Rész

 1  0|           volt reszkető kezemben,~Ámde felvidultam, mert a férfi~
 2  0|          kéjjel lestem könnyedet,~Ámde még Istent is káromoljuk~
 3  0|          nincs is már, mint tiéd,~Ámde a legkedvesebb fiúra~Is
 4  0|    Honfibúját könnyező szemében. ~Ámde ő a bút hiven táplálja,~
 5  0|        barátságnak meghaltam én. ~Ámde hogyha kell, egy századévig~
 6  0|            merre, senki sem tudá.~Ámde dalját a figyelmes visszhang~
 7  0|           ősz volt, arca bánatos,~Ámde dalja, bűvösen merengő,~
 8  0|        füzért köt, ajka nem szól,~Ámde a hőst koszorúzza meg. - ~*~
 9  0|         szentűl betöltöm eskümet.~Ámde hátha, hátha ébredezve~A
10  0|     kegyetlenűl?" ~S hátraroskad, ámde a lányka~Izgatódva lábához
11  0|           ló, úsz lobogó sörénye,~Ámde még sötétebb a lovas alakja,~
12  0|           ló - borzad a lovas is,~Ámde sarkantyúba kapja s messze
13  0|        hogy tán bizon sajnállak. ~Ámde most jőjjön már a pandúr
14  0|         jőjj békétlen e kebelre!"~Ámde Ábel ott némán hever csak,~
15  0|       mosolyg, könnyes szemekkel,~Ámde várni, várni mégsem ún el. ~*~
16  0|           rableány hajol,~Csilla, ámde ajkán míg mosoly lebeg,~
17  0|         zörejjel hullnak a falak.~Ámde a vadaknak tápjok elfogyott,~
18  0|      belőle rózsa lett a kertben,~Ámde hogy megtudta Hábor, egyszeriben~
19  0|     királya Zolnát szirtté tette;~Ámde a szellő is változott viharrá~
20  0|      magok sem tudták a beszédet,~Ámde a beszédből szíveikben,~
21  0|        kellek."~"Küldök, mond ez, ámde lány bútól nem hal meg."~
22  0|          csak helyt a délibábbal,~Ámde az zokog, sír, hogy saját
23  0|          csábítá kedvese kezével,~Ámde az, kinek nem volt üdve,
24  0|          üdvűl a leány teremtve. ~Ámde Lucifer, a zord, és szende
25  0|         el! ~Nem hivém az Istent, ámde rossz szándékkal~Bűnt nem
26  0|           zászlókkal égiháborúkat~Ámde csak csínján, hogy fel ne
27  0| Folytatnák még tán a párbeszédet,~Ámde a dob vígan kezd peregni,~
28  1|          hősöket,~Játszanak csak, ámde játékoktúl~Elpuhult korunk
29  1|  szégyenelné, sajnálná, hogy éle.~Ámde képzetemben állnak még a
30  1|       tűrtek előbbvalót a harcban~Ámde a tűznél csak bajtársakká,~
31  1|     retten meg a sors viharától. ~Ámde aztán hogyha küzdve híven,~
32  1|     gonosz,~Csábitó és csapodár. ~Ámde mégsem gondolá,~Hogy nézése
33  1|      Zsarnokuk hogy meg ne tudja;~Ámde Isten jól figyelmez~Szívük
34  1|            Ez legyen dicsőségünk.~Ámde hogy majd győzni bírjunk,~
35  1|         viharja,~Mint a sziklát - ámde fényözönnel~A mosolygó nap
36  1|          érzést, rossz bényomást,~Ámde hogyha már kerülhetlen lett~
37  1|       lelkem sírban sem kesergne,~Ámde életet szeretne.~S életem
38  1|           álmodom tán igy sokáig,~Ámde dőre nem lesz álmom,~Egykor
39  1|         egy-két daleszmém általa,~Ámde érte gazdag kárpótlás gyanánt~
40  1|          szűk fal a bús láthatár,~Ámde fenn az égnek egy darabját~
41  2|         fiú mint védő támasz áll;~Ámde a szőlőnek súgár is kell -~
42  4|          játszva levék meg az én.~Ámde azért most nem heverek: