Rész

2501  1|             szül-e most~A rab fejében a kis taligán?~Mig ez lassan
2502  1|         taligán?~Mig ez lassan zökög, a békó cseng,~Olvassuk meg
2503  1|           ellöktél, mint száraz galyt a fa,~Melyet a vihar hány,
2504  1|             száraz galyt a fa,~Melyet a vihar hány, forgószél kapkod? ~
2505  1|            Ellöktél, örökösen küzdeni~A társasággal hitvány létemért,~
2506  1|             nézett halványabban felém~A nap s virágos nyárnak édene?~
2507  1|              vágytam élni én is, mint a dús,~Hogy vétkezzem s pokolra
2508  1|         arcádon szende nyugalom,~Hej, a szegényre a hit is ha néz,~
2509  1|            nyugalom,~Hej, a szegényre a hit is ha néz,~Néz aszott
2510  1|       Lemondást hirdetsz, mondod, aki a~Másét kivánja, mély pokolra
2511  1|           éltem volt csak enyém,~Mint a vadé, ki dús zsákmány közt
2512  1|               dús zsákmány közt jár. ~A dúsra a hit is mint kéjleány~
2513  1|           zsákmány közt jár. ~A dúsra a hit is mint kéjleány~Mosolygóbb
2514  1|            bőség vágy felé sem visz. ~A hittel jött a törvény szelleme,~
2515  1|              sem visz. ~A hittel jött a törvény szelleme,~A törvény,
2516  1|              jött a törvény szelleme,~A törvény, melyet a boldog
2517  1|           szelleme,~A törvény, melyet a boldog csinál,~Mely mint
2518  1|             hajó védi ki benne ül,~De a fuldokló védjeül nem áll. ~
2519  1|            áll. ~Gúnyol ki mondja: óv a társaság,~Nem egymásért
2520  1|           színpadon~Hol nincs baj, jó a bölcset játszani,~De, óh
2521  1|          annál még nem nagy erény,~Ki a bőségnek lágy párnáin él,~
2522  1|         közöttetek, ki keblet tár,~Ha a próbának vészes napja jő,~
2523  1|         korbáccsal kergete." ~Eközben a taliga elhaladt,~A bámuló
2524  1|            Eközben a taliga elhaladt,~A bámuló nép munkájára tér,~
2525  1|            munkájára tér,~Feledve már a bűnös és bakó,~Még fel sem
2526  1|             bakó,~Még fel sem száradt a kiontott vér. ~S midőn üresen
2527  1|               vér. ~S midőn üresen jő a taliga~S üres bilincs csörög
2528  1|         gondol arra, hogy együtt vele~A rab hibái is lehulltanak. ~
2529  1|              lopni, mert nem éhezik~S a gazdag is, ha majd hozzá
2530  1|                   Fény- és árnyképek~(A török világból) ~I ~Fehér
2531  1|              várnak ül le tetején;~De a búcsú a vártömlöcbe hat. ~
2532  1|             ül le tetején;~De a búcsú a vártömlöcbe hat. ~Ott ül
2533  1|            hat. ~Ott ül magában némán a fogoly,~Sötét bár, mégis
2534  1|              homloka,~Mint cser, mely a villámtól megreped,~De meghajolni
2535  1|              s elvivék;~Olyankor kint a fegyver csattogott,~S be
2536  1|          csattogott,~S be állt megint a néma csendesség. ~"Ismét
2537  1|       szabaddá lőn ma egyikünk".~Mond a rab s a falra keresztet
2538  1|               egyikünk".~Mond a rab s a falra keresztet vág,~Nő
2539  1|               falra keresztet vág,~Nő a keresztek száma s folyton
2540  1|        keresztek száma s folyton fogy~A börtön mélyében a társaság. ~"
2541  1|        folyton fogy~A börtön mélyében a társaság. ~"Melyikre jő
2542  1|               társaság. ~"Melyikre jő a sor?" így beszélnek,~Mig
2543  1|             Majd zeng édes dalt, mint a rab madár~S a vártetőn rá
2544  1|              dalt, mint a rab madár~S a vártetőn rá a galamb felel,~
2545  1|             rab madár~S a vártetőn rá a galamb felel,~Majd zeng,
2546  1|         galamb felel,~Majd zeng, mint a vihar, hős csatadalt,~De
2547  1|               tudja merre lel. - - ~*~A várban fent zajos tivornya
2548  1|          vigan éltetik~Szerencséjét s a bajnok zsarnokot. ~A féketlen
2549  1|   Szerencséjét s a bajnok zsarnokot. ~A féketlen kedv már nem tud
2550  1|            határt~S ím tompán rémesen a föld alúl,~Baljóslatú dal
2551  1|        elhalaványúl. ~Kihull kezökből a habzó pohár,~Szorult kebellel
2552  1|              hirdeti,~Hogy közelg már a földrázó vész. ~Biró s elitélt
2553  1|        reszket, míg amaz emelten jár.~A szent ügy legszebb győzedelme
2554  1|               sötét egünkön áll. ~II ~A mecsetben milyen pompa?~
2555  1|           fájón. ~Hálaünnepet rendelt a~Basa, hogy győzelmet ére,~
2556  1|        illetne bére. ~S énekelni kell a népnek~Melyt békóba vert
2557  1|            néppel hajtatta. ~És azért a hálaének~Olyan tompa, olyan
2558  1|             Visszapattan az imámszó. ~A kőemlék, melyet épít,~Lassan
2559  1|            földdé porladoz szét,~Mint a zsarnokság és minden,~Ami
2560  1|              midőn jő fegyveres had~S a sírókat elzavarja,~Jő helyettük
2561  1|               elzavarja,~Jő helyettük a tavasz, mely~A sírt rózsákkal
2562  1|              helyettük a tavasz, mely~A sírt rózsákkal takarja. ~
2563  1|               lel. ~III ~Mily zaj kél a csendes éjszakában?~Fegyveres
