Rész

1501  1|              úgy lelkem gondolatját.~S vég nélkül ha írok mindég
1502  1|          valónak ádáz újja eltörűli.~S oly erősen függünk álomképeinken,~
1503  1|   Öncsalódásunkat néhány percenetre.~S most Isten megáldjon, lelkem
1504  1|             fel?~Könnyeznél miattam, s ismét engem érne~Veszteség,
1505  1|              vethet árnyat~Add nekem s ha van még, ami engem érne,~
1506  1|        csókot annak, akié szerelmem,~S ha viszont szeretne, éltem
1507  1|        ölelése, mert az a költészet,~S kedves csak nékem, mert
1508  1|         elégszer a szememre hánytad,~S rút dolog valóban - feledékenységem,~
1509  1|             tiszta szemeidbe néztem,~S mindent feledék, csak azt
1510  1|  sorscsapással bátran szembe szállok~S még meg nem riasztott a
1511  1|                 Kényednek hajol meg, s áldást kér fejedre.~Áldást
1512  1|         szivemnél nem lelek egyébre,~S azt nem adhatom, mert régen
1513  1|              élvezetnek önző ingere.~S te könnyelműen dobtad el
1514  1|               ragyogni van teremtve,~S gyümölcsöt hozva már el
1515  1|           iskolában él csak barátság~S az életnek zajától elröpül?~
1516  1|              puszta szíve birodalma,~S ha reng felette fényes bűvölet,~
1517  1|     Lelkemnek istenségét is kilöktem~S kihalt világom, egyedűl
1518  1|               egy csillagért mi sok?~S az öröm ily csillag életünkben~
1519  1|         világon boldogságra nem lel.~S még csak azt ohajtom, hogy
1520  1|           volna mint más, űzve élvet~S ellökve, ha hervadt a virág.~
1521  1|           Játékául a sötét sírőrnek;~S jó ha még ily játékunk lehet,~
1522  1|               szűd már nem értem én,~S minden gondolatnak, melyet
1523  1|              reggel kis kertébe lép,~S ottan éjjel fergeteg viharzott,~
1524  1|        váltunk, azt hiszem magamban,~S reggel csókom újra megtalál.~
1525  1|           környez, öntudatlan éltet,~S csak már, midőn hullámi
1526  1|              nekem fog nyílni kelyhe~S fájó tövis maradt csak a
1527  1|        nyomom sehol sincs eltörülve,~S mostan lenne csak, hogy
1528  1|             visszatérne,~Útban lenne s helyt sem lelne már.~Óh,
1529  1|              még az élet lüktetését,~S fél, feledve részvétlen
1530  1|              melyen csillagírat áll.~S értem, mit bír itt lent
1531  1|            Értem odafent az istenit,~S fentcsapongok amíg kongni
1532  1|        szivünknek legszentebb nevek.~S épen mostan nem csókolhatom
1533  1|         háznak,~Szivességet néz csak s lel kedvet magának.~Látom
1534  1|       borongó gyászban állt felette,~S míg felém szállott a rétek
1535  1|              ami lettem, hogy köztem s közötte~Semmit sem lelek,
1536  1|    megszabadulás, a megnyugvás véle,~S ami most gyötör, mi sujt,
1537  1|         körülzajong e gondtalan nép,~S ennyi közt nincs egyik is
1538  1|           lelkem közétek visszajárt,~S bár viharnál a vágy gyorsabban
1539  1|            még mindég lassan szállt.~S most, midőn szabad vagyok
1540  1|       léptemnél erőm enyészni~Érzem, s a jövőtől rettegek.~Keblem
1541  1|          lelek, nem ért-e semmi baj?~S hogyha a kis házküszöbhöz
1542  1|            születni,~Mellyel ébredsz s elnyugszol megint,~E kedves
1543  1| mindkettőnkre vét.~Itten állok végre s félve félek~Fellebbenteni
1544  1|            mindnyájatokat átölellek,~S így csak mindent magyarázni
1545  1|      szívered kiszijja, sírba fektet~S békés polgár, jó férj ki
1546  1|              szent harcokban ontasz,~S míg a világon bűn, önkény
1547  1|   Tündérsziget, hol még erény honol,~S az édennek leng tiszta levegője,~
1548  1|            lánykánk homlokán ragyog,~S igéretet varázsol bájkörébe,~
1549  1|            az oltárnak ég feszűletén~S vigasztalást mosolyg a szenvedőre. -~
1550  1|        oroszlán széttöri~Bilincseit, s a gúnyolók remegjék.~ ~
1551  1|              küzdés kell érzetednek,~S mint gyöngyök a beteg csigában~
