Rész

2001  1|         nyúgodott a vas keresztnél?~S a könyv asszonyának szent
2002  1|             nélkül veszett-e el, mint a szél? ~Tán az ágyat, e tündérvilágot,~
2003  1|             elhervadt szerelmek? ~Hát a bölcsnek észlámpája is csak~
2004  1|             ki, mint kicsinyke mécse?~A száraz lomb bájos nőnek
2005  1|             előttem,~Szép fehér világ a távol vándorától~Nagyszerű
2006  1|         emberek mocskától. ~Elveszett a mesgye, melyet kapzsiság
2007  1|              irányza;~Hol az Isten ír a télben és halálban,~Ott
2008  1|         télben és halálban,~Ott beáll a végzet szent egyformasága. ~
2009  1|             kisded csengetyűje. ~Szól a csengetyűcske félbe nem
2010  1|             gyanánt szól. ~És előttem a nap vérszinű golyója~Oly
2011  1|              minden hő sugára. ~S íme a végső jel is le is tűne
2012  1|               le is tűne lassan,~Mely a föld és ég közt állott még
2013  1|              idegennek érzi~Itt magát a szikra embernek szivében,~
2014  1|               gyöngye éltető melegnek~A sötét enyészet jegült tengerében. ~
2015  1|              elborít mint hogyha~Jőne a halál, hogy végkép eltemessen -~
2016  1|            Barna varju károg még csak a ködárban~És követ - talán
2017  1|        ködárban~És követ - talán hogy a sirhoz kisérjen. ~S mintha
2018  1|            sirhoz kisérjen. ~S mintha a sírlakra hantokat hánynának,~
2019  1|        hánynának,~Mind sötétebbé lesz a télnek határa:~Az utat csak
2020  1|     mellékében állva. ~S míg mellette a szán gyorsan elsikamlik,~
2021  1|        elsikamlik,~Súgár ágakat nyujt a bokor feléje;~Gyönge fagyvirágot
2022  1|            messze elszalad bár szánom a bokortól,~A bokor még mindég
2023  1|       elszalad bár szánom a bokortól,~A bokor még mindég integet
2024  1|          magányos útam,~Zölden állnak a fák, bár hó űl felettek,~
2025  1|               arcú ifju vándorok, kik~A fagyos haláltól útközt meglepettek. ~
2026  1|             Beljebb mind sötétebb - s a sűrű homályát~Lelkem népesíti
2027  1|          népesíti szörnyű alakokkal. ~A fenyőágak közt búsan jajgat
2028  1|           fenyőágak közt búsan jajgat a szél,~És a vad macskának
2029  1|               búsan jajgat a szél,~És a vad macskának átható sirása.~
2030  1|               nyáron, fénybogárka. ~S a kicsinyke szikra mindinkább
2031  1|             szikra mindinkább kiválik~A sötétből, mintha szinte
2032  1|               szinte nőve nőne,~S íme a vadonban egy egész világot~
2033  1|       üdvözlet,~Majd fehér füstoszlop a magas kéményből~Int, hogy
2034  1|              Int, hogy arra tartsak s a vándor pihenhet. ~A kisded
2035  1|         tartsak s a vándor pihenhet. ~A kisded vadászlak ajtajában
2036  1|       vadászlak ajtajában állok,~Bent a kandallónál a család melegszik,~
2037  1|             állok,~Bent a kandallónál a család melegszik,~Rég történtekről
2038  1|      melegszik,~Rég történtekről szól a jó házi gazda,~Térdein figyelve
2039  1|         fiúcska fekszik. ~Fonva ülnek a nők, míg nagyobb fiúcskák~
2040  1|             nők, míg nagyobb fiúcskák~A tüzet élesztik fürgén sürgölődve,~
2041  1|              Most pillantják csak meg a bejött vendéget,~S üdvözölve
2042  1|      üdvözölve jőnek nyájasan elébe. ~A tűznél a legjobb helyre
2043  1|             nyájasan elébe. ~A tűznél a legjobb helyre kényszerítik~
2044  1|              kérdésre kérdést tesznek a világról,~Melynek vad beszéde
2045  1|           kérdez, nem zajong körűlem,~A serdülő lányka hátra áll
2046  1|           beszélne lángoló szemében. ~A kandalló végre lassanként
2047  1|          végre lassanként kialszik,~S a kiváncsiságnak kérdése kifárad,~
2048  1|              ülök magamban, ablakomra a szél~Jő kocogni, mintha
2049  1|             mondaná, hogy holnap újra a vadonba~Űz a sors, hogy
2050  1|              holnap újra a vadonba~Űz a sors, hogy itt csak vendégként
2051  1|           vendégként melegszem. ~S én a hajadonra gondolok s utamra,~
2052  1|                S íme ujra szürkül már a téli hajnal,~Én nehéz kebellel
2053  1|             intek;~Mint rég ismerősök a faház lakói~Jó szivű áldással
2054  1|            előttem:~Visszanézve látom a leánynak arcát~Állni ablakánál
2055  1|         ritkán visz virághoz.~Hej, de a virágnak megmaradt emléke~
2056  1|                      Látom udvarodban a sorompót~S benne vívni vértes
2057  1|           harci bért;~És sovárgja azt a bajnok, aki~Nem könyörge
