Rész

 1  0|        néz mosolygó szemmel,~S végre elriasztott hitvány törpeségök. ~
 2  0|    mutatni bút,~S egy cseppből végre is - ily bánatnak mi jut? -~ ~
 3  0|   ölelem csupán. ~Ha az igézet végre elenyészik,~Fény, illat
 4  0|      Megcsitult arcád küzdelme végre,~S mint az ég vihar után,
 5  0|        kis rózsát meg. ~S hogy végre ne legyen~Hiányos a kép~
 6  0| meghalok." ~És recseg az ajtó, végre enged,~A bűn vágyó karral
 7  0|  szolgaság gyalázatának~Napjai végre beteltenek. ~Lengő zászló
 8  0|  hajnallal többé föl sem ébred~Végre a nő, nincs már benne vér.~
 9  0|       nemtője Azrael. ~"Bírlak végre, szívem vágya, üdve,~Bírlak
10  0|     szívem vágya, üdve,~Bírlak végre bajnok Aladár;~Óh, mi régen
11  0|       Ázor angyal nézi, nézi - végre~Láthatlan kéz vonja és letérdel,~
12  0|   hallod, léptök oly zajatlan.~Végre megnyugodnak a végső határon,~
13  0|    hogy kínosan mint vész el. ~Végre eszmélt, ott feküdt gyepágyon,~
14  0|      az irgalmas sír~Megszánja végre kínját s elnyeli.~ ~
15  0|        Lót~~~~~~~~~~~~Térj meg, térj meg végre, megrögzött gonosz nép,~
16  0|      szorulnak,~Amidőn Barangó végre eképpen szól: ~"Régen volt,
17  0|       pajtás! így szól a német végre,~Hát miért is kötekedtek
18  0|    vérzett. ~Láttam őt ágyúját végre átkarolva~A hídról zuhanni. -
19  1|      rendet csupán. ~Meglátott végre és előmbe lépe,~Arcán mosolya
20  1|      most is oly szép, szóltam végre mégis,~Mint az iker-galy,
21  1|  lángoló szemében. ~A kandalló végre lassanként kialszik,~S a
22  1|  múlató tanyája,~Ott pihen meg végre biztosan, nyugodtan,~S mint
23  1|       csak vártam, zugolódtam.~Végre is magam hogy jól meguntam,~
24  1|   terhével a látkör széléről. ~Végre a felhő a tó fölébe ére,~
25  1|        fogott el akkor,~Hogyha végre a táborba szálltunk,~Békötöztük
26  1|       lát mindent körében,~Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,~
27  1|   Isten mása minden ember,~Míg végre eszmél, s látván, hogy nem
28  1|        A sors leheletében. ~És végre a tudósnak is~Könyvéből
29  1|  Amitől úgy általmelegedtünk. ~Végre a leszálló est űzött szét;~
30  1| szeretet.~El hát a szeretettel végre,~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~
31  1|         El hát, el a reménnyel végre!~Fel, fel, kiáltsuk: pereat~
32  1|     gyenge, gyenge! ~Kifogyván végre a bor a pohárból,~Gondolkodám
33  1|    ilyen csillag kel fel benne végre,~Mert hogy felragyogjon
34  1|        lép fel. ~Akkor, hogyha végre szent honát elérte,~Hátrahagyva
35  1|  kedves jel, e fehér zászló is~Végre elmerült a kéklő messzeségbe.~
36  1|        hát a szabadulás napja,~Végre, végre megnyilt börtönöm,~
37  1|       szabadulás napja,~Végre, végre megnyilt börtönöm,~Arcom
38  1| mindkettőnkre vét.~Itten állok végre s félve félek~Fellebbenteni
39  1|    falni társait,~A legerősebb végre csak megél. ~Ah, a világ