Rész

   1  0|         hervadtat porba vetjük,~Míg az ősz jő hűs szelével,~A virágok
   2  0|         éle-nyíla -~Ez kertben, míg az vadonban,~Ez lányszűt, az
   3  0|           az vadonban,~Ez lányszűt, az sírt virasztva. ~S a tavasznak
   4  0|         vagy,~Tanulnod tőle kell,~S az illatát csupán~Éltével hagyja
   5  0|          majd megrepedt,~Megátkozám az ádáz végzetet,~És csókot
   6  0|          megnyugodva szóla:~Hisz jó az Isten, s ő vezet bucsúra. ~
   7  0|              hogy rajtad még ragyog~Az istencsók - könnyebben meghalok.~ ~
   8  0|              oh leányka,~Már veszve az,~Ha feledél. ~S ha mondok
   9  0|           mondok is dalt, őszi szél az,~Mely hord hervadt virágokat,~
  10  0|          Miket a dús tavasz feledve~Az őszre hagy,~Mint feledél. - -~ ~
  11  0|          Vagy nem-é fél boldogságom az,~Hogy nem tudja senki, senki? ~
  12  0|           tőle bánat,~S ki nem sír, az vigaszt se hisz. ~Oltárul
  13  0|     Könnyelműen csupán én téptem el~Az édes rózsaláncot köztünk,
  14  0|            s föld közt gyászfellegi az éjnek, ~S táplálják a vak
  15  0|          száműzött Ádám most,~Kinek az Édent önkeze bezárá. ~Mit
  16  0|             Megborzadok, nem-é~Volt az, nő, a tied; ~S rólad, ki
  17  0|       Érettnek kell lenni a halálra~Az egész világnak - s oh jaj,
  18  0|            Arcodon, s mely környez, az igézet. - ~Érzed-é, te,
  19  0|            Ah, de hogyha elmerengsz az űrben~Kis kezed kezem között
  20  0|            varázsát -~Látom, érzed, az nem a miénk már. ~Egy titok
  21  0|              mily közelről les ránk az enyészet~És szívünk világa
  22  0|          ültetek, mint hittel ültet az agg,~Melyek enyhe árnya
  23  0|        ablaknál álltam kedvesemmel,~Az őszi nap utószor még megállt~
  24  0|          fényeért halált cserél - -~Az elbukó nap bíboros lemente~
  25  0|             haldokló ősz kábíta el.~Az veszhet - fénye, dalja elhagyá
  26  0|          választanád a más világot?~Az, míg nem ösmer, könnyen
  27  0|            Hadd, hadd tegyem be ezt az ablakot, lány,~S ne nézz
  28  0|            ablakot, lány,~S ne nézz az égre, írigy az s megöl,~
  29  0|            S ne nézz az égre, írigy az s megöl,~Ha látja, hogy
  30  0|             mozog - szemed lezárod,~Az égbe int kezed, a reszketeg -~
  31  0|           csak el!~Csak el, csak el az emberek köréből,~Ki a szabadba -
  32  0|       percet éljük hát magunknak,~S az őszi est velünk mosolyg,
  33  0|        velünk mosolyg, velünk sír -~Az emberek más baján csak mulatnak,~
  34  0|            tiszta, nézd, mi csendes az est,~Mint hogyha a nyár
  35  0|            mosolygok mostan is még,~Az ragyogó dér, az csak ily
  36  0|             is még,~Az ragyogó dér, az csak ily virágszál. ~Ellebben,
  37  0|    virágszál. ~Ellebben, s megmarad az árva élet,~Óh jaj, miért
  38  0|        darvak~S bizton regélnek már az új tavaszról. ~A rétet szivárványháló
  39  0|             tünde fonalakkal.~Talán az égből nyúlnak így alá, hogy~
  40  0|        rekedt meleg volt,~Oly borús az est,~Lankadt lombban a szél~
  41  0|          fel. ~Halovány emlékben~Él az este csak,~Melyben óhajtásim~
  42  0|            is érezém,~Értem, mi kín az egyedűl kesergni,~Midőn
  43  0|            lelkedet.~Hová lett most az árva elszakadva~Világától,
  44  0|        tőled a zordon halált?~Miért az inkább engem nem talált?!~
  45  0|            a virágszál~Ablak között az első téli éjre,~Hogy lássam
  46  0|          téli éjre,~Hogy lássam még az eltarolt mezőket~S bútól
  47  0|     pusztaságban résztvevőt találna~Az árva szív,~Míg így azt látja
  48  0|       előttük, ők mosolyganak csak,~Az ember oly kicsinyke, nyomorult. ~
  49  0|             más? ~Hisz egykor itten az élet lakott,~Most a halál
  50  0|            halott, távollevő?~Ez és az emlékünkben él csupán,~S
  51  0|           megy nyugodni,~Rendén van az; nyugodjék csendesen!~Ha
  52  0|         bájvirágokat. ~Nem kétkedik az a jövő világról,~Kinek szivében
  53  0|             küzd fájdalmival. ~Csak az ujon felásott sír kopár,~
  54  0|             teszek,~Ki lámpákat rak az emlékkövekre,~Azok diszéül,
  55  0|           virághoz eljár kis madár,~Az sír felette, hogyha néma
  56  0|            neve,~E név egész világa az erénynek, ~Mint hogyha látjuk
  57  0|           őt, s él lelketekben,~Míg az utóvilágnak hasztalan~Írnók
  58  0|             rideg, hideg betűkben. ~Az ő jelképe itt ez áloé,~Mely
  59  0|           kezdett ő is fejleni,~Míg az egekbe nyúlt fel szép virága,~
  60  0|          nemesebb lény voltál, mint az ember,~S ép azért nem voltál
  61  0|           törpeségök. ~Dal, virág s az élet mind szebb gondolatban,~
  62  0|            elvész szűz zománca.~Tán az Isten üdve is csupán abban
