Rész

3001  1|             Eldültél volna, mint cser a viharban,~Ha a végzet nem
3002  1|              mint cser a viharban,~Ha a végzet nem nézett volna
3003  1|            törtek meg véres csatákban~A balszerencse századévei.~
3004  1|            emlékjele,~Regét mond róla a Kárpát vadásza~S viharként
3005  1|           lengő dús kalászát~És tápot a test, lélek benne lel.~Nem
3006  1|            küldött ránk sujtoló kort,~A lánc helyét csak szent vér
3007  1|              szent vér mossa le:~Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózses
3008  1|        gyermek győzzön, Mózses elhalt~A pusztában s egy nemzedék
3009  1|               várban és gunyhóban egy a hon;~Áldása, átka együtt
3010  1|             mint közvagyon. -~Leégett a vár, a gunyhó vele,~S egybeomló
3011  1|           közvagyon. -~Leégett a vár, a gunyhó vele,~S egybeomló
3012  1|     Gyanakodás volt minden életünk,~S a közelítést meg sem kisérők,~
3013  1|       megértenők.~S fiát vesztette ím a vár ura,~Fiat vesztett a
3014  1|              a vár ura,~Fiat vesztett a gunyhó embere;~Bámulva látjuk,
3015  1|         közérzete.~Elszállt felettünk a halál szele,~Egy bánat ért
3016  1|          halál szele,~Egy bánat ért s a kettős sír felett~Megértjük
3017  1|          vigaszt?~Mindkettőnknek csak a hegy istene~Bár érdemetlenül,
3018  1|         kegyét~És szíveinkben ha erős a hit:~Talán megszán még és
3019  1|             szelleme~Leszáll közénk s a közoltár felett~Ha szűnk
3020  1|     gondolatok~Éj van, síri csend lép a zajnak helyébe,~Halvány
3021  1|        helyébe,~Halvány rezegéssel ég a mécs szobámban;~Nyitva áll
3022  1|         szobámban;~Nyitva áll előttem a történeteknek~Könyve, vértől
3023  1|               keresztre feszítve,~Ott a kérkedő bűn ül fényes ruhában,~
3024  1|               vesszejét csókdosni dűl a nép elébe. ~Ez tehát a büszke
3025  1|            dűl a nép elébe. ~Ez tehát a büszke ember története!~
3026  1|              csak kacag az ég is,~Míg a bűnt hű társa, a pokol feltartja. ~
3027  1|              is,~Míg a bűnt hű társa, a pokol feltartja. ~S ím előmbe
3028  1|              Mert magasztos fénye nem a sikertől van. ~S hogyha
3029  1|           pompájában,~Szüksége vagyon a csillagnak az éjre. ~Értem,
3030  1|            hogyha százszor trónra lép a rabló,~Míg egy Brutus jő
3031  1|       Senkitől nem sejtve, mert ennek a forum,~Annak Thermopylae
3032  1|          Thermopylae nem jöve utába! ~A hatalmasoknak itt is nagy
3033  1|            marad-é belőlünk~Más egyéb a névnél, hogyha sírba szállunk?~
3034  1|            Nem hullunk-e vissza, mint a zuhanó csepp~A tengerbe,
3035  1|           vissza, mint a zuhanó csepp~A tengerbe, vesztve percnyi
3036  1|         kidűlök az éj tengerébe,~Lent a temető van néma hallgatásban,~
3037  1|        hányszor vérzett el egy Sertor~A csillagban, mely ott ég
3038  1|              ott ég mint lámpa fénye,~A csillag halványan, egykedvűen
3039  1|           Földünk mint kis szikra áll a mindenségben,~A lehulló
3040  1|            szikra áll a mindenségben,~A lehulló hősök híre itten
3041  1|              hősök híre itten él csak~A kis szikra egyik kisded
3042  1|      ezerekből csak néhány marad fel,~A tömeg elvérzik és nyugszik
3043  1|             cserébe~Percnyi létet, de a tömeget csodálom: ~Elveszett
3044  1|          utódot?~Nem váltotta azt meg a vér rabbilincsből~Nem javul,
3045  1|              rabbilincsből~Nem javul, a korcs szül mindég ujabb
3046  1|             rab utódik,~Ablakom előtt a csendes temetőben,~Hírök,
3047  1|              Hírök, jármok eltünt, el a kor közöttük,~Összefolytak
3048  1|            kor közöttük,~Összefolytak a sors örök gyűrűjében. ~Vérzettek
3049  1|             Vérzettek mindvégig, mint a gladiátor,~Éltökért s ez
3050  1|             élni, ha minden perc~Csak a feledésnek szánt sírgödrünkön
3051  1|             vívni eszmékért, melyeket~A megváltozott kor csak mosolygni
3052  1|            fogna,~Míg fehérlő csontja a két ellenségnek~Névtelen
3053  1|            összehordva. ~És mért lesz a gyermek, ki Cato lehetne~
3054  1|          hivatását,~Csak egyetlenegy, a kérkedő ember, nem;~Vagy
3055  1|              Hogyha ércbilincsen vonz a sírhoz, melyen~Már előre
3056  1|              az ember hitvány eszköze a sorsnak~S tenni semmit nem
3057  1|              céljait végzi. ~Avagy él a lélek még túl is a síron,~
3058  1|           Avagy él a lélek még túl is a síron,~És miként a dőre
3059  1|             túl is a síron,~És miként a dőre buborék nem vész el,~
3060  1|              buborék nem vész el,~Ott a csillagok közt, ott vagyon
3061  1|          hazája~S földünkön csak mint a vándormadár lép fel. ~Akkor,
3062  1|             elérte,~Hátrahagyva itten a pornak salakját,~Csillagos
3063  1|              Akkor dőre minden küzdés a magasra,~Aki ottan él, hol
