Rész

3501  1|          hozzád, - ha megszakad,~Mint a hajóst s keservét~A sír
3502  1|              Mint a hajóst s keservét~A sír együtt fogad. ~2. Lujza ~
3503  1|           anyámnak oly hü lánya vagy,~A hű fiútól illet hódolat! ~
3504  1|              Melyen te vésve vagy, ha a lap elszakad,~Szükségem
3505  1|           tapasztalál.~S miként mézét a méh~Kasába hordja el,~Hazád
3506  1|               hordja el,~Hazád legyen a kas,~Melyért munkálni kell.~
3507  1|             méhedet kövesd,~Gyűlöljed a herét,~Mely munkálkodni
3508  1|     munkálkodni rest.~S miként anyját a méh~Feltétlen tiszteli,~
3509  1|            zöld lengőke szára. ~Sárga a féltés, ennélkűl~Ah, valódi
3510  1|         szenvedély nincs.~Zöld remény a viszonlátra,~Elválás percében
3511  1|             percében ez kincs. ~De ha a sárga dacára~A zöld mégis
3512  1|          kincs. ~De ha a sárga dacára~A zöld mégis elhervadna,~Akkor
3513  1|              is fájó talizmán~Szűmnek a kék szín maradna. ~6. Amália ~
3514  1|          Amália ~Két arca van, leány, a szerelemnek,~Elbájol ez,
3515  1|          szívednek,~Óh, bár sose tudj a másik felől. ~7. Lamott
3516  1|            felől. ~7. Lamott R. ~Hogy a végetlen szépet élvezhesse~
3517  1|            végetlen szépet élvezhesse~A korlátolt emberkebel,~A
3518  1|               A korlátolt emberkebel,~A jó Isten fény, illat és
3519  1|               és zenével~Osztotta azt a földön el. ~Hogy illat,
3520  1|              ah nem érzem,~Mily kincs a nő, mely szeret.~A házoltár
3521  1|              kincs a nő, mely szeret.~A házoltár veszta lángja,~
3522  1|          szent láng kialszik~Összedűl a templom is -~Szűz kedélyed
3523  1|          benne hisz. ~11. Egy nevelő ~A müvész, ki alkot s szépet
3524  1|             fényes homlokára.~Azt, ki a természet nemtőjét segéli,~
3525  1|             báját szétosztani, mérni,~A nemtő mosolygóbb arccal
3526  1|            egy fölemelt társ ad. ~12. A csibukcsihoz ~Nem hitvány
3527  1|              mivel,~Eggyé zavarja bár a gyáva pór,~Az süllyeszt,
3528  1|              drága hölgy, te meg vagy a tavasz,~Melyekből élek,
3529  1|         tavasz,~Melyekből élek, bájid a virágok,~Elvész a lepke,
3530  1|               bájid a virágok,~Elvész a lepke, hogyha elhagyasz. ~
3531  1|              könnyen feledhet~Leejtni a dús nyár kopár helyen.~Te
3532  1|              oly nagy, oly mély. ~15 ~A bércnek, mit meg nem ingat
3533  1|            bércnek, mit meg nem ingat a vihar,~Napsugárban sem terem
3534  1|               naplójából~1 ~Hová lett a tavasz rózsája,~Arcom rózsái
3535  1|           Érlelni vágyó éhe ölte meg.~A nyár gyümölcsözött, megfagyhatott,~
3536  1|           Magát emészté fel, csatázva~A kisszerű kor szűk korlátiban.~
3537  1|             kor szűk korlátiban.~Mint a malomkő, hogyha búza nincs
3538  1|           hogyha nem vívhat bajt. ~2 ~A hős oroszlán hitvány tőrbe
3539  1|          oroszlán hitvány tőrbe hull,~A szív, mely Brútussá lehetne,~
3540  1|           olykor megtörik,~S egy élc, a síremlék felette. ~3 ~Gyakran
3541  1|             Ábrándos rémlátó hát csak a nevem.~S felvilágosodott
3542  1|               kornak közepett,~Dolgom a hitetlen nép közt nem mehet. ~
3543  1|                mint amit rossz fütője~A jó gyomor tőle igénybe vesz. -~
3544  1|              erőmű ér. ~5 ~Mért tanít a hit szolgája minket,~Hogy
3545  1|           síron túl majdan helyre áll~A szent egyenlőség és a dússal~
3546  1|             áll~A szent egyenlőség és a dússal~A szegényre is hason
3547  1|          szent egyenlőség és a dússal~A szegényre is hason sors
3548  1|          misék könyörgenek azért, míg~A szegénynek szószólója nincs,~
3549  1|       szószólója nincs,~Véle vándorol a más világra~Bűn, gyalázat,
3550  1|               vezérrugója van csupán,~A gyomor s a szemnek ingere;~
3551  1|    vezérrugója van csupán,~A gyomor s a szemnek ingere;~Az szülé,
3552  1|              7 ~Az angyalt oltárképen a müvész~Csak a gyomor tájáig
3553  1|              oltárképen a müvész~Csak a gyomor tájáig festi le;~
3554  1|        vagyunk egyenlőek vele. ~8 ~El a lángésszel - rontás lényege~
3555  1|              ront tehát mindent.~S ha a végetlent érzi a tömeg~És
3556  1|        mindent.~S ha a végetlent érzi a tömeg~És dült sorompó van
3557  1|           megtestesűl~Imádja ostorát, a megszokást.~Mért fél egymástól,
3558  1|              egymást mért őrizi?~Mért a miljó tűrő ember között~
3559  1|               miljó tűrő ember között~A sok egyes, hogy miljó feledi. ~
3560  1|        Szemtelen hizelkedel magadnak,~A jót emberségesnek hivod~
3561  1|              hivod~És embertelen neve a rossznak.~Hej, pedig forditva~