2564  1|          Hidraként fejet emelt-e újra~A legyőzött polgárháború~És
2565  1|         szabadság. ~Oltár áll-e ismét a zászlónál,~Melyhez nő s
2566  1|              fillérét,~Melytől áldást a hazára vár? ~Nem, nem, mind
2567  1|             nincs itt e rendetlenség,~A basa bölcs működése ez,~
2568  1|               csak szolganépek,~Ottan a dob ím azért pereg,~És az
2569  1|               azért van,~Mert ujoncoz a török sereg. ~*~Óh de Isten,
2570  1|              kedvesb~Ez új rend, vagy a régi zavar? –~ ~
2571  1|                              Bokrétát a kalpagomhoz~Bokrétát a kalpagomhoz,~
2572  1|       Bokrétát a kalpagomhoz~Bokrétát a kalpagomhoz,~Fürge lánykát
2573  1|               már ez is ölelve. ~Mert a lányka hevenyében~Megcsókolva
2574  1|             kétszer édes,~Két édesebb a csók, érte~A csókolt ha
2575  1|              Két édesebb a csók, érte~A csókolt ha kissé zsémbes. ~
2576  1|            kéjt nevelni~Jó ha bor van a pohárban. ~Még az sem lehet
2577  1|         bolondot,~Hogyha hóbort nincs a szívben,~Szeretet erénye
2578  1|     penészedel meg,~Örök ifjusága van a~Dalnak, bornak, vídám kedvnek. ~
2579  1|               vigyen hitvány papíros,~A bölcs élvez és kacagja. ~
2580  1|             perc~Egy-egy csillag lesz a sírban,~S addig is mint
2581  1|          nyugton mosolygunk,~Nem nyom a bűn, hogy élvezni~Valaha
2582  1|    elmulasztottunk. ~S bár elhangzott a dal, a lány~A virággal rég
2583  1|               S bár elhangzott a dal, a lány~A virággal rég lehervadt,~
2584  1|              elhangzott a dal, a lány~A virággal rég lehervadt,~
2585  1|          ékben.~Boldog, ha megbékélve a világgal,~Tovább ragyog
2586  1|            Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral. ~Az ifjú lélek
2587  1|        dühével.~Boldog, ki megbékélve a világgal~Sem ördögöt, sem
2588  1|        világba lép,~Csillagnak tartja a lány szerelmét,~Őrjöngve
2589  1|     istenségét.~Boldog, ki megbékélve a világgal,~Csillag helyett
2590  1|                 Ki is gondol, függvén a hókebel~Kéjhalmain, hogy
2591  1|               végzetével,~Élvezni tud a perc költészetével.~ ~
2592  1|             Hadd nézze halvány arccal a világot~Kinek tetszik mondván:
2593  1|          mondják, nincs költészet már a földön,~S érzésink ellen
2594  1|            ellen száz veszélyt fordít~A kalmár számítás, kedves
2595  1|    szerethettek velem! ~De sebesen jő a halál - siessünk,~Hogy üresen
2596  1|               gyújtva tán tovább tart~A fáklya - de poros zugban
2597  1|          lelkünk s oly végtelen,~Mint a tavasz, ifjúság, szerelem. ~ ~
2598  1|             mily rossz borda volt~Már a legelső némber is,~Tudjuk,
2599  1|          ősanya,~S ellenkezés lőn így a nő~Kiváló főtulajdona. ~
2600  1|               ifjak! Már saját fajunk~A lánynál ha gonoszabb,~Előzzük
2601  1|           szemsugár;~S velünk azonnal a leány~Ellenkezésből szembe
2602  1|              élek~Csak hadd számítson a fukar~Száz évvel is előre,~
2603  1|               Száz évvel is előre,~És a jelenből kínosan~Nézzen
2604  1|          jövőnkbe, ~Mi gondom rá, víg a jelen~Melyben könyv nélkül
2605  1|           háborítson benne meg~Látása a jövőnek. ~Láttam már én
2606  1|            szépen,~Egy perc, s ledűlt a kártyavár~A sors leheletében. ~
2607  1|            perc, s ledűlt a kártyavár~A sors leheletében. ~És végre
2608  1|           sors leheletében. ~És végre a tudósnak is~Könyvéből vajh
2609  1|           könyvvel élnek.~S ezenfelül a plágium~Orzásától se félek! ~
2610  1|         büszkébbé levék én. ~Csak egy a baj, más könyvet el~Dobhatni
2611  1|              könyv nélkül tudjuk bár,~A padra nem tehetni.~ ~
2612  1|                                       A világ baja~Szép volna szép
2613  1|         mindent felejtenek. ~Belépünk a fényes terembe~Urat fogunk
2614  1|             szokott. ~Megyünk élvezni a tavasznak~Ezer hangú zöld
2615  1|           velünk szembe lép. ~Megyünk a dícsvágy súlyos utján,~S
2616  1|            Menjünk kisírni bánatunkat~A kedveshez - hisz rá bizánk~
2617  1|            mig sor kerül reánk. ~Vagy a dicsvágy sikamlós útján~
2618  1|          sikamlós útján~Gondoljuk, óv a jó barát,~Tán óvna is, de
2619  1|              ösmeri csak önmagát. ~Ha a hitelező, megunt lány,~Vetélytárs
2620  1|        Emlékben oly hűn tartana,~Mint a hitelező, megunt lány,~Vetélytárs
2621  1|           Elröpülnék, olyan széles~Jó a kedvem,~Hogyha ilyen jó
2622  1|              Cimborák közt, kik közűl a~Tele pohár~Minden kicsínyes
2623  1|          Elmosott már.~Héj, bár lenne a pohár nagy,~Mint a tenger,~
2624  1|              lenne a pohár nagy,~Mint a tenger,~És egész egy országból
2625  1|         Szíveink ma,~Míg tart köztünk a pohárnak~Bujdosása! ~*~Fel