3064  1|             csillagok születnek~S néz a végtelenbe, nem nagyon örűlend~
3065  1|                S bojtorvány tenyészik a hősnek felette,~S míg egy-egy
3066  1|          emlékkő dacol az időnek,~Már a kőnek hőse rég el van feledve.~ ~
3067  1|                 Csak béke béke~Új még a sir, szent halma még kopár,~
3068  1|     Halottjának még vérzik kebele,~Ki a szabadság kétségbeesett~
3069  1|              ott,~S ti alkudoztok már a békeért~Odaadva minden elvet
3070  1|             nem féltek-é pulyák,~Hogy a halottak átkot mondanak,~
3071  1|               Küzdés az élet, nyugvás a halál;~Ha nyári égen fergeteg
3072  1|             Mit féltek! Igy virul fel a vidék,~S ha itt-ott fujt
3073  1|                Mit döngetéssel vívott a titán;~Ti fényleni kivántok
3074  1|              kivántok s égni nem,~Mit a rothadt fa tud maga csupán.~
3075  1|                Én küzdve bukhatom,~De a sorssal sohasem alkuszom.~
3076  1|                                       A halál költészete~I ~Miben
3077  1|              halál?~Ki ott lakol, hol a korlátos élet~A végtelennel
3078  1|            lakol, hol a korlátos élet~A végtelennel kezet fogva
3079  1|           működése,~Erőlködik és küzd a sokaság,~Egymást törik hullámi,
3080  1|            mások buktán~Emelkedik, ki a felszínre hág. ~Csusz a
3081  1|               a felszínre hág. ~Csusz a nyomor, görbedve szidja
3082  1|            szidja sorsát,~Emelten jár a vétkes hatalom,~Dicsőségért
3083  1|            ábránd az ifjú világa,~Míg a hivőé lemondás, ige,~Ez
3084  1|             tovább rohan mind, vélvén a tömegtől~Az ő ösvénye messze
3085  1|            elszakad,~S míg minden más a pusztaságba téved,~Csak
3086  1|              anya vagy,~Kinek hangját a gyermek hogyha hallja,~Jő
3087  1|         könnyeit letörlöd,~Leleplezed a titkok fátyolát,~S hiú törekvéseit
3088  1|              elcsitítod~Dalolván néki a halál dalát. ~Édesnek, szépnek
3089  1|         dalnak lenni,~Melyet tanyáján a halál susog,~Hogy a létnek
3090  1|          tanyáján a halál susog,~Hogy a létnek hullámi rá figyelnek~
3091  1|               hullámi rá figyelnek~És a vad szenvedély elandalog. ~
3092  1|         utcának zajától, s megpihenni~A csendes sírnak szent ormára
3093  1|      nagyszerű alakja~Mond: én vagyok a sorsnak Istene. ~Fejét a
3094  1|              a sorsnak Istene. ~Fejét a csillagdús ég koszorúzza,~
3095  1|            koszorúzza,~Inogva reszket a föld, melyre hág,~Dűl és
3096  1|           világ. ~Emelt homlokkal jár a harcmezőkön~És nemzeteknek
3097  1|             felett. ~Keresztülnyargal a széles világon,~Zúgó viharral
3098  1|            fövényén,~Jégpalotát lakik a föld sarkán. ~Vulkánt hamvaszt
3099  1|        megtölt völgyeket,~Felkerekíti a puszták homokját~És száz
3100  1|           látjuk istenünk képét,~Mint a napot, mely elvakít fényével~
3101  1|       fényével~Árnyában látjuk, melyt a tóra vét. ~És megnyugszunk,
3102  1|              halál által teszen,~Mert a mint igy dúl, tisztít és
3103  1|              mint igy dúl, tisztít és a sírból~Ifjultabb élet bölcsője
3104  1|               minden költészetet,~Mig a romlás nehezkedik fölébe~
3105  1|            romlás nehezkedik fölébe~S a hétköznapnak rögtön véget
3106  1|               véget vet. ~Elfut előle a mozgalmas élet,~S ha a korcsfaj
3107  1|          előle a mozgalmas élet,~S ha a korcsfaj hiú zaja eláll,~
3108  1|         világát~Megszenteli csókjával a halál. ~Rejtélyes dicst
3109  1|           halál. ~Rejtélyes dicst von a rom homlokára,~Legendát
3110  1|               homlokára,~Legendát sző a puszta kő fölé,~Felássa
3111  1|               puszta kő fölé,~Felássa a gyöngyöt a düledékből,~Helyheztetvén
3112  1|              fölé,~Felássa a gyöngyöt a düledékből,~Helyheztetvén
3113  1|             düledékből,~Helyheztetvén a csillagok közé. ~S mint
3114  1|       csillagkoszorút,~Úgy embermű is a romlásnak csókja~Által megszentesűl
3115  1|         megszentesűl és dicshez jut. ~A cirkusz, melyen nincs egyéb
3116  1|             követ söpör le vad madár,~A fórum, melyen már csak bojtovány
3117  1|            már csak bojtovány leng,~S a szél felejtett szónokszéken
3118  1|             rejtélyes szentélybe,~Mig a kis lélek magányától fut. ~
3119  1|          lélek magányától fut. ~Amott a multak felidézett lelke~
3120  1|               nagyszerű tragédia,~Itt a küzdelmek elhaló zajából~
3121  1|         elhaló zajából~Kél nemesülten a história. ~És Isten is gyönyörködni
3122  1|         gyönyörködni kezd bennök,~Hol a festék lehullt, teremt mohot,~
3123  1|               ott. ~Zengő fészket rak a beomlott sírnak~Bozótos
3124  1|        beomlott sírnak~Bozótos ormára a kis madár,~S ha elpusztult,
3125  1|       elpusztult, az elfeledt oltárra~A kis tücsök még ciripelni
