Rész

   1  0|             A virágok mind kihalnak,~S múlt idők emlékeűl csak~
   2  0|        lányszűt, az sírt virasztva. ~S a tavasznak halvány képe~
   3  0|             De hátha meg nem értene,~S tanít szeretni bár,~Még
   4  0|          azokat,~Úgy engem is megért~S hervadni látom estve majd~
   5  0|              adj sugárt, hogy éljek,~S neked virágként illatot,~
   6  0|               hogy szépítni képtelen~S bájaidnak tengerében elmerül~
   7  0|          volt tán, leányka, kebleden~S attól hervad a virág oly
   8  0|            vagy,~Tanulnod tőle kell,~S az illatát csupán~Éltével
   9  0|       Lankadni készted~A vágyó kart.~S ki nem hajoltál~Meg bú miatt,~
  10  0|              a világot,~Örvénye nyel s nem ad ki boldogságot. ~
  11  0|    szivárvány~Gyanánt reményi égtek.~S szent hittel olyan megnyugodva
  12  0|             szóla:~Hisz jó az Isten, s ő vezet bucsúra. ~Ah, e
  13  0|               neked virágot tükröz. ~S tükrözzön végig, - szín
  14  0|              tükrözzön végig, - szín s illatja ez~Lelkünknek, melyet
  15  0|              csapásai nem érék~Virág s léleknek e legszebbik ékét. - ~
  16  0|       léleknek e legszebbik ékét. - ~S ha egykor sír borúl is majd
  17  0|          Hallgattuk a pacsirta dalát~S midőn eltűnt felhők megett,~
  18  0|            szívre nem jő két tavasz,~S számomra benned, oh leányka,~
  19  0|              veszve az,~Ha feledél. ~S ha mondok is dalt, őszi
  20  0|      Testvérek közt játszi csendben,~S ajkadon olvadjon össze~Hit,
  21  0|              szívedbe. ~És ha tükröd s szűd dacára még~Nem tudod,
  22  0|   gyöngédszívű anyától,~Áldást hinte s könnyeket fejemre~Ah, de
  23  0|            minden szülőre,~Gondolám, s ha fénnyel visszatérek,~
  24  0|             jóbarátnak,~Ez magasztal s könnyeim elálltak. ~Válnom
  25  0|          kéne, kedves lányka, tőled,~S nem vigasztal pályád ragyogása,~
  26  0|            meglellek téged is, lány,~S majd öled lesz e kebelnek
  27  0|              üdv után a szenvedő... ~S úgy lett, mit üdvének nevez~
  28  0|            Üdvéért lenne ily sugár. ~S mi még előtte rémül állt,~
  29  0|             enyhül többé tőle bánat,~S ki nem sír, az vigaszt se
  30  0|          Mely összekötné még velem. ~S hol vígaszt minden szív
  31  0|          akként tolonganak,~Mint nap s föld közt gyászfellegi az
  32  0|              gyászfellegi az éjnek, ~S táplálják a vak szörnyet
  33  0|     útitársamul,~Hogy álmodjam rólad s elmult napokról.~ ~
  34  0|          csillagod~Is alig ismerem. ~S ha egy-egy csillagot~Látok,
  35  0|          nem-é~Volt az, nő, a tied; ~S rólad, ki egykoron~Égő napom
  36  0|          halálra~Az egész világnak - s oh jaj, oh jaj!~Mégis úgy
  37  0|             ára a pirosság,~Arcodon, s mely környez, az igézet. - ~
  38  0|              szívod a napnak sugárát~S ifjú lelked a jövőbe nem
  39  0|             van mindkettőnk szívében~S egymástól takarjuk kímélettel,~
  40  0|             élni-halni int a végzet,~S játszom és enyelgek, mint
  41  0|       szerelmed csak csillámot adhat~S én mégis követlek, lányka,
  42  0|           alattam, dördűl a tűzakna,~S intő szózatának a fülem
  43  0|      végigzeng, mint túlföldi ének. ~S míg minden ember itt egy-egy
  44  0|         mosolyghat, te tanítod őtet,~S egy nyáréji álom, hogy szívemben
  45  0|              nap utószor még megállt~S betölte mindent oly szelíd
  46  0|      Együttérzés borúlata fog el - -~S a néma gondolatra, mely
  47  0|              rejt még néked e kebel!~S miért választanád a más
  48  0|              éltemhez más nem kötöz.~S ha meghalhatnék véled -
  49  0|           hisz akkor~Halál lesz élni s élet a halál -,~De ismét
  50  0|             be ezt az ablakot, lány,~S ne nézz az égre, írigy az
  51  0|            ne nézz az égre, írigy az s megöl,~Ha látja, hogy szemedben
  52  0|        mintha intne onnan~Jól ismert s mégis túlvilági kéz.~Ajkad
  53  0|          percet éljük hát magunknak,~S az őszi est velünk mosolyg,
  54  0|           csillámlik a deres mezőség~S itt-ott feledve még egy
  55  0|            ily virágszál. ~Ellebben, s megmarad az árva élet,~Óh
  56  0|              űzve szállanak a darvak~S bizton regélnek már az új
  57  0|         szivárvány futva fut előlünk~S deres füvet hagy csak bús
  58  0|          szálakat nem vonja földünk,~S ki tudja, merre, újra ellebegnek. - ~
  59  0|                Mindezt együtt érzénk~S jártunk szerte-szét,~Némán -
  60  0|       helyettünk~A bús est beszélt. ~S hogyha néha-néha~Volt is
  61  0|          érzők,~Sírok közt vagyunk. ~S féltünk felrettentni~A halottakat.~
  62  0|         kivántam,~Míg boldog valék, ~S most, hogy a halálvágy~Szűmből
  63  0|            vigadtam, amíg szenvedél,~S nem jött el, hogy megintsen,
  64  0|              még az eltarolt mezőket~S bútól hervadjak lassanként
  65  0|           síron, mint a kis virágon,~S a fejfáról madárka énekelget,~
  66  0|      isteneknek gondjuk nincs reája,~S ha egy ember vesz, egy virág
  67  0|           ház!~Jól ismerélek egykor, s most miért~Egész valódnak
  68  0|          tanyát,~Elszállt a szellem, s hullájára a~Természet dobta
  69  0|              a visszhang dalra dalt,~S nekem nem mondja senki,
  70  0|              e gyász is, hogy közös,~S fonnyadt lombod közt a szél
  71  0|       álmában is szebb valóra kelt. ~S midőn tavasszal feljössz
  72  0|                De a hó könnyen olvad s mély a sír,~Óh türelem,
  73  0|            az emlékünkben él csupán,~S még jobb a holt, mert nem
  74  0|    Megnépesül szent képekkel szobám,~S szivemben is egy fagyvirág
  75  0|             terem. ~De csak feltűnni s télre válni újra,~Hogy veszte
  76  0|        zordonan. ~Fél lelke tul van, s hogyha földi kínok~Emésztik,
  77  0|            onnan hoz szelíd vigaszt,~S felettem is szép Lujza drága
  78  0|            hosszú bánat csendes lesz s szelíd -~Szelíd, mint éj,
  79  0|             bimbót létre nem derít. ~S ha zeng dalom, mint sírőrző
  80  0|              hölgyre púha gyep való,~S virágok, e kis földi csillagocskák~
  81  0|         felette, hogyha néma lettem,~S mosolygni fog, mint egykor
  82  0|        sírvidék is, ahová temettem. ~S ha majd lenéz a csillagok
  83  0|              nevét.~Ti ismerétek őt, s él lelketekben,~Míg az utóvilágnak
  84  0|            virága,~Isten megkedvelé, s letépte, hogy~Gyönyörködtesse
  85  0|          lény voltál, mint az ember,~S ép azért nem voltál tán
  86  0|            más néz mosolygó szemmel,~S végre elriasztott hitvány
  87  0|              törpeségök. ~Dal, virág s az élet mind szebb gondolatban,~
  88  0|        közösen ormán, jőjj, leányka,~S szent lesz könnyünk, mely
  89  0|            mely együtt foly ki ott, ~S ha nő virág, mi majd megismerendjük,~
  90  0|       megosztott fájdalmunk felett. ~S szent lesz szivünknek ez
  91  0|           csók az, melyet tőle kap. ~S ha szűm halottjai közt angyalul
  92  0|             fognak, jól tudom, neked~S elégedett ha léssz te is
  93  0|              költőd ismét én vagyok,~S örök dicsőség lenne minden
  94  0|            száz új tárgy lép elődbe,~S emlékem elhalványul közte
  95  0|             Ah, adj kezet e frigyre,~S szelíd mosoly váltandja
  96  0|         megjelen,~Tündér fátyol lepi s nekünk~Még fáj, de fáj oly
  97  0|             fáj, de fáj oly édesen. ~S ha majd felőlem is beszél~
  98  0|          amit ölel kezem. ~Hagyj el, s álmod lesz rózsaszál,~És
  99  0|         eladó, mit a világ bír adni,~S a köznapiság mocskába tapad,~
 100  0|             kéjből csak elaljasodása~S a jóllakásnak undora marad. ~
 101  0|           elérésénél nincs küzdelem,~S nem bír lelkem gondolni
 102  0|            boldogítál, drága lányka,~S tisztán maradtál, hála Istenem! ~
 103  0|           megszentelt alakod kisér. ~S ki nem lelek kéjt már a
 104  0|            Oly jól esett e képzelet,~S mégis, mégis, ha lenne ígyen,~
 105  0|              nem hódol neked~Minden, s ha hódol, szinte úgy fáj,~
 106  0|       csillagit, föld gyomra kincsét~S kivánnám, hogy szívem nekűl~
 107  0|     illemének~Kínpadján nyög szivünk s azt tisztelik~Örömek, kínok,
 108  0|            szó szűnkbe ne vezessen. ~S ha gladiátorként majd elbukunk,~
 109  0|             a szél vad viharrá éled,~S rettegj, rettegj szörnyű
 110  0|             lesz, mélye az enyészet.~S rettegj, rettegj szörnyű
 111  0|           majd a vad oroszlán ébred,~S rettegj, rettegj szörnyű
 112  0|           esküvéd akkor szerelmedet,~S a hajfürt gúnyjelül volt,
 113  0|          könnyeket áldozni úgyse jár~S porladjon fürtöm is az édes
 114  0|            akkoron te is virágfüzért~S mondád, minden szirom rejt
 115  0|           álmomból maradt.~Megtartom s gyógyulok rá nézve, hogyha
 116  0|            álkönny közt mutatni bút,~S egy cseppből végre is -
 117  0|              Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed,~Hogy néked az
 118  0|            egykor őszintén, leányka,~S bár Isten rendelé, hogy
 119  0|           csak tetszelkedést,~Közted s szíved közt hízelgő had
 120  0|             Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott~E had, szived
 121  0|          Részegítve jár az áldomás, ~S hogy szivünknek jajját átkiáltsuk,~
 122  0|         fényeden,~Betöltéd a földet, s ámulattal~Új ragyogványt
 123  0|            mindenen. ~Érezém a rózsa s méh szerelmét,~Érzém, árván,
 124  0|             szent lánca a mindenség,~S benne mink is egy kicsinyke
 125  0|              felélteti. ~Nap szemed, s ha részvét harmatárja~Nem
