Rész

 1  0|        halálnak vágya~Mindkettőnk felett. ~Elváltunk - sok év folyt~
 2  0|       híven őrzi őt,~És mindkettő felett a hit ragyog. ~Zúg a szél,
 3  0|       Hadd álljanak őrt testvérök felett~És rezge árnyuk fátylával
 4  0|       Híven megosztott fájdalmunk felett. ~S szent lesz szivünknek
 5  0|   porladjon fürtöm is az édes dal felett,~Melynek visszhangja már
 6  0|             Óva áll ő mindkettőnk felett. ~Te tanítál, hogy lelkünk
 7  0|         Legszebb a nap kis házunk felett~Mert ha nem tündérhon is,
 8  0|         Mi káprázat reng gyöngéid felett is? -~Megígézél bizonnyal,
 9  0|            Mint egy isten a világ felett:~Rád emlékezem, óh drága
10  0|           Költő árva hang puszták felett,~Sorsa, hogy vérző tövisfüzért~
11  0| tövisfüzért~Hordjon átkos homloka felett;~Rád emlékezem, óh drága
12  0|          Végigtekintünk bájos táj felett,~Körűlünk zsong az élet
13  0|        Oly fájó e mesterkélt föld felett,~Hogy oly rokonlelket, minő
14  0|          helyett~Végigzokog utunk felett,~Mint sorstól gunykacaj. ~
15  0|    elveszett,~Mosolygunk önmagunk felett,~Hogy oly balgák valánk;~
16  0|            Midőn vihar kél a hajó felett. ~De rózsa, hold, csillag,
17  0|        nekem,~Anélkül hogy sírjok felett~A hon szabad legyen.~ ~
18  0|        Végdalját hallani: ~"Sírom felett, óh kedvesem,~Ne álljon
19  0|          Mintha Isten zeng felhők felett. ~Énekelt ő nagyszerű napokról,~
20  0|           sajka lenne, vad tenger felett,~Melyen nem menekül, csak
21  0|        Itt szivárványt sző a gyep felett,~Mosolyogva búv ez a sürűbe,~
22  0|       Hullámzék, mint felhő a nap felett. ~Nem tudja senki, honnan
23  0|           van, vihar süvölt a vár felett,~S talapzatát dühös habok
24  0|       Sötét bikkesben, szirttaréj felett,~Komor vár romja ég felé
25  0|          És véres sebhely homloka felett.~Az ifjú ernyedetlenül halad,~
26  0|         És átkos a vár ott a bérc felett. -~Kerüld ifjú, mert aki
27  0|   tomboljon a szél, rossz szűrünk felett,~Szálljon a hó, itten vad
28  0|       tudod, hogy merre jő,~Fejed felett mint mennykő csap le ő."~
29  1|      haragja~Viharzik a szent hon felett,~Mi hárfa volt, most vész
30  1|   haszontalan,~Mert csatos könyve felett~Hogyha olykor keresé~Nézésével
31  1|           De az igért reményvilág felett,~Ki tudja, mit rejt ismét
32  1|           velőtlen szent csontváz felett;~S ezért köztisztelet lesz
33  1|          Bucsúzva ködlepett rónák felett:~Nem is tudom már, lelkem
34  1|          kínhonává süllyedt,~Mely felett halál leng és halál szül~
35  1|          egy vulkánt gyujtnak más felett. ~Az nyugodtan, csendességben
36  1|    legszebben díszlel szent romok felett. ~Kő keblet hát, kő keblet
37  1|        Szender volt az örömrózsák felett,~Vagy a dicsőség szent babérain.~
38  1|         győzelem, mit~Sok balsors felett szűnk nyer vala. ~Inger
39  1|       vele,~S egybeomló hamvrakás felett~Közös búban ki együtt könnyeze~
40  1|          bánat ért s a kettős sír felett~Megértjük egymást, búnk
41  1|    terjeszti szét~Hát mindkettőnk felett védszárnyait,~Együtt könyörgjük
42  1|       Leszáll közénk s a közoltár felett~Ha szűnk őszinte volt, azt
43  1|           Jár elfelejtett istenek felett. ~Keresztülnyargal a széles
44  1|          szétsugárzott egy ország felett. ~Úgy érzém, nékem is van
45  1|       Hervadni hagytál, sírhantod felett;~S mely mint bimbó csak
46  1|       messze az, mint volt fejünk felett. ~Mért fáradál te is hát,
47  1|  szenvedély,~Játék, keserv, a sír felett marad. ~Ah, úgy te többé
48  1|           mosolygó Isten mindezek felett.~Ti még értitek a nagyszerű
49  1|        Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett,~Mindennap eldönt egy szent
50  1|           A megmentett honi oltár felett,~Neked magyar oltárod és
51  1|         Magad vagy úr egész világ felett."~ ~
52  1|          Ő leng a harcok zászlaja felett,~Hogy rongyai szentelt dicskörben
53  1|          a rubint vércseppnek seb felett. ~16 ~Mi egy embernek bukta?
54  3|    fájdalom;~Egy elveszett tavasz felett~A néma sírokon! ~A föld
55  3|          virága,~Gyász ül ablakom felett,~Ah! a lányka kék szemébe~
56  3|         cser gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva ágitól körültekinti~
57  3|          gyász hever, e por világ felett! ~Veszett-e hát a szebb
58  3|    fájdalom;~Egy elveszett tavasz felett~A néma sírokon! ~A föld
59  3|          virága,~Gyász ül ablakom felett,~Ah! a lányka kék szemébe~
60  3|         cser gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva ágitól körültekinti~
61  3|          gyász hever, e por világ felett! ~Veszett-e hát a szebb
62  3|                     Egy zárda-rom felett~Weilt die Melancholie im
63  3|       zengek síri dalt~A bajnokok felett,~Nem érti korcs fiú~Mártíri
64  3|      Nincs vért, se kopja sírjaik felett~S a hon nemtője: sírva térdepel,~
65  3|           A honni címer áll fejed felett;~S a szent tavasz virága