Rész

 501  0|           leplet von?" ~Jerta borzad s remegő ajakkal~Esküt suttog,
 502  0|              fürt éjhaját. ~Lóra űl, s a várhidon amint megy~Horkol
 503  0|              amint megy~Horkol a ló, s vissza-visszavág,~Míg az
 504  0|          Vigan szóljon a kürt", mond s megcsendűl,~Hejh, de tompa,
 505  0|           sincs mellette, újra indul~S mindkét árnyék követi nyomát. - ~
 506  0|              habok. ~Minden oly bús, s mégis olyan vonzó, -~Jerta
 507  0|              is még erkélyén mereng;~S ím a szellem-szó közűl feléje~
 508  0|              éltemnek csillagzatját,~S azután jössz karddal éltemért,~
 509  0|              Csillagom most néked ég s mosolyg csak,~Mely rám egykor
 510  0|              elszorúl,~Karja reszket s íme erkélyéről~A dalnok
 511  0|         tátongó sebbel~Fekszik Ármán s édes álmot lát~Jertájáról,
 512  0|           édes álmot lát~Jertájáról, s szorosabban zárja~Mit keblén
 513  0|           Ott álmodnak mennyet Jerta s Tibold~Egymás keblén, amint
 514  0|            keblén, amint nyugszanak,~S ébredvén ott lelnek szebb
 515  0|             kebelben elmult bús idő,~S ím a folyosón mindig közelgve~
 516  0|            Jerta megdermedve~Szólana s szavai nincsenek. ~Csattogással
 517  0|         Jerta félkönyökre dülve néz,~S ím a mátkaágy függönyredőit~
 518  0|        Keblén Jertának hajfürte van,~S a fürtnek mellette tátongó
 519  0|            hervad, mint a rózsaszál!~S tudod-e nő, hogy csak szíved
 520  0|         búsan mosolyog:~"Oh egy élő, s egy holt kedvesének~Egy
 521  0|       vérnyom vezet." ~Tibold fölkel s íme hajmeredve~Vérnyomot
 522  0|             a vér után. ~Jön más éj, s a régi vendég véle,~Jerta
 523  0|         Jerta a hónál fehérebb lett,~S minden reggel lábnyomok
 524  0|             sírhoz vérszalag vezet. ~S a hajnallal többé föl sem
 525  0|              Csendes nyári éjszakán,~S mormogó dallal törik meg,~
 526  0|              A hajós nép zajg, örűl,~S rejtélyes szellem beszélget~
 527  0|          gyomrában~Láncra verve ifjú s lány,~Velök a vén ősz családfő;~"
 528  0|      Elhagyál tehát, teremtő!"~Mond, s felhő van homlokán. ~"Ládd,
 529  0|           ládd itt van a szerail már~S ablakán mi lant az, hajh?"~
 530  0|        Rabságukban meggyalázva~Isten s honhoz szent sohaj! ~"Hát
 531  0|            Rajtok a harc nem segíte,~S szolgaságuk tartva tart. ~"
 532  0|            hamvában!"~Mond mindhárom s összenéz;~Értik egymást.
 533  0|            lány csókot, nem bír mást~S tőrt szorít az ifjú kéz. - - ~
 534  0|              elmaradnak,~Mert Istent s hont üdvezel. ~S három csillagot
 535  0|              Istent s hont üdvezel. ~S három csillagot lát esni~
 536  0|               Aztán búsan néz utánok~S elfelejti csakhamar. ~A
 537  0|        Elviharzott rajta már a vész,~S a dicsőség ágyán dermedetten,~
 538  0|            kétségbesve már." ~Mond - s a kéjtől égő arculattal~
 539  0|              is ma boldoggá tegyem. ~S íme, íme hallom sóhaját
 540  0|             kedvesed keserged,~Szólj s reá új életet adok." ~"Óh,
 541  0|                mond a leány legottan~S Aladárra hévvel ráborúl.~
 542  0|       felettek ámulatban~Nem beszél, s szemébe köny tolúl. ~"Életet
 543  0|           Győztünk-é?" - mond Aladár s felűl.~,,Minden elveszett." "
 544  0|      Álmomból hát ily kegyetlenűl?" ~S hátraroskad, ámde a lányka~
 545  0|        Elfordúl, szemét meg elfödi. ~S míg a boldog pár, gondol
 546  0|         kacag, hő szív ha vérzik,~Ah s megölni egyet mégse bír:~
 547  0|           mégse bír:~Átka az öröklét s rajta végig~Az ő szíve Aladárért
 548  0|        csendül, szikra pattanik fel,~S mint fehér kisértet felhő
 549  0|             rajt: a fegyver kezében,~S mint baljóslatú tűz barna
 550  0|               Ámde sarkantyúba kapja s messze vágtat,~Hátra nézve
 551  0|            szelídűl a lovasnak arca,~S mintha a betyárnak tudná
 552  0|           kis mécs világra néz csak;~S úgy megértik egymást, egy
 553  0|             tilinkót ablakon felejti~S nyalkábban mint egykor üli
 554  0|         melynek első lángja most ég,~S kedvesétől még nem éle válva;~
 555  0|            jött még a halál világra.~S mert hogy ember még nagyon
 556  0|              tölté el az egész tért,~S Isten is mulatni járt körébe~
 557  0|            magasból Jehova lenézett,~S hogy megérté, mindenik mit
 558  0|       köszöntést ime kedvesednek!" -~S fölragadva egy égő hasábot,~
 559  0|      Oldalánál Kain borongva ott áll~S míg csorogva foly testvére
 560  0|             fölébe?~Úgy meghalni jó, s csupán az érzi~Kínjait,
 561  0|               ki a holtat tuléli." -~S im Zenő jő, lassan lépve,
 562  0|            feledékeny?!~Délen a nap, s hölgyed és az oltár~Gondjaidra
 563  0|         lakatlan, messze pusztaságra~S a halál zúg mindenütt utána.~
