Rész

 501  1|       kastély bástyáján terem. ~Zúg az ostrom, a hősök csatáznak,~
 502  1|            ősi ház!~Köveid dacoltak az idővel~Óh, de rád terűle
 503  1|              Foszlik a mezőn is már az a hűs fátyol~Mely csillámló
 504  1|          álmunk hajnalkor,~Már csak az erdőben űl az éj homálya,~
 505  1|              Már csak az erdőben űl az éj homálya,~Még egyszer
 506  1|             Méltóságos csenddel jár az őz eközben~Olykor megrettenve
 507  1|          eközben~Olykor megrettenve az erdő fenéken,~A zsolnának
 508  1|         Jármos marha húz csak búsan az ekében;~Elrettenve elmegy
 509  1|         előttem?~Hajdan vár, uralgó az egész vidéken,~Most gyopárral
 510  1|            váz kitűne,~Míg megszánt az Isten és lepelt dobott rád,~
 511  1|          kísér minden léptet.~S míg az ember dőrén és elbizakodva,~
 512  1|            egykedvűen széttekintve,~Az asztalfőn hosszan felkönyökle,~
 513  1|   cimborákat,~Savanyú bort iddogált az első,~Pajtásával koccintván,
 514  1|             Hosszú nádkerités nyult az utca mellett,~Általszőtte
 515  1|        Kútágas nyujtózott a gyepről az égnek,~Mig néhány akácnak
 516  1|               Oly jól összehangzott az borús szivünkkel,~Távolról
 517  1|              Mintha kőből volna még az is faragva. ~Tán még az
 518  1|             az is faragva. ~Tán még az árnyék is elhagyá itt tárgyát,~
 519  1|         menne. ~S a szellembeszédre az ég is figyelmez,~Gyors vitorlázással
 520  1|          színén csuszó kis fecskét, az Isten~E megtestesített pajzán
 521  1|          órjás oszlopzatnak~Látszik az eső ott, melyre a felhő
 522  1|        minden,~Gyémántoktól csillog az alföld rónája,~Szivárvány
 523  1|         rónája,~Szivárvány csatolja az eget földünkhöz,~Zálogul,
 524  1|             világ,~Úgy pocskol kint az őszi esső.~Az ég mint szürke
 525  1|          pocskol kint az őszi esső.~Az ég mint szürke remete,~Egykor
 526  1|              Csak úgy hajol, görbűl az ág~Alattuk, míg mint cimborák,~
 527  1|     konyhába gyűl,~Pipára gyujt ez, az melegszik,~A tűz vigan libeg-lobog,~
 528  1|            megkívánom,~Oly átkozott az únalom~Az embernek így egymagában. ~
 529  1|              Oly átkozott az únalom~Az embernek így egymagában. ~
 530  1|             A pipafüsttel, s édesek~Az eszmék, melyek ekkor jőnek. ~
 531  1|    elenyelge,~Oly nagy esemény volt az előttünk,~Milyen most bármi
 532  1|               Itten áll még most is az üres szék,~És megváltónk
 533  1|          munkátlan sír ölében?~Nézd az óra, melyet te igazgatál,~
 534  1|          közt rengő szivvel~Jár, ki az elhunyt világot látta,~Csak
 535  1|         félkettőt mutat. ~Hátha még az a félkettő lenne,~Mely akkor
 536  1|                                     Az alföldön~Óh szép alföld,
 537  1|         tündér szózat,~Árván hagyta az ekét magára. ~Elhagyá honn
 538  1|  búcsúcsókját~Hozta el csak, melyet az felejte. ~Látta a falunak
 539  1|         cifraságnak vélted volna~És az mégis vészt, halált terjesztett. ~
 540  1|      uraságnak. ~Keblükről levették az érdemjelt~S feltűzék a rongyos
 541  1|            és mosoly volt~Fordítván az egészet tréfára. ~Mind elmúlt
 542  1|       egészet tréfára. ~Mind elmúlt az buborék módjára.~Mért maradtam
 543  1|          meg sírásónak?"~Hallgatott az ifjú és egész kör~Gondolá
 544  1|        voltak~Ennyi fényes csillaga az éjnek? ~Én azt tartom eggyel
 545  1|           én,~Egykor véled ragyogok az égen." ~Elhamvadt lassúdan
 546  1|             villámot lövellő. ~Szól az ágyú, ütközetre fel, fel,~
 547  1|             nap felkelt, szivárvány az égen,~Messze fénylő ragyogással
 548  1|       felette,~Nem vesz el, míg áll az ősi puszta!~S meg-megjő,
 549  1|             Részegítőt szellemével,~Az valódi férfi, aki ilyen. ~
 550  1|             nép; ki zárt belőle ki?~Az ég helyettesül meg nem bizott~
 551  1|           hulljon-e hát szerteszét?~Az Isten nem jár lázadt koldusúl."~
 552  1|             földünkről szent tanát,~Az istenember mennybe visszatért;~
 553  1|      istenember mennybe visszatért;~Az úr csak úr, a rab csak rab
 554  1|         gyermek könnyében áll. ~Néz az ifjú lángszemekkel,~Vágyva
 555  1|   szolgabűnnel lelkeikben~Születnek az emberek. ~Gyermekálma jő
 556  1|                                     Az aggastyán~Hosszú, hosszú
 557  1|          virágszál,~Megujult, ha jő az új korány. ~Koldús jő görnyedve
 558  1|             Koldús jő görnyedve ott az úton~Hószakállal, mankóval
 559  1|           imádtalak. ~Hol rejtőztél az idők fagyától,~Mely fölöttem