2058  1|             pajzánan próbálják emelni~A fegyvert, melyet hivök letett. ~
2059  1|              fegyvert fog legottan~És a kastély bástyáján terem. ~
2060  1|      bástyáján terem. ~Zúg az ostrom, a hősök csatáznak,~Nők ápolják,
2061  1|         hogyha kap sebet,~És sok ifjú a vérző baráttól~Irígyel ily
2062  1|         Irígyel ily ápoló kezet. ~Még a holt sincs veszve mindörökre,~
2063  1|             amint éle, érze~Lelke jár a kastélyban körűl. - - ~Sirba
2064  1|            Kisszerű hitetlenség zaja;~A korcsult utód kis szellemének~
2065  1|            szellemének~Meg nem nyílik a sír ajtaja. ~Vész, gyönyör,
2066  1|       Mindakettő halovány alak lett~S a középszerűségben terem. ~
2067  1|       pokolról nincsen már fogalmunk,~A szív már a mennyben sem
2068  1|             már fogalmunk,~A szív már a mennyben sem hiszen. ~Gyári
2069  1|        pillantásért~Önté vérét, dúlta a csatát,~Nyúlat űz harcvágya,
2070  1|               hogyha ébred,~Számolván a bőr mi hasznot ád. ~Hogyha
2071  1|          forgatott, előtte~Most mesés a bujdosó kupa. ~Elhamvadt
2072  1|              bujdosó kupa. ~Elhamvadt a nőnek dicssugára~S a pártával
2073  1|        Elhamvadt a nőnek dicssugára~S a pártával régen sírba szállt,~
2074  1|            lett, mi istenségül állt. ~A költészet bájtündére gyorsan~
2075  1|          ember keze~Hadd dicsérje más a város tarkaságát,~A kalmár
2076  1|               más a város tarkaságát,~A kalmár világot, mely száz
2077  1|                mely száz izgatást ád,~A káprázatot, mit öndicsőségére,~
2078  1|         messze vágyom tömkelegéből el~A vadonba. - Ott van Istennek
2079  1|               világa,~Áhitattal lépek a szentelt határba,~Ott még
2080  1|        zománca mint túlföldi csók ég.~A nap mostan ébred, - mint
2081  1|            erdős hegynek ormán,~S míg a kis pacsirta ittasan gyönyörtől,~
2082  1|             merész imádság égbe száll a földről,~S dalja a magasban
2083  1|              száll a földről,~S dalja a magasban fellegek közé vesz -~
2084  1|         magasban fellegek közé vesz -~A szép virradatnak hirdetője
2085  1|           hirdetője ő lesz.~És dalára a sok kis madárka felkel,~
2086  1|           kebellel most gondolja épen~A megújult földnek milyen
2087  1|          milyen új dalt zengjen.~Fent a légben délnek vándorlói
2088  1|            vagytok, hogy vagytok, súg a szél elébök,~Rá a csattogány
2089  1|        vagytok, súg a szél elébök,~Rá a csattogány mond bűbájos
2090  1|            mily világ foly itten -~És a cserfa rezdül: vártunk hólepelben.~
2091  1|               Sütköződni ordas púpján a csertőnek;~Kelnek már egyenkint,
2092  1|          lányok,~Könnyel és mosollyal a kicsiny virágok.~A nap sejti
2093  1|          mosollyal a kicsiny virágok.~A nap sejti a könny s a mosoly
2094  1|          kicsiny virágok.~A nap sejti a könny s a mosoly kit illet,~
2095  1|        virágok.~A nap sejti a könny s a mosoly kit illet,~Első súgarával
2096  1|             megcsókolja őket;~S amint a szorgos méh jő s mézet sovárgva,~
2097  1|              méh jő s mézet sovárgva,~A viráglánykákat körüldongicsálja,~
2098  1|          hívják s űzik őt el.~Foszlik a mezőn is már az a hűs fátyol~
2099  1|             Foszlik a mezőn is már az a hűs fátyol~Mely csillámló
2100  1|             kezd agg koronája,~Mintha a vénségnek kedve kerekednék,~
2101  1|              kerekednék,~Bár lelkében a bú honosulttá lett rég.~
2102  1|               szentegyház gyanánt áll~A lomb színes ablak bolygó
2103  1|          bolygó napsugárnál,~Orgonája a szél, mely dallamba olvad,~
2104  1|          megrettenve az erdő fenéken,~A zsolnának hogyha kopogása
2105  1|         hangzik,~Vagy sudar fák ormán a mókus cikázik;~S hol mormogva
2106  1|        cikázik;~S hol mormogva habzik a hegyi patakcsa,~Ércfényű
2107  1|                S mint király körülnéz a széles vadonban.~Óh dicső
2108  1|            virágid szénának kaszálja,~A rétet kicsinyes mesgyével
2109  1|        hasítja,~Hogy elég tér nyiljon a kalmáros utnak,~Százados
2110  1|           bárd alatt lehullnak.~Többé a pataknak árji sem henyélnek,~
2111  1|           sulyos gyári munkát vetnek.~A hegyet megnyitják, benne
2112  1|           Délceg őz sem jár már többé a vidéken,~Jármos marha húz
2113  1|             ekében;~Elrettenve elmegy a dalos madárka,~A bérc nem
2114  1|               elmegy a dalos madárka,~A bérc nem felel, csak emberek
2115  1|            Emberkéz alkotja számunkra a poklot. -~Hah, de mit látok?
