Rész

1001  1|          volt a vár s harc előttünk,~S a termet királyinak találtuk.~
1002  1|        sötétnek látszik most nekem? ~S jött tanítónk, elmult a
1003  1|           bölcseségre~Mink izzadtunk s hallgatók, mikor szól,~Mely
1004  1|             ült nagy karos székében,~S míg beszélt, én gondolám
1005  1|            kandallóban a hamu hideg,~S szívemből kihaltak a kegyeletek. ~
1006  1|             jártam titkos vágyaimmal~S ő mosolygott rám vagy visszainte.~
1007  1|           számomra többé nincsenek. ~S vén cseléd te, akit úgy
1008  1|             te, akit úgy szerettünk,~S féltünk, aki jártál néma
1009  1|            hol sírba egy világ dőlt,~S oltárának elporlott zománca,~
1010  1|           óra járja még mindég utát,~S mint midőn elmentem, félkettőt
1011  1|         akkor volt, amidőn elmentem,~S álom volna minden bú, csalódás,~
1012  1|            epedve, vágyva feste le? ~S boldog volt-e akkor? óh
1013  1|             vesztett célját zokogja,~S mint most bájleplében a
1014  1|        alföldön~Óh szép alföld, tárt s rejtélyes könyv te,~Ős mytussa
1015  1|             önbecsérzetünk növekszik~S a természet karját frígyre
1016  1|              a kis család hallgatva,~S elmereng soká a csillagokban,~
1017  1|             családból,~Kezd beszélni s hősies regéje~Kezd beszélni
1018  1|           puszta őrtüzekkel~Csillogó s körül hősök tanyáztak. ~
1019  1|    Pásztorsíp helyett dobok peregtek~S ösztökéjét a suhanc eldobta,~
1020  1|             mellette hű harangozója,~S híveit miként templomba
1021  1|             éhezénk, fagyos eső vert~S éneklénk - vezérink ott
1022  1|      Keblükről levették az érdemjelt~S feltűzék a rongyos atillára;~
1023  1|          mondd meg~Volt-e még huszár s honvéd, nem voltak~Ennyi
1024  1|          harctérnek sírjai kinyilnak~S a haragvó hősök széltűl
1025  1|            táborhely újólag feléled.~S a vad ménes földrázó futását~
1026  1|          Viharon jő, harci paripáján~S meg-megbődül villámot lövellő. ~
1027  1|               hogy seb vérzik mellén~S haldokolva hull a harcpiacra. ~
1028  1|            játszik izzadt homlokával~S hős szellemnek érzi illetését.~
1029  1|            szellő virágot hajt reája~S kedvesének érzi ölelését. ~
1030  1|          Megnyugodva dűl a sír ölébe~S néz még egyszer társi seregére,~
1031  1|       Búcsuzásul és kiált: "Előre!" ~S ím e szóra álmából feléled,~
1032  1|               míg áll az ősi puszta!~S meg-megjő, hogy tündér ujjal
1033  1|         Kivül zordon, láng szivében,~S kőhéjában léha, gyáva,~Hogy
1034  1|             lássa,~Csak ki érte küzd s munkál erősen. ~Homlokát
1035  1|           bort teremjen,~Szívderítőt s hogyha úgy kell,~Részegítőt
1036  1|        mosolyg a kedv piros virága. ~S hogy kedves zománca megmaradjon,~
1037  1|         siknak, mely őr gyanánt áll,~S nem retten meg a sors viharától. ~
1038  1|            nem jár lázadt koldusúl."~S keresztre vonták a nép istenét. ~
1039  1|            úr, a rab csak rab maradt~S a régiért új szenvedést
1040  1|            Mint a csillag oly hideg,~S szolgabűnnel lelkeikben~
1041  1|            már csak a föld,~Felzokog s ölébe dűl. ~És leszáll a
1042  1|         játszottunk pajzán gyermekek~S hallgatók vidám kicsi lánykákkal~
1043  1|      Gyermekek cikáznak most is itt,~S mint ha látnék régi cimborákat,~
1044  1|         Olyan ismerősök arcaik. ~Óh, s ők mégsem régi jó barátim,~
1045  1|             már.~A kalitka megmaradt s belőle~Ifjuságunk, a madár,
1046  1|          régi ismerőként~Szellem kél s a mult időkről hír. ~Ő volt
1047  1|             a hab, mint a szemfedő. ~S egymást űzi bár mindég a
1048  1|              űzi bár mindég a hullám~S új hab jő, a régi elmegyen,~
1049  1|           néz bajtárs ki az ablakon;~S új arc bámul mindenünnen
1050  1|             karok. ~Halni halni hát! s majd hogyha járnak~Hozzám
1051  1|         Hozzám sírni gyászos unokák,~S a sírokra, melyek nékünk
1052  1|            egykor unokánk is meghal,~S minket is örök feledség
1053  1|           Mint a virág bimbója vár. ~S ha illatos szél lenge csókja~
1054  1|              Lánykeblén virágfüzérre~S lett belőle tünde harmat,~
1055  1|              lány könyűje.~Éltető az s felderítő,~Enyhe hervadó
1056  1|         kínos gyöngye ez szűnk~Vágy- s reménydús korszakának.~S
1057  1|             s reménydús korszakának.~S hogyha lánykönny hull az
1058  1|      lepattant~Eltarolt mezőre esve.~S férfikönnyé lett legottan,~
1059  1|          Meghasítja, hogyha csordúl,~S visszafoly a szívbe, ott
1060  1|          Elrejtőzzék drága titkúl. -~S ím lehull a végső csepp
1061  1|           Csak ha fergeteg a tengert~S vész a szent hont felkeverte,~
1062  1|       Kezével inte, arca elborongott~S körülhordozták országán
