Rész

 1  0|           értene,~S tanít szeretni bár,~Még nem tanúl és szíve
 2  0|           A nap is megengedte. ~És bár egy-egy életsugárt~Lövel
 3  0|         lángszerelme. ~Így folyjon bár végig élted:~Testvérek közt
 4  0|             Halvány a börtön mécse bár,~Kit sírfenékre élve tettek,~
 5  0|            Keblemben is halott van bár temetve,~Arcámon elvonúl
 6  0|            mély sírban fekszenek. ~Bár csillagot gyujthatnék mécs
 7  0|          gyujthatnék mécs helyett,~Bár zengenék dalt, mely mindég
 8  0|          szélben tévedez.~Vesd el, bár kedveléd a rózsa illatát,~
 9  0|           oly fehér ruhát magadra,~Bár azt feledve új gyönyör között~
10  0|        egykor őszintén, leányka,~S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,~
11  0|  megnyugvást talál. ~Csak világot! bár mutasson az majd~Mennyet,
12  0|      Áldásos erős egy istenség. ~S bár te azt gyermekkebled hitével,~
13  0|         gyümölcsét híven érleli,~S bár a nyár körül már nem ragyogja,~
14  0|            Húzd, húzd, cigány! fáj bár, de mégis édes~A hang, melyet
15  0|         érzést önte a nagy Isten~S bár rövidke perc volt, amíg
16  0|            Engedte végzete? ~Úgy-é bár, nem hiszed, ha~Más majd
17  0|            mely mélyében beszél,~S bár félig értjük meg csak hangjait,~
18  0|            Aztán akármi is kövesse bár,~Egy átélt üdvösséges perc
19  0|                    Ömlengés~Lennék bár csillag, égi boltra tűzve,~
20  0|          onnan, nő, le rád,~Lennék bár fergeteg, zokogva űzve~Zárt
21  0|            éjszakát! ~Lennék virág bár lakva a mezőket,~És gyönge
22  0|            mint bányarém, nem érti bár becsét,~Lezárja a gazdag
23  0|            Sorsunkat felhő borítsa bár;~S hogyha éj van, épp, mivelhogy
24  0|        előbb telik le~Az is nálad, bár végtelen. ~Néhány futó perc
25  0|          én még most is szeretlek,~Bár kerüllek, bár gyűlöllek. -~
26  0|           szeretlek,~Bár kerüllek, bár gyűlöllek. -~Mint a lepkét
27  0|       szerelemben,~Örülésnek nézze bár az ész,~Életünk folyóján
28  0|        itt-ott egy virágot elragad bár~S fényt von reá az ég csalóka
29  0|            az ég~Óh lányka, úgy-e, bár~Szavadnak állsz még. ~Jaj
30  0|          küzd a hős és vérzik,~Zúg bár a török hadnak dühe,~Nem
31  0|            fellegvár áll, rongálva bár~S kicsíny, de hős had harcol
32  0|         megőrzöd szívedet,~Nyerjek bár a harcdúló Tiboldon,~Essék
33  0|           harcdúló Tiboldon,~Essék bár, hogy a sír eltemet. ~Jól
34  0|         ország áll a túlvilágon,~S bár határt közöttük egyetlen
35  0|           képe a rémek honának. ~S bár gyorsan nyargalnak, felhőként
36  0|     Közelednek mindég öntudatlanúl bár,~Míg midőn eszmélnek, egymásnál
37  0|            legszebbik testvére. ~S bár keletnek fényesebb sugára~
38  0|        titkul tartá meg kalandját,~Bár gyakorta mintha vétkes lenne,~
39  0|      várfokon~Egyenlő zászló leng, bár a két vár~Különbözik mint
40  0|          mond: "Téged nem bántlak, bár~Véle vígadtál, mert vélem
41  0|         hogy nyári éjjel énekelte,~Bár zománca eltünt, amint átfordítám~
42  0|          csak rengő kebellel,~Hogy bár fájt mit érzett, mégis olyan
43  0|       tudom, értették-é szavam,~De bár kigúnyoltak oly csúfosan,~
44  0|            szít,~Kívánván a vénnek bár kedve szottyanna. ~És a
45  0|      sokáig nyugtalan harcvággyal,~Bár szó nélkül néznek át egymásra. ~"
46  0|               Fiaim - mond - úgy-e bár éheztek~Rút idő van, szállás
47  1|             halált,~Hervadt virága bár,~S zengő dala elállt!~Szerény
48  1|          majd,~Úgy elgondolám. ~És bár minden kebelben~Más érzés
49  1|             nem, gyötörtük egymást bár szeretve,~Ön a könnyet csókkal