 560  1|            alig él. ~Ím a házból jő az agg szülő is,~Téli arcán
 561  1|            alá rakánk. ~Gyors folyó az élet, mely fölé itt~Fénypalástot
 562  1|            egy sem magával,~Ott áll az a kitűzött helyen. - - ~
 563  1|        barátkéz,~Hol néz bajtárs ki az ablakon;~S új arc bámul
 564  1|            fölött. ~Kísértetnek néz az ifju élet,~Kísértetnek én
 565  1|       társakra lelek. ~Itt van, itt az én vesztett világom,~A földön
 566  1|            édes lágy éneket. ~Ha jő az ősz fagyos szelével~És sárga
 567  1|        Minden kínja, boldogsága.~És az első csepp lehullott~Lánykeblén
 568  1|         belőle lány könyűje.~Éltető az s felderítő,~Enyhe hervadó
 569  1|             S hogyha lánykönny hull az arcra,~Szebben fejlenek
 570  1|        légyen márma senki,~Vagy aki az, váramban elfelejti."~S
 571  1|          özvegyek mély gödröt ásnak~Az elhullt bajnokok nyugodalmának.~
 572  1|         sírnak fölébe,~Győzelmi jel az agg király nevére,~S míg
 573  1|           és gyermeke~Kereszt alatt az útfelen~Vén koldús kéreget,~
 574  1|           Míg fergetegnek szárnyain~Az alkonyat leszáll. ~Az ősznek
 575  1|     szárnyain~Az alkonyat leszáll. ~Az ősznek megritkult haját~
 576  1|            A kőkereszt fölé~Ez mint az égnek kegyjele~Tün a kis
 577  1|      felkacag,~Ő csak villámot lát,~Az éjnek érzi csak szelét~És
 578  1|          száz remény,~Megtörve most az Úrnak végzetén.~Mellette
 579  1|           esni kezd szép csendesen,~Az ég a holtnál sírva van jelen,~
 580  1|     világról rég száműzetett,~Talán az égben lel még menhelyet,~
 581  1|             olykor keresé~Nézésével az eget, ~Annyi szem nézett
 582  1|             gyermek, vár, amig kinő~Az iskolából, s hogy vehetne
 583  1|           mint előbb tevé.~Lelkében az üdv és pokol lakik,~A serdülő,
 584  1|        szerelem,~Szeszélyesen repül az ég felé,~Túlszárnyal rajta
 585  1|              mi gúny, mi gúny!~Csak az szerethet, aki tiszta még,~
 586  1|       gyülölni s félni nem tanít. -~Az ifjú hallgat, bú sorvasztja
 587  1|          tanulni kezd.~És elébe lép az állam zordonan~Kiáltva rá: "
 588  1|          sír, fáradtan dűl belé;~De az igért reményvilág felett,~
 589  1|            könyörgő esdő karjait~És az ágak oly tompán csörögnek,~
 590  1|           éj - oh rémes éj! -~És ki az ki ottan tántorog~Pongyolában
 591  1|         élén. - -~"Óh hideg, úgy-e, az éj gyermekem!~Majd melegebb
 592  1|             már születés nyoma rád,~Az erényes ember." - -~Most
 593  1|           felreppen a por~Felhőként az éji viharral.~S hogy kinéz
 594  1|           bokrok és kövek,~Úgy mint az erényes emberek,~Kárörömmel
 595  1|           Kín s nyomorúság közt jut az ember.~Nem juta néked ugyis
 596  1|         erényes ember.~Őket átkozd, az erényeseket~Kik kigyófajzatként
 597  1|              de én, ki szégyenemmel~Az anyaszívet nem temetém el,~
 598  1|           tört kebellel,~Öljenek el az erényesek! - -~Hadd nyugodjam.
 599  1|             jobb, mert miénk még~Ez az óra.~A jövőben a halál már~
 600  1|            imával.~Meg sem foghatná az ember, hogy mint támad~Az
 601  1|           az ember, hogy mint támad~Az az elterjedt faj, az asszonyi
 602  1|           ember, hogy mint támad~Az az elterjedt faj, az asszonyi
 603  1|          támad~Az az elterjedt faj, az asszonyi állat,~Melynek
 604  1|             lányokból nők.~Szerelem az éden, lánnyal élünk benne,~
 605  1|          gyümölcsökből hoz,~Elborúl az éden, únalom árnyékoz,~S
 606  1|            éden, únalom árnyékoz,~S az öröktartásnak rémes ijedelme~
 607  1|             zajgó sokaság,~Mely ott az utcán jár oly gondtalan,~
 608  1|          bilincselte le,~Mi nagyság az, mely itt csodálva van? ~
 609  1|            miért adád örökös átokúl~Az önmegtartás ösztönét, -
 610  1|         társaság,~Nem egymásért lép az ember belé,~De egymás ellen. -
 611  1|        épült templomot? ~Elítélének az erényesek,~Gyalázat s bűnnel
 612  1|             nékem veszni kell.~S mi az erény? e gyáva dőre gőg~
 613  1|        közöttetek?~Hányan tudják mi az, lemondani! ~Nem lopni annál
 614  1|            Fehér galamb száll végig az égen,~Gyászos nőtől jött
 615  1|      Baljóslatú dal zeng, s szavára az~Egész kör dermed, elhalaványúl. ~
 616  1|            pompa?~Fegyveres nép áll az ajtón,~Az imám zeng, zúg
 617  1|         Fegyveres nép áll az ajtón,~Az imám zeng, zúg az ének,~
 618  1|            ajtón,~Az imám zeng, zúg az ének,~Ah de tompán, ah de
 619  1|             győzelmet ére,~S gúnyúl az egeknek áldoz~Bár poklot