1063  1|             az, váramban elfelejti."~S a vad öröm zaját a szél
1064  1|            jel az agg király nevére,~S míg homlokára új korona
1065  1|    lángostorúl~A felhők közt cikáz. ~S míg fénye dicskört von legott~
1066  1|          szenvedés és dőre küzdelem.~S szintén fohász volt első
1067  1|       búcsúszó, itt harcnak kezdete.~S a két fohász amint így elvegyült,~
1068  1|            folyását rajzolván le ott~S szó nélkül mindent, ami
1069  1|             holtnál sírva van jelen,~S keresztvizet a gyermekfőre
1070  1|         gyermekfőre hoz,~A nap kisüt s viz, könny leszáradoz.~A
1071  1|             fejlett a gyermek legott~S a vár lányával hogy találkozott,~
1072  1|           vár leánya asszonnyá leve,~S ismét sohajtól rendül meg
1073  1|              kétségbe esve sírba dűl~S haldokló ajkán is még sohaj
1074  1|         eleget~Más leánytársak mögé,~S a jó lányok szívesen~Álltak
1075  1|               de addig várj, gyermek s tanúlj!"~És vár a gyermek,
1076  1|              amig kinő~Az iskolából, s hogy vehetne már~Játékot,
1077  1|         Alkot magának tündér életet.~S nem kedves már előtte más
1078  1|          okosabban szeret."~Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!~
1079  1|      emberbölcseség~Mindent gyülölni s félni nem tanít. -~Az ifjú
1080  1|             pártos és bünhődni fog!"~S a férfit a bú aggá érleli,~
1081  1|       csecsemőt visz, a csecsemő sír~S elhal a sírás éji viharban;~
1082  1|           Felhőként az éji viharral.~S hogy kinéz a hold hegyek
1083  1|              nő felsikoltva összedűl~S kérdi újra hogy felvánszorog:~
1084  1|              a hosszú életen át,~Kín s nyomorúság közt jut az ember.~
1085  1|             a nyomor, bűn jegyesed."~S gyermekére hantot hány legott,~
1086  1|          engem,~Mert hogy a szégyent s annyi keservet~Véled e kisded
1087  1|          bokor áll őrt majd porodon,~S míg lent édesen álmodozol,~
1088  1|           Csábítják a gyönge nőt el,~S hogyha enged a szerelemnek,~
1089  1|       szivébe Isten önte,~Kéjhölgy - s ronda fattyu gyermek~Hő
1090  1|              szerelme bús gyümölcse.~S ajtaján ha kérnek enyhet,~
1091  1|       nyugodjam. gyermekemnél én is,~S ők reszkessenek!" - - -~ ~
1092  1|            Hogy szerelmét eldanolja,~S a könny mely hull énekére~
1093  1|           Gúnyának lenne csak tárgya~S más boldogabb hiúsága.~Virágot
1094  1|              Éjjelén a sírfenéknek -~S majd ha visznek a legények,~
1095  1|          pihen a bajnok~Ott találja.~S hol számára a dicsőség~Majd
1096  1|            nincsen költészet zománca~S elhalványult lelke nem angyalok
1097  1|  halhatatlanságnak;~~~Házasság a kigyó s e gyümölcsökből hoz,~Elborúl
1098  1|            az éden, únalom árnyékoz,~S az öröktartásnak rémes ijedelme~
1099  1|              nem bírván ember keble.~S hogy vesztett üdvünkhöz
1100  1|              fedik, békó van karjain~S részvétért hasztalan tekint
1101  1|             halványabban felém~A nap s virágos nyárnak édene?~Mért
1102  1|           mint a dús,~Hogy vétkezzem s pokolra szálljak le? - ~
1103  1|      kéjleány~Mosolygóbb arccal néz, s ha mondja is,~Ne kérdd másét,
1104  1|             tőle? Óh miben~Segített? s bűn-e hát, hogy ég adott~
1105  1|    Elítélének az erényesek,~Gyalázat s bűnnel nékem veszni kell.~
1106  1|            bűnnel nékem veszni kell.~S mi az erény? e gyáva dőre
1107  1|         párnáin él,~De mondjatok le, s ím ki van, ki van~Közöttetek,
1108  1|             száradt a kiontott vér. ~S midőn üresen jő a taliga~
1109  1|             midőn üresen jő a taliga~S üres bilincs csörög már
1110  1|           fog lopni, mert nem éhezik~S a gazdag is, ha majd hozzá
1111  1|               Egyenként jöttek értök s elvivék;~Olyankor kint a
1112  1|           kint a fegyver csattogott,~S be állt megint a néma csendesség. ~"
1113  1|             ma egyikünk".~Mond a rab s a falra keresztet vág,~Nő
1114  1|            vág,~Nő a keresztek száma s folyton fogy~A börtön mélyében
1115  1|          édes dalt, mint a rab madár~S a vártetőn rá a galamb felel,~
1116  1|           vigan éltetik~Szerencséjét s a bajnok zsarnokot. ~A féketlen
1117  1|              kedv már nem tud határt~S ím tompán rémesen a föld
1118  1|           alúl,~Baljóslatú dal zeng, s szavára az~Egész kör dermed,
1119  1|           már a földrázó vész. ~Biró s elitélt szerepet cserél,~
1120  1|            Basa, hogy győzelmet ére,~S gúnyúl az egeknek áldoz~
1121  1|            Bár poklot illetne bére. ~S énekelni kell a népnek~Melyt
1122  1|              Szívük suttogó dalára. ~S midőn jő fegyveres had~S
1123  1|             S midőn jő fegyveres had~S a sírókat elzavarja,~Jő
1124  1|             sírt rózsákkal takarja. ~S nyilnak zöld veres fehéren~
1125  1|              a zászlónál,~Melyhez nő s agg búcsúképen jár,~Pazaran
