Rész

1001  0|          táncuk csörtetés;~E tivornya a velőt fagyasztja~Andor csontjában,
1002  0|            csontjában, ki némán néz. ~A középen mostan domborult
1003  0|            kép, olyan szótlan és bús.~A nő reszket és Andorra néz,~
1004  0|           szíve mozdul, s védni indul~A felejtett régi szeretőt. ~
1005  0|                                       A vampír~"Esküdjél nő, esküdjél
1006  0|        megőrzöd szívedet,~Nyerjek bár a harcdúló Tiboldon,~Essék
1007  0|             Tiboldon,~Essék bár, hogy a sír eltemet. ~Jól gondold
1008  0|              rejtélyes bús sejtelem. ~A halálnak érintett meg szárnya,~
1009  0|             fürt éjhaját. ~Lóra űl, s a várhidon amint megy~Horkol
1010  0|            várhidon amint megy~Horkol a ló, s vissza-visszavág,~
1011  0|              rémes~Jóslattal vonítnak a kutyák. ~"Menjünk, menjünk!"
1012  0|         menjünk!" ordit, nyughatatlan~A hős és vezetni kell lovát.~"
1013  0|            kell lovát.~"Vigan szóljon a kürt", mond s megcsendűl,~
1014  0|             síri hangot ád. ~És amint a völgyön messzebb száguld,~
1015  0|       varázsoló csendével,~Jőnek véle a kis csillagok,~Megcsendűl
1016  0|             kis csillagok,~Megcsendűl a szellemek zenéje:~Zokogó
1017  0|             még erkélyén mereng;~S ím a szellem-szó közűl feléje~
1018  0|              reszket s íme erkélyéről~A dalnok lábához rózsa hull. ~
1019  0|          rózsa hull. ~Hólepel borítja a vidéket,~Hólepel alatt magányos
1020  0|            csillagok reszketnek,~Lent a földön zokogó szél sír. ~
1021  0|              földön zokogó szél sír. ~A fagyos sírban tátongó sebbel~
1022  0|    szorosabban zárja~Mit keblén hord, a nő éjhaját. ~"Bírom esküdet,
1023  0|               gazdag mátkaágy,~Melyen a kéj a perc mámorában~Lelkünknek
1024  0|         gazdag mátkaágy,~Melyen a kéj a perc mámorában~Lelkünknek
1025  0|             lelnek szebb valóra,~Mint a menny, melyet álmodtanak. ~"
1026  0|         Lelkeinkből illatod már úgyis~A boldogság többé el nem száll". ~
1027  0|         kebelben elmult bús idő,~S ím a folyosón mindig közelgve~
1028  0|           félkönyökre dülve néz,~S ím a mátkaágy függönyredőit~Lassan
1029  0|              Jertának hajfürte van,~S a fürtnek mellette tátongó
1030  0|            most az én órám jő!~Hosszú a nap örömeidnek,~Míg én lent
1031  0|             vagy,~Az nem hervad, mint a rózsaszál!~S tudod-e nő,
1032  0|         szíved vérén~Melegedhetik fel a halál?!" ~Ezzel vad lángtól
1033  0|            vad lángtól kigyúló arccal~A nő védtelen keblére dűl,~
1034  0|    eszméletlenűl. - ~Szürke reg derűl a szörnyű éjre,~Tibold ébred,
1035  0|                Légy nyugodt, űzd szét a rémeket!"~"Ott nyugszom
1036  0|               én csak - mond szelíden~A nő - hova e vérnyom vezet." ~
1037  0|        hajmeredve~Vérnyomot lát végig a szobán.~Fut mint őrült a
1038  0|              a szobán.~Fut mint őrült a havas vidéken~Ármán sírjáig
1039  0|           havas vidéken~Ármán sírjáig a vér után. ~Jön más éj, s
1040  0|              vér után. ~Jön más éj, s a régi vendég véle,~Jerta
1041  0|               régi vendég véle,~Jerta a hónál fehérebb lett,~S minden
1042  0|               reggel lábnyomok nélkűl a~Hóült sírhoz vérszalag vezet. ~
1043  0|            sírhoz vérszalag vezet. ~S a hajnallal többé föl sem
1044  0|             többé föl sem ébred~Végre a nő, nincs már benne vér.~
1045  0|              nincs már benne vér.~Óh, a rózsa hervad, míg a hajfürt~
1046  0|               Óh, a rózsa hervad, míg a hajfürt~Hervadhatlan zálogképen
1047  0|                                       A rab család~Reng a tengeren
1048  0|                     A rab család~Reng a tengeren ezüst hab~Csendes
1049  0|               Rejtélyes tündéri ének,~A part tarka kavicsán. ~Fent
1050  0|          ezüst rózsája,~Lent lángképe a vizen,~Fent dalos daruk
1051  0|               dús arannyal,~Tűkörsíma a márványfal,~Benne tán az
1052  0|               vár. ~Tenger habján úsz a gálya~A hajós nép zajg,
1053  0|             Tenger habján úsz a gálya~A hajós nép zajg, örűl,~S
1054  0|             az árbocok körűl. ~Óh, de a hajó gyomrában~Láncra verve
1055  0|              verve ifjú s lány,~Velök a vén ősz családfő;~"Elhagyál
1056  0|        homlokán. ~"Ládd, ládd itt van a szerail már~S ablakán mi
1057  0|               mi lant az, hajh?"~Mond a lány. Testvérid dalja,~Rabságukban
1058  0|   Bajtársidnak cseng bilincse,~Rajtok a harc nem segíte,~S szolgaságuk
1059  0|             zsákot dobnak vízbe!~Mond a lány, óh rettegek!"~A vén
1060  0|            Mond a lány, óh rettegek!"~A vén nem való dologra,~Istenét
1061  0|           vissza-vissza,~Hogy kigyult a láthatár.~Kis falunknak
1062  0|               meg nem gyalázza~Hamvát a hitetlen már. ~Néznek, néznek
1063  0|      elmerülve~Gondolatban, szótalan,~A vén gondol Istenére,~A leányka
1064  0|                A vén gondol Istenére,~A leányka szerelmére~És az
1065  0|              összenéz;~Értik egymást. A vén áldást~Ad, a lány csókot,