1552  1|            szűdnek szent imádkozása,~S addig buzgó csak az imádság~
1553  1|           emészti.~Mondd, vérző harc s imádkozás közt~Emberszív
1554  1|            fél és nem vár a jövőtűl.~S az ideál, mely délibábként~
1555  1|             mely délibábként~Ragyog, s imádod vágyva, hévvel,~A
1556  1|           édenként int a part,~Kiköt s tapodja azt nyugodtan,~A
1557  1|          csak ragyogva, félve láttál~S majd életednek sáros útján~
1558  1|           lelked Istennel telik meg,~S az únalom s gond hétköznapján~
1559  1|      Istennel telik meg,~S az únalom s gond hétköznapján~Még gondját
1560  1|              van csak,~Az házasodjék s óvja őket.~Ki megfontol
1561  1|           megfontol minden tulajdont~S mint árut választ nőt magának,~
1562  1|             amint vezérel~Országokat s vág fontos arcokat,~Magasb
1563  1|         minden léptén bölcseség van,~S ki fel nem fogja őt, csupán
1564  1|             zászlaját látod kitűzve,~S alatta hangzik ihletett
1565  1|          ámitás,~Nehány deáké a gúny s lelkesűlés,~A többieknek
1566  1|               ohajt,~Kacagj, kacagj, s meglátod, mint felejti,~
1567  1|          anyának gyermeket hizelgni,~S kebledben ébred tiszta kéjsugár~
1568  1|           haldoklót térni Istenéhez,~S elfogja lelked méla áhitat:~
1569  1|               Egy szál köt életemhez~S hozzád, - ha megszakad,~
1570  1|             megszakad,~Mint a hajóst s keservét~A sír együtt fogad. ~
1571  1|            leány,~Mely tégedet szült s édes szót adott~Ajkidra,
1572  1|           Méhét adok veled.~Hallgasd s boldog leszesz:~Mint ő mézet
1573  1|          lehet~Mind mit tapasztalál.~S miként mézét a méh~Kasába
1574  1|               Melyért munkálni kell.~S amint együttesen~Munkál
1575  1|               Mely munkálkodni rest.~S miként anyját a méh~Feltétlen
1576  1|         földön el. ~Hogy illat, fény s zenének bűvarázsa~Együtt
1577  1|             volt,~Az érintetlen áll,~S abban, amit szerettél,~Meg
1578  1|            Szűz kedélyed azt megadja~S férjed nyugodt, benne hisz. ~
1579  1|           nevelő ~A müvész, ki alkot s szépet hoz világra,~Önmaga
1580  1|             az ember, lelke él, hat.~S legszebb hála, amit egy
1581  1|          kezek közt olykor megtörik,~S egy élc, a síremlék felette. ~
1582  1|            rémlátó hát csak a nevem.~S felvilágosodott kornak közepett,~
1583  1|         Emberben hogy égi szikra él,~S társadalma viszonyaiból~
1584  1|     vezérrugója van csupán,~A gyomor s a szemnek ingere;~Az szülé,
1585  1|         szülé, mivel csak kérkedünk,~S társadalmunk ennek gyermeke. ~
1586  1|             sem, ront tehát mindent.~S ha a végetlent érzi a tömeg~
1587  1|              rá, ha tűri, tűrje azt.~S ha rég megszenvedt bűn megtestesűl~
1588  1|              mely készpénzül megyen,~S végszámadáskor nem kell
1589  1|            Köszönt négy cifra lónak, s hogyha jő~Isten szamáron,
1590  1|        emberen mert ember nem segit,~S ha mégis adja gyér filléreit~
1591  1|              bajba estél,~Imádkoznak s cselekedjék más.~De nem
1592  1|         mindezeknek volt lakóhelye. ~S ha a tapasztalás kiábrándít
1593  1|             veszít,~Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,~Hogy
1594  1|          dicsekedel.~Por lánya vagy, s felforralt vérünkkel~Mint
1595  1|       hervadsz el. ~Szerettem én is, s gyakran gondolám,~Ha harminc
1596  1|            kedvesem előtt~Meghalnék, s ő mint agg követne csak,~
1597  1|          Szerelmes egy sem volna már s mind józan,~Csak lettek
1598  1|            mint a puszták délibábja,~S kiábrándult szűnk bájvilág
1599  1|          mindég ő foglal középhelyt;~S mentől távolabb van valamely
1600  1|          mitsem ád.~Gúnyúl ragyog jó s rosszra egyaránt.~Véráldozat
1601  1|             sohaj felér,~Esővé lesz, s az is, ha földre hull,~A
