Rész

 501  1|         Mulandóságunkat följegyezé; ~Nem hirdetvén reményt, sem földi
 502  1|            fövényfelleg takarja,~Más nem marad, mint a fejfák alul. ~
 503  1|         fejfák alul. ~Méltóbb tanyát nem lelhet a halál,~Itt ég föld
 504  1|       zajában~Ellentétet vérző szűnk nem talál.~ ~
 505  1|        gyalázatos faj~Sírokon vásárt nem félsz ütni?~Nem lép-é elődbe
 506  1|       Sírokon vásárt nem félsz ütni?~Nem lép-é elődbe a kisértet~
 507  1|              ronda társaságod. ~Vagy nem néz-e már e dőre földre,~
 508  1|           Szól a csengetyűcske félbe nem szakasztva~Vidám dalt tanuló
 509  1|        világról,~Melynek vad beszéde nem hat el idáig~Melynek bus
 510  1|           bus visszhangja lelkeikben nem szól. ~Óh, csak egy nem
 511  1|              nem szól. ~Óh, csak egy nem kérdez, nem zajong körűlem,~
 512  1|             Óh, csak egy nem kérdez, nem zajong körűlem,~A serdülő
 513  1|        Hinnéd, hogy szobor, ha keble nem ,dobogna,~S élet nem beszélne
 514  1|           keble nem ,dobogna,~S élet nem beszélne lángoló szemében. ~
 515  1|           sovárgja azt a bajnok, aki~Nem könyörge még az életért. ~
 516  1|             utód kis szellemének~Meg nem nyílik a sír ajtaja. ~Vész,
 517  1|            Vész, gyönyör, mint ikrek nem fogannak~Többé egy anyának
 518  1|      istenség, emberkéz elére:~Nékem nem világom, én szorult kebellel~
 519  1|            szentelt határba,~Ott még nem dult ember, ottan mindenen
 520  1|              olvad,~Száz hanggal mit nem tudsz, honnan és hová hat.~
 521  1|            érzeménye, vágya!~Itt még nem dult ember, itten mindenen
 522  1|              a dalos madárka,~A bérc nem felel, csak emberek jajára.~
 523  1|              megállva~Ő rám bámult s nem felelt szavamra -~Hát ki
 524  1|             a kép betölté,~S ellöké, nem volt rá gondja többé.~Míg
 525  1|            korcsmáros,~Jóléttel hogy nem voltál túlságos!~Most látom,
 526  1|         menénk el széles utcáján, de~Nem járt benne ember, nem volt
 527  1|             de~Nem járt benne ember, nem volt ott élő lény. ~Gólya
 528  1|       homoktér nyult izzón előttünk,~Nem volt a reménynek egy fűszála
 529  1|            Gyors repülésben hogy túl nem szárnyalhatják~A viz színén
 530  1|       mértföld most szomszéd, barát,~Nem is tudom van-é még ember,~
 531  1|            Hová lett most a rút idő?~Nem gondol arra senki többet,~
 532  1|            meg sem ismered. ~Vágyaim nem fértek kis körödbe,~Messze
 533  1|              boldog volt-e akkor? óh nem, óh nem!~Bár most gyermekfájdalmit
 534  1|             volt-e akkor? óh nem, óh nem!~Bár most gyermekfájdalmit
 535  1|        Melyeket sírjokba elkisére. ~"Nem pásztortűz ége akkor itten,~
 536  1|          pásztortűz ége akkor itten,~Nem legeltek csendes marhanyájak,~
 537  1|        Szökevényét táborban kereste,~Nem hogy visszahívja, búcsúcsókját~
 538  1|          sütköztek hős vezéreink is,~Nem tűrtek előbbvalót a harcban~
 539  1|          Volt-e még huszár s honvéd, nem voltak~Ennyi fényes csillaga
 540  1|          szellem, mely leng felette,~Nem vesz el, míg áll az ősi
 541  1|               mely őr gyanánt áll,~S nem retten meg a sors viharától. ~
 542  1|            ki?~Az ég helyettesül meg nem bizott~Nagyok, népem bitorló
 543  1|             hát szerteszét?~Az Isten nem jár lázadt koldusúl."~S
 544  1|        messze ég a csillag,~Emberkéz nem éri fel~Ott a szellemek
 545  1|            most, minden, minden,~Egy nem volt csak, mert más voltam
 546  1|         frigy égben köttetett. ~Mind nem érzené, mint én nem érzem,~
 547  1|             Mind nem érzené, mint én nem érzem,~Mások lettek most,
 548  1|              elmegyen,~Fényt, árnyat nem visz egy sem magával,~Ott
 549  1|           virág lehel;~Aki a virányt nem ismeré, mért~Volna annak
 550  1|          hazafi fejére;~Száraz ágnak nem kell harmat~És tovább hull