1066  0|             egymást. A vén áldást~Ad, a lány csókot, nem bír mást~
1067  0|              szorít az ifjú kéz. - - ~A vár hárem ablakában~A rab-hölgy
1068  0|                 A vár hárem ablakában~A rab-hölgy még énekel;~Dalja
1069  0|            énekel;~Dalja fentszáll és a darvak~Tőle messze elmaradnak,~
1070  0|              három csillagot lát esni~A tengerbe zajtalan,~"Isten,
1071  0|               S elfelejti csakhamar. ~A szeraljnak híre, fénye~Változatlan
1072  0|        Változatlan máig él.~Habsírján a kis családnak,~Elpusztult
1073  0|          falvának,~Nyom nélkül sír el a szél. ~Fent az ég ezüst
1074  0|          ezüst rózsája,~Lent lángképe a vizen,~Fent dalos daruk
1075  0|              Azrael~Mért piroslik ott a messze róna~Alkony festi-e
1076  0|        kietlen,~Elviharzott rajta már a vész,~S a dicsőség ágyán
1077  0|       Elviharzott rajta már a vész,~S a dicsőség ágyán dermedetten,~
1078  0|          Bájos nőalak, fehér ruhában;~A halál nemtője Azrael. ~"
1079  0|           kétségbesve már." ~Mond - s a kéjtől égő arculattal~Ifju
1080  0|           legyen.~Engedd ég, hogy én, a rettegett rém,~A bút is
1081  0|             hogy én, a rettegett rém,~A bút is ma boldoggá tegyem. ~
1082  0|           adok." ~"Óh, ne üzz játékot a keservvel~Halhatatlan kebled
1083  0|               Itt van, itt van", mond a leány legottan~S Aladárra
1084  0|              ada." ~,,Értem - úgymond a nemtő merengve -~És szentűl
1085  0|           Ámde hátha, hátha ébredezve~A halált választja lét helyett?" ~,,
1086  0|                 Akkor, akkor", - mond a lány sötéten~És zokogva
1087  0|    kegyetlenűl?" ~S hátraroskad, ámde a lányka~Izgatódva lábához
1088  0|           rózsa árja,~Míg mint lepkét a tél eltemet. ~Ezredévet
1089  0|                Ajka mozdúl. - Hah, mi a határzat? -~Anikó tovább
1090  0|          tűrheti,~Felsikolt, elröppen a varázslat -~"Élni, élni
1091  0|             szemét meg elfödi. ~S míg a boldog pár, gondol reá is,~
1092  0|         messze, messze van,~Eltemetni a bút, mit szivén visz~Sorsa
1093  0|            harctéreket keres,~Ott van a szerencse mosolyára~Száz
1094  0|                                       A betyár~Bujdos az ezüst hold
1095  0|             fellegek közt,~Míg alatta a nyír csendesen terül el,~
1096  0|             alakot idéz fel. ~Reszket a fehér nyír, - a sötét bokor
1097  0|               Reszket a fehér nyír, - a sötét bokor zúg,~Messziről
1098  0|           felhő száll utána. ~Éjsötét a ló, úsz lobogó sörénye,~
1099  0|            sörénye,~Ámde még sötétebb a lovas alakja,~Csak kettő
1100  0|               Csak kettő ragyog rajt: a fegyver kezében,~S mint
1101  0|             ér, ott nyujtozik sötéten~A bitófa kettes ága meredezve.~
1102  0|          bitófa kettes ága meredezve.~A szokatlan zajra a bagoly
1103  0|          meredezve.~A szokatlan zajra a bagoly kireppen,~És víjog -
1104  0|             felette. ~Horkol, tüsszög a ló - borzad a lovas is,~
1105  0|         Horkol, tüsszög a ló - borzad a lovas is,~Ámde sarkantyúba
1106  0|           előtte,~Mindinkább szelídűl a lovasnak arca,~S mintha
1107  0|               lovasnak arca,~S mintha a betyárnak tudná gondolatját,~
1108  0|         gondolatját,~Csendesülni kezd a hű ló is alatta. ~Ugatás
1109  0|         egymást, egy kicsinyke háznál~A falucska végén önként hogy
1110  0|               önként hogy megállnak. ~A lovas lepattant, arca mosolyog
1111  0|          Ablakhoz siet, nincs fegyver a kezében,~Furulyát keres
1112  0|            kezében,~Furulyát keres ki a szüre ujjából,~Bétekint; -
1113  0|              egy könyet fakaszt szét,~A kicsiny tilinkót ablakon
1114  0|               haszontalan vagy.~Onnan a csárdából halld, mint mulatok
1115  0|      sajnállak. ~Ámde most jőjjön már a pandúr előmbe,~Ha veszek,
1116  0|              hitvány világon,~Melyben a leány is ilyen törpe lélek."~
1117  0|             Az első halott~~~~~~Ifju volt a föld, és bútalan még,~Mint
1118  0|              válva;~Mert nem jött még a halál világra.~S mert hogy
1119  0|           hódolva, ez meg elmélkedve.~A magasból Jehova lenézett,~
1120  0|         megérté, mindenik mit érzett,~A hivőre jó kedvvel mosolyga,~
1121  0|               mennykőtől lesujtva~DűI a földre oltárában egyben,~
1122  0|               emberek közt~Véded ezt, a másikát hogy üldözd?~Vétettem
1123  0|         testvére vére,~Kárhozat száll a gyilkos szivére.~"Kelj fel,
1124  0|          hiába,~Mert ez is csak annak a munkája,~Aki most is tart
1125  0|          rémeszmék fakadnak!~Végignéz a nevető világon~És borzadva
1126  0|           világon~És borzadva áll meg a halálon.~"Hátha, hátha a
1127  0|              a halálon.~"Hátha, hátha a halál ez lenne,~Testvérvérben
1128  0|            megszületve?!~Hogy míg éri a végetlenet vég,~Minden élet
1129  0|            csupán az érzi~Kínjait, ki a holtat tuléli." -~S im Zenő
1130  0|              reája.~"Illik-é ez, mond a nő szeliden,~Igy aludnod
