Rész

 1  0|        utószor még megállt~S betölte mindent oly szelíd özönnel,~Mint
 2  0|          Mely vad viharként összetör~Mindent, amit ölel kezem. ~Hagyj
 3  0|              világban,~Hol vásárolni mindent meg lehet,~Egyetlen kéjem
 4  0|           szerelem,~Mely bájleplével mindent eltakar.~Eltűr, de hogy
 5  0|           búsan gondolok. - -~Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,~Mért
 6  0|            vagy élvet életünkre hoz,~Mindent e csatában végigéreze. ~
 7  0|        korlátim közé;~Óh ne félj, ha mindent zúz a fergeteg,~A szelíd
 8  0|              szerethetek még,~Rád ki mindent elfecsérlék, -~Mondod, új
 9  0|               mint a végbucsú,~Aztán mindent, mindent felejtenünk. ~Mit
10  0|             végbucsú,~Aztán mindent, mindent felejtenünk. ~Mit nézzük
11  0|        Idegen honban hogy eltemesse,~Mindent túlélt, hont és dicsőséget,~
12  0|       Elrablál előbb mint éji tolvaj~Mindent, ami örömöt szerez. ~Elrablád
13  0|           előörs~Mint viharnak, mely mindent lerombol,~Messze földre
14  0|            sáncait,~S koránti örömük~Mindent végzettnek hitt, ~Midőn
15  0|        hatalmas tündér,~Földünkön ki mindent őrszemekkel kísér,~Lovag
16  0|            részvét harmatával. ~"Hát mindent szeretnek, hát mindent siratnak,~
17  0|           Hát mindent szeretnek, hát mindent siratnak,~S általam mindennek
18  0|            elkelne,~Ott a város, ott mindent találunk,~Hogyha az ellenség
19  1|             meg,~Hogy híven visszaád~Mindent, mindenkinek.~Jóízűn ezt
20  1|             a brekeke ébredez körűl,~Mindent betölt és egy rezgésbe olvad,~
21  1|        rajzolván le ott~S szó nélkül mindent, ami küzd, mozog.~Eközben
22  1|            még a dőre emberbölcseség~Mindent gyülölni s félni nem tanít. -~
23  1|            sírt önmagának ás. ~S bár mindent tud, ami van körében,~Mindent
24  1|        mindent tud, ami van körében,~Mindent érez, mindent hall és lát,~
25  1|           van körében,~Mindent érez, mindent hall és lát,~Lelke megfeszített
26  1|              Mint nap, fényárban lát mindent körében,~Míg végre eszmél
27  1|             száll. ~Hogy meghódítson mindent elkövet~Mindent, aztán arathatunk~
28  1|          meghódítson mindent elkövet~Mindent, aztán arathatunk~Hű ölelést,
29  1|           nem tudnak feledni~S mások mindent felejtenek. ~Belépünk a
30  1|             terűlök~S eltölt körűlem mindent napsugár,~S mig elkábúlok
31  1|          elémbe vettem,~És ivogattam mindent elfeledve.~Ah lám az ember
32  1|             szálla.~Én feljajdultam, mindent elfeledve.~Ah lám az ember
33  1|              agyamban,~És elaludtam, mindent elfeledve.~Ah lám az ember
34  1|           mint hű szolga által~Isten mindent halál által teszen,~Mert
35  1|             köztünk lelked el,~Veled mindent, mint hulló csillagot~Nyom
36  1|           tiszta szemeidbe néztem,~S mindent feledék, csak azt nem, hogy
37  1| mindnyájatokat átölellek,~S így csak mindent magyarázni fog.~ ~
38  1|         Földünkre ez sem, ront tehát mindent.~S ha a végetlent érzi a
39  1|             ebet,~De azt hiszi, hogy mindent jóvá tett,~Ha öndicsőségére
40  1|           Gaznak, csalárdnak tartani mindent.~Gyéren hoz üstököst a föld
41  2|    Szentségeink között jár egy egér,~Mindent bemocskol, megrág. Tűrjük
42  3|            jövőt!~S e nagy reményért mindent bécseréltem~Oly bóldogúl:
43  3|            jövőt!~S e nagy reményért mindent bécseréltem~Oly bóldogúl: