Rész

1501  0|              a hírnök hozzájok,~"Hála a nagy Istennek, igen jól. ~
1502  0|         hölgyek sürgölődnek,~Nyugszik a férj, mert előbb halászott. ~
1503  0|                mint mosolygó szellem,~A szegénység s megelégedés
1504  0|           haragját hirdetem tinéktek,~A viharnak szárnyán jő már,
1505  0|          viharnak szárnyán jő már, jő a felhő,~És halál villáma
1506  0|               felhő,~És halál villáma a felhő kezének. ~Nem halljátok-é,
1507  0|           gyökéből,~Láng lehelletétől a tenger kiszárad,~S a puszták
1508  0|     lehelletétől a tenger kiszárad,~S a puszták királya, az oroszlán
1509  0|               Sodoma népéhez,~Haj, de a magasból suttogott tanácsot~
1510  0|             Elpusztúl e város, elvesz a hely is, hol~A próféta hangját
1511  0|          város, elvesz a hely is, hol~A próféta hangját gúnyolák
1512  0|               itt,~Társnéim, virágim, a szülőknek sírját,~S gyermek
1513  0|             vidékit? ~Itten hagyjam-é a tűzhelyt, csendes házat,~
1514  0|            házat,~Vesszen-e múltammal a jelen s jövendő,~Amin e
1515  0|      Szívvilága nélkül mit tegyen hát a nő? ~Nem, nem, menj magad
1516  0|               hirdesd az ígét,~Melyet a sors rád mért, tűrnöd kell
1517  0|            sors rád mért, tűrnöd kell a sorsot. ~Óh de engem hagyj
1518  0|              Jőnöd kell" felel Lót,~S a nőt átkarolva vonja el magával.~
1519  0|             föl erős kéz. ~S ím, mely a próféta csarnokán épített,~
1520  0|               könyörögne, zengni kezd a fecske.~Távol a felhő zúg. "
1521  0|           zengni kezd a fecske.~Távol a felhő zúg. "Menjünk, menjünk"!
1522  0|        menjünk"! mond Lót,~Vonszolván a nőt, ki mégis küzd remegve. ~"
1523  0|           forr az egek tüzárja,~Halld a nép őrjöngő, elhaló sirását.~
1524  0|       folyását." ~"Hát fecskénk, mond a nő, a dalos kis állat,~Elvesz-é
1525  0|              Hát fecskénk, mond a nő, a dalos kis állat,~Elvesz-é
1526  0|              sujtja?"~"Ahol esni kell a büszke palotának,~Ott a
1527  0|               a büszke palotának,~Ott a fecskefészek a sors áldozatja. ~
1528  0|         palotának,~Ott a fecskefészek a sors áldozatja. ~És midőn
1529  0|         áldozatja. ~És midőn felírják a toronynak estét,~A fecskére
1530  0|           felírják a toronynak estét,~A fecskére nincs gond, az
1531  0|            Hadd feledjék azt is, mint a fecskefészket,~Csak te élj
1532  0|        kincsemmel mint gondos iparos,~A gazdagúlás ösvényén haladj. ~
1533  0|          hagyok müvészet s tudományt,~A halhatatlanságnak dícsivel;~
1534  0|             én is elhagyom,~Kitagadom a hűtlen gyermeket. ~"Most
1535  0|             az anya s áldása sikeres,~A négy fiú mind egyre gyarapúl,~
1536  0|              kenyeret, fiam!"~Mond, s a gyermek durván kiűzi őt.~"
1537  0|               ládd rongyos vagyok."~S a más gyermek kikacagja a
1538  0|               a más gyermek kikacagja a nőt. ~"Te védj hát, hisz
1539  0|  testvéreidnek ellene."~"Ah, mond ez, a vén mind panaszkodik."~Feszűl
1540  0|          panaszkodik."~Feszűl e szóra a nő kebele. ~"Ah látom, látom,
1541  0|             sem síromon sugár!"~S imé a nap kisüt. - "Ah, mond a
1542  0|              a nap kisüt. - "Ah, mond a nő,~Vándor fiam értem imádkozál."~ ~
1543  0|            sok bajnok levente, ~Míg ő a szerelmet csak névről ismerte.~
1544  0|               szólott hozzájok: "Mint a miljó csillag~Elvész súgárában
1545  0|              csillag~Elvész súgárában a királyi napnak:~Akként halványulnak
1546  0|                S űzi szeretőit szerte a világba,~Hétfejű sárkánnyal
1547  0|              ezt, ékül fejére.~Mennek a leventék, mennek elbusultan,~
1548  0|              pusztulnak mind el, épen a legjobbak,~Egy szeszélye
1549  0|       legjobbak,~Egy szeszélye végett a hiú leánynak.~Látja eztet
1550  0|             hiú leánynak.~Látja eztet a nap, e hatalmas tündér,~
1551  0|           méltatja őt egy pillantásra a lány,~Ez sem érhet többet
1552  0|                akkor majd megnézlek!"~A napnak tündére erre szótlan
1553  0|          tündére erre szótlan elmegy.~A lány mosolyogva rója fel:
1554  0|          elbámul, hogy kevés vártatva~A lovagnak visszaérkeztét
1555  0|            hoz~Tündér földről s rakja a leány lábához.~Mostan nézi
1556  0|              szívemet legyőzted.~Mond a lány, de a nap mosolyog
1557  0|            legyőzted.~Mond a lány, de a nap mosolyog szavára,~Válaszolván: "
1558  0|               képes,~Annak boldogsága a lányszerelem lesz?~Tartsd
1559  0|            lesz?~Tartsd meg ékességit a tündér világnak,~Engemet
1560  0|              hiába!~Mosolyogva néz le a nap bánatára.~Most a lány
1561  0|               le a nap bánatára.~Most a lány kesergve csak keres,
1562  0|    szerteszórja,~S e gyöngyökből vált a zöld mező harmatja.~Messze,
1563  0|        harmatja.~Messze, messzehányja a gyémántköveket~S mindenikből
1564  0|      fénybogár lett.~Fátyolát ereszti a szellő szárnyára,~S abból
1565  0|               szárnyára,~S abból vált a puszták fényes délibábja.~
1566  0|             szövének,~Szivárványa lőn a földerűlő égnek.~"Most,
1567  0|             óh most szeress már! mond a lány kesergve,~Látod tündérföldnek
1568  0|              hiába,~Mosolyogva néz le a nap bánatára.~"Majd ha meghalok,
1569  0|              majd látogatóba!...~Mond a lány a naphoz, - már ha
1570  0|            látogatóba!...~Mond a lány a naphoz, - már ha itt nem
1571  0|            nem hal meg."~És csalódott a nap, mert meghalt Ibolya,~
1572  0|           Ibolya,~Sírjára sugárt küld a nap, mint fogadta.~Érzi
1573  0|           mint fogadta.~Érzi e sugárt a lány a sírfenéken,~S fölkél
1574  0|         fogadta.~Érzi e sugárt a lány a sírfenéken,~S fölkél a sír
1575  0|           lány a sírfenéken,~S fölkél a sír ormán kis virág képében.~
1576  0|        súgárral beéri,~S érte illatát a nap felé lehelli.~Ő köszönti
1577  0|              lehelli.~Ő köszönti első a tavasz hirére,~S a nap tündérének
1578  0|               első a tavasz hirére,~S a nap tündérének is megesik
1579  0|          tündérének is megesik szíve,~A kicsiny virágot kedvébe
1580  0|            volt bünös, hiú lány,~Most a naptündérnek kéjeleghet
1581  0|                   Viharkirály~Ott hol a féléves éjnek sivatagját~
1582  0|           csillámló jéghegyek tövénél~A tengerek szörnye tagjait
1583  0|            már az ember is kifárad,~S a szűktápú Jávor szarvas már
1584  0|       tükröznek: ~Ottan állott trónja a viharkirálynak.~Nagy volt
1585  0|             volt birodalma, nagy volt a hatalma,~Hej, de e nagyság
1586  0|            mind nem mérte még fel~Azt a sorsvégzést, mely árva lelkét
1587  0|      meglepett és erővel megölelt. ~S a viharkirály, hogy boldogsága
1588  0|              volt,~Nagyravágynak adta a szívét egészen,~Bé nem érte
1589  0|      országában. ~Látja ezt Jehova, s a harcot kerülve~Igy szól
1590  0|               harcot kerülve~Igy szól a királyhoz: "Mit bolygatják
1591  0|             Több ország kell? vedd el a földet egészen!"~"Nem, nem
1592  0|               Virár, mosolygó tündére a tájnak,~Őt adom mátkádúl,
1593  0|       mátkádúl, béke zálogképen,~Véle a megnyugvás élvezési járnak." ~
1594  0|         megnyugvás élvezési járnak." ~A viharkirály lenéz a hegytetőről,~
1595  0|         járnak." ~A viharkirály lenéz a hegytetőről,~Szép Virár
1596  0|           mellett,~Felmosolyg kacéran a viharkirályra,~Ajka kéjt
1597  0|         elfelejti minden nagyravágyát~A király, csókjáért megy,
1598  0|         király, csókjáért megy, rohan a lánynak,~Még csak recsegést
1599  0|           rohan s amint már ajakán ég a csók,~S szétterjeszti karját
1600  0|               tőle. ~Mostan jő eszébe a viharkirálynak~Az a sorsvégzés
1601  0|            eszébe a viharkirálynak~Az a sorsvégzés mely árva lelkét
1602  0|       szárnyakkal~Zúgva megy nyomában a bájos Virárnak.~Mosolygva
1603  0|                S hogy végkép megtörje a királynak szívét,~Énekes
1604  0|               lesznek udvarlói,~S míg a bérc visszhangja válaszol
1605  0|         visszhangja válaszol dalukra,~A sík délibábja kéjöket lefesti. ~
1606  0|         lefesti. ~Rettentő harag gyúl a király szívében~Forró érzetének
1607  0|                 mond, de mind hiába. ~A madár és pille elreppent
1608  0|             előtte,~Földbe rejtezének a félénk virágok,~A tündér
1609  0|          rejtezének a félénk virágok,~A tündér távolról mosolyog
1610  0|         mosolyog rá ismét,~Hull, hull a falomb is és szalad utánok. ~
1611  0|          falomb is és szalad utánok. ~A visszhang marad csak helyt
1612  0|            visszhang marad csak helyt a délibábbal,~Ámde az zokog,
1613  0|               hogy saját bújára~Ismer a király s mond: "Téged nem
1614  0|                Ez meg ködfátyollá lőn a tar mezőkön,~S mint halvány
1615  0|               S mint halvány kísértet a légben tévedez.~Nem bánthatja
1616  0|                 De amint örülne lelke a rontásnak,~Messze, messze
1617  0|        zokogást hall,~Társai siratják a madárt, virágot,~És a fiatal
1618  0|        siratják a madárt, virágot,~És a fiatal fát részvét harmatával. ~"
1619  0|             Óh Virár! lemondtam érted a mennyekről,~Örökös dicsőség
1620  0|         percre, adj egyetlen csókot!"~A tündér pajzánan válaszol: "
1621  0|             csak, bájos röpke tündér,~A sorsnak végzését mégis én
1622  0|             és sír, sír míg keserve~S a keservvel élte fellegként
1623  0|                                       A fecskéről~Messze, messze,
1624  0|           szép kelet földéről,~Honnan a nap jár el látogatni minket,~
1625  0|        virágharangok közt dalt suttog a szél,~Hol még Éden álma