3126  1|                S midőn szép nyári nap a szomszéd dombon~Botjára
3127  1|           szomszéd dombon~Botjára dűl a pásztor s andalog,~És nyája
3128  1|       gondolkodnék,~Bámul, bámul, mig a kolomp konog; ~Vagy estve
3129  1|             kolomp konog; ~Vagy estve a pásztortüzek kigyúlnak,~
3130  1|        pásztortüzek kigyúlnak,~Vijong a bíbic, hol a nyáj legel,~
3131  1|        kigyúlnak,~Vijong a bíbic, hol a nyáj legel,~A hold felkél,
3132  1|              bíbic, hol a nyáj legel,~A hold felkél, és legfényesb
3133  1|             és legfényesb sugára~Reng a romon mint tündéri lepel: ~
3134  1|            Akkor rejtélyes dalt susog a szellő,~Mely a romoknak
3135  1|             dalt susog a szellő,~Mely a romoknak kúpjain elment,~
3136  1|           árnyékukban,~Kitárja titkát a sír oda lent. ~S míg századoknak
3137  1|            századoknak költői nemtője~A hallgatag oszlopsorok közt
3138  1|         miatta eláll. ~IV ~Romlás! ki a követ megdicsőited~Nincs-é
3139  1|               irgalmad emberek iránt?~A várost szent rommá teszed
3140  1|          kezed mint bánt? ~Elszállt-e a nagyság is a tömjénnel,~
3141  1|               Elszállt-e a nagyság is a tömjénnel,~S az eldült oltár
3142  1|          oltár eltemette-e,~Vagy mint a szél elnyargal a romok közt,~
3143  1|            Vagy mint a szél elnyargal a romok közt,~Elzúg-e a dicsőség
3144  1|       elnyargal a romok közt,~Elzúg-e a dicsőség is vele? ~Nem,
3145  1|             is vele? ~Nem, nem, halál a nagy lelkek barátja~Ő osztja
3146  1|          lelkek barátja~Ő osztja szét a csillagkoszorút~Csak a sírnak
3147  1|           szét a csillagkoszorút~Csak a sírnak vak éjjelén keresztül ~
3148  1|          éjjelén keresztül ~Vezet fel a magasba biztos út. ~Óh szolgalelkű,
3149  1|            bálványok előtt,~Csókdossa a szekérnek kerekét, mely~
3150  1|       Díszmenetében eltapodja őt. ~Ha a valódi nagynak káromlás
3151  1|           vagy véres feszület,~Tapsol a pór, mert kárörömmel nézi~
3152  1|             pór, mert kárörömmel nézi~A törpe, hogyha a nagy elesett. ~
3153  1|       kárörömmel nézi~A törpe, hogyha a nagy elesett. ~Reáhajol
3154  1|           felfedi. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak bukását,~Holttestét
3155  1|              kiséri senki sem,~Félvén a tisztességgel tán azoknak,~
3156  1|              ők is~Le fognak tünni, s a hitvány tömeg,~Mely sírni
3157  1|     vágytársnak,~Mit sirján gyujtunk, a mécs nékünk ég;~Itt győztünk,
3158  1|        közöttünk~Úgyis más lesz majd, a sír és az ég. ~Óh fáj, fáj
3159  1|             az ég. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak bukását,~Mint hogyha
3160  1|         gúnyosan tapod hitlen kebel. ~A porban fekvő istenség képének~
3161  1|               mond hálát azért ki sem a napnak,~Mert egy világnak
3162  1|               Mert egy világnak szűli a tavaszt,~Hatását csak kicsiny
3163  1|             kisszerű nesze; ~Ott vész a sírban a bitorlott nagyság,~
3164  1|             nesze; ~Ott vész a sírban a bitorlott nagyság,~Mig a
3165  1|              a bitorlott nagyság,~Mig a valódi győztesen kikél,~
3166  1|               Menten minden salaktól, a legenda~Rejtélyes és magasztos
3167  1|              magasztos lepliben,~S ha a bámuló késő ivadékok~Előtt
3168  1|          kortársi~Elismerének, óh jaj a vakok,~De szíveinkben szent
3169  1|                e kislelkű uzsora,~Míg a halál keresztjének szent
3170  1|           vagyon. ~Hallom mint zúg le a Dunának árja,~Kelet s nyugotra
3171  1|             tárván karjait,~Éjszakról a Kárpát idáig nyúl le,~Délről
3172  1|               mint hogyha e szó lenne a halál,~Úgy érzem, lelkem
3173  1|             lelkem reszket, és reá is~A sírnak nagy bús gondolatja
3174  1|       gondolatja száll. ~Elszenderült a városnak mozgalma,~Napszámát
3175  1|             felkélsz, midőn lenyúgodt~A város, mult napok nagy szelleme. ~
3176  1|         ércjármát az ős Duna lerázta,~A vár ledűl s a termeken fű
3177  1|           Duna lerázta,~A vár ledűl s a termeken fű nő,~E tér fog
3178  1|               jő s felvési nagy nevét~A szent gúlára, mely évezredeknek~
3179  1|           martírkezet,~Megrészegített a dicsőség árja,~Mely szétsugárzott
3180  1|            nékem is van abban részem,~A honnak lévén én is gyermeke,~
3181  1|            mástól, akármi fényes~Volt a sugár, mit osztályul nyere. ~
3182  1|            véle~Bajnokai, lealkonyult a fény,~Sirjoknál eldőlt nagyság
3183  1|                Talán hogy én is óvjam a sírlámpát,~Mit kegyelet
3184  1|               vitt,~Hogy helyrehozzam a nép gyávaságát~S a hatalom
3185  1|       helyrehozzam a nép gyávaságát~S a hatalom féltékeny gondjait. ~
3186  1|     Irígyletes lett az az épitész,~Ki a szívnek gunyhót, a szépnek
3187  1|        épitész,~Ki a szívnek gunyhót, a szépnek szobrot~Emel, vagy