  63  0|             szent mindkettőnk előtt az,~Ládd, érzeményünk hol találkozott.~
  64  0|            miként csak~Halotti csók az, melyet tőle kap. ~S ha
  65  0|              Ez árva szív leginkább az lehet.~ ~
  66  0|             jól esik e sugár,~Midőn az éj már majdnem eltemet. ~
  67  0|          leányka,~Oly szent ajándok az a szerelem,~Midőn először
  68  0|        Midőn először ránk mosolygja az ég,~Hogy nem való az már
  69  0|      mosolygja az ég,~Hogy nem való az már többé nekem. ~Te felkelő
  70  0|             így mosolyg,~Hogy tudna az, mint én, szeretni! ~Vajh,
  71  0|           megcsalsz, éj lesz, mélye az enyészet.~S rettegj, rettegj
  72  0|     játsszál, látván álmodozva!~Ezt az álmot rám csak tündérének
  73  0|              színében maradt,~Midőn az esküszó rég semmivé apadt.~
  74  0|          lányka, mit teszesz?~Levél az, hervadtan mely szélben
  75  0|           néha fel,~Hadd légyen ott az ősz szélűzte levele~Melyről
  76  0|           jár~S porladjon fürtöm is az édes dal felett,~Melynek
  77  0|     érzeményeink hervadt füzére hát~Az egyetlen való, mi álmomból
  78  0|            s azt hiszed,~Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll. ~
  79  0|       elfeledve,~Napsúgarakból volt az szőve, és~Most lássam az
  80  0|            az szőve, és~Most lássam az idők mocskát felette? ~Ládd,
  81  0|     semmiség örvényében bolyongva. ~Az édes házi kör helyett csupán~
  82  0|            feledjük,~Részegítve jár az áldomás, ~S hogy szivünknek
  83  0|         Hidd el, néked jobban illik az,~Megdöbbent talán a nagyszerű
  84  0|         nagyszerű tél,~De mi bájol, az csak a tavasz. ~Meglep a
  85  0|             szavamra,~Vígaszt nékem az a szikla ád. ~Elpanaszlom,
  86  0|           Mondd ki, mondd ki, bármi az ítélet,~Benne lelkem megnyugvást
  87  0|          Csak világot! bár mutasson az majd~Mennyet, poklot, mindegy
  88  0|             felkereslek,~Mint virág az őszi szél előtt?~Bizalommal
  89  0|         szivednek titkos vágyu álma~Az, mely bájjal tükröződik
  90  0|            látok, leány, szemedben,~Az szívedben kincset árul el.~
  91  0|             S újat nem teremt többé az ég,~Csak ha a természetben
  92  0|            és imádhatlak. ~Vajh, mi az, mi igy hozzád varázsol?~
  93  0|      varázsol?~Más tetszik, ha ez s az rajta szép,~Rajtad arc,
  94  0|              a kedves egészre~Fényt az üdv legszebb sugára vét. ~
  95  0|         melyen képed áll,~És kivűle az egész kebelben~Semmi, semmi
  96  0|     szeretni,~Istenünknek rendelése az,~Azt tanítja ég, föld, csillag
  97  0|           tavasz. ~Hogy lehetne bűn az, így szeretni,~Tőle jő minden,
  98  0|     bálványai,~Éretted tanultam még az Istent~Is hálásabban imádani. - ~
  99  0|          gyarló körébe~S visszaküzd az üdv sugárihoz. ~ ~
 100  0|          költő-varázsa~Mégis, mégis az emlékezet,~Róluk őszi nap
 101  0|             de hisz, kihez nem vonz az érzelem,~Attól úgy-e, úgy-e,
 102  0|      csakhamar nyugalmat óhajt,~Azt az árva ősi tűzhelyet.~Kéjjel
 103  0|            visszavonzanál,~Jó, hogy az Ipoly meg úgy kiáradt,~Hogy
 104  0|           sejtelemként,~Vonód alatt az mind életre jő. - ~Zenédben
 105  0|        büszkén vezetgetem fel,~Mint az erős tő a lengő virányt. ~
 106  0|       enyész, őt ölelem csupán. ~Ha az igézet végre elenyészik,~
 107  0|      szerelmemet,~Hogy nem lészen-é az megbántó ajándék~Kebled
 108  0|         bért. --~Így lesüllyedt hát az éneklett nőszellem,~Hogy
 109  0|            zárd be szűdet!~Mit tesz az, nejévé hogy azért levél
 110  0|         bájvirág kél. ~Ne jőne csak az a tavasz -~Ki a hegyekbe
 111  0|            a hegyekbe visz magával,~Az élet elkísér megint,~S maradhatunk
 112  0|           folyt sokáig~A harcjáték, az ütközet. ~De jaj, ki a szív
 113  0|  Szentségtörő játékot űz!~Veszélyes az, mint a lepének,~Melyet
 114  0|           sem hibázik;~Szívemben is az érzés~Egész teljben virágzik. -~
 115  0|            majd hívebb leszen,~Hogy az tán többet érez,~Mint én,
 116  0|            ami;~S te is tudád, hogy az örömnek,~A szenvedélynek,
 117  0|            Nem lenne-é őrült örökre~Az egy pohár vízért cserébe~
 118  0|    napsugárt~Enyhítni búnkat alkotá az ég,~A hosszú téli éj a szerelem,~
 119  0|        egybevetve sok rossz érdeket~Az összepántolt szív csak tönkre
 120  0|          csókod hiányzanék,~S ezért az ég nem ád kárpótolást.~ ~
 121  0|     gondolok. ~Hogyha hallom: gőgös az erény~S büszkén nézi azt,
 122  0|          táj felett,~Körűlünk zsong az élet műhelye,~S napsúgár
 123  0|         tölt el minden téreket:~Nem az egyes fa, bérc, mi megragad,~
 124  0|           sejtés bűvarázsa von:~Nem az éj s csillag az, mi megragad,~
 125  0|            von:~Nem az éj s csillag az, mi megragad,~De a szellem,
