Rész

  1  0|        Megborzadok, nem-é~Volt az, nő, a tied; ~S rólad, ki egykoron~
  2  0|          együtt foly ki ott, ~S ha nő virág, mi majd megismerendjük,~
  3  0|         hozzá vezet.~Megbocsájtál, nő, te is, te hajlál~Első hozzám
  4  0|        semmi sem. ~Sokszor bántál, nő, te is hiába,~A sors bűnét
  5  0|   selyemből,~Rózsátok csinált, nem nő fel szívetekből.~Hogyha
  6  0|   felejtesz,~Elnézem azt is, drága nő. - ~És most ölelj meg! Óh
  7  0|            Rád emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~
  8  0|            Rád emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~
  9  0|            Rád emlékezem, óh drága nő,~S életemre búsan gondolok. - -~
 10  0|           elmondom én,~Hogy, drága nő, ha hozzám vagy közel,~Nem
 11  0|            rá rémárnyakat. ~Látom, nő, mint reszketsz, mint félsz
 12  0|             Mert megtörni szűd is, nő, elég nemes,~Ah ha értenél,
 13  0|        egyetlen csókot homlokomra, nő,~Írt találand benne az emlékezet~
 14  0|           vélem hogyha jő. ~Látom, nő, mint reszketsz, mint félsz
 15  0|     társaság,~Én is menék a kedves nő karán,~Lassanként elmaradtak
 16  0|             S epedve néznék onnan, nő, le rád,~Lennék bár fergeteg,
 17  0|         egy szó hozzá~Bocsásd meg, nő, ha egy percig hivém,~Hogy
 18  0|     kincshalmokot. ~Feledtem, hogy nő s férfiú között~Nemesb viszonyt
 19  0|           hogy lássak esni rád,~Óh nő, egyetlen kétkedő szemet, ~
 20  0|       elhagyatva jár. ~Isten veled nő! - ládd, nyugodt vagyok,~
 21  0|             Jött a nemtő, s az te, nő, valál. ~Itten álltok, kedves
 22  0|          titeket mért sujta gyönge nő?~Oh, amaz, hogy kínozzon,
 23  0|         Atlas~Miért biztad rám, óh nő, titkodat,~Mért vallottad
 24  0|          nemesb, mint minden földi nő. ~Úgy hittem; s jobb vagy
 25  0|          sok földi nőnél,~De mégis nő. Szeretsz, amint szokás,~
 26  0|            hogy el nem éri. ~Oh de nő, te hitegettél.~S éltem
 27  0|         átok! ~III ~Rossz vagy, oh nő, látva látom,~Aki voltál
 28  0|      szerelme. ~Hát bucsúzzunk! Óh nő, ládd, e szív~Utadra áldást
 29  0|           el ifjúság még téged,~Óh nő, mondd, mi hát, mi ily korán
 30  0|      Kebled remeg, arcád ég, drága nő,~Kötelesség, természet küzd
 31  0|            frígyesül,~De rólad, óh nő, mégse mondanék le. ~S megérdemlem,
 32  0|    természet feletted,~Megszüntél, nő, élni önmagadban,~Szíved
 33  0|          Borkához) ~Bölcseség van, nő, a szerelemben,~Örülésnek
 34  0|         romlás valója,~S téged is, nő, bizton eltemet.~Most gondold
 35  0|          ah,~Ki ékesíti fel? - ~Óh nő, talán e sírhalom~Hű kedvesed
 36  0| végrendelete~Kórágyon lankadt ifju nő,~Mint hulló rózsaszál,~Felette
 37  0|      Karában kis leány enyelg,~S a nő fel-felvidúl,~Egy-egy sugár
 38  0|            halál. ~Sírfenéken ifjú nő~Szép álmokkal szendereg,~
 39  0|           szűz szerelem. ~S a holt nő ott fenn mosolyg,~Hamván
 40  0|          elnyomójának számára. ~Óh nő! hát ez-é költő világod,~
 41  0|          visz?" ~Megérté a Vezér a nő szavát,~És messze pusztaságba
 42  0|             fegyverré~Kovácsolta a nő ékszerét,~Hidegül metszé
 43  0|      csatáz. ~Nincs többé gyermek, nő, ifjú, vagy vén,~Csak győzni
 44  0|      megbüntetéd,~Mint férfiú. - A nő temetni jött,~Könyűm övé,
 45  0|            részvéttel vette tőle a nő~S olvasá amit nemtője írt. ~
 46  0|     halvány hold kél, mint gyászos nő. ~Szemfödőt terít ezüst
 47  0|            olyan szótlan és bús.~A nő reszket és Andorra néz,~
 48  0|                 A vampír~"Esküdjél nő, esküdjél Istenre,~Hogy
 49  0|           zárja~Mit keblén hord, a nő éjhaját. ~"Bírom esküdet,
 50  0|        mint a rózsaszál!~S tudod-e nő, hogy csak szíved vérén~
 51  0|           lángtól kigyúló arccal~A nő védtelen keblére dűl,~Míg
 52  0|          én csak - mond szelíden~A nő - hova e vérnyom vezet." ~
 53  0|        többé föl sem ébred~Végre a nő, nincs már benne vér.~Óh,
 54  0|          Futva, míg az éjnek árnya nő. ~"Állj leányka - mond -
 55  0|         reája.~"Illik-é ez, mond a nő szeliden,~Igy aludnod óh
 56  0|        sírjába tette,~Érző szív és nő hívő szavára~Szállott lelkünk
 57  0|         madár lehull,~Mérges dudva nő a kert virágaul;~Mint halotti
 58  0|           öreg Berendnek. ~Hol van nő, kiváncsiság kit nem bánt?~
 59  0|          Tabán,~De hogyha kérdik a nő s út felől,~Sötét felhő