1602  1|          jobb volt az ember akkoron,~S azóta Istenünk trónról bukott,~
1603  1|           Gyéren hoz üstököst a föld s az ég,~S az is ki tudja
1604  1|             üstököst a föld s az ég,~S az is ki tudja rendbontó-e
1605  1|      Leghűségesb barátod is, - ebed;~S míg jó ruhához hízelegve
1606  1|            hivjatok kiirtani, megyek~S kivégezem végűl enmagamat;~
1607  2|           érsz ám - mond - e képnél,~S ki mostan gúnyol, estve
1608  2|         kietlen a hír fényes sugára!~S ím, hogy meg ne fagyjon
1609  2|             Amelyen egy hon népe sír~S körülragyogja szellemed,~
1610  2|              minden hétköznapi bánt,~S mégis, ha a virágnak gyökere~
1611  2|           lenne oly virágzó a leány.~S midőn a szónok úgy fellelkesít,~
1612  2|             lesz mindég tünde lepke,~S te nagy szellem, filiszterré
1613  2|             szőlőnek súgár is kell -~S ezt szerető menyében talál.~ ~
1614  2|      menyecske,~Fogyton fogy a menny s lesz mennyecske,~Míg végkép
1615  2|              nem fogy a menny lassan~S csak az asszony marad meg
1616  2|                 de egyszer visszatér~S kihányja a földet sarkaibúl.~ ~
1617  2|        sorsodat nem érzeném, óh hon!~S mégis, e bú is ha kiszakadna~
1618  2|            áll,~Szeretted gyermekid, s körűlötted~Kigyult megannyi
1619  2|       szivében kedves gyermekeknek. ~S míg napfény és árnyék reng
1620  2|        szellet,~Míg köztünk szeretet s egység lakik,~Nálunk mulat,
1621  2|          egység lakik,~Nálunk mulat, s viraszt felettünk lelked.~ ~
1622  2|          Hisz szalmán tartod a nyájt s mégis jól fejed.~ ~
1623  2|             eszmét sem tett semmivé.~S számára még dicsőség sem
1624  2|           hamvát lábával rugta szét,~S a szél elhordta jótevőn
1625  2|           újra édes emlék ringatott,~S feláldozó rokon szívet talála~
1626  2|       Körülöttük zokogni szellemem. ~S ha nem lesz már, ki vélem
1627  2|              lesz már, ki vélem sírt s örűle,~Ha nem lesz már többé
1628  2|              kéjt csak úgy lelendek,~S örök ifjúság akkor jut nekem. ~
1629  3|           éltető,~Magas sugárzatát. ~S dalom ne zengje-é tehát~
1630  3|       Visszadöbben tőle érzetem. ~Ám s ha ekkor köznapi körében~
1631  3|         szendeségben~Élni egyszerün, s oly nőileg:~Mi édesen leng,
1632  3|          nőileg:~Mi édesen leng, bú, s öröm körébe:~Hogyha minden
1633  3|              kő~Felettem: itt rideg,~S kegyetlen ő! ~II ~Lesír
1634  3|        éjjelén;~E dal, sirom virága,~S ölébe nyugszom én. ~III ~
1635  3|        Nyaram szemed nekem;~Te mégy, s örök sirokba fúl~Utánad
1636  3|             vészt viharba külde bár,~S ez élet oly rövid s borús
1637  3|             bár,~S ez élet oly rövid s borús terére~Csapásinak
1638  3|            zsarnok!~Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg:~Fegyvered
1639  3|               Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent~
1640  3|             és gyönyör~Vidító éneke,~S a hervadó világi kör,~Gyászolva
1641  3|            kör,~Gyászolva bús bele. ~S ha elborult szüm éjjelén~
1642  3|               Dalom reménye elrezeg,~S dalomba fájdalom;~Egy elveszett
1643  3|             föld tavassza visszatér,~S ujúlva oly dicső!~Éltem
1644  3|        hangokon~Egy elveszett hazát,~S a jog szent mezején,~A büszke
1645  3|        mezején,~Hol síri csend ural;~S a por egy őskori~Nagy óriást
1646  3|           őskori~Nagy óriást takar. ~S ezernyi taps rezeg~Dalára
1647  3|               Nem ez mit érzte kér: ~S körültekint a nép~Zajongó
1648  3|         tenyész~Magasztos homlokán. ~S egy lányka messze áll~Elfojtva
1649  3|         tölti el~Dicső azúr szemét! ~S ha jő szerelmeért~Esengve
1650  3|           vitéz:~Busongva nem felel,~S borús honára néz. ~De égszemében
1651  3|      villámlatán,~A jégkebel hevűl. ~S e nézte elragad~Csatás mezők
1652  3|             vitézt~Hadistenné tevé. ~S ha egyesültenek,~A hont
