Rész

 1  0|        fel, holnap mást kívánnál,~Amint szeszélyed súgja, s azt
 2  0|         szentelt oltárra.~Hát még amint lelked versenyezve szálla~
 3  0|            lelkem úgy reszketett,~Amint lábaidhoz tettem szerelmemet,~
 4  0|         ajkaidnak dalja zendül,~S amint sír, vágyik és mosolyg,~
 5  0|            De mégis nő. Szeretsz, amint szokás,~Mosolygsz, midőn
 6  0|      kigyúladt,~Kebled reng csak, amint reng a tenger.~Hogyha elfáradt
 7  0|       hosszú szekér cigány megy~S amint zökken az út, rá-rá rántja.~
 8  0|        Láthatja őt, a szivtelent, amint~Könnyes szemét öklével törüli.~ ~
 9  0|   rettegett a hős. - ~Még látlak, amint büszkén jársz elől,~Mint
10  0|      hősöket sirjokba rejteni. ~S amint jőnek, felröppen orvmadár,~
11  0|    csókdossák forró homlokát. ~És amint szellőként elsuhognak,~Lát
12  0|             Lóra űl, s a várhidon amint megy~Horkol a ló, s vissza-visszavág,~
13  0|        tompa, síri hangot ád. ~És amint a völgyön messzebb száguld,~
14  0|           s Tibold~Egymás keblén, amint nyugszanak,~S ébredvén ott
15  0|    fényben egyszer lássalak csak,~Amint állasz Isten trónja mellett;~
16  0|       kebellel néz szét a király,~Amint védnökével a várormon áll:~"
17  0|          nem kél ellene~Senki!" S amint mondta, minden úgy leve.~
18  0|    gunyhót fedez fel bámulattal. ~Amint benéz, lát tűznek körében~
19  0|            Hogy kegyetlenség volt amint vélem bántál.~S mondod,
20  0|          csak recsegést sem hall, amint nyomában~Százados művei
21  0|       szétomolnak. ~Megy, rohan s amint már ajakán ég a csók,~S
22  0|           kis virágot öl meg. ~De amint örülne lelke a rontásnak,~
23  0|          ő se bírja hát legyőzni,~Amint honja földét éri, életét
24  0|     énekelte,~Bár zománca eltünt, amint átfordítám~A költőietlen
25  0|       többé semmi sem csatolja.~S amint száll társától kérdi: "Merre
26  0|          A földnek királyát?" - s amint mondta, úgy lett. ~A szelídebb
27  0|    törhetlen volt még Luciferrel,~Amint a hűséget büszkén megtagadta. ~
28  0|          daróccal takarva. ~S ím, amint elnémul, Jehovának arcán~
29  0|   harsogtak, mentünk viadalra,~Én amint mondotta, a szemem bezártam,~
30  0|           vittek temetőre. - - ~S amint eszmél, amint vérzik,~A
31  0|    temetőre. - - ~S amint eszmél, amint vérzik,~A zajatlan éjszakában~
32  0|    Dávidot még az utolsó percben,~Amint már gyalog volt jó Rózsája
33  0|    karának. ~Sokszor meglesém őt, amint kebelébe~Rejte egy hajfürtöt,
34  1|      könyrületlenűl,~Éjjelenkint, amint éle, érze~Lelke jár a kastélyban
35  1|     súgarával megcsókolja őket;~S amint a szorgos méh jő s mézet
36  1|           zománcot;~Mintha látnám amint egyenkint letépi~Bájad,
37  1| csillámlik a szuronyerdő." ~Ám de amint sebhelyéhez kapna~Érzi melle
38  1|    emlékek könnye reng szememben,~Amint akkor fénylett a remény. ~
39  1|           kezdete.~S a két fohász amint így elvegyült,~Isten trónjához
40  1|           kezdődik nagy büntetés,~Amint az régen írva áll:~"Hamis
41  1|          napsugár világit. ~S ím, amint ekkép panaszol a szirt,~
42  1|        aki boldogít majd. ~Óh, de amint csókomnál először~Ellenkezve
43  1|          nagy és szép a halálé,~S amint közénk is tolja már bé~Jég
44  1|          isméri bár mindeniket,~S amint egy vagy másnak hangja szól,~
45  1|          Olvashatatlan szó]~Mégis amint egy arcban sugárzik. ~Üdvöz
46  1|   tengerben vannak.~Úgy fogadjuk, amint adta a sors~És lehetünk
47  1|         hogyha nem tanulhat~Dalt, amint éneklik édes rózsa ajakak.~
48  1|      testvér csókja a jelen, mely~Amint kéjt szül, úgy megfojtja
49  1|   kapunkban, nőm, emlékszel-é még~Amint a tündéri képen elmerengénk?~
50  1|            Ha híres férfit látsz, amint vezérel~Országokat s vág
51  1|          Melyért munkálni kell.~S amint együttesen~Munkál az úti
52  1|          bukott,~Hogy így elnézi, amint ördögök~Bírják a neki szentelt
53  2|       erősen~Valál szivembe nőve,~Amint kiléptél onnan,~Utánad foly
54  2|           egész asszony,~Későbben amint lesz menyecske,~Fogyton