 126  0|             hull rája, e kebel elég,~S e neked nyíló érzésvilágot~
 127  0|              bérc így felel enyelgve~S felüdíti lankadt lelkemet. ~
 128  0|              titkát a leánykebelnek,~S szebb jövőmet jósszó hirdeti? ~
 129  0|      elrejted, megöl;~Ily sebem van, s hogyha rejtenem kell,~Meghalok,
 130  0|             mert mint lassu méreg~Bú s remény közt a kétség megöl,~
 131  0|              aki tornyosúló~Felleget s partot kétkedve vár. ~Mért
 132  0|       Ismerém lelked fehér zománcát,~S hajnal arcod pirja rajta,
 133  0|            lány,~Boldogság hajnalja, s mégis a szív~Nyúgalmának
 134  0|              ízeden újabb kecs éled,~S újat nem teremt többé az
 135  0|         varázsol?~Más tetszik, ha ez s az rajta szép,~Rajtad arc,
 136  0|         világon, ketté vált legott. ~S fájt félléte, kínzó sebében~
 137  0|       lelkedben azt most feltalálta,~S önmagának jobb felét vele. ~
 138  0|          semmi más helyt nem talál. ~S hogyha képed elhagyná e
 139  0|             mi űr maradna ott,~Isten s emberektől elhagyottan~Mint
 140  0|            Is hálásabban imádani. - ~S megtudám, hogy amit dőre
 141  0|          Áldásos erős egy istenség. ~S bár te azt gyermekkebled
 142  0|              e földnek gyarló körébe~S visszaküzd az üdv sugárihoz. ~ ~
 143  0|         óriási harc fő,~Vad sötétség s szentelt égi tűz. ~Lelkem
 144  0|             gyümölcsét híven érleli,~S bár a nyár körül már nem
 145  0|          utána romlás,~Visszarettent s mégis vonva von. ~Lám, mivé
 146  0|     házoltáron ég,~Biztosan melenget s együvé fűz~Kis körében csendes
 147  0|        Sokszor meggyötörtelek hiába,~S fájó kéjjel lestem könnyedet,~
 148  0|           rivalgunk: hordjon a manó,~S életünket áldoznók fel érte;~
 149  0|           baj,~Meghiszem, sirattad - s titkon ölt a jaj. ~Megszűkültük
 150  0|         Kedvesebb még a múló borúra,~S életünkkel gazdálkodni int.~
 151  0|             fullánk,~Mely érzést öl, s mérget gyüjtve vár,~Mindenik
 152  0|        szemed.~Megsebez, ha rám néz, s hogyha nem néz,~A naptól
 153  0|        Hévvel hullámoz még akkor is,~S hogyha nem szólsz, szólanak
 154  0|         végében is még~Távol volnék, s visszavonzanál,~Jó, hogy
 155  0|             jobbak is,~Nem bírhatlak s nem vágyom birtokodra,~Mi,
 156  0|             a lány,~Hozzám szorítom, s pörgő őrületben~Ég, föld
 157  0|          illat és zene kihal, eláll,~S a köznapi világ néz újra
 158  0|           nem több szűd bírása sem -~S menten marad mégis minden
 159  0|        fejledeznek,~Védük ifjúságod, s a világ szelének~Még nem
 160  0|           leszek már a világ árvája,~S mint Isten házában, lelkem
 161  0|               Csábít, mint te, ő is, s mint te, jó vevőt vár -~
 162  0|           könny megszámolva foly le,~S hogyha egykoron majd halni
 163  0|        vannak,~Kényelem, szabadság - s arca hiányzik csak.~ ~
 164  0|              Alóluk mécses pislogat,~S zeng esténkint fonói ének. ~
 165  0|             lány, veled jöve~Közénk, s maradt kint a hideg tél.~
 166  0|              Az élet elkísér megint,~S maradhatunk a tél fagyával. ~
 167  0|                Felserken a visszhang s figyel,~Ha ajkaidnak dalja
 168  0|              ajkaidnak dalja zendül,~S amint sír, vágyik és mosolyg,~
 169  0|             érzést önte a nagy Isten~S bár rövidke perc volt, amíg
 170  0|            is, ám méltó, ha dalt vár~S őt megénekelni a pacsirta
 171  0|         Egész világ hódolt, leányka,~S te mindenkit kigúnyolál,~
 172  0|             hitted, ez adó megillet,~S nincs senki, aki ellenáll. ~
 173  0|              meghódoltál, kis hamis,~S ez nékem olyan jól esett,
 174  0|             Sokszor valék szerelmes,~S hűségi esküvésem -~Hogy
 175  0|             Nem volt valódi csillag,~S engem sajnálj meg inkább,~
 176  0|              hullsz le szűm egéről -~S én mégis féltve féltlek.~ ~
 177  0|        Halvány rémképe még,~Intő bú- s gyűlöletre,~Míg így majdan
 178  0|         megállott~Csodálni a virágot~S útját folytatni ment? ~Úgy-é
 179  0|            tán többet érez,~Mint én, s mit keblem érzett,~Nem is
 180  0|            Hol van dal, mely megígéz~S aztán nem hangzik el?~Hol
 181  0|            ragyogással~Egy percig ég s alászáll,~Mint játszi tünemény. ~
 182  0|            útját,~Könnyezve követem,~S emléke mindörökké,~Mint
 183  0|       káromolni;~Csak egy csókért, - s Isten veled! ~Hisz nem sohajtni,
 184  0|         percünk egy tölt pohár volt,~S hogy elköszöntők a nemes
 185  0|             vártam többet, mint ami;~S te is tudád, hogy az örömnek,~
 186  0|             neked,~Már vége a szomj- s tikkadásnak,~Tovább int
 187  0|          elmulasztál!~Siess hölgy! - S most Isten veled!~ ~
 188  0|           galambok szállva szállnak,~S míg magadhoz bébocsájtod,~