3562  1|                Szivedbe húzva lappang a köröm.~Te nem vagy bűnös,
3563  1|      gondolhat benned annyi jót,~Hogy a végetlen sok szép szó után,~
3564  1|                szűdben is marad e még~A jóból némi kis salak talán.~
3565  1|         mélyen szivébe rejtezik. ~11 ~A nap sugárának hét színe
3566  1|              sugárának hét színe van,~A pénz fényének színe számtalan,~
3567  1|             fényének színe számtalan,~A hír, erény, dicsőség ilyenek. -~
3568  1|               dicsőség ilyenek. -~Hát a barátság, hon és szerelem?~
3569  1|        legszebb díszében törhesse el,~A kis bárányt levágni rendeli,~
3570  1|            adhat már.~Tál vizben nézi a tengervihart,~Szinpad diszitményén
3571  1|    tengervihart,~Szinpad diszitményén a regghajnalt.~Valódi vészt
3572  1|       Enmagamnak fájdalmas csak látni~A nyomort a gazdag természet
3573  1|        fájdalmas csak látni~A nyomort a gazdag természet ölén. ~
3574  1|              természet ölén. ~15 ~Ah, a világ egy nagy patkányfogó,~
3575  1|               fel kell falni társait,~A legerősebb végre csak megél. ~
3576  1|     legerősebb végre csak megél. ~Ah, a világ pillangógyüjtemény,~
3577  1|          pillangógyüjtemény,~Rendezve a szárnyak fénye szerint,~
3578  1|            rút hernyó lesz mind. ~Ah, a világ gyermeknek jó lehet,~
3579  1|            csillag helyett,~Én láttam a gyöngyöt még mint könyűt,~
3580  1|          gyöngyöt még mint könyűt,~És a rubint vércseppnek seb felett. ~
3581  1|             csak mulattat.~És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,~Hogy
3582  1|            harmata,~Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert~Vetélytársán
3583  1|             És közelébb áll Istenéhez a szív,~Mely mindezeknek volt
3584  1|     mindezeknek volt lakóhelye. ~S ha a tapasztalás kiábrándít is,~
3585  1|            tapasztalás kiábrándít is,~A megcsalt szív becsében nem
3586  1|        becsében nem veszít,~Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,~
3587  1|            veszít,~Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,~Hogy
3588  1|       felforralt vérünkkel~Mint illat a virággal hervadsz el. ~Szerettem
3589  1|                Csupán azt néznék, ami a földön van. ~22 ~A lány
3590  1|                ami a földön van. ~22 ~A lány büvös növény, virága
3591  1|              gyöke méreggel van teli.~A lány tűz, messziről vílágol,
3592  1|               hervad szivünk is, mint a lány,~Mért oly muló, tartós
3593  1|              Mely első csókján égett, a zománc~Ellebben, mint a
3594  1|               a zománc~Ellebben, mint a puszták délibábja,~S kiábrándult
3595  1|    kiábrándult szűnk bájvilág helyett~A puszta sivatagjait imádja? ~
3596  1|             imádja? ~24 ~Önzővé szülé a végzet már az embert,~Látkörében
3597  1|         megszánt. ~Az ég magas! - mig a sohaj felér,~Esővé lesz,
3598  1|              s az is, ha földre hull,~A nyomorúság szenvedésitől~
3599  1|         nyomorúság szenvedésitől~Csak a dúsak termése gazdagúl. ~
3600  1|          elnézi, amint ördögök~Bírják a neki szentelt templomot? ~
3601  1|             hogy embert alkoték. ~27 ~A nagy Kopernik csillagrendszere~
3602  1|          mindent.~Gyéren hoz üstököst a föld s az ég,~S az is ki
3603  1|              jó ruhához hízelegve jő,~A rongyos koldúst megugatja
3604  2|          Művészet és természet~Tolong a sokaság, bámul egy képet,~
3605  2|               még nem szült müvészet.~A bámulók közt egy cigány
3606  2|            aki benne él,~Oly röpke az a nő - oly könnyű mint a szél.~ ~
3607  2|             az a nő - oly könnyű mint a szél.~ ~
3608  2|                                    4. A költő és kedvese~Mint sas
3609  2|             és kedvese~Mint sas száll a költő csillagok honába,~
3610  2|            honába,~Ah, de oly kietlen a hír fényes sugára!~S ím,
3611  2|               ím, hogy meg ne fagyjon a költő kebel,~Eltakarva híven
3612  2|       ökörszemecskét lopja be magával~A kedves leánykát, kit megénekel.~ ~
3613  2|               És jól van az, mert így a sír,~Amelyen egy hon népe
3614  2|              honnak keble lett. ~*~Te a szabadságot megüdvözölted~
3615  2|              nem élsz, hogy megbukál,~A népszabadság, mely nyög
3616  2|    népszabadság, mely nyög eltíporva,~A bűn, mely ismét emelt fővel
3617  2|           világnézlet~Huszárok mennek a falu alatt,~Kitódúl a nép,
3618  2|          mennek a falu alatt,~Kitódúl a nép, hogy bámulja őket,~
3619  2|               Mi kéj,~Milyen dicsőség a katonaélet!"~De apja fejvakarva
3620  2|             mi költség az országnak!"~A lányka meg sohajtva mond: "
3621  2|                                    9. A történeti jog~"Apám! apám!