 620  1|          Olyan tompa, olyan fájó~És az égnek ajtajáról~Visszapattan
 621  1|        égnek ajtajáról~Visszapattan az imámszó. ~A kőemlék, melyet
 622  1|            Zászló leng-e ismét kint az utcán,~Mely körül tolong
 623  1|            utcán,~Mely körül tolong az ifjúság,~Kard után éhes
 624  1|             basa bölcs működése ez,~Az fut csak, ki áldását nem
 625  1|             utazó nyugodt lehetsz. ~Az adót szedik csak szolganépek,~
 626  1|            a dob ím azért pereg,~És az ifjú láncban csak azért
 627  1|                                     Az élő halott~Elbotolt világrázó
 628  1|          csatában~S harcterére dűlt az óriás,~Mint villám, mely
 629  1|           magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~Látni, tudni mindezt
 630  1|          kalpagomhoz,~Fürge lánykát az ölembe,~Édes bús dalt ajakamra,~
 631  1|          azt kötötte,~És előbb mint az lehervad,~Meg van már ez
 632  1|            bor van a pohárban. ~Még az sem lehet jó ember,~Aki
 633  1|           Pedig higgyétek, barátim,~Az ember nem rossz, de gyenge,~
 634  1|            mint tündér ének~Elkísér az élet útján. ~S észre sem
 635  1|                       Életbölcseség~Az ifjú lélek ha világba lép,~
 636  1|            nem gondol a mocsárral. ~Az ifjú lélek ha világba lép,~
 637  1|          eszmél, s látván, hogy nem az,~Ördögnek nézi csalt kebel
 638  1|             angyalt nem keres már. ~Az ifjú lélek ha világba lép,~
 639  1|          Barátim, mert valódi vétek az.~Míg van tavasz, ifjúság,
 640  1|         Tudjuk, hogy rossz bordának az~Egész fajtája mind hamis. ~
 641  1|      Ellenkezésből ett csupán~Almát az első ősanya,~S ellenkezés
 642  1|       kezdődik nagy büntetés,~Amint az régen írva áll:~"Hamis bálványt
 643  1|    Orzásától se félek! ~S ha büszke az ujonc író~Arcára, műve címén;~
 644  1|            zöld édenét~S kisértetűl az elhagyott lány~Könyezve
 645  1|          világod, Isten!~S legszebb az lenne, úgy hiszem,~Sokan
 646  1|         bírja.~Tudnák meg, mi korcs az élet,~Hogyha józan,~Minden
 647  1|            jóban maradni,~Ez legyen az örömünk.~S hogy minél előbb
 648  1|          Kit gyülölni senki sem bír~Az után szerető sem sír,~S
 649  1|   haszontalan csatázok,~Mindeneknek az utjában állok,~Itt teremtek,
 650  1|          pohárnál~Majd feledve lesz az ősz szele. ~S ha kocogtat
 651  1|                           Emlékezés az első szerelemre~Ringass,
 652  1|            a nagy égnek. ~Ott ülénk az ingó puha fűben~Kis szerencse
 653  1|             Szerelemmel tölt be már az égtől~Föld poráig a világ
 654  1|       szellemkarokkal,~Könnyet ejte az örömpohárba -~Szemrehányás
 655  1|       találtam,~Bokrétát nyujtottam az arának,~Reszketék és elsápadva
 656  1|      virágnak. ~Vajh mi harmatcsepp az, drága lány, hisz~A virágot
 657  1|           keservre,~Édesebbre, mint az üdvnek álma, ~Ugy vagyok,
 658  1|            leánykák?~Úgy-é bár hogy az: nős vagyok. ~De hogyha
 659  1|            Elvész haszontalan, ~Ugy az ifjú sem élvez;~Az élet
 660  1|              Ugy az ifjú sem élvez;~Az élet öröme~Lángtól égő szivének~
 661  1|     eltapodja~A kis virágokat, ~Ugy az ifjúnak fenn jár~Korlátlan
 662  1|          jár~Korlátlan képzete,~Míg az öröm virági~Hervadnak körüle. ~
 663  1|             Szerény hiába les,~Mert az a vakmerőnek~Kivívott bére
 664  1|            Kivívott bére lesz, ~Ugy az ifjú sziv is csak~Eped,
 665  1|            csárdást, hadd pördüljön~Az a lány.~Van-e még gazdánknak
 666  1|          magyar, hogy házában nem~Ő az úr.~Hadd ne leljen abban
 667  1|        talán.~Vadkéjén ha megdöbben az~Idegen,~Megdöbbent már máskor
 668  1|            Minő legyen, hogy nézzen az ki,~Kisül, hogy olyan mint
 669  1|            sebhez a virágszál~Szebb az ének ágyúszónál;~Rólam is
 670  1|       ágyúszónál;~Rólam is mond tán az ének:~Fia volt a dicsőségnek.~
 671  1|            haljak meg~Csak azt adná az Isten,~Hogy ifjan haljak
 672  1|               Borzadna önmagától,~S az ítéletnapon~Isten sem ismerné
 673  1|        megnyugvás sorsunkba; óh nem az!~Csak addig Isten képe a
 674  1|             iszonyú,~Harcuknak tére az emberkebel,~A harctér vérzik,
 675  1|              A harctér vérzik, tart az ütközet,~Míg egyik bajvivónak
 676  1|       sárból gyúrt börtönőr veszít,~Az istenszikra vissza égbe
 677  1|   istenszikra vissza égbe száll,~Ez az, mit a por embere remeg,~
 678  1|        nyugton hizlalja magát,~S ez az erényes megelégedés. ~Kiszúrjam-é
 679  1|        megnyugvás sorsunkba; óh nem az!~Hadd bírja más, keblem