 564  0|           elhúny, a nap újra felkél,~S benne új hit, benne új remény
 565  0|           hívem is mosolygva ébred".~S jő tavasz, ragyogva néz
 566  0|        angyal is ott hagyta a mennyt~S ifjú napsugáron földre szállott.~
 567  0|          szellő is mézet lopni jő el~S csillan a báj egy-egy új
 568  0|          legyint feléje,~Megcsókolja s mint villám repül el. ~Felveti
 569  0|       látványt ki bírja?~Vonz a láng s a pille összeporlad." -~"
 570  0|             megingat. ~"Hát legyen", s elfordult arculattal~Dicsragyogva
 571  0|              Felsikolt a lány, ledűl s az angyal~Mint a villám
 572  0|             álom szűz kiséretében. -~S a leányka sokszor véli látni~
 573  0|          Mintha érintné őrűlet árnya~S értené, hogy abban mennyi
 574  0|      rém-álmokat.~Hirnök jő vágtatva s mond: "Uram király!~Legszebb
 575  0|          rájok, hogy király vagyok."~S harmadik hirnök sápadtan
 576  0|      szolgahad hoz ránk gyalázatot!"~S a trón mellett ím egy szellem
 577  0|            hajmeresztő, olyan idegen~S túlvilági hangon ekképen
 578  0|             ekképen beszél:~"Rendelj s megleszen mind, amit rendelél!"~"
 579  0|       felkelt népre szór villámokat,~S a nép halva fekszik a bástyák
 580  0|          élnek özvegyek,~Új boszúlót s pártost, hogy neveljenek!"~"
 581  0|               nem kél ellene~Senki!" S amint mondta, minden úgy
 582  0|           vadaknak tápjok elfogyott,~S dühhel támadják meg a vad
 583  0|           érnek, ott a visszhang él,~S a jövők léptére álmából
 584  0|           halál van, ahol úr vagyok,~S fent gúnnyal ragyognak a
 585  0|              gúnnyal ragyognak a nap s csillagok."~S ím alighogy
 586  0|        ragyognak a nap s csillagok."~S ím alighogy mondta a szörnyű
 587  0|         elborúl, a csillag elszalad,~S míg őrjöngő szemmel bámul
 588  0|              már, mint fátyolszalag.~S áll búsan magában pusztaság
 589  0|      csillagtalan nem múló éjszakát.~S hasztalan zokogva kér enyészetet~
 590  0|             ország áll a túlvilágon,~S bár határt közöttük egyetlen
 591  0|             annak, ami ott valóság. ~S míg itt minden élv csak
 592  0|              minden élv csak unalmat s undort szül,~Új gyönyör
 593  0|            függ lelke minden vágya, ~S minden boldogságért szívesen
 594  0|        tűnnek csak fel óriási képek,~S kétes alakukkal újolag eltűnnek,~
 595  0|       Nincsen árny, nincs visszhang, s hogyha volna is tán,~Nincs
 596  0|        vidéken nem talál-e csorbát; ~S míg előtte bolygó tűz szalad
 597  0|      ábrándos képe a rémek honának. ~S bár gyorsan nyargalnak,
 598  0|      eszmélnek, egymásnál vannak már~S ott lebegnek síma tűkörén
 599  0|              határán,~Adj egy csókot s tüstént nálam lesz az éden,~
 600  0|          tüstént nálam lesz az éden,~S nélküled hazád lesz a rémes
 601  0|              óh megyek, megyek már!"~S áthajol Háborhoz csókkal
 602  0|             vihardús zúgó felhőt ére~S felsikojtva szédült a vész
 603  0|             míg őt elfelejted,~Mond, s addig hatalmam őrként lesz
 604  0|         egyszeriben~Elhagyá országát s lett belőle szellő,~A rózsának
 605  0|              megfoghatlan hang lett,~S Hábor visszhanggá vált,
 606  0|          Zolnából lőn holdnak sugára~S Hábor újra ott volt mint
 607  0|             jöhetni kedves közelébe.~S hogyha már elfárad, messze
 608  0|            súgárt többé nem találni;~S századok múltával hogyha
 609  0|       Szellemekkel van szövetkezése,~S a leány is kit magáénak
 610  0|    Tündéreknek legszebbik testvére. ~S bár keletnek fényesebb sugára~
 611  0|              már a harmat is peregni~S míg egy csillag hullt alá
 612  0|            lány, megdermedve mint kő~S őrizetlen percét felhasználva~
 613  0|          Odasuhant szelleme az éjnek~S eljegyzésűl lopva megcsókolta. ~
 614  0|         Rászövődött a holdnak sugára~S elhalványult a világ előtte,~
 615  0|              csak az éj titka vonta,~S a rideg hold ábrándos szerelme. ~*~
 616  0|        Pillantási a lányon tapadtak,~S pillantásiban ott ége lelke. ~"
 617  0|        Árjadó sugárod óh miért vonz,~S hogyha nem bírhatlak, mért
 618  0|          tiéd, lány,~Benne egy menny s egy pokol küzdése;~Melyik
 619  0|           mosolygással néz~Dalnokára s nemet int fejével,~S a hold
 620  0|       Dalnokára s nemet int fejével,~S a hold hideg mosolygással
 621  0|            mond a királyfi, -~Gyöngy s gyémántnak gazdag halmazatja;~
 622  0|      Koszorút fon legszebb sugárából~S a lány halántékira keríti. ~
 623  0|       Mosolyogva int aztán Dalárnak,~S ennek égi kéjek mámorában~
 624  0|          királyfi borzalommal látja,~S őrjöngő szerelmének hangjával~
 625  0|        Fel-felkúszik a torony ormára~S bájillatját holdvilágos