1126  1|            nem veszteget meg~Álfény, s nem riaszt meg emberkar,~
1127  1|          Elbotolt világrázó csatában~S harcterére dűlt az óriás,~
1128  1|        Hangtalan sírt önmagának ás. ~S bár mindent tud, ami van
1129  1|          karát. ~Nyugszik mint holt, s ronda odujából~Törpe mérges
1130  1|           búv elő,~Sárt dobál arcára s fegyverezve~Légyfullánkkal,
1131  1|         Látni, tudni mindezt körüle,~S egy rázkódással le nem dobhatni,~
1132  1|           csókolt ha kissé zsémbes. ~S míg hamis lány űl ölemben,~
1133  1|           Addig édes bús dal is van,~S bút elölni, kéjt nevelni~
1134  1|             de gyenge,~Sírjunk-é hát s káromkodjunk~Vagy mosolygjunk
1135  1|       Egy-egy csillag lesz a sírban,~S addig is mint tündér ének~
1136  1|              Elkísér az élet útján. ~S észre sem vesszük, ha aggság~
1137  1|             Valaha elmulasztottunk. ~S bár elhangzott a dal, a
1138  1|            körében,~Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,~Miről
1139  1|              világgal,~Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral. ~
1140  1|             ember,~Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,~Ördögnek
1141  1|        kételkedik, remél,~Míg eszmél s porban látja istenségét.~
1142  1|              költészet már a földön,~S érzésink ellen száz veszélyt
1143  1|   megujulhatunk.~Közöttük él lelkünk s oly végtelen,~Mint a tavasz,
1144  1|         csupán~Almát az első ősanya,~S ellenkezés lőn így a nő~
1145  1|            Legcsintalanabbá leszen. ~S mégis hol van, hol férfiú~
1146  1|            csábít el szép szemsugár;~S velünk azonnal a leány~Ellenkezésből
1147  1|           csábíthat általa. ~Míg kín s öröm között remény~S kételkedik,
1148  1|             kín s öröm között remény~S kételkedik, addig szeret;~
1149  1|            Kegyetlenül ki is nevet. ~S kezdődik nagy büntetés,~
1150  1|           rendezni szépen,~Egy perc, s ledűlt a kártyavár~A sors
1151  1|         várva várok;~De nem számítok s meg se lep,~Ha ott bármit
1152  1|              kölcsön könyvvel élnek.~S ezenfelül a plágium~Orzásától
1153  1|         plágium~Orzásától se félek! ~S ha büszke az ujonc író~Arcára,
1154  1|              hogy nem tudnak feledni~S mások mindent felejtenek. ~
1155  1|              Urat fogunk mutatni ott~S előnkbe lép hitelezőnk,
1156  1|     tavasznak~Ezer hangú zöld édenét~S kisértetűl az elhagyott
1157  1|             a dícsvágy súlyos utján,~S vetélytársunk előnkbe áll;~
1158  1|           volna szép világod, Isten!~S legszebb az lenne, úgy hiszem,~
1159  1|              hogy nem tudnak feledni~S mások felednek hirtelen.~ ~
1160  1|            mámorát csak~Megkacagják,~S a költészetet számokkal~
1161  1|           felköszöntlek,~Aki értesz,~S hogyha nincsen olyan e bor,~
1162  1|       maradni,~Ez legyen az örömünk.~S hogy minél előbb megérjük,~
1163  1|             Az után szerető sem sír,~S szerető csak kell nékünk.~
1164  1|            Messze tervek szomja, hír s aranynak,~Helyt bizonnyal
1165  1|             teremtek, alkotok magam;~S látva, milyen jól tenyész
1166  1|            virágim gazdagon feselnek~S áldozatként illatot lehelnek,~
1167  1|            nem tudna élni nélkülem. ~S ha körülfon, mint egy bájgyürűvel,~
1168  1|            Irígyelve boldog létemet;~S nézek gyermekemre nőm karában,~
1169  1|           egy megifjodott világ van,~S nem félek, hogy a sír eltemet. ~
1170  1|          feledve lesz az ősz szele. ~S ha kocogtat olykor ablakinkra~
1171  1|       Mindenen hő napsugár világit. ~S ím, amint ekkép panaszol
1172  1|           hanyatlik, -~Egy perc még! s a tenger eltemette. ~Ott
1173  1|            madárka megpihenhet ormán~S háladalt mond, - fészkéhez
1174  1|        erővel messzebb vándorolván. ~S a kopár szirt nem panaszkodik
1175  1|           vigasztalása:~Öröme a dal, s a végezetnek~Végtelenje -
1176  1|                Látom őt, gyermek még s hajadon már,~Gyászat ölte
1177  1|            hajadon már,~Gyászat ölte s vitték társaságba,...~Bábja
1178  1|          ajkkal,~Sirdogáltunk együtt s felmosolygánk;~Nem kötöttünk
1179  1|              frígyet nagy szavakkal,~S öntudatlan már is frígyben
1180  1|              is, hogy védője lettem,~S a kicsiny fázó hogy átmelengne~
1181  1|        madárzenét hallgatni mentem. ~S mert madárkák ottan hangicsálnak,~
1182  1|       találkozának,~Arról csak madár s virág tehetnek. ~Mint delejtű
1183  1|             öntudatlan~Vonja egymást s együtt megpihennek,~Vágyunk
1184  1|           egymásnak szemébe néztünk,~S nem tudók, hogy szem vagy
1185  1|         hivők temérdeket beszéltünk,~S hallgatók csak szíveink
1186  1|     hallgatók csak szíveink verését,~S hallgatván egymás szemébe
1187  1|            bájt már születni láttam,~S úgy érzém, mind általam