 189  0|             Míg ismét tova repülnek,~S nem tudod, hogy honnan,
 190  0|         Vérző szívben kelt ki titkon~S fészkét törve messze elszállt. ~
 191  0|           csak, hagyd tovább repülni~S ne is tudd, hogy merre,
 192  0|    sejtelemnek is tért hogyha nyit. ~S hűtlen levék első rideg
 193  0|          szerelmed,~Szeretni kezdél, s új báj önte el,~Most érte
 194  0|        Leraktad ékességeid magadról,~S bámulva látom nőni bájidat,~
 195  0|             legszebb te vagy magad. ~S ha bírlak is, leányka, mindenestől,~
 196  0|              egész világa benne van,~S mégis, ha csókolsz, átkarolsz
 197  0|              elfáradva összeroskad. ~S ha már könyörgve porba hull~
 198  0|             érdemes a lány kegyére. ~S a lány szivében hogyha nincs~
 199  0|    számtalannak szörnyű pokla lesz. ~S míg egybevetve sok rossz
 200  0|         suttogásunk olykor megszakad~S álomképekkel együvé vegyűl. ~
 201  0|            kéjhalmihoz hajtom fejem,~S lélekzetem köztük felforralom,~
 202  0|             kezem,~Gyöngén kibontom, s végigjártatom ~Szép termeted
 203  0|           így, így által nem hevűl. ~S midőn tökélyök gazdag érzete~
 204  0|             igen, csókod hiányzanék,~S ezért az ég nem ád kárpótolást.~ ~
 205  0|      Közömbös csak ne légy irántam! ~S ha látom, hogy szivedben
 206  0|              hallom, a szépség kacér~S hódolatra vágyik szűntelen,~
 207  0|      szívének legott~Hogy több rabja s fénye több legyen:~Rád emlékezem,
 208  0|          Mert te e vádat megcáfolod,~S a világgal is kibékülök,~
 209  0|        Hogyha hallom: gőgös az erény~S büszkén nézi azt, ki vétkezett,~
 210  0|          Mert te e vádat megcáfolod,~S a világgal is kibékülök~
 211  0|              emlékezem, óh drága nő,~S életemre búsan gondolok. - -~
 212  0|      Körűlünk zsong az élet műhelye,~S napsúgár tölt el minden
 213  0|        szellem, felettek mely lebeg,~S kicsinységünknek fájó érzete~
 214  0|      Végignézünk a milljó csillagon,~S porszem-világunk és a végtelen~
 215  0|             bűvarázsa von:~Nem az éj s csillag az, mi megragad,~
 216  0|         szellem, mely közte tévedez,~S mint idegen s velünk mégis
 217  0|         közte tévedez,~S mint idegen s velünk mégis rokon,~A mult
 218  0|             óh, ha hallgatunk zenét,~S hullámzó árján lelkünk a
 219  0|           part előtt,~Majd vad vihar s szirtek közt hánykodó:~Nem
 220  0|       szellem, mely mélyében beszél,~S bár félig értjük meg csak
 221  0|              hangjait,~Ragad, ragad, s lelkünk örülve fél. ~De
 222  0|            szellem, mely körüllebeg,~S egy ily világot szent egységbe
 223  0|          világot szent egységbe hoz,~S mit éjfél, nyári nap, mit
 224  0|         Merengés~Hogyha küzd e lélek s összeroskadoz,~Felkel újra,
 225  0|           újra, bárha minden ellene,~S ami bút vagy élvet életünkre
 226  0|              e csatában végigéreze. ~S mert nemesebb, hogysem ott
 227  0|             marad,~Új világgá gyúrja s őrült istenül~Tesz sivár
 228  0|        reszketsz, mint félsz engemet~S vissza vágyol vinni korlátim
 229  0|             értsd meg árva lelkemet,~S hogyha verve sorstól és
 230  0|      szeretnek látni bút a boldogak,~S a hitetlen férfi élted reggelén~
 231  0|              érts, mert hogy megérts s szeress,~Kell, hogy általéld
 232  0|      részvétet nyujt, az erőt is ád,~S jobbá lesz a szív is a jónak
 233  0|         szavunk, míg aztán néma lett~S nem vettük észre, oly sok
 234  0|           Lengett körül - hallgattuk s azt hivénk,~Szívünk verése
 235  0|              szivá fel az üde leget,~S az illatos viráglehelletet. ~
 236  0|        vagyok így is, mert szeretem,~S ha megtudná, szenvedne általa."~ ~
 237  0|           csillag, égi boltra tűzve,~S epedve néznék onnan, nő,
 238  0|         valódhoz tart igényt, jogot,~S mint bányarém, nem érti
 239  0|    kincshalmokot. ~Feledtem, hogy nő s férfiú között~Nemesb viszonyt
 240  0|       mintsem, hogy üdvöt adj nekem,~S rágalmazó nyelv vegye fel
 241  0|           nem voltam hozzád érdemes,~S keblem kirablott, hangos
 242  0|         Elfelejtett tán az Isten is,~S a haláltusában megmeredt
 243  0|              lánya,~A tavasz tündére s hoz vigaszt,~Börtönömnek
 244  0|          Kebléhez szorított a halál,~S életes virágot hozva, íme,~
 245  0|            hozva, íme,~Jött a nemtő, s az te, nő, valál. ~Itten
 246  0|            kis virágim,~A szabadság- s napnak gyermeki,~Én is az
 247  0|           gyermeki,~Én is az vagyok, s együtt fogunk most~E börtönben
 248  0|       Hatalomszó tart lezárva engem,~S titeket mért sujta gyönge
 249  0|            hogy kínozzon, gyötörjön,~S édes enyhet küldni tette
 250  0|             szép virágim,~Illatoztok s meghaltok bele,~Mint a lélek,
 251  0|              a kertet,~Melyben lepke s lágy szellő ölelt,~S hogy