 626  0|               mígnem csalogány lett,~S most is legkedvesebb virágánál~
 627  0|           Eljutott a Kárpátok aljáig~S fenyves rejtekében felkereste~
 628  0|   Olykor-olykor vendég jött a házhoz~S estve lángjánál a kandallónak~
 629  0|      Feltekintett rozsdaett kardjára~S még egyszer megifiodni vágyott. ~
 630  0|         villám a sorsnak karában. - ~S im a szomszéd völgyben nagy-véletlen,~
 631  0|               honvédtábor jelen meg,~S a seregnek hírhedett vezére~
 632  0|         illatos virágból, méz lett. ~S búcsuzásul homlokán a lánynak~
 633  0|      homlokán a lánynak~Félig orzott s mégis édes csók ég,~S a
 634  0|         orzott s mégis édes csók ég,~S a tiszt mellén erdei nefelejts,~
 635  0|           Eközben tornyos lakába ére~S édes titkul tartá meg kalandját,~
 636  0|              a vészes hegyszorosnak,~S ottan áll a végső emberig,
 637  0|         segélyt!" mond gúnyos hangon~S a honvéd eltávozik sötéten. ~
 638  0|           mondva a ház kapuján áll. ~S ím futár jön vérző, füstös
 639  0|      Kapitányunk vitt zászlót előre,~S a vak éjben útat az jelölt
 640  0|          menjen aki győz, avagy hal;~S győztünk, a megritkult ellentábor~
 641  0|               Összeszámolók magunkat s láttuk,~Ellenünk hogy ép
 642  0|         bátorság volt szemeinkben. ~"S mért nem hozza tiszted a
 643  0|         tévedt golyó találta szíven.~S már alig suttogta: Semmi
 644  0|    Csendesség lőn a kicsinyke körben~S hallik súlyos léptek dobogása,~
 645  0|             a szerelemnek~Nefelejtse s a hír vérrózsája. ~Ősz Berend
 646  0|             Ősz Berend könnyet törűl s letérdel,~A vezér kardjához
 647  0|              jár. ~Itt válik a török s magyar határ;~Mi az mégis,
 648  0|           két vár~Különbözik mint éj s nap, oly nagyon. ~Amaz mint
 649  0|          zördül fegyver vagy bilincs~S az őrkiáltás zúg tornyáról
 650  0|          könny gyűl, mígnem felriad,~S büszkén a vár mélyébe lépeget. ~
 651  0|             mi csak gyönyör vagyon. ~S miért lakói mégsem boldogok?~
 652  0|            mosolygás reszket ajkain,~S két szeméből vad láng tévedez~
 653  0|         Merően lengő zászlójára néz,~S megborzad, hogyha egy-egy
 654  0|         Tabán,~De hogyha kérdik a nő s út felől,~Sötét felhő a
 655  0|            karán lelnek csak életet,~S csókjoknál mégis Dalma könnye
 656  0|             mégis Dalma könnye reng,~S Tabánnak ölelő kara remeg. ~
 657  0|          Tabánnak ölelő kara remeg. ~S ha a büvös világban elmerűl,~
 658  0|              eszmélő felsikolt~A nő, s Tabán a vár fokára néz,~
 659  0|           vihar süvölt a vár felett,~S talapzatát dühös habok vivják,~
 660  0|             vivják,~Bent vad gyönyör s rivalgó kedv között~Dombéroz
 661  0|           kiszárad a szem lángiban. ~S im a várfokról egy hang
 662  0|         Tabán és Dalma kővé merevűl,~S a társaság aggódva összenéz. ~"
 663  0|            éjfélnek kísértő rémei." ~S kinyil az ajtó, dalnok jő
 664  0|              fergeteg,~Danolni kezd, s aggott arca kigyúl. ~*~Volt
 665  0|        titkosan~Rá vészt esküdtenek,~S orvúl egy éjszaka~Váránál
 666  0|          csakhamar~Védetlen sáncait,~S koránti örömük~Mindent végzettnek
 667  0|             Egy vészjelt gyújtatott,~S hű frígyes társa mint~Villámlás
 668  0|            Vendégűl kéri fel,~A hála s tisztelet~Ezernyi jelivel. ~
 669  0|          tisztelet~Ezernyi jelivel. ~S átadván zászlóját~Igy szólt: "
 670  0|              járt~Az őr a várfokon, ~S még fényár, víg zene~Töltött
 671  0|           látszik a~Dunán, benn ifju s nő.~Tűz! ordít a basa~S
 672  0|              s nő.~Tűz! ordít a basa~S száz cső utána lő. ~"Evezzetek
 673  0|              csolnak repűl,~Mint sas s kicsiny madár~Ez kétségbesve,
 674  0|            az~Vérző zsákmányra vár. ~S a két csolnak között~A tér
 675  0|        legott,~Hogy nő kivívjalak." ~S felfogva kedvesét~Kopár
 676  0|             De győztes egy sem lett,~S csodálta mindkettő~A hős
 677  0|             Úgy vívjunk hát tovább!"~S a két kard újra kész,~Midőn
 678  0|     vendéglovag,~Ki hölgyeért viva. ~S mellette látja a~Zászlót,
 679  0|            társaság ijedten összenéz~S a vén dalnok méltósággal
 680  0|          után kap száz kéz hirtelen,~S erőtlen hull le mindnyájok
 681  0|             senki mért, de tántorog,~S elszorul s retteg minden
 682  0|              de tántorog,~S elszorul s retteg minden kebel. ~Vad
 683  0|           seregek,~A fegyver csattog s kétségbe eső~Nőhangok kegyelemért
 684  0|             kormányzatlan sajka úsz,~S szellő enyelg két hulla
 685  0|          hogy fölnéz,~Jó estét kiván s mond: "Uram vitéz!~Megállj,
 686  0|              mi szent Istent dicsér,~S előtted az ut rengetegbe
 687  0|       érdektől reszketve így felel:~"S a büszke vár miért pusztúla