1188  1|          hogyha másnak nyilni látom,~S mégsem tudtam semmit is
1189  1|            Istent százezer müvében. ~S szentségsértő nyelv ha tán
1190  1|           nevet; megdöbbenünk reája,~S mint virágot őszi szél,
1191  1|             ébredő lelkünk elé fest,~S jött a búcsú, nékem szólni
1192  1|              merre a lélek űz, hajt;~S csendesen gondoltam csak
1193  1|           elhalt a nagy szívveréstől~S hosszabb volt a csók, mint
1194  1|         éjjel! álom szállt le hozzám~S benne a lány arca ott derengett. ~
1195  1|             ő, halvány lettem én is,~S most sugám először, hogy
1196  1|          gyermekének~Játékát könnyel s mosolygva nézi,~Néki mindörökre
1197  1|          Néki mindörökre elveszének,~S már többé varázsukat sem
1198  1|             sem néznek már a leányok~S hajdan csínosnak mondtanak;~
1199  1|             nincs fogytán napjaimmal~S kopván fényesb mint kardvasa. ~
1200  1|            ti vélem,~Én sem kiméllek s ismerek~Minden furfangot,
1201  1|         ünnepiek. ~Jók vagytok akkor s szépek is mind,~De lessenek
1202  1|           láttalan~A tűz körül, gond s munka közben~Ha únatkoztok -
1203  1|        bírvággyal~Csak aranyat kutat~S gondatlan eltapodja~A kis
1204  1|            sziv is csak~Eped, vágyik s nem mer,~Míg késő bánatával~
1205  1|          állna házi gazdánk~Jó bora,~S abban másnak csak ne ázzék~
1206  1|            de csak úgy, ha~Bír vele,~S úgy bír csak, ha a lány
1207  1|            ifjú és lány~Hogy magyar,~S mássá lenni nem is tud,
1208  1|             Soká hivénk mindég hiába~S megint csak hittünk, bár
1209  1|    Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz a poharat. ~
1210  1|            aki gyűlöl, nem csalódik,~S nem fosztja meg a szeretet.~
1211  1|    Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz a poharat. ~
1212  1|    Szivünkben úgy, miként ez a bor -~S vágjuk falhoz a poharat. ~
1213  1|             El a remény és szeretet,~S helyette kétely, gyűlölet,
1214  1|          foglal helyet:~Akkor mi is, s vélünk min a szív~Hőbb vágya
1215  1|            vágya függ - mind pereat,~S mint hogyha elfogy a nemes
1216  1|        Minden nagy és szép a halálé,~S amint közénk is tolja már
1217  1|              nékünk!~Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,~Majd
1218  1|              elhibázott nemzedék mi,~S jobb sorsot vív vagy érdemel
1219  1|            tudom, kicsiny csinos nő,~S eszméimet tovább ha követem,~
1220  1|   megnyugvása nincs,~Kissé megkínoz, s hogyha békél,~Ujból érzem,
1221  1|              Fia volt a dicsőségnek.~S hogyha elhordja is a szél~
1222  1|               Míg apáink megvénültek~S nem tudják, hogy minek éltek;~
1223  1|           Szabadságnak, dicsőségnek,~S most is, hogy a honnak adtak,~
1224  1|             nem érte~Ifjúi lelkemet,~S a hitnek tengerében~Hajóm
1225  1|             Hogy mentve más legyen. ~S egymásután kidobja~Kincsét
1226  1|              Akkor hull szerteszét. ~S ha lelkem mint a csillag~
1227  1|          kebel: ~Borzadna önmagától,~S az ítéletnapon~Isten sem
1228  1|         rajta nem viszi tekintetét. ~S ha foglya ekkor magasabbra
1229  1|         foglya ekkor magasabbra int,~S a csillagok felé büszkén
1230  1|              eltéved avagy elmerűl. ~S harc támad köztük, véres,
1231  1|              nyugton hizlalja magát,~S ez az erényes megelégedés. ~
1232  1|            érzéseit,~Hogy néma csend s megnyugvás légyen ott? ~
1233  1|      velőtlen szent csontváz felett;~S ezért köztisztelet lesz
1234  1|          zöld gyep hullámira terűlök~S eltölt körűlem mindent napsugár,~
1235  1|            körűlem mindent napsugár,~S mig elkábúlok fényétől,
1236  1|      dombtetőről nézek ifju hajnalt,~S virágkelyhekből száll az
1237  1|              ragyog a játszi harmat,~S üdvözletet danol a kis madár:~
1238  1|      elhangzott a munkás nap zajgása~S halkan felkél a halvány
1239  1|       halvány holdsugár,~Mig a halál s titoknak őrtündére~Csillag
1240  1|          Csak azt tudom, hogy kétség s nyúgalom közt~Kell mindkettőnek
1241  1|              águ fáját?~A fa terjedt s lassanként elölte~Árnya
1242  1|           halált lelék a rózsa ajkon~S a virágszál csak halált
1243  1|           Isten, ember együtt éltek,~S a nagy űrt tán át sem tudja
1244  1|              gúnyolja~Szűnk érzetét,~S mivel könyűnkkel~Egyet nem
1245  1|           Felőle zengjen~A kis madár~S az üstökös, mely~Oly messze
1246  1|          fellegről más~Fellegre hág;~S ha elrejtem bár~Kalitkába,~
1247  1|          őrüljek meg! kínom véget ér~S kacagva mondom majd: Üdvöz
1248  1|              Ez Enclysionnászentelé.~S mint sírtetőkre éjjel csillag
1249  1|              ily hatalmas isten jár,~S míg a testet sorvasztva