2626  1|            Bujdosása! ~*~Fel barátim, a pohárral~Újra-újra~A jégszivű
2627  1|         barátim, a pohárral~Újra-újra~A jégszivű józanoknak~Bosszújára,~
2628  1|           mámorát csak~Megkacagják,~S a költészetet számokkal~Elriasztják.~
2629  1|              Méreggé lesz.~Mért nincs a fenék oly messze,~Mint a
2630  1|              a fenék oly messze,~Mint a csillag,~Hogy míg szárazon
2631  1|            Férfiakkal harcra szállni,~A síkon bátran megállni,~Ez
2632  1|           kell nékünk.~Hogy becsüljük a csók mézét,~Ismernünk kell
2633  1|            csók mézét,~Ismernünk kell a lét mérgét,~Éljen hát ellenségünk! ~
2634  1|         ellenségünk! ~Egyet még és el a borral,~Nem látjátok-é mámorral~
2635  1|        megtelt fejünk?~Bornál erősebb a szép szem,~Barna kis lány
2636  1|              nem találnak,~Ahol üdvöt a jelen szerez. ~Ottkinn oly
2637  1|         Amiért hogy híven ápolom,~Ott a fácskák, melyeket neveltem,~
2638  1|            költsenek;~Szebben fénylik a napnak sugára,~Lágyabb a
2639  1|              a napnak sugára,~Lágyabb a szellőnek suttogása,~Telkemen -
2640  1|             hogy lakja szeretet. ~Ott a kis ház ajtajában állva,~
2641  1|              ház ajtajában állva,~Vár a kedves ölelő karába,~És
2642  1|             semmi gond;~Messze zúg el a hálátlan élet,~Hír, kajánság,
2643  1|               ami még érhetne,~Hogyha a sors jókor eltemetne, -~
2644  1|          világ van,~S nem félek, hogy a sír eltemet. ~Ő csatáz és
2645  1|            nélkül mely hiába vesz.~És a nő, ki csókkal életemben,~
2646  1|   gyászkönyűje lesz. ~Óh de el, de el a kis házküszöbről,~Csípős
2647  1|     házküszöbről,~Csípős őszi szél fú a hegyekről, -~Föl van szítva
2648  1|         ablakinkra~Új hasábot hányunk a zsarátra,~És regélünk rég
2649  1|             lopva könnyeket töről.~Óh a boldogság itt mind valódi,~
2650  1|                            Megnyugvás a sorsban~Istenem! mond a
2651  1|               a sorsban~Istenem! mond a szirt, mért teremtél~Itten
2652  1|         századokon által?~Korbácsolva a habok dühétől,~És csatázva
2653  1|            habok dühétől,~És csatázva a tengerviharral! ~Vészredőzött
2654  1|       homlokom kopáran~Áll, nem érzem a tavasz virágit,~Villám látogat
2655  1|              ím, amint ekkép panaszol a szirt,~Messze földről szállva
2656  1|            Messze földről szállva jön a fecske,~Szárnya lankad és
2657  1|          hanyatlik, -~Egy perc még! s a tenger eltemette. ~Ott áll
2658  1|            tenger eltemette. ~Ott áll a szirt, mint állt ezredévig,~
2659  1|           szirt, mint állt ezredévig,~A madárka megpihenhet ormán~
2660  1|              messzebb vándorolván. ~S a kopár szirt nem panaszkodik
2661  1|               van vigasztalása:~Öröme a dal, s a végezetnek~Végtelenje -
2662  1|          vigasztalása:~Öröme a dal, s a végezetnek~Végtelenje -
2663  1|            temetni látta. ~Reszketett a sok idegen arctól,~A vígasz
2664  1|       Reszketett a sok idegen arctól,~A vígasz meg úgy sajgott szívében;~
2665  1|             is, hogy védője lettem,~S a kicsiny fázó hogy átmelengne~
2666  1|               kebelbe vettem. ~*~Nőtt a lány, tükröt kezdett keresni,~
2667  1|             keresni,~Tükröt leltem én a lány szemében.~Ő virágbokrétát
2668  1|      nyugodtan~Egymás mellett nézzünk a nagy égnek. ~Ott ülénk az
2669  1|              felette. ~Melegen nézett a nap reánk le,~Mink meg egymásnak
2670  1|              általmelegedtünk. ~Végre a leszálló est űzött szét;~
2671  1|            egymás szemébe néztünk. ~*~A lány báji mind inkább feseltek,~
2672  1|               mégsem tudtam semmit is a vágyról,~A lánykát hogy
2673  1|           tudtam semmit is a vágyról,~A lánykát hogy bírni én ohajtom. ~
2674  1|              már az égtől~Föld poráig a világ egészen,~És nem ismerők
2675  1|         szivünk üde zománca. ~*~Folyt a kor ez öntudatlan üdvben,~
2676  1|              ma nincsen,~Hogy kitűzze a hajnal határát, ~Melyet
2677  1|              lelkünk elé fest,~S jött a búcsú, nékem szólni kellett,~
2678  1|                Átkaroltam egyszer még a kedvest,~Ajkam ajkára csókot
2679  1|           kivánjam,~Menni kell, merre a lélek űz, hajt;~S csendesen
2680  1|              szerényen,~Hangja elhalt a nagy szívveréstől~S hosszabb
2681  1|          szívveréstől~S hosszabb volt a csók, mint volt különben. ~
2682  1|         amelytől így kigyúla arca,~És a boldog tán én is lehetnék,~
2683  1|        lehetnék,~Kit majd boldogítand a leányka. ~*~Elrohantam mégis;
2684  1|          Ragyogó harc izgató varázsa,~A zajgó lét ismeretlen élve~
2685  1|     Elborított, mint tengernek árja. ~A csörömpölő nap mámorában~
2686  1|              szállt le hozzám~S benne a lány arca ott derengett. ~
2687  1|    örömpohárba -~Szemrehányás társult a mosollyal.~Óh jövök, jövök