2116  1|           Ámde képzetemben állnak még a termek,~Bennök víg barátok
2117  1|     dombérozva ülnek,~Most készült el a vár - szolganép alkotta,~
2118  1|             alkotta,~Sok közűle éltét a munkában hagyta.~Hej, de
2119  1|            Hej, de még ki gondol erre a vig torban,~A várur nevére
2120  1|             gondol erre a vig torban,~A várur nevére habzó serleg
2121  1|               S rableány ajakról zeng a pajkos ének,~Mulattasson
2122  1|            érte megfizetnek;~Fesse be a könnyek utját és mosolygjon,~
2123  1|     mosolygjon,~Majd keserghet otthon a kedves halotton. -~Óh csábitó
2124  1|             fák állnak.~Tán belé unál a gyáva színlelésbe,~Festéked
2125  1|         színlelésbe,~Festéked lement, a ronda váz kitűne,~Míg megszánt
2126  1|    Sebhelyeket vág ha alkotni akarna,~A kegyes istenkéz újra magához
2127  1|          istenkéz újra magához hí,~És a sebhelyeket lassan behegeszti.~ ~
2128  1|           fogja meg lovam kantárát?"~"A cövekhez kösse csak a szárát."~"
2129  1|                 A cövekhez kösse csak a szárát."~"Aztán lesz-e majd
2130  1|              enni?" -~"Hogyha tetszik a padlásra menni."~"Mindég
2131  1|             Hát én mit ehetnék?"~"Ami a tarisznyában vagyon még."~
2132  1|              okosabbat,~Nézni kezdtem a víg cimborákat,~Savanyú
2133  1|            egy népdalt teremtett~Jött a korcsmárosnak barna lánya,~
2134  1|               barna lánya,~Bort vivén a vendégek számára,~S a másik
2135  1|           vivén a vendégek számára,~S a másik betyár általkarolta,~
2136  1|       istenigazába.~Egy percig lelkét a kép betölté,~S ellöké, nem
2137  1|            pajtásuk sütköződe,~Élvezé a nap meleg sugárát,~Nézte
2138  1| ábránd-világát~S boldog volt, hogy ez a sík hazája~S bényargalja
2139  1|             hazája~S bényargalja mint a felleg árnya. -~Isten áldjon
2140  1|           lehetni, mily kevés kell.~S a betyároknak közébe ültem~
2141  1|             elmélkedtem,~Megcsókoltam a kis barna lánykát,~Megráztam
2142  1|               kérges markát.~Elfogott a puszták őrtündére,~Költő
2143  1|             utazás~Forró nyár középen a nap délen állott,~Lánykámmal
2144  1|              Gólya állt féllábon csak a házfedélen~S kerepelt kocsinknak
2145  1|          kocsinknak szokatlan zajára,~A zárt ajtónál meg a fehér
2146  1|            zajára,~A zárt ajtónál meg a fehér eb szunnyadt,~S fel-felmordult
2147  1|              mellett,~Általszőtte azt a tök lankadt indája,~Kinn
2148  1|              tök lankadt indája,~Kinn a faluvégen bádog tetejéről~
2149  1|             faluvégen bádog tetejéről~A toronynak kakas nézett a
2150  1|              A toronynak kakas nézett a pusztára. ~Elmaradt lassanként
2151  1|        pusztára. ~Elmaradt lassanként a falu megettünk,~Kútágas
2152  1|         megettünk,~Kútágas nyujtózott a gyepről az égnek,~Mig néhány
2153  1|           aranyzott dús kalász borítá~A félig levágott végtelen
2154  1|           mezőt el,~Kévéken nyugodtak a fáradt kaszások,~S a lánykák
2155  1|        nyugodtak a fáradt kaszások,~S a lánykák mulattak koszorúkötéssel. ~
2156  1|      koszorúkötéssel. ~Ezzel elmaradt a legvégső életkép,~Véghetlen
2157  1|              izzón előttünk,~Nem volt a reménynek egy fűszála rajta~
2158  1|      reménynek egy fűszála rajta~S mi a puszta képén búsan elmerengtünk. ~
2159  1|                Távolról fénylett csak a toronynak orma,~Messziről
2160  1|               dőre képzeletként,~Ránk a délibábnak fényből szőtt
2161  1|     délibábnak fényből szőtt világa. ~A vakító fényben izzadt lovaink
2162  1|             biztató szavak közt~Őrlék a homokot a kocsikerekkel. ~
2163  1|           szavak közt~Őrlék a homokot a kocsikerekkel. ~Útfelen
2164  1|             keressen magának,~Tán még a szellő sem jár e pusztaságon,~
2165  1|                Martalékul esni félvén a halálnak. ~Összenéztünk
2166  1|                Összenéztünk s lelkünk a kéjtől megújult,~Életet
2167  1|           támad most körűlünk,~Mintha a halottak újra ébrednének,~
2168  1|           honnan? ~Felretten szavokra a szamárkenyér is,~S hajlong,
2169  1|               bajtárst üdvözölne,~Míg a népes nádas recsegő zenével~
2170  1|         mintha őrült táncra menne. ~S a szellembeszédre az ég is
2171  1|              bú férfiúi arcon~Árnyaik a síkon úgy végig lebegnek. ~
2172  1|           hogy túl nem szárnyalhatják~A viz színén csuszó kis fecskét,
2173  1|            Látszik az eső ott, melyre a felhő dől,~S lassú méltósággal,
2174  1|          moraj közt~Jő sötét terhével a látkör széléről. ~Végre
2175  1|               látkör széléről. ~Végre a felhő a tó fölébe ére,~S
2176  1|              széléről. ~Végre a felhő a tó fölébe ére,~S rég vált
2177  1|        alakját tükrözik csak vissza. ~A vészes felhő most még egyszer
2178  1|         megdördűl,~Végignyargal rajta a harag villáma,~Mint emlékünkben,
2179  1|              Mint emlékünkben, ha már a révnél állunk,~Még egyszer
