Rész

 1  0|        tűrtél~Villámokat,~Most már midőn int~A békepart,~Lankadni
 2  0|        világom akkor, jobb szivem,~Midőn mosolyga nékem~Is még a
 3  0|        Emlékszel-é a szép napokra,~Midőn oly boldogak valánk,~És
 4  0|      Hallgattuk a pacsirta dalát~S midőn eltűnt felhők megett,~Lelkünkben
 5  0|        szemem~Könnyezve még kísér,~Midőn mint esti fény,~Már régen
 6  0|           kín az egyedűl kesergni,~Midőn zokogjuk: ő többé nem él. -~
 7  0|            óh hová, hová hajoljak,~Midőn ép érte kellene kesergnem! -~
 8  0|           is szebb valóra kelt. ~S midőn tavasszal feljössz újolag,~
 9  0|          szent könnyek hullanának,~Midőn felőle szólna a rege. ~Míg
10  0|      istenem, be jól esik e sugár,~Midőn az éj már majdnem eltemet. ~
11  0|       szent ajándok az a szerelem,~Midőn először ránk mosolygja az
12  0|   gúnyjelül volt, színében maradt,~Midőn az esküszó rég semmivé apadt.~
13  0|           volt szem szerényebb,~És midőn mélyében arcom festve láttam,~
14  0|         Kit a forrás üdíte egykor,~Midőn ledűlt, eltikkadott,~Nem
15  0|            így által nem hevűl. ~S midőn tökélyök gazdag érzete~Kéjmámorban
16  0|           amint szokás,~Mosolygsz, midőn tán örömet sem érzél,~Sírsz
17  0|       Hideg sugára hűtelen kisérő,~Midőn vihar kél a hajó felett. ~
18  0|       tárja fel előttem kincsemet,~Midőn ellöktem azt már mindörökre,~
19  0|           adja karjaimba kedvesem,~Midőn mély sír tátong köztem s
20  0|            költök én legédesebbet,~Midőn kezemben izgatott koboz
21  0|         most ismét nyúgalom. ~Csak midőn körülnéz, s látja mint ég~
22  0|            és ifjú lángkebel,~Csak midőn körülnéz s lány szemében~
23  0|         most ismét nyúgalom. ~Csak midőn felnéz és lát győzelmet,~
24  0|            de a hős mégis érti őt,~Midőn némán a rozsdás kardra néz. ~
25  0|           Zákány, kardon a keze,~S midőn portyázva jöttek népei~Megérték
26  0|          még soká utána kandikált,~Midőn Zákány már messze vágtatott. ~
27  0|       sugárt minden óra veszt. ~És midőn a harcmező porára~Együtt
28  0|       mindég öntudatlanúl bár,~Míg midőn eszmélnek, egymásnál vannak
29  0|          Mindent végzettnek hitt, ~Midőn az agg basa~Egy vészjelt
30  0|            S a két kard újra kész,~Midőn hegyek mögűl~A holdvilág
31  0|            kakasszó éjfelet jelel,~Midőn rezgő, halvány fény közeleg~
32  0| fecskefészek a sors áldozatja. ~És midőn felírják a toronynak estét,~
33  0|          fenyeget,~Ha kell kenyér, midőn éhes vagyok,~Hozzátok térek,
34  0|        csak szép Hajnáját nem. ~És midőn az éj jött gyászos hollószárnnyal,~
35  0|      érzett, mégis olyan édes. ~És midőn fölébredt Lucifer karjában,~
36  0|    kigúnyoltak oly csúfosan,~Mégis midőn átlépdesők a tért,~Jobbról
37  0|          van, egyikben éles vas,~S midőn még bámulsz s kérded, hogy
38  0|      bámulsz s kérded, hogy mi az,~Midőn még nem tudod, hogy merre
39  0|            jajszó elkábított,~Csak midőn érzettem, hogy vállamra
40  0|         naptól barnított arcán,~És midőn szól, apa is, vezér is,~
41  1|      lassudan~Ép a mezőkre szállt,~Midőn előttem a~Falu vén hársa
42  1|            még mindég utát,~S mint midőn elmentem, félkettőt mutat. ~
43  1|         száradt a kiontott vér. ~S midőn üresen jő a taliga~S üres
44  1|          Szívük suttogó dalára. ~S midőn jő fegyveres had~S a sírókat
45  1|       Elmondom, hogy ne higyjenek,~Midőn arcátok és ruhátok~Mind
46  1|     élvezni,~Csak most már igazán,~Midőn, hajh, nemsokára~Már nem
47  1|           ifjan haljak el,~Nem már midőn kifáradt,~Elfásult a kebel. ~
48  1|        Vesszek mint tűzgolyó, mely~Midőn legszebben ég,~Midőn szomszédos
49  1|          mely~Midőn legszebben ég,~Midőn szomszédos éggel,~Akkor
50  1|             olajfás partjain!? - -~Midőn fűzéres fejjel áldoztak~
51  1|      szellőztessem arcod fátyolát?~Midőn lelkem már sejt, megfogni
52  1|       tücsök még ciripelni jár. ~S midőn szép nyári nap a szomszéd
53  1|           nagyság e védszelleme,~S midőn az önző érdek s félelemnek~
54  1|          valódi győztesen kikél,~S midőn egészen elveté az embert,~
55  1|      sejtene,~Ki e téren felkélsz, midőn lenyúgodt~A város, mult
56  1|        fekhettél sírba csendesen. ~Midőn Isten legszebbet gondola,~
57  1|        érték a sors csalódásai. ~S midőn betelni tudtad vágyadat,~
58  1|            körül futunk, futunk,~S midőn lihegve összeroskadánk,~
59  1|        szerencse közt az életen.~S midőn a síron állt meg csillaga,~
60  1|     hullámzását kebled havának.~És midőn ébredtem bús rideg tanyámon,~
61  1|   borzadál-e, mint a templomrabló,~Midőn a legszentebbet illetéd?~
62  1|      öntudatlan éltet,~S csak már, midőn hullámi megfogyának~Érezzük
63  1|          ami most gyötör, mi sujt, midőn multtá lesz~Győzelmes lelkünkbe
64  1|      mindég lassan szállt.~S most, midőn szabad vagyok mehetni,~Aki
65  1|         Véráldozat égett oltárain,~Midőn olykor lejött, mivel megszánt. ~
66  2|       lenne oly virágzó a leány.~S midőn a szónok úgy fellelkesít,~
67  2|                   18. Metamorfózis~Midőn a lányka csak menyasszony,~
68  3|            zúg a fergeteg. ~II ~És midőn igy táncola,~Mennyi szivet
69  3|            zúg a fergeteg. ~II ~És midőn igy táncola,~Mennyi szivet
70  3|      énmagam~Mennyekbe álmodám. ~S midőn a serdülőt~Hevülni szemléltem,~