2688  1|          láttam,~Harmat renge kelyhén a virágnak. ~Vajh mi harmatcsepp
2689  1|      harmatcsepp az, drága lány, hisz~A virágot nem hajnalban szedtem? -~
2690  1|              ráz már bú viharja,~Mint a sziklát - ámde fényözönnel~
2691  1|            sziklát - ámde fényözönnel~A mosolygó nap sem aranyozza, ~
2692  1|              e csendes örömökre,~Mint a lepke hímes tünde szárnya,~
2693  1|               dala~Rám sem néznek már a leányok~S hajdan csínosnak
2694  1|              ép még,~Nem verte azt el a ragya,~Eszem nincs fogytán
2695  1|          kigondol, elkövet. ~Elmondom a legényseregnek~Elmondom,
2696  1|              De lessenek meg láttalan~A tűz körül, gond s munka
2697  1|            Akkor látják meg majd csak a vészt,~Mely egykor a férjnek
2698  1|             csak a vészt,~Mely egykor a férjnek jutott,~De lám alig
2699  1|             minthogy ily hűn~Ölelitek a - bácsikát. -~ ~
2700  1|         szomjún~Nyúl tölt pohár után,~A lángbornak zamatja~Elvész
2701  1|           kutat~S gondatlan eltapodja~A kis virágokat, ~Ugy az ifjúnak
2702  1|           körüle. ~Mint pályabér után a~Szerény hiába les,~Mert
2703  1|            Szerény hiába les,~Mert az a vakmerőnek~Kivívott bére
2704  1|        szomját,~Becsűlöm hát és ízlem~A lángbor zamatját. ~Én már
2705  1|                   Dáridóban~Van-e még a hegedűben?~Húzd cigány,~
2706  1|           hegedűben?~Húzd cigány,~Azt a csárdást, hadd pördüljön~
2707  1|           csárdást, hadd pördüljön~Az a lány.~Van-e még gazdánknak
2708  1|            abban másnak csak ne ázzék~A foga.~Húzd cigány, húzd,
2709  1|           hadd ne higyjék,~Hogy busúl~A magyar, hogy házában nem~
2710  1|              Megtörött.~Fel-le fordúl a szerencse~Kereke,~Aki mit
2711  1|             ha bírja,~Hadd vigye.~Azt a csárdást! a magáét~Hadd
2712  1|           Hadd vigye.~Azt a csárdást! a magáét~Hadd vigye~A legény
2713  1|         csárdást! a magáét~Hadd vigye~A legény is, de csak úgy,
2714  1|              vele,~S úgy bír csak, ha a lány szívből~Vele jár,~Máskép
2715  1|            rakni~Mit használ.~Szomorú a magyar nóta~Eleje,~Sírva
2716  1|               nóta~Eleje,~Sírva indúl a magyar is~El vele.~Ám de
2717  1|               Ám de aztán viggá válik~A sora,~Hogy kedvvel néz Isten
2718  1|            Isten is le~Rá maga.~Három a tánc! hogy volt hogy! most~
2719  1|              volt hogy! most~Szaporán~A legvígabb hátra vagyon~Még
2720  1|              is, fel~Sem veszem.~Peng a sarkantyú kipördűl,~A bajusz.~
2721  1|            Peng a sarkantyú kipördűl,~A bajusz.~Hozzá minden lánynak
2722  1|              megint csak hittünk, bár a hit~Mindannyiszor hiú lidércként~
2723  1|         hagyott, hinárba vitt.~El hát a hittel, félre véle!~Fel,
2724  1|             Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz a
2725  1|               a bor -~S vágjuk falhoz a poharat. ~Soká szerettünk
2726  1|           csalódik,~S nem fosztja meg a szeretet.~El hát a szeretettel
2727  1|        fosztja meg a szeretet.~El hát a szeretettel végre,~Fel,
2728  1|             Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz a
2729  1|               a bor -~S vágjuk falhoz a poharat. ~Rég kábit a remény
2730  1|          falhoz a poharat. ~Rég kábit a remény csilláma,~Mig szivünk
2731  1|      kiszenvedt volna már.~El hát, el a reménnyel végre!~Fel, fel,
2732  1|             Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz a
2733  1|               a bor -~S vágjuk falhoz a poharat. ~És mégis hogyha
2734  1|                És mégis hogyha elvesz a hit,~El a remény és szeretet,~
2735  1|               hogyha elvesz a hit,~El a remény és szeretet,~S helyette
2736  1|             Akkor mi is, s vélünk min a szív~Hőbb vágya függ - mind
2737  1|          pereat,~S mint hogyha elfogy a nemes bor,~Vágjuk falhoz
2738  1|              nemes bor,~Vágjuk falhoz a poharat.~ ~
2739  1|             Nem kérdik azt mi tőlünk,~A multra mi gondunk,~Igyunk,
2740  1|          lengeni,~Minden nagy és szép a halálé,~S amint közénk is
2741  1|              érzeni -~Köszöntésül hát a halálnak - - -~De szomjúk
2742  1|               Kivül tél van, szállong a hó,~Télben van a tavasz
2743  1|             szállong a hó,~Télben van a tavasz reménye,~Bizzunk
2744  1|        reménye,~Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe:~Mert márma rossz,
2745  1|            rossz, holnap lesz jó.~Hát a jövő dicső tavasznak - -~
2746  1|              virágúl,~És elhagyottság a világba űz,~De fáraszt csak
2747  1|           nyugtat~És vissza-visszaint a házi tűz. ~Ágyamban forgok
2748  1|               nem kell éltet keresnem~A mostan oly hangatlan udvaron,~
2749  1|          azért van lábam, lábam,~Hogy a csárdást járjam, járjam;~
2750  1|         járjam, járjam;~És azért nőtt a balkarom,~Hogy öleljem a