1653  3|      fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok arca ím~Dicső sugárban
1654  3|            között~Ezernyi vészeken! ~S az égre föltekint,~Az ég
1655  3|            borújain~Egekbe nézdelek.~S vezér szövétneket~Sugáridon
1656  3|         tűnik~A part kék szinbe fel,~S a dőre szíveken~Ujúlt reményre
1657  3|         tengeren~Partot kerestem én,~S a partot ég szemed~Körébe
1658  3|           nekik;~A kék egekbe: szent~S dicső reményeik. ~Élteknek
1659  3|          szemed,~Azurja tiszta kék! ~S ez üdv örök ha lesz,~Mely
1660  3|            nehéz borúba hangzik el. ~S e nagy világ kinos kerűletén,~
1661  3|         lesújtva, fergetegbe bolyg. ~S ah, akkor én szemébe nézdelek,~
1662  3|        fergeteg~Zajong iszonytatón. ~S ha átka súlya sújt,~Hasítva
1663  3|            egész~Világkört eltemet. ~S a dalnok álmodik,~Dicső
1664  3|              a hős,~Vitézi nemzedék,~S a jog szent mezején~Dicsőn
1665  3|       oldalán:~Kedvesse ott viraszt,~S az elhaló vitéz~Siratva
1666  3|              hogy~Hiven szerettetik,~S szabad hazája is~Melyért
1667  3|              Álmodtam egykoron dicső~S mi égi álmokat!~Mivel sugárzva
1668  3|     Mosolygni láttalak. ~Felébredék, s hogy esdtem én~Ez álmot
1669  3|                 Az álom újra eljöve,~S űdvöt hozott nekem,~Öröknek
1670  3|        Öröknek édenem. ~De elrepült, s orozva áll~E szűnek édene!~
1671  3|        tengerén~Reményt se lelhete. ~S az álmot esdem ujonnan,~
1672  3|        ujonnan,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat ott találjak én~
1673  3|        vadonnak~Téli lakra pásztora,~S ablakomra néz a szőke~Pásztor
1674  3|              Pásztor lányka ablaka. ~S hogyha zúg, üvölt a róna,~
1675  3|            Látva még a fagy virányt,~S keblem ég, dicső szemedbe~
1676  3|            szent helyére~Rózsa nyől, s virágzik ott. ~Rózsa keblem
1677  3|            Kőkebellel néz reánk. ~Ám s ha Istenünkbe szállnak~Érzetünk
1678  3|          síri béket adjon az nekem. ~S im érzem, érzem a halál
1679  3|           Jég csókja hanvad arcomon, s körültem~Oly édesen leng
1680  3|     visszazengi~A vadon bús énekét. ~S jő a tévedett juhocska,~
1681  3|             kormányoz, az~Szentelve, s biztosan járja útjait.~Tibullus ~
1682  3|       babéromat,~Szívbe kélt e lant, s szemedben~Látom! újra szívbe
1683  3|                              Egyptom s hazánk~Bámul ezredek agg
1684  3|              oly tiszta láng között!~S e malasztja ége szép jövőmnek~
1685  3|             dús kebel! miként kiége,~S hitetlen áll a sok hivő
1686  3|               bolyong sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák
1687  3|         bánatában hisz csak e kebel!~S egy elrohant szép álomélt
1688  3|             reményre bíztam a jövőt!~S e nagy reményért mindent
1689  3|            egy égre széttekintheték,~S öröm derítte néma éjszakámot~
1690  3|            volt az üdv, az égi bék! ~S e dús reményü szív is ah,
1691  3|           többé nem kel új reményre,~S a puszta élet áll csak sírfokán. ~
1692  3|          eseng a vész letörte érzet,~S reményt ragyogva, áll a
1693  3|             csendbe biztosan körűl. ~S a népszabadság harcjelét
1694  3|               magasra száll a rény! ~S ha elvevé a végzet, és haragja:~
1695  3|               és haragja:~Mit bírni, s vesztni nyujta énnekem,~
1696  3|             él, nem orza el határzat~S a sír ölében kél remény-egem.~ ~
1697  3|              virágcsa~Oly istenülve, s hűn szerettem én. ~Mint
1698  3|         gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva ágitól körültekinti~
1699  3|         nagyszerű borús enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben
1700  3|         reményl e földi szenvedésen,~S a kedves szellem lengi még
1701  3|       reménylhet egy jövő tavaszban,~S imái közt a síron is örűl! ~
1702  3|              ég el mit szerettem én,~S a megcsalott szív érzi csak
