 78  1|       feltárt ajtajánál~Tűz lobog fel, fényes füst felette. ~Illatos
 79  1|           Szól az ágyú, ütközetre fel, fel,~Tombol a mén, ég a
 80  1|           az ágyú, ütközetre fel, fel,~Tombol a mén, ég a gyermek
 81  1|           a feleszmélő,~Ott lobog fel a háromszín zászló,~Ottan
 82  1|         csillag,~Emberkéz nem éri fel~Ott a szellemek hazája~Mély
 83  1|     halvány palástban~Most kelnek fel a sírszellemek,~És én bennek
 84  1|         hont felkeverte,~Akkor jő fel napvilágra~Honfiszív és
 85  1|      fejdelmi széken,~Harag lobog fel vad lángként szemében,~A
 86  1|       dicsőség győzelmes fejére.~"Fel most barátim ünnepelni vígan!~-
 87  1|         nő fejére már virágfüzér,~Fel nem vidítják őt madárdalok.~
 88  1|        temetém el,~Mit tegyek én?~Fel! biró elébe tört kebellel,~
 89  1|         El hát innen más vidékre,~Fel katona!~Úgy tekintsék itt
 90  1|          már a bűnös és bakó,~Még fel sem száradt a kiontott vér. ~
 91  1|           Győzelmi mámor lelkesít fel ott.~Habzó pohárral vigan
 92  1|  Mindörökké, míg tavasz kel,~Mint fel kell virulni mindnek~Miben
 93  1|       Lelke megfeszített erejével~Fel nem bírja vészthozó karát. ~
 94  1|          de lelke minden erejével~Fel nem bírja vészthozó karát;~
 95  1|          a pohárnak~Bujdosása! ~*~Fel barátim, a pohárral~Újra-újra~
 96  1|         Megdöbbent már máskor is, fel~Sem veszem.~Peng a sarkantyú
 97  1|         hát a hittel, félre véle!~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~Szivünkben
 98  1|          hittel, félre véle!~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~Szivünkben
 99  1|          hát a szeretettel végre,~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~Szivünkben
100  1|           szeretettel végre,~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~Szivünkben
101  1|        hát, el a reménnyel végre!~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~Szivünkben
102  1|           a reménnyel végre!~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~Szivünkben
103  1|     ítéletnapon~Isten sem ismerné fel,~Hogy képe volt azon.~ ~
104  1|        zománca,~Rothadt bűz váltá fel a szerelmet;~Csak halált
105  1|         Talált arany~Napfényre jő fel~Akaratlan.~Marokkal szórja~
106  1|         Lelkét magával elragadja, fel~A csillagok honáig s túl
107  1|           Az ifju öntudattal lépe fel,~Nyilt volt előtte száz
108  1|        Máglyáról láng közt szállt fel szellemünk,~De a honos föld
109  1|      előtt egy nagy koporsó~Tárul fel, benn rothadás nyüzsög,~"
110  1|         szerelem csak úgy mosolyg fel,~Mint vadonban a kis ibolya. ~
111  1|       soha.~Egymásnak nem hivénk, fel nem fogánk,~Hogy várban
112  1|          Hogyha ilyen csillag kel fel benne végre,~Mert hogy felragyogjon
113  1|       ezerekből csak néhány marad fel,~A tömeg elvérzik és nyugszik
114  1|       csak mint a vándormadár lép fel. ~Akkor, hogyha végre szent
115  1|        áll,~Mit féltek! Igy virul fel a vidék,~S ha itt-ott fujt
116  1|          éjjelén keresztül ~Vezet fel a magasba biztos út. ~Óh
117  1|          kell,~Könnyel szenteljem fel bús lantomat,~Mig az enyészet
118  1|           álmodat,~Melyből durván fel nem riasztatál.~Aludjál
119  1|        sem élvezett~Ott küzdjön-é fel, s küzdjön büntelen?~S ki
120  1|          sors, frigyforrást mutat fel~A kietlen puszták lankadt
121  1|         kietlen pusztát tüske ver fel,~S az öröm csak itt-ott
122  1|        csak e szív búját tárjam-é fel?~Könnyeznél miattam, s ismét
123  1|      egyre megy.~Csak halkan lépj fel, kíméljed a bút,~Fel ne
124  1|         lépj fel, kíméljed a bút,~Fel ne rettentsd álmából megint,~
125  1|          nem valóság,~Halkan lépj fel, kíméld álmomat~Engem boldogít
126  1|           Nyiltan, védtelen, mert fel nem költi vágyát~Irigynek,
127  1|          Óh, ki tudja? Az tartott fel eddig,~Hogy lelkem közétek
128  1|        léptén bölcseség van,~S ki fel nem fogja őt, csupán te
129  1|     természet szavára: óh, kacagj fel,~Hiszen csínt tett, vagy
130  1|          nyomtalan?~Magát emészté fel, csatázva~A kisszerű kor
131  1|        mind hiába kér,~Hogy éljen fel kell falni társait,~A legerősebb
132  2|        könnyhullás frissítené azt fel?~Mindenkit illet egy-egy
133  2|          ildomos békét tartasz te fel.~Egy rész bakban van, más
134  3|           tűnik~A part kék szinbe fel,~S a dőre szíveken~Ujúlt
135  3|           tűnik~A part kék szinbe fel,~S a dőre szíveken~Ujúlt
136  4|      Nógrád értelmét hűn te fogád fel; -~Ellenzéki vagy és mégse
137  4|       közrendű legény vagy,~Hagyj fel hát vele, és menj hivatásod