 126  0|          szirtek közt hánykodó:~Nem az egyes hang az, mi megragad,~
 127  0|         hánykodó:~Nem az egyes hang az, mi megragad,~De a szellem,
 128  0|           büszke röpte bájol el.~De az a szellem, mely körüllebeg,~
 129  0|            én.~Aki részvétet nyujt, az erőt is ád,~S jobbá lesz
 130  0|              nő,~Írt találand benne az emlékezet~És pajzs lesz
 131  0|       nehezkedett,~Kéjjel szivá fel az üde leget,~S az illatos
 132  0|           szivá fel az üde leget,~S az illatos viráglehelletet. ~
 133  0|     hallgatott,~Csak a tücsök tölté az estet el,~Mint a természet
 134  0|            ár. - ~Arcára néztem, és az angyalarc~Megbírja a bűnöst
 135  0|              Tudod, hogy aki ismer, az szeret.~Szived talán inkább
 136  0|              ha néha mosolyogsz,~És az eredmény tán haragba hoz.~
 137  0|         hiszed már,~Elfelejtett tán az Isten is,~S a haláltusában
 138  0|         hozva, íme,~Jött a nemtő, s az te, nő, valál. ~Itten álltok,
 139  0|            s napnak gyermeki,~Én is az vagyok, s együtt fogunk
 140  0|       Tudjátok ti, szentebb hívatás az~Mindezeknél, mely van véletek. ~
 141  0|           legkedvesebb is,~Amit még az élettől birunk. ~E kicsiny
 142  0|          Minőt számomra mást nem ád az ég. ~Ha éden kertének lennék
 143  0|            nyugodalmad szent világa az,~Ne félj, szét nem töröm,
 144  0|        Remegnék, tán előbb telik le~Az is nálad, bár végtelen. ~
 145  0|           Szűm egész szerelme,~Mely az imént világokat ölelt,~Kicsiny
 146  0|          égő,~De óh jaj annak, akit az vezet,~Hideg sugára hűtelen
 147  0|              lány nem hibásak,~Csak az hibás, ki bennök többre
 148  0|          nékem,~Mely hideg fénypont az éjben.~S szívünk megnyugodva
 149  0|          nekünk meg?~Nagy volt benn az ember, a világ,~Jó, színesb
 150  0|             valami még kéjt szerez,~Az csak a mult szent emléke
 151  0|            felejtenünk. ~Mit nézzük az üdvöt, melyet biránk,~S
 152  0|         feledt.~A kárhozat sorsában az vala. ~Ládd, a világ naptára
 153  0|        naptára oly rövid,~Három nap az örökhüségi szó,~S egy ember
 154  0|           tud felejteni,~Kevés öröm az, amit elveszít,~És mennyivel
 155  0|             S hangod sír most, mint az árva őszi szél,~Kebled hervadó
 156  0|             magában. ~Ilyen szörnyű az Isten áldva is,~Vagy mért
 157  0|        arcád küzdelme végre,~S mint az ég vihar után, kigyúladt,~
 158  0|          Mért nem tesz most semmivé az Isten?~Élvezénk egy percet
 159  0|          Mért nem tesz most semmivé az Isten?~Ilyen boldogság után
 160  0|           újra.~És körűlünk vesszen az igézet,~Míg világunk költőitlen
 161  0|    szerelemben,~Örülésnek nézze bár az ész,~Életünk folyóján révbe
 162  0|      szívünk szerelme kész. ~Fontol az ész, kételkedik, keresve~
 163  0|        gonddal biztosabb utat,~Mely az Isten rendelő szavára,~Mindörökre
 164  0|      szökken át. ~Messze partot tűz az ész ki célul~S vágyó gond
 165  0|     szerelem. ~Frígyünket sem fűzte az okosság,~A világ illemtörvénye
 166  0|          Aki engemet akar szeretni,~Az szeressen őrülten, vadon,~
 167  0|    szeressen őrülten, vadon,~Vessen az meg minden oly sorompót,~
 168  0|        bűvös, tündéri hon.~Patakcsa az, zokogva mely siet le,~Ha
 169  0|         elragad bár~S fényt von reá az ég csalóka tükre.~Más boldogság
 170  0|        csalóka tükre.~Más boldogság az, más hon, melyre ő vár,~
 171  0|            nékem,~S áldást küld rád az ég~Dijúl helyettem." ~"Itt
 172  0|              Te mondád: Áldást küld~Az ég ezért rád. ~- Mond a
 173  0|          pásztor, - s imé~Szemedben az ég~Óh lányka, úgy-e, bár~
 174  0|          cigány megy~S amint zökken az út, rá-rá rántja.~Most szorítja
 175  0|             mátkájára,~Hej csak azt az édes ölelést most,~Azt a
 176  0|             zárva látja,~Mindhiába, az ostor megcsörren, ~Porfelleg
 177  0|       jobbra, Lenke balra,~Ez erre, az amarra~Nézének szótlanúl,~
 178  0|          percre ha nyomot hagy,~Még az nem a világ.~Mit féli hát
 179  0|                         A sirató~Ki az, ki néma éjen át~Kopár sírnál
 180  0|            Kopár sírnál viraszt?~Ki az, ki gyásznemtő gyanánt~Könnyel
 181  0|      nyugszik itt,~S hozzája hordja az anya~Játékúl gyöngyeit? ~
 182  0|                                     Az anya végrendelete~Kórágyon
 183  0|        lement,~S egy eltévedt sugár~Az estharmat könyűi közt~Még
 184  0|           Ne zengjen sírom hantjain~Az egyház szent imát,~Ha érdemeltem,
 185  0|            imát,~Ha érdemeltem, úgy az ég~Majd más jutalmat ád." ~*~
 186  0|       imáját hallgaták~S teljesíték az egek. ~Sírján szobrok nincsenek,~
 187  0|           ez ünnepély alatt~Ott van az ég is jelen,~Lány keblében