2180  1|        csapása, ~S jól ismert szavára a tó kezd habozni,~Mint a
2181  1|               a tó kezd habozni,~Mint a kedves keble viszonlát percében,~
2182  1|              minden. ~Mostan megeredt a felhőnek könyűje,~Sűrűn
2183  1|          felhőnek könyűje,~Sűrűn hull a zápor, ég föld összeolvad,~
2184  1|            zápor, ég föld összeolvad,~A felhő a tónak dűl vágyó
2185  1|              föld összeolvad,~A felhő a tónak dűl vágyó karába~S
2186  1|           sorsunk eltép is egymástól,~A tó és a felhő legyenek eszedben,~
2187  1|           eltép is egymástól,~A tó és a felhő legyenek eszedben,~
2188  1|               egyesít jövőben. ~Nézd, a nap kisüt már, mint föléled
2189  1|             komámhoz) ~Tán már elázik a világ,~Úgy pocskol kint
2190  1|           Mostan bűnbánatos kesergő. ~A fákon sárga lombcsomók~Víztelve
2191  1|              némberek~Szaladnak végig a híg sáron.~Jól el van dugva
2192  1|               sáron.~Jól el van dugva a fejek,~De lábikrájuk bánja
2193  1|              De lábikrájuk bánja meg,~A pap nekik már megbocsásson. ~
2194  1|               gyujt ez, az melegszik,~A tűz vigan libeg-lobog,~A
2195  1|              A tűz vigan libeg-lobog,~A lány kacsint, a vén morog,~
2196  1|          libeg-lobog,~A lány kacsint, a vén morog,~S a munkás gondot
2197  1|               kacsint, a vén morog,~S a munkás gondot mind felejtik. ~
2198  1|               Loncsos kuvasz rázkodik a~Pitvarban és ásit bujában,~
2199  1|           hajt fel. ~Gőzölgve áll meg a fogat,~Míg a kocsis nagy
2200  1|         Gőzölgve áll meg a fogat,~Míg a kocsis nagy néha mordúl,~
2201  1|             szinte sír -~Kedves komám a tőszomszédbúl. ~Hová lett
2202  1|        tőszomszédbúl. ~Hová lett most a rút idő?~Nem gondol arra
2203  1|               telik,~Nyaggatja, kémli a vendéget. ~A kandallóban
2204  1|         Nyaggatja, kémli a vendéget. ~A kandallóban tűz lobog,~A
2205  1|              A kandallóban tűz lobog,~A pipa vár s mit a ház adhat,~
2206  1|               lobog,~A pipa vár s mit a ház adhat,~Mindennek a legis
2207  1|            mit a ház adhat,~Mindennek a legis java,~S mi a kevés
2208  1|          Mindennek a legis java,~S mi a kevés borsa-sava,~A jó sziv,
2209  1|              S mi a kevés borsa-sava,~A jó sziv, illeti komámat. ~
2210  1|          illeti komámat. ~Besompolyog a vizsla is~Gazdájáért fontos
2211  1|           hallgatás,~Csak néha perceg a parázs~És a tücsök ciripel
2212  1|               néha perceg a parázs~És a tücsök ciripel halkan. ~
2213  1|              látszik, hogy zeng éneke~A tűzhely játszi tündérének,~
2214  1|            Száz ábrándkép körüllebeg,~A pipafüsttel, s édesek~Az
2215  1|              jól mulat mégis magában,~A gondolat is jobban foly,~
2216  1|             óh fogadd be újra~Ősi ház a rég elvándoroltat!~Itten
2217  1|             keres menhelyet. ~Reszket a kéz, mely kilincseden van,~
2218  1|              kilincseden van,~Reszket a szív titkodat kitárni;~Látlak
2219  1|              bucsúmkor,~Hogy fog most a visszatért találni?~Változál-e
2220  1|              hímzett ki,~Pókháló függ a poros falakról,~Eltörülvék
2221  1|             csináltuk,~Nagyszerű volt a vár s harc előttünk,~S a
2222  1|              a vár s harc előttünk,~S a termet királyinak találtuk.~
2223  1|            találtuk.~Összesorvadott-e a roppant terem,~Hogy szűknek,
2224  1|               S jött tanítónk, elmult a varázslat,~Oktatott, mint
2225  1|               szól,~Mely ebédhez hív, a csengetőcske.~Gyermekörömek
2226  1|              semmik voltatok! ~Hogyha a lelkész itt volt ebéden,~
2227  1|           lelkész itt volt ebéden,~És a jó ősz vélünk elenyelge,~
2228  1|            Ott függ némán most is még a csengető,~Mért is szólna? -
2229  1|               is szólna? - messze van a temető. ~Estve itt gyültünk
2230  1|           temető. ~Estve itt gyültünk a kandallóhoz,~Itt atyám ült
2231  1|              ember nála nincsen.~Most a kandallóban a hamu hideg,~
2232  1|           nincsen.~Most a kandallóban a hamu hideg,~S szívemből
2233  1|           hideg,~S szívemből kihaltak a kegyeletek. ~Itten áll még
2234  1|              néma rendben,~Mint erőmű a szülői házban,~Hogy lehetsz
2235  1|           elporlott zománca,~Itt, hol a romok közt rengő szivvel~
2236  1|        félkettőt mutat. ~Hátha még az a félkettő lenne,~Mely akkor
2237  1|               között szenvedtem!~Szűm a régi körben boldog lenne-e,~
2238  1|               S mint most bájleplében a mult visszaint,~Akkor a
2239  1|               a mult visszaint,~Akkor a jövőre vágyva tűre kínt.~
2240  1|        rejtélyes könyv te,~Ős mytussa a magyar nemzetnek!~Felhő
2241  1|       nemzetnek!~Felhő vagy te, néped a villámlás,~Melyek egymásért
2242  1|          Férfiút, ki oly szilaj, mint a mén,~Mely bejárja végig
2243  1|               mén,~Mely bejárja végig a pusztákot. ~Halljak dalt,
2244  1|               sas,~Melynek árnya leng a síkságon le,~Andalítót,
