Rész

 1  0|        túlföldi ének. ~S míg minden ember itt egy-egy elítélt,~Hogy
 2  0|       gondjuk nincs reája,~S ha egy ember vesz, egy virág lehullt,~
 3  0|             ők mosolyganak csak,~Az ember oly kicsinyke, nyomorult. ~
 4  0|       nemesebb lény voltál, mint az ember,~S ép azért nem voltál tán
 5  0|            honnan ez?~Hisz különben ember e világon~Üdvöt csak hosszú
 6  0|       nekünk meg?~Nagy volt benn az ember, a világ,~Jó, színesb minden
 7  0|            az örökhüségi szó,~S egy ember bukta, csak míg újiság,~
 8  0| visszadobjalak~A sírba, mit köztünk ember nyitott meg,~Téged, kit
 9  0|          sorompót,~Mit elébe Isten, ember von. ~Aki engemet akar szeretni,~
10  0|             szívesen,~Vélvén urában ember szűt talál,~Ha látja árván,
11  0|          halál világra.~S mert hogy ember még nagyon kevés élt,~Boldogság
12  0|             leve.~Elvadult megyéken ember nem lehel,~Szürke égbe száll
13  0|      tornyáról le. ~Nem látszik ott ember, csak néha jő~A várfokára
14  0|             háládó imával. ~Csak az ember dacol Istenével~S a habok
15  0|            mesés kincs,~Dús oltárán ember, állat vérzik,~S hol van
16  0|              Ott hol küzdeni már az ember is kifárad,~S a szűktápú
17  0|             de sorsvégzéssel Isten, ember nem bír,~Örök éltét ő se
18  0|           Mert még édes frígyben él ember, természet; ~Hol rózsáknak
19  0|        harag gyulad ki s mond: "Hiú ember te,~Hitted-é, hogy szentelt
20  0|             Nem hogy prófétámért az ember szenvedjen,~Mily önzőnek
21  0|          fel leányom, gyönge minden ember,~Boldog, akit nem nyom tettek
22  0|             Tedd le már a kardot' ~,Ember vagy, de minket csak ne
23  1|             ragyogván. ~Mint hogyha ember kétkedőleg áll,~Remény,
24  1|            Hol együtt él még Isten, ember, állat -~Csak lépj be -
25  1|        összeolvadottan,~Természet s ember csillámló zajában~Ellentétet
26  1|            síri lámpa,~Azt hinné az ember halvány fátyolában,~Hogy
27  1|                         Isten keze, ember keze~Hadd dicsérje más a
28  1|           határba,~Ott még nem dult ember, ottan mindenen még~Őserő
29  1|             vágya!~Itt még nem dult ember, itten mindenen még~Őserő
30  1|             ég. -~Majd ha általlépi ember szent határod,~Eltörüli
31  1|            szent világa,~Jő helyébe ember dőre alkotása.~S édenünk
32  1|             minden léptet.~S míg az ember dőrén és elbizakodva,~Sebhelyeket
33  1|          utcáján, de~Nem járt benne ember, nem volt ott élő lény. ~
34  1|              Nem is tudom van-é még ember,~De íme ostorpattogás -~
35  1|            magamban,~Hogy hatalmasb ember nála nincsen.~Most a kandallóban
36  1|             nagyság reszketett? ~Ha ember volt, ah úgy megistenűlt,~
37  1|         árván, hontalan,~Mint utósó ember, aki él még~És világa romladékban
38  1|             én a házokat.~A teremtő ember sírba szállott~És sárfészke
39  1|      születés nyoma rád,~Az erényes ember." - -~Most megáll és ás,
40  1|            s nyomorúság közt jut az ember.~Nem juta néked ugyis örökűl~
41  1|     megtapod~A hideg tél és erényes ember.~Őket átkozd, az erényeseket~
42  1|         imával.~Meg sem foghatná az ember, hogy mint támad~Az az elterjedt
43  1|            ki a kertből, nem bírván ember keble.~S hogy vesztett üdvünkhöz
44  1|      társaság,~Nem egymásért lép az ember belé,~De egymás ellen. -
45  1|      pohárban. ~Még az sem lehet jó ember,~Aki sohse tett bolondot,~