 252  0|           lepke s lágy szellő ölelt,~S hogy nem ékesítitek színárral~
 253  0|        Melegebben néz be börtönömbe,~S mosolyán e szív is boldogabb. ~
 254  0|       cseppen megosztozunk, virágim,~S a sugáron is megosztozunk,~
 255  0|         Sorsunkat felhő borítsa bár;~S hogyha éj van, épp, mivelhogy
 256  0|              kertének lennék virága,~S rideg lakásod lenne pusztaság,~
 257  0|           helyze végzetem szeszélye.~S önakarat, ím, számüzésbe
 258  0|           percekben századoknak~Üdve s egész egy menny ragyog. ~
 259  0|          Szeretjük egymást végtelen,~S mégis csak búsohaj,~Mi játszi
 260  0|          csak búsohaj,~Mi játszi dal s rózsák helyett~Végigzokog
 261  0|            Fut a jelen, jövőm gyötör~S felhőt fölémbe hajt. ~Te
 262  0|              árny, egy semmi jő elé.~S azonnal elriad -,~Bezárod
 263  0|            és te rózsa,~Mely illatot s színt tőle nyer csupán;~
 264  0|            nyer csupán;~Szerettelek, s szerelmem boldogsága~Volt,
 265  0|          hogy én valék a tenger ára,~S te hold valál, szelíd sugáru
 266  0|       fénypalástot ölt a tengerárra,~S ha elborúl, vele minden
 267  0|        jégkeblek bércén szenvedett. ~S nem zúgolódtam. Szűm egész
 268  0|         hajós, ha régvárt partra jő,~S mint szellő, lelked fog
 269  0|        minden földi nő. ~Úgy hittem; s jobb vagy tán sok földi
 270  0|              csupán csak,~Akárminőt, s nélkűlem is megélsz,~Hold
 271  0|      nélkűlem is megélsz,~Hold vagy, s ha küldesz a vad tengerárnak~
 272  0|             hideg fénypont az éjben.~S szívünk megnyugodva nézi~
 273  0|             Oh de nő, te hitegettél.~S éltem bolygó lángja lettél.~
 274  0|            Kit kísértni emléked jár,~S költészetnek szent varázsa,~
 275  0|          Angyal-arc poklot takarhat,~S ily érzéssel gúnyt találok,~
 276  0|              égből szállt le lelked,~S porban csúsz vágyad, szerelmed.~
 277  0|              Elriasztád álomképeink,~S várod még, hogy felvert
 278  0|        színesb minden kicsiny virág,~S így, való vagy álom volt-e,
 279  0|          vagy álom volt-e, mindegy. ~S mit nyujtál dicső álmunk
 280  0|         fagyos lehelleted, világ te!~S hogyha valami még kéjt szerez,~
 281  0|              mult szent emléke lesz,~S benne a szív eltépett szerelme. ~
 282  0|          szeretlek, én is szenvedek,~S inkább, hogysem elveszejtselek,~
 283  0|             az üdvöt, melyet biránk,~S örökre már lezárva ajtaja?~
 284  0|         Három nap az örökhüségi szó,~S egy ember bukta, csak míg
 285  0|             tanullak majd felejteni,~S tanúlom végig teljes éltemen,~
 286  0|          hogy boldog levél nélkűlem.~S elválásunk kínja csak nekem
 287  0|      Versengtél a pacsirták dalával,~S hangod sír most, mint az
 288  0|           meg nem ölt, hogy kínzzon, s a gyönyör~Kínozva öl meg,
 289  0|         Midőn mély sír tátong köztem s közötte. ~Elaltatám már
 290  0|              nő, mégse mondanék le. ~S megérdemlem, hogy elfeledd
 291  0|     Megcsitult arcád küzdelme végre,~S mint az ég vihar után, kigyúladt,~
 292  0|       Felrettenti szűd költői álmát,~S felforralt lélekzetté szürődik,~
 293  0|        Lelkedet is elvinném magammal~S te halott maradnál. - -~
 294  0|             édes percen túl repülne.~S mint a lélek, mely kikél
 295  0|            közt is lehullt a korlát,~S boldogok, hogy ekként egyesülve~
 296  0|               Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak~A világ lelkével. -~
 297  0|           partot tűz az ész ki célul~S vágyó gond közt foly le
 298  0|        rezg-é át vagy bú férge rág. ~S hát inkább ne nyíljon-é
 299  0|            inkább ne süssön-é a nap,~S mondjunk-é le inkább vágyainkról,~
 300  0|        Szerelemnek is romlás valója,~S téged is, nő, bizton eltemet.~
 301  0|             semmi, csak a szerelem. ~S verve sorstól végig a világon~
 302  0|              egy virágot elragad bár~S fényt von reá az ég csalóka
 303  0|          tenger árjait~Nyugtot talál s felejti daljait.~Ah, megnyugodtam
 304  0|             bíra, bírom kedvesemben,~S keblére hajtva forró homlokom,~
 305  0|     bimbócskaként~Hajnal sugárinál. ~S mig kedvvel énekel,~Hó ujjai
 306  0|            után~Lesz hulló áldozat. ~S a rózsa szól: ne bánts,~
 307  0|          sebed,~Csak mostan érezem -~S mint néked, uj tavasz~Jaj,
 308  0|              legel,~De vágya távol. ~S míg vídám kis kolomp~Zeneg
 309  0|           ábrándkép~Enyelg körötte. ~S ím furolyát ragad,~Megszólal
 310  0|            dongása, ~A csevegő patak~S a pajkos szellet,~Mely lopva
 311  0|             öleli~A kis rózsát meg. ~S hogy végre ne legyen~Hiányos
 312  0|             jó fiú,~Óh add ki nékem,~S áldást küld rád az ég~Dijúl
 313  0|            rád. ~- Mond a pásztor, - s imé~Szemedben az ég~Óh lányka,