 188  0|       térdelnek testvérei,~Mellette az anya ül csendesen. ~Csak
 189  0|        törülgeti~E szent enyhítő, - az anyai kéz. ~"Meséljek-é,
 190  0|             hogy menjek vele? ~Ah ő az, ő az Istennek fia,~Kit
 191  0|            menjek vele? ~Ah ő az, ő az Istennek fia,~Kit bibliánkban
 192  0|     térdelnek még kis testvérei,~Ül az anya, de könnye elfogyott.~ ~
 193  0|        amelyben felélne. ~Sír borúl az énekek fiára,~Idegen föld
 194  0|             Csatár köztük, szemében~Az elestek vajh mi boldogok. ~
 195  0|         Szent ügyért azt, míg rabúl az élet~A legsúlyosb büntetés
 196  0|           veled mén" .~S nem kivánt az álnok hitszegővel~Nyugalmat
 197  0|            tavasznak álma,~Jó, minő az áldó napsugár,~Irigyelt
 198  0|       helyen nyugodtan vár,~Nem fog az, mert nem akar meghalni,~
 199  0|   Mindenikre frígyes had figyel,~És az ügy, melyhez egyik szegődik,~
 200  0|        Ölelé kebeléhez a bút. ~Jött az éj, még Berta ott merengett~
 201  0|    toronynak erkélyes fokán,~Nézett az éj csillag tengerébe,~Külde
 202  0|             vitéz után. ~Hah, de ím az éj szokott csendében~Mily
 203  0|          szokott csendében~Mily zaj az, mely mostan ébredez,~És
 204  0|         tódul fel a falon,~Ernő bán az ostromlók vezére,~Arcán
 205  0|       melyért meghalok." ~És recseg az ajtó, végre enged,~A bűn
 206  0|         vonásaimra?" ~"Hah Bogdány! az ajtón üldözőim,~Elveszek
 207  0|         veszél" -~Mond Bogdány, míg az ajtóba lépve~Arca, karja
 208  0|       Magyar,~S másként is, hol már az Isten itélt,~Óvakodjék ott
 209  0|            lelke elrepűl. ~S ő lett az odúnak remetéje,~Míg megszánta
 210  0|     remetéje,~Míg megszánta őtet is az ég,~S a két ellen és szerelmök
 211  0|           bajnok, s most örömkönnyű az,~Mely szeméből fényesen
 212  0|             ad,~Nem teszik báránnyá az oroszlánt~Vas kalitka és
 213  0|          messze,~Mely törzsén függ, az reményen függ még,~S megfosztottságát
 214  0|         minden viskó,~S büszke volt az, melyben megpihent,~Szívből
 215  0|           Jól tudá, hogy néki fájna az,~A dal szivének volt szent
 216  0|       tavasz. ~Igy járt, így danolt az agg sokáig,~Fürtje ősz volt,
 217  0|       látott omolni,~S fentebb járt az ifjú kebele. ~Énekelt ő
 218  0|             mint a sírhalom,~Melyen az éj rémes órájában~Élet volt
 219  0|         nyerít a mén és horkol,~Bőg az ágyú, zeng a trombita,~S
 220  0|           piacán. ~Dúl a harc, s ki az, ki közepette~Égő arccal
 221  0|        hideg, mint sírhalom,~Melyen az éj rémes órájában~Élet kelt
 222  0|          adjon még fájó áldozatúl. ~Az úr int és odadja kincseit,~
 223  0|     Kivánják fegyverét, mert vészes az~Kétségbesőnek és rabszolgának. ~
 224  0|            keresed tán, s elhagyott az is,~Vagy hogyha egykor hívna
 225  0|             És tűrt és várt, hosszú az út nagyon,~Melyen népek
 226  0|             a mosoly urának ajkain,~Az önhitt gőg, a gúnyos megvetés,~
 227  0|           át szemét. ~Sírok adák ki az ércravatalt,~Miket áhitatos
 228  0|            hogyha fészkében~Támadja az oroszlánt hős vadász,~Ott
 229  0|       oroszlánt hős vadász,~Ott már az élet s győzelem csak egy,~
 230  0|            közt a szent sírokon,~De az utókor ítél, dönt s emel,~
 231  0|            vészharang, mi jajgatás,~Az égéstől pirosló éjen át?~
 232  0|             egy lányt elszeret,~Még az mind nem fordítja tőle el,~
 233  0|           is küld néha menykövet,~S az éji vendégnek világ csak
 234  0|            Feledve, nézi merre visz az út. ~S a jó barátok vén
 235  0|       városvégén egy domb tetején~S az éj zajába mélyen elmerűl. ~
 236  0|      Bizalmasan kap a kantár közé~S az ifjúhoz ekként esedez:~"
 237  0|       lánytól csókot kérni fél. ~De az erdő bűbája vonja a~Gyöngét,
 238  0|             hős tettei,~Eszébe jött az élvezet, mit itt~S amott
 239  0|           volt,~Mint a csók, melyet az imént kapott,~S nem volt
 240  0|         regét,~Kit a gyermek fél és az agg remeg?"~"El véle el,
 241  0|         véle el, mosolygó és szelíd~Az én leventém, akit szeretek. -" ~"
 242  0|             feles,~Hadd lássa, hogy az, akit méltatott~Szivére,
 243  0|             mén, előtte fogyva fogy~Az út, elsurran minden mellette,~
 244  0|          véle más,~Mint pusztaság s az űzők serege. ~Száguld a
 245  0|             a rengetegre ím leszáll az éj,~A két kietlen lakodalmat
 246  0|      lakodalmat tart,~Fátyolt borít az üldöző elé~Az üldözöttnek
 247  0|         Fátyolt borít az üldöző elé~Az üldözöttnek nyujtva védő
 248  0|           még von. ~De értlek sors! az élet melyet ily~Árért engedtél,
 249  0|        ostorod legyek,~Vihar legyek az élet tengeren. ~Leszek,
 250  0|          vág,~Aztán megy, megy, míg az éj elnyeli. ~Soká zeng még