1703  3|         visszazengi még~Örökre múlt, s mi dőre képzetem! ~Imádtam
1704  3|            rózsa báj ölébe öntheté. ~S ha földerűlt a nap, kiszivta
1705  3|           nem érti azt!~Szivem nehéz s örök borúiban. ~E szű keserve
1706  3|        Porában élve csak a képzelet,~S egy elrabolt üdv puszta
1707  3|             hát a szebb korú tavasz?~S a rózsa kornak édes álmai,~
1708  3|        Sirokba hull-e már örökre az,~S a dőre föld kecses virágzati? ~
1709  3|          látom őt~Diszes vasárnapon:~S imák rezegnek végig-el,~
1710  3|            ez imák~Feléje szállanak:~S az égben, mely szemében
1711  3|            szivet láncola.~Kisfaludy S. ~(Táncteremben) ~Ha táncsorok
1712  3|    paradicsomát. ~III ~    (Mindég) ~S ha rám derűl az égi szem~
1713  3|             borúm~Feltűnő békjelét! ~S szememnek árja is megáll~
1714  3|            bűneit~Varázsolhatja el. ~S reménylek! ám dicső az ég!~
1715  3|              vadon~Bércéhez esdekel,~S keservem benne leg-~Kegyesb
1716  3|         engemet,~Viszonyzva sóhajim,~S az emberek között~Elértve
1717  3|            repűl felém,~A kába hang, s enyész,~Ah, éltem édene~
1718  3|              életemnek kínos útjain!~S az ég mosolya bánatomra
1719  3|          Borúba fúl a néma láthatár,~S a tar mezők lesorvadott
1720  3|         Körülrepűl a sárguló halál! ~S borzalmiban zajos imát kiván,~
1721  3|              üvöltve zúgja azt felé,~S imát rebeg szivemnek érzete,~
1722  3|           éltető,~Magas sugárzatát. ~S dalom ne zengje-é tehát~
1723  3|       Visszadöbben tőle érzetem. ~Ám s ha ekkor köznapi körében~
1724  3|         szendeségben~Élni egyszerün, s oly nőileg:~Mi édesen leng,
1725  3|          nőileg:~Mi édesen leng, bú, s öröm körébe:~Hogyha minden
1726  3|              kő~Felettem: itt rideg,~S kegyetlen ő! ~II ~Lesír
1727  3|        éjjelén;~E dal, sirom virága,~S ölébe nyugszom én. ~III ~
1728  3|        Nyaram szemed nekem;~Te mégy, s örök sirokba fúl~Utánad
1729  3|             vészt viharba külde bár,~S ez élet oly rövid s borús
1730  3|             bár,~S ez élet oly rövid s borús terére~Csapásinak
1731  3|            zsarnok!~Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg:~Fegyvered
1732  3|               Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent~
1733  3|             és gyönyör~Vidító éneke,~S a hervadó világi kör,~Gyászolva
1734  3|            kör,~Gyászolva bús bele. ~S ha elborult szüm éjjelén~
1735  3|               Dalom reménye elrezeg,~S dalomba fájdalom;~Egy elveszett
1736  3|             föld tavassza visszatér,~S ujúlva oly dicső!~Éltem
1737  3|        hangokon~Egy elveszett hazát,~S a jog szent mezején,~A büszke
1738  3|        mezején,~Hol síri csend ural;~S a por egy őskori~Nagy óriást
1739  3|           őskori~Nagy óriást takar. ~S ezernyi taps rezeg~Dalára
1740  3|               Nem ez mit érzte kér: ~S körültekint a nép~Zajongó
1741  3|         tenyész~Magasztos homlokán. ~S egy lányka messze áll~Elfojtva
1742  3|         tölti el~Dicső azúr szemét! ~S ha jő szerelmeért~Esengve
1743  3|           vitéz:~Busongva nem felel,~S borús honára néz. ~De égszemében
1744  3|      villámlatán,~A jégkebel hevűl. ~S e nézte elragad~Csatás mezők
1745  3|             vitézt~Hadistenné tevé. ~S ha egyesültenek,~A hont
1746  3|      fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok arca ím~Dicső sugárban
1747  3|            között~Ezernyi vészeken! ~S az égre föltekint,~Az ég
1748  3|            borújain~Egekbe nézdelek.~S vezér szövétneket~Sugáridon
1749  3|         tűnik~A part kék szinbe fel,~S a dőre szíveken~Ujúlt reményre
1750  3|         tengeren~Partot kerestem én,~S a partot ég szemed~Körébe
1751  3|           nekik;~A kék egekbe: szent~S dicső reményeik. ~Élteknek
1752  3|          szemed,~Azurja tiszta kék! ~S ez üdv örök ha lesz,~Mely