2751  1|              a balkarom,~Hogy öleljem a galambom;~De a jobb meg
2752  1|           Hogy öleljem a galambom;~De a jobb meg azért terme,~Hogy
2753  1|          szabadságért~Pazarolva ontsa a vért,~Vért, melyben keresztelkednek~
2754  1|          melyben keresztelkednek~Fiai a dicsőségnek,~Vért, melyről
2755  1|             azért van~Hogy dalolhassa a nótám,~És azért lett mellem,
2756  1|           rajt, bokrétám viseljem;~De a mellben szív azért van,~
2757  1|          azért van,~Hogy helyt álljon a csatában.~Jól áll sebhez
2758  1|              csatában.~Jól áll sebhez a virágszál~Szebb az ének
2759  1|            mond tán az ének:~Fia volt a dicsőségnek.~S hogyha elhordja
2760  1|     dicsőségnek.~S hogyha elhordja is a szél~Síromnál lány sír,
2761  1|              fegyverünk éle~Lapot írt a történetbe.~Míg apáink megvénültek~
2762  1|          dicsőségnek,~S most is, hogy a honnak adtak,~Nékik csak
2763  1|              midőn kifáradt,~Elfásult a kebel. ~Míg veszteség nem
2764  1|            nem érte~Ifjúi lelkemet,~S a hitnek tengerében~Hajóm
2765  1|               hitnek tengerében~Hajóm a szeretet. ~Mert aki kétkedik
2766  1|               aki kétkedik már,~Hajós a tengeren,~Ki egy-egy árut
2767  1|         szerteszét. ~S ha lelkem mint a csillag~A síron túl ragyog,~
2768  1|              ha lelkem mint a csillag~A síron túl ragyog,~Legyen
2769  1|              zokog. ~Ne fogyjon, mint a mécses,~Mely elfeledve áll,~
2770  1|                míg hamvadozva~Eloltja a halál. ~Ha csúszva föld
2771  1|             terhesen~Ha látná önmagát a~Hajdan ifjú kebel: ~Borzadna
2772  1|                                       A megelégedés~Pór lelkek költék,
2773  1|             költék, hogy erény legyen~A megnyugvás sorsunkba; óh
2774  1|             az!~Csak addig Isten képe a kebel,~Míg kétkedik, feljebb
2775  1|               feljebb tör és csatáz. ~A gyáva test, mint renyhe
2776  1|              mint renyhe börtönőr,~Le a göröngyhöz vonja emberét,~
2777  1|                Világa ez, mint féregé a gaz,~Túl rajta nem viszi
2778  1|               ekkor magasabbra int,~S a csillagok felé büszkén repűl,~
2779  1|         csillagok felé büszkén repűl,~A börtönőr remegve fogja el,~
2780  1|         Harcuknak tére az emberkebel,~A harctér vérzik, tart az
2781  1|           bajvivónak veszni kell. ~Ha a sárból gyúrt börtönőr veszít,~
2782  1|         vissza égbe száll,~Ez az, mit a por embere remeg,~A nagyszerű,
2783  1|               mit a por embere remeg,~A nagyszerű, a győzelmes halál. ~
2784  1|            embere remeg,~A nagyszerű, a győzelmes halál. ~Ha a test
2785  1|                a győzelmes halál. ~Ha a test győz, szellem szárnya
2786  1|               szellem szárnya lehull,~A lepkéből csuszó féreg lesz
2787  1|         lepkéből csuszó féreg lesz és~A por közt nyugton hizlalja
2788  1|         megelégedés. ~Kiszúrjam-é hát a vágyó szemet,~Hogy meg ne
2789  1|           szemet,~Hogy meg ne kívánja a csillagot?~Kiöljem-é keblem
2790  1|          ezért köztisztelet lesz majd a bér.~A tiszteletnél a küzdő
2791  1|         köztisztelet lesz majd a bér.~A tiszteletnél a küzdő kebel~
2792  1|            majd a bér.~A tiszteletnél a küzdő kebel~Bánat könyűje
2793  1|             költék, hogy erény legyen~A megnyugvás sorsunkba; óh
2794  1|                          Dalforrás~Ha a zöld gyep hullámira terűlök~
2795  1|             lelkem hol végződik,~Vagy a nap fényének hol kezdete,~
2796  1|         illatár,~Mint áldozat, ragyog a játszi harmat,~S üdvözletet
2797  1|            harmat,~S üdvözletet danol a kis madár:~Nem is tudom
2798  1|               végződik,~Avagy hol van a hajnal kezdete,~Csak azt
2799  1|            szeret vele.~Nem is tudom, a kis madárnak dalját~Hallottam-é
2800  1|              szerelem? ~Ha elhangzott a munkás nap zajgása~S halkan
2801  1|               zajgása~S halkan felkél a halvány holdsugár,~Mig a
2802  1|              a halvány holdsugár,~Mig a halál s titoknak őrtündére~
2803  1|            hol végződik,~Hol kezdődik a csendes éjszaka;~Csak azt
2804  1|            hullámoznia.~Nem is tudom, a csillag ragyogását~Csodálom-é
2805  1|             madárdalok helyett,~Pereg a zúz, repülnek a vadlúdak~
2806  1|        helyett,~Pereg a zúz, repülnek a vadlúdak~Bucsúzva ködlepett
2807  1|            hol végződik,~Hol kezdődik a halvány ősz köde,~Csak azt
2808  1|              terem,~Darvak repülnek-é a szürke égen,~Vagy messze
2809  1|               képzeletem? ~Ha megriad a vészek trombitája~És összefutnak
2810  1|              fellegek,~Mint harcosok, a villámok cikáznak,~Ordít
2811  1|              villámok cikáznak,~Ordít a szikla, az erdő recseg:~
2812  1|            hol végződik,~Hol kezdődik a vészek fellege,~Csak azt