3622  2|       történeti jog~"Apám! apám! mond a mágus fia,~Szentségeink
3623  2|         Tűrjük ezt?~Adj engedelmet és a gaz nem él." -~"Ne bántd
3624  2|             átkos merényre.~Fölemelém a leplet, embernek~Érintni,
3625  2|            tilt hitünk törvénye,~Mely a legszentebb szentséget fedi,~
3626  2|             És mely előtt hittel hull a nép térdre.~Elcsábitott
3627  2|               nép térdre.~Elcsábitott a dőre tudni vágy,~De óh mit
3628  2|         alatta."~"Hallgass fiam, mond a pap, ép azért~Mindenki amit
3629  2|                                   11. A mester és a tanitvány~"Mester!
3630  2|                       11. A mester és a tanitvány~"Mester! tanits,
3631  2|           tanits meg festeni,~Képében a napot megdicsőitem."~"Én,
3632  2|              megdicsőitem."~"Én, mond a mester, hogyha árnyait~Birom
3633  2|              Próza és Poézis~Csodálod a virágnak színeit,~Imádod
3634  2|              virágnak színeit,~Imádod a lányt eszménykép gyanánt,~
3635  2|     eszménykép gyanánt,~Fellelkesülsz a nagyság szavaira,~Költő
3636  2|          hétköznapi bánt,~S mégis, ha a virágnak gyökere~Nem lenne
3637  2|           földben, hervadna korán,~Ha a prózába sohse szállna le,~
3638  2|             le,~Nem lenne oly virágzó a leány.~S midőn a szónok
3639  2|              virágzó a leány.~S midőn a szónok úgy fellelkesít,~
3640  2|                    15. Egy barátomhoz~A hernyóból lesz mindég tünde
3641  2|                                16. Ki a hibás?~Játék gyanánt veszed
3642  2|           hibás?~Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,~Látom játék
3643  2|          sziveket,~Látom játék nélkűl a gyermek nem lehet.~Az álgyöngy
3644  2|             itéljétek meg, ki köztünk a hibás.~ ~
3645  2|               agg szülő, mellette meg~A jó fiú mint védő támasz
3646  2|            mint védő támasz áll;~Ámde a szőlőnek súgár is kell -~
3647  2|                18. Metamorfózis~Midőn a lányka csak menyasszony,~
3648  2|               menyecske,~Fogyton fogy a menny s lesz mennyecske,~
3649  2|                Míg végkép el nem fogy a menny lassan~S csak az asszony
3650  2|                         20. Nép szava~A nép szava fenyítő üstökös,~
3651  2|          egyszer visszatér~S kihányja a földet sarkaibúl.~ ~
3652  2|                                   21. A szabadságháború~Mint villámlás
3653  2|           tudnók, voltál-e igazán?~Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná.~ ~
3654  2|                Költő és szabadság~Nap a szabadság, nincs nélkűle
3655  2|            néz be,~Arany zománcot von a pórgunyhóra,~Meg a magas
3656  2|       zománcot von a pórgunyhóra,~Meg a magas kastélyfedélre. ~És
3657  2|              kastélyfedélre. ~És hold a költő, mely, ha az éj eljő,~
3658  2|          magával,~Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg,~Hogy
3659  2|               halt meg,~Hogy eljő még a véres hajnal.~ ~
3660  2|             éltél,~Ha megkivántad már a pihenést~Meg kell nyugodnunk,
3661  2|          Gyümölcsfa áll, virágot hord a szellet,~Míg köztünk szeretet
3662  2|          felüled,~Hisz szalmán tartod a nyájt s mégis jól fejed.~ ~
3663  2|             helyett,~Elhalt Mózes, de a népé lett Kanahán;~Célt
3664  2|            Kanahán;~Célt csak te érj, a nép elveszhet a pusztán.~ ~
3665  2|               te érj, a nép elveszhet a pusztán.~ ~
3666  2|      választál magadnak,~Legfényesbek a legsárosabbak.~ ~
3667  2|              kar kell, szívesen látom a tömeget,~Ha ész kell, szívesen
3668  2|          tanúságot, minő~Hitvány volt a tömeg és milyen gaz.~ ~
3669  2|              más fegyverben áll,~Amaz a veretett, emez meg ver.~ ~
3670  2|                                   34. A megtért~Hazád sorsát sötét
3671  2|                 35. Nagyok eszköze~Az a hasáb, mely Huszt elégeté,~
3672  2|          hamvát lábával rugta szét,~S a szél elhordta jótevőn nevét.~ ~
3673  2|            baja,~Beszédedben még forr a gőzkazán,~Egyet nem tudsz
3674  2|            reám az ég,~De hála Isten! a sors éjjelében~Ragyogó csillagom
3675  2|              szívet talála~Kietlenben a bús elhagyott. ~Hittem,
3676  2|              Csak azt nézik, ragyog-é a levél,~Ki gondol a madárra
3677  2|           ragyog-é a levél,~Ki gondol a madárra és a fára,~Ki a
3678  2|                Ki gondol a madárra és a fára,~Ki a költőre, hogy
3679  2|               a madárra és a fára,~Ki a költőre, hogy mi sorsban
3680  2|               hogy mi sorsban él? ~Ez a dicsőség! Óh hideg, hideg