 551  1|                Hát tűrjem-é - mond - nem, nem Istenemre!~Hogy árnyat
 552  1|           Hát tűrjem-é - mond - nem, nem Istenemre!~Hogy árnyat vessen
 553  1|           Tün a kis lány elé. ~Ő már nem érzi a vihart,~Ő mosolyog,
 554  1|           Isten őrizé~Sírva ott hogy nem fakadt. ~Hej kis lány, ha
 555  1|              Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg~Ez rája többé, mint
 556  1|             magának tündér életet.~S nem kedves már előtte más gyönyör,~
 557  1|             Mindent gyülölni s félni nem tanít. -~Az ifjú hallgat,
 558  1|              lesz, pillantása gyász,~Nem nő fejére már virágfüzér,~
 559  1|           fejére már virágfüzér,~Fel nem vidítják őt madárdalok.~
 560  1|           osztva van,~Ábrándképednek nem maradt helye!~A síron túl
 561  1|       erényes emberek,~Kárörömmel el nem vesztenek.~Óh ne zokogj,
 562  1|        nyomorúság közt jut az ember.~Nem juta néked ugyis örökűl~
 563  1|           szégyenemmel~Az anyaszívet nem temetém el,~Mit tegyek én?~
 564  1|            Víg lány volt, kár érte."~Nem tudják, hogy megtört keble.~ ~
 565  1|         zománca~S elhalványult lelke nem angyalok társa;~Hogyha nem
 566  1|           nem angyalok társa;~Hogyha nem tudnók, mint lett angyalból
 567  1|              angyalból ördög,~Hogyha nem látnók, mint lesznek lányokból
 568  1|            ijedelme~Űz ki a kertből, nem bírván ember keble.~S hogy
 569  1|          hasztalan tekint körül. ~De nem; hisz oldalánál ül a pap,~
 570  1|             ösztönét, - miért? ~Mért nem nézett halványabban felém~
 571  1|         csillag kél. ~Vérző keblemre nem hintettél írt,~Nem volt
 572  1|          keblemre nem hintettél írt,~Nem volt arcádon szende nyugalom,~
 573  1|               Ne kérdd másét, még ez nem nagy dolog,~Annál kit bőség
 574  1|            ül,~De a fuldokló védjeül nem áll. ~Gúnyol ki mondja:
 575  1|            ki mondja: óv a társaság,~Nem egymásért lép az ember belé,~
 576  1|            tudják mi az, lemondani! ~Nem lopni annál még nem nagy
 577  1|      lemondani! ~Nem lopni annál még nem nagy erény,~Ki a bőségnek
 578  1|              Közöttetek, ki e szótól nem fél? ~Ki van közöttetek,
 579  1|         sokkal, sokkal kényelmesb ám~Nem tenni bűnt annak, kit végzete~
 580  1|          hibái is lehulltanak. ~Hogy nem fog lopni, mert nem éhezik~
 581  1|             Hogy nem fog lopni, mert nem éhezik~S a gazdag is, ha
 582  1|              megreped,~De meghajolni nem tanul soha. ~Valának véle
 583  1|             felsohajt:~"Ha elmegyek, nem lesz bajtárs, aki~E falra
 584  1|      zsarnokot. ~A féketlen kedv már nem tud határt~S ím tompán rémesen
 585  1|        Melytől áldást a hazára vár? ~Nem, nem, mind nincs itt e rendetlenség,~
 586  1|           áldást a hazára vár? ~Nem, nem, mind nincs itt e rendetlenség,~
 587  1|              Az fut csak, ki áldását nem érti,~Vándor utazó nyugodt
 588  1|           sereg. ~*~Óh de Isten, kit nem veszteget meg~Álfény, s
 589  1|              veszteget meg~Álfény, s nem riaszt meg emberkar,~Mondd,
 590  1|            megfeszített erejével~Fel nem bírja vészthozó karát. ~
 591  1|         körüle,~S egy rázkódással le nem dobhatni,~Nem sujthatni
 592  1|         rázkódással le nem dobhatni,~Nem sujthatni egyet közibe. ~
 593  1|            lelke minden erejével~Fel nem bírja vészthozó karát;~Ég
 594  1|            hogy feleszmélhesse,~Több nem kell, hogy megmentse magát.~ ~
 595  1|        erénye sincs ott. ~Aki mással nem nevetgél,~Mással biztosan
 596  1|            nevetgél,~Mással biztosan nem is sír,~Embert gyűlöl, mert
 597  1|         higgyétek, barátim,~Az ember nem rossz, de gyenge,~Sírjunk-é
 598  1|         veled, te ronda bankó,~Nálam nem penészedel meg,~Örök ifjusága
 599  1|           elénk, nyugton mosolygunk,~Nem nyom a bűn, hogy élvezni~
 600  1|            világgal,~Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral. ~Az