1753  3|            nehéz borúba hangzik el. ~S e nagy világ kinos kerűletén,~
1754  3|         lesújtva, fergetegbe bolyg. ~S ah, akkor én szemébe nézdelek,~
1755  3|        fergeteg~Zajong iszonytatón. ~S ha átka súlya sújt,~Hasítva
1756  3|            egész~Világkört eltemet. ~S a dalnok álmodik,~Dicső
1757  3|              a hős,~Vitézi nemzedék,~S a jog szent mezején~Dicsőn
1758  3|       oldalán:~Kedvesse ott viraszt,~S az elhaló vitéz~Siratva
1759  3|              hogy~Hiven szerettetik,~S szabad hazája is~Melyért
1760  3|              Álmodtam egykoron dicső~S mi égi álmokat!~Mivel sugárzva
1761  3|     Mosolygni láttalak. ~Felébredék, s hogy esdtem én~Ez álmot
1762  3|                 Az álom újra eljöve,~S űdvöt hozott nekem,~Öröknek
1763  3|        Öröknek édenem. ~De elrepült, s orozva áll~E szűnek édene!~
1764  3|        tengerén~Reményt se lelhete. ~S az álmot esdem ujonnan,~
1765  3|        ujonnan,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat ott találjak én~
1766  3|        vadonnak~Téli lakra pásztora,~S ablakomra néz a szőke~Pásztor
1767  3|              Pásztor lányka ablaka. ~S hogyha zúg, üvölt a róna,~
1768  3|            Látva még a fagy virányt,~S keblem ég, dicső szemedbe~
1769  3|            szent helyére~Rózsa nyől, s virágzik ott. ~Rózsa keblem
1770  3|            Kőkebellel néz reánk. ~Ám s ha Istenünkbe szállnak~Érzetünk
1771  3|          síri béket adjon az nekem. ~S im érzem, érzem a halál
1772  3|           Jég csókja hanvad arcomon, s körültem~Oly édesen leng
1773  3|     visszazengi~A vadon bús énekét. ~S jő a tévedett juhocska,~
1774  3|             kormányoz, az~Szentelve, s biztosan járja útjait.~Tibullus ~
1775  3|       babéromat,~Szívbe kélt e lant, s szemedben~Látom! újra szívbe
1776  3|                              Egyptom s hazánk~Bámul ezredek agg
1777  3|              oly tiszta láng között!~S e malasztja ége szép jövőmnek~
1778  3|             dús kebel! miként kiége,~S hitetlen áll a sok hivő
1779  3|               bolyong sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák
1780  3|         bánatában hisz csak e kebel!~S egy elrohant szép álomélt
1781  3|             reményre bíztam a jövőt!~S e nagy reményért mindent
1782  3|            egy égre széttekintheték,~S öröm derítte néma éjszakámot~
1783  3|            volt az üdv, az égi bék! ~S e dús reményü szív is ah,
1784  3|           többé nem kel új reményre,~S a puszta élet áll csak sírfokán. ~
1785  3|          eseng a vész letörte érzet,~S reményt ragyogva, áll a
1786  3|             csendbe biztosan körűl. ~S a népszabadság harcjelét
1787  3|               magasra száll a rény! ~S ha elvevé a végzet, és haragja:~
1788  3|               és haragja:~Mit bírni, s vesztni nyujta énnekem,~
1789  3|             él, nem orza el határzat~S a sír ölében kél remény-egem.~ ~
1790  3|              virágcsa~Oly istenülve, s hűn szerettem én. ~Mint
1791  3|         gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva ágitól körültekinti~
1792  3|         nagyszerű borús enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben
1793  3|         reményl e földi szenvedésen,~S a kedves szellem lengi még
1794  3|       reménylhet egy jövő tavaszban,~S imái közt a síron is örűl! ~
1795  3|              ég el mit szerettem én,~S a megcsalott szív érzi csak
1796  3|         visszazengi még~Örökre múlt, s mi dőre képzetem! ~Imádtam
1797  3|            rózsa báj ölébe öntheté. ~S ha földerűlt a nap, kiszivta
1798  3|           nem érti azt!~Szivem nehéz s örök borúiban. ~E szű keserve
1799  3|        Porában élve csak a képzelet,~S egy elrabolt üdv puszta
1800  3|             hát a szebb korú tavasz?~S a rózsa kornak édes álmai,~
1801  3|        Sirokba hull-e már örökre az,~S a dőre föld kecses virágzati? ~
1802  3|          látom őt~Diszes vasárnapon:~S imák rezegnek végig-el,~
