Rész

 1  0|          fel. ~Halovány emlékben~Él az este csak,~Melyben óhajtásim~
 2  0|      Midőn zokogjuk: ő többé nem él. -~Ah, én is tudnék egy
 3  0|  távollevő?~Ez és az emlékünkben él csupán,~S még jobb a holt,
 4  0|        nevét.~Ti ismerétek őt, s él lelketekben,~Míg az utóvilágnak
 5  0|         Fészket keres minden, mi él,~A pásztortűz hamváig ége. ~
 6  0|        boldogság, mi egyikünkben él,~A másiknak valódi kéjt
 7  0|           Hogy lelke gyermekében él,~És ifiúlva van. ~Lelkébe
 8  0|     Idegen hazában, tengeren túl~Él a költő árván, számüzötten~
 9  0|        is síri éj fogná el. ~Igy él ő sokáig, mint a pusztán~
10  0|      lépve~Arca, karja új erőben él. ~A győztes nép kór hivét
11  0|        nagy jövőhöz még elég erő él. ~S mostan vissza, gyermek,
12  0|        elhalt dalja csak zokogva él. ~*~Ősi várnak ablakán ül
13  0|       tudja, hőse hogy többé nem él. ~Látja kínját a nemtő s
14  0|          Hervadhatlan zálogképen él!~ ~
15  0|           fénye~Változatlan máig él.~Habsírján a kis családnak,~
16  0|          tél eltemet. ~Ezredévet él neved keresztűl~Hogyha halsz,
17  0|          új hit, benne új remény él.~Jő a tél hideg hó fátyolával -~
18  0| bércekhez érnek, ott a visszhang él,~S a jövők léptére álmából
19  0|          bármit lásson, ami véle él.~Hasztalan! védője is elhagyta
20  0|        mindnyájok halála szűmben él. ~A messze szent sír pusztaságiról~
21  0|   halvány nap néz ott le,~Küzdve él csak minden, nincs virága~
22  0|    osztályrészetek. Még egy fiam~Él messze tőlem vándoréletet,~
23  0|   szűktápú Jávor szarvas már nem él meg,~Hol földet lakó hófelhőkön
24  0|           Mert még édes frígyben él ember, természet; ~Hol rózsáknak
25  0|    költők dalában, nők szemeiben él; ~Hol szent hagyományként
26  1|      boldog kis világ~Hol együtt él még Isten, ember, állat -~
27  1| barátként~Emlékemben is már alig él. ~Ím a házból jő az agg
28  1|  hontalan,~Mint utósó ember, aki él még~És világa romladékban
29  1|     minket is örök feledség fed,~Él még a lélek, mely bennünk
30  1|          a bőségnek lágy párnáin él,~De mondjatok le, s ím ki
31  1|          megujulhatunk.~Közöttük él lelkünk s oly végtelen,~
32  1|   tenyész körűlem,~Minden bennem él és veszve vélem,~Istenűlve
33  1|       tiszta érzelem;~Mint virág él, illatot lehelni,~Ő szeret,
34  1|       Keblünknek ott, hol minden él vele.~Nem is tudom az életnek
35  1|          szíveinknek vérét szíva él~S legszebben díszlel szent
36  1|        ég szeretni alkota,~Abban él, virúl, abban hervad le,~
37  1|         lehulló hősök híre itten él csak~A kis szikra egyik
38  1|       nagy céljait végzi. ~Avagy él a lélek még túl is a síron,~
39  1|      küzdés a magasra,~Aki ottan él, hol csillagok születnek~
40  1|      müvészet és hit élni fognak~Él ő is, és ha műve elporlott,~
41  1|      fogtok, míg a puszta s bérc él,~De én az utcazajban küzködöm,~
42  1|       elveszett,~Csak a költőből él az, amit írt,~Mint a lehervadt
43  1|          halott lepel. ~Óh, mért él hát az ember, mért löké~
44  1|      emlék van, egy, mely hogyha él~Még lelketekben, óh kínos
45  1|         görbedt nyakára hág. ~Az él csupán, utána milliók~Csak
46  1|          természet keblén függve él.~Csak a büszke ember, aki
47  1| követként küldeném tenéked.~Mért él itt a visszhang, hogyha
48  1|        szellemet.~Vagy iskolában él csak barátság~S az életnek
49  1|        Bár dalosa szűk fogságban él.~Most értem már, oly fájó
50  1|  Sorsomról tanítsd meg,~Hogy míg él sohse feledje el,~És erényt,
51  1|       előre küzd az ember, lelke él, hat.~S legszebb hála, amit
52  1|         Emberben hogy égi szikra él,~S társadalma viszonyaiból~
53  2|     nehéz e szív, hisz aki benne él,~Oly röpke az a nő - oly
54  2|          engedelmet és a gaz nem él." -~"Ne bántd fiam, azon
55  2|         költőre, hogy mi sorsban él? ~Ez a dicsőség! Óh hideg,
56  3|         nyujta énnekem,~Reményem él, nem orza el határzat~S
57  3|         nyujta énnekem,~Reményem él, nem orza el határzat~S
58  3|         homlokán~Szent öntudatja él,~S kihólt szivébe még~A
59  3|      Mindenütt a szent természet~Él, virúl, az ég alatt. ~Ah,
60  3|      sugárin~Szent tavasz virága él. ~Lépte mint zephir fuvalma~