 601  1|         végre eszmél, s látván, hogy nem az,~Ördögnek nézi csalt
 602  1|             Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már. ~Az ifjú lélek
 603  1|       barátim,~Minket tán ez csak el nem tántorít?~Míg van tavasz,
 604  1|              kehelyt,~Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart~
 605  1|     helyünkre,~Ha már végkép élvezni nem tudunk.~Derék fiúk lépendnek
 606  1|             van, hol férfiú~Ki lányt nem csókol, nem szeret?~Hej,
 607  1|          férfiú~Ki lányt nem csókol, nem szeret?~Hej, aki ily rossz
 608  1|        Mutassuk, hogy szivünk hideg,~Nem csábít el szép szemsugár;~
 609  1|             bús, hát várva várok;~De nem számítok s meg se lep,~Ha
 610  1|           betűben;~Lányé legyen bár, nem lehet~Oly annyi, mint egy
 611  1|            Oly fényes és enyém csak,~Nem nyújt gyönyört más könyv
 612  1|        gyanánt~Egész vevő világnak. ~Nem is számítva azokat,~Kik
 613  1|           nélkül tudjuk bár,~A padra nem tehetni.~ ~
 614  1|        hibája rontja meg,~Sokan hogy nem tudnak feledni~S mások mindent
 615  1|      hitelezőnk, ki~Feledni, óh jaj, nem szokott. ~Megyünk élvezni
 616  1|           bizánk~Üdvünket - ah, most nem fogadhat,~Várjunk mig sor
 617  1|           barát,~Tán óvna is, de meg nem ismer,~Nem ösmeri csak önmagát. ~
 618  1|           óvna is, de meg nem ismer,~Nem ösmeri csak önmagát. ~Ha
 619  1|              megunt lány,~Vetélytárs nem felejt soha; ~Szép volna
 620  1|               úgy hiszem,~Sokan hogy nem tudnak feledni~S mások felednek
 621  1|               Hogyha ilyen jó helyen nem~Lennék itten.~Cimborák közt,
 622  1|            Egyet még és el a borral,~Nem látjátok-é mámorral~Úgyis
 623  1|      aranynak,~Helyt bizonnyal ottan nem találnak,~Ahol üdvöt a jelen
 624  1|          mert kell neki szeretni,~És nem tudna élni nélkülem. ~S
 625  1|              kebellel,~E szent körbe nem fér semmi gond;~Messze zúg
 626  1|             megifjodott világ van,~S nem félek, hogy a sír eltemet. ~
 627  1|        csatáz és lelkesűl helyettem,~Nem kidölt fa, hulló csillag
 628  1|   Vészredőzött homlokom kopáran~Áll, nem érzem a tavasz virágit,~
 629  1|        vándorolván. ~S a kopár szirt nem panaszkodik már,~Ezredévre
 630  1|              együtt s felmosolygánk;~Nem kötöttünk frígyet nagy szavakkal,~
 631  1|          szerencse koszorút kötözve,~Nem mondók, de szűnk érzette
 632  1|         egymásnak szemébe néztünk,~S nem tudók, hogy szem vagy napsugár-e,~
 633  1|           poráig a világ egészen,~És nem ismerők azt még nevéről,~
 634  1|        öntudatlan üdvben,~Hej, de mi nem érezők folyását!~Ifju szívnek
 635  1|                Érezém, testvéri csók nem úgy ég,~Mint amelytől így
 636  1|           drága lány, hisz~A virágot nem hajnalban szedtem? -~Halvány
 637  1|        probált szivemmel,~Melyet meg nem ráz már bú viharja,~Mint
 638  1|        honnan ez, hisz arcom ép még,~Nem verte azt el a ragya,~Eszem
 639  1|          sziv is csak~Eped, vágyik s nem mer,~Míg késő bánatával~
 640  1|       Rádásúl gúnyt is nyer. ~Én már nem érzem többé~Ifjak mohó szomját,~
 641  1|        zamatját. ~Én már hiú vággyal nem~Keresek aranyat,~Minden
 642  1|              ad. ~És hála Istenemnek~Nem is vagyok szerény,~Amért
 643  1|           Midőn, hajh, nemsokára~Már nem lehet talán.~ ~
 644  1|         busúl~A magyar, hogy házában nem~Ő az úr.~Hadd ne leljen
 645  1|           Hogy magyar,~S mássá lenni nem is tud, nem~Is akar.~ ~
 646  1|              mássá lenni nem is tud, nem~Is akar.~ ~
 647  1|           élvezett,~Hej, aki gyűlöl, nem csalódik,~S nem fosztja
 648  1|              gyűlöl, nem csalódik,~S nem fosztja meg a szeretet.~
 649  1|           hát, csitt, mit beszélünk,~Nem kérdik azt mi tőlünk,~A
 650  1|         remény, halál~El vélök, mind nem kell mi nékünk!~Élvezzünk