2245  1|          síkságon le,~Andalítót, mint a nádasoknak~Lágy szellőtől
2246  1|            önbecsérzetünk növekszik~S a természet karját frígyre
2247  1|          nehány órámat. - ~Sajka ring a part bozót füzében~Susogó
2248  1|         Susogó nádtenger leng körűle,~A halászlak feltárt ajtajánál~
2249  1|          gyepágyon elterülve~Ül körűl a kis család hallgatva,~S
2250  1|            hallgatva,~S elmereng soká a csillagokban,~Pásztortűzben
2251  1|       éjszakára. ~Míg egy csonka ifjú a családból,~Kezd beszélni
2252  1|           dobok peregtek~S ösztökéjét a suhanc eldobta,~Mintha hívta
2253  1|             melyet az felejte. ~Látta a falunak vén harangja,~Hogy
2254  1|                láttad volna, gyermek,~A honvédet víg dalt énekelve~
2255  1|               víg dalt énekelve~Nézni a halál hideg arcába~És rohanni
2256  1|         láttad, láttad volna, gyermek~A huszárt mint lakodalmi népet,~
2257  1|              ágyúknak villanását,~Míg a háromszín zászló ragyogva~
2258  1|        ragyogva~Mint szivárvány törte a borút át. ~Tudnád, milyen
2259  1|         fogott el akkor,~Hogyha végre a táborba szálltunk,~Békötöztük
2260  1|             is,~Nem tűrtek előbbvalót a harcban~Ámde a tűznél csak
2261  1|             előbbvalót a harcban~Ámde a tűznél csak bajtársakká,~
2262  1|               az érdemjelt~S feltűzék a rongyos atillára;~Szemeikben
2263  1|            folytatását szavának. ~Míg a gyermek, kit előbb szólított~
2264  1|            égen." ~Elhamvadt lassúdan a kicsiny tűz,~A család betért
2265  1|               lassúdan a kicsiny tűz,~A család betért a gulibába;~
2266  1|          kicsiny tűz,~A család betért a gulibába;~Nyugszik minden,
2267  1|             Nyugszik minden, még csak a serdűlő~Gyermek méláz a
2268  1|               a serdűlő~Gyermek méláz a gyepen magába. ~Halvány
2269  1|        Halvány hold ezüstös súgáránál~A harctérnek sírjai kinyilnak~
2270  1|         harctérnek sírjai kinyilnak~S a haragvó hősök széltűl űzött~
2271  1|       Tűzlidércek képében futkosnak. ~A sík puszta száz pásztortüzével,~
2272  1|           táborhely újólag feléled.~S a vad ménes földrázó futását~
2273  1|        huszárok seregének. ~Harci dal a nádasnak zenéje,~Míg a messze
2274  1|            dal a nádasnak zenéje,~Míg a messze felvonúló felhő~Viharon
2275  1|            ütközetre fel, fel,~Tombol a mén, ég a gyermek arca;~
2276  1|            fel, fel,~Tombol a mén, ég a gyermek arca;~Érzi, érzi,
2277  1|              mellén~S haldokolva hull a harcpiacra. ~Szellő játszik
2278  1|            szellemnek érzi illetését.~A szellő virágot hajt reája~
2279  1|            ölelését. ~Megnyugodva dűl a sír ölébe~S néz még egyszer
2280  1|              e szóra álmából feléled,~A nap felkelt, szivárvány
2281  1|           ragyogással játszik~Délibáb a megfrissült vidéken. ~"Hála
2282  1|              Győztünk, győztünk! mond a feleszmélő,~Ott lobog fel
2283  1|             feleszmélő,~Ott lobog fel a háromszín zászló,~Ottan
2284  1|              zászló,~Ottan csillámlik a szuronyerdő." ~Ám de amint
2285  1|           nyúgalomban~Áll előtte képe a pusztának. ~Hej, de a szellem,
2286  1|            képe a pusztának. ~Hej, de a szellem, mely leng felette,~
2287  1|           ujjal szőjjön~Egy-egy álmot a puszták fiára.~
2288  1|                                       A család képe~Hegy legyen
2289  1|               család képe~Hegy legyen a férfinak valója,~Kivül zordon,
2290  1|             férfi, aki ilyen. ~Légyen a nő lelke róna sikság,~Ismered
2291  1|             Rajta dús kalászi lengnek~A mindennapi kenyérnek,~És
2292  1|      mindennapi kenyérnek,~És mosolyg a kedv piros virága. ~S hogy
2293  1|        Éjszaknak kemény fagyától~Óvja a hegy, oldalánál~A siknak,
2294  1|       fagyától~Óvja a hegy, oldalánál~A siknak, mely őr gyanánt
2295  1|         gyanánt áll,~S nem retten meg a sors viharától. ~Ámde aztán
2296  1|            küzdve híven,~Szembe száll a bérc a bajjal~És borong
2297  1|            híven,~Szembe száll a bérc a bajjal~És borong cseres
2298  1|              És borong cseres tetője,~A sík vigaszul feléje~Mosolyogjon
2299  1|               délibábbal. ~És ha hegy a férfi, róna a nő,~Gyermekök
2300  1|              És ha hegy a férfi, róna a nő,~Gyermekök a szós patakcsa;~
2301  1|           férfi, róna a nő,~Gyermekök a szós patakcsa;~Hegy vezérli
2302  1|                                       A megváltó~Ki hirdeté szabadságunk
2303  1|              testvér-szeretetet,~Hogy a nép hallá zengni szent szavát~
2304  1|          hallá zengni szent szavát~És a bitorlott nagyság reszketett? ~
2305  1|          Isten volt, le kellett jőnie~A nép közé, melyen nagy átok
2306  1|            népem bitorló isteni." ~De a nagyok azt mondák válaszúl:~"
2307  1|         koldusúl."~S keresztre vonták a nép istenét. ~Szél hordta
2308  1|            visszatért;~Az úr csak úr, a rab csak rab maradt~S a