 688  0|        Megesküdtek fényét megejteni,~S mit hősiesen védett, a büszke
 689  0|              a hős már nyeregben űl,~S haragvó arccal a várnak
 690  0|          Haszontalan kiált a pásztor s kér,~Szavát elhordja a sivító
 691  0|            kard, arcán sisakrostély,~S bedőlt résen ki a vak éjbe
 692  0|           huhog roskadt toronytetőn,~S a termen végig gyors denevér
 693  0|       völgyfenékről farkashad vonít,~S távol kakasszó éjfelet jelel,~
 694  0|          rezgő, halvány fény közeleg~S megáll a fölriadt hőshöz
 695  0|              gyúlt értem szenvedély,~S hiúságom miatt mind elvesze. ~
 696  0|         halsz meg! így beszéltek ők,~S nyugalmad még a sírban sem
 697  0|              Jolán az ifjuhoz simul,~S mosolygva vet reá könnyes
 698  0|              karokkal általfogja őt,~S hogy csókkal érinthesse
 699  0|             az, ő, akit megsiratott,~S kinek nem szállott vissza
 700  0|          vissza szelleme,~Ki rémület s gyönyörtől részegen~Mostan
 701  0|        Körűlök az egész föld elborúl~S szerelmükben egy percre
 702  0|            karában csontváz meredez,~S a földre hullva ízzé porlik
 703  0|             fából kis keresztet tűz,~S rohanva nyargal a várból
 704  0|           sír~Megszánja végre kínját s elnyeli.~ ~
 705  0|          dicsérik-e kellően hatalmam~S mit lelsz többet, bút vagy
 706  0|            űl ott, martalékra várva,~S minden kis csepp, száz kis
 707  0|             világa. ~Száll az angyal s szelletét megérzi~A mély
 708  0|          megérzi a kis csepp lakója,~S föltódúl mind háládó imával. ~
 709  0|             az ember dacol Istenével~S a habok közt önhitten vitorláz,~
 710  0|              harmatoz le égi áldás. ~S ím megszólal a vész harsonája,~
 711  0|         fejére. ~"Elveszének a népek s királyok,~Nevöket is régen
 712  0|      fekszenek rég." ~Szól az angyal s a vadon királya,~Az oroszlán
 713  0|            és érzik, a pusztának~Ők, s a puszta nékik van teremtve. ~
 714  0|          puszta nékik van teremtve. ~S érzi szárnya hűsítő szelét
 715  0|          Beduín is, vándor sátorában~S tisztább hálát küld föl
 716  0|        palotában. ~*~Száll az angyal s lát két büszke tábort,~Harcra
 717  0|            mit harci mén tiport el. ~S mindkét tábor zászlaján
 718  0|             lát írást:~"Szent ügyünk s győzelmet Istenünk ád."~
 719  0|            ád."~Köztök áll az angyal s egy sereg sem~Érzi szárnya
 720  0|         oltárán ember, állat vérzik,~S hol van a nép, mely térdre
 721  0|           meg vad haraszt felverte. ~S a gór bálvány lábához ragasztva,~
 722  0|          Számüzött apánkat elkisérte~S oldalánál bú s szerencse
 723  0|             elkisérte~S oldalánál bú s szerencse közt jár. ~Megnyugodva
 724  0|            Istent itten is dicsérik,~S romló művén dőre embereknek~
 725  0|              az állatok egy hanggal.~S Gábor angyal egy szirtnek
 726  0|       mosolygó szellem,~A szegénység s megelégedés jár. ~Gábor
 727  0|              jő, hogy égbe szálljon,~S nem kincset visz, csak nehány
 728  0|      lehelletétől a tenger kiszárad,~S a puszták királya, az oroszlán
 729  0|     hitetlenűl ez. ~"Jőjj hát, jőjj, s kövess te, mond aztán nejéhez,~
 730  0|         virágim, a szülőknek sírját,~S gyermek éveimnek játékos
 731  0|          Vesszen-e múltammal a jelen s jövendő,~Amin e kebel függ
 732  0|            Amin e kebel függ minden, s számüzésben,~Szívvilága
 733  0|        választott,~Prófétája lettél, s hogy hirdesd az ígét,~Melyet
 734  0|               Jőnöd kell" felel Lót,~S a nőt átkarolva vonja el
 735  0|         magával.~Küszöbön vannak már s még egyszer lezárja~Mindkettőt
 736  0|         körűlnéz,~Aztán összeborzad, s újra menni indúl,~Mintha
 737  0|         álomból rázná föl erős kéz. ~S ím, mely a próféta csarnokán
 738  0|               Óh de jőjj, kövess nő, s hátra ne tekints, mert~Kebled
 739  0|         megmeredne." ~"Hadd meredjen s vesszen együtt kis körével,~
 740  0|       próféta!"~Ezzel hátra fordult, s iszonytól kővé lett. ~*
 741  0|             térek, kedves gyermekim,~S ti tőlem azt meg nem tagadjátok. ~
 742  0|                Neked hagyok müvészet s tudományt,~A halhatatlanságnak
 743  0|              rajtatok!"~Mond az anya s áldása sikeres,~A négy fiú
 744  0|           Adj kenyeret, fiam!"~Mond, s a gyermek durván kiűzi őt.~"
 745  0|            te, ládd rongyos vagyok."~S a más gyermek kikacagja
 746  0|           életem sem síromon sugár!"~S imé a nap kisüt. - "Ah,
 747  0|       szerelmet csak névről ismerte.~S így szólott hozzájok: "Mint
 748  0|     végbevinni csoda dolgokat kell!"~S űzi szeretőit szerte a világba,~
 749  0|              kísér,~Lovag alakot ölt s kész tervvel szivében,~Megy
 750  0|           legszebb ékét tündéreknek,~S lábamhoz ha tetted, akkor
