Rész

 1  0|          Nem, mint e szív képedtől puszta lett,~Ugy puszta szív lesz
 2  0|          képedtől puszta lett,~Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka,~
 3  0| ólomsúllyal a sír hantjai~Siratlan puszta kebeledre hullnak.~ ~
 4  0|           keblem kirablott, hangos puszta lak! ~Így elválásod tőlem
 5  0|            éltemen,~Míg síratatlan puszta sír alatt~Tán megtudom,
 6  0|           Részvétlen nyargal el,~A puszta sírt virággal, ah,~Ki ékesíti
 7  0|       aggott fején. ~Megtört teste puszta sír most, melyet~A szellem
 8  0|      sompolygó sakál,~Sirásodtól a puszta mit rezeg? ~Homokbuckák
 9  0|           neve? ~Elnyújtva fekszel puszta homokon,~Egész nemzetség
10  0|            tűz barna szeme párja. ~Puszta halmot ér, ott nyujtozik
11  0|         érzik, a pusztának~Ők, s a puszta nékik van teremtve. ~S érzi
12  0|     lehervad, összedűl és meghal. ~Puszta völgy lett a föld, néma
13  1|           egy fűszála rajta~S mi a puszta képén búsan elmerengtünk. ~
14  1|          marhanyájak,~Tábor volt e puszta őrtüzekkel~Csillogó s körül
15  1|          képében futkosnak. ~A sík puszta száz pásztortüzével,~Mint
16  1|            vesz el, míg áll az ősi puszta!~S meg-megjő, hogy tündér
17  1|         Kincsét mind, míg magát~Is puszta csolnakával~Hullámsír fogja
18  1|     készülőben,~A kis házfedelre. ~Puszta a völgy, észak~Zord követje
19  1|            Vesztve vesztettem, míg puszta életemtől~Megválok nyugodtan. ~
20  1|           minden esemény,~A köztér puszta, csak bitó van rajt,~Hiúz
21  1|          homlokára,~Legendát sző a puszta kő fölé,~Felássa a gyöngyöt
22  1|              Ti élni fogtok, míg a puszta s bérc él,~De én az utcazajban
23  1|             vágya ingatag!~Kietlen puszta szíve birodalma,~S ha reng
24  1|           szűnk bájvilág helyett~A puszta sivatagjait imádja? ~24 ~
25  3|            virágzatába~Fúl a néma, puszta tél. ~Ám hevén lesorvadoznak~
26  3|            Dőre áldzat mind ezekre~Puszta, kínos életem.~ ~
27  3|      Ablakomra néz az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~Fagyvirágim
28  3|           nem kel új reményre,~S a puszta élet áll csak sírfokán. ~
29  3|      érzeményim~Agg cser gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva
30  3|          könyára mind kiégeté,~Egy puszta éjü néma sírnak azt. ~Hol
31  3|       képzelet,~S egy elrabolt üdv puszta romterén:~A gyász hever,
32  3|            kecses virágzati? ~Mind puszta síri pompaként ragyog,~E
33  3|            virágzatába~Fúl a néma, puszta tél. ~Ám hevén lesorvadoznak~
34  3|            Dőre áldzat mind ezekre~Puszta, kínos életem.~ ~
35  3|      Ablakomra néz az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~Fagyvirágim
36  3|           nem kel új reményre,~S a puszta élet áll csak sírfokán. ~
37  3|      érzeményim~Agg cser gyanánt a puszta sír felett,~S lefosztva
38  3|          könyára mind kiégeté,~Egy puszta éjü néma sírnak azt. ~Hol
39  3|       képzelet,~S egy elrabolt üdv puszta romterén:~A gyász hever,
40  3|            kecses virágzati? ~Mind puszta síri pompaként ragyog,~E
41  3|          sápadtan,~Könnyed remegve puszta hantjain,~Neved suhogja
42  3|       határa!~Köröd nekem egy néma puszta sír;~Hol az enyészet gyászos
43  3|           ékitől,~Nehány bagolynak puszta menedék. ~Egy ős előkor
44  3|              S ha hangom elrezeg~E puszta csarnokon,~A szellem élni
45  3|       engem nem talál. ~És körömbe puszta csend ül,~És fölöttem a
46  3|            olykoron~A sas tanyázta puszta ősi vár. ~Körűl a rom vitézi