1626  0|           álma nem tünt el egészen,~S a költők dalában, nők szemeiben
1627  0|   hagyományként tiszteletben áll fenn~A lélekvándorlás egyszerű
1628  0|               egyszerű szép tanja,~És a büszke embert édes jó anyjához~
1629  0|              eltünt, amint átfordítám~A költőietlen emberi beszédre. ~
1630  0|            Nyúgalom s jólét volt benn a házi isten,~Küszöbén a puszták
1631  0|           benn a házi isten,~Küszöbén a puszták lankadt vándorának~
1632  0|       mosolygó szív hozott serényen. ~A szép Hermione volt a ház
1633  0|       serényen. ~A szép Hermione volt a ház úrnője,~Kora özvegységre
1634  0|              gondok súlyát~Bízva rá s a sírnál gyászoló keservet. ~
1635  0|         sírnál gyászoló keservet. ~De a bú erősebb volt, mint Hermione,~
1636  0|      könnyülten~Vissza, vissza szállt a férjhez messze földre;~Hamvából
1637  0|               Igy folyt ez soká, nőtt a fiú és a lány,~Ismerték,
1638  0|          folyt ez soká, nőtt a fiú és a lány,~Ismerték, szerették
1639  0|             lány,~Ismerték, szerették a kis házi fecskét,~Ez költé
1640  0|            édes csevegését. ~S hogyha a kis kertben pajzán játékok
1641  0|             szelletével~Felüdíté őket a ciprusnak árnya. ~Ifjú lett
1642  0|           ciprusnak árnya. ~Ifjú lett a gyermek, hajadon lett a
1643  0|               a gyermek, hajadon lett a lány,~Azt ki a világba tetterő
1644  0|           hajadon lett a lány,~Azt ki a világba tetterő üzé el,~
1645  0|         sírjánál,~Rejtélyesen rengett a ciprusnak árnya,~Mintha
1646  0|             ne hagyják őt magára. ~És a csarnokról a fecske is megszólalt:~"
1647  0|              magára. ~És a csarnokról a fecske is megszólalt:~"Lányom,
1648  0|                Óh fiam! bejárom én is a világot,~S látod mégis mindég,
1649  0|               már gyermeki sem érték,~A kis fecske elszáll, mint
1650  0|          Sorsnak sujtó karja nehezült a házra,~Külsején romlás van,
1651  0|       Külsején romlás van, belsejében a bú. ~Fű nő küszöbén, beroskadt
1652  0|          küszöbén, beroskadt fedelére~A galamb nem ül már, kerte
1653  0|                Minden odahagyja, csak a kis fecske nem. ~Megkeresi
1654  0|           Megkeresi fészkét csarnokán a háznak~S ím meglátja lányát
1655  0|           háznak~S ím meglátja lányát a ciprus árnyában,~Mostan
1656  0|               által nézi, nézi,~Merre a hűtlen ment, átkot küld
1657  0|              bánatként lengi őt körűl a~Ciprus árny, vigaszt zeng
1658  0|             Ciprus árny, vigaszt zeng a fecske feléje;~Most megérti
1659  0|           fecske feléje;~Most megérti a lány, jól esik szivének,~
1660  0|            adja ő cserébe. ~Látja ezt a fecske, s újra útnak indúl,~
1661  0|                Gyermekét, az ifjat, s a hűtlent keresni,~Hogyha
1662  0|               Hogyha visszahozza őket a tűzhelyhez,~Felvirúl még
1663  0|           vonja ezt gyöngéd kegyelet,~A kis fecske fészket sem hagyá
1664  0|               virág van. ~Aki elhagyá a lánykát, most porából~Nőtt
1665  0|        virágot visz el mint ereklyét.~A fiú meg anyja hamvából nőtt
1666  0|             őt minden, minden más. ~S a fecske is elszáll, száll
1667  0|             Rakjunk fészket, mond ez, a megtért házára." ~ ~
1668  0|                                       A nő teremtetése~Szerelem!
1669  0|          mellett trónod is már álla. ~A nagy Elohimok meghódoltak
1670  0|              volt imája,~Ifiú tündére a mosolygó bájnak.~És nem
1671  0|    gyönyörűsége,~Más reménye nem volt a szellemvilágnak. ~Jehovának
1672  0|           jött egy pajkos gondolatja,~A végetlen ürben hogy földünk
1673  0|              és ím~Gondolatját menten a tett is követte. ~"Szellemek,
1674  0|           súgja,~Közösen készítsük el a porvilágot,~Majd meglátjátok,
1675  0|            árnyat.~Ez virágot, az meg a virágba férget,~Ez dalos
1676  0|          férfit,~Mint bábot készítünk a gyermek-színpadra,~Melyen
1677  0|       sodronyán vonatva. ~"Készen áll a föld, most kormányozzuk
1678  0|           Jehova; vagy nem-é teremtém~A földnek királyát?" - s amint
1679  0|              amint mondta, úgy lett. ~A szelídebb lelkek megnyugodtak
1680  0|            lelkek megnyugodtak benne,~A meghódolók közt első volt
1681  0|            volt még Luciferrel,~Amint a hűséget büszkén megtagadta. ~
1682  0|            büszkén megtagadta. ~Folyt a harc. Csupán őt vágyott
1683  0|              Szólott Lucifer, s folyt a harc új erővel,~Míg végtére
1684  0|               mint mindég, úgy itt is a vesztő lett vétkes~S a győzőé
1685  0|             is a vesztő lett vétkes~S a győzőé lőn az érdem koszorúja. ~
1686  0|           megtörött keblében,~Megveté a boldog meghódoltak sorsát,~
1687  0|    hollószárnnyal,~Vissza, ellopózott a menny ajtajára,~Egy tekintetért
