Rész

1001  3|         szivemnek érzete,~Szemének, az ha üdvöm elvevé.~ ~
1002  3|          Látom arcát, dőre képzetem~Az ég menyasszonyát sejdíti
1003  3|             kegyetlen ő! ~II ~Lesír az ég keserve~Egy boldogabb
1004  3|               IV ~Lepkének irsz le? az vagyok:~Nyaram szemed nekem;~
1005  3|           Utánad életem. ~V ~Urunk, az embereknek életükre~Ezernyi
1006  3|        gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent~Téged imádva, ha
1007  3|            földnek éjjelén! ~Kiholt az élet, és gyönyör~Vidító
1008  3|        elborult szüm éjjelén~Kiholt az éltsugár,~Ha szűmben érztem
1009  3|             Szivem virágit nem hozá~Az éltető tavasz!~Keservem
1010  3|             hullt reá,~A sír virága az.~ ~
1011  3|             lelke ég!~Kisfaludy K. ~Az útas úgy bolyong~Egész ez
1012  3|         között~Ezernyi vészeken! ~S az égre föltekint,~Az ég vidítja
1013  3|     vészeken! ~S az égre föltekint,~Az ég vidítja őt,~Imádva hálaul~
1014  3|            mondjam e tehát?~"Imádom az eget!!~Mely éltem útjain~
1015  3|            a remény:~Leárbocoltatik~Az élet tengerén. ~Ború között
1016  3|            még~Túlnan reménylenek. ~Az üdv sugárzata~Egekbe van
1017  3|           ez üdv örök ha lesz,~Mely az egekbe van:~Mi üdv lehet
1018  3|          Jósika Miklós ~Dörögve áll az ég~Hamvába gyászolón,~Üvölt
1019  3|        egekbe jár:~Borús egén derűl~Az éltető sugár! ~Csatára kél
1020  3|         szent mezején~Dicsőn ragyog az ég! ~Ha seb van oldalán:~
1021  3|             Kedvesse ott viraszt,~S az elhaló vitéz~Siratva érzi
1022  3|             Se vészt hozó sohaj. - ~Az álom újra eljöve,~S űdvöt
1023  3|     tengerén~Reményt se lelhete. ~S az álmot esdem ujonnan,~Hogy
1024  3|           álmot esdem ujonnan,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat
1025  3|                                     Az ő szemei~Ha jősz: lángok
1026  3|            erdején." ~Ablakomra néz az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~
1027  3|           égve dőre képzetem:~Habár az üdv helyett, szivem tüzére~
1028  3|       tüzére~Szent síri béket adjon az nekem. ~S im érzem, érzem
1029  3|             leányka,~És jutalmat ád az ég?~Lenke! Lenke! nékem
1030  3|             ég?~Lenke! Lenke! nékem az csak~Kék szemed sugárin
1031  3|          gyönge szerelem kormányoz, az~Szentelve, s biztosan járja
1032  3|              Géjza néma kínban nézi~Az elejtett pályabért. ~Most
1033  3|           helyett is~Csak síri álom az, mit esdekel.~ ~
1034  3|            éjszakámot~Keblembe volt az üdv, az égi bék! ~S e dús
1035  3|    éjszakámot~Keblembe volt az üdv, az égi bék! ~S e dús reményü
1036  3|     tavaszkorú remény,~Míg bajnokit az öntudat vezérli,~Hogy égbe
1037  3|            enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben bírja~A
1038  3|            gyász mohában~Szeretheti az elraboltakat. ~Ki túl reményl
1039  3|              És nézd Leányka! mégis az~Virágokat terem.~ ~
1040  3|     derűletet~Igérve gyászviráginak az ég! ~De veszve mindez, éltem
1041  3|           Sirokba hull-e már örökre az,~S a dőre föld kecses virágzati? ~
1042  3|            imák~Feléje szállanak:~S az égben, mely szemében van,~
1043  3|          hangzanak. ~És én irigylem az eget,~Melyt annyi szív imád,~
1044  3|     tolonganak~A népes termeken,~És az örömnek angyala~Lejt végig
1045  3|             Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó angyala!~Ki
1046  3|             Mindég) ~S ha rám derűl az égi szem~Szivemnek éjjelén:~
1047  3|             szem~Szivemnek éjjelén:~Az üdvsugárban, engemet~Mutatva
1048  3|           engemet~Mutatva tűkörén: ~Az égnek üdve tölti el~Keblemnek
1049  3|               S reménylek! ám dicső az ég!~Hazug sohsem lehet,~
1050  3|     könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~Szemere P. ~
1051  3|      engemet,~Viszonyzva sóhajim,~S az emberek között~Elértve lángjaim. ~"
1052  3|                 Áldás, átok~Mosolyg az ég! mosolya éltető,~Imádja
1053  3|          mosolya éltető,~Imádja azt az ébredő világ!~Feléje nyujtja
1054  3|              Imám is égbe száll; ha az mosolyg~Bus életemnek kínos
1055  3|           életemnek kínos útjain!~S az ég mosolya bánatomra száll,~
1056  3|       szemének kék sugárain! ~Üvölt az ég, lesujtva átkait,~Borúba