 751  0|           fátyolt hoz~Tündér földről s rakja a leány lábához.~Mostan
 752  0|              meg rejtélyes lovagját,~S szívén még nem érzett vonzalom
 753  0|               Óh te föld hiú leánya!~S véled-é, hogy aki ily tettekre
 754  0|           mátkát, aki hoz szerelmet"~S eltünt, míg Ibolya szavain
 755  0|         bűvös gyöngyét szerteszórja,~S e gyöngyökből vált a zöld
 756  0|        messzehányja a gyémántköveket~S mindenikből hulló csillag,
 757  0|          ereszti a szellő szárnyára,~S abból vált a puszták fényes
 758  0|             volt amint vélem bántál.~S mondod, még sem volt oly
 759  0|          sugárt a lány a sírfenéken,~S fölkél a sír ormán kis virág
 760  0|              egy kis súgárral beéri,~S érte illatát a nap felé
 761  0|       köszönti első a tavasz hirére,~S a nap tündérének is megesik
 762  0|      lángkéve éjszakfény virrasztja,~S fényében csillámló jéghegyek
 763  0|             már az ember is kifárad,~S a szűktápú Jávor szarvas
 764  0|       meglepett és erővel megölelt. ~S a viharkirály, hogy boldogsága
 765  0|         lenni, ott fenn is az égen. ~S jéghegyet halmoz fel annak
 766  0|        hágcsója készül~Egy lépés még s ott áll Isten országában. ~
 767  0|       országában. ~Látja ezt Jehova, s a harcot kerülve~Igy szól
 768  0|            szétomolnak. ~Megy, rohan s amint már ajakán ég a csók,~
 769  0|          amint már ajakán ég a csók,~S szétterjeszti karját mátkaölelésre,~
 770  0|             elsurran tünde álomképen~S ott mosolyg kacéran ismét
 771  0|               hímespillék szállnak. ~S hogy végkép megtörje a királynak
 772  0|           madárkák lesznek udvarlói,~S míg a bérc visszhangja válaszol
 773  0|          saját bújára~Ismer a király s mond: "Téged nem bántlak,
 774  0|       ködfátyollá lőn a tar mezőkön,~S mint halvány kísértet a
 775  0|     szeretnek, hát mindent siratnak,~S általam mindennek meg kell
 776  0|              és sír, sír míg keserve~S a keservvel élte fellegként
 777  0|          keservet, szenvedjen hiába,~S örök életének e tündér szerelem~
 778  0|            álma nem tünt el egészen,~S a költők dalában, nők szemeiben
 779  0|          pálmafák árnyában,~Nyúgalom s jólét volt benn a házi isten,~
 780  0|          házi gondok súlyát~Bízva rá s a sírnál gyászoló keservet. ~
 781  0|          fecskébe költöztette lelkét~S jól ismert házának csarnokán
 782  0|             virrasztá kedves árváit, s könnyülten~Vissza, vissza
 783  0|             fel őket reggeli dalával~S vidáman viszonzák édes csevegését. ~
 784  0|          viszonzák édes csevegését. ~S hogyha a kis kertben pajzán
 785  0|            sírjára,~Homlokuk letörlé s enyhe szelletével~Felüdíté
 786  0|              hogy féltve félti őket,~S fájva kérné, hogy ne hagyják
 787  0|           veszedelmes, kéje üdvözítő~S kínja öl, ládd engem is
 788  0|             bejárom én is a világot,~S látod mégis mindég, mindég
 789  0|        szívedet hagyod majd~Útadban, s párját nem leled e fedélnek," ~
 790  0|       tündérvilágért epedez, epedez,~S elbusultan, hogy már gyermeki
 791  0|        férjéhez. ~Nap megy nap után, s hogy visszatér fészkéhez~
 792  0|           fészkét csarnokán a háznak~S ím meglátja lányát a ciprus
 793  0|              ment, átkot küld utána,~S megvetést, de titkon áldja
 794  0|        cserébe. ~Látja ezt a fecske, s újra útnak indúl,~Gyermekét,
 795  0|          indúl,~Gyermekét, az ifjat, s a hűtlent keresni,~Hogyha
 796  0|       lépteit mint véd az anyaáldás,~S támaszául áll még, amidőn
 797  0|              őt minden, minden más. ~S a fecske is elszáll, száll
 798  0|            többé semmi sem csatolja.~S amint száll társától kérdi: "
 799  0|             mi jót nevetünk rajta." ~S alkot minden szellem, ez
 800  0|      teremtém~A földnek királyát?" - s amint mondta, úgy lett. ~
 801  0|         vágyott megnyerhetni~Jehova, s csábítá kedvese kezével,~
 802  0|          alkotni még egy új világot,~S Hajna lesz világom áldó
 803  0|             bére." ~Szólott Lucifer, s folyt a harc új erővel,~
 804  0|              győzött Jehova hatalma,~S mint mindég, úgy itt is
 805  0|              is a vesztő lett vétkes~S a győzőé lőn az érdem koszorúja. ~
 806  0|             búsan elbolyongott,~Átok s kárhozattal megtörött keblében,~
 807  0|              állt a menny ajtajában,~S búsan elmerülve a vak éjbe
 808  0|          átfogta, csókot égetett rá,~S ő nem tudta, álma folytatása-é
 809  0|             Fölfogák szülői, elvivék s letették~Az alvó Ádámnak
 810  0|         lenne,~Nem tudá, hogy angyal s ördögnek csókjából~Lőn kinúl
 811  0|          csarnokáról hangzik a zene,~S vad dombérozásnak hangja
 812  0|        útfélen űl kolduscsalád,~Férj s nő átkarolva tartja magzatát,~
