Rész

 1  0|      folyása,~Mint szülőmtől, tőled messze lenni;~Nem vigasztal, hogy
 2  0|           ki titkon~S fészkét törve messze elszállt. ~Szállt boldogságot
 3  0|           tapodj agyon, -~Kebledtől messze, megfagyott reményben~Legyek
 4  0|       Csillag vagy, fényes csillag, messze égő,~De óh jaj annak, akit
 5  0|            közt menten szökken át. ~Messze partot tűz az ész ki célul~
 6  0|          száműzött s a kivándorlott~Messze, messze, zúgó tengerparton~
 7  0|            s a kivándorlott~Messze, messze, zúgó tengerparton~Áll ősz
 8  0|             Elhervadtan szél üzendi messze,~Mely törzsén függ, az reményen
 9  0|                        A vén dalnok~Messze földön, zajtalan falvakban~
10  0|             a Vezér a nő szavát,~És messze pusztaságba vándorol,~Szemében
11  0|         kandikált,~Midőn Zákány már messze vágtatott. ~Elvágtatott
12  0|          fentszáll és a darvak~Tőle messze elmaradnak,~Mert Istent
13  0|          Azrael~Mért piroslik ott a messze róna~Alkony festi-e vagy
14  0|          gondol reá is,~Ő tőlük már messze, messze van,~Eltemetni a
15  0|             is,~Ő tőlük már messze, messze van,~Eltemetni a bút, mit
16  0|            Ámde sarkantyúba kapja s messze vágtat,~Hátra nézve többször,
17  0|            a szivébe.~Fut lakatlan, messze pusztaságra~S a halál zúg
18  0|            szemét a lány - mi érte?~Messze szélén a kék láthatárnak~
19  0|         öntött,~Míg a hajnal pirral messze szállott. ~Óh, de szűnknek
20  0|           le hozzánk.~Bóldog az, ki messze nem riasztja,~Kő a szív,
21  0|     közelébe.~S hogyha már elfárad, messze bujdokol el,~Hol maga marad
22  0|              mely mindent lerombol,~Messze földre elhallik zugása:~
23  0|    mindnyájok halála szűmben él. ~A messze szent sír pusztaságiról~
24  0|             keltek ezered évekkel. ~Messze terjedt a király hatalma,~
25  0|           szivében. ~*~És az angyal messze Indiákhoz,~Szent myrtusnak
26  0|    osztályrészetek. Még egy fiam~Él messze tőlem vándoréletet,~Ő elhagyott,
27  0|          vált a zöld mező harmatja.~Messze, messzehányja a gyémántköveket~
28  0|           ott mosolyg kacéran ismét messze tőle. ~Mostan jő eszébe
29  0|           örülne lelke a rontásnak,~Messze, messze földről tompa zokogást
30  0|          lelke a rontásnak,~Messze, messze földről tompa zokogást hall,~
31  0|                         A fecskéről~Messze, messze, messze szép kelet
32  0|                 A fecskéről~Messze, messze, messze szép kelet földéről,~
33  0|           fecskéről~Messze, messze, messze szép kelet földéről,~Honnan
34  0|             vissza szállt a férjhez messze földre;~Hamvából meg ciprus
35  0|            hogy visszatér fészkéhez~Messze földön jár már vándorúl
36  0|             van. ~Halvány epedéssel messze, messze vágyó~Pillantása
37  0|           Halvány epedéssel messze, messze vágyó~Pillantása könnyűn
38  0|             szíve kedvesét az ifjú,~Messze, messze futván, űzve életvágytól. ~
39  0|           kedvesét az ifjú,~Messze, messze futván, űzve életvágytól. ~
40  0|             Mondják, kinek neve oly messze jár,~Ő sem jobb, mint népünk
41  0|             tért,~Jobbról és balról messze mind kitért"~"Most elbeszélem,
42  0|            sík a mező,~A láthatáron messze felleg jő,~A porfellegben
43  1|          harmatába. ~A bérc lábánál messze rét terűl,~Kaszák pengése
44  1|            be. ~S tovább siet, mert messze, messze még~A tenger, melynek
45  1|           tovább siet, mert messze, messze még~A tenger, melynek keblén