 680  1|        minden él vele.~Nem is tudom az életnek zsongását~Hallottam-é,
 681  1|             S virágkelyhekből száll az illatár,~Mint áldozat, ragyog
 682  1|     Kisértetes denevér surran-é ott~Az éjen által vagy bús szellemem? ~
 683  1|          vagy bús szellemem? ~Ha jő az ősz, virágink elbucsúznak,~
 684  1|           cikáznak,~Ordít a szikla, az erdő recseg:~Nem is tudom
 685  1|     édenrőli álmam,~Élt, mosolygott az egész természet,~Rózsa és
 686  1|          Hirnök szállt le úgy hívém az égből,~Hogyha csillag hullt
 687  1|            szemével,~És ha dördült, az ég szent haragja,~Ha derült,
 688  1|         Fényét vesztett csillag néz az égről,~Letarolva a mező
 689  1|           szenvedek,~Vigasztalnának~Az emberek;~És vigasztalni~
 690  1|           vigasztalni~Aki akar,~Óh, az nem érzi~A bú mint mar.~
 691  1|             nem érzi~A bú mint mar.~Az csak gúnyolja~Szűnk érzetét,~
 692  1|              De hogyha szűmbe~Száll az öröm,~Elrejteni bár-~Mint
 693  1|        Felőle zengjen~A kis madár~S az üstökös, mely~Oly messze
 694  1|           templom, mint ti hiszitek~Az őrült, melyet minden istenek~
 695  1|        ámulva a határokon.~Megérti, az égről pokolba le~Hogy minden
 696  1|            mint összhang foly körűl~Az Isten lelke véghetetlenűl. -~
 697  1|            úgy, minőnek alkoták;~De az ember teremteni akart,~Kitépte
 698  1|            szent ihletéstől ittasan~Az összhangzásról még sejtése
 699  1|            hogy nem bír.~S e szózat az, mely az őrültben forr,~
 700  1|            bír.~S e szózat az, mely az őrültben forr,~Mit szerelem
 701  1|       vulkánt gyujtnak más felett. ~Az nyugodtan, csendességben
 702  1|           nagy~S oly kicsik, törpék az emberek. ~Hogyha felmarad
 703  1|           szerelem: villámos felleg az,~Mely felragyog, de méhe
 704  1|             gyász.~Nem csábít többé az sem engemet,~S te sem borostyán,
 705  1|          lesz mindezért.~Arany békó az, mely életre hív,~Hogy kínpad
 706  1|       panaszt ne s gyáva könnyeket,~Az ember sajnál avagy kinevet:~
 707  1|        Élvezni bűn lett ajándékait,~Az istent tőlünk égbe számüzék,~
 708  1|              nem lestek benne mást,~Az ifju élvezett hó halmain.~
 709  1|            találja gyakran ördögnek~Az ideált váró megcsalt kebel.~
 710  1|        kihez halálig kötve lesz,~Jő az ifjú, s egy édes pillanat~
 711  1|            partjain?!~Kint folyt le az élet és küzdelem~A közpiacnak
 712  1|            közpiacnak néphullámain.~Az ifju öntudattal lépe fel,~
 713  1|         leplez tőle minden bajt.~Ma az ifjú ha érzi önbecsét,~Kétségbeesve
 714  1|            kő,~Mert számadásba most az embernek~Nem súlya többé
 715  1|             partjain?!~Szender volt az örömrózsák felett,~Vagy
 716  1|          Halántékimon, hát mit tesz az,~Hisz virága a fagynak is
 717  1|             tavasz. - ~Zöldülő lomb az emberkebel,~Melyet elkap
 718  1|            Szemeimbe visszagondolva~Az időre, melyben szívemnek~
 719  1|             jól előre van. ~Igy van az jól, így kell lennie;~Aki
 720  1|           jól, így kell lennie;~Aki az életnek színpadán~Nem szereplő
 721  1|             a természetet. ~Igy van az jól, így kell lennie;~A
 722  1|         alig merészel. ~Rútúl bánik az élet velünk,~Porba dönti
 723  1|            gondolatja,~Előttem állt az inség rémalakja.~Hányan
 724  1|         Hányan éheznek, fáznak most az éjben,~Mig én világom kényelemmel
 725  1|           mindent elfeledve.~Ah lám az ember ilyen gyenge, gyenge! ~
 726  1|           mindent elfeledve.~Ah lám az ember ilyen gyenge, gyenge! ~
 727  1|            nyugta.~Szivembe nem fog az többé belépni,~Vagy a hitványat
 728  1|           mindent elfeledve.~Ah lám az ember ilyen gyenge, gyenge!~ ~
 729  1|            gondolám magamban,~Óh mi az, mi megnyugtatna már?"~S
 730  1|     üdvösséget~Itt lenn nyujtó s ez az élvezet. ~Adj nekem lányt,
 731  1|         megtelhetik érzéssel,~Lányt az ég szeretni alkota,~Abban
 732  1|           de~Még olyat nem alkotott az ég,~Mely örök friss, s illatával
 733  1|           lel.~Nem féltelek hazám! ~Az ősi bűn küldött ránk sujtoló
 734  1|         imád erényt, mit csak kacag az ég is,~Míg a bűnt hű társa,
 735  1|            S hogyha századokig tart az éj, nem hosszú,~Hogyha ilyen
 736  1|        Szüksége vagyon a csillagnak az éjre. ~Értem, hogyha százszor
 737  1|            jő és megbukik harcában,~Az ezt elbeszélő világtörténetben~
 738  1|      ablakomhoz,~Megnyitom, kidűlök az éj tengerébe,~Lent a temető