1131  0|              óh te feledékeny?!~Délen a nap, s hölgyed és az oltár~
1132  0|                Mint kigyóhoz, úgy kap a szivébe.~Fut lakatlan, messze
1133  0|        lakatlan, messze pusztaságra~S a halál zúg mindenütt utána.~
1134  0|           várja: vajh ha ébred-é már.~A nap elhúny, a nap újra felkél,~
1135  0|            ébred-é már.~A nap elhúny, a nap újra felkél,~S benne
1136  0|                benne új remény él.~Jő a tél hideg hó fátyolával -~
1137  0|           időt csak átaludja!~Majd ha a természet újraéled,~Vele
1138  0|               tavasz, ragyogva néz le a nap.~Tarka lepke száll Ábel
1139  0|                 Angyal és lány~~~~~~Szebb a lány mindennél, ami csak
1140  0|            van,~Szebb bizonnyal, mint a mennyek üdve;~Vagy mért
1141  0|             csillagékét~Pillantásáért a lány szemének~Ott hagyák
1142  0|              lány szemének~Ott hagyák a csillagok zenéjét~Lány ajkán
1143  0|             Ázor angyal is ott hagyta a mennyt~S ifjú napsugáron
1144  0|       hajnalpirban állott. ~Reng üdén a lég, a csalogány szól,~Meglepetve
1145  0|             állott. ~Reng üdén a lég, a csalogány szól,~Meglepetve
1146  0|          Termetének minden moccanása,~A szellő is mézet lopni jő
1147  0|           mézet lopni jő el~S csillan a báj egy-egy új világa. ~
1148  0|             be,~Hogyha keccsel fedjük a kecset, hát~Ez ragyog most
1149  0|            kecset, hát~Ez ragyog most a másnak helyette. ~Gyermekarcán
1150  0|               helyette. ~Gyermekarcán a menny tükre látszik,~Tiszta
1151  0|             repül el. ~Felveti szemét a lány - mi érte?~Messze szélén
1152  0|                mi érte?~Messze szélén a kék láthatárnak~Látja még
1153  0|             édes,~Száz virág kél tőle a kebelben.~A világ mosolygóbb
1154  0|            virág kél tőle a kebelben.~A világ mosolygóbb kedvesebb
1155  0|            mosolygóbb kedvesebb lesz,~A titoknak fátyola lelebben. ~
1156  0|              lelebben. ~Értelmet nyer a szelek zúgása,~Alakot nyer
1157  0|            szelek zúgása,~Alakot nyer a gyors röptű felleg,~Nincsen
1158  0|           gyors röptű felleg,~Nincsen a földnek rideg magánya,~Elborítván
1159  0|      béköszöntött,~Ázor elhozá megint a csókot;~Szép arára bűvös
1160  0|               bűvös álmot öntött,~Míg a hajnal pirral messze szállott. ~
1161  0|            nincsen üdv elég nagy,~Még a mennynek is lehull varázsa,~
1162  0|               látványt ki bírja?~Vonz a láng s a pille összeporlad." -~"
1163  0|               ki bírja?~Vonz a láng s a pille összeporlad." -~"Óh
1164  0|             arám, arám, nem nem," sír a leányka~Lány könyűje angyalt
1165  0|    szárnycsattogva ott áll,~Felsikolt a lány, ledűl s az angyal~
1166  0|                ledűl s az angyal~Mint a villám már felhők között
1167  0|            álom szűz kiséretében. -~S a leányka sokszor véli látni~
1168  0|        sokszor véli látni~Fájó kéjjel a jövő ködében. ~Űzi őt világtalan
1169  0|           Őrülettel esd, kiált utána;~A világ zománca szertemállik,~
1170  0|            sulyosúl reája. ~Végig sír a pusztán, néha-néha~Békopogtat
1171  0|               tudni honnan,~Vagy hogy a mindenségben hová lesz. ~
1172  0|               messze nem riasztja,~Kő a szív, angyal melyhez sosem
1173  0|               lebeg,~Könnyben forrnak a szép éjsötét szemek.~Távolabb
1174  0|             Mert elszenderűle trónján a király. -~Ah de hát mi lelte,
1175  0|          ragad;~Lássuk szinről-szinre a rém-álmokat.~Hirnök jő vágtatva
1176  0|              óh halld király mint zúg a nép dühe,~Már a vár bástyáit
1177  0|              mint zúg a nép dühe,~Már a vár bástyáit dönti, rontja
1178  0|               hoz ránk gyalázatot!"~S a trón mellett ím egy szellem
1179  0|       pártütőt!"~Gúnymosollyal hallja a védszellem őt~És a felkelt
1180  0|             hallja a védszellem őt~És a felkelt népre szór villámokat,~
1181  0|              népre szór villámokat,~S a nép halva fekszik a bástyák
1182  0|     villámokat,~S a nép halva fekszik a bástyák alatt.~Megkönnyült
1183  0|         Megkönnyült kebellel néz szét a király,~Amint védnökével
1184  0|              király,~Amint védnökével a várormon áll:~"Mondsza,
1185  0|               le őket is,~Látod, mond a zsarnok, szűm csak benned
1186  0|           Melyből csontüreggel néz ki a halál,~Trónom biztosan lesz,
1187  0|              lehel,~Szürke égbe száll a sirnak bűze fel,~Légi útjából
1188  0|         sirnak bűze fel,~Légi útjából a kis madár lehull,~Mérges
1189  0|               lehull,~Mérges dudva nő a kert virágaul;~Mint halotti
1190  0|               halotti ének, zúgva sír a szél,~Pusztákról ha hangos
1191  0|               ház-sorokhoz ér,~És hol a jólétnek csendes fészke
1192  0|               vad tart ronda lakomát.~A zsarnok végig jár országán,
1193  0|            Mellettök zörejjel hullnak a falak.~Ámde a vadaknak tápjok
1194  0|        zörejjel hullnak a falak.~Ámde a vadaknak tápjok elfogyott,~