 314  0|              Add érte szívedet~Hát", s átkarolva~A lányt, most
 315  0|            hosszú szekér cigány megy~S amint zökken az út, rá-rá
 316  0|            szemmel néz ki a leányka,~S mint hótól a hervadó virágszál,~
 317  0|           látta volna. ~Ah de látta; s a fakó gyeplős ím~Kapujához
 318  0|             Agg bölcs, megszégyenít,~S míg könyveid penésze~Zavart
 319  0|              csók nem oly igen nagy,~S két percre ha nyomot hagy,~
 320  0|        gyanánt~Könnyel borítja azt? ~S míg a fagyasztó őszi szél~
 321  0|              A gyermek nyugszik itt,~S hozzája hordja az anya~Játékúl
 322  0|            Karában kis leány enyelg,~S a nő fel-felvidúl,~Egy-egy
 323  0|             hogyha a nap már lement,~S egy eltévedt sugár~Az estharmat
 324  0|     szendereg,~Mert imáját hallgaták~S teljesíték az egek. ~Sírján
 325  0|              kőhalom,~Férje áll ott, s keblében~Megkövült a fájdalom. ~
 326  0|             Rejlik a szűz szerelem. ~S a holt nő ott fenn mosolyg,~
 327  0|              betegre mosolyogva néz,~S verejtékes arcát törülgeti~
 328  0|             honról, mely oly bájoló,~S örömet már játékban sem
 329  0|    látjátok-é,~Mi szent alak áll ott s mi édesen~Hív a szép honba,
 330  0|           hívja a játszó gyermekeket~S követnem kit sokszor parancsolál. ~
 331  0|          sugárt és harmatot,~Szellőt s madárdalt, mely oly bájoló~
 332  0|             jőnek, vélek játszhatom,~S ha hittel nézesz égre, jó
 333  0|            veletek, megyek, megyek."~S elszenderűl - a halvány
 334  0|              ő a bút hiven táplálja,~S a hálás bú őt tartja ismét
 335  0|            szent föld,~Melyhez áldás s vágyai sietnek. ~És szivéből
 336  0|            elzengi bánatát, keservét~S szent sejtelmét, mit minden
 337  0|              mely álmainkból felráz,~S melyre a bitorló bűn megretten.~ ~
 338  0|          Győzelem reménye van velek,~S ő sem kér kegyelmet, csak
 339  0|              még nem görbült nyakat.~S gúnyúl a legyőzöttek kezébe~
 340  0|            kisértet büszke vár áll. ~S míg pajzán dal hangzik belsejéből~
 341  0|        pajzán dal hangzik belsejéből~S vad zenéje részeg örömöknek,~
 342  0|             bent győzelmi ünnep~Van, s vitéz török vezérnek násza,~
 343  0|           két halott van:~Vilma képe s elbukott hazája. ~Égő fáklyákkal
 344  0|          erkélyére. ~Ott áll a vezér s karára fűzve~Áll mellette
 345  0|         Ellenségének hajol csókjára,~S gyermeket fog szűlni rab
 346  0|          Vilmát kétszer célba vette,~S mintha nem találná érdemesnek~
 347  0|              Vilmád, is veled mén" .~S nem kivánt az álnok hitszegővel~
 348  0|              lány, nehogy követhess,~S megbékélt lelkem lent megzavarjad.~
 349  0|         halál kell."~Egy lövés most, s a basa leroskad. ~Hidegen
 350  0|        régtől epedve kért - halála. ~S a szép Vilma, a kétszerte
 351  0|                 szólt Bogdány vitéz.~S a lovas csapat, mely őt
 352  0|           belátott, mind enyém volt,~S mindenem szépen virúla fel. ~
 353  0|         Irigyelt maga a boldogság is~S most mind ennek sírja itten
 354  0|             vágyva ellenét. ~Bogdány s Ernő volt a két boszús bán,~
 355  0|            másikban ellenségre lel. ~S mégis, sors, ki érti meg
 356  0|            Aba ellenében Péter állt,~S a német császár, zsoldos
 357  0|             már harcra szomjú népem,~S a vonó híd halld mint mennydörög. ~
 358  0|            hagytam,~- Mond Bogdány - s tiéd eljő velem." ~Ment,
 359  0|            sas fészkét üresen hagyá,~S álmodik tán fényes győzelemről,~
 360  0|       átfogja Bertát, egy sikojtás -~S Berta ím a mélységbe zuhan. ~
 361  0|           nyárfa lombja, úgy remeg. ~S ím zaj támad kívül, vad
 362  0|          kívül, vad futással~Jő Ernő s Bogdány lábához dűl,~"Bárki
 363  0|        tanácsosa." -~Bogdány dermed, s tántorogva suttog:~"Nézz,
 364  0|     Kegyelettel nézi megtört testét,~S elvonúl nyugodtan csendesen. ~"
 365  0|           Vendégét megvédi a Magyar,~S másként is, hol már az Isten
 366  0|             férfi kar. ~Dicséret hát s áldás szent nevére~S most
 367  0|             hát s áldás szent nevére~S most jöjjön már, jöjjön
 368  0|            Ellenének lelke elrepűl. ~S ő lett az odúnak remetéje,~
 369  0|             megszánta őtet is az ég,~S a két ellen és szerelmök
 370  0|                          A száműzött s a kivándorlott~Messze, messze,
 371  0|         halál követje,~Barnán zúg el s részvétlen felette,~Mintha
 372  0|        szeméből könny gördül vasára,~S megpendűl a vérszokott barát
 373  0|     elbizottan. ~"Hajh, magyar vagy, s mégis búmat kérded,~Nincsen-é
 374  0|  megváltásnak napja,~Vagy csak újra, s ismét újra szenved. ~Mert
 375  0|           Mert habár kiűze kebeléből~S megtagadta is kegyét fiától,~