3681  2|               szívem sohsem lép,~Mint a madár, az őszi lomb se kér. ~
3682  2|               De jól esik tudnom, nem a sikamló,~Út az utam, mely
3683  2|             felsohajtnom, veszhet már a kagyló,~A drága gyöngy,
3684  2|   felsohajtnom, veszhet már a kagyló,~A drága gyöngy, mely élni
3685  2|              megénekel,~Nézné írígyen a tömeg, csodálván~A fényt,
3686  2|            írígyen a tömeg, csodálván~A fényt, mit költő választottja
3687  2|         kikhez dalom beszéle,~Mit tűr a kagyló, mely gyöngyöt terem,~
3688  2|          elzengje,~Min ment keresztűl a költő kebel; ~Akkor is ha
3689  2|              ha újat mond, ér szívhez a dal,~Csak hogyha azt, mi
3690  2|            vágyainkkal áthat,~Mosolyt a kedvnek, búnak könnyt ha
3691  3|                Verseghy ~Egének áldza a tavasz~Virága illatát,~Csak
3692  3|               dalom ne zengje-é tehát~A nagyszerű tavaszt?~Mely
3693  3|          Élnem vagy halnom egy,~Amott a kő~Felettem: itt rideg,~
3694  3|            azt! ~Keservem árja hozza,~A dalt szüm éjjelén;~E dal,
3695  3|              Haragszol - óh, ne tedd!~A nap kegyessen ád~Körének
3696  3|            életünkre új édent deríte,~A szép remény ez, és emlékezet! ~
3697  3|               és emlékezet! ~VI ~Győz a borús téren rabokat letiporva
3698  3|               téren rabokat letiporva a zsarnok!~Átkozzák ezeren,
3699  3|              Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg:~Fegyvered
3700  3|               ellent~Téged imádva, ha a lánciban égre talál~ ~
3701  3|               százszor jobban imádnám~A természetet,~Ő ha hintne
3702  3|           Lőrincz ~Ha mord borúba fúl a nap~Lehúnyva gyász egén;~
3703  3|               gyönyör~Vidító éneke,~S a hervadó világi kör,~Gyászolva
3704  3|               elveszett tavasz felett~A néma sírokon! ~A föld tavassza
3705  3|               felett~A néma sírokon! ~A föld tavassza visszatér,~
3706  3|              Keservem árja hullt reá,~A sír virága az.~ ~
3707  3|                                       A dalnok jutalma~A dalnok
3708  3|                      A dalnok jutalma~A dalnok énekel~Szívrázó hangokat,~
3709  3|       hangokon~Egy elveszett hazát,~S a jog szent mezején,~A büszke
3710  3|                S a jog szent mezején,~A büszke daliát. ~A jog szent
3711  3|            mezején,~A büszke daliát. ~A jog szent mezején,~Hol síri
3712  3|                Hol síri csend ural;~S a por egy őskori~Nagy óriást
3713  3|             érzte kér: ~S körültekint a nép~Zajongó táborán:~Rideg
3714  3|             ha jő szerelmeért~Esengve a vitéz:~Busongva nem felel,~
3715  3|           derűl;~Melynek villámlatán,~A jégkebel hevűl. ~S e nézte
3716  3|            Csatás mezők felé;~E nézte a vitézt~Hadistenné tevé. ~
3717  3|             tevé. ~S ha egyesültenek,~A hont kimenteni,~Hol így
3718  3|               hont kimenteni,~Hol így a fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~
3719  3|               Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok arca ím~Dicső sugárban
3720  3|                                       A pár szem~Igy - - - - kék
3721  3|             vidítja őt,~Imádva hálaul~A hű vezérelőt! ~Utam borújain~
3722  3|               kis hajónk,~Ha már vesz a remény:~Leárbocoltatik~Az
3723  3|          tengerén. ~Ború között tűnik~A part kék szinbe fel,~S a
3724  3|              A part kék szinbe fel,~S a dőre szíveken~Ujúlt reményre
3725  3|        tengeren~Partot kerestem én,~S a partot ég szemed~Körébe
3726  3|           sugárzata~Egekbe van nekik;~A kék egekbe: szent~S dicső
3727  3|                          Kék szem~Kék a hűség öltözete,~Azért kísér
3728  3|            tekintete.~Gr. Majdáth J. ~A tar világ sötét kerűletén~
3729  3|            akkor én szemébe nézdelek,~A szem mosolyg, mosolyg dicső
3730  3|                                       A költő álma~Wenn ich immer
3731  3|              Hamvába gyászolón,~Üvölt a fergeteg~Zajong iszonytatón. ~
3732  3|               sújt,~Hasítva bérceket,~A borzadás egész~Világkört
3733  3|           egész~Világkört eltemet. ~S a dalnok álmodik,~Dicső egekbe
3734  3|            éltető sugár! ~Csatára kél a hős,~Vitézi nemzedék,~S
3735  3|               hős,~Vitézi nemzedék,~S a jog szent mezején~Dicsőn
3736  3|              Im ébred és dicsőn~Virúl a róna már!~Ezernyi illatot~
3737  3|             róna már!~Ezernyi illatot~A rózsa keble tár! ~De szíve
3738  3|            Kedvesse nem viraszt,~Ború a szent honon! ~Oh éj repűlj!