 739  1|              S oly kicsinynek érzem az embert s világát,~Mintha
 740  1|    szerezzen,~Avagy boldogitá-é tán az utódot?~Nem váltotta azt
 741  1|             éltünk sorsa írva. ~Úgy az ember hitvány eszköze a
 742  1|        minden ragyogó erényi,~Vihar az, ez súgár, mely öntudat
 743  1|            mely öntudat nélkűl~Csak az örökös sors nagy céljait
 744  1|           míg egy-egy emlékkő dacol az időnek,~Már a kőnek hőse
 745  1|           halál nyugalmának?~Küzdés az élet, nyugvás a halál;~Ha
 746  1|               Ti tömjénnel vivjátok az eget,~Mit döngetéssel vívott
 747  1|          fogva áll! - ~Vadon zajong az élet működése,~Erőlködik
 748  1|      hatalom,~Dicsőségért lemond ez az örömről,~Amazt emészti kincs
 749  1|        utáni szomj. ~Tündéri ábránd az ifjú világa,~Míg a hivőé
 750  1|             mind, vélvén a tömegtől~Az ő ösvénye messze elszakad,~
 751  1|  pusztaságba téved,~Csak ő lelé meg az igaz utat. - ~S ímé eléjök
 752  1|              S öledben megbékél, mi az imént még~Haraggal zúgott,
 753  1|       Költészetem is messze menekűl~Az utcának zajától, s megpihenni~
 754  1|       szülhetne nagyszerűt, költőit~Az élet, költőietlen korcs
 755  1|          lehullt, teremt mohot,~Hol az oszlop ledült, dús kárpótlásúl,~
 756  1|             madár,~S ha elpusztult, az elfeledt oltárra~A kis tücsök
 757  1|     hallgatag oszlopsorok közt jár,~Az ámuló pásztornak kurjongása~
 758  1|           nagyság is a tömjénnel,~S az eldült oltár eltemette-e,~
 759  1|             Óh szolgalelkű, kishitű az élet,~Gyáván hajol meg bálványok
 760  1|      tapsolandja meg. ~Kegyelet hát az elesett vágytársnak,~Mit
 761  1|            nékünk ég;~Itt győztünk, az elég, bíró közöttünk~Úgyis
 762  1|             más lesz majd, a sír és az ég. ~Óh fáj, fáj látni a
 763  1|             De tűrelem csak, míg jő az enyészet,~Az üldött nagyság
 764  1|           csak, míg jő az enyészet,~Az üldött nagyság e védszelleme,~
 765  1|      nagyság e védszelleme,~S midőn az önző érdek s félelemnek~
 766  1|              S midőn egészen elveté az embert,~Félistenképen újólag
 767  1|           akit szintén felfeszített~Az élet, e kislelkű uzsora,~
 768  1|            küzdelmivel. ~Hej, ilyen az élet, tán nincsen senki~
 769  1|        fárad és örűl; ~Ha ércjármát az ős Duna lerázta,~A vár ledűl
 770  1|       ájtatos nép jő. ~Kicsinyszerű az élet, ritkán jőnek~Mint
 771  1|          osztályul nyere. ~Elmultak az idők, elvesztek véle~Bajnokai,
 772  1|    szenteljem fel bús lantomat,~Mig az enyészet számotokra is majd~
 773  1|           teremtni,~Irígyletes lett az az épitész,~Ki a szívnek
 774  1|        teremtni,~Irígyletes lett az az épitész,~Ki a szívnek gunyhót,
 775  1|          hát veszhettek, nektek már az élet~Nem adhatott egyebet,
 776  1|             puszta s bérc él,~De én az utcazajban küzködöm,~S ki
 777  1|      édesebb, mint ily reményvilág,~Az égnek is talán félüdve az,~
 778  1|           Az égnek is talán félüdve az,~Hogy sejtelem. S a nyárnak
 779  1|            szárnyait,~Letörli sorsa az igézetet~A nő arcáról, s
 780  1|        kiről~Hivéd hogy párja nincs az ég alatt,~És boldog szűd
 781  1|            Tavaszt álmodva vár, mig az beáll,~Te is folytathadd
 782  1|         küzdénk, fáradánk~Megérteni az életcélokot. ~Ma sír takar,
 783  1|            látván balgatag,~Csalóka az, utközben félre áll~S szemén
 784  1|        torony,~Vágyunk felérni véle az eget,~S hosszú fáradság,
 785  1|              építés után~Oly messze az, mint volt fejünk felett. ~
 786  1|       mondják: egyenlők lelkeink,~S az ember itt csak vendégként
 787  1|             mi vonz, ami meleget ad~Az ember keblében egy gyengeség. ~
 788  1|       elveszett,~Csak a költőből él az, amit írt,~Mint a lehervadt
 789  1|             lepel. ~Óh, mért él hát az ember, mért löké~Az Isten
 790  1|             hát az ember, mért löké~Az Isten egy percre világába,~
 791  1|           Hogy öntudatra ébredezve, az~Örökkévalóságot átlássa. ~
 792  1|            folytatja, dicsőülve bár~Az életben megkezdett útjait? ~
 793  1|            Balsors s szerencse közt az életen.~S midőn a síron
 794  1|             szállt,~Melyért vivott, az gyilkolt agyon. ~Nem fáj
 795  1|            csapást~Vad ellen méri s az fejünkre száll. ~Hiszen
 796  1|             győz a zsarnok erő,~Míg az igazság százszor megbukott;~
 797  1|            s a sír küszöbén~Szakadt az el, hagyott vigasztalan. ~
 798  1|         láttátok, hogy álomkép csak az,~Miért szenvedtetek oly