1688  0|             ajtajára,~Egy tekintetért a szép Hajna szeméből,~Egy
1689  0|            szeméből,~Egy pillantásért a régi boldogságba. ~Hajna
1690  0|    boldogságba. ~Hajna éppen ott állt a menny ajtajában,~S búsan
1691  0|          ajtajában,~S búsan elmerülve a vak éjbe néze;~Számüzött
1692  0|        Lucifert ellenben megszentelte a csók,~Pártos társaihoz már
1693  0|              ébredt, titkos vágy voná a lányhoz,~Úgy érzé, mint
1694  0|          csókjából~Lőn kinúl és üdvűl a leány teremtve. ~Ámde Lucifer,
1695  0|              teremtve. ~Ámde Lucifer, a zord, és szende Hajna~Csakugyan
1696  0|             van, áldást, átkot szórva~A szívnek világán benne uralkodnak.~ ~
1697  0|            Karácsonykor~Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,~Mindenekre
1698  0|          Zúgva nyargal a szél, hordja a havat,~Mindenekre tiszta
1699  0|        ünnepet.~Ünnep van valóban, ím a büszke vár~Dús világításnak
1700  0|            Fényes csarnokáról hangzik a zene,~S vad dombérozásnak
1701  0|         sokáig, némán, reszketeg,~Míg a férjnek ajki szólni kezdenek:~"
1702  0|            karácsony szentelt ünnepe,~A nép megváltója márma születe;~
1703  0|     dombérozásra több ünnep legyen,~S a nép rab maradjon véges-végtelen?~
1704  0|             jő,~Ah, de én mért hordom a szörnyű igát,~Csak hogy
1705  0|            mely újra törvényt tesz.~S a megváltó újra gunyhó sarja
1706  0|            reám fejed,~Hadd tomboljon a szél, rossz szűrünk felett,~
1707  0|              szűrünk felett,~Szálljon a hó, itten vad dühe nem ér." - -~
1708  0|             eltakarja őket hólepel. -~A várból öröm száll - zúg
1709  0|               várból öröm száll - zúg a téli szél -~A család helyén
1710  0|             száll - zúg a téli szél -~A család helyén csak kis hódombot
1711  0|             Török legenda) ~Elfogyott a napfény, fagy jött és setétség,~
1712  0|                fagy jött és setétség,~A forrás elállott, s tó gyanánt
1713  0|               s tó gyanánt penészlik,~A zajos tengernek nincsen
1714  0|        gályákat, mintha fáradt lenne,~A szél meg nem tölti a lógó
1715  0|           lenne,~A szél meg nem tölti a lógó vitorlát,~Döghalálos
1716  0|             hord, mely egykor feszíté~A dalos madárnak eddig fürge
1717  0|       madárnak eddig fürge szárnyát. ~A földben megrothad minden
1718  0|        tenyészik hajdan dús határban;~A vén cser kifordul százados
1719  0|           kifordul százados gyökéből,~A szirt összeporlik ereje-hagyottan. ~
1720  0|          vesszője;~Kétségbesve néz rá a beroskadó föld~Végveszélye
1721  0|         arccal óvja és véres kezekkel~A barát utolsó tápját a baráttól,~
1722  0|        kezekkel~A barát utolsó tápját a baráttól,~Megtagadja szíve
1723  0|            űzve életvágytól. ~Ott meg a futamló zerge, síma kígyó,~
1724  0|            futamló zerge, síma kígyó,~A védetlen gyermek és erős
1725  0|             csomóba,~Megbékélve híven a közromlás napján. ~S ím
1726  0|              ég kapui hirtelen,~Végig a világon száll tüzes pallossal~
1727  0|         világon száll tüzes pallossal~A halálnak lelke, és utána
1728  0|            meghal. ~Puszta völgy lett a föld, néma és kietlen;~S
1729  0|               Föltűn Jehovának trónja a magasban~S áldásos jobbján
1730  0|        fellegek közt~Leskelődik lelke a vak éjtszakának. ~És a trombitának
1731  0|          lelke a vak éjtszakának. ~És a trombitának harsogó szavára~
1732  0|           trombitának harsogó szavára~A sirok kiadnak minden martalékot,~
1733  0|       gyüjtöttek,~S ím az ős meglátja a késő utódot. ~Eltünt köztük
1734  0|           késő utódot. ~Eltünt köztük a kor, minden egy idős most,~
1735  0|       viszályok. ~*~Gábor angyal int, a trónnál szőr ruhában~Mártir
1736  0|             hűn hirdetett szent ígét,~A hitetlenek közt mint dúlt
1737  0| álmüveltségökkel,~S győzelem egyesült a dicső félholddal. ~Mindezt
1738  0|   haszonlesésből,~Távol volt szivétől a föld hiusága,~Bőjt, sanyargatás
1739  0|               önzőnek tart majd engem a föld népe.~Menj, menj el
1740  0|              nem mer már kilépni,~Míg a sokaságból, hosszú úszó
1741  0|          káros,~Csak magad voltál úgy a földön elhagyott,~Hogyha
1742  0|               szeretni is jó, - de ez a te dolgod." ~S Gábor angyal
1743  0|              szól Jehova - mint éltél a földön?"~"Képedet mindvégig
1744  0|            méltóan viseltem. ~Fékezém a népet, mely reám ruházott~
1745  0|           földön tiétek,~Hol gyakorta a bűn, büntelent itél el." ~
1746  0|             Katonás léptekkel büszkén a középre,~S előbb mint szólna,
1747  0|           fiam, előre! ~Mit veszitjük a szót, aki értem halt meg~
1748  0|            meg~És értem halt meg, aki a jogért vérzett,~Az lerótta
1749  0|             Úr: "Jól értem, mi búsít.~A jancsár égben sem válhat
