Rész

 1  0|       régen eltünél... ~Helyetted éj vagyon~És fénylő csillagok,~
 2  0|            Oly néma lesz a szálló éj, felé~Csak a szél suttog -
 3  0|           s szelíd -~Szelíd, mint éj, melyen reng hold világa,~
 4  0|        reng hold világa,~De mégis éj, csak gyászt mutat sugára,~
 5  0|        jól esik e sugár,~Midőn az éj már majdnem eltemet. ~De
 6  0|        Lábaidhoz raknám a tavaszt~Éj csillagit, föld gyomra kincsét~
 7  0|      szerelmed.~Hogyha megcsalsz, éj lesz, mélye az enyészet.~
 8  0|                            A téli éj dicsérete~Hadd énekelje
 9  0|       alkotá az ég,~A hosszú téli éj a szerelem,~A perc költészetének
10  0|          kárhozatot,~Mint csendes éj a vadzajú napot:~Közömbös
11  0|      sejtés bűvarázsa von:~Nem az éj s csillag az, mi megragad,~
12  0|       felhő borítsa bár;~S hogyha éj van, épp, mivelhogy éj van,~
13  0|     hogyha éj van, épp, mivelhogy éj van,~Minden szív bizton
14  0|      kiszakadna,~A költőt is síri éj fogná el. ~Igy él ő sokáig,
15  0|         kebeléhez a bút. ~Jött az éj, még Berta ott merengett~
16  0|         erkélyes fokán,~Nézett az éj csillag tengerébe,~Külde
17  0|        vitéz után. ~Hah, de ím az éj szokott csendében~Mily zaj
18  0|        mint a sírhalom,~Melyen az éj rémes órájában~Élet volt
19  0|          mint sírhalom,~Melyen az éj rémes órájában~Élet kelt
20  0|  városvégén egy domb tetején~S az éj zajába mélyen elmerűl. ~
21  0|          rengetegre ím leszáll az éj,~A két kietlen lakodalmat
22  0|          Aztán megy, megy, míg az éj elnyeli. ~Soká zeng még
23  0|                   Nyári nap, téli éj~Nyári napnak ragyogó hevében~
24  0|           követi nyomát. - ~Jő az éj varázsoló csendével,~Jőnek
25  0|      sírjáig a vér után. ~Jön más éj, s a régi vendég véle,~Jerta
26  0|          tarka kavicsán. ~Fent az éj ezüst rózsája,~Lent lángképe
27  0|       Mint nyár a téltől, mint az éj a naptól. ~Egyik a tündérek
28  0|         vezette. ~Ám de hogyha az éj földre szállott,~És mosolyga
29  0|           lapos fedelére,~Néze az éj leplezett titkába,~Míg mellette
30  0|         előtte,~Őt is már csak az éj titka vonta,~S a rideg hold
31  0|          föld és nincsen élet,~Az éj lelkének dicsőn tárul fel;~
32  0|           két vár~Különbözik mint éj s nap, oly nagyon. ~Amaz
33  0|    magával vitt az éji vész. - ~*~Éj van, vihar süvölt a vár
34  0|         már,~Még folyt a vigalom,~Éj volt, magában járt~Az őr
35  0|        szórnak barna fellegek,~Az éj széttárja holló szárnyait,~
36  0|         fának gyümölcse. ~Féléves éj, melyben nem világol~Más,
37  0|        Hajnáját nem. ~És midőn az éj jött gyászos hollószárnnyal,~
38  0|                   Az ujoncok apja~Éj van, fent az égen csillagok
39  1|        fáradalmas nap s a csendes éj~Csatában állnak kék bérceknek
40  1|       szíve vérzik, míg a csendes éj~Szét nem teríti szárnyait
41  1|         Már csak az erdőben űl az éj homálya,~Még egyszer ragyogni
42  1|         gyermekgyilkos~Zúg a téli éj hideg szele,~Míg előtte
43  1|          éles zuz pereg - -~Rémes éj - oh rémes éj! -~És ki az
44  1|               Rémes éj - oh rémes éj! -~És ki az ki ottan tántorog~
45  1|               Óh hideg, úgy-e, az éj gyermekem!~Majd melegebb
46  1|         messzi látni;~Nap sugára, éj viharja~Járjon azt meglátogatni.~
47  1|                 Éjféli gondolatok~Éj van, síri csend lép a zajnak
48  1|         hogyha századokig tart az éj, nem hosszú,~Hogyha ilyen
49  1| ablakomhoz,~Megnyitom, kidűlök az éj tengerébe,~Lent a temető
50  1|            A hajnalnak pirját, az éj gyöngyeit.~És társául adta
51  1|      fénnyel igazán,~Hogyha barna éj van a kebelben. -~És mégis
52  1|          repül felette,~Mígnem az éj árnya lassanként belepte.~
53  2|         hold a költő, mely, ha az éj eljő,~Még egy sugárt hoz
54  3|           Ború a szent honon! ~Oh éj repűlj! repűlj!~Komoly szivemre
55  3|        érzem, el nem oltja~A síri éj, forró szerelmemet.~ ~
56  3|           Ború a szent honon! ~Oh éj repűlj! repűlj!~Komoly szivemre
57  3|        érzem, el nem oltja~A síri éj, forró szerelmemet.~ ~
58  3|   szikrajával,~Szivünk egére síri éj borúl! ~Isten veled te bús