 799  1|        bölcsejére, sorsa szolgaság,~Az egyesért van csak teremtve
 800  1|      önhittel görbedt nyakára hág. ~Az él csupán, utána milliók~
 801  1|          csupán, utána milliók~Csak az egyes értékét növelik,~Magokban
 802  1|           is bennetek,~Oly édes dal az, mit a gyermek beszél.~S
 803  1|          nap világa vét.~Nektek még az mindegy, még előttetek~A
 804  1|           önmagában bízva balgatag,~Az nem érti, s annak a széles
 805  1|       hallgatag.~Köztük örvényképen az okoskodás~Végtelenje tátong
 806  1|      reszketi által kebelünk.~És ez az, mit érzünk, hallgatván
 807  1|             fájó hangja reng,~És ez az, mit érzünk, amidőn a szem~
 808  1|             S boldog még, kinek fáj az, hogy feledé~A dalt, s lelke
 809  1|     játsszatok~Csak szép gyermekim, az elfeledt zene~Nekem még
 810  1|        aranyát,~A hajnalnak pirját, az éj gyöngyeit.~És társául
 811  1|              Óh, néztétek-é már jól az állatot,~Benne is érzés
 812  1|             természetet,~És menyet, az angyalt és az állatot~Emberré
 813  1|            És menyet, az angyalt és az állatot~Emberré lehetni
 814  1|           merülő hajón,~Szent lehet az a dal, mit a természet~Suttog
 815  1|       kedves gyermekim,~Tán majd ez az édes nyugtató zene,~Melyen
 816  1|                      Intés~Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett,~Mindennap
 817  1|         istenink,~Amit hittünk mind az már régi lom.~Megállj óh
 818  1|             S ha gúnymosollyal mond az idegen:~Koldús vagy. Az
 819  1|             az idegen:~Koldús vagy. Az vagyok, mondd, kincsedet~
 820  1|             egy sashon rekviemje,~S az énekes nem Cherub, de Hadúr. ~
 821  1|          együtt szent zászlóddal,~S az önző népek ők rettegjenek. ~
 822  1|           látván mily hálátlan volt az ember,~Új Leonidást a föld
 823  1|           kéklő messzeségbe.~S mint az áradattól űzött fut magasbra~
 824  1|            azért, azért, hogy hozza az eszembe~Benned mit veszíték
 825  1|              hazája képe.~Óh, de jó az Isten, itt se hágy lerogyni,~
 826  1|         pótolja azt ki.~Jó hogy még az emlék halvány holdvilága~
 827  1|      eltévedt sugárit~Fenn virraszt az éjben, zálogául annak,~Hogy
 828  1|            pusztát tüske ver fel,~S az öröm csak itt-ott elszórt
 829  1|             elvadúlt mén, elszáguld az élet.~Ah, de zúgolódom hálátlan
 830  1|         hálátlan teremtés,~Mit tesz az, ha néhány rózsácskám lehulla,~
 831  1|        csókja,~Tiszta ölelése, mert az a költészet,~S kedves csak
 832  1|             kér, mi balga - hol van az kivűled?~Nem tőled jön-e
 833  1|      szemedben,~Vélem sír, örül míg az a kék ragyog csak.~Óh, mi
 834  1|           sincsen a síron túl,~Mert az anyaggal, szépséggel alélt.~
 835  1|        iskolában él csak barátság~S az életnek zajától elröpül?~
 836  1|         barátom, én el nem itéllek,~Az ég itél az árulás felül.~
 837  1|             nem itéllek,~Az ég itél az árulás felül.~És az lesz
 838  1|            itél az árulás felül.~És az lesz átkod, amiért eladtál,~
 839  1|             renyhét, bűnre ostobát,~Az vitte volna néma türelemmel~
 840  1|       türelemmel~Mindennapiságodban az igát.~De nézzed, óh, hölgyednek
 841  1|             hölgyednek báj-vonásit,~Az életet, mely rajtok tündököl,~
 842  1|         mely rajtok tündököl,~Fog-é az majd mind szűk körödbe férni,~
 843  1|          nem ő sugárzza,~De lelkünk az, mi fényárt rája vet.~Mit
 844  1|       kihalt világom, egyedűl ülök.~Az ördög jő és gúnyosan vigasztal:~"
 845  1|            egy csillagért mi sok?~S az öröm ily csillag életünkben~
 846  1|             csorduló könnyem.~Szent az, mint amely függ száműzött
 847  1|      boldogan! ~III ~Hát megtörtént az, mitől remegtem,~Hát látnom
 848  1|        éjjel mégis oly kedves vezér az~Ha elhagyott, mi fényesebben
 849  1|          ége. -~Ah, a boldogság lég az ifjuságnak,~Látatlan környez,
 850  1|           virága elholt,~Csak arcod az, min még rózsát találok.~
 851  1|        sírján érzetemnek~Nászt ülni az idegen boldogságot.~ ~
 852  1|           Szellememhez volt ragadva az árny,~Melyet a börtön foglyára
 853  1|         börtön foglyára vét.~Súlyos az árny, rémek népesítik~Mint
 854  1|         érző sziv lehel,~Hallja még az élet lüktetését,~S fél,
 855  1|            Lám! körűlem sem mosolyg az élet,~Barna szűk fal a bús
 856  1|             bús láthatár,~Ámde fenn az égnek egy darabját~Látom,
 857  1|             hatalmas,~Értem odafent az istenit,~S fentcsapongok
 858  1|         amíg kongni hallom~Ajtómnál az őrnek lépteit.~Kis leánykám!