 251  0|            kőszíve van,~Csak hogyha az erőssel küzködik,~Vér s
 252  0|            le,~S bibort borított rá az alkonyat. - ~Óh Szádi, Szádi,
 253  0|            sötét felhő előtt,~Arcád az élet, öklöd a halál,~Még
 254  0|        elesttek árnyai. - ~De ím mi az? mi hallgatag menet~Vonul
 255  0|             Hafiz némán mereng,~Mig az utolsó hanttal küzd a szél. -~
 256  0|            a mosoly,~Vagy a könny-é az, ami többet ér? - ~Csendben
 257  0|         élet, halálra vár. ~Tihamér az első, kardvasán még~Megvert
 258  0|        nemtő is halvány őszre vála,~Az elhalt dalja csak zokogva
 259  0|            napon,~És a szellő, mint az ősz aráját,~Megcsókolta
 260  0|              mint új vőlegénye,~Míg az őszből tél viharja lett,~
 261  0|             hajh, csalatkozik,~Mert az ágyon, melyet ő vetett is,~
 262  0|       ugatással ismét elverik,~Majd az elfogott méh kis lábáról~
 263  0|    Elméjében száz bús gondolat. ~És az erdő kezd szörnyen recsegni,~
 264  0|       recsegni,~Eltördelve hull alá az ág,~Ordít a vad, fú, üvölt,
 265  0|             s vissza-visszavág,~Míg az udvarból utána rémes~Jóslattal
 266  0|         árnyék követi nyomát. - ~Jő az éj varázsoló csendével,~
 267  0|            alatt magányos sír,~Fent az égen csillagok reszketnek,~
 268  0|        száll". ~Éjfélt üt, reng még az érc visszhangja,~Mint kebelben
 269  0|          zaja jő. ~Éjszak fénye néz az ablakon be~Véresen. Vonítnak
 270  0|        ablakon be~Véresen. Vonítnak az ebek,~Tibold alszik, Jerta
 271  0|      nincsenek. ~Csattogással tárul az ajtó föl,~Jerta félkönyökre
 272  0|      zordonan. ~"Jerta, Jerta! most az én órám jő!~Hosszú a nap
 273  0|             hajfürt ép, enyém vagy,~Az nem hervad, mint a rózsaszál!~
 274  0|          part tarka kavicsán. ~Fent az éj ezüst rózsája,~Lent lángképe
 275  0|          dalos daruk repűlnek,~Lent az illatos szellőnek~Szárnya
 276  0|             a márványfal,~Benne tán az éden vár. ~Tenger habján
 277  0|       Nyugodalmat és szerelmet~Fent az árbocok körűl. ~Óh, de a
 278  0|       szerail már~S ablakán mi lant az, hajh?"~Mond a lány. Testvérid
 279  0|           honhoz szent sohaj! ~"Hát az milyen tompa jajszó,~Mond
 280  0|           milyen tompa jajszó,~Mond az ifjú, lánc vagy kard?"~Bajtársidnak
 281  0|             Istenét meg nem tagadta~Az, kit ott megöltenek. ~Nézzetek
 282  0|             A leányka szerelmére~És az ifju - harcba van. ~"Nem
 283  0|          nem bír mást~S tőrt szorít az ifjú kéz. - - ~A vár hárem
 284  0|         nélkül sír el a szél. ~Fent az ég ezüst rózsája,~Lent lángképe
 285  0|          dalos daruk repűlnek,~Lent az illatos szellőnek~Szárnya
 286  0|           vagy esti szél? ~Harcmező az, néma és kietlen,~Elviharzott
 287  0|          alszik sok vitéz. ~Vajh ki az, ki hol legtöbb halott van,~
 288  0|             tán, ah angyal!~Fekszik az oly érzéketlenűl. ~"Hogy
 289  0|        holtaknak sorával~Futva, míg az éjnek árnya nő. ~"Állj leányka -
 290  0|             egyaránt lehet~Mézet ád az élet rózsa árja,~Míg mint
 291  0|       megölni egyet mégse bír:~Átka az öröklét s rajta végig~Az
 292  0|            az öröklét s rajta végig~Az ő szíve Aladárért sír.~ ~
 293  0|                     A betyár~Bujdos az ezüst hold halvány fellegek
 294  0|                                     Az első halott~~~~~~Ifju volt a
 295  0|             élt,~Boldogság tölté el az egész tért,~S Isten is mulatni
 296  0|            Két szomszédos ormon áll az oltár,~Mindkettőről égbe
 297  0|            és Kain állanak fölötte,~Az hódolva, ez meg elmélkedve.~
 298  0|           Úgy meghalni jó, s csupán az érzi~Kínjait, ki a holtat
 299  0|           Délen a nap, s hölgyed és az oltár~Gondjaidra mind haszontalan
 300  0|             vizsga keble~Volt, mely az embert sírjába tette,~Érző
 301  0|            angyalok le. ~Ott hagyák az égnek csillagékét~Pillantásáért
 302  0|             Lány ajkán ha megzendűl az ének. ~Ázor angyal is ott
 303  0|             Hárslugasban összesímul az ág,~Közt egy tünde sugár
 304  0|           kék láthatárnak~Látja még az angyalt percenetre,~Mint
 305  0|            csillagok szaladnak. ~És az angyal csókja fáj, de édes,~
 306  0|            tündértarka szőnyeg. ~És az estve újra béköszöntött,~
 307  0|           Felsikolt a lány, ledűl s az angyal~Mint a villám már
 308  0|         hogyha zord csatát áll. ~És az átokverte útazásban~Nem
 309  0|           angyal le hozzánk.~Bóldog az, ki messze nem riasztja,~
 310  0|        kikél.~"Gúnyolsz tán?" kiált az ingerült király.~A szellem
 311  0|           felfele~Sírként tátong rá az ég végetlene.~"Vissza, vissza,
 312  0|            Mint nyár a téltől, mint az éj a naptól. ~Egyik a tündérek