 651  1|            életet. ~Van-e még ember, nem tudom, mert~Szavamra minden
 652  1|            űz,~De fáraszt csak zaja, nem nyugtat~És vissza-visszaint
 653  1|             mint szerelmesem. ~Akkor nem kell éltet keresnem~A mostan
 654  1|           jól tudom. ~Megértem, hogy nem visszhang minden,~Nem űz
 655  1|           hogy nem visszhang minden,~Nem űz világba kínos gondolat,~
 656  1|             Míg apáink megvénültek~S nem tudják, hogy minek éltek;~
 657  1|         Isten,~Hogy ifjan haljak el,~Nem már midőn kifáradt,~Elfásult
 658  1|              a kebel. ~Míg veszteség nem érte~Ifjúi lelkemet,~S a
 659  1|             megnyugvás sorsunkba; óh nem az!~Csak addig Isten képe
 660  1|              féregé a gaz,~Túl rajta nem viszi tekintetét. ~S ha
 661  1|             megnyugvás sorsunkba; óh nem az!~Hadd bírja más, keblem
 662  1|            új élet forrása végigjár:~Nem is tudom már, lelkem hol
 663  1|             ott, hol minden él vele.~Nem is tudom az életnek zsongását~
 664  1|        üdvözletet danol a kis madár:~Nem is tudom már, lelkem hol
 665  1|              hol minden szeret vele.~Nem is tudom, a kis madárnak
 666  1|          leplével mint kisértet jár:~Nem is tudom már, lelkem hol
 667  1|            mindkettőnek hullámoznia.~Nem is tudom, a csillag ragyogását~
 668  1|              ködlepett rónák felett:~Nem is tudom már, lelkem hol
 669  1|              hol minden meghal vele.~Nem is tudom, hervadt virágszál-e
 670  1|              szikla, az erdő recseg:~Nem is tudom már, lelkem hol
 671  1|        Szeretne e haragvó szív vele.~Nem is tudom, a felhő villámlott-e,~
 672  1|            csak,~És ez, és ez, hajh, nem elég nekem.~ ~
 673  1|             temetőre. ~Lent a sírban nem lakott enyészet,~Új életnek
 674  1|         vigasztalni~Aki akar,~Óh, az nem érzi~A bú mint mar.~Az csak
 675  1|             S mivel könyűnkkel~Egyet nem ért,~Azt ami nékünk~Oly
 676  1|        romján szebb új életem. - - -~Nem feldúlt templom, mint ti
 677  1|           Minőket a világ elébe von,~Nem érti meg, mi túl repül azon. -~
 678  1|        Félszeg földünkre szokni hogy nem bír.~S e szózat az, mely
 679  1|           Jöjjön bármi, vétkek súlya nem nyom~Sok volt e szív gyöngesége
 680  1|             bár,~A nagy percben mind nem sokba számol~És letörli
 681  1|         madár szólt.~Zöld mezét mely nem löké el~Közepette szörnyü
 682  1|            tán igy sokáig,~Ámde dőre nem lesz álmom,~Egykor testesűl
 683  1|              valódi áldás~Sorsunk és nem átok,~Hogy minden napunk
 684  1|           kimondja,~Amihez szűm szót nem bír. ~És kimondta a harangszó,~
 685  1|        keblet Istenem!~Egyéb áldásod nem kell már nekem.~Ha vészt,
 686  1|       felragyog, de méhe néma gyász.~Nem csábít többé az sem engemet,~
 687  1|       elbirom, mit a sors rám vezet,~Nem kell hogy más sajnáljon
 688  1|            más sajnáljon engemet;~Ha nem birom, ha vesztek a csatán,~
 689  1|                     Ó- és újkor~Mért nem imádunk most, mint hajdanán,~
 690  1|             szellemünk is itt. ~Mért nem szeretünk most mint hajdanán~
 691  1|         partjain?!~A lány lány volt, nem lestek benne mást,~Az ifju
 692  1|             ércbilincset tesz. ~Mért nem foly a világ mint hajdanán~
 693  1|          számadásba most az embernek~Nem súlya többé már, csak száma
 694  1|            már, csak száma jő. ~Mért nem halunk most úgy mint hajdanán,~
 695  1|            süllyesztnek alá,~Hol nap nem ér, hol rothadás lakik,~
 696  1|           olyan veszteség. ~S hogyha nem nyíl is már több fűzér~Halántékimon,
 697  1|            folyó kövesít s a lombból~Nem marad meg más, mint alaka. ~
 698  1|             Aki az életnek színpadán~Nem szereplő már s műélvet les~
 699  1|          kezében tartja gyeplüit,~El nem ragadhatja őt mint vész. ~
 700  1|     Bámulattal mond: mi szép, mi hű!~Nem tudja, hogy kedves halottjait~