 376  0|             lett százéves csatában. ~S hogyha tenni nem bír, legalább
 377  0|           hogy lelkében a harag dúl,~S szebb jövő felé még vágyódás
 378  0|             hazádat",~Mond a bajnok, s most örömkönnyű az,~Mely
 379  0|            szív, melyben önbecsérzet~S nagy jövőhöz még elég erő
 380  0|            jövőhöz még elég erő él. ~S mostan vissza, gyermek,
 381  0|           Ifjú élet lüktet ereidben,~S hazádnak szüksége lehet
 382  0|      Legerősbjei mind széthullának. ~S a nehány is ott hagyná-e
 383  0|         vissza kell tavasznak jönni,~S törzsén várja azt mindenik
 384  0|          függ, az reményen függ még,~S megfosztottságát ne szégyenelje." ~ ~
 385  0|   Meg-megjött ő mint vándor madárka,~S eltűnt, merre, senki sem
 386  0|           vevék körűl,~Hátrább ifjak s lánykák elmerülve~Hallgaták
 387  0|            állt előtte minden viskó,~S büszke volt az, melyben
 388  0|          szivének volt szent virága,~S pénzért nem virúl fel a
 389  0|           sas, mely szárnyat próbál,~S mindég jobban terjedt, mint
 390  0|             sas, mely naphoz száll. ~S szűk lett a lant éneke hevének,~
 391  0|           hallá, vért látott omolni,~S fentebb járt az ifjú kebele. ~
 392  0|          hallá láncot vélt csörögni,~S könnyek ültek a leány szemén. ~
 393  0|             rémes órájában~Élet volt s most ismét nyúgalom. ~Csak
 394  0|      nyúgalom. ~Csak midőn körülnéz, s látja mint ég~Ifjú arc és
 395  0|       lángkebel,~Csak midőn körülnéz s lány szemében~Tiszta gyöngyűl
 396  0|        Összeérez, együtt tesz a nép,~S a pokollal és a zsarnoksággal~
 397  0|            az ágyú, zeng a trombita,~S mindezen túl a lelkes csapatnak~
 398  0|            harc piacán. ~Dúl a harc, s ki az, ki közepette~Égő
 399  0|            lantot ver?~A vén dalnok, s elhaló dalára~Győzelem rivalgása
 400  0|             rémes órájában~Élet kelt s most ismét nyúgalom. ~Csak
 401  0|             győzött, Kartágó lehull,~S urának szempilláiról lesi,~
 402  0|           Int és hajóhadát felégeti,~S míg fellobog halálszövétneke,~
 403  0|               hogy lerombolja falát,~S a védő bástyák is lehullanak,~
 404  0|      Kétségbesőnek és rabszolgának. ~S melyen még ellen vére párolog,~
 405  0|             fejed,~Majd keresed tán, s elhagyott az is,~Vagy hogyha
 406  0|       Kartágó majd megtartja szavát,~S kívánja ettől, hogy legnemesebb~
 407  0|            hamvából Phőnix támadjon,~S a tengertől távol puszták
 408  0|           melynél a türelem~Megtört, s kezdődött a kétségbesés,~
 409  0|             kötelet~Csavarni gyermek s aggastyán is jó. ~Harcos
 410  0|        Hidegül metszé el szép haját,~S buzdító láng villanta át
 411  0|            Miket áhitatos fiú emelt,~S lett fegyverré annak, akinél~
 412  0|     Találékony gond sáncokat rakott,~S a dölyfös ellen, hol csak
 413  0|             minden most kérdi csak. ~S ím Tirzájával ott jő Hazdrubál,~
 414  0|            mond - honomnak kardomat,~S kardommal győz, vagy halni
 415  0|             Tirza - mindenem~Én is", s lángolva négy fiára néz. ~*~
 416  0|               mintha két óriás~Küzd, s harcuk bére a világteke,~
 417  0|             harcuk bére a világteke,~S ez sajka lenne, vad tenger
 418  0|              vadász,~Ott már az élet s győzelem csak egy,~Dicsőségért
 419  0|             kész vivó,~Elesnek ezren s nincsen senki is,~Rómának
 420  0|             vár, melynek nyitja vér,~S a győztes benn csak hullákat
 421  0|          fellegvár áll, rongálva bár~S kicsíny, de hős had harcol
 422  0|            feletted a hab összecsap,~S léssz hasztalan felejtett
 423  0|              láthat jól. ~Nehány agg s gyermek követi csupán,~Hol
 424  0|        tartván két fiát~Vadon felnéz s a lángokba borúl. ~A hős
 425  0|       nyomában mindenütt,~Lángot lát s fél, hogy martaléka lesz. ~
 426  0|        végenyészetét~Nem osztja meg, s világát éli át. ~Most tombolhat
 427  0|              De az utókor ítél, dönt s emel,~Míg szív dobog, és
 428  0|           éjen át?~Zákány, Zákány jő s bősz kurucai!~A hír Szatmáron
 429  0|          neszre a nép küszöbére lép,~S bundájából egykedvűn szertenéz,~
 430  0|             várja csak, mi jőni fog,~S jót-jót kacag Zákány furfangjain,~
 431  0|              tarka hímes szárnyain. ~S ha néha egy-egy kunyhót
 432  0|              is küld néha menykövet,~S az éji vendégnek világ csak
 433  0|           előbb-utóbb meg úgyis vét,~S még jó, ha megválasztja,
 434  0|             futva fut,~De a sóstiszt s vámos pénztárait~Feledve,
 435  0|              nézi merre visz az út. ~S a jó barátok vén pincéjöknek~
 436  0|          városvégén egy domb tetején~S az éj zajába mélyen elmerűl. ~
 437  0|        tombol éjsötét lova,~Sörényét s szél szertekergeti,~Rajt