3739  3|             nyugalmat ott találjak én~A bús enyészeten.~ ~
3740  3|             nap~Ég sugára, és ha kél:~A tavasz virágzatába~Fúl a
3741  3|              A tavasz virágzatába~Fúl a néma, puszta tél. ~Ám hevén
3742  3|          Harmatáúl nem talált. ~Ő adá a percnyi élvet,~Áldja érte
3743  3|                    Változás~Tél üvölt a föld határin,~És ropogva
3744  3|               határin,~És ropogva zúg a jég,~Gyászba hanvad a virágkor,~
3745  3|             zúg a jég,~Gyászba hanvad a virágkor,~Míg lesír a néma
3746  3|          hanvad a virágkor,~Míg lesír a néma ég! ~Füstölögve kis
3747  3|             Állnak zsupos fedeli,~Míg a csendet átsuhogják~A fonóház
3748  3|              Míg a csendet átsuhogják~A fonóház éneki. ~Bévonul
3749  3|               fonóház éneki. ~Bévonul a bús vadonnak~Téli lakra
3750  3|             pásztora,~S ablakomra néz a szőke~Pásztor lányka ablaka. ~
3751  3|          ablaka. ~S hogyha zúg, üvölt a róna,~És a lányka búban
3752  3|          hogyha zúg, üvölt a róna,~És a lányka búban ül.~Jő e lángoló
3753  3|               varázs vagy,~Elbüvölted a telet,~És falunkra szent
3754  3|               mint tavasszát~Zengi át a fülmile,~Úgy e lant is egy
3755  3|      Reggelenként ablakomba~Látva még a fagy virányt,~S keblem ég,
3756  3|              ég, dicső szemedbe~Lelve a tavasz korányt!" ~,,A tavasz
3757  3|           Lelve a tavasz korányt!" ~,,A tavasz jön, Isten áldjon!~
3758  3|               jó legény!~Nyájam őrzni a Bakonynak~Rengeteg bús erdején." ~
3759  3|          Gyász ül ablakom felett,~Ah! a lányka kék szemébe~Fény
3760  3|          elveszett! ~Kint azért virúl a róna,~Mert tavassza megjöve,~
3761  3|             És szemében ott sugárzik,~A tavasznak kelleme. ~Óh,
3762  3|                      Szép, szebb~Szép a kőszobor leányka,~Ha feléje
3763  3|             nekem. ~S im érzem, érzem a halál kegyessebb~Leányka,
3764  3|            ölében érzem, el nem oltja~A síri éj, forró szerelmemet.~ ~
3765  3|                             Csere~Jár a pásztor andalogva,~Jár danolva
3766  3|               Mig rebegve visszazengi~A vadon bús énekét. ~S jő
3767  3|               vadon bús énekét. ~S jő a tévedett juhocska,~És ijedve
3768  3|                                       A koszorútlan koszorús~Kit
3769  3|              Ond, vitézi tetteit. ~És a lányka Ond fejérc~Zöld füzérbe
3770  3|             elejtett pályabért. ~Most a lányka végig érve~Géjza
3771  3|            Bámul ezredek agg órjássa, a törpe utókor,~Sírköveid
3772  3|               gyásza deríti~Föl, csak a korcs maradék disztelen
3773  3|                                       A hit szavai hozzá~Hit ~Hittem,
3774  3|      csillagában~Vad tengeren hajózva a merész,~Míg életének egy
3775  3|         gyanítta: hogy hazug lehessen~A bájos ég szemed sugárain,~
3776  3|          miként kiége,~S hitetlen áll a sok hivő között.~Egy szép
3777  3|                Ez egy reményre bíztam a jövőt!~S e nagy reményért
3778  3|             Oly bóldogúl: mert hittem a Dicsőt! ~Szivembe zártam
3779  3|          többé nem kel új reményre,~S a puszta élet áll csak sírfokán. ~
3780  3|              sírfokán. ~Reményt eseng a vész letörte érzet,~S reményt
3781  3|               S reményt ragyogva, áll a börtönűr,~Míg békementő
3782  3|         békementő arculatja szállong,~A síri csendbe biztosan körűl. ~
3783  3|            csendbe biztosan körűl. ~S a népszabadság harcjelét kitűzi~
3784  3|            harcjelét kitűzi~Vérengzve a tavaszkorú remény,~Míg bajnokit
3785  3|               égbe tör, magasra száll a rény! ~S ha elvevé a végzet,
3786  3|            száll a rény! ~S ha elvevé a végzet, és haragja:~Mit
3787  3|                nem orza el határzat~S a sír ölében kél remény-egem.~ ~
3788  3|               miként szeretni nem tud~A pór tömeg, borús körűletén! -~
3789  3|         körűletén! -~Mint egy tavaszt a sorvadó virágcsa~Oly istenülve,
3790  3|           érzeményim~Agg cser gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva
3791  3|         lefosztva ágitól körültekinti~A nagyszerű borús enyészetet. ~
3792  3|              az, ki sírvederben bírja~A hajdan úgy imádott hamvakat!~
3793  3|        reményl e földi szenvedésen,~S a kedves szellem lengi még
3794  3|           jövő tavaszban,~S imái közt a síron is örűl! ~Ah, ám nékem
3795  3|             ég el mit szerettem én,~S a megcsalott szív érzi csak
3796  3|              remény~Ah, én is izlelém a szent tavaszt!~Dicső szemed
3797  3|         ragyogja már~Körül borúimat. ~A sír ölében gyász ural:~Halál
3798  3|              ölében gyász ural:~Halál a sírteren,~És nézd Leányka!