 60  0|           mint eszmélő felsikolt~A nő, s Tabán a vár fokára néz,~
 61  0|         Felől ily szózat ért: ~"Óh nő, ily gazdag fényt~Nem adhatok
 62  0|          Megyek ifjú veled." ~,,Óh nő, ezer veszély~Átok kísér
 63  0|           Megvéd a szerelem." ~"Óh nő, ha megbánnád~Még egykor
 64  0|       látszik a~Dunán, benn ifju s nő.~Tűz! ordít a basa~S száz
 65  0|        Kardommal kell legott,~Hogy nő kivívjalak." ~S felfogva
 66  0|            nélkül mit tegyen hát a nő? ~Nem, nem, menj magad Lót,
 67  0|               Hát fecskénk, mond a nő, a dalos kis állat,~Elvesz-é
 68  0|        feledve.~Óh de jőjj, kövess nő, s hátra ne tekints, mert~
 69  0|     köztetek,~Én már öreg, erőtlen nő vagyok,~Próbáljátok meg
 70  0|     panaszkodik."~Feszűl e szóra a nő kebele. ~"Ah látom, látom,
 71  0|           nap kisüt. - "Ah, mond a nő,~Vándor fiam értem imádkozál."~ ~
 72  0|          van, belsejében a bú. ~Fű nő küszöbén, beroskadt fedelére~
 73  0|                                  A nő teremtetése~Szerelem! te
 74  0|       alkotott magának,~Mert mióta nő van, áldást, átkot szórva~
 75  0|            űl kolduscsalád,~Férj s nő átkarolva tartja magzatát,~
 76  0|         boldogok mindhárman, férj, nő s gyermeke.~S hogy ne verje
 77  1|            gazdám -~"Nézd, monda a nő, régi kedvesem!" -~Ah, e
 78  1|       pajkos gyermek birkozott. ~A nő itélte legkisebb fiának~
 79  1|        csendesen,~A gyermekarc - a nő - mosolyga fényben,~És mégis
 80  1|            árvalány-haj, ami benne nő. ~Sötétlő fejfák állnak
 81  1|           keble nyúgodalmat. - ~Óh nő, hogyha sorsunk eltép is
 82  1|        férfi, aki ilyen. ~Légyen a nő lelke róna sikság,~Ismered
 83  1|            ha hegy a férfi, róna a nő,~Gyermekök a szós patakcsa;~
 84  1|        lesz, pillantása gyász,~Nem nő fejére már virágfüzér,~Fel
 85  1|       sírás éji viharban;~Roskad a nő, vérzik a lába~A kavics
 86  1|      Izgatástól reszkető karokkal;~Nő a kis gödör, felreppen a
 87  1|       kinéz a hold hegyek mögűl,~A nő felsikoltva összedűl~S kérdi
 88  1|          hirtelen.~"Hah! - kiált a nő - ki szól velem,~Vagy te
 89  1|           a sírás, mígnem elhal,~A nő felkacag vad borzalommal,~
 90  1|                           Leány és nő~Táncteremben hosszú sorban
 91  1|            gyávaságnak posványában nő. ~Óh, hisz sokkal, sokkal
 92  1|           s a falra keresztet vág,~Nő a keresztek száma s folyton
 93  1|         ismét a zászlónál,~Melyhez nő s agg búcsúképen jár,~Pazaran
 94  1|             S ellenkezés lőn így a nő~Kiváló főtulajdona. ~Azért
 95  1|       nélkül mely hiába vesz.~És a nő, ki csókkal életemben,~Halhatatlanit
 96  1|         nagy nemzet vérezett. - - ~Nő is ott ül, kis fiú ölében,~
 97  1|      Megvan, tudom, kicsiny csinos nő,~S eszméimet tovább ha követem,~
 98  1|            virágmezőn foly. ~Óh, a nő jobb, mint mi férfiak!~Kis
 99  1| kárpótlásúl,~Karcsú virágos hársfa nő ki ott. ~Zengő fészket rak
100  1|      csendes piacon,~Körűlem dudva nő, homok terűl el,~Felettem
101  1|          vár ledűl s a termeken fű nő,~E tér fog élni csak, s
102  1|        Letörli sorsa az igézetet~A nő arcáról, s űl rá házi gond,~
103  1|           együtt veszétek el~Férj, nő és gyermek, s a védett haza,~
104  1|    könnyelműen dobtad el cserébe~A nő porban csúszó szerelmeért,~
105  1|          és kitör?~Csak addig jó a nő, míg azt se tudja,~Hogy
106  1|           ily cserét tehetne?~Hisz nő elméje, vágya ingatag!~Kietlen
107  1|         vigasztal:~"Vigadj! hűtlen nő, rossz barát veszett,~Nincsen
108  1|     könnyet.~Hisz nyugodt lehetsz, nő, hisz nem gyötrelek~Többé
109  1|      boldogabb napokból~Benned, óh nő, nékem is jutott,~Hála hogy
110  1|         látnom kelle téged újolag, nő,~És látnom úgy, hogy arcodon
111  1|       tarka kertben.~Ragyogj tehát nő, óh ragyogj, csodálva~Lelkem
112  1|         kis fészkére jár.~Érzed-é, nő, lelkem suhogását,~Mint
113  1|         tanítsd meg, mint szeret a nő,~Hogy majd egykor ő is tenni
114  1|           miként te, hogyha nagyra nő.~És azoknak, kiknek szíveikben,~
115  1|            nem érzem,~Mily kincs a nő, mely szeret.~A házoltár
116  1|       harmata,~Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert~Vetélytársán
117  2|           benne él,~Oly röpke az a nő - oly könnyű mint a szél.~ ~
118  3|          szent jogért elvérezett a nő!~Míg érze fönlobogva akkoron,~