50  1|           volt, gúny tárgya~Veszne bár emlékünk is magunkkal~S
51  1|          kérne. ~S messze elszalad bár szánom a bokortól,~A bokor
52  1|         útam,~Zölden állnak a fák, bár hó űl felettek,~Mint mosolygó
53  1|        vénségnek kedve kerekednék,~Bár lelkében a bú honosulttá
54  1|    egymásra,~Nézd, óh lányka nézd, bár oly távol egymástól,~Egymásnak
55  1|             melyek ekkor jőnek. ~S bár senkisem szól, mindenik~
56  1|      volt-e akkor? óh nem, óh nem!~Bár most gyermekfájdalmit kacagja,~
57  1|          zengenek. ~Zöldűl a gyep, bár fűszáli mások,~Gyermekek
58  1|           szemfedő. ~S egymást űzi bár mindég a hullám~S új hab
59  1|      magában némán a fogoly,~Sötét bár, mégis büszke homloka,~Mint
60  1|            gúnyúl az egeknek áldoz~Bár poklot illetne bére. ~S
61  1|    Hangtalan sírt önmagának ás. ~S bár mindent tud, ami van körében,~
62  1|         Valaha elmulasztottunk. ~S bár elhangzott a dal, a lány~
63  1|          két betűben;~Lányé legyen bár, nem lehet~Oly annyi, mint
64  1|            ezt könyv nélkül tudjuk bár,~A padra nem tehetni.~ ~
65  1|         érdeket~Elmosott már.~Héj, bár lenne a pohár nagy,~Mint
66  1|        Elriasztják.~Volna mámorunk bár tenger~Vad viharja,~Hogy
67  1|  Megsugjam-é hamis leánykák?~Úgy-é bár hogy az: nős vagyok. ~De
68  1|       hiába~S megint csak hittünk, bár a hit~Mindannyiszor hiú
69  1|        Fellegre hág;~S ha elrejtem bár~Kalitkába,~Kihat, elárul~
70  1|         Sok volt e szív gyöngesége bár,~A nagy percben mind nem
71  1|       Emberkönny csak fájna nékem,~Bár valódi, bár ál lenne,~S
72  1|           fájna nékem,~Bár valódi, bár ál lenne,~S lelkem sírban
73  1|          Könyve a szív, égessük el bár,~Elhamvadott lapjain is
74  1|         szilaj indulat,~Jól isméri bár mindeniket,~S amint egy
75  1|                Nem féltelek hazám!~Bár ellened tör frígye zsarnokoknak,~
76  1|           tör frígye zsarnokoknak,~Bár ellened tör irigy szolgahad,~
77  1|       egymást, búnk megszentele;~S bár késő tán, nyujtsunk testvérkezet. ~
78  1|  Mindkettőnknek csak a hegy istene~Bár érdemetlenül, nyujthatja
79  1|       lelkünk folytatja, dicsőülve bár~Az életben megkezdett útjait? ~
80  1|      vonzza őtet, és merít, merít,~Bár mind, mit merít, csak víz
81  1|            nézd, nézd testvéredet,~Bár elsőszülött vagy s nékem
82  1|        függünk álomképeinken,~Hogy bár tudjuk a sors mást végzett
83  1|           a mult képe látogat meg,~Bár a dús nyárnak csak halvány
84  1|           nem, hogy szeretlek.~Óh, bár csak nézhetnél szintén a
85  1|            érzeni,~Bú, öröm legyen bár, ami éltet,~Ismernéd kiégett
86  1|       madárdal szabadon csapongva,~Bár dalosa szűk fogságban él.~
87  1|   mosolygsz, mint búcsuperceidben,~Bár azóta egy tél zúga rád.~
88  1|       lelkem közétek visszajárt,~S bár viharnál a vágy gyorsabban
89  1|          volt eddig szívednek,~Óh, bár sose tudj a másik felől. ~
90  1| csalatkozál. ~10. Emma ~Jól tudom, bár ah nem érzem,~Mily kincs
91  1|        végzet mivel,~Eggyé zavarja bár a gyáva pór,~Az süllyeszt,
92  1|        embernek bukta? dráma csak,~Bár sírunk rajta, mégis csak
93  2|        búnál, melyet most okoztál,~Bár tudjuk, sírod néked mennyet
94  2|            élni fog, ha kész. ~Óh, bár gyöngy lenne mindenik dalocskám,~
95  3|        Ezernyi vészt viharba külde bár,~S ez élet oly rövid s borús
96  3|        Ezernyi vészt viharba külde bár,~S ez élet oly rövid s borús
97  3|          Nincs részvevő barát. ~De bár így sujtának~Ezernyi átkaid:~
98  4|             mint te is, éji dalos.~Bár bájol dalotok, de mi haszna