3799  3|           öntnek édes illatú gyönyört~A rózsa kor dicső virági már,~
3800  3|           feletti gyászfüzért talál. ~A néma völgynek édes éneke~
3801  3|             képzetem! ~Imádtam egykor a dicső eget!~Sugára éltet,
3802  3|             éltet, és gyönyört adott,~A szép tavasz virágin életem~
3803  3|             Ki nyöghetém keservem, és a bérc~Megértve vélem együttérezé,~
3804  3|           Szemem keserve kinos árjait~A rózsa báj ölébe öntheté. ~
3805  3|              öntheté. ~S ha földerűlt a nap, kiszivta azt~Vigaszául
3806  3|           veszve mindez, éltem útjain~A messze légbe hangzik el
3807  3|          vesztegel,~Porában élve csak a képzelet,~S egy elrabolt
3808  3|         elrabolt üdv puszta romterén:~A gyász hever, e por világ
3809  3|          világ felett! ~Veszett-e hát a szebb korú tavasz?~S a rózsa
3810  3|            hát a szebb korú tavasz?~S a rózsa kornak édes álmai,~
3811  3|               hull-e már örökre az,~S a dőre föld kecses virágzati? ~
3812  3|               imák rezegnek végig-el,~A buzgó ajkakon! ~Csak azt
3813  3|           csattogánynak éneke:~Ha zúg a fergeteg. ~II ~És midőn
3814  3|               Ha táncsorok tolonganak~A népes termeken,~És az örömnek
3815  3|          végig kebleken. ~Ha látom őt a táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~
3816  3|            látom őt a táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~Mely reptiben
3817  3|       tavaszzephirt:~Mely reptiben ád a virág~Sorvadt keblének írt: ~
3818  3|          hagyja bánatát,~És bánatában a világ~Múlt paradicsomát. ~
3819  3|                                       A visszhang~Esengve fordulsz
3820  3|          Egésszét értené, ~Szűm akkor a vadon~Bércéhez esdekel,~
3821  3|                  Szeret" repűl felém,~A kába hang, s enyész,~Ah,
3822  3|               talál" -~"Talál!" kiált a bérc~Kinom sóhajinál. ~E
3823  3|           lesujtva átkait,~Borúba fúl a néma láthatár,~S a tar mezők
3824  3|         Borúba fúl a néma láthatár,~S a tar mezők lesorvadott körén:~
3825  3|         lesorvadott körén:~Körülrepűl a sárguló halál! ~S borzalmiban
3826  3|         borzalmiban zajos imát kiván,~A föld üvöltve zúgja azt felé,~
3827  3|                Verseghy ~Egének áldza a tavasz~Virága illatát,~Csak
3828  3|               dalom ne zengje-é tehát~A nagyszerű tavaszt?~Mely
3829  3|          Élnem vagy halnom egy,~Amott a kő~Felettem: itt rideg,~
3830  3|            azt! ~Keservem árja hozza,~A dalt szüm éjjelén;~E dal,
3831  3|              Haragszol - óh, ne tedd!~A nap kegyessen ád~Körének
3832  3|            életünkre új édent deríte,~A szép remény ez, és emlékezet! ~
3833  3|               és emlékezet! ~VI ~Győz a borús téren rabokat letiporva
3834  3|               téren rabokat letiporva a zsarnok!~Átkozzák ezeren,
3835  3|              Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg:~Fegyvered
3836  3|               ellent~Téged imádva, ha a lánciban égre talál~ ~
3837  3|               százszor jobban imádnám~A természetet,~Ő ha hintne
3838  3|           Lőrincz ~Ha mord borúba fúl a nap~Lehúnyva gyász egén;~
3839  3|               gyönyör~Vidító éneke,~S a hervadó világi kör,~Gyászolva
3840  3|               elveszett tavasz felett~A néma sírokon! ~A föld tavassza
3841  3|               felett~A néma sírokon! ~A föld tavassza visszatér,~
3842  3|              Keservem árja hullt reá,~A sír virága az.~ ~
3843  3|                                       A dalnok jutalma~A dalnok
3844  3|                      A dalnok jutalma~A dalnok énekel~Szívrázó hangokat,~
3845  3|       hangokon~Egy elveszett hazát,~S a jog szent mezején,~A büszke
3846  3|                S a jog szent mezején,~A büszke daliát. ~A jog szent
3847  3|            mezején,~A büszke daliát. ~A jog szent mezején,~Hol síri
3848  3|                Hol síri csend ural;~S a por egy őskori~Nagy óriást
3849  3|             érzte kér: ~S körültekint a nép~Zajongó táborán:~Rideg
3850  3|             ha jő szerelmeért~Esengve a vitéz:~Busongva nem felel,~
3851  3|           derűl;~Melynek villámlatán,~A jégkebel hevűl. ~S e nézte
3852  3|            Csatás mezők felé;~E nézte a vitézt~Hadistenné tevé. ~
3853  3|             tevé. ~S ha egyesültenek,~A hont kimenteni,~Hol így
3854  3|               hont kimenteni,~Hol így a fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~
3855  3|               Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok arca ím~Dicső sugárban
3856  3|                                       A pár szem~Igy - - - - kék
3857  3|             vidítja őt,~Imádva hálaul~A hű vezérelőt! ~Utam borújain~
3858  3|               kis hajónk,~Ha már vesz a remény:~Leárbocoltatik~Az
3859  3|          tengerén. ~Ború között tűnik~A part kék szinbe fel,~S a
3860  3|              A part kék szinbe fel,~S a dőre szíveken~Ujúlt reményre
3861  3|        tengeren~Partot kerestem én,~S a partot ég szemed~Körébe
3862  3|           sugárzata~Egekbe van nekik;~A kék egekbe: szent~S dicső
3863  3|                          Kék szem~Kék a hűség öltözete,~Azért kísér
3864  3|            tekintete.~Gr. Majdáth J. ~A tar világ sötét kerűletén~
3865  3|            akkor én szemébe nézdelek,~A szem mosolyg, mosolyg dicső
3866  3|                                       A költő álma~Wenn ich immer
3867  3|              Hamvába gyászolón,~Üvölt a fergeteg~Zajong iszonytatón. ~
3868  3|               sújt,~Hasítva bérceket,~A borzadás egész~Világkört
3869  3|           egész~Világkört eltemet. ~S a dalnok álmodik,~Dicső egekbe
3870  3|            éltető sugár! ~Csatára kél a hős,~Vitézi nemzedék,~S
3871  3|               hős,~Vitézi nemzedék,~S a jog szent mezején~Dicsőn
3872  3|              Im ébred és dicsőn~Virúl a róna már!~Ezernyi illatot~
3873  3|             róna már!~Ezernyi illatot~A rózsa keble tár! ~De szíve
3874  3|            Kedvesse nem viraszt,~Ború a szent honon! ~Oh éj repűlj!
