Rész

 1  0|        fejfáról madárka énekelget,~Mig lent halott van?~Mért ha
 2  0| bimbócskaként~Hajnal sugárinál. ~S mig kedvvel énekel,~Hó ujjai
 3  0|        lopva gördülnek le könnyei,~Mig a betegre mosolyogva néz,~
 4  0|        kezd. - Hafiz némán mereng,~Mig az utolsó hanttal küzd a
 5  0|            reszket és Andorra néz,~Mig körűle kacagó rémkarból~
 6  0|           a vén, e vár büszke volt~Mig udvarában szép Jolán honolt,~
 7  0|           oly bús, arca oly hideg,~Mig esdő karja tán részvétet
 8  0|       szívére hogy legyen érdemes.~Mig őrjöngve bűvös gyöngyét
 9  0|          puszták fényes délibábja.~Mig szalagja, melyet tündérek
10  0|         nincs rajtok mit kiméljek;~Mig te a szép mezt s piros pofádat~
11  1|          ritkulva egy honos kapun,~Mig körmeik porfelhőket kaparnak. ~
12  1|     kezében néki sós kenyért hoz. ~Mig a pajzánabb, a vadabb fiu~
13  1|  megcsendesülve állták mind körűl,~Mig ezt simítva, csókot adva
14  1|       Unokája rőföt forgat ott. ~S mig nagyapja egy szép pillantásért~
15  1|     nyujtózott a gyepről az égnek,~Mig néhány akácnak enyhadó árnyában,~
16  1|         rab fejében a kis taligán?~Mig ez lassan zökög, a békó
17  1|          jő a sor?" így beszélnek,~Mig egy marad és búsan felsohajt:~"
18  1|             Habzó poharat előmbe. ~Mig csokor van kalpagomnál,~
19  1|         most nem fogadhat,~Várjunk mig sor kerül reánk. ~Vagy a
20  1|           kábit a remény csilláma,~Mig szivünk vére folydogál,~
21  1|        körűlem mindent napsugár,~S mig elkábúlok fényétől, melegje~
22  1|        felkél a halvány holdsugár,~Mig a halál s titoknak őrtündére~
23  1|      szellemnek, melyet felidéz,~S mig kezében tartja gyeplüit,~
24  1|     éheznek, fáznak most az éjben,~Mig én világom kényelemmel élem.~
25  1|   elmélkedtem mindég halványabban,~Mig elcsitult a gondolat agyamban,~
26  1|       elriaszt minden költészetet,~Mig a romlás nehezkedik fölébe~
27  1|         mint rejtélyes szentélybe,~Mig a kis lélek magányától fut. ~
28  1|        gondolkodnék,~Bámul, bámul, mig a kolomp konog; ~Vagy estve
29  1|        sírban a bitorlott nagyság,~Mig a valódi győztesen kikél,~
30  1|    szíveinkben szent leend örökké,~Mig percenként gördűlnek századok. ~
31  1|           s nem marad utánuk~Nyom, mig egy jő s felvési nagy nevét~
32  1|       szenteljem fel bús lantomat,~Mig az enyészet számotokra is
33  1|        vagy a hivőnek oltárt vés. ~Mig szív, müvészet és hit élni
34  1|     adhatott egyebet, mint halált,~Mig a halál rátok örök életnek~
35  1|         alatt~Tavaszt álmodva vár, mig az beáll,~Te is folytathadd
36  1|          bért túl mindenik arat,~S mig szellemed magasb körökbe
37  1|         Szétoszolna tünde ideálom,~Mig így bírlak, aminő valál;~
38  1|        addig buzgó csak az imádság~Mig kétes sorsunk üdve, átka. -~
39  1|           hangzik ihletett beszéd,~Mig lelkesült csoport gyülöng
40  1|             Az süllyeszt, undorít, mig ez emel. ~13 ~Legyek hát
41  1|          megszánt. ~Az ég magas! - mig a sohaj felér,~Esővé lesz,
42  2|          terem,~Csak ők érezzék, - mig reng dalom fénye -~Körülöttük
43  3|           van dicsőebb~Óh leány! - Mig érzetem~Siromiglan egy szobornak~
44  3|    andalogva,~Jár danolva érzetét;~Mig rebegve visszazengi~A vadon
45  3|           van dicsőebb~Óh leány! - Mig érzetem~Siromiglan egy szobornak~
46  3|    andalogva,~Jár danolva érzetét;~Mig rebegve visszazengi~A vadon
47  3|            honának áldza a dicső. ~Mig keble egy hazát viselni
48  4|             Várjunk csak kis időt, mig lész Nógrádban alispán,~