46  1|          egyik szinte őrjöng,~Célja messze van,~S kétkedni kezd szerencse~
47  1|       maradjak, esdekelve kérne. ~S messze elszalad bár szánom a bokortól,~
48  1|        világom, én szorult kebellel~Messze, messze vágyom tömkelegéből
49  1|            szorult kebellel~Messze, messze vágyom tömkelegéből el~A
50  1|             nem fértek kis körödbe,~Messze intett ragyogó reményem,~
51  1|         csengető,~Mért is szólna? - messze van a temető. ~Estve itt
52  1|            a nádasnak zenéje,~Míg a messze felvonúló felhő~Viharon
53  1|        felkelt, szivárvány az égen,~Messze fénylő ragyogással játszik~
54  1|          néznek le rám." ~"Gyermek! messze ég a csillag,~Emberkéz nem
55  1|              Mért nincs a fenék oly messze,~Mint a csillag,~Hogy míg
56  1|                              Otthon~Messze tőlem, dőre földi gondok,~
57  1|           hely, kicsiny világom ez;~Messze tervek szomja, hír s aranynak,~
58  1|        gazdagon. ~És madárkák jőnek messze földről,~Menten itten állnak
59  1|           körbe nem fér semmi gond;~Messze zúg el a hálátlan élet,~
60  1|             ekkép panaszol a szirt,~Messze földről szállva jön a fecske,~
61  1|      repülnek-é a szürke égen,~Vagy messze sejtésű képzeletem? ~Ha
62  1|        madár~S az üstökös, mely~Oly messze jár.~Vérengző vad~A bú,
63  1|            s elnémúlva bútól~Készűl messze útra. ~Könnyü néki válni~
64  1|       tenger,~Szárnya bírja-e majd?~Messze kéklik a part, s part-e
65  1|              Mint a száradó lomb, s messze, szebb hazába~Engem is sejtés
66  1|       nehezkedik;~Lelkünk a földről messze vándorol,~Uj ismeretlen
67  1|     kárhozatját is csak ő alkotja. ~Messze zajlik tőle a világ,~Melyben
68  1|             a tömegtől~Az ő ösvénye messze elszakad,~S míg minden más
69  1|            madárként~Költészetem is messze menekűl~Az utcának zajától,
70  1|           fáradság, építés után~Oly messze az, mint volt fejünk felett. ~
71  1|          menydörögve szólt,~Ki néki messze fényt sugárzó karddal~Szerzett
72  1| emlékezetnek sző körül sugára. ~II ~Messze, messze földről küldöm e
73  1|          körül sugára. ~II ~Messze, messze földről küldöm e levelkét,~
74  1|      galambot,~Mely tavaszt keresni messze földre száll el,~Küldöm
75  1|       Bűbájos körödnek üdvadó órái,~Messze válva tőled mindenik rövid
76  1|          elhervadni ültet~Jéghazába messze kedvesem szemétől.~És én
77  1|      akaratlanúl is~Részegítő kéjét messze szétárasztja.~Álmodtam felőled,
78  1|                      Fogságomból~I ~Messze földnek gyászos börtönéből~
79  1|           vág a hajó.~Kedvesünk, ki messze válik tőlünk,~Nagy hiányt
80  1|            már.~Óh, de e nap úgy-e, messze van még?~Látod, látod eszmém
81  3|             homlokán. ~S egy lányka messze áll~Elfojtva érzetét,~Csak
82  3|         reám mosolyg:~Ha elhagyatva messze tengeren~Hajóm lesújtva,
83  3|       veszve mindez, éltem útjain~A messze légbe hangzik el szavam,~
84  3|             homlokán. ~S egy lányka messze áll~Elfojtva érzetét,~Csak
85  3|         reám mosolyg:~Ha elhagyatva messze tengeren~Hajóm lesújtva,
86  3|       veszve mindez, éltem útjain~A messze légbe hangzik el szavam,~
87  3|           ír. ~Hol elhagyatva zúg a messze légbe~Letört szivemnek gyászos
88  3|                               Hozzá~Messze, messze, el tetőled~Égi
89  3|                       Hozzá~Messze, messze, el tetőled~Égi bájú ideál,~
90  3|             tetőled~Égi bájú ideál,~Messze ott a vad magányba~Képed
91  3|              Kövek gyanánt suhintja messze el~A szent emlékű hősi csontokat,~