Rész

 1  0|              Lujza leánytársához~Ím itt a sir, szent mindkettőnk
 2  0|        fél. ~De azt nem mondtad, ím elmondom én,~Hogy, drága
 3  0|  végzetem szeszélye.~S önakarat, ím, számüzésbe visz,~Birásodért
 4  0|     ábrándkép~Enyelg körötte. ~S ím furolyát ragad,~Megszólal
 5  0|          látta; s a fakó gyeplős ím~Kapujához fordúl egyenesen,~
 6  0|    sóhajt a vitéz után. ~Hah, de ím az éj szokott csendében~
 7  0|           egy sikojtás -~S Berta ím a mélységbe zuhan. ~Ernő
 8  0|     nyárfa lombja, úgy remeg. ~S ím zaj támad kívül, vad futással~
 9  0|       minden most kérdi csak. ~S ím Tirzájával ott jő Hazdrubál,~
10  0|    létedet,~S feledd el Zákányt, ím térdelve kér." ~"Lovag,
11  0|      fiatal fán. ~S a rengetegre ím leszáll az éj,~A két kietlen
12  0|      ülék elesttek árnyai. - ~De ím mi az? mi hallgatag menet~
13  0|      Nézi a játszó sugárokat, ~S ím megnépesül körötte a tér,~
14  0|       keblével födözze~Eszmél, s ím kopár siron hever,~Téli
15  0|          érintett meg szárnya,~S ím hogy megcsókollak homlokon,~
16  0|        is még erkélyén mereng;~S ím a szellem-szó közűl feléje~
17  0|       kebelben elmult bús idő,~S ím a folyosón mindig közelgve~
18  0|         félkönyökre dülve néz,~S ím a mátkaágy függönyredőit~
19  0|         bántja kebled?~Nézz fel, ím én Azrael vagyok;~Ugy-e,
20  0|    gyalázatot!"~S a trón mellett ím egy szellem megjelen,~Arca
21  0|  ragyognak a nap s csillagok."~S ím alighogy mondta a szörnyű
22  0|            Késő, mond a szellem, ím itt fekszenek,~Téged oltalmaznak
23  0|     mondva a ház kapuján áll. ~S ím futár jön vérző, füstös
24  0|     Föltolja a sisakrostélyt. De ím~Hogy fölsikolt, mi az mit
25  0|        harmatoz le égi áldás. ~S ím megszólal a vész harsonája,~
26  0|   álomból rázná föl erős kéz. ~S ím, mely a próféta csarnokán
27  0|     fészkét csarnokán a háznak~S ím meglátja lányát a ciprus
28  0|   Játékáúl az ős szellemeknek és ím~Gondolatját menten a tett
29  0|      ünnepet.~Ünnep van valóban, ím a büszke vár~Dús világításnak
30  0|          vad dühe nem ér." - -~S ím leszáll közéjük enyhadó
31  0|     híven a közromlás napján. ~S ím megnyílnak az ég kapui hirtelen,~
32  0| ezredektől fukaron gyüjtöttek,~S ím az ős meglátja a késő utódot. ~
33  0|        csak daróccal takarva. ~S ím, amint elnémul, Jehovának
34  0|         jó huszár,~De agg vezére ím mögötte áll,~És néz a három
35  0|         én, e pipát mi lelte. ~S ím egyszerre csak kezd pengni
36  0|         gyönyörködjél abban'. ~S ím alig végeztük e rövid sohajtást,~
37  0|           az is osztja sírját,~S ím társim! szivének és dicsőségének~
38  1|     lángszivünk ölelt,~Ébredt, s ím oldalán~Telt bájú nőre lelt~
39  1|         csattogányé utca-hosszan ím,~S a dalt az ifju nép dallal
40  1|          melyet hivök letett. ~S ím az őrtoronynak kürtje harsan,~
41  1| Búcsuzásul és kiált: "Előre!" ~S ím e szóra álmából feléled,~
42  1|          szemekkel,~És a csillag ím leszáll,~Bájsugáru halvány
43  1|      Emlékemben is már alig él. ~Ím a házból jő az agg szülő
44  1|      fényt vet,~És arcának sírja ím kinyíl,~Míg belőle régi
45  1|   sárfészke mint váz megmaradt. ~Ím most látom temetőbe értem,~
46  1|         rózsalevelet,~Megcsendűl ím a hárfa hangja~És zeng édes
47  1|    Elrejtőzzék drága titkúl. -~S ím lehull a végső csepp is~
48  1|   párnáin él,~De mondjatok le, s ím ki van, ki van~Közöttetek,
49  1|        kedv már nem tud határt~S ím tompán rémesen a föld alúl,~
50  1|         szolganépek,~Ottan a dob ím azért pereg,~És az ifjú
51  1|          hő napsugár világit. ~S ím, amint ekkép panaszol a
52  1|       küzd, ami fénylik fent. ~S ím szemem előtt egy nagy koporsó~
53  1|       csendest mint őszi est!"~S ím a nemtő röpke fellegekben~
54  1|          a többit tüntesd el!"~S ím karomba lánykát ölelek.~"
55  1|     vágytam könnyét,~Küzdésit, s ím a nemtő megszánt;~Ébredék
56  1|     megértenők.~S fiát vesztette ím a vár ura,~Fiat vesztett
57  1|    érdemetlenül, nyujthatja azt.~Ím egy hit, egy remény terjeszti
58  1|     társa, a pokol feltartja. ~S ím előmbe tűnik Brutus nagy
59  1|     magát,~Sarat dob rá s mondd: ím hogy lenne Isten,~Ki jelt
60  1|         már kezdetben:~Megbántam ím, hogy embert alkoték. ~27 ~
61  2|   kietlen a hír fényes sugára!~S ím, hogy meg ne fagyjon a költő
62  3|     ledöntheti? ~S a dalnok arca ím~Dicső sugárban ég!~Jutalma
63  3|     ledöntheti? ~S a dalnok arca ím~Dicső sugárban ég!~Jutalma
64  3|          el~Az ébredő világ. ~De ím az árnyba sír fölött~Mi
65  4|          hidakat s építesz is; - ím a szegény had~Is, csak nagyságod
66  4|       csak;~S hogy ne hazudjanak ím: szolgabírója: Török.~ ~