46  1|        Pedig higgyétek, barátim,~Az ember nem rossz, de gyenge,~Sírjunk-é
47  1|           tartja, Isten mása minden ember,~Míg végre eszmél, s látván,
48  1|                                 Nős ember dala~Rám sem néznek már
49  1|          keresve életet. ~Van-e még ember, nem tudom, mert~Szavamra
50  1|             kezdem üdvöm, vagy~Mert ember szivnek megnyugvása nincs,~
51  1|             gyürűje,~Melyben Isten, ember együtt éltek,~S a nagy űrt
52  1|              minőnek alkoták;~De az ember teremteni akart,~Kitépte
53  1|         szítogatják~Azt talán, mint ember a tüzet,~S hagynak egy szűt
54  1|            ne s gyáva könnyeket,~Az ember sajnál avagy kinevet:~Mindegy,
55  1|        mindent elfeledve.~Ah lám az ember ilyen gyenge, gyenge! ~Kifogyván
56  1|        mindent elfeledve.~Ah lám az ember ilyen gyenge, gyenge! ~A
57  1|        mindent elfeledve.~Ah lám az ember ilyen gyenge, gyenge!~ ~
58  1|             mérhetlen veszteség." ~"Ember! mond a nemtő, e képeknek~
59  1|           elébe. ~Ez tehát a büszke ember története!~Lelkem elszorul,
60  1|         Csak egyetlenegy, a kérkedő ember, nem;~Vagy örök határzat
61  1|          éltünk sorsa írva. ~Úgy az ember hitvány eszköze a sorsnak~
62  1|             egyenlők lelkeink,~S az ember itt csak vendégként mulat,~
63  1|             vonz, ami meleget ad~Az ember keblében egy gyengeség. ~
64  1|          lepel. ~Óh, mért él hát az ember, mért löké~Az Isten egy
65  1|            függve él.~Csak a büszke ember, aki elszakadt~Tőlük, önmagában
66  1|        szent a gyermekfő,~Angyal és ember közt ő tán a közép.~Isten
67  1|            szivesen,~S aki angyal s ember közt volt a kapocs,~Állat
68  1|         közt volt a kapocs,~Állat s ember közt is ily kapocs leszen.~
69  1|          érzett~S nem sírtak még el ember könyei. ~Nem kiégett szívért
70  1|        látván mily hálátlan volt az ember,~Új Leonidást a föld nem
71  1|       őrülésig bús az arca,~Amíg az ember rajta jót nevet.~Tréfának
72  1|         Isten is e földet,~Tréfának ember amit rajt mivel,~Különben
73  1|       cselekszik,~Míg előre küzd az ember, lelke él, hat.~S legszebb
74  1|              4 ~Hitvány erőmű az az ember;~Az ész, e mozgató alig
75  1|            őrizi?~Mért a miljó tűrő ember között~A sok egyes, hogy
76  1|            miljó feledi. ~9 ~Óh hiú ember, nyelvedben is~Szemtelen
77  1|       felrugottnak.~Az emberen mert ember nem segit,~S ha mégis adja
78  1|         mégis vigasza:~Hogy jobb az ember sohsem is vala. ~13 ~Halovány
79  1|          szebb főkötő volt. ~18 ~Az ember már mint ember, mitsem ér,~
80  1|               18 ~Az ember már mint ember, mitsem ér,~Szintúgy szégyenli
81  1|          lelkemben lakál,~Nem is jó ember, aki nem imádott~Eszmét,
82  1|         alkota. ~Avagy jobb volt az ember akkoron,~S azóta Istenünk
83  1|      galambból nem lesz keselyű,~Az ember olyan, amilyen volt rég,~
84  1|         tudja rendbontó-e még? ~28 ~Ember! te nagyszerű méregfa,~Környezetedet
85  2|                      12. Közönséges ember~Világra lett, nőszült és
86  2|       szerelem,~Míg szent eszmékért ember harcol, érez,~Mindebből
87  3|         hangzik el szavam,~Nem érti ember! ég nem érti azt!~Szivem
88  3|          visszhang~Esengve fordulsz ember társaidhoz,~Hogy együttérzéssel
89  3|         hangzik el szavam,~Nem érti ember! ég nem érti azt!~Szivem
90  3|          visszhang~Esengve fordulsz ember társaidhoz,~Hogy együttérzéssel