2813  1|              szív vele.~Nem is tudom, a felhő villámlott-e,~Avagy
2814  1|            reng képzeteden által,~Úgy a lélek édenrőli álmát~Is
2815  1|            lombból angyalok intettek,~A pataknak megvolt őrtündére,~
2816  1|           égből,~Hogyha csillag hullt a temetőre. ~Lent a sírban
2817  1|               hullt a temetőre. ~Lent a sírban nem lakott enyészet,~
2818  1|            Mért ültette Isten édenébe~A tudásnak széles águ fáját?~
2819  1|            tudásnak széles águ fáját?~A fa terjedt s lassanként
2820  1|               lassanként elölte~Árnya a kertnek minden virágát. ~
2821  1|            minden virágát. ~Elporlott a természet zománca,~Rothadt
2822  1|        zománca,~Rothadt bűz váltá fel a szerelmet;~Csak halált lelék
2823  1|          szerelmet;~Csak halált lelék a rózsa ajkon~S a virágszál
2824  1|          halált lelék a rózsa ajkon~S a virágszál csak halált lehellett. ~
2825  1|          halált lehellett. ~Elhamvadt a csillag ragyogása~És megannyi
2826  1|           halálnak martalékúl éltet. ~A kék ég igéretországának~
2827  1|          üstökös kering ott,~Hol szűm a menyországot kereste. ~Árván
2828  1|               kereste. ~Árván bolygok a vad rengetegben,~Nincs ki
2829  1|           álmait vezérli. ~Megszakadt a mindenség gyürűje,~Melyben
2830  1|          Isten, ember együtt éltek,~S a nagy űrt tán át sem tudja
2831  1|               néz az égről,~Letarolva a mező zománca - - -~Egy dacolt
2832  1|         zománca - - -~Egy dacolt csak a közös romlásnak:~A mély
2833  1|               csak a közös romlásnak:~A mély sírnak örök éjszakája.~ ~
2834  1|             Aki akar,~Óh, az nem érzi~A bú mint mar.~Az csak gúnyolja~
2835  1|              bár-~Mint küzködöm,~Mint a szegénynél~Talált arany~
2836  1|       Kivánnám én is~Jó kedvemben~Még a pokol is~Hej, részt vegyen.~
2837  1|          részt vegyen.~Felőle zengjen~A kis madár~S az üstökös,
2838  1|              messze jár.~Vérengző vad~A bú, a gond,~Odúban fészkel,~
2839  1|               jár.~Vérengző vad~A bú, a gond,~Odúban fészkel,~Titokban
2840  1|        Titokban ront.~Hangos pacsirta~A boldogság,~Mely fellegről
2841  1|             Ez egy mi volna más, mint a remény,~Mely még a sírnak
2842  1|               mint a remény,~Mely még a sírnak is vak éjjelén~Keblünkbe
2843  1|             Keblünkbe éltet olt, hogy a halált~Is élő holtakként
2844  1|             mondom majd: Üdvöz legyen~A régi romján szebb új életem. - - -~
2845  1|             hatalmas isten jár,~S míg a testet sorvasztva rontja
2846  1|         Lelkét magával elragadja, fel~A csillagok honáig s túl azon~
2847  1|           csillagok honáig s túl azon~A testnek nyűgétől már szabadon. -~
2848  1|             már szabadon. -~Mert nyűg a test, hol istenszikra van~
2849  1|         kicsinyes korlátiban,~Minőket a világ elébe von,~Nem érti
2850  1|              azon. -~Kacagja hát csak a por gyermeke,~Ha szállni
2851  1|             kezd korlátlan szelleme~S a végtelenbe nyargal, hol
2852  1|       egymással rokon,~Ott jár ámulva a határokon.~Megérti, az égről
2853  1|                E dal egy hangja volna a világ,~Ha volna úgy, minőnek
2854  1|              Kitépte földét s elrontá a dalt. -~Azóta éltünk mint
2855  1|             sejtése van,~Keblében fáj a szellemszó s kisír,~Félszeg
2856  1|               forr,~Mit szerelem súg, a költő danol,~Mely lelkesített,
2857  1|              csillagot.~Magas lakából a föld s embere~Szemében porszemmé
2858  1|        őrüljek hát meg s üdvöz legyen~A régi romján szebb új életem. - ~*
2859  1|         csapás által megszentelt hely a Helleneknél~ ~
2860  1|     szítogatják~Azt talán, mint ember a tüzet,~S hagynak egy szűt
2861  1|            ifiú kebel,~Óh, ne nyujtsd a létet, melyben úgyis~A létért
2862  1|        nyujtsd a létet, melyben úgyis~A létért már csak harcolni
2863  1|               lett~Elszántan fogadtam a csapást. - ~És ki van, ki
2864  1|              felmarad lelkemnek énje,~A nagyot tisztábban élvezem;~
2865  1|            Hogyha hamvamat széthordja a szél,~Búm is elhagy, mindegy
2866  1|           volt e szív gyöngesége bár,~A nagy percben mind nem sokba
2867  1|              számol~És letörli végkép a halál.~ ~
2868  1|        Közepette szörnyü télnek,~Mint a költő emberek közt~Ifjuságát
2869  1|          költő emberek közt~Ifjuságát a kebelnek.~Sírom kint álljon
2870  1|               szeretne.~S életem lesz a természet~Minden szívedobbanása,~
2871  1|      természet~Minden szívedobbanása,~A madárdal - a ködös nap,~
2872  1|          szívedobbanása,~A madárdal - a ködös nap,~Rózsaár - levél
2873  1|            hiszem, rám;~Hogyha hallom a pacsirtát,~Azt hiszem, dalom
2874  1|         gyülekeznek, útra készülőben,~A kis házfedelre. ~Puszta
2875  1|               kis házfedelre. ~Puszta a völgy, észak~Zord követje
