Rész

 1  0|         gyermek, oly igénytelen~És olyan halavány. ~Tán azt hiszi,
 2  0|      reményi égtek.~S szent hittel olyan megnyugodva szóla:~Hisz
 3  0|           e perc életemben,~Ah, de olyan önző lett-e e szív,~Gondolám,
 4  0|           sorompó,~Mit a halál von olyan zordonan. ~Fél lelke tul
 5  0|            szépen,~Hiszen enyelgni olyan kellemes,~Csak a szó szűnkbe
 6  0|        ajándék~Kebled oltárán, hol olyan tiszta láng ég.~Balga szív!
 7  0| meghódoltál, kis hamis,~S ez nékem olyan jól esett, hogy~Tiéd vagyok
 8  0|        kebledet!~Mely emberek közt olyan szépen áll,~Karomban hagyd
 9  0|        szabályokat. ~A költő lelke olyan idegen,~Oly fájó e mesterkélt
10  0|           erőszakosan víva ki. ~De olyan édes egy emlék se volt,~
11  0|         hullajtani? -~A völgyfenék olyan rideg, sötét,~Árván ülék
12  0|   Fellebbenté fátyolát a szellő,~S olyan édesen, zokogva sírt,~Hogy
13  0|       gyermek dűl. ~Oly hideg kép, olyan szótlan és bús.~A nő reszket
14  0|            Minden oly bús, s mégis olyan vonzó, -~Jerta is még erkélyén
15  0|           mormogá magában,~Hisz te olyan gyenge, oly haszontalan
16  0|        megjelen,~Arca hajmeresztő, olyan idegen~S túlvilági hangon
17  0|          nagy Istennek, igen jól. ~Olyan csendes, olyan szép világunk!"~
18  0|          igen jól. ~Olyan csendes, olyan szép világunk!"~Mondanak
19  0|          gyermek-színpadra,~Melyen olyan furcsa méltósággal játszik~
20  0|         bár fájt mit érzett, mégis olyan édes. ~És midőn fölébredt
21  0|          néztek még vásáron csodát~Olyan mohón és ernyedetlenűl~Úgy
22  1|  szamárkenyérrel, búsan elkókkadva~Olyan mozdulatlan, oly némán merően,~
23  1|        fényben ragyogott,~Most már olyan szürke és olyan kopott. ~
24  1|           Most már olyan szürke és olyan kopott. ~Itt játszottuk
25  1|            látnék régi cimborákat,~Olyan ismerősök arcaik. ~Óh, s
26  1|     hajtatta. ~És azért a hálaének~Olyan tompa, olyan fájó~És az
27  1|            a hálaének~Olyan tompa, olyan fájó~És az égnek ajtajáról~
28  1|                 Bordal~Elröpülnék, olyan széles~Jó a kedvem,~Hogyha
29  1|           értesz,~S hogyha nincsen olyan e bor,~Méreggé lesz.~Mért
30  1|       általam teremtek,~Mindenikre olyan büszke voltam. ~Őrizém őt
31  1|        szörnyü vétkem,~Hibáim mért olyan nagyok.~Megsugjam-é hamis
32  1|          nézzen az ki,~Kisül, hogy olyan mint szerelmesem. ~Akkor
33  1|      kezdete,~Csak azt tudom, hogy olyan édes élni~Keblünknek ott,
34  1|         köde,~Csak azt tudom, hogy olyan édes halni~Keblünknek, hol
35  1|     Epedének a világba ki. ~Ah, de olyan égető a nap~S a világnak
36  1|      megzavarhassa,~Nincs számomra olyan veszteség. ~S hogyha nem
37  1|            költészete~I ~Miben van olyan nagyszerü költészet,~Rejtélyes
38  1|         sajnálkozva néz~Mért fárad olyan ernyedetlenűl. ~A távol
39  1|             s annak a széles világ~Olyan szomorú lesz és oly hallgatag.~
40  1|             Mely a gyermekhez szít olyan szivesen,~S aki angyal s
41  1|         láncitól.~Nékem e tekintet olyan szomorú,~Mintha mondaná:
42  1|            kedves csak nékem, mert olyan lankadatlan~Mond a boldogságról
43  1|           körben magamat ha látom,~Olyan idegennek, oly másnak találom,~
44  1|         nem lesz keselyű,~Az ember olyan, amilyen volt rég,~Azért