Rész

 1  0|           s illatja ez~Lelkünknek, melyet istencsók szerez~Keblünket
 2  0|          áldozatnak~Egy lidércért, melyet szűm a jövőben hajt. ~Ó,
 3  0|  könnyelműség, legdrágább ajándok,~Melyet külde Isten a föld emberének -~
 4  0|           a szép világot~Különben, melyet Istenként teremtél,~Igy
 5  0|      feltárt könyvei,~Itt a füzér, melyet félbenhagyott,~És a nekem
 6  0|       miként csak~Halotti csók az, melyet tőle kap. ~S ha szűm halottjai
 7  0|           érzem önmagam keblét is,~Melyet, leányka, egykor szeretél,~
 8  0|           eltiport üdvét követeli,~Melyet mosolyogva esküvél te nékem! ~
 9  0|     lelkünk fog élni,~Mert a láng, melyet közénk lehoz,~Nem fér e
10  0|          többé már nem árva felhő,~Melyet a szél mennydörögve űz,~
11  0|          Mert ha nem tündérhon is, melyet lakunk,~Benne ketten, úgy-e,
12  0|         bár, de mégis édes~A hang, melyet lelkemből vonsz elő;~Mi
13  0|      Veszélyes az, mint a lepének,~Melyet körülrepűl, a tűz. ~Addig
14  0|          óh látom, tökélyét~A báj, melyet lehelhet nőkebel. ~Leraktad
15  0|            Eltartana egy századot,~Melyet rejt, míg ki nem merítne~
16  0|     megkimélt még szűm hajótörése,~Melyet jégkeblek bércén szenvedett. ~
17  0| felejtenünk. ~Mit nézzük az üdvöt, melyet biránk,~S örökre már lezárva
18  0|         fog-e születni~A jelenből, melyet élvezénk,~Mért is néznénk
19  0|            hát ez-é költő világod,~Melyet kebeledben sejt a férfi?~
20  0|     Megtört teste puszta sír most, melyet~A szellem csak látogatni
21  0|           harsog büszke harcdala. ~Melyet hajdan vén dalnoktól hallott,~
22  0|           Mi léssz nélküle? lapda, melyet a~Negédes gyermek kényére
23  0|        emlék se volt,~Mint a csók, melyet az imént kapott,~S nem volt
24  0|         hát vissza tőlem szívedet,~Melyet szerény leventédnek adál." ~"
25  0|            De értlek sors! az élet melyet ily~Árért engedtél, többé
26  0|        csalatkozik,~Mert az ágyon, melyet ő vetett is,~Ilka csak hőséről
27  0|         ékül kapkodják a gyöngyöt, melyet~Partra szórnak a zúgó habok. ~
28  0|     kisértet reng fehér palástján,~Melyet a sötét éjre adott. ~Kezd
29  0|        szebb valóra,~Mint a menny, melyet álmodtanak. ~"Elhervadtál,
30  0|        hágy.~Összerogy, de a föld, melyet átölel,~A szörnyű fiúnak
31  0|       honvéd katonásan állt ott. ~"Melyet mondtam, az előörs rögtön~
32  0|       tölté a vidéket,~Megzavarva, melyet a leányka~Álmodott, a tündér
33  0|          mellette látja a~Zászlót, melyet kinyert.~"Megállj, mond
34  0|            s hogy hirdesd az ígét,~Melyet a sors rád mért, tűrnöd
35  0|           délibábja.~Mig szalagja, melyet tündérek szövének,~Szivárványa
36  0|         kiadnak minden martalékot,~Melyet ezredektől fukaron gyüjtöttek,~
37  1|            ivószobára fog lenézni,~Melyet hódolat melengetett át. ~
38  1|    mocskától. ~Elveszett a mesgye, melyet kapzsiság vont,~Mit kicsinyes
39  1|       próbálják emelni~A fegyvert, melyet hivök letett. ~S ím az őrtoronynak
40  1|          szegletben költi el maga,~Melyet őse forgatott, előtte~Most
41  1|           sír ölében?~Nézd az óra, melyet te igazgatál,~Most is még
42  1|        régi körben boldog lenne-e,~Melyet oly epedve, vágyva feste
43  1|        búcsúcsókját~Hozta el csak, melyet az felejte. ~Látta a falunak
44  1|       bánjuk, illat úgyis a gyász,~Melyet hervadó virág lehel;~Aki
45  1|           ne nevessen bélyegedért,~Melyet már születés nyoma rád,~
46  1|      sirója homlokára,~És a könyű, melyet ejt reája,~Mint gyémántcsepp
47  1|            mint száraz galyt a fa,~Melyet a vihar hány, forgószél
48  1|       törvény szelleme,~A törvény, melyet a boldog csinál,~Mely mint
49  1|            az imámszó. ~A kőemlék, melyet épít,~Lassan földdé porladoz
50  1|         kitűzze a hajnal határát, ~Melyet ébredő lelkünk elé fest,~
51  1|           sokat probált szivemmel,~Melyet meg nem ráz már bú viharja,~
52  1|         mint ti hiszitek~Az őrült, melyet minden istenek~Elhagytak,
53  1|           nagy lánc egy-egy szeme,~Melyet mint dal, mint összhang
54  1|        vészűzött tengerben a hajó,~Melyet révével sokszor sír fog
55  1|        Zöldülő lomb az emberkebel,~Melyet elkap a lét folyama;~E folyó
56  1|          Óh, a bú seb életfáinkon,~Melyet a sors haraga hasít;~Béheggedhet
57  1|         parancsoland~A szellemnek, melyet felidéz,~S mig kezében tartja
58  1|        minden érzetet,~Mint ruhát, melyet egykor viselt,~S egyben
59  1|         világunk múlandó hirének. ~Melyet, mint virágnak illatát,
60  1|         halottak átkot mondanak,~S melyet kikoldulátok, béketek~Elváltozik
61  1|       szépnek kell e dalnak lenni,~Melyet tanyáján a halál susog,~
62  1|   Élvezhetitek azt a híves árnyat,~Melyet reátok a szomszéd bérc vét. ~
63  1|            neked,~A szép világért, melyet itt hamar~Hervadni hagytál,
64  1|            mit a gyermek beszél.~S melyet én lassankint már-már feledek.~
65  1|           megerednek vad viharjai,~Melyet minden ért, mint szentlélek
66  1|      bucsúzott el minden virágtól,~Melyet pályájáról a végzet letépett.~
67  1|        tűröm e szegény világban, -~Melyet mint kietlen pusztát tüske
68  1|              kedves lesz keservem,~Melyet tőled nyertem ily árért
69  1|          én,~S minden gondolatnak, melyet egykor~Én irék be, más van
70  1| Szellememhez volt ragadva az árny,~Melyet a börtön foglyára vét.~Súlyos
71  1|         mégis, amin nincs hatalma,~Melyet lelkünk mint kincset takar.~
72  2|          leplet, embernek~Érintni, melyet tilt hitünk törvénye,~Mely
73  2|      elkényeztetél,~Az első búnál, melyet most okoztál,~Bár tudjuk,