1750  0|               csillaggá lesz az is; s a spáhi~Fél a hosszú béke
1751  0|             lesz az is; s a spáhi~Fél a hosszú béke kínos únalmától. ~
1752  0|               hogy fel ne forgassátok~A most épitendő új világgolyókat. ~
1753  0|                                       A három huszár~Cseng a pohár,
1754  0|                  A három huszár~Cseng a pohár, a sarkantyú peneg,~
1755  0|           három huszár~Cseng a pohár, a sarkantyú peneg,~Nyerít
1756  0|               sarkantyú peneg,~Nyerít a harcmén, pajzán dal zeneg,~
1757  0|         szinte tábora.~Hát ilyen-é az a híres huszár,~Mondják, kinek
1758  0|         mástól, amit ád!~Megittuk hát a bort, mi illeti~Barátságát,
1759  0|                Mégis midőn átlépdesők a tért,~Jobbról és balról
1760  0|                 Most elbeszélem, mond a más vitéz~És öntudattal
1761  0|           szerte néz,~Hogyan írják le a huszárt ott át."~Ezzel köhint
1762  0|                 úgymond - semmit, sík a mező,~A láthatáron messze
1763  0|         úgymond - semmit, sík a mező,~A láthatáron messze felleg
1764  0|          láthatáron messze felleg jő,~A porfellegben valami sárkány~
1765  0|             le ő."~Sokat beszélle még a jó huszár,~De agg vezére
1766  0|         vezére ím mögötte áll,~És néz a három társra mérgesen,~Hogy
1767  0|             mérgesen,~Hogy földre néz a máskor büszke szem.~"Hát
1768  0|          ellen táborába viteténk.~Ott a vezér magához hívatott,~
1769  0|              arca úgy kigyúlt, miként a vér,~Kardját szorítá s hozzá
1770  0|              Ezt mondta ő - folytatja a huszár -~De aligha eszében
1771  0|     bizonyosan szegény,~Ha ottan tart a tábor közepén,~Kedvünk kerűl
1772  0|              egész táborát."~E szókra a vezér mosolygni kezd,~De
1773  0|          lovas!~Most csak pardón - de a huszár nevet~Más ily szégyentől
1774  0|             Isten óvja meg."~Ment. És a három bajnok összenéz,~Szemében
1775  0|      tábortüzeknek látni pislogását~S a közelgető vészt, mely a
1776  0|               a közelgető vészt, mely a felhők, közt jár,~A tábornak
1777  0|              mely a felhők, közt jár,~A tábornak vidám zaja kiáltja
1778  0|          ezerszer nézett farkasszemet~A halállal, és így jól tud
1779  0|           kiváncsi ujonc had,~Melynek a tanácsban, tudományban atyja,~
1780  0|             amaz tüzet szít,~Kívánván a vénnek bár kedve szottyanna. ~
1781  0|             bár kedve szottyanna. ~És a vén huszárnak kezd szeme
1782  0|               szikrázni,~Majd kiolvad a szó nyelvének fagyából,~
1783  0|          ujonc voltam;~Akkortájban ép a francia hadállott,~S úgy
1784  0|         állottunk, állottunk sokáig~S a golyók egyszercsak sűrüen
1785  0|                 Vigan nézz, nosza itt a pipám." ~Kezdtem én pipázni,
1786  0|           pipám kihamvadt,~S úgy járt a fogam közt, mint az óra
1787  0|             közt, mint az óra nyelve,~A huszár rám nézett és fejét
1788  0|            egyszerre csak kezd pengni a sarkantyúm,~Merthogy a kengyelben
1789  0|         pengni a sarkantyúm,~Merthogy a kengyelben a lábam reszketett,~,
1790  0|     sarkantyúm,~Merthogy a kengyelben a lábam reszketett,~,Látom
1791  0|          várod, mond szomszédom újra,~A táncot, már úgy megkedveléd
1792  0|             félsz?' ,Nem biz én, csak a hideg borzongat,~Mondtam
1793  0|            majd azután csak.~Húnyd be a szemedet, és vágj jobbra-balra,~
1794  0|       szemedet, és vágj jobbra-balra,~A többit eszére bízzad a lovadnak.' ~,
1795  0|                A többit eszére bízzad a lovadnak.' ~,Hej, ez mind
1796  0|             volna, hogyha az ellenség~A kezét zsebében tartná, szóltam
1797  0|            sem tudok.' ,Te vágd csak,~A parérozását bízd az ellenségre. ~
1798  0|      parérozását bízd az ellenségre. ~A huszárt nem fogja a golyó,
1799  0|      ellenségre. ~A huszárt nem fogja a golyó, ha bátor,~Aki elhull,
1800  0|             meg,~Ritkán téved el csak a golyó, hogy öljön,~Mint
1801  0|          viadalra,~Én amint mondotta, a szemem bezártam,~És egész
1802  0|               vállamra csapott,~Mondá a vén bajnok: ,Tedd le már
1803  0|              vén bajnok: ,Tedd le már a kardot' ~,Ember vagy, de
1804  0|             ellenség nyomát sem.~Jött a tiszt, érdemjelt tűzött
1805  0|               tiszt, érdemjelt tűzött a mellemre,~S meg köszönte
1806  0|                 Én ámúlva félrehívtam a vén bajtárst,~S kértem,
1807  0|                S kértem, mondaná meg, a tiszt nem tréfál-e?~Ő felkacagott
1808  0|              gondolattal,~Mert látják a tűzzel ő is elszunnyadott.~ ~
1809  0|                                       A honvéd~Szemben áll egymással
1810  0|                  Hej pajtás! így szól a német végre,~Hát miért is
1811  0|               dudolhat csak keresztűl a szél. ~Nézz meg engem, ez
1812  0|              csillogását,~Vágd el azt a fegyvert, mely agyonnyom,~