1250  1|               fel~A csillagok honáig s túl azon~A testnek nyűgétől
1251  1|              kezd korlátlan szelleme~S a végtelenbe nyargal, hol
1252  1|             szellemeknek társa lesz,~S hol két világunk egymással
1253  1|      teremteni akart,~Kitépte földét s elrontá a dalt. -~Azóta
1254  1|              minden, rémesen kereng,~S kinek szent ihletéstől ittasan~
1255  1|            Keblében fáj a szellemszó s kisír,~Félszeg földünkre
1256  1|       földünkre szokni hogy nem bír.~S e szózat az, mely az őrültben
1257  1|         Meglátogatja régi menhelyét,~S mint isteneknek társa alkot
1258  1|      csillagot.~Magas lakából a föld s embere~Szemében porszemmé
1259  1|                 Hadd őrüljek hát meg s üdvöz legyen~A régi romján
1260  1|           talán, mint ember a tüzet,~S hagynak egy szűt lassan
1261  1|             nyugodni sír ölébe dűl. ~S ép nékem e hangyaboly világon~
1262  1|             érzem Isten egyedűl nagy~S oly kicsik, törpék az emberek. ~
1263  1|            Bár valódi, bár ál lenne,~S lelkem sírban sem kesergne,~
1264  1|      kesergne,~Ámde életet szeretne.~S életem lesz a természet~
1265  1|            hiszem, dalom zengik tán.~S fergeteg ha jő robogva,~
1266  1|           Multja vesz - jövője éled.~S álmodom tán igy sokáig,~
1267  1|        testesűl bizonnyal,~Jól tudom s nyugodtan várom.~ ~
1268  1|          észak~Zord követje jár itt,~S elvivé magával a ,mosolygó
1269  1|           madárka,~Kebleikre vágyott s elnémúlva bútól~Készűl messze
1270  1|              Hol csak pusztulás szól s gyászos síri hangok~A vesztett
1271  1|          majd?~Messze kéklik a part, s part-e vagy ködoszlop,~Mit
1272  1|               Mit szivemben leltem. ~S jött a fagylaló szél,~A
1273  1|            lelke.~Hervadtak virágim, s a tapasztalásnak~Zúza jött
1274  1|        világon,~Mint a száradó lomb, s messze, szebb hazába~Engem
1275  1|                Óh, de mély a sír is,~S ami int, ha part-e~A vesztett
1276  1|          part-e~A vesztett virággal? S a sejtés, ki tudja,~Honnan -
1277  1|     várakozva~Hő kebel dobog felém. ~S míg a kedves jelre lánykám~
1278  1|        kedves jelre lánykám~Felpirúl s előmbe néz,~Nékem a kétes
1279  1|      harangszót~Életemnek alkonyán. ~S hogyha küzdelmim korának~
1280  1|                Hisz oly nagy a rossz s oly kicsiny a jó,~Mint vészűzött
1281  1|         csábít többé az sem engemet,~S te sem borostyán, szép örök
1282  1|           szíveinknek vérét szíva él~S legszebben díszlel szent
1283  1|              hát, kő keblet Istenem!~S ha a vihart egykedvűn nézhetem,~
1284  1|            egykedvűn nézhetem,~A kéj s öröm kis ár lesz mindezért.~
1285  1|       panaszt ne~Jaj csak panaszt ne s gyáva könnyeket,~Az ember
1286  1|           laktak, élveztek~Isteneik, s parancsuk is ez volt,~E
1287  1|            Egy isten szenvedt rajta, s vérzeni~Kell annak is, aki
1288  1|      természet gyujtá meg lángjukat,~S tartott, míg lángjok élvezet
1289  1|              kötve lesz,~Jő az ifjú, s egy édes pillanat~Mindkettőjökre
1290  1|            szem néz a házi tűz mögé,~S mosolygás leplez tőle minden
1291  1|         Fejledezni kezdtek kelyhei -~S vágyva lég és napsugár után~
1292  1|             Ah, de olyan égető a nap~S a világnak szele oly hideg,~
1293  1|           Tombolának ott féketlenűl,~S tűrte a szív bántalmaikat. ~
1294  1|          öröm, mely meglephetne még,~S mely nyugalmam megzavarhassa,~
1295  1|           számomra olyan veszteség. ~S hogyha nem nyíl is már több
1296  1|             folyama;~E folyó kövesít s a lombból~Nem marad meg
1297  1|          Leng a béke védő szelleme. ~S mégis - mégis - mért tolúl
1298  1|        életfáinkon megpihen;~Elröpül s elzengett daljával~Többé
1299  1|          Minden óra egy-egy tanitás,~S szűm már benne jól előre
1300  1|           színpadán~Nem szereplő már s műélvet les~Tarka tömkelegéből
1301  1|           Jól isméri bár mindeniket,~S amint egy vagy másnak hangja
1302  1|            harcokat intéz,~Nincs vér s füst vakított tömegben,~
1303  1|       nyugodtan tiszta dombról néz. ~S a költő ki alkotni akar~
1304  1|          szellemnek, melyet felidéz,~S mig kezében tartja gyeplüit,~
1305  1|         ruhát, melyet egykor viselt,~S egyben vígadt, másban szenvedett. ~
1306  1|          vígadt, másban szenvedett. ~S hogy ha kész világa, a tömeg~
1307  1|            hogy más, hogy jobb világ~S fényesebb a nap, mely ég
1308  1|          Mint erőnknek a köznapiság,~S most vizéből marhanyájt
1309  1|         csatornát~Föld alatt foly. - S társa ékesen~Mint szökő
1310  1|         Melynek mint istenség édenét~S kárhozatját is csak ő alkotja. ~
1311  1|              a világ,~Melyben vérzik s küzd a férfi keble,~Uralomvágy,
1312  1|            est, a szél sivítva jára,~S kocogni jött szobámnak ablakára;~