3188  1|            szépnek szobrot~Emel, vagy a hivőnek oltárt vés. ~Mig
3189  1|       Vitázhatlan nyereményül maradva~A haladás s szabadság részire,~
3190  1|             egyebet, mint halált,~Mig a halál rátok örök életnek~
3191  1|               ölében,~Hallgathatjátok a puszták szelét,~Élvezhetitek
3192  1|              szelét,~Élvezhetitek azt a híves árnyat,~Melyet reátok
3193  1|           híves árnyat,~Melyet reátok a szomszéd bérc vét. ~Ti élni
3194  1|             vét. ~Ti élni fogtok, míg a puszta s bérc él,~De én
3195  1|      utcazajban küzködöm,~S ki tudja, a tolongó sokaságon~Felűlemelkedni
3196  1|              mint éjszaka,~S mellette a halál nem istenasszony~Gyanánt
3197  1|          üdvöt adhat Isten még neked,~A szép világért, melyet itt
3198  1|          félüdve az,~Hogy sejtelem. S a nyárnak kincsenél~Ezért
3199  1|               kincsenél~Ezért vonzóbb a biztató tavasz~És mégis
3200  1|          teremte jó kedvvel leányt,~S a lány oly tiszta még, hogy
3201  1|           csak dal és virág. ~De mint a lepke híme szárnyait,~Letörli
3202  1|             Letörli sorsa az igézetet~A nő arcáról, s űl rá házi
3203  1|               ábrándúla ki,~Nem érték a sors csalódásai. ~S midőn
3204  1|              betelni tudtad vágyadat,~A köznapiság nem zavarta meg,~
3205  1|              házi gond,~Letörlő róluk a költészetet,~Költővilágod
3206  1|               nem szenvedél. ~És mint a rózsa téli hó alatt~Tavaszt
3207  1|         kedves Pál öcsém,~S könnyemre a sír néma, hallgatag,~Ki
3208  1|           fárad olyan ernyedetlenűl. ~A távol intő cél után, melyért~
3209  1|             hogy így van, bölcsőnk és a sír~Egy pont csak, mely
3210  1|           összeroskadánk,~Mindig csak a kis pont körül vagyunk. ~
3211  1|          lelkedet?~Hogy ott légy, hol a gyermek és buta~Kit véled
3212  1|              és buta~Kit véled együtt a sír eltemet? ~Hisz azt mondják:
3213  1|            szenvedély,~Játék, keserv, a sír felett marad. ~Ah, úgy
3214  1|       Erényeid, gyöngéid elhagyád,~Mi a miénk volt, s amért szereténk,~
3215  1|            érzenünk;~Hideg s döbbentő a tökélyesség,~Minden mi vonz,
3216  1|                voltad elveszett,~Csak a költőből él az, amit írt,~
3217  1|        költőből él az, amit írt,~Mint a lehervadt rózsáról viszen~
3218  1|             lehervadt rózsáról viszen~A röpke illat még mulandó
3219  1|           illat még mulandó hírt. ~De a költő is halvány árnyképét~
3220  1|        csillagot~Nyom nélkül nyelt el a halott lepel. ~Óh, mért
3221  1|          Átlássa istensége szikraját,~A roppant tért és a nyügöt
3222  1|          szikraját,~A roppant tért és a nyügöt nyakán,~S mint trónjáról
3223  1|               után. ~Vagy nem vesz el a munka és erő,~De méltó bért
3224  1|         szellemed magasb körökbe lép,~A durvább lélek tőled elmarad? ~
3225  1|             földünk emléke vét. ~Vagy a gyermek, ki itt sem élvezett~
3226  1|         akinek tett volt egész valód,~A nyugalom halál leend neked. ~
3227  1|          halál leend neked. ~Ha látod a lányt, kit szerettél itt,~
3228  1|             agg, lélekben halványúl~S a köznapiság mocskában alél; ~
3229  1|            látod emlékedet; ~És látod a hont, a jogot és erényt~
3230  1|          emlékedet; ~És látod a hont, a jogot és erényt~Vérezve,
3231  1|               közt az életen.~S midőn a síron állt meg csillaga,~
3232  1|              síron állt meg csillaga,~A sírba is követted őt hiven. ~
3233  1|             el~Férj, nő és gyermek, s a védett haza,~Mért vágynátok
3234  1|    lelketekben, óh kínos nagyon,~Hogy a nép, melyért férjed harcra
3235  1|              Nem kín megbukni, hogyha a csapást~Vad ellen méri s
3236  1|          száll. ~Hiszen százszor győz a zsarnok erő,~Míg az igazság
3237  1|             megbukott;~Ki fogja mégis a vérzők közűl~Irigyleni a
3238  1|              a vérzők közűl~Irigyleni a győztes zsarnokot? ~De így
3239  1|            győztes zsarnokot? ~De így a jó baráttól, akiért~Szivünk
3240  1|           hozhat kétségbesést reánk. ~A népszabadság eszményképe
3241  1|      eszményképe volt~Zord éltetekben a vezérfonal,~Azért türétek
3242  1|           vezérfonal,~Azért türétek s a sír küszöbén~Szakadt az
3243  1|         láttátok, hogy aki még csatáz~A nép javáért, milyen esztelen. ~
3244  1|                mert bilincs van sütve a~Nép bölcsejére, sorsa szolgaság,~
3245  1|    Csalódástok hozzá közelebb vitt.~S a nép hadd tűrjön, hogyha
3246  1|        hagytátok csak itt. ~De hogyha a nép is megnemesűl,~Ha emberré
3247  1|              Óh mi nagyszerű, mi szép a gondolat,~Mely a bibliának
3248  1|              mi szép a gondolat,~Mely a bibliának szent lapjain
3249  1|               mely szerént méltó bért a bűn és erény~Késő unokákban
3250  1|              tűrni hogy mért kell,~És a földön szinte honosabbá
