Rész

  1  0|       igénytelen~És olyan halavány. ~Tán azt hiszi, hogy őtet ott~
  2  0|        hervad le a bokréta kebleden;~Tán haragszik, hogy szépítni
  3  0|           felderül? ~Vagy meleg volt tán, leányka, kebleden~S attól
  4  0|           meg nem árt a szív melegje tán. ~Ily bokréta lenne e szív,
  5  0|             egykoron~Égő napom valál~Tán csak hulló csillag~Hoz hírt,
  6  0|           lomb felel - -~Elsápadsz - tán a lombbal egyetemben~E szél
  7  0|                 Ki gondol arra, hogy tán egy kebel~Kíntól reped meg?~
  8  0|        Hervadt virágok halvány lelke tán. ~Megnépesül szent képekkel
  9  0|           Hová e kő, lánykám sírjára tán?~Hagyjátok azt a büszke
 10  0|         ember,~S ép azért nem voltál tán való közéjök,~Néked fájt,
 11  0| megtestesülve - elvész szűz zománca.~Tán az Isten üdve is csupán
 12  0|         gyötrelem, -~E sok közt szóm tán kárba mégyen. ~Ah fáj, ha
 13  0|             bére;~Sebünkre honn majd tán a kőfalak~Részvéttel is
 14  0|          hogyha még~Emberbe egykoron tán hinni kezdenék.~Ne sírj,
 15  0|             neked nyíló érzésvilágot~Tán kár lenne elrombolni még. ~
 16  0|          minőt te játszol szüntelen,~Tán jobban szeretnél, ah, de
 17  0|             szived sebesebben dobog?~Tán szivednek titkos vágyu álma~
 18  0|              kéjjel marad fel,~Minél tán nem több szűd bírása sem -~
 19  0|          majd hívebb leszen,~Hogy az tán többet érez,~Mint én, s
 20  0|             rád derűlend új örömnap,~Tán a mult is eszedbe jő;~De
 21  0|              széphez~Legjobban illik tán, úgy gondolám. ~Látálak
 22  0|             istenek egébe szállanék,~Tán észre sem venném a változást. -~
 23  0|              volt. Óh, ez egy kegyet~Tán meg nem sokallja sorsom
 24  0|        képzelém,~Hogy a kedves lélek tán érzi mind,~Amit csak érzek,
 25  0|           mosolyogsz,~És az eredmény tán haragba hoz.~Elszenvedem. -
 26  0|            hozzád mi érdemes vagyok,~Tán megsiratnának e szép szemek.~ ~
 27  0|              hiszed már,~Elfelejtett tán az Isten is,~S a haláltusában
 28  0|           lenne, kedvesem:~Remegnék, tán előbb telik le~Az is nálad,
 29  0|              Úgy hittem; s jobb vagy tán sok földi nőnél,~De mégis
 30  0|             szokás,~Mosolygsz, midőn tán örömet sem érzél,~Sírsz
 31  0|          síratatlan puszta sír alatt~Tán megtudom, mit kell felejtenem.~ ~
 32  0|           kegyének? ~Miért? végetted tán, zsarnok világ?~Ki jégkebellel
 33  0|           szenvedő. ~Rablott rózsája tán~Ott hervad arcain,~A harmat
 34  0|              üresen hagyá,~S álmodik tán fényes győzelemről,~Míg
 35  0|              ősz fejed,~Majd keresed tán, s elhagyott az is,~Vagy
 36  0|             néked, hogy nem-é vagyok~Tán a legrosszabb a rablók közűl." ~
 37  0|             elátkoznád, ami jobb még tán? ~Hagyd elbeszélnem, hogy
 38  0|      Lesiklol a lóról, leány, leány.~Tán haldokolsz már s én gyáván
 39  0|          leli. ~Ki ás számodra sírt, tán a Számum,~Ha majd fölödbe
 40  0|             emel?~Ki fog virrasztni, tán a délibáb~Mint röpke, csillogó
 41  0|          velem,~Isten véled aztán, - tán utolszor,~Igy int rejtélyes
 42  0|        Tűkörsíma a márványfal,~Benne tán az éden vár. ~Tenger habján
 43  0|         keblére dűl.~Csókod is hiába tán, ah angyal!~Fekszik az oly
 44  0|            ma,~És ne örvendezz, hogy tán bizon sajnállak. ~Ámde most
 45  0|             álmából kikél.~"Gúnyolsz tán?" kiált az ingerült király.~
 46  0|         visszhang, s hogyha volna is tán,~Nincs aki felköltse a megdermedt
 47  0|          hegynek ormán ha vihar van,~Tán ahhoz hasonlít leginkább
 48  0|              mit nem, minek leírnom,~Tán magok sem tudták a beszédet,~
 49  0|              Tréfáira majd elriadnak tán~Az éjfélnek kísértő rémei." ~
 50  0|            oly hideg,~Mig esdő karja tán részvétet kér. ~"Míg éltem,
 51  0|        Feledt-e, vagy csak ő szerete tán,~Azt nem tudom, de ő volt