1803  3|            ez imák~Feléje szállanak:~S az égben, mely szemében
1804  3|            szivet láncola.~Kisfaludy S. ~(Táncteremben) ~Ha táncsorok
1805  3|    paradicsomát. ~III ~    (Mindég) ~S ha rám derűl az égi szem~
1806  3|             borúm~Feltűnő békjelét! ~S szememnek árja is megáll~
1807  3|            bűneit~Varázsolhatja el. ~S reménylek! ám dicső az ég!~
1808  3|              vadon~Bércéhez esdekel,~S keservem benne leg-~Kegyesb
1809  3|         engemet,~Viszonyzva sóhajim,~S az emberek között~Elértve
1810  3|            repűl felém,~A kába hang, s enyész,~Ah, éltem édene~
1811  3|              életemnek kínos útjain!~S az ég mosolya bánatomra
1812  3|          Borúba fúl a néma láthatár,~S a tar mezők lesorvadott
1813  3|         Körülrepűl a sárguló halál! ~S borzalmiban zajos imát kiván,~
1814  3|              üvöltve zúgja azt felé,~S imát rebeg szivemnek érzete,~
1815  3|        örökkorú tavaszt! ~Te mégysz, s lesír az érzelem utánad,~
1816  3|         mosolyban föl sem is virúl! ~S ha játszi kedvben lejtesz
1817  3|         könny ül szemed dicső egére,~S eszedbe jut e percben lantosod,~
1818  3|        dalnok élte sorvad e virágon,~S mindennikében egy remény
1819  3|           béke szent halotti csende,~S a sírlepelbe kínja elvonúl! ~
1820  3|       reményink lámpaként ragyognak,~S a lámpa fénye csak halálra
1821  3|         vércse félve repdesi körűl. ~S végig sohajtja néma öbleit~
1822  3|         Porára hozva hattyu éneket. ~S ha fellegek üvöltnek éjeken,~
1823  3|            sugárzva néztek angyalok,~S reményszavát esengve, vésztörött~
1824  3|          repkény gyászos zöldje azt,~S a porkebel, mely üdvöt itt
1825  3|          néma csendű síri csarnokon,~S a vércse vijjong, zúg az
1826  3|             ott a csonka tornyokon. ~S ha sirlepelbe néz a holdvilág,~
1827  3|     Veszejtve minden éltetö reményt;~S kiégve keblek oly nehéz
1828  3|          bánatokban esdve könnyeket,~S a külvilág nehéz fagyába,
1829  3|           szellemek áthágta éjjelét,~S az elnyomott láng bátran
1830  3|              láng bátran égbe száll,~S ott dicső, azúr sugárain~
1831  3|         homlokán~Szent öntudatja él,~S kihólt szivébe még~A hon
1832  3|         üstökét,~Körül, körültekint,~S a rémes éjen át~Reménysugár
1833  3|             kell~Mit esdnek annyian,~S előjeled borong~A néma éjszakán. ~
1834  3|             borong~A néma éjszakán. ~S ha hangom elrezeg~E puszta
1835  3|            ormain~Hazám oltára lesz,~S a véres áldozat~Ormára fényt
1836  3|           életét. ~Dacolt a kőkebel,~S szerette mord lakát,~Mert
1837  3|            bájokon~A földi átkokat. ~S most hogy kiszenvedett~Az
1838  3|            magasztos, oly fehér,~Ah, s imám e kőszobortól~Enyhe
1839  3|             ég,~Vidám a völgy szine,~S dicső arannyal ébredez~A
1840  3|            sír, körötte csend~Csend, s pusztaság a néma láthatár,~
1841  3|              se kopja sírjok ormain,~S villámlatok cikázva lengenek~
1842  3|              se kopja sírjaik felett~S a hon nemtője: sírva térdepel,~
1843  3|             szent honokkal esve el. ~S a korcs fiú borús völgyekbe
1844  3|       Remegve szirtje vad viharjait,~S borzadva nézve meg csak
1845  3|             pazarlva gyermeki miatt,~S most pártütő e magzat ellene~
1846  3|             vérező had síri ezrede. ~S im énekelve jár a földmüves~
1847  3|            szent halottidat. ~Szánt, s nem gyanítja mily dicső
1848  3|         fönlobogva akkoron,~A hölgy; s honának áldza a dicső. ~
1849  3|              egy hazát viselni bírt,~S keblében annyi szép reménye
1850  3|           reménye élt,~Elkorcsosúlt, s átkában: a haza~Legrémítőebb
1851  3|          magányban itt,~De fölkeres, s díszedre vágy a kar,~A honni
1852  3|              címer áll fejed felett;~S a szent tavasz virága eltakar. ~
1853  3|       Magasra nyílnak büszke bércei,~S a honni-vér takarta gyász