1313  1|    kényelemmel élem.~Igy elmélkedtem s kissé fázni kezdtem.~Egy
1314  1|              elvesz.~Igy elmélkedtem s egy kicsínyke pára~Fájó
1315  1|             lámpa lassúdan kihamvadt~S engem még ébren tarta lelki
1316  1|          történetére,~A zord halálra s a lány szép szemére,~Óh,
1317  1|            az, mi megnyugtatna már?"~S im szavamra egy hatalmas
1318  1|           leszáll. ~"Kívánj - mond - s mit kívánsz, teljesülend!"~
1319  1|           más felében~Rettegék nevem s hatalmamat. ~Igy éltem sokáig
1320  1|        hatalmamat. ~Igy éltem sokáig s jött a tündér,~Ujra kérdvén: "
1321  1|             Mit használ e trón nekem s dicsőség,~Mily kéjt lel
1322  1|             Vidd el trónodat, tündér s helyébe~Adj nekem mérhetlen
1323  1|             a virág szirmát olvassa,~S minden légynek osztálynevet
1324  1|             küzd, ami fénylik fent. ~S ím szemem előtt egy nagy
1325  1|             Születés" áll írva rajt, s felette~E szó "szükségesség"
1326  1|           üdvösséget~Itt lenn nyujtó s ez az élvezet. ~Adj nekem
1327  1|             csendest mint őszi est!"~S ím a nemtő röpke fellegekben~
1328  1|            alkota?" ~"Adj hát egyet, s a többit tüntesd el!"~S
1329  1|              s a többit tüntesd el!"~S ím karomba lánykát ölelek.~"
1330  1|          mézben fuldokolsz nem édes,~S imelgő ha nem őrzi fullánk. ~
1331  1|      Megfáradt kedélyed leszakasztja~S illatánál megfrissűl megint;~
1332  1|              az ég,~Mely örök friss, s illatával enyhít,~Valahányszor
1333  1|     Valahányszor lelked szomja ég." ~S a nemtőnek teljesült jóslata,~
1334  1|           halványult a lány.~Ellökém s hozzám volt bilincselve,~
1335  1|           vágytam könnyét,~Küzdésit, s ím a nemtő megszánt;~Ébredék
1336  1|           mond róla a Kárpát vadásza~S viharként leng rajt hősök
1337  1|            Mózses elhalt~A pusztában s egy nemzedék vele.~Nem féltelek
1338  1|        Leégett a vár, a gunyhó vele,~S egybeomló hamvrakás felett~
1339  1|             könnyeze~Megérti egymást s nyujt testvérkezet. ~Gyanakodás
1340  1|      Gyanakodás volt minden életünk,~S a közelítést meg sem kisérők,~
1341  1|             egymást hogy megértenők.~S fiát vesztette ím a vár
1342  1|           halál szele,~Egy bánat ért s a kettős sír felett~Megértjük
1343  1|           egymást, búnk megszentele;~S bár késő tán, nyujtsunk
1344  1|              szelleme~Leszáll közénk s a közoltár felett~Ha szűnk
1345  1|       kérkedő bűn ül fényes ruhában,~S vesszejét csókdosni dűl
1346  1|           társa, a pokol feltartja. ~S ím előmbe tűnik Brutus nagy
1347  1|           fénye nem a sikertől van. ~S hogyha századokig tart az
1348  1|        életemnek hogy felét leéltem,~S amit méltó lenne örökös
1349  1|             is csak egy fényes pont,~S oly kicsinynek érzem az
1350  1|           kicsinynek érzem az embert s világát,~Mintha porszem
1351  1|          dicsőség porlakunkra tőle. ~S míg földünkön népek küzdnek
1352  1|           egyik kisded szögletében. ~S itt is ezerekből csak néhány
1353  1|              nyugosznak sorban hősök s rab utódik,~Ablakom előtt
1354  1|           mint a gladiátor,~Éltökért s ez élet harcuknál nem volt
1355  1|             gyermek, ki Cato lehetne~S meghal torokgyíkban csecsemő
1356  1|           határzat áll-e őrt felette~S mindezeknek sorsa nem merő
1357  1|            hitvány eszköze a sorsnak~S tenni semmit nem bír önnön
1358  1|            megírva,~Avagy ismeretlen s nyom nélkűl enyész el. ~
1359  1|              közt, ott vagyon hazája~S földünkön csak mint a vándormadár
1360  1|              hol csillagok születnek~S néz a végtelenbe, nem nagyon
1361  1|       virágnak illatát, szél hordja,~S bojtorvány tenyészik a hősnek
1362  1|          tenyészik a hősnek felette,~S míg egy-egy emlékkő dacol
1363  1| Szárnycsattogása most is hallik ott,~S ti alkudoztok már a békeért~
1364  1|             halottak átkot mondanak,~S melyet kikoldulátok, béketek~
1365  1|               Igy virul fel a vidék,~S ha itt-ott fujt is, nem
1366  1|          titán;~Ti fényleni kivántok s égni nem,~Mit a rothadt
1367  1|            fátyolával Isten elfede. ~S tovább rohan mind, vélvén
1368  1|             ösvénye messze elszakad,~S míg minden más a pusztaságba
1369  1|            lelé meg az igaz utat. - ~S ímé eléjök lépsz, halál,
1370  1|       Magadhoz téríted mindnyájokat,~S öledben megbékél, mi az
1371  1|             abbahagy. ~Kebledre dűl, s te könnyeit letörlöd,~Leleplezed
1372  1|        Leleplezed a titkok fátyolát,~S hiú törekvéseit elcsitítod~
1373  1|          menekűl~Az utcának zajától, s megpihenni~A csendes sírnak
1374  1|             keze,~Villámot szór most s nagyszerű alakja~Mond: én
1375  1|          rombol minden tekinteténél,~S minden rom ismét egy-egy