 701  1|              már nagyobb bú e földön nem éri,~Mert minden kín csak
 702  1|         annak földi nyugta.~Szivembe nem fog az többé belépni,~Vagy
 703  1|       kérdvén: "Boldog vagy-e már?"~"Nem, nem tündér, amit én kerestem,~
 704  1|            Boldog vagy-e már?"~"Nem, nem tündér, amit én kerestem,~
 705  1|             bájosb-é vajha álmom? Óh nem!~Több gyönyört birok-é el
 706  1|           nekem mérhetlen tudományt;~Nem mely a virág szirmát olvassa,~
 707  1|         dicsőség~Boldogsághoz földön nem vezet.~Egy van, egy van,
 708  1|              követi még;~Hogyha mind nem bírhatom, egy sem kell!~
 709  1|       szeretek!" ~"Kéjben - mond ő - nem lesz megnyugvásod.~A kéjhúrnak
 710  1|             Hogyha mézben fuldokolsz nem édes,~S imelgő ha nem őrzi
 711  1|     fuldokolsz nem édes,~S imelgő ha nem őrzi fullánk. ~A lányszív
 712  1|            mely enyhít, de~Még olyat nem alkotott az ég,~Mely örök
 713  1|             Boldogan, hogy álmom már nem bánt. ~Érzém gyöngyből,
 714  1|                                      Nem féltelek hazám!~Bár ellened
 715  1|            megállsz, ha szikla vagy.~Nem féltelek hazám! ~Eldültél
 716  1|              a viharban,~Ha a végzet nem nézett volna ki,~Hogy élj:
 717  1|           nézett volna ki,~Hogy élj: nem törtek meg véres csatákban~
 718  1|             balszerencse századévei.~Nem féltelek hazám! ~Ameddig
 719  1|            leng rajt hősök szelleme.~Nem féltelek hazám! ~Ameddig
 720  1|             a test, lélek benne lel.~Nem féltelek hazám! ~Az ősi
 721  1|       pusztában s egy nemzedék vele.~Nem féltelek hát hazám!~ ~
 722  1|         boldogok~Sem itt, sem ottan, nem voltunk soha.~Egymásnak
 723  1|              voltunk soha.~Egymásnak nem hivénk, fel nem fogánk,~
 724  1|            Egymásnak nem hivénk, fel nem fogánk,~Hogy várban és gunyhóban
 725  1|          volt, azt dörgi le:~"Örülj! nem késő nyujtasz még kezet!"~ ~
 726  1|            még,~Mert magasztos fénye nem a sikertől van. ~S hogyha
 727  1|        hogyha századokig tart az éj, nem hosszú,~Hogyha ilyen csillag
 728  1|           elbeszélő világtörténetben~Nem bűn, de erénynek dicsőítése
 729  1|        Feljegyezni, eddig még semmit nem tettem. ~És ki tudja: jő-e
 730  1|         Grachus megy sírba,~Senkitől nem sejtve, mert ennek a forum,~
 731  1|             forum,~Annak Thermopylae nem jöve utába! ~A hatalmasoknak
 732  1|               hogyha sírba szállunk?~Nem hullunk-e vissza, mint a
 733  1|        sivatagban,~Melynek dőre hire nem nagy éleményt ád. ~Hej,
 734  1|       halványan, egykedvűen ég csak,~Nem jő hír, dicsőség porlakunkra
 735  1|           boldogitá-é tán az utódot?~Nem váltotta azt meg a vér rabbilincsből~
 736  1|              meg a vér rabbilincsből~Nem javul, a korcs szül mindég
 737  1|         Éltökért s ez élet harcuknál nem volt más;~Óh hát érdemes-e
 738  1|        egyetlenegy, a kérkedő ember, nem;~Vagy örök határzat áll-e
 739  1|          felette~S mindezeknek sorsa nem merő véletlen? ~Úgy hát
 740  1|             a sorsnak~S tenni semmit nem bír önnön erejével,~Győz,
 741  1|             És miként a dőre buborék nem vész el,~Ott a csillagok
 742  1|        születnek~S néz a végtelenbe, nem nagyon örűlend~Hangyaboly
 743  1|         minden elvet és szent vért. ~Nem féltek-é, nem féltek-é pulyák,~
 744  1|           szent vért. ~Nem féltek-é, nem féltek-é pulyák,~Hogy a
 745  1|         vidék,~S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség. ~Ti tömjénnel
 746  1|             fényleni kivántok s égni nem,~Mit a rothadt fa tud maga
 747  1|            lelkem már sejt, megfogni nem bír,~Mert elkábulva uj alakba
 748  1|         Elzúg-e a dicsőség is vele? ~Nem, nem, halál a nagy lelkek
 749  1|              dicsőség is vele? ~Nem, nem, halál a nagy lelkek barátja~
 750  1|          nagynak bukását,~Holttestét nem kiséri senki sem,~Félvén