3875  3|             nyugalmat ott találjak én~A bús enyészeten.~ ~
3876  3|             nap~Ég sugára, és ha kél:~A tavasz virágzatába~Fúl a
3877  3|              A tavasz virágzatába~Fúl a néma, puszta tél. ~Ám hevén
3878  3|          Harmatáúl nem talált. ~Ő adá a percnyi élvet,~Áldja érte
3879  3|                    Változás~Tél üvölt a föld határin,~És ropogva
3880  3|               határin,~És ropogva zúg a jég,~Gyászba hanvad a virágkor,~
3881  3|             zúg a jég,~Gyászba hanvad a virágkor,~Míg lesír a néma
3882  3|          hanvad a virágkor,~Míg lesír a néma ég! ~Füstölögve kis
3883  3|             Állnak zsupos fedeli,~Míg a csendet átsuhogják~A fonóház
3884  3|              Míg a csendet átsuhogják~A fonóház éneki. ~Bévonul
3885  3|               fonóház éneki. ~Bévonul a bús vadonnak~Téli lakra
3886  3|             pásztora,~S ablakomra néz a szőke~Pásztor lányka ablaka. ~
3887  3|          ablaka. ~S hogyha zúg, üvölt a róna,~És a lányka búban
3888  3|          hogyha zúg, üvölt a róna,~És a lányka búban ül.~Jő e lángoló
3889  3|               varázs vagy,~Elbüvölted a telet,~És falunkra szent
3890  3|               mint tavasszát~Zengi át a fülmile,~Úgy e lant is egy
3891  3|      Reggelenként ablakomba~Látva még a fagy virányt,~S keblem ég,
3892  3|              ég, dicső szemedbe~Lelve a tavasz korányt!" ~,,A tavasz
3893  3|           Lelve a tavasz korányt!" ~,,A tavasz jön, Isten áldjon!~
3894  3|               jó legény!~Nyájam őrzni a Bakonynak~Rengeteg bús erdején." ~
3895  3|          Gyász ül ablakom felett,~Ah! a lányka kék szemébe~Fény
3896  3|          elveszett! ~Kint azért virúl a róna,~Mert tavassza megjöve,~
3897  3|             És szemében ott sugárzik,~A tavasznak kelleme. ~Óh,
3898  3|                      Szép, szebb~Szép a kőszobor leányka,~Ha feléje
3899  3|             nekem. ~S im érzem, érzem a halál kegyessebb~Leányka,
3900  3|            ölében érzem, el nem oltja~A síri éj, forró szerelmemet.~ ~
3901  3|                             Csere~Jár a pásztor andalogva,~Jár danolva
3902  3|               Mig rebegve visszazengi~A vadon bús énekét. ~S jő
3903  3|               vadon bús énekét. ~S jő a tévedett juhocska,~És ijedve
3904  3|                                       A koszorútlan koszorús~Kit
3905  3|              Ond, vitézi tetteit. ~És a lányka Ond fejérc~Zöld füzérbe
3906  3|             elejtett pályabért. ~Most a lányka végig érve~Géjza
3907  3|            Bámul ezredek agg órjássa, a törpe utókor,~Sírköveid
3908  3|               gyásza deríti~Föl, csak a korcs maradék disztelen
3909  3|                                       A hit szavai hozzá~Hit ~Hittem,
3910  3|      csillagában~Vad tengeren hajózva a merész,~Míg életének egy
3911  3|         gyanítta: hogy hazug lehessen~A bájos ég szemed sugárain,~
3912  3|          miként kiége,~S hitetlen áll a sok hivő között.~Egy szép
3913  3|                Ez egy reményre bíztam a jövőt!~S e nagy reményért
3914  3|             Oly bóldogúl: mert hittem a Dicsőt! ~Szivembe zártam
3915  3|          többé nem kel új reményre,~S a puszta élet áll csak sírfokán. ~
3916  3|              sírfokán. ~Reményt eseng a vész letörte érzet,~S reményt
3917  3|               S reményt ragyogva, áll a börtönűr,~Míg békementő
3918  3|         békementő arculatja szállong,~A síri csendbe biztosan körűl. ~
3919  3|            csendbe biztosan körűl. ~S a népszabadság harcjelét kitűzi~
3920  3|            harcjelét kitűzi~Vérengzve a tavaszkorú remény,~Míg bajnokit
3921  3|               égbe tör, magasra száll a rény! ~S ha elvevé a végzet,
3922  3|            száll a rény! ~S ha elvevé a végzet, és haragja:~Mit
3923  3|                nem orza el határzat~S a sír ölében kél remény-egem.~ ~
3924  3|               miként szeretni nem tud~A pór tömeg, borús körűletén! -~
3925  3|         körűletén! -~Mint egy tavaszt a sorvadó virágcsa~Oly istenülve,
3926  3|           érzeményim~Agg cser gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva
3927  3|         lefosztva ágitól körültekinti~A nagyszerű borús enyészetet. ~
3928  3|              az, ki sírvederben bírja~A hajdan úgy imádott hamvakat!~
3929  3|        reményl e földi szenvedésen,~S a kedves szellem lengi még
3930  3|           jövő tavaszban,~S imái közt a síron is örűl! ~Ah, ám nékem
3931  3|             ég el mit szerettem én,~S a megcsalott szív érzi csak
3932  3|              remény~Ah, én is izlelém a szent tavaszt!~Dicső szemed
3933  3|         ragyogja már~Körül borúimat. ~A sír ölében gyász ural:~Halál
3934  3|              ölében gyász ural:~Halál a sírteren,~És nézd Leányka!