1057  3|         szivemnek érzete,~Szemének, az ha üdvöm elvevé.~
1058  3|         Bucsú~Szív! beteg szív: itt az ősz,~Lombjaid lehullnak.~
1059  3|       lehullnak.~Bajza ~Te mégysz - az ég késérjen ah leányka!~
1060  3|        tavaszt! ~Te mégysz, s lesír az érzelem utánad,~Lesír az
1061  3|            az érzelem utánad,~Lesír az ég! ha napja elborúl~Ah,
1062  3|           sátorán,~És meg-megállsz, az árva gerlicének~Dalára,
1063  3|         Füzesz hajadra - sír virága az!~A dalnok élte sorvad e
1064  3|          suhogja mindenik zephirke,~Az elhagyott sír bús füszálain.~ ~
1065  3|            egy néma puszta sír;~Hol az enyészet gyászos éjjelében~
1066  3|             határa,~Határodon dacol az érzelem!~Mely véghetetlen,
1067  3|              Mely véghetetlen, mint az ég hatalma:~Mint az élet,
1068  3|            mint az ég hatalma:~Mint az élet, túl e földteren. ~
1069  3|             élet, túl e földteren. ~Az ég szemének kék szinét sugárza,~
1070  3|          Míg fűtakarta ablaki körűl~Az ízolag borús sohajt rebeg,~
1071  3|          élte álmait,~Hantjára csak az éji fergeteg~Virítja föl
1072  3|       Virítja föl nehány virágait. ~Az elhagyott oltárok oszlopin,~
1073  3|         előtte nem viraszt. ~Kiholt az éji kardal éneke,~A néma
1074  3|             S a vércse vijjong, zúg az éji rém~Helyette ott a csonka
1075  3|        szellemek áthágta éjjelét,~S az elnyomott láng bátran égbe
1076  3|           rab költő~A derék nem fél az idők mohától,~A koporsóból
1077  3|      várfenéki űr,~Álmatlan éjjelén~Az agg Bretizla ül. ~Magasztos
1078  3|         vígalom,~A kényúr terme áll~Az elnyomott honon. ~Bretizla
1079  3|         magzatát. ~Föllelte üdveit,~Az elraboltakat,~Feledte bájokon~
1080  3|            S most hogy kiszenvedett~Az ébredő kebel,~Még őrzi álmait~
1081  3|          szent természet~Él, virúl, az ég alatt. ~Ah, de őt ki
1082  3|         tavasz virágira. ~Őt imádom az egeknek~Kék sugáru tükörén,~
1083  3|            reggelén. ~Szép szemében az Olympot~Orzva láttam ékivel,~
1084  3|            Magas dalokba hangzik el~Az ébredő világ. ~De ím az
1085  3|             Az ébredő világ. ~De ím az árnyba sír fölött~Mi hölgy
1086  3|             nekem~Annélkül óh, hogy az dicső~Sirján szabad legyen.~ ~
1087  3|            értve, hogy honának átka az,~Mely nyögve zúg a romba
1088  3|                                     Az anya gyermeke sírján~Fejemre
1089  3|       virágait. ~Törött hajó vagyok~Az élet tengerén,~Keblem kihalt,
1090  3|           Ezért bus életem. ~III ~Ő az, ő az! hunyj el éltem,~Amit
1091  3|           bus életem. ~III ~Ő az, ő az! hunyj el éltem,~Amit vágytam
1092  3|          ült,~Se vészt hozó sohaj. ~Az álom újra üdvöket~Menyet
1093  3|          setét~Sírokba láthatom. ~S az álmot újra esdem,~Hogy az
1094  3|           az álmot újra esdem,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat
1095  4|        tbíró~Nagy vagy, hogyha nagy az, ki magát is bírja legyőzni;~
1096  4|           bármi hiányzik~Tudd: csak az élet vonz, - és hidegen
1097  4|            b)~Mért nincs élce a rád az imént készült epigrammnak?~
1098  4|           benned, ami rövid - s ez: az ész. -~ ~
1099  4|             délceg paripán, - de te az vagy-e? - Nálad~Eszmekör
1100  4|            igéig~Szólásod szabad és az a "de" után pecsovics.~ ~
1101  4|        Szurkosi volt a neved tótul, az imént lőn: Imádi.~Mert hogy
1102  4|          Losoncon;~S országgyűlésén az marad, aki vala.~Majd utasítását
1103  4|         cifra beszédidnek vége csak az mi nem egy.~Rettege Karthágó,
1104  4|             tudsz, merre, hová visz az út.~ ~
1105  4|        MUZSLAY SÁNDOR~Bizton számol az ellenzék rád, Muzslay látván~
1106  4|   mindenesetre~Legkitűnőbb nagyság: az neved és - füleid.~ ~
1107  4|        téged bölcsnek? hiszen eddig~Az voltál, s léssz: míg: folytatod
1108  4|           mondhatom el, mert bizony az sem igaz.~ ~
1109  4|           tagadom többé, jó pásztor az, aki miként te,~Szalmán
1110  4|          gallérod, s tarka terajtad az ing.~ ~
1111  4|        manna helyett.~Meghalt Mózes az ó, de a nép céljához elére,~
1112  4|             küzd, játszva levék meg az én.~Ámde azért most nem
1113  4|        ANZELM kir. kamar.~a)~Másnak az érdemjelt mellére szokás
1114  4|               a legérdemesebb tagod az hát,~Mert kiülé neked azt;