1195  0|      elfogyott,~S dühhel támadják meg a vad zsarnokot.~Jó, hogy
1196  0|               vad zsarnokot.~Jó, hogy a védszellem helyt áll és
1197  0|        védszellem helyt áll és legott~A vérengző csorda halva összerogy.~
1198  0|             Most bércekhez érnek, ott a visszhang él,~S a jövők
1199  0|          érnek, ott a visszhang él,~S a jövők léptére álmából kikél.~"
1200  0|             kiált az ingerült király.~A szellem legyint és a visszhang
1201  0|          király.~A szellem legyint és a visszhang eláll.~Dermed
1202  0|               visszhang eláll.~Dermed a király és már-már félni
1203  0|              S fent gúnnyal ragyognak a nap s csillagok."~S ím alighogy
1204  0|      csillagok."~S ím alighogy mondta a szörnyű szavat,~A nap elborúl,
1205  0|              mondta a szörnyű szavat,~A nap elborúl, a csillag elszalad,~
1206  0|        szörnyű szavat,~A nap elborúl, a csillag elszalad,~S míg
1207  0|                 Vissza, vissza, ordit a megtört király,~Dísztermemben
1208  0|       fejedelmi bajt!"~Ám hiú szavára a szellem nevet:~"Amit vágysz,
1209  0|          Kínzóbban mint ellen, öl meg a magány!"~"Késő, mond a szellem,
1210  0|            meg a magány!"~"Késő, mond a szellem, ím itt fekszenek,~
1211  0|              magában pusztaság között~A király, csontokból épült
1212  0|              tőre hágy.~Összerogy, de a föld, melyet átölel,~A szörnyű
1213  0|             de a föld, melyet átölel,~A szörnyű fiúnak nem anyakebel;~
1214  0|               eséssel szállva véle át~A csillagtalan nem múló éjszakát.~
1215  0|               Két hatalmas ország áll a túlvilágon,~S bár határt
1216  0|           ország egymástól,~Mint nyár a téltől, mint az éj a naptól. ~
1217  0|             nyár a téltől, mint az éj a naptól. ~Egyik a tündérek
1218  0|           mint az éj a naptól. ~Egyik a tündérek édeni világa,~Hervadhatlan
1219  0|          tavaszunk őszi borongó est. ~A madárdal néhány hangját,
1220  0|          kilesnek,~Zengik el költőink a bámúló földnek.~Ami édes
1221  0|           szerényen,~Mint csillag, ha a nap tűnik fel az égen, ~
1222  0|             hajával megjelenik Zolna,~A tündérországnak legszebbik
1223  0|                 Ott szeret csak járni a folyónak partján,~Mely a
1224  0|              a folyónak partján,~Mely a két országnak zúg közös
1225  0|            határán,~Átnéz, át, epedve a kékellő partra,~Annak titkain
1226  0|         hallgató ködébe.~De nem tágul a köd örökös homálya,~Mert
1227  0|              köd örökös homálya,~Mert a szomszéd ország rémeknek
1228  0|             Nincsen ott tavasz, nincs a napnak sugára~A tűznek melegje,
1229  0|         tavasz, nincs a napnak sugára~A tűznek melegje, a földnek
1230  0|              sugára~A tűznek melegje, a földnek virága, ~Nincsen
1231  0|              tán,~Nincs aki felköltse a megdermedt pusztán.~Hábor
1232  0|          világnak,~Száz ábrándos képe a rémek honának. ~S bár gyorsan
1233  0|          zajatlan.~Végre megnyugodnak a végső határon,~Zolna épen
1234  0|           határon,~Zolna épen ott áll a tulsó vízparton. ~Néznek
1235  0|             ott lebegnek síma tűkörén a víznek,~Rózsás fellegén
1236  0|               víznek,~Rózsás fellegén a forró szerelemnek. ~Ép a
1237  0|              a forró szerelemnek. ~Ép a két országnak ottan volt
1238  0|         határa,~Addig szívárvány volt a folyónak árja,~Onnantól
1239  0|              sötéten~Nedvesség nélkűl a végtelen mélységben. ~"Zolna,
1240  0|           éden,~S nélküled hazád lesz a rémes sötétben." ~"Hábor,
1241  0|                Elvesztesz mint lepkét a tűznek hevével. ~Hah de
1242  0|             ére~S felsikojtva szédült a vész örvényébe. - ~A tündérek
1243  0|          szédült a vész örvényébe. - ~A tündérek fényes fejedelme
1244  0|              földön belőle rózsa lett a kertben,~Ámde hogy megtudta
1245  0|        országát s lett belőle szellő,~A rózsának kelyhén titkosan
1246  0|        enyelgő. ~Hogy Hábor csókjától a leányt megmentse,~Tündérek
1247  0|            Zolnát szirtté tette;~Ámde a szellő is változott viharrá~
1248  0|              viharrá~És vad öleléssel a szirtet megrázá. ~Zolna
1249  0|            volt mint az éjnek árnya. ~A tündérkirály ezt nem türhette
1250  0|            ezt nem türhette többet~És a szép Zolnából ragyogó csillag
1251  0|              csillag kínos félelmében~A haragtól, mely ég Hábornak
1252  0|          karavánok~Aranyos tornyát ki a pusztára. ~Mert azt hitték,
1253  0|      Szellemekkel van szövetkezése,~S a leány is kit magáénak vall,~
1254  0|          ennél százszor szebb is~Volt a vén várúrnak barna lánya. ~
1255  0|            lépteit mankó gyanánt csak~A kedves lány, szép Dalár
1256  0|           ismét egy éjet,~Keleten már a hajnal derűle,~Kezdett már
1257  0|            hajnal derűle,~Kezdett már a harmat is peregni~S míg
1258  0|             csillagom most tűnt le." ~A leány sikojtva fogta őt
1259  0|    szétbomlott hajával. - - ~Ott állt a lány, megdermedve mint kő~
1260  0|             megcsókolta. ~Rászövődött a holdnak sugára~S elhalványult
1261  0|         holdnak sugára~S elhalványult a világ előtte,~Őt is már
1262  0|             csak az éj titka vonta,~S a rideg hold ábrándos szerelme. ~*~
1263  0|                  Szép Dalár fent állt a várerkélyen~Csillagokkal
1264  0|          rengette végig lelkét~Nézvén a merengő holdvilágba. ~Lent
1265  0|            merengő holdvilágba. ~Lent a kertben állt dalnok-királyfi,~
1266  0|           dalnok-királyfi,~Elmerülten a magasba néze,~Pillantási
1267  0|              magasba néze,~Pillantási a lányon tapadtak,~S pillantásiban
1268  0|                  Igy beszél Dalár, és a királyfi~Hallván őtet így
1269  0|            reá szerelmed,~Meg nem ért a hold hideg sugára. ~Itt
1270  0|      Dalnokára s nemet int fejével,~S a hold hideg mosolygással
1271  0|           hold hideg mosolygással néz~A leányra halvány képével. ~"
1272  0|               Van dús országom - mond a királyfi, -~Gyöngy s gyémántnak
1273  0|         gazdag halmazatja;~Mind tiéd, a nép porban hódoljon,~Csak
1274  0|             egy percre magadhoz." ~És a hold a lánykának szavára~
1275  0|          percre magadhoz." ~És a hold a lánykának szavára~Megrendűl,
1276  0|              fon legszebb sugárából~S a lány halántékira keríti. ~
1277  0|               vonják őt ezüst sugárok~A magasba túlföldi erővel. ~
1278  0|            mint tünde szellem,~Mígnem a toronynak végső csúcsán,~
1279  0|            szobor fehér merően. ~Leng a fátyol a szélben fejéről,~
1280  0|          fehér merően. ~Leng a fátyol a szélben fejéről,~A királyfi
1281  0|             fátyol a szélben fejéről,~A királyfi borzalommal látja,~
1282  0|     szerelmének hangjával~Kétségbesve a nevét kiáltja. ~A lány szívének
1283  0|         Kétségbesve a nevét kiáltja. ~A lány szívének egyetlen húrja~
1284  0|          egész valóján,~Elszédült, és a mélységbe hulla. ~*~Nyugszik
1285  0|          mélységbe hulla. ~*~Nyugszik a lány fűves sír ölében,~A
1286  0|              a lány fűves sír ölében,~A királyfi ott virraszt mellette,~
1287  0|           mellette,~Arca halvány, míg a holdvilágnak~A sírormon
1288  0|           halvány, míg a holdvilágnak~A sírormon ragyogóbb ezüstje. ~
1289  0|            karját hasztalan terjeszti~A királyfi szét a néma sírnak,~
1290  0|             terjeszti~A királyfi szét a néma sírnak,~Hasztalan von
1291  0|             vad haraggal,~Vágytársára a hold mosolyog csak. ~És
1292  0|               hold mosolyog csak. ~És a sírból röpke kis virág kél~
1293  0|               virág kél~Fel-felkúszik a torony ormára~S bájillatját
1294  0|           holdvilágos éjjel~Leheli, - a Jerikó rózsája. ~A királyfi
1295  0|          Leheli, - a Jerikó rózsája. ~A királyfi meg addig danolta~
1296  0|           földre elhallik zugása:~Úgy a honvédtábort megelőzte~Hírnevének
1297  0|         büszke szárnyalása. ~Eljutott a Kárpátok aljáig~S fenyves
1298  0|         fenyves rejtekében felkereste~A tornyos kastélyt, hol ősz
1299  0|             Olykor-olykor vendég jött a házhoz~S estve lángjánál
1300  0|              házhoz~S estve lángjánál a kandallónak~Mondott a honvédről
1301  0|       lángjánál a kandallónak~Mondott a honvédről hős regéket,~Melyek
1302  0|             Mily szivetlen, vad lehet a honvéd,~Dúló villám a sorsnak
1303  0|           lehet a honvéd,~Dúló villám a sorsnak karában. - ~S im
1304  0|              sorsnak karában. - ~S im a szomszéd völgyben nagy-véletlen,~
1305  0|              honvédtábor jelen meg,~S a seregnek hírhedett vezére~
1306  0|          Piroska is jól,~Látni vágyta a rettentő tábort,~Melynek
1307  0|             Ellopózott erdei ösvényen~A szomszéd hegy legmagasb
1308  0|             csúcsára,~Onnan, gondolá, a harci képet~Kényelemmel
1309  0|      Kényelemmel majd végig belátja. ~A hegynek csúcsán előörs állott,~"
1310  0|                 Állj! ki vagy?" kiált a barna lányra,~Fölsikojt
1311  0|              Oldalánál védszellemként a tiszt~Térden állt, szelíden
1312  0|              csengő, oly biztató volt a hang,~Mellyel szólt az ébredő
1313  0|          szólt az ébredő leányhoz,~És a kard is mint fényes játékszer,~
1314  0|          elbeszélve híven~Sétáját, és a szó szót igényelt,~Mígnem
1315  0|           igényelt,~Mígnem elmerültek a beszédben. ~Mit mondtak,
1316  0|         leírnom,~Tán magok sem tudták a beszédet,~Ámde a beszédből
1317  0|               tudták a beszédet,~Ámde a beszédből szíveikben,~Mint
1318  0|                 S búcsuzásul homlokán a lánynak~Félig orzott s mégis
1319  0|               s mégis édes csók ég,~S a tiszt mellén erdei nefelejts,~
1320  0|         eszméket forralt szép Piroska~A magányos ösvényen hazáig! -~"
1321  0|                 Ősz Berend együtt ült a vezérrel,~Kit nehéz gond
1322  0|             az előörs rögtön~Induland a vészes hegyszorosnak,~S
1323  0|            hegyszorosnak,~S ottan áll a végső emberig, míg~Holnap
1324  0|            Hogyha mégis súlyosb lenne a baj,~Mint a hősi elszántság
1325  0|             súlyosb lenne a baj,~Mint a hősi elszántság szivökben,~
1326  0|        segélyt!" mond gúnyos hangon~S a honvéd eltávozik sötéten. ~
1327  0|       ágyúdörgés,~Fegyvervillám tölté a vidéket,~Megzavarva, melyet
1328  0|           vidéket,~Megzavarva, melyet a leányka~Álmodott, a tündér
1329  0|            melyet a leányka~Álmodott, a tündér édes képet. ~Bércek
1330  0|             édes képet. ~Bércek ormán a hajnal piroslik,~Útra készen
1331  0|             piroslik,~Útra készen áll a hős vezér már,~Ősz Berend
1332  0|             gyermekével~Búcsút mondva a ház kapuján áll. ~S ím futár
1333  0|     Kapitányunk vitt zászlót előre,~S a vak éjben útat az jelölt
1334  0|          aztán haladtak. ~Hangja volt a kürt, melytől megértők,~
1335  0|                avagy hal;~S győztünk, a megritkult ellentábor~Elfutott
1336  0|        megritkult ellentábor~Elfutott a legvadabb futással. ~Összeszámolók
1337  0|          közűlök,~Kiknek hírét hordja a hír szárnya. ~Milyen lehetett
1338  0|             nem küldtetek segélyért?"~A honvéd mosolyg rá keserűen.~"
1339  0|           hogy nem volt súlyosabb még a baj,~Mint a bátorság volt
1340  0|             súlyosabb még a baj,~Mint a bátorság volt szemeinkben. ~"
1341  0|              S mért nem hozza tiszted a jelentést?"~"Egy tévedt
1342  0|            jelentem." ~Csendesség lőn a kicsinyke körben~S hallik
1343  0|            elvett zászlókba takarva. ~A vezér felhajtja a sírleplet,~
1344  0|           takarva. ~A vezér felhajtja a sírleplet,~Szőke ifjú tiszt
1345  0|             alatta;~Mellén két virág, a szerelemnek~Nefelejtse s
1346  0|              szerelemnek~Nefelejtse s a hír vérrózsája. ~Ősz Berend
1347  0|             könnyet törűl s letérdel,~A vezér kardjához kap haraggal,~
1348  0|               kardjához kap haraggal,~A lány nem sír, és boszút
1349  0|              két büszke vár,~Közöttük a hab is jobban szalad,~Mint
1350  0|             temetőben jár. ~Itt válik a török s magyar határ;~Mi
1351  0|              Egyenlő zászló leng, bár a két vár~Különbözik mint
1352  0|               ott ember, csak néha jő~A várfokára egy sötét alak,~
1353  0|            sötét alak,~Fehér szakálát a szél lengeti~Szemében látszik
1354  0|                 Néz, néz sokáig végig a Dunán,~Aztán öklével által
1355  0|             mígnem felriad,~S büszkén a vár mélyébe lépeget. ~A
1356  0|               a vár mélyébe lépeget. ~A másik vár vidám, népes,
1357  0|          Damokles kardja áll. ~Tabán, a várúr, halvány és szikár,~
1358  0|             szeméből vad láng tévedez~A távolban, de nem tudhatni
1359  0|          hogyha bujdosik habzó pohár,~A mámorban látszik csak boldognak,~
1360  0|           sokszor rögtön feláll. ~Fut a várfokra, halványan mint
1361  0|         fátyola~Hullámzék, mint felhő a nap felett. ~Nem tudja senki,
1362  0|               Tabán,~De hogyha kérdik a nő s út felől,~Sötét felhő
1363  0|               s út felől,~Sötét felhő a válasz homlokán. ~E pár
1364  0|               ölelő kara remeg. ~S ha a büvös világban elmerűl,~
1365  0|          büvös világban elmerűl,~Mely a nőnek sötét szemében ég,~
1366  0|            sötét szemében ég,~Ha függ a szűn, melynek hullámai~Több
1367  0|              Több élvet rejtnek, mint a magas ég, ~Egyszerre mint
1368  0|      Egyszerre mint eszmélő felsikolt~A nő, s Tabán a vár fokára
1369  0|               felsikolt~A nő, s Tabán a vár fokára néz,~Hogy a zászlóból
1370  0|          Tabán a vár fokára néz,~Hogy a zászlóból egy-egy darabot~
1371  0|                  Éj van, vihar süvölt a vár felett,~S talapzatát
1372  0|          rivalgó kedv között~Dombéroz a féktelen társaság. ~Tabánnak
1373  0|    kéjszomjtól pirúl,~Könnye kiszárad a szem lángiban. ~S im a várfokról
1374  0|       kiszárad a szem lángiban. ~S im a várfokról egy hang így sikojt:~"
1375  0|             Zászlónknak vége, elsodrá a vész."~Tabán és Dalma kővé
1376  0|              és Dalma kővé merevűl,~S a társaság aggódva összenéz. ~"
1377  0|              rajt,~Megrázva ősz fejét a húrba nyúl,~Végigfut rajta,
1378  0|            nyúl,~Végigfut rajta, mint a fergeteg,~Danolni kezd,
1379  0|              terme ott. ~Két tűz közt a zsivány~Talált így méltó
1380  0|            egy sem tért. ~Társát most a basa~Vendégűl kéri fel,~
1381  0|               basa~Vendégűl kéri fel,~A hála s tisztelet~Ezernyi
1382  0|            nap tünt le már,~Még folyt a vigalom,~Éj volt, magában
1383  0|              volt, magában járt~Az őr a várfokon, ~S még fényár,
1384  0|              el minden tért,~Az őrhöz a hárem~Felől ily szózat ért: ~"
1385  0|            Nem adhatok neked."~"Hideg a fény nekem,~Megyek ifjú
1386  0|          Mindegy, karodba majd~Megvéd a szerelem." ~"Óh nő, ha megbánnád~
1387  0|            Még egykor léptedet."~,,Ki a jövőre néz~És számol, nem
1388  0|                Az őr most jelt adott,~A basa ott terem,~Harcedzett
1389  0|          hirtelen. ~Kis sajka látszik a~Dunán, benn ifju s nő.~Tűz!