1376  1|          száz hiú emberműt eltemet. ~S csak ott, hol ő van, ott
1377  1|             romlás nehezkedik fölébe~S a hétköznapnak rögtön véget
1378  1|              előle a mozgalmas élet,~S ha a korcsfaj hiú zaja eláll,~
1379  1|            zaja eláll,~Akkor szétnéz s ünnepies világát~Megszenteli
1380  1|     Helyheztetvén a csillagok közé. ~S mint mártir, aki vérkeresztelésben~
1381  1|             már csak bojtovány leng,~S a szél felejtett szónokszéken
1382  1|            ki érez, gondolkodni tud,~S úgy lép belé, mint rejtélyes
1383  1|          Bozótos ormára a kis madár,~S ha elpusztult, az elfeledt
1384  1|           tücsök még ciripelni jár. ~S midőn szép nyári nap a szomszéd
1385  1|         dombon~Botjára dűl a pásztor s andalog,~És nyája mintha
1386  1|              titkát a sír oda lent. ~S míg századoknak költői nemtője~
1387  1|            várost szent rommá teszed s azokkal~Kik egykor bírták
1388  1|              nagyság is a tömjénnel,~S az eldült oltár eltemette-e,~
1389  1|        egykor ők is~Le fognak tünni, s a hitvány tömeg,~Mely sírni
1390  1|        hitvány tömeg,~Mely sírni fél s most őket hordja díszben,~
1391  1|         áhitat emelt, népek imádtak,~S most gúnyosan tapod hitlen
1392  1|              sem magát,~Sarat dob rá s mondd: ím hogy lenne Isten,~
1393  1|           csak kicsiny énjéhez méri,~S ha szenvedett alatta, szidja
1394  1|        üldött nagyság e védszelleme,~S midőn az önző érdek s félelemnek~
1395  1|   védszelleme,~S midőn az önző érdek s félelemnek~Elhangzott, elhalt
1396  1|              valódi győztesen kikél,~S midőn egészen elveté az
1397  1|     Rejtélyes és magasztos lepliben,~S ha a bámuló késő ivadékok~
1398  1|             le a Dunának árja,~Kelet s nyugotra tárván karjait,~
1399  1|             belátom alföld sikjait. ~S mint hogyha mindez titkos
1400  1|         mindez titkos szót hallgatna~S mint hogyha e szó lenne
1401  1|           város végálomra szenderűl,~S elvész mint buborék minden
1402  1|            Duna lerázta,~A vár ledűl s a termeken fű nő,~E tér
1403  1|             nő,~E tér fog élni csak, s zarándokolva~Hozzá távolról
1404  1|          századok. ~Miljók elvesznek s nem marad utánuk~Nyom, mig
1405  1|              utánuk~Nyom, mig egy jő s felvési nagy nevét~A szent
1406  1|         honnak lévén én is gyermeke,~S nem irigylém mástól, akármi
1407  1|        helyrehozzam a nép gyávaságát~S a hatalom féltékeny gondjait. ~
1408  1|          lángész adott örök alakot. ~S hát még ti, akik eszméket
1409  1|        nyereményül maradva~A haladás s szabadság részire,~Mit erősségűl
1410  1|            élni fogtok, míg a puszta s bérc él,~De én az utcazajban
1411  1|              az utcazajban küzködöm,~S ki tudja, a tolongó sokaságon~
1412  1|        lesz-e erőm? ~Vagy eltapodnak s nyom nélkűl enyészek,~Felejtett
1413  1|            sír dől rám mint éjszaka,~S mellette a halál nem istenasszony~
1414  1|             amit itt szűm szeretett,~S dicsőségért kárpótlásul
1415  1|           hagytál, sírhantod felett;~S mely mint bimbó csak egy
1416  1|           félüdve az,~Hogy sejtelem. S a nyárnak kincsenél~Ezért
1417  1|           teremte jó kedvvel leányt,~S a lány oly tiszta még, hogy
1418  1|            az igézetet~A nő arcáról, s űl rá házi gond,~Meghült
1419  1|        Meghült szivébe emberismeret,~S ha visszagondol, hogy minő
1420  1|            érték a sors csalódásai. ~S midőn betelni tudtad vágyadat,~
1421  1|             állok, kedves Pál öcsém,~S könnyemre a sír néma, hallgatag,~
1422  1|            mint enyém~Oly zajgó szív s érzések nyugszanak. ~Még
1423  1|             egy vágy együvé csatolt,~S lelkünkben egy szent eszménykép
1424  1|            aki pályázás közben leűl,~S vetélytársára sajnálkozva
1425  1|       Csalóka az, utközben félre áll~S szemén könny ég, de szívén
1426  1|           mely körül futunk, futunk,~S midőn lihegve összeroskadánk,~
1427  1|        Vágyunk felérni véle az eget,~S hosszú fáradság, építés
1428  1|          mondják: egyenlők lelkeink,~S az ember itt csak vendégként
1429  1|           elhagyád,~Mi a miénk volt, s amért szereténk,~Levetkezéd,
1430  1|               együtt érzenünk;~Hideg s döbbentő a tökélyesség,~
1431  1|       Lelkének bírja csak kizengeni;~S ezzel halálból szívvilágának~
1432  1|          csekélyke részét menti ki. ~S hát még te, aki nem költél,
1433  1|             tért és a nyügöt nyakán,~S mint trónjáról száműzött
1434  1|              bért túl mindenik arat,~S mig szellemed magasb körökbe
1435  1|           kapcsok, miket kivíva itt,~S lelkünk folytatja, dicsőülve
1436  1|           egy szál multunkhoz csatol~S árnyat reá földünk emléke
1437  1|          élvezett~Ott küzdjön-é fel, s küzdjön büntelen?~S ki van,