1813  0|            termetem kicsinyled?"~Mond a honvéd. "Láttam én nem egyszer~
1814  0|              egyszer~Kis golyót, mely a nagy Góliátot~Jól ellátta
1815  0|         ellátta utolsó kenettel. ~Rút a külsőm és rongyos ruhám
1816  0|           rajtok mit kiméljek;~Mig te a szép mezt s piros pofádat~
1817  0|             szép mezt s piros pofádat~A harcban fogod kimélni, félek" - ~
1818  0|           fogod kimélni, félek" - ~És a német kezd fennen kacagni,~"
1819  0|             vékába." ~"Ez kevés, mond a honvéd kevélyen,~Nem soká
1820  0|             tart az három kakasnak,~S a kakasok, akik felemésztik,~
1821  0|                akik felemésztik,~Mind a hárman táborunkban vannak." ~
1822  0|          vannak." ~Folytatnák még tán a párbeszédet,~Ámde a dob
1823  0|               tán a párbeszédet,~Ámde a dob vígan kezd peregni,~
1824  0|            fegyverek csörögnek,~És jő a szél zászlókat emelni. ~
1825  0|             szél zászlókat emelni. ~S a széllel jő honvédek vezére,~
1826  0|               szállás is elkelne,~Ott a város, ott mindent találunk,~
1827  0|               akarjuk.~Hát előre! aki a puskával~Nem tud bánni,
1828  0|              az agyával." ~Úgy tett - A városba bétörének~Fut a
1829  0|               A városba bétörének~Fut a német. Ordít a nép: "Éljen!"~
1830  0|          bétörének~Fut a német. Ordít a nép: "Éljen!"~A honvéd pihegve
1831  0|          német. Ordít a nép: "Éljen!"~A honvéd pihegve és üldözve~
1832  0|                                       A zászló-őr~Zúg az ostrom,
1833  0|          zászló-őr~Zúg az ostrom, dűl a bástya~Mind előre, feltarthatlan.~
1834  0|              Gáttörő folyamként zúdúl~A honvéd, - míg a falon van. ~
1835  0|      folyamként zúdúl~A honvéd, - míg a falon van. ~Jobbra-balra
1836  0|              társi,~Sok, mely elfolyt a szentelt vér.~Retteg minden,
1837  0|              mentség, nincs erő, mely~A győzelmet feltarthassa;~
1838  0|               kétségbeejtő és halálos~A vesztőknek gondolatja. ~*~
1839  0|            gondolatja. ~*~Elviharzott a sötét nap,~Győztes zászló
1840  0|              nap,~Győztes zászló leng a bástyán,~Szerte zeng győzelmi
1841  0|              oly mogorván. ~Némán jár a zászló mellett~Halvány arccal
1842  0|           amint eszmél, amint vérzik,~A zajatlan éjszakában~Embert
1843  0|          tovább el nem bírhatjuk." ~S a honvéd legott elfordul,~
1844  0|              Nyomorognotok, nem bízva~A magyar nagylelkűségbe!" ~
1845  0|            magyar nagylelkűségbe!" ~S a tarisznyából e szóra~Feltálalja,
1846  0|                                       A tüzér~Mily szokatlan élet
1847  0|           kötöznek, ottan ivogatnak~S a harcról mesélve zajjal jőnek,
1848  0|           keserűségét csak~Növelé még a bor, mely másnak kedvet
1849  0|               Felhevült, mint harcmén a trombitaszóra. ~Egy szökéssel
1850  0|           zúzzak is szét!' ~És rohant a harcba, mindenütt elől járt,~
1851  0|          mindenütt elől járt,~És ahol a veszély volt, ott szólt
1852  0|               ágyúját végre átkarolva~A hídról zuhanni. - Békesség
1853  1|               szellem őrt,~Míg életed a szépet nem lehelte~És nem
1854  1|         nagyszerűn, hogy porba dőlt. ~A korszellem hágott merev
1855  1|           léptére roskadt szét falad:~A népszabadság, a közművelődés~
1856  1|           szét falad:~A népszabadság, a közművelődés~Világot rázó
1857  1|             Ameddig tornyod árnya ért a völgybe,~Nyomor tenyészett
1858  1|              lánciban. ~Te eldűlél és a völgy felvirúla,~Mosolygó
1859  1|         rakott,~Ipar s boldogság most a fénybűl élnek,~Mit irigy
1860  1|                azért hagyott meg~Csak a szabadság áldó Istene,~Hogy
1861  1|         effelett~Vasárnap délután.~Ki a szabadba vont~Kettős sejtés
1862  1|             vont~Kettős sejtés talán,~A nyugvás ünnepét~Méltón hogy
1863  1|               ülöm,~Hol Isten ünnepel~A hangzatos mezőn~S hogy lelkemet
1864  1|       hangzatos mezőn~S hogy lelkemet a csók~Varázsa tölti meg,~
1865  1|             dala elállt!~Szerény lány a tavasz,~Kit lángszivünk
1866  1|               Költői álmait,~Oly édes a jelen,~Mert hol csak vágy
1867  1|            Arany sugáriban~Tündöklött a liget~Sárgán és pirosan.~
1868  1|              liget~Sárgán és pirosan.~A szőlős hegytetőn~Pajkos
1869  1|             mint komát,~Tőlük lesé el a~Bor lángját, mámorát.~A
1870  1|               a~Bor lángját, mámorát.~A röppentyű meg ott,~Mely
1871  1|                Féket tört gondolat. -~A szőlős kert alatt~Kis pásztortűz
1872  1|             egy szérű őr,~S nyugodtan a kazal~Vetett aljába dől.~
1873  1|         Vetett aljába dől.~Lement már a nap is,~Harangszó jött elém,~
1874  1|            jött elém,~S e közben újra a~Kertekhez érkezém.~A harmat
1875  1|             újra a~Kertekhez érkezém.~A harmat lassudan~Ép a mezőkre