 859  1|            meg,~Épen most nem látja az atyát;~Kérdené ki az, ha
 860  1|          látja az atyát;~Kérdené ki az, ha visszatérnék,~Félne
 861  1|              Szent halott a hon, mi az utódok,~Szenvedést hagyott
 862  1|            igyanak helyettem,~És ha az idő jön, tegyenek. ~II ~
 863  1| munkálkodtam, költöttem, szerettem,~Az a kis világ, és most elválva
 864  1|           sas repül felette,~Mígnem az éj árnya lassanként belepte.~
 865  1|          Küzdeni a sorssal, vesztem az erőmet,~Hogyha ábrándozni
 866  1|        lelnék csupán?~Óh, ki tudja? Az tartott fel eddig,~Hogy
 867  1|          magasztos érzeményt?~Kacag az ifju, a leány nem ért meg;~
 868  1|       fűzérért eseng,~És meghajolsz az emberek bünének.~Jaj, hogyha
 869  1|           ugy van, vessed el neved,~Az árva lantot meg akaszd fűzfára.~
 870  1|         költészet, mely égből jöve,~Az élettenger egy mentő naszádja,~
 871  1|              hol még erény honol,~S az édennek leng tiszta levegője,~
 872  1|            megcserélt parasztnak.~Ő az, mi lánykánk homlokán ragyog,~
 873  1|     igéretet varázsol bájkörébe,~Mi az oltárnak ég feszűletén~S
 874  1|             a nagyság és erény,~Mit az imént csak gúnyolt a tömeg
 875  1|      imádkozása,~S addig buzgó csak az imádság~Mig kétes sorsunk
 876  1|             és nem vár a jövőtűl.~S az ideál, mely délibábként~
 877  1|        lelked Istennel telik meg,~S az únalom s gond hétköznapján~
 878  1|          mint hajós a parttal,~Mint az imádságban kifáradt,~Mint
 879  1|         gazdasszonyt keres magának,~Az lelhet véle házi békét,~
 880  1|            nehány parázsa van csak,~Az házasodjék s óvja őket.~
 881  1|           árut választ nőt magának,~Az házasodjék és örülhet~Jólétének,
 882  1|             Csak addig őrülésig bús az arca,~Amíg az ember rajta
 883  1|          őrülésig bús az arca,~Amíg az ember rajta jót nevet.~Tréfának
 884  1|             kacagj, most olvasá meg az árt,~Melyért eladta szivét,
 885  1|             veszed nagyon, barátom,~Az életet, ne vedd, mert jaj
 886  1|             sincs reá többé, - mert az szivem. ~4. H. I.-nek ~Külföldre
 887  1|             amint együttesen~Munkál az úti társ,~Ne dicsvágy, csak
 888  1|            szerelemnek,~Elbájol ez, az megdermeszt, megöl,~Enyelgő
 889  1|             Ami rajtad becses volt,~Az érintetlen áll,~S abban,
 890  1|          cselekszik,~Míg előre küzd az ember, lelke él, hat.~S
 891  1|            zavarja bár a gyáva pór,~Az süllyeszt, undorít, mig
 892  1|           dult kárhozat,~Annak zárt az üdvnek is világa. ~ ~
 893  1|    gyümölcsözött, megfagyhatott,~De az erő hová lett nyomtalan?~
 894  1|    gyötrenek,~Érzéseknek hivják azt az emberek;~Elfüstölni őket,
 895  1|            mehet. ~4 ~Hitvány erőmű az az ember;~Az ész, e mozgató
 896  1|         mehet. ~4 ~Hitvány erőmű az az ember;~Az ész, e mozgató
 897  1|          Hitvány erőmű az az ember;~Az ész, e mozgató alig keres~
 898  1|           már többet kér,~Mint amit az egész erőmű ér. ~5 ~Mért
 899  1|          gyomor s a szemnek ingere;~Az szülé, mivel csak kérkedünk,~
 900  1|    társadalmunk ennek gyermeke. ~7 ~Az angyalt oltárképen a müvész~
 901  1|              megtagadja ő.~Felrugja az embert, mint az ebet,~De
 902  1|            Felrugja az embert, mint az ebet,~De azt hiszi, hogy
 903  1|   öndicsőségére szobrot rak~Sirjára az egykor felrugottnak.~Az
 904  1|             az egykor felrugottnak.~Az emberen mert ember nem segit,~
 905  1|            mégis vigasza:~Hogy jobb az ember sohsem is vala. ~13 ~
 906  1|             erényök, halvány bűnök,~Az színlés csak, nem feláldozás;~
 907  1|           Óh, ne higyje senki, hogy az embert~Szeretem, ha könyörülni
 908  1|             szebb főkötő volt. ~18 ~Az ember már mint ember, mitsem
 909  1|             aki nem imádott~Eszmét, az ész előtt mely meg nem áll. ~
 910  1|              szerelmi áldozat,~Vagy az ég titkát kutatá erősen. ~
 911  1|            szűnk hütlen, de ideálja az -~Vagy hol van, mely mint
 912  1|           Önzővé szülé a végzet már az embert,~Látkörében mindég
 913  1|            lejött, mivel megszánt. ~Az ég magas! - mig a sohaj
 914  1|          sohaj felér,~Esővé lesz, s az is, ha földre hull,~A nyomorúság
 915  1|       lássak emberalakot,~Elutálnám az Istent általa,~Kiről azt
 916  1|            alkota. ~Avagy jobb volt az ember akkoron,~S azóta Istenünk
 917  1|         galambból nem lesz keselyű,~Az ember olyan, amilyen volt
 918  1|       amilyen volt rég,~Azért mondá az Úr már kezdetben:~Megbántam
 919  1| csillagrendszere~Legbiztosabb vezér az égen fent;~Ily biztos rendszer:
 920  1|        Gyéren hoz üstököst a föld s az ég,~S az is ki tudja rendbontó-e
 921  1|          üstököst a föld s az ég,~S az is ki tudja rendbontó-e
 922  1|         megugatja ő. ~29 ~Mit nékem az egész emberiség,~Nem vágom
 923  1|          Hogy ujra Isten légyen már az úr,~És éden kerte ujra felvirúl.~
 924  2|             aki benne él,~Oly röpke az a nő - oly könnyű mint a
 925  2|                                  3. Az őszinte ortodox~Tanaink
 926  2|        porlik tested el.~És jól van az, mert így a sír,~Amelyen
 927  2|      megüdvözölted~Még bölcsejében, az viszont neked~Utolsó búcsuzásaként
 928  2|                                  6. Az aradi sírra~Nem néztetek
 929  2|             nép, hogy bámulja őket,~Az ifju lelkesülve mond: "Mi