 313  0|            világa,~Hervadhatlan ott az ifjuság virága,~Örökös tavasz
 314  0|         csillag, ha a nap tűnik fel az égen, ~Ha arany hajával
 315  0|         csókot s tüstént nálam lesz az éden,~S nélküled hazád lesz
 316  0|            Hábor újra ott volt mint az éjnek árnya. ~A tündérkirály
 317  0|          lett,~Hábor üstökössé vált az égi bolton,~Ott barangol
 318  0|            Zádor, hófehér szakállal~Az idők súlyától meggörbedve,~
 319  0|        Dalár vezette. ~Ám de hogyha az éj földre szállott,~És mosolyga
 320  0|           vára lapos fedelére,~Néze az éj leplezett titkába,~Míg
 321  0|     felhasználva~Odasuhant szelleme az éjnek~S eljegyzésűl lopva
 322  0|        világ előtte,~Őt is már csak az éj titka vonta,~S a rideg
 323  0|             küzdése;~Melyik győzzön az csupán tőled függ~Lelkem
 324  0|       számára föld és nincsen élet,~Az éj lelkének dicsőn tárul
 325  0|                                     Az előörs~Mint viharnak, mely
 326  0|       hírhedett vezére~Lesz vendége az öreg Berendnek. ~Hol van
 327  0|          volt a hang,~Mellyel szólt az ébredő leányhoz,~És a kard
 328  0|          beszédből szíveikben,~Mint az illatos virágból, méz lett. ~
 329  0|             volt ez? óh nem így néz az ki,~Aki mint oroszlán úgy
 330  0|             oroszlán úgy csatázik. ~Az én ifjam szende bús arcával~
 331  0|         állt ott. ~"Melyet mondtam, az előörs rögtön~Induland a
 332  0|      győzelem szemében.~"Mit jelent az éji harci lárma?"~"Túlerő
 333  0| mozdulhassunk, mely elnyomott majd,~Az ellenség közt kellett rést
 334  0|           előre,~S a vak éjben útat az jelölt csak,~Kapitányunk
 335  0|          nőtt helyén szivének;~Hej, az én ifjam felől tudom jól~
 336  0|                            Férfiszó~Az Aldunának szirtes partjain~
 337  0|            török s magyar határ;~Mi az mégis, hogy mindkét várfokon~
 338  0|       zördül fegyver vagy bilincs~S az őrkiáltás zúg tornyáról
 339  0|          darabot~Ismét magával vitt az éji vész. ~Lent Dalma várja.
 340  0|          darabot~Ismét magával vitt az éji vész. - ~*~Éj van, vihar
 341  0|         Tréfáira majd elriadnak tán~Az éjfélnek kísértő rémei." ~
 342  0|           kísértő rémei." ~S kinyil az ajtó, dalnok jő be rajt,~
 343  0|             végzettnek hitt, ~Midőn az agg basa~Egy vészjelt gyújtatott,~
 344  0|      vigalom,~Éj volt, magában járt~Az őr a várfokon, ~S még fényár,
 345  0|             Töltött el minden tért,~Az őrhöz a hárem~Felől ily
 346  0|            És számol, nem szeret." ~Az őr most jelt adott,~A basa
 347  0|       kicsiny madár~Ez kétségbesve, az~Vérző zsákmányra vár. ~S
 348  0|       között~A tér mindinkább fogy,~Az üldöző hevűl,~Az üldött
 349  0|   mindinkább fogy,~Az üldöző hevűl,~Az üldött összerogy. ~"Nincs
 350  0|             a vész is és a várfokon~Az ősz basa elmerülten áll. ~
 351  0|           elmerülten áll. ~Néz, néz az éjbe, rengő hold sugár~Van
 352  0|             szórnak barna fellegek,~Az éj széttárja holló szárnyait,~
 353  0|             romja ég felé mered;~Ki az, ki egyedül feléje tart,~
 354  0|      egyedül feléje tart,~Nem félve az éjt, és nem a vihart?~Egy
 355  0|             sebhely homloka felett.~Az ifjú ernyedetlenül halad,~
 356  0|              Villám deríti csak fel az utat,~Mely majd bozót és
 357  0|            Istent dicsér,~S előtted az ut rengetegbe tér.~Nincs
 358  0|            alatt,~Kőpárnán nyugszik az ifjú vitéz;~Kezében kard,
 359  0|            keblemet!"~És szép Jolán az ifjuhoz simul,~S mosolygva
 360  0|            De ím~Hogy fölsikolt, mi az mit ottan lát? ~Ah ő az,
 361  0|             az mit ottan lát? ~Ah ő az, ő, akit megsiratott,~S
 362  0|             keble földobog,~Körűlök az egész föld elborúl~S szerelmükben
 363  0|        keresi,~És fogyton fogy, míg az irgalmas sír~Megszánja végre
 364  0|                                     Az angyal utja~"Szállj le hivem,
 365  0|          bút vagy boldogságot ~Mond az Úr, hallgatja Gábor angyal,~
 366  0|          hallgatja Gábor angyal,~És az égnek ajtaja kitárúl,~Gyors
 367  0|            és boldog világa. ~Száll az angyal s szelletét megérzi~
 368  0|           mind háládó imával. ~Csak az ember dacol Istenével~S
 369  0|        romban fekszenek rég." ~Szól az angyal s a vadon királya,~
 370  0|           angyal s a vadon királya,~Az oroszlán és a karcsu zerge~
 371  0|          kelt a palotában. ~*~Száll az angyal s lát két büszke
 372  0|            Istenünk ád."~Köztök áll az angyal s egy sereg sem~Érzi
 373  0|          itten nincsen Isten."~Mond az angyal és búsan tovább száll,~
 374  0|          üdv a lány szivében. ~*~És az angyal messze Indiákhoz,~
 375  0|             bevésve,~Egy-egy szikla az istenség szobra. ~A bálvány
 376  0|        fészkel a templom boltjában,~Az oltárt meg vad haraszt felverte. ~
 377  0|     behegged." ~Hálásan néz a fiúra az eb,~E hű társ, ki éden kertéből
 378  0|            szép világunk!"~Mondanak az állatok egy hanggal.~S Gábor
 379  0|      kiszárad,~S a puszták királya, az oroszlán eldől. ~Térjetek
 380  0|    Prófétája lettél, s hogy hirdesd az ígét,~Melyet a sors rád
 381  0|           Óh mint dúl, óh mint forr az egek tüzárja,~Halld a nép
 382  0|           dalos kis állat,~Elvesz-é az is? Hejh, Isten őt mért
 383  0|              A fecskére nincs gond, az el van feledve.~Óh de jőjj,
 384  0|                                     Az anya osztálya~Sok kincsem
 385  0|            hatalmamat, kezeld,~Mint az erősnek azt kezelni kell. ~
 386  0|             áldásom rajtatok!"~Mond az anya s áldása sikeres,~A
 387  0|         öröke virágzóabbá lesz. ~Jő az anya. "Adj kenyeret, fiam!"~
 388  0|               E súly alatt leroskad az anya.~"Sem életem sem síromon
 389  0|                                Rege az ibolyáról~Csodaszép leány
 390  0|       sárkánnyal küldi azt csatára,~Az arany almáért tündérek kertjébe;~
 391  0|    nyugasztja; ~Ott hol küzdeni már az ember is kifárad,~S a szűktápú
 392  0|           kivánt lenni, ott fenn is az égen. ~S jéghegyet halmoz
 393  0|             eszébe a viharkirálynak~Az a sorsvégzés mely árva lelkét
 394  0|            helyt a délibábbal,~Ámde az zokog, sír, hogy saját bújára~
 395  0|           nevele,~Kis kertében alvá az örökös álmot. ~Férjével
 396  0|    megszólalt:~"Lányom, szent érzés az, mely szivedben ébred,~Szent,
 397  0|          nem leled e fedélnek," ~De az ifjú és lány, csak mereng
 398  0|             földön jár már vándorúl az ifjú,~Sorsnak sujtó karja
 399  0|       dudvát terem;~Minden elkerűli az átkozott házat,~Minden odahagyja,
 400  0|             útnak indúl,~Gyermekét, az ifjat, s a hűtlent keresni,~
 401  0|            Holnapok multával megtér az ifjakkal,~Ah, de alig ismér
 402  0|     ifjakkal,~Ah, de alig ismér már az ősi házra.~Oly egészen más
 403  0|          ősi házra.~Oly egészen más az, fényesebb, virágzóbb~És
 404  0|  vándorbotnak, mint végső örökjét. ~Az kíséri őt el viharos éltében;~
 405  0|      éltében;~Védi lépteit mint véd az anyaáldás,~S támaszául áll
 406  0|       teremtetése~Szerelem! te vagy az egész teremtés~Legnagyobb
 407  0|          földünk teremtse,~Játékáúl az ős szellemeknek és ím~Gondolatját
 408  0|          minden szellem, ez sugárt, az árnyat.~Ez virágot, az meg
 409  0|              az árnyat.~Ez virágot, az meg a virágba férget,~Ez
 410  0|       madárkát, játszi pillangókat,~Az kietlen pusztát és lánggyomru
 411  0|            Szólott Lucifer. - "Nem, az csak engem illet!~Viszonzá
 412  0|       csábítá kedvese kezével,~Ámde az, kinek nem volt üdve, csak
 413  0|          bolyongjak kósza lélekként az éjben,~Mint hogy bírjam
 414  0|          lett vétkes~S a győzőé lőn az érdem koszorúja. ~Lucifer
 415  0|             Hajnáját nem. ~És midőn az éj jött gyászos hollószárnnyal,~
 416  0|         fölébredt Lucifer karjában,~Az égből számüzve, itt földünkön
 417  0|          mely közömbös harctér. ~És az ölelésnek mennyek ajtajánál~
 418  0|          szülői, elvivék s letették~Az alvó Ádámnak vágyteljes
 419  0|           el bércet, völgyeket,~Tán az egyenlőség tart ma ünnepet.~
 420  0|                                     Az utolsó itélet~(Török legenda) ~
 421  0|           Megtagadja szíve kedvesét az ifjú,~Messze, messze futván,
 422  0|            napján. ~S ím megnyílnak az ég kapui hirtelen,~Végig
 423  0|        kietlen;~S másodszor megnyíl az égnek ívezetje,~Trombiták
 424  0|          magasban~S áldásos jobbján az angyalok megállnak,~Balján
 425  0|            fukaron gyüjtöttek,~S ím az ős meglátja a késő utódot. ~
 426  0|      prófétát,~Nem hogy prófétámért az ember szenvedjen,~Mily önzőnek
 427  0|             befutja néma rémülettel~Az egész kört, senki nem mer
 428  0|              ne lökd el! ~Nem hivém az Istent, ámde rossz szándékkal~
 429  0|             el. ~Hogyha nem hittél, az nem nekem volt káros,~Csak
 430  0|             S hát te nem bitorlád-é az én hatalmam,~Gőgös lépteidre
 431  0|             minden gyöngéjével,~Más az ég törvénye, mint földön
 432  0|           büntelent itél el." ~Mond az Úr sötéten, "S most ha képmásom
 433  0|          meg, aki a jogért vérzett,~Az lerótta bünét, annak oldalamnál~
 434  0|             menjetek hát szó nélkűl az égbe,~Kiknek hősi mellén
 435  0|          várna még. ~Most folytatja az Úr: "Jól értem, mi búsít.~
 436  0|             Hát futó csillaggá lesz az is; s a spáhi~Fél a hosszú
 437  0|       Vigadhattok ott benn addig is az égben,~Vigadok majd én is,
 438  0|           bajuszokon. -~"Oszt, mond az egyik, folytatván szavát,~