2309  1|               a rab csak rab maradt~S a régiért új szenvedést cserélt. ~
2310  1|             menten őt,~Közöttünk csak a véres kereszt maradt~Ijeszteni
2311  1|              kereszt maradt~Ijeszteni a jogkövetelőt.~ ~
2312  1|             Csillagok~Csillagokra néz a gyermek:~"Adj közűlök jó
2313  1|            rám." ~"Gyermek! messze ég a csillag,~Emberkéz nem éri
2314  1|              Emberkéz nem éri fel~Ott a szellemek hazája~Mély titokban
2315  1|           Mély titokban ünnepel." ~És a gyermek fájdalommal~Anyjának
2316  1|         karára dűl:~"Mért is oly szép a csillag, ha~Ég elérhetetlenűl." ~
2317  1|       Föltekint könnyes szemekkel,~És a csillag ím leszáll,~Bájsugáru
2318  1|                Bájsugáru halvány arca~A gyermek könnyében áll. ~
2319  1|            két vezércsillaggal~Hévvel a csatába ront. ~Ah, de látja,
2320  1|             látja, lány szerelme~Mint a csillag oly hideg,~S szolgabűnnel
2321  1|            körűl.~Édes anyja már csak a föld,~Felzokog s ölébe dűl. ~
2322  1|              s ölébe dűl. ~És leszáll a csillag újra,~Sírja ormán
2323  1|       szememben,~Amint akkor fénylett a remény. ~Hogy megnőttek,
2324  1|        koporsót adhat minden ág. ~Itt a gyep a kertek lába mellett,~
2325  1|          adhat minden ág. ~Itt a gyep a kertek lába mellett,~Itt
2326  1|      hallgatók vidám kicsi lánykákkal~A madárkák hogy mint zengenek. ~
2327  1|           hogy mint zengenek. ~Zöldűl a gyep, bár fűszáli mások,~
2328  1|             Játszó társam volt egykor a vén. ~Ifjuságából mi van
2329  1|            van még bennem? semmi már.~A kalitka megmaradt s belőle~
2330  1|        megmaradt s belőle~Ifjuságunk, a madár, kiszállt. ~Hát ez
2331  1|             ablak? ezt is jól ismérem~A leánykát ott szerettem meg.~
2332  1|               bükk hűsébe rejtezett. ~A bükk zöldült, csalogányok
2333  1|         zöldült, csalogányok szóltak,~A hold fénypalástot vont fölém,~
2334  1|              ez? valóság-é vagy álom?~A vén bükk árnyában két alak!~
2335  1|        Emlékemben is már alig él. ~Ím a házból jő az agg szülő is,~
2336  1|               szülő is,~Téli arcán hó a ritka haj;~Minden, minden
2337  1|               itt, ott érzés, sohaj. ~A vén nőre hold sugára fényt
2338  1|              ismerőként~Szellem kél s a mult időkről hír. ~Ő volt
2339  1|             mult időkről hír. ~Ő volt a lány, akit én imádtam,~Mostan
2340  1|             akit én imádtam,~Mostan ő a számoló szülő,~Most gúnyolva
2341  1|             szülő,~Most gúnyolva nézi a szerelmet,~Akkor érte halni
2342  1|            lelkünk rokon még,~És hogy a frigy égben köttetett. ~
2343  1|               most, kik mi valánk,~Mi a vének nyomdokába léptünk,~
2344  1|              fűzeknek tövénél~Gyászos a hab, mint a szemfedő. ~S
2345  1|           tövénél~Gyászos a hab, mint a szemfedő. ~S egymást űzi
2346  1|              S egymást űzi bár mindég a hullám~S új hab jő, a régi
2347  1|          mindég a hullám~S új hab jő, a régi elmegyen,~Fényt, árnyat
2348  1|               sem magával,~Ott áll az a kitűzött helyen. - - ~El
2349  1|           Minden ház jó ismerő velem,~A holdfénynél ablakik ragyognak,~
2350  1|           vagyon. ~Ballagok hát, mint a kósza lélek,~Messzebb, messzebb
2351  1|             ifju élet,~Kísértetnek én a házokat.~A teremtő ember
2352  1|             Kísértetnek én a házokat.~A teremtő ember sírba szállott~
2353  1|             palástban~Most kelnek fel a sírszellemek,~És én bennek
2354  1|               az én vesztett világom,~A földön már idegen vagyok.~
2355  1|               sírni gyászos unokák,~S a sírokra, melyek nékünk szentek~
2356  1|         nékünk szentek~Voltak egykor, a felejtés hág, ~Óh, ne bánjuk,
2357  1|                ne bánjuk, illat úgyis a gyász,~Melyet hervadó virág
2358  1|              hervadó virág lehel;~Aki a virányt nem ismeré, mért~
2359  1|             örök feledség fed,~Él még a lélek, mely bennünk éle;~
2360  1|                   Szélhárfa~Szélhárfa a költő keble, ha~Némán, magába
2361  1|           daleszme szunnyadozva,~Mint a virág bimbója vár. ~S ha
2362  1|           rózsalevelet,~Megcsendűl ím a hárfa hangja~És zeng édes
2363  1|            Gyászos rokonság érzetében~A hárfa húr is felzokog. ~
2364  1|             Istennek haragja~Viharzik a szent hon felett,~Mi hárfa
2365  1|                                       A könnyek~Három cseppet külde
2366  1|             cseppet külde Isten~Égből a szegény világra.~Ez legyen
2367  1|          menyország mosolyog ki. -~És a másik csepp lehullott~Edzett
2368  1|              csak akkor oszlik el, ha~A mezőket verte tarrá.~Férfikönnyé,
2369  1|              tarrá.~Férfikönnyé, mely a keblet~Meghasítja, hogyha
2370  1|          hogyha csordúl,~S visszafoly a szívbe, ott hogy~Elrejtőzzék
2371  1|           drága titkúl. -~S ím lehull a végső csepp is~Bujdosó hazafi
2372  1|            kell harmat~És tovább hull a tengerbe.~Ottan nyugszik