 813  0|            melegével óvják gondosan,~S rájok elterítve egy rossz
 814  0|      dombérozásra több ünnep legyen,~S a nép rab maradjon véges-végtelen?~
 815  0|             életemet nyomorogjam át,~S amelyet kiküzdök, életem
 816  0|             mely újra törvényt tesz.~S a megváltó újra gunyhó sarja
 817  0|          itten vad dühe nem ér." - -~S ím leszáll közéjük enyhadó
 818  0|            álomképet sző rájok keze,~S boldogok mindhárman, férj,
 819  0|        boldogok mindhárman, férj, nő s gyermeke.~S hogy ne verje
 820  0|     mindhárman, férj, nő s gyermeke.~S hogy ne verje őket zord
 821  0|         setétség,~A forrás elállott, s tó gyanánt penészlik,~A
 822  0|              minden termő csíra,~Moh s penész tenyészik hajdan
 823  0|           híven a közromlás napján. ~S ím megnyílnak az ég kapui
 824  0|             a föld, néma és kietlen;~S másodszor megnyíl az égnek
 825  0|        ívezetje,~Trombiták harsognak s fénynek özönében~Száll le
 826  0|          Jehovának trónja a magasban~S áldásos jobbján az angyalok
 827  0|       ezredektől fukaron gyüjtöttek,~S ím az ős meglátja a késő
 828  0|      arculattal híres fakir lép fel,~S szinte megdöbben, hogy szól
 829  0|          mégy, éltedet beszéld el." ~S elbeszéli, mily hűn hirdetett
 830  0|       elpusztultak álmüveltségökkel,~S győzelem egyesült a dicső
 831  0|        Mindezt nem tevé, mond, dícs- s haszonlesésből,~Távol volt
 832  0|              csak daróccal takarva. ~S ím, amint elnémul, Jehovának
 833  0|          arcán~Szent harag gyulad ki s mond: "Hiú ember te,~Hitted-é,
 834  0|               csak áldásid élveztem,~S egyben teljesítém mindég
 835  0|            jobban, hogy szerettem." ~S íme, Jehovának arca felmosolygott,~
 836  0|        Jehovának arca felmosolygott,~S mond: "Kelj fel leányom,
 837  0|                 de ez a te dolgod." ~S Gábor angyal újra int, padisah
 838  0|           még csorbát ejtni vágya!"~"S hát te nem bitorlád-é az
 839  0|                 Mond az Úr sötéten, "S most ha képmásom vagy,~Menj,
 840  0|         léptekkel büszkén a középre,~S előbb mint szólna, jól ismert
 841  0|           futó csillaggá lesz az is; s a spáhi~Fél a hosszú béke
 842  0|       érezték, hogy még találkozunk,~S náloknál mégis csak jobbak
 843  0|            vagyunk.~Aztán bort adtak s mondák: Kamarád,~Elvenni
 844  0|        huszárt ott át."~Ezzel köhint s megpödri bajuszát:~"Nem
 845  0|              van, egyikben éles vas,~S midőn még bámulsz s kérded,
 846  0|             vas,~S midőn még bámulsz s kérded, hogy mi az,~Midőn
 847  0|           mit tenni, foglyokúl esénk~S az ellen táborába viteténk.~
 848  0|    Mindenikünknek egy tallért adott,~S mondá: Vezértek régi cimborám,~
 849  0|           rám.~Im visszakűldlek néki s azt hiszem,~Többé nem harcol
 850  0|        miként a vér,~Kardját szorítá s hozzá mormogott,~Nem tudjuk
 851  0|              huszár tevé e fogadást,~S egész huszárság megtartotta
 852  0|       tábortüzeknek látni pislogását~S a közelgető vészt, mely
 853  0|              ép a francia hadállott,~S úgy esett, hogy engem ütközetbe
 854  0|          állottunk, állottunk sokáig~S a golyók egyszercsak sűrüen
 855  0|         pipázni, de pipám kihamvadt,~S úgy járt a fogam közt, mint
 856  0|        mondám én, e pipát mi lelte. ~S ím egyszerre csak kezd pengni
 857  0|               gyönyörködjél abban'. ~S ím alig végeztük e rövid
 858  0|             kaszabolj le!'~Felnéztem s nem láttam ellenség nyomát
 859  0|         érdemjelt tűzött a mellemre,~S meg köszönte hősi tettemet
 860  0|          félrehívtam a vén bajtárst,~S kértem, mondaná meg, a tiszt
 861  0|         kiméljek;~Mig te a szép mezt s piros pofádat~A harcban
 862  0|              tart az három kakasnak,~S a kakasok, akik felemésztik,~
 863  0|              szél zászlókat emelni. ~S a széllel jő honvédek vezére,~
 864  0|            ellenség nem lesz benne. ~S nem lesz benne, amikor akarjuk.~
 865  0|         pihegve és üldözve~Mosolyog, s köszöntve mondja: "éhen".~ ~
 866  0|              győzelmet feltarthassa;~S kétségbeejtő és halálos~
 867  0|           Szerte zeng győzelmi ének,~S mért szól mégis oly mogorván. ~
 868  0|         Hányat vittek temetőre. - - ~S amint eszmél, amint vérzik,~
 869  0|           tovább el nem bírhatjuk." ~S a honvéd legott elfordul,~
 870  0|             magyar nagylelkűségbe!" ~S a tarisznyából e szóra~Feltálalja,
 871  0|    Feltálalja, amije van,~Ellenének, s zászlójánál~Fel-le jár némán,
 872  0|            kötöznek, ottan ivogatnak~S a harcról mesélve zajjal
 873  0|              rád meredt, megborzadt,~S dadogott, mint hogyha akkor
 874  0|         Nincsen multam, sem barátom,~S kedvesem? - folytatta, hirtelen
 875  0|          Hívtad őt vigadni, kacagott s ment véled;~Ah de kacagása