 930  2|          Sujtás, zsinór, mi költség az országnak!"~A lányka meg
 931  2|     megbocsáss,~Mert így jövék csak az átkos merényre.~Fölemelém
 932  2|         nélkűl a gyermek nem lehet.~Az álgyöngy játéknál egyéb
 933  2|               17. Leányálom~Szőlőtő az agg szülő, mellette meg~
 934  2|        menyasszony,~Még csupa menny az egész asszony,~Későbben
 935  2|          fogy a menny lassan~S csak az asszony marad meg pusztán.~ ~
 936  2|           És hold a költő, mely, ha az éj eljő,~Még egy sugárt
 937  2|          aki már ugy elkényeztetél,~Az első búnál, melyet most
 938  2|              Szép szóval tartod azt az ó manna helyett,~Elhalt
 939  2|      Dicsedre még nem szolgál néked az,~Csak arról tesz tanúságot,
 940  2|                  35. Nagyok eszköze~Az a hasáb, mely Huszt elégeté,~
 941  2|                                 36. Az entuziaszta~Mégy hát te
 942  2|           Tömérdek bút küldött reám az ég,~De hála Isten! a sors
 943  2|              mit éreze,~Nem kérdik, az ősz búcsúzó avarja~Miért
 944  2|           sohsem lép,~Mint a madár, az őszi lomb se kér. ~De jól
 945  2|           tudnom, nem a sikamló,~Út az utam, mely semmiségbe vész,~
 946  3|          Látom arcát, dőre képzetem~Az ég menyasszonyát sejdíti
 947  3|             kegyetlen ő! ~II ~Lesír az ég keserve~Egy boldogabb
 948  3|               IV ~Lepkének irsz le? az vagyok:~Nyaram szemed nekem;~
 949  3|           Utánad életem. ~V ~Urunk, az embereknek életükre~Ezernyi
 950  3|        gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent~Téged imádva, ha
 951  3|            földnek éjjelén! ~Kiholt az élet, és gyönyör~Vidító
 952  3|        elborult szüm éjjelén~Kiholt az éltsugár,~Ha szűmben érztem
 953  3|             Szivem virágit nem hozá~Az éltető tavasz!~Keservem
 954  3|             hullt reá,~A sír virága az.~ ~
 955  3|             lelke ég!~Kisfaludy K. ~Az útas úgy bolyong~Egész ez
 956  3|         között~Ezernyi vészeken! ~S az égre föltekint,~Az ég vidítja
 957  3|     vészeken! ~S az égre föltekint,~Az ég vidítja őt,~Imádva hálaul~
 958  3|            mondjam e tehát?~"Imádom az eget!!~Mely éltem útjain~
 959  3|            a remény:~Leárbocoltatik~Az élet tengerén. ~Ború között
 960  3|            még~Túlnan reménylenek. ~Az üdv sugárzata~Egekbe van
 961  3|           ez üdv örök ha lesz,~Mely az egekbe van:~Mi üdv lehet
 962  3|          Jósika Miklós ~Dörögve áll az ég~Hamvába gyászolón,~Üvölt
 963  3|        egekbe jár:~Borús egén derűl~Az éltető sugár! ~Csatára kél
 964  3|         szent mezején~Dicsőn ragyog az ég! ~Ha seb van oldalán:~
 965  3|             Kedvesse ott viraszt,~S az elhaló vitéz~Siratva érzi
 966  3|             Se vészt hozó sohaj. - ~Az álom újra eljöve,~S űdvöt
 967  3|     tengerén~Reményt se lelhete. ~S az álmot esdem ujonnan,~Hogy
 968  3|           álmot esdem ujonnan,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat
 969  3|                                     Az ő szemei~Ha jősz: lángok
 970  3|            erdején." ~Ablakomra néz az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~
 971  3|           égve dőre képzetem:~Habár az üdv helyett, szivem tüzére~
 972  3|       tüzére~Szent síri béket adjon az nekem. ~S im érzem, érzem
 973  3|             leányka,~És jutalmat ád az ég?~Lenke! Lenke! nékem
 974  3|             ég?~Lenke! Lenke! nékem az csak~Kék szemed sugárin
 975  3|          gyönge szerelem kormányoz, az~Szentelve, s biztosan járja
 976  3|              Géjza néma kínban nézi~Az elejtett pályabért. ~Most
 977  3|           helyett is~Csak síri álom az, mit esdekel.~ ~
 978  3|            éjszakámot~Keblembe volt az üdv, az égi bék! ~S e dús
 979  3|    éjszakámot~Keblembe volt az üdv, az égi bék! ~S e dús reményü
 980  3|     tavaszkorú remény,~Míg bajnokit az öntudat vezérli,~Hogy égbe
 981  3|            enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben bírja~A
 982  3|            gyász mohában~Szeretheti az elraboltakat. ~Ki túl reményl
 983  3|              És nézd Leányka! mégis az~Virágokat terem.~ ~
 984  3|     derűletet~Igérve gyászviráginak az ég! ~De veszve mindez, éltem
 985  3|           Sirokba hull-e már örökre az,~S a dőre föld kecses virágzati? ~
 986  3|            imák~Feléje szállanak:~S az égben, mely szemében van,~
 987  3|          hangzanak. ~És én irigylem az eget,~Melyt annyi szív imád,~
 988  3|     tolonganak~A népes termeken,~És az örömnek angyala~Lejt végig
 989  3|             Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó angyala!~Ki
 990  3|             Mindég) ~S ha rám derűl az égi szem~Szivemnek éjjelén:~
 991  3|             szem~Szivemnek éjjelén:~Az üdvsugárban, engemet~Mutatva
 992  3|           engemet~Mutatva tűkörén: ~Az égnek üdve tölti el~Keblemnek
 993  3|               S reménylek! ám dicső az ég!~Hazug sohsem lehet,~
 994  3|     könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~Szemere P. ~
 995  3|      engemet,~Viszonyzva sóhajim,~S az emberek között~Elértve lángjaim. ~"
 996  3|                 Áldás, átok~Mosolyg az ég! mosolya éltető,~Imádja
 997  3|          mosolya éltető,~Imádja azt az ébredő világ!~Feléje nyujtja
 998  3|              Imám is égbe száll; ha az mosolyg~Bus életemnek kínos
 999  3|           életemnek kínos útjain!~S az ég mosolya bánatomra száll,~
1000  3|       szemének kék sugárain! ~Üvölt az ég, lesujtva átkait,~Borúba