 438  0|             ifjú hadisten ül,~Villám s mosolytól égvén szemei. ~
 439  0|             mosolytól égvén szemei. ~S a szomszéd házból íme futva
 440  0|          rajta a mez, úsz aranyhaja,~S a rémülettől arca halovány. ~
 441  0|         Bizalmasan kap a kantár közé~S az ifjúhoz ekként esedez:~"
 442  0|            hölgy, atyám aggott, öreg~S adószedő, a kurucok meg
 443  0|          lelkedbe nem hiába hitt." ~"S miért hiszed, hogy itt vész
 444  0|               Mond Zákány meglepetve s a lány~Mosolygva néz fel
 445  0|             a szirtnek élén megtörik~S utat cserél hullám hullám
 446  0|        állott Zákány, kardon a keze,~S midőn portyázva jöttek népei~
 447  0|             ezt Magócs,~A szőke lány s kulcsolva kis kezét~Mond: "
 448  0|           Magócstól egy csókért eped~S a gyönge lánytól csókot
 449  0|              bűbája vonja a~Gyöngét, s ez önkénytlen felé hajol,~
 450  0|             jött az élvezet, mit itt~S amott erőszakosan víva ki. ~
 451  0|              melyet az imént kapott,~S nem volt oly büszke egy
 452  0|              Mellette szép Magócs ül s fonogat,~Lábánál barna ifiú
 453  0|          szörnyet, hagyd lefestenem,~S mondd, hogyha kedvesed ő
 454  0|              sorsához drága létedet,~S feledd el Zákányt, ím térdelve
 455  0|         világgal van~Mind nem tudom, s nem tartozik reám. ~De aki
 456  0|           sereg."~"Emelj lovadra hát s menjünk, vitéz,~Ne hidd,
 457  0|           hős karod közt rettegek." ~S kettős terhével elszáguld
 458  0|             véle más,~Mint pusztaság s az űzők serege. ~Száguld
 459  0|            leány.~Tán haldokolsz már s én gyáván futok,~Itt haljunk
 460  0|           érezd csókomat~Nem-é forró s erős? de tarts lovag,~Mert
 461  0|      Szellővel küzdve a fiatal fán. ~S a rengetegre ím leszáll
 462  0|           lova még egyszer visszanéz~S lerogyva felnyerít bucsú
 463  0|              feledd." ~Zákány eszmél s borzadva látja, hogy~Forró
 464  0|             az erőssel küzködik,~Vér s könny közt leng mosolygás
 465  0|             karjának súlya verte le,~S bibort borított rá az alkonyat. - ~
 466  0|              csak hírét hordja szél,~S nincs szem talán könnyet
 467  0|        dzsinek, kiket felvert a zaj,~S vadabb tanyára a vérszag
 468  0|           hősöket sirjokba rejteni. ~S amint jőnek, felröppen orvmadár,~
 469  0|       csörtet el,~De ott terem Hafiz s bőszen kigyúl,~Szemébe vér
 470  0|             a nők, csak Zulejka nem,~S magasztosan szól: "Őt megbüntetéd,~
 471  0|             ott marad, a szótlan úr,~S menőben hosszú kopját díszül
 472  0|          birtokomban,~Engem áld csak s nem fél senki sem,~Frígyemben
 473  0|           csak egy szent bűverő van,~S minden lépted rózsákat terem." ~
 474  0|             terem." ~Mond a nemtő, - s újra várva-várnak,~A hősben
 475  0|        Ellenség rivalg a győzelemre,~S tudja, hőse hogy többé nem
 476  0|            él. ~Látja kínját a nemtő s legottan~Küld feléje őszi
 477  0|              Hogy könyét törülje le, s titokban~Nyujtson át egy
 478  0|       Fellebbenté fátyolát a szellő,~S olyan édesen, zokogva sírt,~
 479  0|           részvéttel vette tőle a nő~S olvasá amit nemtője írt. ~
 480  0|            olvasá amit nemtője írt. ~S meghallgatta hervadó barátját,~
 481  0|             őszből tél viharja lett,~S mátkaágyat, csillogó fehérre~
 482  0|             Andor, hűvös bükk alatt,~S elmerengve színes lombon
 483  0|            Nézi a játszó sugárokat, ~S ím megnépesül körötte a
 484  0|             hall suttogást a lombban~S táncot lát, melyben keringenek. ~
 485  0|           Fésülködnek tündér alakok,~S ékül kapkodják a gyöngyöt,
 486  0|              És kacagják, hogyha jön s párjáért~Hasztalan, hiában
 487  0|            bankát csalják fáról-fára~S ugatással ismét elverik,~
 488  0|             kedvvel, ernyedetlenűl. ~S hullatnak rá friss viráglevelkét,~
 489  0|                 mond Andor, fölébred~S kedvesének nyugszik kebelén.~
 490  0|          csókkal hajol ez homlokára,~S napsugár reng a bükk tetején. ~*~
 491  0|               fú, üvölt, szól a kürt~S fent a légben hajtnak a
 492  0|          messzebb már a rémvadászat,~S hallik sírás, fájó, reszketeg,~
 493  0|          Légi úton a boszorka száll,~S merre elmegy a farkas vonít
 494  0|             elmegy a farkas vonít rá~S a bagoly odván huhogva vár. ~
 495  0|         szárnyon jő;~Megszűn a vész, s a halál csillagja~A halvány
 496  0|      Szemfödőt terít ezüst szálakból~S fest reá száz rémes alakot,~
 497  0|          Rothadó bűz ajkán a sohaj. ~S kezdenek dalt, táncot a
 498  0|              őt;~Andor szíve mozdul, s védni indul~A felejtett
 499  0|             keblével födözze~Eszmél, s ím kopár siron hever,~Téli
 500  0|       halálnak érintett meg szárnya,~S ím hogy megcsókollak homlokon,~