2373  1|              tengerbe.~Ottan nyugszik a fenéken,~Híven óvja őt a
2374  1|              a fenéken,~Híven óvja őt a tenger,~Híven óvja honfi
2375  1|            életével.~Csak ha fergeteg a tengert~S vész a szent hont
2376  1|             fergeteg a tengert~S vész a szent hont felkeverte,~Akkor
2377  1|                                       A hódító~Ül a király magas
2378  1|                           A hódító~Ül a király magas fejdelmi széken,~
2379  1|            fel vad lángként szemében,~A szomszéd ország most haragja
2380  1|               körülhordozták országán a kardot.~Sok hősi nép gyülöngött
2381  1|               csordul drága vére,~Míg a király várából nézve nézte. -~
2382  1|           várából nézve nézte. -~Lent a mezőkön eltiport vetések,~
2383  1|        csontokat teremtek,~De semmi - a király győzelmet ére,~Örök
2384  1|               ünnepelni vígan!~- Mond a király kedvének mámorában -~
2385  1|                váramban elfelejti."~S a vad öröm zaját a szél lehordja~
2386  1|        elfelejti."~S a vad öröm zaját a szél lehordja~A vár alatt
2387  1|            öröm zaját a szél lehordja~A vár alatt terűlő pusztaságra,~
2388  1|           nyugodalmának.~És oszlop jő a mély sírnak fölébe,~Győzelmi
2389  1|      homlokára új korona szálla,~Mint a vitézség érdemlett jutalma,~
2390  1|         érdemlett jutalma,~Lent addig a sebzett hősök magoknak,~
2391  1|                                       A koldús és gyermeke~Kereszt
2392  1|             esdeklő kezet. ~Reggeltől a kisded család~Vigaszt hiába
2393  1|             haját~Hideg szél lengeti,~A fagylaló esőt sovány~Arcába
2394  1|            ököl~Eget földet megráz~És a villám lángostorúl~A felhők
2395  1|               És a villám lángostorúl~A felhők közt cikáz. ~S míg
2396  1|             fénye dicskört von legott~A kőkereszt fölé~Ez mint az
2397  1|            mint az égnek kegyjele~Tün a kis lány elé. ~Ő már nem
2398  1|             lány elé. ~Ő már nem érzi a vihart,~Ő mosolyog, örűl,~
2399  1|            örűl,~Míg ájtatos sohajjal a~Kereszt lábára dűl. ~De
2400  1|               Kereszt lábára dűl. ~De a vén koldús felkacag,~Ő csak
2401  1|           Élet és halál~Végsőt lehelt a várnak embere,~Kinos fohász
2402  1|              Úrnak végzetén.~Mellette a kis ház megnépesült,~Egy
2403  1|                itt harcnak kezdete.~S a két fohász amint így elvegyült,~
2404  1|            trónjához hírnökül repült,~A föld folyását rajzolván
2405  1|            kezd szép csendesen,~Az ég a holtnál sírva van jelen,~
2406  1|             van jelen,~S keresztvizet a gyermekfőre hoz,~A nap kisüt
2407  1|       keresztvizet a gyermekfőre hoz,~A nap kisüt s viz, könny leszáradoz.~
2408  1|              s viz, könny leszáradoz.~A gyermek serdűl, a sír felvirúl,~
2409  1|         leszáradoz.~A gyermek serdűl, a sír felvirúl,~Virágja lesz
2410  1|            halotti jel,~Mellyel talán a sors jegyezte el. -~Ifjúvá
2411  1|         jegyezte el. -~Ifjúvá fejlett a gyermek legott~S a vár lányával
2412  1|            fejlett a gyermek legott~S a vár lányával hogy találkozott,~
2413  1|               szív,~Melynek lángjával a sors átka vív,~Sohajt mindkettő
2414  1|              vív,~Sohajt mindkettő és a két sohaj~Istenhez száll
2415  1|            egy felhő szárnyival,~Mert a világról rég száműzetett,~
2416  1|              égben lel még menhelyet,~A vár leánya asszonnyá leve,~
2417  1|            sohajtól rendül meg szive,~A pót kétségbe esve sírba
2418  1|           harcot csendesíte meg.~Majd a pór sírján is virág fakad,~
2419  1|            pór sírján is virág fakad,~A várgyermek meg azzal játszogat,~
2420  1|          azzal játszogat,~És mindezen a sors ércszála megy:~Rabért -
2421  1|            leány~Hallá anyjától sokat~A kis lány beszélni már,~A
2422  1|              A kis lány beszélni már,~A férfi, hogy mily gonosz,~
2423  1|               Más leánytársak mögé,~S a jó lányok szívesen~Álltak
2424  1|             lány, ha megszeppensz~Már a szemtől oly szertelen,~Mit
2425  1|                Életünk korai~Sír, sír a gyermek, játékért eseng,~
2426  1|             gyermek s tanúlj!"~És vár a gyermek, vár, amig kinő~
2427  1|       Lelkében az üdv és pokol lakik,~A serdülő, a tiszta szerelem,~
2428  1|               pokol lakik,~A serdülő, a tiszta szerelem,~Szeszélyesen
2429  1|              Túlszárnyal rajta és túl a napon~Alkot magának tündér
2430  1|           küzdött, melyért véreze.~De a szülőknek féltő gondjai,~
2431  1|              szülőknek féltő gondjai,~A külvilág részvéte és ezer~
2432  1|      szóllanak - míg férfivá leszesz,~A férfi majd okosabban szeret."~
2433  1|       szerethet, aki tiszta még,~Mint a sugár, mely mindenen aranyt
2434  1|          mindenen aranyt lel,~Kit még a dőre emberbölcseség~Mindent
2435  1|              csak, ami lelkesíti még:~A népszabadság. Szíve, mely
2436  1|              már nincs miért,~Dobogni a közzel tanulni kezd.~És