3251  1|           földön szinte honosabbá vál~A lélek, hogy rajta örök honra
3252  1|        bennetek,~Oly édes dal az, mit a gyermek beszél.~S melyet
3253  1|            még meg, kedves gyermekim,~A rettentő örvény, melyen
3254  1|        betakarta azt~Szerető anyátok: a természet, jól.~Ti játsztok,
3255  1|            jól.~Ti játsztok, nevettek a lágy szőnyegen,~Hallgattok
3256  1|              lágy madárzenét,~Nézitek a sugárt s fényes árnyait,~
3257  1|              fényes árnyait,~Melyeket a villám s nap világa vét.~
3258  1|             az mindegy, még előttetek~A kis csillag hit, a rózsa
3259  1|          előttetek~A kis csillag hit, a rózsa szeretet,~A mély örvénynek
3260  1|        csillag hit, a rózsa szeretet,~A mély örvénynek csak fényes
3261  1|       mindezek felett.~Ti még értitek a nagyszerű zenét,~Melytől
3262  1|              nagyszerű zenét,~Melytől a népdalnak szent visszhangja
3263  1|                Mely végtől-végig zeng a természeten,~S illat, fény,
3264  1|              csak egyes hangjai,~Mely a nyári légen végig árjadoz,~
3265  1|           hangjain beszél:~Csillag és a fűszál, állat, gyermekszív~
3266  1|           állat, gyermekszív~Mind, mi a természet keblén függve
3267  1|      természet keblén függve él.~Csak a büszke ember, aki elszakadt~
3268  1|        balgatag,~Az nem érti, s annak a széles világ~Olyan szomorú
3269  1|   megtölthetetlen~Rajta át nem értjük a dalt, melyen szól~Gyermek
3270  1|         melyen szól~Gyermek anyjával, a természet velünk.~S mégis
3271  1|      hallgatván zenét,~Míg szivünkben a hang fájó hangja reng,~És
3272  1|             ez az, mit érzünk, amidőn a szem~A természet gazdag
3273  1|             mit érzünk, amidőn a szem~A természet gazdag bájain
3274  1|             kinek fáj az, hogy feledé~A dalt, s lelke mélyén szent
3275  1|             mit merít, csak víz s nem a folyam,~Élő ér, ég tükre.
3276  1|                mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő,~Angyal és ember
3277  1|            Angyal és ember közt ő tán a közép.~Isten sem voná meg
3278  1|               róla el,~Amidőn félősen a világba lép.~Védül adta
3279  1|          világba lép.~Védül adta néki a természetet,~Játékául minden,
3280  1|              minden, minden kincseit,~A napnak dúsgazdag meleg aranyát,~
3281  1|              dúsgazdag meleg aranyát,~A hajnalnak pirját, az éj
3282  1|            gyöngyeit.~És társául adta a hű állatot,~Mely a gyermekhez
3283  1|               adta a hű állatot,~Mely a gyermekhez szít olyan szivesen,~
3284  1|              angyal s ember közt volt a kapocs,~Állat s ember közt
3285  1|          előtte ily burok talán?~Nézd a gyermeket, ki szinte lassudan~
3286  1|            folyamán.~Ellökvén magától a természetet,~És menyet,
3287  1|                mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő,~Már a férfi mindaz,
3288  1|             mi szent a gyermekfő,~Már a férfi mindaz, ami lehetett.~
3289  1|                S kétkedő, komoly, míg a gyermekben egy~Születendő
3290  1|             mi nagyszerű, mi szent ez a mosoly,~Krisztus így szunnyadt
3291  1|                Krisztus így szunnyadt a merülő hajón,~Szent lehet
3292  1|          merülő hajón,~Szent lehet az a dal, mit a természet~Suttog
3293  1|             Szent lehet az a dal, mit a természet~Suttog gyermekének
3294  1|            édes nyugtató zene,~Melyen a természet véletek beszél~
3295  1|                Kis uj tanya vár ránk, a nyúgalom;~Hadd vesszenek
3296  1|            honuk felélt új földön is,~A megmentett honi oltár felett,~
3297  1|        fenntartja drága hit!~Hogy rám a sors ura nagy hivatást bízott~
3298  1|          partjain,~Mint Bábel mellett a rab Izrael,~Sírd a vizekbe
3299  1|            mellett a rab Izrael,~Sírd a vizekbe multad könnyeit~
3300  1|           kiégett szívért zeng e húr,~A szív önkínját önmaga viselje,~
3301  1|            könyárral~Mosódjék most is a vért szokta holt. ~Nem tűri
3302  1|        csapnak össze,~Hol ő ítél, ott a vér a sors betűje~És egy
3303  1|          össze,~Hol ő ítél, ott a vér a sors betűje~És egy egész
3304  1|              És egy egész nagy nemzet a halott. ~Ily dalt, ily dalt
3305  1|              küzdelmed.~Irigyelhetnek a föld népei. ~Rohant a zsarnokság
3306  1|   Irigyelhetnek a föld népei. ~Rohant a zsarnokság mint tengerár,~
3307  1|              mint tengerár,~Te voltál a szabadság végbástyája,~Kezedben
3308  1|            végbástyája,~Kezedben volt a népjogok zászlója,~Melytől
3309  1|               Szíved szent vére folyt a küzdelemben,~Karod lankadt,
3310  1|           önző népek ők rettegjenek. ~A zsarnokság rohan mint tengerár,~
3311  1|       zsarnokság rohan mint tengerár,~A végső gát lehullt vitéz
3312  1|           volt az ember,~Új Leonidást a föld nem talál. ~Vad harci