1876  1|         érkezém.~A harmat lassudan~Ép a mezőkre szállt,~Midőn előttem
1877  1|         mezőkre szállt,~Midőn előttem a~Falu vén hársa állt.~Velem
1878  1|            vén hársa állt.~Velem volt a pap is,~Az áldott jó öreg,~
1879  1|              öreg,~Testével szellemét~A kor nem törte meg.~S ki
1880  1|        másokat~Vigadni láthatott~S im a vén hárs előtt~Most is megállított,~
1881  1|       megpihenteti,~De hát bíz ő csak a~Szemét legelteti.~Legény
1882  1|         között~Játszottak egeret.~Jaj a lánynak, kit a~Legényhad
1883  1|            egeret.~Jaj a lánynak, kit a~Legényhad elfogott,~Jó,
1884  1|               Tükrét törülgeti,~Tágúl a régi por~De óh, nem évei.~
1885  1|             Eszmél s leánynevet~Talál a - biblián.~ ~
1886  1|                           Nyári estén~A fáradalmas nap s a csendes
1887  1|              estén~A fáradalmas nap s a csendes éj~Csatában állnak
1888  1|         bérceknek ormán.~Kiomló vérök a gyors fellegek~Ezüstös szárnya
1889  1|            bére,~És szíve vérzik, míg a csendes éj~Szét nem teríti
1890  1|          teríti szárnyait fölébe; ~És a heves nap nyomdokába jő~
1891  1|              Vérző sebünket bémerítve a~Mosolygó búnak enyhe harmatába. ~
1892  1|               búnak enyhe harmatába. ~A bérc lábánál messze rét
1893  1|              elhangzott felette;~Csak a patakcsa suttog halk zenét,~
1894  1|               mert messze, messze még~A tenger, melynek keblén béke
1895  1|           keblén béke várja;~Mellette a pór lassan lépeget,~Miért
1896  1|        beszéde,~S levont süveggel mén a pór odább,~Úgy érzi, mintha
1897  1|              szentegyházba lépne. ~És a beszédet kezdi érteni, -~
1898  1|           közt itt-ott kis tüzek,~Sir a furulya és kurjong a pásztor,~
1899  1|              Sir a furulya és kurjong a pásztor,~A nyáj kolompol,
1900  1|         furulya és kurjong a pásztor,~A nyáj kolompol, tüsszög és
1901  1|           kolompol, tüsszög és legel,~A visszhang ébred ostorpattogástól. ~
1902  1|      ostorpattogástól. ~Száll zsongva a sok esteli bogár~A tűz felé
1903  1|            zsongva a sok esteli bogár~A tűz felé és egyre-egyre
1904  1|               és egyre-egyre koppan -~A denevér cincogva surran
1905  1|             körrajzolt alakban. ~Majd a brekeke ébredez körűl,~Mindent
1906  1|       rezgésbe olvad,~Elkábít, mintha a föld szelleme~Felköltött
1907  1|               egy dal zeng csupán ki,~A csattogányé utca-hosszan
1908  1|        csattogányé utca-hosszan ím,~S a dalt az ifju nép dallal
1909  1|             dallal kiséri. ~És mintha a szent béke, mit lehel,~Egész
1910  1|               világon széjjeláradozna~A föld és ég, e régen elszakadt~
1911  1|       csillagként égnek fénybogárkák,~A méla hold a frígy apostola,~
1912  1|             fénybogárkák,~A méla hold a frígy apostola,~S ezüst
1913  1|               azt összébb csatolják. ~A pór előtt áll most már a
1914  1|              A pór előtt áll most már a falu,~Előtte mennek bőgő
1915  1|              porfelhőket kaparnak. ~S a porfelhőben fel-feltünedez~
1916  1|            háztűz vidám fellobbanása;~A tűz fellobbant, mert bogárszemü~
1917  1|              rendesen~Mázos bögrékben a szűk estebédet,~S kis gyermekével
1918  1|              S kis gyermekével karján a söpört~Udvarra megy, hogy
1919  1|          Udvarra megy, hogy várja ott a férjet. ~A font kapun most
1920  1|             hogy várja ott a férjet. ~A font kapun most tért be
1921  1|               font kapun most tért be a tehén,~Vidáman menve a nagyobb
1922  1|             be a tehén,~Vidáman menve a nagyobb leányhoz,~Jól tudja
1923  1|            néki sós kenyért hoz. ~Mig a pajzánabb, a vadabb fiu~
1924  1|        kenyért hoz. ~Mig a pajzánabb, a vadabb fiu~Dobogva jő a
1925  1|               a vadabb fiu~Dobogva jő a tüsszögő lovakkal,~És a
1926  1|               a tüsszögő lovakkal,~És a csikorgó gémnek vályuján~
1927  1|               nem, csak teste fárad. ~A kis menyecske csókkal jő
1928  1|        csókkal jő elé,~Mögötte szűköl a házacska őre,~Az örvös eb,
1929  1|            örvös eb, és úgy tolakodik~A zajgó kis család vidám körébe. ~
1930  1|            család vidám körébe. ~Majd a kis lakba nyit be a család,~
1931  1|              Majd a kis lakba nyit be a család,~Az estebéd már párologva
1932  1|          estebéd már párologva várja,~A gazda osztja ki a kenyeret,~
1933  1|              várja,~A gazda osztja ki a kenyeret,~A házi asszony
1934  1|           gazda osztja ki a kenyeret,~A házi asszony áldást ad reája. ~
1935  1|                Mesét hallgatnak aztán a fiúk,~S ki mit tapasztalt
1936  1|         elbeszéli;~Odább vetetten áll a tornyos ágy,~Melyben még
1937  1|         fejdelmek gyanánt,~Az álom és a szerelem honolnak;~Testvéreül
1938  1|        honolnak;~Testvéreül csókolják a nyomort~A dús szerencse