2876  1|             jár itt,~S elvivé magával a ,mosolygó nyárnak~Eltévedt
2877  1|            virágit. ~Látta szeretőjük~A dalos madárka,~Kebleikre
2878  1|              útra. ~Könnyü néki válni~A fagyos mezőtől,~Hol csak
2879  1|            szól s gyászos síri hangok~A vesztett örömről. ~Könnyü
2880  1|         szebben fölélve. ~Ah, de mély a tenger,~Szárnya bírja-e
2881  1|           bírja-e majd?~Messze kéklik a part, s part-e vagy ködoszlop,~
2882  1|              mint te, én is szép dalt a tavasznak,~Mit szivemben
2883  1|             szivemben leltem. ~S jött a fagylaló szél,~A világnak
2884  1|               S jött a fagylaló szél,~A világnak lelke.~Hervadtak
2885  1|           lelke.~Hervadtak virágim, s a tapasztalásnak~Zúza jött
2886  1|             úgy függök én is~Már csak a világon,~Mint a száradó
2887  1|              Már csak a világon,~Mint a száradó lomb, s messze,
2888  1|              sejtés von. ~Óh, de mély a sír is,~S ami int, ha part-e~
2889  1|              is,~S ami int, ha part-e~A vesztett virággal? S a sejtés,
2890  1|         part-e~A vesztett virággal? S a sejtés, ki tudja,~Honnan -
2891  1|                   Harangszó~Megkondul a völgy harangja~Alkonyatkor
2892  1|               áhitattal~Hallgatom meg a hegyen. ~Egykor e harang
2893  1|             kebel dobog felém. ~S míg a kedves jelre lánykám~Felpirúl
2894  1|          Felpirúl s előmbe néz,~Nékem a kétes homályból~Csókot int
2895  1|            kétes homályból~Csókot int a drága kéz. ~Később, hogy
2896  1|               halottat~Rejte tőlem is a sír,~Esdettem, hogy más
2897  1|            szót nem bír. ~És kimondta a harangszó,~Mint egy résztvevő
2898  1|          baját. ~Majd meg egykor mint a munkás,~Fáradalmas hét után,~
2899  1|      Fáradalmas hét után,~Esdve várom a harangszót~Életemnek alkonyán. ~
2900  1|         boldog leszek. ~Hisz oly nagy a rossz s oly kicsiny a jó,~
2901  1|            nagy a rossz s oly kicsiny a jó,~Mint vészűzött tengerben
2902  1|              Mint vészűzött tengerben a hajó,~Melyet révével sokszor
2903  1|           korán,~Hogy kínosan sirassa a kebel. ~A szerelem: villámos
2904  1|             kínosan sirassa a kebel. ~A szerelem: villámos felleg
2905  1|               kő keblet Istenem!~S ha a vihart egykedvűn nézhetem,~
2906  1|            vihart egykedvűn nézhetem,~A kéj s öröm kis ár lesz mindezért.~
2907  1|           Hogy kínpad szenvedése közt a szív~Mindvégig tűrve ontson
2908  1|            senki sem.~Ha elbirom, mit a sors rám vezet,~Nem kell
2909  1|              Ha nem birom, ha vesztek a csatán,~Ne tudja azt is
2910  1|           végett zúgott hab, szolgált a hold.~Ledönték lángoló oltárukat~
2911  1|            Mit oly bőven hintett szét a nagy ég,~Élvezni bűn lett
2912  1|             napos, olajfás partjain?!~A lány lány volt, nem lestek
2913  1|             ifju élvezett hó halmain.~A természet gyujtá meg lángjukat,~
2914  1|               vala;~Hálával tették le a poharat,~Ha forró szomjuk
2915  1|             szomjuk elmult általa.~Ma a lányt ideállá emelék,~Céllá
2916  1|              váró megcsalt kebel.~Vár a leány, kibe szeressen majd,~
2917  1|     ércbilincset tesz. ~Mért nem foly a világ mint hajdanán~Hellasz
2918  1|          folyt le az élet és küzdelem~A közpiacnak néphullámain.~
2919  1|             közhasznu tér,~Tudá, hogy a polgárerény utján~Mindenki
2920  1|         rejtekben kél minden esemény,~A köztér puszta, csak bitó
2921  1|               van rajt,~Hiúz szem néz a házi tűz mögé,~S mosolygás
2922  1|               örömrózsák felett,~Vagy a dicsőség szent babérain.~
2923  1|             szállt fel szellemünk,~De a honos föld körében maradt~
2924  1|              ránk nehezkedik;~Lelkünk a földről messze vándorol,~
2925  1|             és napsugár után~Epedének a világba ki. ~Ah, de olyan
2926  1|               ki. ~Ah, de olyan égető a nap~S a világnak szele oly
2927  1|                de olyan égető a nap~S a világnak szele oly hideg,~
2928  1|               ott féketlenűl,~S tűrte a szív bántalmaikat. ~Sőt
2929  1|              mit tesz az,~Hisz virága a fagynak is van,~Hervadhatlanabb
2930  1|             van,~Hervadhatlanabb mint a tavasz. - ~Zöldülő lomb
2931  1|              emberkebel,~Melyet elkap a lét folyama;~E folyó kövesít
2932  1|            folyama;~E folyó kövesít s a lombból~Nem marad meg más,
2933  1|           szunnyad-é vagy meghalt már~A szivnek indúlatserege,~Bölcsőn
2934  1|             és koporsón egyiránt~Leng a béke védő szelleme. ~S mégis -
2935  1|          látom, szenvedélyeink~Könyve a szív, égessük el bár,~Elhamvadott
2936  1|            szó olvashatón áll. - ~Óh, a bú seb életfáinkon,~Melyet
2937  1|               seb életfáinkon,~Melyet a sors haraga hasít;~Béheggedhet