3313  1|              mén tiporja majd le szét~A művelődés szent kelyhű virágát,~
3314  1|           nyugszik sírban lent,~S míg a világon egy-egy jobb kebel
3315  1|            folyjon szíve vére,~S lesz a világszabadság harcosa.~
3316  1|         jobban fáj-e egyik szív, mint a más,~Vagy vérző sebét csak
3317  1|                s látva szép szemedben~A könnyet ragyogni, jól esett
3318  1|               esett szivemnek,~Mígnem a távolság elrejté irígyen~
3319  1|              zászló is~Végre elmerült a kéklő messzeségbe.~S mint
3320  1|            magasbra~És ismét magasbra a habok dühétől,~Lelkem is
3321  1|               Szirt gyanánt állott ki a látkör ködéből.~Ott pihent
3322  1|               újra, s elvonult előtte~A kis házban átélt boldog
3323  1|           virágtól,~Melyet pályájáról a végzet letépett.~Eltűnt
3324  1|               végzet letépett.~Eltűnt a fedél is, még csak a hegyeknek~
3325  1|           Eltűnt a fedél is, még csak a hegyeknek~Csúcsain merengett
3326  1|              életünk felé von.~S mint a megszakadt húr, felsikolt
3327  1|            mint vad áradatnak~Habját, a távolság árnya eltakarta.~
3328  1|             lánykám, közöttünk,~Elhal a sohajtás, míg hozzád elérhet~
3329  1|         küldeném tenéked.~Mért él itt a visszhang, hogyha nem tanulhat~
3330  1|               rózsa ajakak.~Mért zeng a pacsirta, hisz nem versenyezhet~
3331  1|                hozzá feltekintesz,~És a rajta eggyé olvadt két tekintet~
3332  1|      szellemhíd gyanánt lesz.~S eltűn a távolság végtelenje köztünk,~
3333  1|               neked szemedben játszik a kis csillag,~Engem emlékezetnek
3334  1|               S csak te küldheted meg a reménynek ágát.~Küldöm e
3335  1|        gyászoló mezének?~Óh, mi írigy a sors! amily zúgva szálltak~
3336  1|        halvány holdvilága~Összeszedve a nap eltévedt sugárit~Fenn
3337  1|             szivem hitt.~Óh, mi írigy a sors, frigyforrást mutat
3338  1|                frigyforrást mutat fel~A kietlen puszták lankadt
3339  1|          Amidőn legédesb tépi széjjel a dalt,~S elszakasztja éltem
3340  1|               tudtodon kívül is,~Mert a boldogság, mint a virág
3341  1|                Mert a boldogság, mint a virág illatja~Szerető keblének
3342  1|             Szívtam én legédesb mézét a világnak,~Érezém szivednek
3343  1|            hogy álmom képzeletvilágát~A valónak ádáz újja eltörűli.~
3344  1|        álomképeinken,~Hogy bár tudjuk a sors mást végzett felette,~
3345  1|         szeszélye. -~Nem, nem, inkább a bút, mely rád vethet árnyat~
3346  1|             cserébe.~Hisz most is, ha a mult képe látogat meg,~Bár
3347  1|            mult képe látogat meg,~Bár a dús nyárnak csak halvány
3348  1|                 IV ~Hódoló köszöntést a legszebb leánynak,~Forró
3349  1|               Tiszta ölelése, mert az a költészet,~S kedves csak
3350  1|           mert olyan lankadatlan~Mond a boldogságról és rólad regéket.~
3351  1|           regéket.~Már pedig elégszer a szememre hánytad,~S rút
3352  1|                Hogy teljes gyönyörrel a kibékülésnek~Csókja átrezegjen -
3353  1|            bár csak nézhetnél szintén a szemembe,~És többet megértnél,
3354  1|               S még meg nem riasztott a nagyok haragja,~Reszketek,
3355  1|           arcod.~Értenéd, hogyan van: a népnek csatára, -~Mert költő
3356  1|               amit árva szűm kap,~Még a barna ég is jobb kedves
3357  1|                Vélem sír, örül míg az a kék ragyog csak.~Óh, mi
3358  1|               nem adhatom, mert régen a tiéd már~Minden boldogsága,
3359  1|            eléd?~Nem borzadál-e, mint a templomrabló,~Midőn a legszentebbet
3360  1|            mint a templomrabló,~Midőn a legszentebbet illetéd?~E
3361  1|             legszentebb nem más, mint a barátság,~Lelkünk magával
3362  1|         könnyelműen dobtad el cserébe~A nő porban csúszó szerelmeért,~
3363  1|             Melynek még röpte sincsen a síron túl,~Mert az anyaggal,
3364  1|          mulattat,~De nem foglalja el a szellemet.~Vagy iskolában
3365  1|           lesz átkod, amiért eladtál,~A szerelem. Rábízván sorsodat,~
3366  1|               és kitör?~Csak addig jó a nő, míg azt se tudja,~Hogy
3367  1|           bírt hagyni engem~És bennem a varázst, mely véd, takar.~
3368  1|           igazán,~Hogyha barna éj van a kebelben. -~És mégis haragszol,
3369  1|           istenfi, aki hűn kiszenvedé~A megváltott földért a keresztet. ~
3370  1|       kiszenvedé~A megváltott földért a keresztet. ~II ~Tudtam volna
3371  1|               is,~Nékem is mosolygott a világ,~Tettem volna mint
3372  1|           élvet~S ellökve, ha hervadt a virág.~Balga voltam; nem
3373  1|          dehát vesztéssel aki nem lép~A világba, oly boldog ki van?~
3374  1|           világba, oly boldog ki van?~A jövő kétes reményvilága~