1390  0|            benn ifju s nő.~Tűz! ordít a basa~S száz cső utána lő. ~"
1391  0|      csolnakban áll.~Tovább, tudjátok a~Hű nálam díjt talál. ~Mentsétek
1392  0|           bűntelen~Haramja kéjeleg." ~A két csolnak repűl,~Mint
1393  0|              Vérző zsákmányra vár. ~S a két csolnak között~A tér
1394  0|                S a két csolnak között~A tér mindinkább fogy,~Az
1395  0|             Nincs többé menedék,~Mond a rabló lovag,~Kardommal kell
1396  0|         szigetre hág,~Egy perc még és a két~Vetélytárs összevág. ~
1397  0|              összevág. ~Rettentő lett a harc,~Két órjás küzde ott,~
1398  0|            lett,~S csodálta mindkettő~A hős ellenfelet. ~"Basa!
1399  0|              ellenfelet. ~"Basa! mond a lovag,~Igy nem mégy semmire,~
1400  0|             hívd ide." ~,,Lovag, mond a basa,~Én gyilkos nem vagyok,~
1401  0|           hadd e hűtlen nőt,~Tudd, én a férj vagyok." ~"Úgy vívjunk
1402  0|            Úgy vívjunk hát tovább!"~S a két kard újra kész,~Midőn
1403  0|              kész,~Midőn hegyek mögűl~A holdvilág kinéz. ~Csak most
1404  0|          kinéz. ~Csak most ismeri meg~A megdermedt basa,~Hogy a
1405  0|               A megdermedt basa,~Hogy a vendéglovag,~Ki hölgyeért
1406  0|               viva. ~S mellette látja a~Zászlót, melyet kinyert.~"
1407  0|              Vérbosszúm megjelen." - ~A zászló nem lobog,~Vérbosszúm
1408  0|              bán, ismerjed~Meg bennem a basát! - ~*~Tabán és Dalma
1409  0|          fehér, mint síron holdsugár,~A társaság ijedten összenéz~
1410  0|           társaság ijedten összenéz~S a vén dalnok méltósággal feláll. ~"
1411  0|             bűverő bilincselhette le?~A dalnak büszkén lép közöttük
1412  0|            Vad lárma zúg kívülről, ég a vár,~Tolongva döbörögnek
1413  0|          Tolongva döbörögnek seregek,~A fegyver csattog s kétségbe
1414  0|             lesz~Csak füstölő rom már a büszke vár,~Elállt a vész
1415  0|              már a büszke vár,~Elállt a vész is és a várfokon~Az
1416  0|              vár,~Elállt a vész is és a várfokon~Az ősz basa elmerülten
1417  0|            éjbe, rengő hold sugár~Van a Dunán, mint halvány sírlepel,~
1418  0|                                       A rom szelleme~Ordít a bérc,
1419  0|                  A rom szelleme~Ordít a bérc, üvölt a fergeteg,~
1420  0|          szelleme~Ordít a bérc, üvölt a fergeteg,~Villámot szórnak
1421  0|              Nem félve az éjt, és nem a vihart?~Egy ifjú, napsütött
1422  0|            bérci zuhatag árjába vesz.~A bérc kúpjánál lombos bikk
1423  0|             tűz mellett szúnyogat,~És a lovag zajára hogy fölnéz,~
1424  0|               tüzemnél reggelig!~Ládd a pokol miként viaskodik~Földúlni
1425  0|           hová fejed letedd,~És átkos a vár ott a bérc felett. -~
1426  0|            letedd,~És átkos a vár ott a bérc felett. -~Kerüld ifjú,
1427  0|          világvégig szalad."~E szókra a lovag szeme kigyúl,~Megkapja
1428  0|               reszketve így felel:~"S a büszke vár miért pusztúla
1429  0|             pusztúla el?"~"Igaz, mond a vén, e vár büszke volt~Mig
1430  0|             mind hiába vív,~Elutasitá a legjobbakat~És hidegen szűz
1431  0|         hidegen szűz pártában maradt.~A megvetettek nemzetségei~
1432  0|                S mit hősiesen védett, a büszke vár,~Most szép Jolánnak
1433  0|             siremlékűl áll."~E szókra a hős már nyeregben űl,~S
1434  0|        nyeregben űl,~S haragvó arccal a várnak repűl.~Haszontalan
1435  0|              repűl.~Haszontalan kiált a pásztor s kér,~Szavát elhordja
1436  0|        pásztor s kér,~Szavát elhordja a sivító szél. ~*~A várteremben,
1437  0|            elhordja a sivító szél. ~*~A várteremben, roskadt bolt
1438  0|       sisakrostély,~S bedőlt résen ki a vak éjbe néz. ~Elfáradt
1439  0|               vak éjbe néz. ~Elfáradt a vész, ködfátyol közűl~Ábrándos
1440  0|             közűl~Ábrándos arccal kél a holdsugár,~Bagoly huhog
1441  0|          huhog roskadt toronytetőn,~S a termen végig gyors denevér
1442  0|           végig gyors denevér száll. ~A völgyfenékről farkashad
1443  0|         halvány fény közeleg~S megáll a fölriadt hőshöz közel. ~
1444  0|               fölriadt hőshöz közel. ~A fény mögött leng tünde nőalak,~
1445  0|            Míg éltem, szép Jolán volt a nevem,~Mond síri hangon