 876  0|            Oly fagyos volt, oly vad, s keserűségét csak~Növelé
 877  0|              se tud szegény olvasni;~S megszólalt az ágyú, akkor
 878  0|        mondott, száz hízelgést néki,~S lázasan mint kedvest csókolta,
 879  0|      menekvés,~Kardja kettétört már, s keble sebje vérzett. ~Láttam
 880  0|      hajfürtöt, az is osztja sírját,~S ím társim! szivének és dicsőségének~
 881  1|             ott fészket rakott,~Ipar s boldogság most a fénybűl
 882  1|            tornyod egykor elfogott. ~S téged, te ronda vár, azért
 883  1|          mily bizton terjed hatalma,~S hűven védjük, mit már adott
 884  1|            ünnepel~A hangzatos mezőn~S hogy lelkemet a csók~Varázsa
 885  1|          halált,~Hervadt virága bár,~S zengő dala elállt!~Szerény
 886  1|           lángszivünk ölelt,~Ébredt, s ím oldalán~Telt bájú nőre
 887  1|   visszhangja ez.~Sok csíntalan fiút~S lányt láttak mint komát,~
 888  1|       kurjogat~Itt-ott egy szérű őr,~S nyugodtan a kazal~Vetett
 889  1|             is,~Harangszó jött elém,~S e közben újra a~Kertekhez
 890  1|       szellemét~A kor nem törte meg.~S ki túl fél századon~Csak
 891  1|            másokat~Vigadni láthatott~S im a vén hárs előtt~Most
 892  1|           ott egész sereg,~Kik trufa s dal között~Játszottak egeret.~
 893  1|        tekintetét~Csak elfelejtheti,~S egy arra surranó~Pajkos
 894  1|             könyveknek porán,~Eszmél s leánynevet~Talál a - biblián.~ ~
 895  1|         Nyári estén~A fáradalmas nap s a csendes éj~Csatában állnak
 896  1|       tükörébe kis virág hajlik be. ~S tovább siet, mert messze,
 897  1|       estharangnak reszkető beszéde,~S levont süveggel mén a pór
 898  1|          volna minden kis fűszálat. ~S e szívverést csak egy hang
 899  1|         csattogányé utca-hosszan ím,~S a dalt az ifju nép dallal
 900  1|          földünknek gyászát ölti fel~S ezen csillagként égnek fénybogárkák,~
 901  1|          méla hold a frígy apostola,~S ezüst sugári azt összébb
 902  1|       körmeik porfelhőket kaparnak. ~S a porfelhőben fel-feltünedez~
 903  1|          bögrékben a szűk estebédet,~S kis gyermekével karján a
 904  1|             már, hogy simogatja majd~S kicsiny kezében néki sós
 905  1|             hallgatnak aztán a fiúk,~S ki mit tapasztalt az nap,
 906  1|    Nagyravágy lakott;~Azt nézte csak s követte~Mint lángoszlopot. ~
 907  1|            őrjöng,~Célja messze van,~S kétkedni kezd szerencse~
 908  1|          kiván, hogy sovárog szivem,~S ha önmagában többé nem találja,~
 909  1|             arcán vagy kedv sugári -~S ime szivem szorul - térdem
 910  1|       suhancnak,~A férjet felkeresni s bémenénk;~Hallgattam, nem
 911  1|        iker-galy, mely ablakban áll,~S amíg társára a tél hólepelt
 912  1|     gyermekbeszédet,~A mámor elmult, s így kell jőnie -~Örvénybe
 913  1|             űzné, megtörné a szívet,~S szerelmünk egykor boldogíta-e? ~
 914  1|                Pedig tudám, szeret - s mégis gyötörtem,~Lepergő
 915  1|              adott,~Ő csak becsűli - s hol poklot kerestem~Én,
 916  1|         rózsa most is szívemen volt,~S a képért pajkos gyermek
 917  1|              itélte legkisebb fiának~S megcsendesülve állták mind
 918  1|            át. ~Magamra néztem aztán s szűm virágit~Látván hogyan
 919  1|            az enyém már e világ itt,~S elsompolyogtam - árva idegen.~ ~
 920  1|          kitépett hang magába sirt. ~S a délibáb, ez édes csalfa
 921  1|            báját még itt is kitárja,~S tündéri éltet költ a sírtanyára,~
 922  1|        világba lép; ~Egy förgeteg jő s széjjeltépve hull~Foszlányokká
 923  1|           összeolvadottan,~Természet s ember csillámló zajában~
 924  1|       napokból megszentelt ereklyét,~S hogy súlyával meg ne rövidítse,~
 925  1|             bölcs éjeket virasztott,~S míg az éjnek titkait kutatta,~
 926  1|          vágyad pár fillért keresni,~S egy világnak romját árúsítod.~
 927  1|          nyúgodott a vas keresztnél?~S a könyv asszonyának szent
 928  1|     megéhezének;~Vagy megráncosodtak s arcaiknak~Rózsájával elhervadt
 929  1|            bár emlékünk is magunkkal~S mit szerettünk, szűnk egész
 930  1|     elfogyott már minden hő sugára. ~S íme a végső jel is le is
 931  1|             hogy a sirhoz kisérjen. ~S mintha a sírlakra hantokat
 932  1|          ruhában, mellékében állva. ~S míg mellette a szán gyorsan
 933  1|          maradjak, esdekelve kérne. ~S messze elszalad bár szánom
 934  1|            néki, hogy magára hagytam~S mintha mégis boldog utazást
 935  1|              Beljebb mind sötétebb - s a sűrű homályát~Lelkem népesíti
 936  1|         hinném nyáron, fénybogárka. ~S a kicsinyke szikra mindinkább
 937  1|             mintha szinte nőve nőne,~S íme a vadonban egy egész