3375  1|           jövő kétes reményvilága~Még a mult sírormokon viraszt,~
3376  1|         viraszt,~E két testvér csókja a jelen, mely~Amint kéjt szül,
3377  1|               megfojtja azt,~Játékául a sötét sírőrnek;~S jó ha
3378  1|             gyermekekként~Elcsitítjuk a keserveket.~Ily szép emlék
3379  1|             halkan lépj fel, kíméljed a bút,~Fel ne rettentsd álmából
3380  1|               légyen~Egy kis sugár is a multban merengő.~Csak egy
3381  1|             merengő.~Csak egy vonását a sajnálkozásnak,~Csak egy
3382  1|       sajnálkozásnak,~Csak egy nyomát a titkos szenvedésnek~Megnyugtatásaul
3383  1|             mi fényesebben ége. -~Ah, a boldogság lég az ifjuságnak,~
3384  1|           hullámi megfogyának~Érezzük a siralmas veszteséget. -~
3385  1|             is hasztalan kivánok.~Tar a hímes mező, virága elholt,~
3386  1|              S fájó tövis maradt csak a kehelyben;~Ah, látom a virág
3387  1|           csak a kehelyben;~Ah, látom a virág úgy van teremtve,~
3388  1|       teremtve,~Hogy csak kacérkodjék a tarka kertben.~Ragyogj tehát
3389  1|         csodálva~Lelkem lemonda úgyis a reményről,~Ha már másnak
3390  1|         gyönyörrel~Hogy mit hangicsál a rabmadár,~Énekével lopva
3391  1|              rabmadár,~Énekével lopva a szabadba~Menekűl, és kis
3392  1|          homlokon csókollak~És utánad a két gyermeket?~Kedvteléssel
3393  1|             szűmnek ez, mi jó!~Óh, de a kor mint víz összesímúl ~
3394  1|              kor mint víz összesímúl ~A barázdán, mit vág a hajó.~
3395  1|       összesímúl ~A barázdán, mit vág a hajó.~Kedvesünk, ki messze
3396  1|               szívünk fenekén,~Mintha a legszebb tőt kiszakítják~
3397  1|        virágágy kellő közepén.~Óh, de a virágok összenőnek,~A hiány
3398  1|              de a virágok összenőnek,~A hiány fogy, kisebbűl a kár:~
3399  1|                A hiány fogy, kisebbűl a kár:~Míg a kedves hogyha
3400  1|             fogy, kisebbűl a kár:~Míg a kedves hogyha visszatérne,~
3401  1|               ragadva az árny,~Melyet a börtön foglyára vét.~Súlyos
3402  1|                bűnt mérni ne tanuljon~A siker hiú mértékivel.~A
3403  1|               A siker hiú mértékivel.~A hatalmas törvényt lát, lerontja,~
3404  1|               az élet,~Barna szűk fal a bús láthatár,~Ámde fenn
3405  1|               értem, mit bír itt lent a hatalmas,~Értem odafent
3406  1|              tanítsd meg, mint szeret a nő,~Hogy majd egykor ő is
3407  1|              rajta most vihar zúg,~Ők a gyöngyök, melyeket kimos,~
3408  1|             kimos,~Sajnálhatni-é azt, a kinek még~Balszerencse is
3409  1|           kincseket hoz?~Szent halott a hon, mi az utódok,~Szenvedést
3410  1|              barátim,~Pótolják inkább a helyemet,~Vigalomban igyanak
3411  1|               Istenem megáldott,~Most a próba napján emberül megállott;~
3412  1|         napján emberül megállott;~Aki a világot mosolyogva néztem,~
3413  1|              költöttem, szerettem,~Az a kis világ, és most elválva
3414  1|                Mint édes visszhangját a tündér regéknek,~Melyeket
3415  1|              jó pajtás és hoz ünnepet a háznak,~Szivességet néz
3416  1|      udvarunkban mint munkál serényen~A cseléd danolva, mind saját
3417  1|             tiszta boldogságom.~Látom a kis forrást lábánál a hegynek;~
3418  1|           Látom a kis forrást lábánál a hegynek;~Siető hullámi édes
3419  1|               azt tőle nyári este~Míg a bükk borongó gyászban állt
3420  1|         felette,~S míg felém szállott a rétek illatárja,~Megcsendült
3421  1|          rétek illatárja,~Megcsendült a régi templom kis harangja.~
3422  1|            vén templom látlak, látlak a dombélen,~Mely alatt a helység
3423  1|         látlak a dombélen,~Mely alatt a helység nyúlik el szerényen,~
3424  1|            mellettök csendesen~Állott a temető a holdnak fényében.~
3425  1|             csendesen~Állott a temető a holdnak fényében.~Kertünknek
3426  1|             marhák legelének,~Szólott a tilinkó, fénybogárkák égtek;~
3427  1|            nőm, emlékszel-é még~Amint a tündéri képen elmerengénk?~
3428  1|     elmerengénk?~Akkor tértünk vissza a messzelátóról,~Honnan a
3429  1|               a messzelátóról,~Honnan a szem széles földet bebarangol,~
3430  1|          széles földet bebarangol,~És a gondolat mint sas repül
3431  1|         belepte.~Csillagok tüntek föl a setétkék égen,~Választánk
3432  1|      hazamenőben.~Elnémul már minden, a pásztor nótája~Kísért el
3433  1|            nem tört kebellel,~Küzdeni a sorssal, vesztem az erőmet,~
3434  1|     szenvedésben egy vigasztalás van:~A tudat, mindennek hogy megjő
3435  1|           tudat, mindennek hogy megjő a vége,~A megszabadulás, a
3436  1|          mindennek hogy megjő a vége,~A megszabadulás, a megnyugvás
3437  1|              a vége,~A megszabadulás, a megnyugvás véle,~S ami most