1438  1|             fel, s küzdjön büntelen?~S ki van, kinek nincs gondolatja,
1439  1|         Pokollá lenne örök üdvében? ~S te is, ki itt már felküzdél
1440  1|            lányt, kit szerettél itt,~S lelkeddel oly rokon lénynek
1441  1|              agg, lélekben halványúl~S a köznapiság mocskában alél; ~
1442  1|             vészben, kiket szeretél,~S óvnod, vezetned őket nem
1443  1|             jogot és erényt~Vérezve, s nem siethetsz védeni:~Örök
1444  1|              léted örök keserv leend~S enyészetért fogsz csak könyörgeni.~ ~
1445  1|             férjedet, Marim,~Balsors s szerencse közt az életen.~
1446  1|            szerencse közt az életen.~S midőn a síron állt meg csillaga,~
1447  1|              el~Férj, nő és gyermek, s a védett haza,~Mért vágynátok
1448  1|             a csapást~Vad ellen méri s az fejünkre száll. ~Hiszen
1449  1|            vezérfonal,~Azért türétek s a sír küszöbén~Szakadt az
1450  1|        gyűlölet helyett szerettetek,~S ne bánjátok meg csalódástokat,~
1451  1|     Csalódástok hozzá közelebb vitt.~S a nép hadd tűrjön, hogyha
1452  1|             szellemetek~Lejő megint, s ti megbocsájtotok.~ ~
1453  1|         bibliának szent lapjain áll,~S mely szerént méltó bért
1454  1|            az, mit a gyermek beszél.~S melyet én lassankint már-már
1455  1|         madárzenét,~Nézitek a sugárt s fényes árnyait,~Melyeket
1456  1|           árnyait,~Melyeket a villám s nap világa vét.~Nektek még
1457  1|     végtől-végig zeng a természeten,~S illat, fény, zene csak egyes
1458  1|           nyári légen végig árjadoz,~S zeng, ha megerednek vad
1459  1|         bízva balgatag,~Az nem érti, s annak a széles világ~Olyan
1460  1|             és élet, mind beléjehull~S mégis mindig ott van megtölthetetlen~
1461  1|        anyjával, a természet velünk.~S mégis hogyha halljuk titkos
1462  1|              gazdag bájain mereng. -~S boldog még, kinek fáj az,
1463  1|              az, hogy feledé~A dalt, s lelke mélyén szent sejtelme
1464  1|            mind, mit merít, csak víz s nem a folyam,~Élő ér, ég
1465  1|      gyermekhez szít olyan szivesen,~S aki angyal s ember közt
1466  1|         olyan szivesen,~S aki angyal s ember közt volt a kapocs,~
1467  1|            közt volt a kapocs,~Állat s ember közt is ily kapocs
1468  1|    testvéredet,~Bár elsőszülött vagy s nékem Istenem,~Meg ne vess,
1469  1|           Isten van szinte feletted,~S mint hozzád képest szűm
1470  1|          férfi mindaz, ami lehetett.~S kétkedő, komoly, míg a gyermekben
1471  1|            Születendő világ szunnyad s ő nevet.~Óh mi nagyszerű,
1472  1|            megőrzé frigyszekrényeit.~S veszett honuk felélt új
1473  1|              Jób dűlt házad ajtaján,~S ha gúnymosollyal mond az
1474  1|             hosszú bűn átka tépe el,~S hogy szent csatán egy sorban
1475  1|             vérze már mindkét kebel,~S ha ülsz vele folyóid partjain,~
1476  1|              vizekbe multad könnyeit~S danolj reményt, s ha mégis
1477  1|           könnyeit~S danolj reményt, s ha mégis veszni kell,~Csak
1478  1|               szív, minőt nem érzett~S nem sírtak még el ember
1479  1|         hazám, egy sashon rekviemje,~S az énekes nem Cherub, de
1480  1|             együtt szent zászlóddal,~S az önző népek ők rettegjenek. ~
1481  1|    zászlójával nyugszik sírban lent,~S míg a világon egy-egy jobb
1482  1|        áhítattal lép sírja széléhez,~S vezércsillagja hős neve
1483  1|      vezércsillagja hős neve leend. ~S ha még itt-ott magyart szül
1484  1|     lebilincselje,~Melyért hevüljön, s folyjon szíve vére,~S lesz
1485  1|      hevüljön, s folyjon szíve vére,~S lesz a világszabadság harcosa.~
1486  1|         sebét csak jobban eltakarja,~S kétszeresen fáj; óh, mért
1487  1|          tőlem.~Vissza-visszanéztem, s látva szép szemedben~A könnyet
1488  1|              hogy érettem könyeznek.~S lelkemet egészen kendődön
1489  1|        elmerült a kéklő messzeségbe.~S mint az áradattól űzött
1490  1|        ködéből.~Ott pihent meg újra, s elvonult előtte~A kis házban
1491  1|          merengett képzelet világom,~S elmosódván ők is, megszakadt
1492  1|           mely még életünk felé von.~S mint a megszakadt húr, felsikolt
1493  1|             volt világa,~Melyben élt s honos volt, mint vad áradatnak~
1494  1|             szellemhíd gyanánt lesz.~S eltűn a távolság végtelenje
1495  1|           újra bírlak, drága lányka!~S míg neked szemedben játszik
1496  1|            borítja nékem is világom,~S csak te küldheted meg a
1497  1|           puszták lankadt vándorának~S hogyha égő ajkkal nyúl epedve
1498  1|        legédesb tépi széjjel a dalt,~S elszakasztja éltem lánykám
1499  1|       kietlen pusztát tüske ver fel,~S az öröm csak itt-ott elszórt
1500  1|          virágom is meddőn lehulljon~S méze bűbáján csak meg se