 439  0|          hátúl és elűl,~Mint minket az ellenség néz vala,~Hogy
 440  0|          szinte tábora.~Hát ilyen-é az a híres huszár,~Mondják,
 441  0|           bámulsz s kérded, hogy mi az,~Midőn még nem tudod, hogy
 442  0| szedte-vette - mond - hol jártatok?~Az ellenségnél mit csináltatok?"~"
 443  0|            tenni, foglyokúl esénk~S az ellen táborába viteténk.~
 444  0|        ellenem.~E szókra nem felelt az ősz vezér,~De arca úgy kigyúlt,
 445  0|          nálatok korcsok, veszély-e az~Három huszárra száz német
 446  0|                                     Az ujoncok apja~Éj van, fent
 447  0|           ujoncok apja~Éj van, fent az égen csillagok ragyognak,~
 448  0|    egyszercsak sűrüen jövének,~Tört az ág felettünk, lovaink szilajan~
 449  0|           nem látni ellenséget,~Míg az ágyú bömböl és süvölt golyója,~
 450  0|            nem legszebb kezdet volt~Az eke szarvától most került
 451  0|             járt a fogam közt, mint az óra nyelve,~A huszár rám
 452  0|            ez mind jó volna, hogyha az ellenség~A kezét zsebében
 453  0|            csak,~A parérozását bízd az ellenségre. ~A huszárt nem
 454  0|           hogy segits harcomban,~De az ellenséget se segítsd, csak
 455  0|             kevélyen,~Nem soká tart az három kakasnak,~S a kakasok,
 456  0|            vígan kezd peregni,~Szól az ágyú, fegyverek csörögnek,~
 457  0|            mindent találunk,~Hogyha az ellenség nem lesz benne. ~
 458  0|             puskával~Nem tud bánni, az fordítsa azt meg,~És parasztosan
 459  0|            meg,~És parasztosan csak az agyával." ~Úgy tett - A
 460  0|                     A zászló-őr~Zúg az ostrom, dűl a bástya~Mind
 461  0|         hogy kegyelmet,~Nem is oszt az, aki nem kér. ~Nincs már
 462  0|       kezedbe rakjuk,~Rejtezénk, de az éhséget~Már tovább el nem
 463  0|         zajjal jőnek, mennek. ~Csak az asztal végén ül két ifju
 464  0|         megkezdett beszédben: ~"Már az szent, táborban nem sok
 465  0|       szegény olvasni;~S megszólalt az ágyú, akkor láttad volna,~
 466  0|         odadva. ~Láttam Dávidot még az utolsó percben,~Amint már
 467  0|       kebelébe~Rejte egy hajfürtöt, az is osztja sírját,~S ím társim!
 468  1|          mez.~De ah, mért is teszek~Az őszhöz sírt, halált,~Hervadt
 469  1|         oldalán~Telt bájú nőre lelt~Az őszben, és ölén~Felejti
 470  1|             Gyümölcsök függnek ott.~Az őszi alkonyat~Arany sugáriban~
 471  1|             röppentyű meg ott,~Mely az égen szalad,~Eltévedt szemsugár,~
 472  1|          állt.~Velem volt a pap is,~Az áldott jó öreg,~Testével
 473  1|        Bizonnyal, azt hiszem~Csupán az menti meg,~Hogy híven visszaád~
 474  1|          kezet.~Hallgatva felsohajt~Az áldott jó öreg,~Elballag,
 475  1|        Eléje jő már enyhe szelleten~Az estharangnak reszkető beszéde,~
 476  1|             csak egy hang zengi át,~Az életzajból egy dal zeng
 477  1|           utca-hosszan ím,~S a dalt az ifju nép dallal kiséri. ~
 478  1|             dűl egymásnak karjába. ~Az ég földünknek gyászát ölti
 479  1|      Mögötte szűköl a házacska őre,~Az örvös eb, és úgy tolakodik~
 480  1|             lakba nyit be a család,~Az estebéd már párologva várja,~
 481  1|           fiúk,~S ki mit tapasztalt az nap, elbeszéli;~Odább vetetten
 482  1|          testvér fejdelmek gyanánt,~Az álom és a szerelem honolnak;~
 483  1|          vidéken,~Zöld mezőkön át. ~Az egyiknek fejében~Nagyravágy
 484  1|    találkozott. ~Oly szépnek látsza az út,~Mint tündéri kert,~És
 485  1|          zenge,~Szívünknek felelt. ~Az egyik azt hivé, hogy~Néki
 486  1|       elzárkozva~Ment mindenikünk. ~Az egyik szinte őrjöng,~Célja
 487  1|            imája~Jár itt is velem. ~Az ily imát hallgatják~A magas
 488  1|           szóltam végre mégis,~Mint az iker-galy, mely ablakban
 489  1|        társára a tél hólepelt visz,~Az benne már rokonra sem talál." ~"
 490  1|         maradtak üresen,~Érzém, nem az enyém már e világ itt,~S
 491  1|        törekszik,~Fárad és küzd még az is, hogy éljen. ~Zsibvásárra
 492  1|            éjeket virasztott,~S míg az éjnek titkait kutatta,~Élvezetlen
 493  1|     veszett-e el, mint a szél? ~Tán az ágyat, e tündérvilágot,~
 494  1|       tervvel emberkéz irányza;~Hol az Isten ír a télben és halálban,~
 495  1|           szent egyformasága. ~Csak az alkonyat von még bibor palástot~
 496  1|              Nincs egyéb nesz, mint az ostorpattogás és~Tüsszögő
 497  1|          mint síri lámpa,~Azt hinné az ember halvány fátyolában,~
 498  1|     sötétebbé lesz a télnek határa:~Az utat csak olykor egy bokrocska
 499  1|        bajnok, aki~Nem könyörge még az életért. ~Bent fegyverrel
 500  1|          melyet hivök letett. ~S ím az őrtoronynak kürtje harsan,~