3935  3|           öntnek édes illatú gyönyört~A rózsa kor dicső virági már,~
3936  3|           feletti gyászfüzért talál. ~A néma völgynek édes éneke~
3937  3|             képzetem! ~Imádtam egykor a dicső eget!~Sugára éltet,
3938  3|             éltet, és gyönyört adott,~A szép tavasz virágin életem~
3939  3|             Ki nyöghetém keservem, és a bérc~Megértve vélem együttérezé,~
3940  3|           Szemem keserve kinos árjait~A rózsa báj ölébe öntheté. ~
3941  3|              öntheté. ~S ha földerűlt a nap, kiszivta azt~Vigaszául
3942  3|           veszve mindez, éltem útjain~A messze légbe hangzik el
3943  3|          vesztegel,~Porában élve csak a képzelet,~S egy elrabolt
3944  3|         elrabolt üdv puszta romterén:~A gyász hever, e por világ
3945  3|          világ felett! ~Veszett-e hát a szebb korú tavasz?~S a rózsa
3946  3|            hát a szebb korú tavasz?~S a rózsa kornak édes álmai,~
3947  3|               hull-e már örökre az,~S a dőre föld kecses virágzati? ~
3948  3|               imák rezegnek végig-el,~A buzgó ajkakon! ~Csak azt
3949  3|           csattogánynak éneke:~Ha zúg a fergeteg. ~II ~És midőn
3950  3|               Ha táncsorok tolonganak~A népes termeken,~És az örömnek
3951  3|          végig kebleken. ~Ha látom őt a táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~
3952  3|            látom őt a táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~Mely reptiben
3953  3|       tavaszzephirt:~Mely reptiben ád a virág~Sorvadt keblének írt: ~
3954  3|          hagyja bánatát,~És bánatában a világ~Múlt paradicsomát. ~
3955  3|                                       A visszhang~Esengve fordulsz
3956  3|          Egésszét értené, ~Szűm akkor a vadon~Bércéhez esdekel,~
3957  3|                  Szeret" repűl felém,~A kába hang, s enyész,~Ah,
3958  3|               talál" -~"Talál!" kiált a bérc~Kinom sóhajinál. ~E
3959  3|           lesujtva átkait,~Borúba fúl a néma láthatár,~S a tar mezők
3960  3|         Borúba fúl a néma láthatár,~S a tar mezők lesorvadott körén:~
3961  3|         lesorvadott körén:~Körülrepűl a sárguló halál! ~S borzalmiban
3962  3|         borzalmiban zajos imát kiván,~A föld üvöltve zúgja azt felé,~
3963  3|           napja elborúl~Ah, ám nekünk a hajnal éke többé~Dicső mosolyban
3964  3|            játszi kedvben lejtesz ott a bükknek~Bájillatú borongó
3965  3|              könnyben dalja bánatára,~A legdicsőebb áldzatot hozod. ~
3966  3|              hajadra - sír virága az!~A dalnok élte sorvad e virágon,~
3967  3|               örökre boldogúl,~Szivén a béke szent halotti csende,~
3968  3|               szent halotti csende,~S a sírlepelbe kínja elvonúl! ~
3969  3|           elvonúl! ~Ha sír fokára néz a hold sápadtan,~Könnyed remegve
3970  3|                   Hattyúdal~Rabláncok a földi szenvedések,~Melyeket
3971  3|            szenvedések,~Melyeket csak a halál szakaszt,~Rózsaszálak
3972  3|           halál szakaszt,~Rózsaszálak a gyönyörűségek,~Melyeket
3973  3|           jobba távozom;~Hol megtörik a sors nehéz dagálya,~Hol
3974  3|               ír. ~Hol elhagyatva zúg a messze légbe~Letört szivemnek
3975  3|      reményink lámpaként ragyognak,~S a lámpa fénye csak halálra
3976  3|           világ határ!~Amott sugárzik a remény világa,~Ott engemet
3977  3|               hingelehnt.~Matthisson ~A bérctetőbe, vad romok között,~
3978  3|             romok között,~Sötéten áll a zárda tornya még,~Harangtalan,
3979  3|             csarnokit késértes éjeken~A vércse félve repdesi körűl. ~
3980  3|            végig sohajtja néma öbleit~A mult időnek síri szelleme,~
3981  3|       üvöltnek éjeken,~Keblekbe nincs a sírra egy sohaj;~Sehol sem
3982  3|         repkény gyászos zöldje azt,~S a porkebel, mely üdvöt itt
3983  3|           Kiholt az éji kardal éneke,~A néma csendű síri csarnokon,~
3984  3|              csendű síri csarnokon,~S a vércse vijjong, zúg az éji
3985  3|               az éji rém~Helyette ott a csonka tornyokon. ~S ha
3986  3|       tornyokon. ~S ha sirlepelbe néz a holdvilág,~Ezüst szegélyű
3987  3|              rideg tűz ég ki hirtelen~A néma sír örök borújain. ~
3988  3|           enyhűlést néma bánatok~Csak a remény sugáriban talált. ~
3989  3|             oly nehéz tüzén~Elátkozák a földi érzeményt. ~Kik bíztak
3990  3|         bánatokban esdve könnyeket,~S a külvilág nehéz fagyába,
3991  3|             remény-eget,~Lesujtva ott a földi láncokat~Mosolygva
3992  3|           Mosolygva sírkövök borúiból~A felvilági dőre átkokat. ~
3993  3|              ott dicső, azúr sugárain~A szenvedésre üdvsugárt talál.~ ~
3994  3|                                       A rab költő~A derék nem fél
3995  3|                           A rab költő~A derék nem fél az idők mohától,~
3996  3|              nem fél az idők mohától,~A koporsóból kitör és eget
3997  3|      Berzsenyi ~Borongva csendben áll~A várfenéki űr,~Álmatlan éjjelén~
3998  3|              él,~S kihólt szivébe még~A hon imája kél. ~Körötte
3999  3|               csend,~Fölötte vígalom,~A kényúr terme áll~Az elnyomott
4000  3|          szent ügyét~Oly büszke, mint a sas,~És honja gyászhelyén~