2938  1|             haraga hasít;~Béheggedhet a seb, de mi sem~Törli el
2939  1|               de el veled hiú panasz!~A lemondás tudományában~Minden
2940  1|         másnak hangja szól,~Megisméri a természetet. ~Igy van az
2941  1|              az jól, így kell lennie;~A vezér, ki harcokat intéz,~
2942  1|      nyugodtan tiszta dombról néz. ~S a költő ki alkotni akar~Mint
2943  1|               világot, küzdje le~Mind a szenvedélyt előbb, mellyel~
2944  1|            Akkor aztán ő parancsoland~A szellemnek, melyet felidéz,~
2945  1|                S hogy ha kész világa, a tömeg~Bámulattal mond: mi
2946  1|          kedves halottjait~Koszorúzta a megbékélt szű.~ ~
2947  1|           hogy jobb világ~S fényesebb a nap, mely ég felette, ~Ottan
2948  1|               régi képet,~Merre folyt a jól ismert patak,~Ért-e
2949  1|              zárva hajtni malmot,~Míg a másik poshad, mert belé~
2950  1|               másik poshad, mert belé~A pajzán sors köveket hajított. ~
2951  1|           sors köveket hajított. ~Ott a veszteg tó lett sírja egy~
2952  1|               pataknak,~Mint erőnknek a köznapiság,~S most vizéből
2953  1|               ott,~Míg amaz tisztítva a csatornát~Föld alatt foly. -
2954  1|           ékesen~Mint szökő kút járja a bolondját. ~A hatalmasok
2955  1|               kút járja a bolondját. ~A hatalmasok játékaúl~Egykor
2956  1|             dús virágmezőn foly. ~Óh, a nő jobb, mint mi férfiak!~
2957  1|           mint mi férfiak!~Kis világa a szív birodalma,~Melynek
2958  1|          alkotja. ~Messze zajlik tőle a világ,~Melyben vérzik s
2959  1|          világ,~Melyben vérzik s küzd a férfi keble,~Uralomvágy,
2960  1|                 Elveink~Hűs őszi est, a szél sivítva jára,~S kocogni
2961  1|              gyenge! ~Kifogyván végre a bor a pohárból,~Gondolkodám
2962  1|                 Kifogyván végre a bor a pohárból,~Gondolkodám a
2963  1|               a pohárból,~Gondolkodám a bor áldott honáról.~Hazámnak
2964  1|              előttem,~Én vele sírtam, a jövőn törődtem.~Óh, aki
2965  1|       törődtem.~Óh, aki érze honfibút a férfi,~Azt már nagyobb bú
2966  1|         kicsínyke pára~Fájó szurással a szemembe szálla.~Én feljajdultam,
2967  1|          ember ilyen gyenge, gyenge! ~A halvány lámpa lassúdan kihamvadt~
2968  1|               szívem bús történetére,~A zord halálra s a lány szép
2969  1|         történetére,~A zord halálra s a lány szép szemére,~Óh, akit
2970  1|           lány szép szemére,~Óh, akit a sors ily vadul lesujta,~
2971  1|            fog az többé belépni,~Vagy a hitványat én fognám kitépni.~
2972  1|           halványabban,~Mig elcsitult a gondolat agyamban,~És elaludtam,
2973  1|                                       A betelt kivánságok~"Mért
2974  1|               Igy éltem sokáig s jött a tündér,~Ujra kérdvén: "Boldog
2975  1|              Mily kéjt lel gyöngyében a csiga?~Benső boldogságomnak
2976  1|       boldogságomnak még jobban~Érzem a trónon mi sok hia. ~Vagy
2977  1|                 Fellebbenti-é előttem a sír~És menyország titkát
2978  1|         mérhetlen tudományt;~Nem mely a virág szirmát olvassa,~S
2979  1|             adj, mely lelkét felfogja~A világnak, melyben ront,
2980  1|       világnak, melyben ront, teremt.~A műhelyt mutasd meg, melyben
2981  1|           többé földön nincs örömem!"~A nemtő érint bűvös ujjával~
2982  1|          nemtő érint bűvös ujjával~És a látvány elvesz elülem. ~"
2983  1|         csendest mint őszi est!"~S ím a nemtő röpke fellegekben~
2984  1|                 Óh, hogyan válasszak,~A legszebbet szebb követi
2985  1|             veszteség." ~"Ember! mond a nemtő, e képeknek~Számolhatlan,
2986  1|            mind, gyarló kebellel,~Mit a képzelet csak alkota?" ~"
2987  1|           alkota?" ~"Adj hát egyet, s a többit tüntesd el!"~S ím
2988  1|                nem lesz megnyugvásod.~A kéjhúrnak felzengő szava~
2989  1|              szava~Kell hogy szünjék; a kéj győzelem, mit~Sok balsors
2990  1|               szűnk nyer vala. ~Inger a kéj, epedés a célhoz.~Önbecsérzet
2991  1|            vala. ~Inger a kéj, epedés a célhoz.~Önbecsérzet és kiváncsiság~
2992  1|          imelgő ha nem őrzi fullánk. ~A lányszív megtelhetik érzéssel,~
2993  1|         Tetterő, küzdések vihara,~Ott a szerelem csak úgy mosolyg
2994  1|            mosolyg fel,~Mint vadonban a kis ibolya. ~Megfáradt kedélyed
2995  1|          illatánál megfrissűl megint;~A világ lehervadt, sorsa bételt~
2996  1|    Valahányszor lelked szomja ég." ~S a nemtőnek teljesült jóslata,~
2997  1|             Vágyam elhalt, halványult a lány.~Ellökém s hozzám volt
2998  1|              őtet választám. ~Vágytam a földet és vágytam könnyét,~
2999  1|               könnyét,~Küzdésit, s ím a nemtő megszánt;~Ébredék
3000  1|              Úgy fogadjuk, amint adta a sors~És lehetünk itt is