 52  0|        ragyogtak,~Óriás faj épitette tán fel,~Síremléki a halált
 53  0|          borít el bércet, völgyeket,~Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.~
 54  0|              bíró még gyermekem lesz tán,~Óh, takard, takard nőm
 55  0|            mindég hűn parancsod,~Sőt tán kelleténél jobban, hogy
 56  0|          nevettek, hogy sírtak bele.~Tán érezték, hogy még találkozunk,~
 57  0|             vannak." ~Folytatnák még tán a párbeszédet,~Ámde a dob
 58  0|           beszélni,~És keres, keres, tán fegyvert: ~"Hát igy kelletett-e,
 59  1|          veszett-e el, mint a szél? ~Tán az ágyat, e tündérvilágot,~
 60  1|             halvány fátyolában,~Hogy tán elfogyott már minden hő
 61  1|           órjás jég-golyó lett,~Mely tán egy Titánnak épült sirlakáúl. ~
 62  1|      sírhantján százados fák állnak.~Tán belé unál a gyáva színlelésbe,~
 63  1|            volna még az is faragva. ~Tán még az árnyék is elhagyá
 64  1|        tanyát hogy keressen magának,~Tán még a szellő sem jár e pusztaságon,~
 65  1|               Veres Gyula komámhoz) ~Tán már elázik a világ,~Úgy
 66  1|               Gyermekik vagy unokáik tán,~Kikben atyjok, mint hervadt
 67  1|        Eltemettem azt is, aki egykor~Tán sírt volna még sírom fölött. ~
 68  1|             vagy rémkiséret.~Üldözik tán kósza szellemek,~Avégett
 69  1|              azért van minden tájnak~Tán virága~Hogy bárhol pihen
 70  1|               kedves barátim,~Minket tán ez csak el nem tántorít?~
 71  1|           Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart~A fáklya - de
 72  1|            Gondoljuk, óv a jó barát,~Tán óvna is, de meg nem ismer,~
 73  1|             S szentségsértő nyelv ha tán kimondja~E nevet; megdöbbenünk
 74  1|            kigyúla arca,~És a boldog tán én is lehetnék,~Kit majd
 75  1|              napoknak - -~De szomjúk tán kik ott hallgatnak?~Csitt
 76  1|            halálnak - - -~De szomjúk tán kik ott hallgatnak?~Csitt
 77  1|             tavasznak - -~De szomjúk tán kik ott hallgatnak?~Csitt
 78  1|          szeressünk,~Majd gyermekünk tán jobbá vál,~Mint elhibázott
 79  1|            ágyúszónál;~Rólam is mond tán az ének:~Fia volt a dicsőségnek.~
 80  1|           együtt éltek,~S a nagy űrt tán át sem tudja szállni~Isten
 81  1|             Azt hiszem, dalom zengik tán.~S fergeteg ha jő robogva,~
 82  1|               jövője éled.~S álmodom tán igy sokáig,~Ámde dőre nem
 83  1|              megszentele;~S bár késő tán, nyujtsunk testvérkezet. ~
 84  1|         szerezzen,~Avagy boldogitá-é tán az utódot?~Nem váltotta
 85  1|               Félvén a tisztességgel tán azoknak,~Kik most erősek,
 86  1|    küzdelmivel. ~Hej, ilyen az élet, tán nincsen senki~Mindnyájok
 87  1|            is játszom véletek~Elvész tán egy-két daleszmém általa,~
 88  1|            zene~Nekem még kedves, és tán általatok~Egy-egy kis sugára
 89  1|               Angyal és ember közt ő tán a közép.~Isten sem voná
 90  1|             néz ránk, szólni vágynék tán,~És nem szabadulhat varázs
 91  1|             velem, kedves gyermekim,~Tán majd ez az édes nyugtató
 92  1|       hangzatával bűbájos szavadnak.~Tán azért, azért, hogy hozza
 93  1|      virágrajt,~Mely oly súlyos útat tán nem is érdemel, -~Hogy nehány
 94  1|         Ennyi gyászon ily kevés öröm~Tán igen drágán is volt fizetve.~
 95  1|               ha visszatérnék,~Félne tán, mint idegent ha lát.~Óh
 96  1|            csak kínt szerez magának.~Tán felköltöd majd halvány Cassiust~
 97  1|             20 ~Mi vagy te szerelem? tán égi tüz,~Miként hiú gőggel
 98  2|           leszesz,~Oly árut mint te, tán csak senki meg nem vesz.~ ~
 99  4|             látvány! füst, gőz, zaj, tán jön a mozdony?~Mely robog,
100  4|             akarna - nekünk;~Célt ér tán, - de azért jut-e majd számodra
101  4|                          NAGY FERENC~Tán te nem is bánnád, ha szavunk