Rész

 1  0|      símulsz és megrendül ajkad,~Mintha némán hívnál védelemre, ~
 2  0|        felé~Csak a szél suttog - mintha a betegnek~Hogylétét résztvevőleg
 3  0|         nézsz~Mosolygva szendén, mintha intne onnan~Jól ismert s
 4  0|          énekére. ~Úgy tetszett, mintha ez imák~Mind, mind lábadhoz
 5  0|          ajkaidnak~Hangja elhal, mintha félne, a szó~Felrettenti
 6  0|        önti be~Vágyó dalába. ~És mintha álmai~Testté lennének,~Mind
 7  0|   szünetlen arccal néz keletnek,~Mintha mondaná, hogy ott a szent
 8  0|    Vilmát kétszer célba vette,~S mintha nem találná érdemesnek~A
 9  0|       büszkén egymással szemben,~Mintha nézné egymás éveit,~Két
10  0|         el s részvétlen felette,~Mintha mondaná, hogy szent ügyével~
11  0| megpendűl a vérszokott barát is,~Mintha fájdalmában felkiáltna. ~"
12  0|         oly néma, oly nyugodt ő,~Mintha a járomba termett volna,~
13  0|     kigyúlt, mély hallgatás lőn,~Mintha Isten zeng felhők felett. ~
14  0|             Folyt, folyt a harc, mintha két óriás~Küzd, s harcuk
15  0|      Másik kérőjének int legott,~Mintha mondaná: "Kinek szerelme~
16  0|      szelídűl a lovasnak arca,~S mintha a betyárnak tudná gondolatját,~
17  0|     Megmeredve elborzad magában!~Mintha érintné őrűlet árnya~S értené,
18  0|     karját széjjel terjesztette,~Mintha rég várt kedvesét ölelné.~"
19  0|   eszmélt, ott feküdt gyepágyon,~Mintha anyakéz ápolta volna,~Oldalánál
20  0|          kalandját,~Bár gyakorta mintha vétkes lenne,~Áruló pír,
21  0| összeborzad, s újra menni indúl,~Mintha mély álomból rázná föl erős
22  0|       próféta csarnokán épített,~Mintha könyörögne, zengni kezd
23  0|       rengett a ciprusnak árnya,~Mintha mondaná, hogy féltve félti
24  0|     fekszik. ~Nem emel gályákat, mintha fáradt lenne,~A szél meg
25  1|       mén a pór odább,~Úgy érzi, mintha szentegyházba lépne. ~És
26  1|         rezgésbe olvad,~Elkábít, mintha a föld szelleme~Felköltött
27  1|      ifju nép dallal kiséri. ~És mintha a szent béke, mit lehel,~
28  1|  rengetegbe,~Orditott a szirt~És mintha néki fájna,~A zápor lesírt. ~
29  1|       hogy a sirhoz kisérjen. ~S mintha a sírlakra hantokat hánynának,~
30  1|     fagyvirágot hullat arcaimra,~Mintha hogy maradjak, esdekelve
31  1|        még mindég integet utána,~Mintha fájna néki, hogy magára
32  1|      néki, hogy magára hagytam~S mintha mégis boldog utazást kivánna. ~
33  1|   mindinkább kiválik~A sötétből, mintha szinte nőve nőne,~S íme
34  1|     ablakomra a szél~Jő kocogni, mintha irígyelne engem,~S mondaná,
35  1|      ragyogni kezd agg koronája,~Mintha a vénségnek kedve kerekednék,~
36  1|      rólad mind e szűz zománcot;~Mintha látnám amint egyenkint letépi~
37  1|        himzett domb alá rejtőze,~Mintha szégyenelné, sajnálná, hogy
38  1|   mozdulatlan, oly némán merően,~Mintha kőből volna még az is faragva. ~
39  1|    életnesz támad most körűlünk,~Mintha a halottak újra ébrednének,~
40  1|      szamárkenyér is,~S hajlong, mintha régi bajtárst üdvözölne,~
41  1|     recsegő zenével~Futni indul, mintha őrült táncra menne. ~S a
42  1|        akkor játszere ha eltört,~Mintha most vesztett célját zokogja,~
43  1|     ösztökéjét a suhanc eldobta,~Mintha hívta volna tündér szózat,~
44  1|           Fejét a földre szegzi, mintha ott~Keresné, hogy majd álma
45  1|       érzem az embert s világát,~Mintha porszem lenne roppant sivatagban,~
46  1|         melyen nincs egyéb nesz, mintha~Egy-egy követ söpör le vad
47  1|      pásztor s andalog,~És nyája mintha szinte gondolkodnék,~Bámul,
48  1| Kicsínyes gyöngéit keresgeti,~És mintha önmagát mentné ki véle~Örül,
49  1|          tekintet olyan szomorú,~Mintha mondaná: nézd, nézd testvéredet,~
50  1|  megértnél, és jobban bizonnyal,~Mintha festve festem bánatom, reményem,~
51  1|         elmenék.~Ablakhoz futsz, mintha várva várnál,~Kis fiacskám
52  1|     hiányt hagy szívünk fenekén,~Mintha a legszebb tőt kiszakítják~