 751  1|          erősek, kedvetlent teszen. ~Nem tudják-é ezek, hogy egykor
 752  1|        porban fekvő istenség képének~Nem vallja hivéűl ki sem magát,~
 753  1|           még e köszöntésre sem ád. ~Nem mond hálát azért ki sem
 754  1|        századok. ~Miljók elvesznek s nem marad utánuk~Nyom, mig egy
 755  1|        nagyszerű időket,~Szorítottam nem egy martírkezet,~Megrészegített
 756  1|              lévén én is gyermeke,~S nem irigylém mástól, akármi
 757  1|       veszhettek, nektek már az élet~Nem adhatott egyebet, mint halált,~
 758  1|          éjszaka,~S mellette a halál nem istenasszony~Gyanánt viraszt,
 759  1|             ég alatt,~És boldog szűd nem ábrándúla ki,~Nem érték
 760  1|        boldog szűd nem ábrándúla ki,~Nem érték a sors csalódásai. ~
 761  1|        tudtad vágyadat,~A köznapiság nem zavarta meg,~Nem jött elődbe
 762  1|          köznapiság nem zavarta meg,~Nem jött elődbe halvány házi
 763  1|         kisér,~Mert, óh leányka, még nem szenvedél. ~És mint a rózsa
 764  1|          álmodat,~Melyből durván fel nem riasztatál.~Aludjál hát
 765  1|               Ma sír takar, szavamra nem felelsz,~Mint aki pályázás
 766  1|             marad. ~Ah, úgy te többé nem vagy már öcsém,~Erényeid,
 767  1|         amért szereténk,~Levetkezéd, nem ismernénk reád. ~Mi kötne
 768  1|         menti ki. ~S hát még te, aki nem költél, öcsém,~Burokban
 769  1|              percnyi lét után. ~Vagy nem vesz el a munka és erő,~
 770  1|               S óvnod, vezetned őket nem lehet,~Ha köztünk napról-napra
 771  1|           jogot és erényt~Vérezve, s nem siethetsz védeni:~Örök léted
 772  1|          vivott, az gyilkolt agyon. ~Nem fáj elesni hóhér bárd alatt,~
 773  1|            vértanuság koszorúja vár,~Nem kín megbukni, hogyha a csapást~
 774  1|              már-már feledek.~Néktek nem nyilt még meg, kedves gyermekim,~
 775  1|         önmagában bízva balgatag,~Az nem érti, s annak a széles világ~
 776  1|             megtölthetetlen~Rajta át nem értjük a dalt, melyen szól~
 777  1|          mind, mit merít, csak víz s nem a folyam,~Élő ér, ég tükre.
 778  1|               szólni vágynék tán,~És nem szabadulhat varázs láncitól.~
 779  1|         képest szűm rejtélyes burok,~Nem vagy-é előtte ily burok
 780  1|           bír,~Csak ami köz védőkart nem lel ott.~El, el veled vész
 781  1|         jövőd~Itt van leásva, azt el nem viheted,~Tartsd hát mint
 782  1|        fedjen el hordván e mondatot:~Nem hagytuk el egymást, de Isten
 783  1|           síri dalt akarnék zengeni,~Nem lágy panaszt feletted hősi
 784  1|           bút végetlent, szív, minőt nem érzett~S nem sírtak még
 785  1|             szív, minőt nem érzett~S nem sírtak még el ember könyei. ~
 786  1|         sírtak még el ember könyei. ~Nem kiégett szívért zeng e húr,~
 787  1|        sashon rekviemje,~S az énekes nem Cherub, de Hadúr. ~Ki nemzetéhez
 788  1|              karddal~Szerzett hazát, nem hagyja, hogy könyárral~Mosódjék
 789  1|              is a vért szokta holt. ~Nem tűri ő, hogy lant epedjen
 790  1|            ily dalt akarnék zengeni,~Nem lágy panaszt feletted hősi
 791  1|   bajtársakat. ~Ők szégyeneljék, kik nem jöttenek,~Elhagytak önzőn,
 792  1|           ember,~Új Leonidást a föld nem talál. ~Vad harci mén tiporja
 793  1|           kelyhű virágát,~Csak népem nem őrzendi vad csapásit,~Ő
 794  1|              őrzendi vad csapásit,~Ő nem lesz rab, mert meghalni
 795  1|              lesz rab, mert meghalni nem félt. ~Ő zászlójával nyugszik
 796  1|       itt-ott magyart szül bús anya,~Nem lesz hon, mely fiát lebilincselje,~
 797  1|            kétszeresen fáj; óh, mért nem terme kőnek,~Hogyha Isten
 798  1|              itt a visszhang, hogyha nem tanulhat~Dalt, amint éneklik
 799  1|           Mért zeng a pacsirta, hisz nem versenyezhet~Kedves hangzatával
 800  1|          éjben, zálogául annak,~Hogy nem tünde álom volt, miben szivem