1939  1|        Testvéreül csókolják a nyomort~A dús szerencse választott
1940  1|           követte~Mint lángoszlopot. ~A másiknak szivében~Ült könnyelműség;~
1941  1|         Mindenben élvezet volt~Ő neki a vég. ~Én a kedves leányhoz~
1942  1|        élvezet volt~Ő neki a vég. ~Én a kedves leányhoz~Vágyódtam
1943  1|           gondola~És keblét átrezegte~A madár dala. ~De értünk rengetegbe,~
1944  1|           értünk rengetegbe,~Orditott a szirt~És mintha néki fájna,~
1945  1|           szirt~És mintha néki fájna,~A zápor lesírt. ~Elnémult
1946  1|              szerencse~Csillagaiban. ~A másik meg vacogva~Szidja
1947  1|              másik meg vacogva~Szidja a napot,~Mosolygva, hogy kicsalt
1948  1|                Az ily imát hallgatják~A magas egek - - -~És őtet
1949  1|              magas egek - - -~És őtet a nagy Isten~Bennem áldja
1950  1|               Csak egy pillantást még a boldogságba,~Óh hogy kiván,
1951  1|               azt másban lelem! ~Mint a szülő a gyermek örömében~
1952  1|           másban lelem! ~Mint a szülő a gyermek örömében~Megifiúlva
1953  1|            egy hangod, mint visszhang a multból,~Egy elnémult húrt
1954  1|            eltévedt szép szemsugártól~A mult reám halvány árnyat
1955  1|               szorul - térdem remeg. ~A tágas udvar jólétet lehellett~
1956  1|           középett~Gyümölcsös kertből a kis ház kivált. ~Fa-tornácán
1957  1|               változott,~Erősen fogta a kezem kezébe,~Míg én karom
1958  1|     Parancsolá egy ácsorgó suhancnak,~A férjet felkeresni s bémenénk;~
1959  1|          ablakban áll,~S amíg társára a tél hólepelt visz,~Az benne
1960  1|             talál." ~"Hagyjuk barátom a gyermekbeszédet,~A mámor
1961  1|            barátom a gyermekbeszédet,~A mámor elmult, s így kell
1962  1|               Örvénybe űzné, megtörné a szívet,~S szerelmünk egykor
1963  1|              egymást bár szeretve,~Ön a könnyet csókkal leégeté,~
1964  1|         letörli csak, de ah, helyette~A béke földjét tárta szűm
1965  1|               gyanánt kiséri léptemet~A megelégedésnek őszi fénye,~
1966  1|            megelégedésnek őszi fénye,~A szenvedély viharjai helyett." ~
1967  1|         viharjai helyett." ~Most lépe a szobába házi gazdám -~"Nézd,
1968  1|            házi gazdám -~"Nézd, monda a nő, régi kedvesem!" -~Ah,
1969  1|             oly szörnyen fájt nekem. ~A férj nyugodt maradt, még
1970  1|            jaj, még csak nem is félti a hölgyet,~Kiért e szív oly
1971  1|                 ismerém jól,~Helyette a lány egy rózsát adott,~A
1972  1|              a lány egy rózsát adott,~A hervadt rózsa most is szívemen
1973  1|              most is szívemen volt,~S a képért pajkos gyermek birkozott. ~
1974  1|            pajkos gyermek birkozott. ~A nő itélte legkisebb fiának~
1975  1|             adva annak,~Emelkedett ki a csoport közűl, ~Mint dús
1976  1|              képet - búsan csendesen,~A gyermekarc - a nő - mosolyga
1977  1|             csendesen,~A gyermekarc - a nő - mosolyga fényben,~És
1978  1|             oly rosszúl esett nekem. ~A férfi vonásival láttam vonásit~
1979  1|           földalatti hang~Hallik csak a bölömbika nyögése,~Bíbic-sirás -
1980  1|              Míg széltől űzve nyargal a katang. ~A dombhajláson
1981  1|               űzve nyargal a katang. ~A dombhajláson néma temető,~
1982  1|            árnyas fák nem állnak~Őrűl a porladók nyugodalmának,~
1983  1|              mutatva:~Hány élet folyt a mindenség dalába,~Mely mint
1984  1|         kitépett hang magába sirt. ~S a délibáb, ez édes csalfa
1985  1|         kitárja,~S tündéri éltet költ a sírtanyára,~Mint dús szivünk,
1986  1|      sírtanyára,~Mint dús szivünk, ha a világba lép; ~Egy förgeteg
1987  1|        széjjeltépve hull~Foszlányokká a képzelet világa,~A kék eget
1988  1|       Foszlányokká a képzelet világa,~A kék eget fövényfelleg takarja,~
1989  1|          takarja,~Más nem marad, mint a fejfák alul. ~Méltóbb tanyát
1990  1|             Méltóbb tanyát nem lelhet a halál,~Itt ég föld gyászol
1991  1|         Megfáradt kedéllyel életúntan~A nyomor fog megbékítni engem,~
1992  1|           nehezkedett egy árva szívre~A kicsiny kereszt világnyi
1993  1|           imádságos könyv vár sorára,~A sajtárus nézi fütyörészve;~
1994  1|                 Nyoszolyát vesz ottan a kerítő,~Szent tanyáját szerelemnek
1995  1|             egykor,~Üreset most, mint a téli fészek;~Dalja tudja
1996  1|              hódolat melengetett át. ~A lámpát meg egy tolvaj vevé
1997  1|              tolvaj vevé meg,~Melynél a bölcs éjeket virasztott,~
1998  1|            kutatta,~Élvezetlen hagyta a világot. ~Óh szentségtörő,
1999  1|          félsz ütni?~Nem lép-é elődbe a kisértet~Melynek csendjét
2000  1|            dőre földre,~Aki nyúgodott a vas keresztnél?~S a könyv