1446  0|               nevem,~Mond síri hangon a vár szelleme,~Nem egy szívben
1447  0|         enyelgettem,~Hogy vívjanak ki a harc mezején. ~Elmentek
1448  0|        mindnyájok halála szűmben él. ~A messze szent sír pusztaságiról~
1449  0|        egyenként szellemek,~Átszállva a tengert, forró fövényt,~
1450  0|         beszéltek ők,~S nyugalmad még a sírban sem leszen,~Míg a
1451  0|              a sírban sem leszen,~Míg a rideg ágyon jégkebledet~
1452  0|           érinthesse ajakát,~Föltolja a sisakrostélyt. De ím~Hogy
1453  0|           varázs vevé körűl;~Azt véli a múlt újra megjelent,~Míg
1454  0|              múlt újra megjelent,~Míg a jelennek kénytelen örűl. ~
1455  0|               Hajnal hasad, feleszmél a lovag,~Sikoltva ugrik fekhelyéből
1456  0|           karában csontváz meredez,~S a földre hullva ízzé porlik
1457  0|      keresztet tűz,~S rohanva nyargal a várból alá,~Mint akit éjfél
1458  0|         képzet üldözi,~Ha lányt ölel, a csontvázt látja csak,~Ha
1459  0|              túlvilági jegy,~Szemével a holt mátkát keresi,~És fogyton
1460  0|          angyal,~Nézd körűl egy kissé a világot,~Hogy dicsérik-e
1461  0|               Gyors felhőn útjára tér a hírnök.~Lássuk, mit lát
1462  0|             minden habjában. ~Szörnyű a mély, csillogó szemekkel,~
1463  0|            angyal s szelletét megérzi~A mély szörnye rémes agyarával,~
1464  0|           rémes agyarával,~És megérzi a kis csepp lakója,~S föltódúl
1465  0|               ember dacol Istenével~S a habok közt önhitten vitorláz,~
1466  0|            égi áldás. ~S ím megszólal a vész harsonája,~Fölzavarva
1467  0|             harsonája,~Fölzavarva bőg a tenger mélye,~A hajó inogva
1468  0|        Fölzavarva bőg a tenger mélye,~A hajó inogva kezd recsegni,~
1469  0|                  Isten! Isten!" ordít a hajós nép,~Gábor angyal
1470  0|              angyal mosolyog feléjek;~A vész elhal, a hírnök tovább
1471  0|       mosolyog feléjek;~A vész elhal, a hírnök tovább száll,~Büszke
1472  0|           épitette tán fel,~Síremléki a halált kacagva~Harcra keltek
1473  0|              évekkel. ~Messze terjedt a király hatalma,~Mert volt
1474  0|        nemzetnek fejére. ~"Elveszének a népek s királyok,~Nevöket
1475  0|               rég." ~Szól az angyal s a vadon királya,~Az oroszlán
1476  0|               királya,~Az oroszlán és a karcsu zerge~Látják őt és
1477  0|             zerge~Látják őt és érzik, a pusztának~Ők, s a puszta
1478  0|              érzik, a pusztának~Ők, s a puszta nékik van teremtve. ~
1479  0|            érzi szárnya hűsítő szelét a~Beduín is, vándor sátorában~
1480  0|         Istenéhez,~Mint hajdanta kelt a palotában. ~*~Száll az angyal
1481  0|       forrásnál. ~Sebesültet ápol ott a lányka,~Hála ég a kór bajnok
1482  0|            ápol ott a lányka,~Hála ég a kór bajnok szemében.~Gábor
1483  0|               hint le és ez írrá~Lesz a sebben, üdv a lány szivében. ~*~
1484  0|               írrá~Lesz a sebben, üdv a lány szivében. ~*~És az
1485  0|           szikla az istenség szobra. ~A bálvány egy-egy szeme mesés
1486  0|               állat vérzik,~S hol van a nép, mely térdre boruljon?~
1487  0|              térdre boruljon?~Hol van a pap, aki itt áldozik? ~Elveszett
1488  0|              áldozik? ~Elveszett mind a bálvány nevével,~Istennek
1489  0|        mindebben kedve,~Kígyó fészkel a templom boltjában,~Az oltárt
1490  0|              vad haraszt felverte. ~S a gór bálvány lábához ragasztva,~
1491  0|              azt be,~Méltóbb szentély a véres oltárnál. ~Pária-családé
1492  0|              oltárnál. ~Pária-családé a kicsiny lak;~Benne gyermek
1493  0|               behegged." ~Hálásan néz a fiúra az eb,~E hű társ,
1494  0|            magva érik. ~*~Ér legottan a jégnek honába,~Szürke égről
1495  0|             csak minden, nincs virága~A mezőnek, a fának gyümölcse. ~
1496  0|               nincs virága~A mezőnek, a fának gyümölcse. ~Féléves
1497  0|             éjszak fénye és hideg hó.~A jégmedve ott kushad magában,~
1498  0|              magában,~Jégtáblával úsz a tengeri ló. ~Gyéren száll
1499  0|               egy madárka,~Felveretve a jég-ropogástól.~"Hogy vagytok?"
1500  0|  jég-ropogástól.~"Hogy vagytok?" mond a hírnök hozzájok,~"Hála a