3438  1|  emlékgyöngyöt tesz. ~III ~Eljött hát a szabadulás napja,~Végre,
3439  1|               talán,~Aki értené, hogy a szabad lég~A boldogság és
3440  1|             értené, hogy a szabad lég~A boldogság és élet csupán.~
3441  1|         Elkábulva tántorgok közöttök,~A szabadságtól úgy elszokám~
3442  1|               szeretteit hagyám!~Vajh a nyárnak kéje vár-e ott rám~
3443  1|            visszajárt,~S bár viharnál a vágy gyorsabban vitt,~Szívemnek
3444  1|      léptemnél erőm enyészni~Érzem, s a jövőtől rettegek.~Keblem
3445  1|             ért-e semmi baj?~S hogyha a kis házküszöbhöz értem,~
3446  1|              durván összetépni~Küldte a sors a válási kínt.~Hogy
3447  1|              összetépni~Küldte a sors a válási kínt.~Hogy kötöm
3448  1|            meg és értem meg ismét~Ezt a már-már elfeledt zenét?~
3449  1|             félve félek~Fellebbenteni a kárpitot,~Míg mindnyájatokat
3450  1|           hogy én ébresztém szellemét~A költészetnek kebledben,
3451  1|            Mért nem mondám, hogy mint a bányarab~Míg kincset ás
3452  1|               bányarab~Míg kincset ás a költő a világnak,~Halványan
3453  1|       bányarab~Míg kincset ás a költő a világnak,~Halványan kincsrakásai
3454  1|             nyugodni, mért ébredjenek~A gyáva nép bilincsének szavára.~
3455  1|      cselekszik,~Addig rágodnak rajta a henyék~Korcs felfogással,
3456  1|               harcokban ontasz,~S míg a világon bűn, önkény uralg,~
3457  1|             érzeményt?~Kacag az ifju, a leány nem ért meg;~Csalt
3458  1|             szállt alá varázsa.~Szent a költészet, mely égből jöve,~
3459  1|            lelkünk szabadulni bír,~Ha a mocskos hab majdnem elragadja.~
3460  1|            tárgy fényesebb, nemesb~És a göröngy is át van szellemülve.~
3461  1|        göröngy is át van szellemülve.~A harmaton, mely a pór lábait~
3462  1|         szellemülve.~A harmaton, mely a pór lábait~Áztatja csak,
3463  1|           bájának reng varázsa,~Ő súg a szellőben titkos danát,~
3464  1|              titkos danát,~Mely ellen a pór bundát vesz magára.~
3465  1|            bundát vesz magára.~Ő leng a harcok zászlaja felett,~
3466  1|     feszűletén~S vigasztalást mosolyg a szenvedőre. -~A költő Isten
3467  1|               mosolyg a szenvedőre. -~A költő Isten kedves eszköze,~
3468  1|           halhatatlanságot oszt szét,~A mult örökségét ő óvja meg,~
3469  1|              örökségét ő óvja meg,~És a távol jövőbe jós sugárt
3470  1|               göröngy van.~Országodon a nagyság és erény,~Mit az
3471  1|             Mit az imént csak gúnyolt a tömeg még,~Mint megláncolt
3472  1|       oroszlán széttöri~Bilincseit, s a gúnyolók remegjék.~ ~
3473  1|              Egy szerelmes barátomhoz~A lány, barátom, érzem én
3474  1|        csillagárja,~Tündéri rózsakert a télben,~Költőnek legszebb
3475  1|          tengerre, nem tűzhelyre~Való a villámnyargaló vész. -~Te
3476  1|           érzetednek,~S mint gyöngyök a beteg csigában~Örömeid kínban
3477  1|               szeretsz költői hévvel,~A szűdnek szent imádkozása,~
3478  1|             intő ideálja. -~Óh, mondd a villámnyargaló vész~Bír-e
3479  1|              soká fényesen égni?~Csak a csillag pislog szünetlen,~
3480  1|            meddig össze nem dűl,~Csak a közömbös néz nyugodtan~Nem
3481  1|          nyugodtan~Nem fél és nem vár a jövőtűl.~S az ideál, mely
3482  1|              s imádod vágyva, hévvel,~A megszokás és házi gond közt.~
3483  1|                 Hajósnak édenként int a part,~Kiköt s tapodja azt
3484  1|              s tapodja azt nyugodtan,~A bűvös festék elmosódott,~
3485  1|                Nem léssz-e mint hajós a parttal,~Mint az imádságban
3486  1|     gyöngyében elhal,~Mint múló fénye a viharnak?~Ki gazdasszonyt
3487  1|               istenségének~Ne vond le a földnek porába~Átkául mind
3488  1|            földnek porába~Átkául mind a kettőtöknek.~ ~
3489  1|               Komoly színben nézed te a világot~Barátom, óh, hisz
3490  1|             amit rajt mivel,~Különben a szép mindenség köréből~Rég
3491  1|            vagy:~Kacagj, kacagj, mert a nagy férfiú, ah!~Egy szállal
3492  1|          gyülöng alája,~És nőni érzed a nép szellemét:~Kacagj, kacagj,
3493  1|               minden egyes érzi,~Hogy a zászló csak vastag ámitás,~
3494  1|           vastag ámitás,~Nehány deáké a gúny s lelkesűlés,~A többieknek
3495  1|            deáké a gúny s lelkesűlés,~A többieknek célja, elve száz.~
3496  1|       kebledben ébred tiszta kéjsugár~A természet szavára: óh, kacagj
3497  1|          hosszú bűnös út miatt.~És jő a pap, áldást mond a halottra,~
3498  1|              És jő a pap, áldást mond a halottra,~Buzgón hajolnak
3499  1|             mert amíg ajkai mozognak,~A temetési díjt számolja ki.~
3500  1|              neked!~Kacagj velem, míg a sok kacagásban~Szíved kigyógyul