 938  1|     kéményből~Int, hogy arra tartsak s a vándor pihenhet. ~A kisded
 939  1|          csak meg a bejött vendéget,~S üdvözölve jőnek nyájasan
 940  1|               ha keble nem ,dobogna,~S élet nem beszélne lángoló
 941  1|           végre lassanként kialszik,~S a kiváncsiságnak kérdése
 942  1|              mintha irígyelne engem,~S mondaná, hogy holnap újra
 943  1|          csak vendégként melegszem. ~S én a hajadonra gondolok
 944  1|              én a hajadonra gondolok s utamra,~Melynek pusztaságán
 945  1|      pusztaságán e csendes lak vára;~S gondolok éltemre, melynek
 946  1|           ilyen csendes jó tanyára? ~S íme ujra szürkül már a téli
 947  1|         áldással szánomig kísérnek. ~S amidőn lovamnak kisded csengetyűje,~
 948  1|          Látom udvarodban a sorompót~S benne vívni vértes hősöket,~
 949  1|      fegyvert, melyet hivök letett. ~S ím az őrtoronynak kürtje
 950  1|        Mindakettő halovány alak lett~S a középszerűségben terem. ~
 951  1|          Féket törve új uton megyen,~S mert pokolról nincsen már
 952  1|           Unokája rőföt forgat ott. ~S mig nagyapja egy szép pillantásért~
 953  1|             vesz messzely borocskát,~S egy szegletben költi el
 954  1|         Elhamvadt a nőnek dicssugára~S a pártával régen sírba szállt,~
 955  1|       serénnyel erdős hegynek ormán,~S míg a kis pacsirta ittasan
 956  1|        imádság égbe száll a földről,~S dalja a magasban fellegek
 957  1|    párkányára lép ki játszi kedvvel,~S dalgazdag kebellel most
 958  1|         virágok.~A nap sejti a könny s a mosoly kit illet,~Első
 959  1|          súgarával megcsókolja őket;~S amint a szorgos méh jő s
 960  1|             S amint a szorgos méh jő s mézet sovárgva,~A viráglánykákat
 961  1|           Jobbra-balra ingva, hívják s űzik őt el.~Foszlik a mezőn
 962  1|              bú honosulttá lett rég.~S míg dús oszlopzatja szentegyház
 963  1|           fák ormán a mókus cikázik;~S hol mormogva habzik a hegyi
 964  1|           végre biztosan, nyugodtan,~S mint király körülnéz a széles
 965  1|         helyébe ember dőre alkotása.~S édenünk helyett, mit földön
 966  1|          nevére habzó serleg koccan,~S rableány ajakról zeng a
 967  1|          dobott rád,~Eltakarva bünöd s szégyened világát,~És helyébe
 968  1|       szülőként kísér minden léptet.~S míg az ember dőrén és elbizakodva,~
 969  1|      szólottam megállva~Ő rám bámult s nem felelt szavamra -~Hát
 970  1|    Pajtásával koccintván, köszönt ő,~S széles jó kedvében bút,
 971  1|            vivén a vendégek számára,~S a másik betyár általkarolta,~
 972  1|         percig lelkét a kép betölté,~S ellöké, nem volt rá gondja
 973  1|              pipafüst ábránd-világát~S boldog volt, hogy ez a sík
 974  1|           volt, hogy ez a sík hazája~S bényargalja mint a felleg
 975  1|            lehetni, mily kevés kell.~S a betyároknak közébe ültem~
 976  1|            bája, szent egyszerűsége;~S elmulatva száraz galylugosban~
 977  1|           féllábon csak a házfedélen~S kerepelt kocsinknak szokatlan
 978  1|            meg a fehér eb szunnyadt,~S fel-felmordult olykor megszakadt
 979  1|         nyugodtak a fáradt kaszások,~S a lánykák mulattak koszorúkötéssel. ~
 980  1|          reménynek egy fűszála rajta~S mi a puszta képén búsan
 981  1|      haladának, elnyujtott fejekkel,~S ostorpattogás és biztató
 982  1|              halálnak. ~Összenéztünk s lelkünk a kéjtől megújult,~
 983  1|              újra forró homlokunkat,~S nyom nélkül repülnek - merre,
 984  1|          szavokra a szamárkenyér is,~S hajlong, mintha régi bajtárst
 985  1|          mintha őrült táncra menne. ~S a szellembeszédre az ég
 986  1|    vitorlázással barna felhők jőnek,~S mint felvillanó bú férfiúi
 987  1|             ott, melyre a felhő dől,~S lassú méltósággal, zuhogó
 988  1|             a felhő a tó fölébe ére,~S rég vált kedvesekként bámulnak
 989  1|            fel sorsunk sok csapása, ~S jól ismert szavára a tó
 990  1|             a tónak dűl vágyó karába~S ott talál zajongó keble
 991  1|       könyezénk egymásért,~Szenvedés s könyű még egyesít jövőben. ~
 992  1|           lány kacsint, a vén morog,~S a munkás gondot mind felejtik. ~
 993  1|    Kibontakozni alig bír~Bundájából, s ez szinte sír -~Kedves komám
 994  1|    kandallóban tűz lobog,~A pipa vár s mit a ház adhat,~Mindennek
 995  1|              Mindennek a legis java,~S mi a kevés borsa-sava,~A
 996  1|             Vadászó bajtársat keres,~S jő ismerős barátkozásra. ~
 997  1|       megered kérdés, beszéd,~Komoly s vidám tárgy tarka-barkán,~
 998  1|           körüllebeg,~A pipafüsttel, s édesek~Az eszmék, melyek
 999  1|         eszmék, melyek ekkor jőnek. ~S bár senkisem szól, mindenik~
1000  1|      csináltuk,~Nagyszerű volt a vár s harc előttünk,~S a termet