 801  1|             Mely oly súlyos útat tán nem is érdemel, -~Hogy nehány
 802  1|          tanyámon,~Még szemem sokáig nem merém kinyitni,~Mert tudám,
 803  1|             engem igéző szeszélye. -~Nem, nem, inkább a bút, mely
 804  1|              igéző szeszélye. -~Nem, nem, inkább a bút, mely rád
 805  1|           mennyi szépet,~Mennyi kínt nem raktam össze vádbeszédnek!~
 806  1|            mindent feledék, csak azt nem, hogy szeretlek.~Óh, bár
 807  1|             szembe szállok~S még meg nem riasztott a nagyok haragja,~
 808  1|          balga - hol van az kivűled?~Nem tőled jön-e mind, amit árva
 809  1|        hódolásúl,~Hű, igaz szivemnél nem lelek egyébre,~S azt nem
 810  1|             nem lelek egyébre,~S azt nem adhatom, mert régen a tiéd
 811  1|   gyermekéveinknek~Kisértete, mondd, nem jött-é eléd?~Nem borzadál-e,
 812  1|              mondd, nem jött-é eléd?~Nem borzadál-e, mint a templomrabló,~
 813  1| legszentebbet illetéd?~E legszentebb nem más, mint a barátság,~Lelkünk
 814  1|              magával égből hozza le,~Nem függ szárnyán sem érdek
 815  1|           pár percre ha mulattat,~De nem foglalja el a szellemet.~
 816  1|              Mindegy, barátom, én el nem itéllek,~Az ég itél az árulás
 817  1|          alapra márványvárakat.~Mért nem választál csúnya nőt magadnak~
 818  1|            érdemetlenebb miatt.~Vagy nem hiszed, hogy ily cserét
 819  1|       bűvölet,~Mi dalra, üdvre költ, nem ő sugárzza,~De lelkünk az,
 820  1|              is volt fizetve.~Óh, de nem drágán, egy csillagért mi
 821  1|            nyugodt lehetsz, nő, hisz nem gyötrelek~Többé boldogság
 822  1|           soha~E világon boldogságra nem lel.~S még csak azt ohajtom,
 823  1|       hervadt a virág.~Balga voltam; nem előre néztem~Új földért,
 824  1|             Óh, dehát vesztéssel aki nem lép~A világba, oly boldog
 825  1|          sajátom,~Többé tőlem azt el nem vehedd;~Hogyha csalfaság
 826  1|           könyv~Volt nekem, szűd már nem értem én,~S minden gondolatnak,
 827  1|           Csak ne gúnyolj, mert hogy nem valóság,~Halkan lépj fel,
 828  1|           Hazudtad volna, hogyha már nem érzed.~Silány vígasz - de
 829  1|           mit izenjek?~Mind hiába, ő nem értne meg! -~Most tanulja
 830  1|     legszentebb nevek.~S épen mostan nem csókolhatom meg,~Épen most
 831  1|           csókolhatom meg,~Épen most nem látja az atyát;~Kérdené
 832  1|       sohajtást,~Jól tudják ők, hogy nem kedvelem.~Tenger éltem,
 833  1|       világot mosolyogva néztem,~Meg nem törve várok hosszú türelemben.~
 834  1|           tőle,~Van szüksége szűmnek nem csekély erőre.~Fel-feltűnedeznek
 835  1|          Nyiltan, védtelen, mert fel nem költi vágyát~Irigynek, hiúnak;
 836  1|           Irigynek, hiúnak; küszöbén nem lép át,~Csak jó pajtás és
 837  1|              együvé kötözne.~Hej, de nem tovább, el, el emléketekkel,~
 838  1|    emléketekkel,~Aki tűrni bírok meg nem tört kebellel,~Küzdeni a
 839  1|         szorongva kérdem!~Mit lelek, nem ért-e semmi baj?~S hogyha
 840  1|          soha~E bűnt magamnak én meg nem bocsátom.~Mért nem mondám
 841  1|            én meg nem bocsátom.~Mért nem mondám hogy démon, üzzed
 842  1|           mély örvénybe kerget.~Mért nem mondám, hogy mint a bányarab~
 843  1|               Kacag az ifju, a leány nem ért meg;~Csalt érz, sír,
 844  1|        lantot meg akaszd fűzfára.~De nem, nemes szűd nem kér tapsokat,~
 845  1|          fűzfára.~De nem, nemes szűd nem kér tapsokat,~Lantodnak
 846  1|        röptét,~Házasságban te boldog nem lész~Szabad tengerre, nem
 847  1|            nem lész~Szabad tengerre, nem tűzhelyre~Való a villámnyargaló
 848  1|          szünetlen,~Hideg keblét tűz nem emészti.~Mondd, vérző harc
 849  1|          közt~Emberszív meddig össze nem dűl,~Csak a közömbös néz
 850  1|             a közömbös néz nyugodtan~Nem fél és nem vár a jövőtűl.~