2437  1|           állam zordonan~Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,~Ábrándképednek
2438  1|      Ábrándképednek nem maradt helye!~A síron túl van boldogabb
2439  1|            pártos és bünhődni fog!"~S a férfit a bú aggá érleli,~
2440  1|             bünhődni fog!"~S a férfit a bú aggá érleli,~Fejét a
2441  1|               a bú aggá érleli,~Fejét a földre szegzi, mintha ott~
2442  1|            majd álma teljesűl.~Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;~
2443  1|              Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.~ ~
2444  1|                                       A gyermekgyilkos~Zúg a téli
2445  1|                  A gyermekgyilkos~Zúg a téli éj hideg szele,~Míg
2446  1|             aludt vércseppek állanak.~A mocsáros parton fűzfaerdő~
2447  1|            oly tompán csörögnek,~Mint a csontváz karjai. Felettek~
2448  1|             csontváz karjai. Felettek~A gyöngébb ágacskák megzokognak,~
2449  1|             Im karján csecsemőt visz, a csecsemő sír~S elhal a sírás
2450  1|                a csecsemő sír~S elhal a sírás éji viharban;~Roskad
2451  1|            sírás éji viharban;~Roskad a nő, vérzik a lába~A kavics
2452  1|         viharban;~Roskad a nő, vérzik a lába~A kavics élén. - -~"
2453  1|            Roskad a nő, vérzik a lába~A kavics élén. - -~"Óh hideg,
2454  1|      Izgatástól reszkető karokkal;~Nő a kis gödör, felreppen a por~
2455  1|             Nő a kis gödör, felreppen a por~Felhőként az éji viharral.~
2456  1|            éji viharral.~S hogy kinéz a hold hegyek mögűl,~A nő
2457  1|            kinéz a hold hegyek mögűl,~A nő felsikoltva összedűl~
2458  1|       felvánszorog:~Nincsen-é kilesve a titok?~Majd gödörbe fekteti
2459  1|             nyom sirója homlokára,~És a könyű, melyet ejt reája,~
2460  1|               hirtelen.~"Hah! - kiált a nő - ki szól velem,~Vagy
2461  1|              zokogj gyerekem!~Hisz te a célra jutottál,~Melyhez
2462  1|               célra jutottál,~Melyhez a hosszú életen át,~Kín s
2463  1|           Szolga levél, hogy rád süte a nap~És a nyomor, bűn jegyesed."~
2464  1|                hogy rád süte a nap~És a nyomor, bűn jegyesed."~S
2465  1|             hány legott,~Halkabb lesz a sírás, mígnem elhal,~A nő
2466  1|           lesz a sírás, mígnem elhal,~A nő felkacag vad borzalommal,~
2467  1|          felkacag vad borzalommal,~És a kín szobrává változott. -~"
2468  1|               tudom, engem,~Mert hogy a szégyent s annyi keservet~
2469  1|             Ami reád még jó jöhetett:~A napnak melegét, levegőjét~
2470  1|             napnak melegét, levegőjét~A szabad égnek.~Vad bokor
2471  1|             is érzed, hogyha megtapod~A hideg tél és erényes ember.~
2472  1|               sima nyelvvel~Csábítják a gyönge nőt el,~S hogyha
2473  1|         gyönge nőt el,~S hogyha enged a szerelemnek,~Mit szivébe
2474  1|                         Leány panasza~A költőnek boldogsága~Hogy
2475  1|           Hogy szerelmét eldanolja,~S a könny mely hull énekére~
2476  1|            Harmat szívének sebére.~De a lánynak, de a lánynak~Szenvedni
2477  1|              sebére.~De a lánynak, de a lánynak~Szenvedni kell csak
2478  1|             csak magának,~Lopva törli a könnyét le,~Hogy kínzója
2479  1|        boldogabb hiúsága.~Virágot hát a fejemre,~Óh mosolygás, jöszte,
2480  1|         jöszte, jöszte!~Fedd rózsával a keservet,~Míg találok csendet,
2481  1|               csendet, enyhet~Éjjelén a sírfenéknek -~S majd ha
2482  1|       sírfenéknek -~S majd ha visznek a legények,~Mondják: "Víg
2483  1|             Katona dala~Indulóra pörg a dob, szól~A harsona.~El
2484  1|             Indulóra pörg a dob, szól~A harsona.~El hát innen más
2485  1|             katona!~Úgy tekintsék itt a lányok,~Hogy mindnyájan~
2486  1|             Egytől-egyig elhullottunk~A csatában.~Nékik is jobb,
2487  1|             mert miénk még~Ez az óra.~A jövőben a halál már~Ránk
2488  1|              még~Ez az óra.~A jövőben a halál már~Ránk köszönthet,~
2489  1|               ne sírjuk hát hiába~Ezt a percet.~Hisz azért van minden
2490  1|              virága~Hogy bárhol pihen a bajnok~Ott találja.~S hol
2491  1|            Ott találja.~S hol számára a dicsőség~Majd ágyat vet,~
2492  1|         gyümölcse. .~Egyik átkos fája a mindentudásnak,~Másik büszke
2493  1|           halhatatlanságnak;~~~Házasság a kigyó s e gyümölcsökből
2494  1|    öröktartásnak rémes ijedelme~Űz ki a kertből, nem bírván ember
2495  1|       vezessen már,~Társalmi erényünk a Cherub lángkarddal. ~* Genezis
2496  1|                                       A rab utolsó útja~Mi bámuló,
2497  1|          Középen halad kisded taliga,~A taligában halvány férfi
2498  1|             De nem; hisz oldalánál ül a pap,~Előtte ül meg a zordon
2499  1|               ül a pap,~Előtte ül meg a zordon bakó,~Hit és törvény,
2500  1|         vígaszos eszméket szül-e most~A rab fejében a kis taligán?~