1854  3|              Ezernyi átkaid~Nagy ég! s lerombolád~Éltem virágait. ~
1855  3|            bőszitéd~Szülőim ellenem,~S nincs már, ki sohajtná:~"
1856  3|                Felejtve szűm baját. ~S először amidőn~Rebegte: "
1857  3|          énmagam~Mennyekbe álmodám. ~S midőn a serdülőt~Hevülni
1858  3|            ügyét~Dicsőitsd hü fiját,~S téritsd meg ellenét!" ~Hol
1859  3|          szülő~Szentült érzelmivel. ~S mind e gyönyört, üdvöt~Most
1860  3|            üdvöt~Most sirporond fedi~S szűm felbőszült kinok~Kányája
1861  3|     hulltanak~Ezernyi átkaid,~Isten! s lerombolád~Éltem virágait!~ ~
1862  3|              szakadj le.~Hunyt napod s a dőre kincs.~Mért virúl
1863  3|            ha~Minden ott a sír ölén,~S veszve véle a dicsővel,~
1864  3|          Mind enyésszen éltem, üdvöm~S fényljen ő - ki megvetett. ~
1865  3|              Álmodtam egykoron dicső~S mi égi álmokat,~Mivel sugárzva
1866  3|              láttalak. ~Felébredék - s hogy esdtem én~Ez álmot,
1867  3|            között~Virulni láttam én,~S magas sugárba csillagom;~
1868  3|            dicső egén. ~De elrepült, s orozva áll~E szűnek üdve
1869  3|             setét~Sírokba láthatom. ~S az álmot újra esdem,~Hogy
1870  3|          esdem,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat ott találjak én~
1871  4|              a vita tárgya: vasút. -~S ah, mi csodás látvány! füst,
1872  4|        főszámvevő~Hosszú bükkönyhöz, s hosszú kortyokhoz is értesz,~
1873  4|             csak benned, ami rövid - s ez: az ész. -~ ~
1874  4|                         FAJNOR t. b. s ügyvéd~Hogyha okoskodol,
1875  4|            hogy lecsepüzd pártunkat, s mégha legyőznél,~Sem lennél
1876  4|            szája tüzet. -~Óvd bőröd, s ne rohanj vaktában utána
1877  4|            előbbre~Nem jutsz már te, s azért elv neked a maradás.~ ~
1878  4|      szabadelvűségi kolompot; -~Te - s szabad elv! - Nem elég a
1879  4|              Mert hogy nőket imádsz, s Szurkosi is maradál.~ ~
1880  4|       mellett fogsz majd te kitűnni,~S léssz kancsók közepett dicskoszorúzta
1881  4|         fordítva mi hasznos a bunda,~S fordítál bundát, újra meg
1882  4|        lovakat játszott ki Losoncon;~S országgyűlésén az marad,
1883  4|              ki, a megye lóvá~Lesz - s a játékárt megfizetendi
1884  4|              hajdan szólani Kátó , -~S "vesszen Karthágó", zárszava
1885  4|           csak egyet szólassz örökké~S cifra beszédidnek vége csak
1886  4|            Mert kicsapongásban volt, s marad egyre szabad. -~ ~
1887  4|            alispán,~Elpárolog elved, s megmarad a magas orr. -~ ~
1888  4|          nagy és kitűnő? -~Nagy hasú s torkú vagy, de mi benned
1889  4|              hiszen eddig~Az voltál, s léssz: míg: folytatod a
1890  4|             mint: hogy csinos arcod;~S ezt sem mondhatom el, mert
1891  4|              Szalmán tartja a nyájt, s jól feji mégis azért.~ ~
1892  4|           versbe füzélek;~Elvből ez, s tettleg lőn jezsuita amaz.~ ~
1893  4|             csókja, ha rajtad a méz.~S mondatik: eszmeköröd tarkult
1894  4|         mondatik: eszmeköröd tarkult s élesb leve elméd:~Éles gallérod,
1895  4|           leve elméd:~Éles gallérod, s tarka terajtad az ing.~ ~
1896  4|              a)~Sok tudománnyal bír, s kitűnik majd mindenik ágban: -~
1897  4|             Esmerik érdemeit; a haza s irodalom.~Ám a tekintetesek
1898  4|            néped pusztákra kihoztad,~S tápul mézes szót adsz neki
1899  4|       odakünn. - ~b)~Építnél hidakat s építesz is; - ím a szegény
1900  4|              azért most nem heverek: s a gyűlési teremben~Majdani
1901  4|    következetes!~Centralizálni akar, s restségivel azt bizonyítja~
1902  4|       törökül szolgál ki jogot csak;~S hogy ne hazudjanak ím: szolgabírója:
1903  4|          alakult új párt, szabadelvű s mégis azért tart~A pecsovics
1904  4|              előbb szégyelt, pénzire s észre szegény.~ ~