 851  1|             néz nyugodtan~Nem fél és nem vár a jövőtűl.~S az ideál,
 852  1|          házi gond közt.~Párázatként nem oszlik-é el? -~Hajósnak
 853  1|             nyügözve mindég ott áll;~Nem akkor jő mint égi szellem,~
 854  1|           gondját toldja perceidnek.~Nem léssz-e mint hajós a parttal,~
 855  1|              bölcseség van,~S ki fel nem fogja őt, csupán te vagy:~
 856  1|     sajnálnám-e,~Leányka, vesztedet?~Nem! mert annak, ki sajnál,~
 857  1|          együtt fogad. ~2. Lujza ~Ha nem szerettem volna még hazám,~
 858  1|        szűmhöz tart méltó jogot. ~Ha nem szeretnélek még tégedet,~
 859  1|  vígasztalnak~Sok veszteségidért,~Én nem, hisz jól tudom, hogy~Szivedhez
 860  1|           abban, amit szerettél,~Meg nem csalatkozál. ~10. Emma ~
 861  1|              Emma ~Jól tudom, bár ah nem érzem,~Mily kincs a nő,
 862  1|             ad. ~12. A csibukcsihoz ~Nem hitvány bírvágy, felforrt
 863  1|            emléket igértél nekem,~De nem csodálom, hogyha elfeledted,~
 864  1|            Te se csodáld, hogy én el nem felejtém,~Kopár helyen hiánya
 865  1|               15 ~A bércnek, mit meg nem ingat a vihar,~Napsugárban
 866  1|              virága,~Akinek szivében nem dult kárhozat,~Annak zárt
 867  1|           Mint elvetett kard, hogyha nem vívhat bajt. ~2 ~A hős oroszlán
 868  1|           Dolgom a hitetlen nép közt nem mehet. ~4 ~Hitvány erőmű
 869  1|        angyal, onnan mi emberek,~Ah, nem vagyunk egyenlőek vele. ~
 870  1|         Istené, ki rontással teremt.~Nem fér kicsinyesen elrendezett~
 871  1|            húzva lappang a köröm.~Te nem vagy bűnös, ez természeted,~
 872  1|           némi kis salak talán.~Mért nem néz körmöt kérges jobbodon?~
 873  1|             megyen,~S végszámadáskor nem kell senkinek. ~12 ~Megmondom
 874  1|  felrugottnak.~Az emberen mert ember nem segit,~S ha mégis adja gyér
 875  1|             vár~Jutalmat, mit koldus nem adhat már.~Tál vizben nézi
 876  1|            regghajnalt.~Valódi vészt nem bírna lelke el,~Szabadban
 877  1|              bűnök,~Az színlés csak, nem feláldozás;~Sírnak rajtad,
 878  1|     Imádkoznak s cselekedjék más.~De nem is rabolnak vakmerően,~Lopnak
 879  1|              csak mosollyal ajkukon,~Nem gyilkolnak férfias nyiltsággal,~
 880  1|          esik, hogy lelkemben lakál,~Nem is jó ember, aki nem imádott~
 881  1|          lakál,~Nem is jó ember, aki nem imádott~Eszmét, az ész előtt
 882  1|        Eszmét, az ész előtt mely meg nem áll. ~Feláldozás, hon, hit,
 883  1|             A megcsalt szív becsében nem veszít,~Szégyelje a lány
 884  1|         világ, ha oly korcs,~Hogy bé nem tölti szívünk vágyait. ~
 885  1|             vagy megvakít. ~23 ~Mért nem hervad szivünk is, mint
 886  1|            tartós szerelmünk tárgya?~Nem szűnk hütlen, de ideálja
 887  1|            neki szentelt templomot? ~Nem, nem, galambból nem lesz
 888  1|            szentelt templomot? ~Nem, nem, galambból nem lesz keselyű,~
 889  1|      templomot? ~Nem, nem, galambból nem lesz keselyű,~Az ember olyan,
 890  1|            nékem az egész emberiség,~Nem vágom meg miatta ujjamat,~
 891  2|             Ennél szebbet, mond, még nem szült müvészet.~A bámulók
 892  2|                     5. Petőfi sírján~Nem mondja kisded síri jel:~
 893  2|                    6. Az aradi sírra~Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,~
 894  2|          mégis kiáltva~Beszéli, hogy nem élsz, hogy megbukál,~A népszabadság,
 895  2|              Adj engedelmet és a gaz nem él." -~"Ne bántd fiam, azon
 896  2|           Ilyen merész bűnt másképen nem tesz."~ ~
 897  2|         mégis, ha a virágnak gyökere~Nem lenne földben, hervadna
 898  2|            prózába sohse szállna le,~Nem lenne oly virágzó a leány.~
 899  2|         karöltve eszmény és göröngy,~Nem szabad azt széjjelszakítanod.~ ~
 900  2|         Látom játék nélkűl a gyermek nem lehet.~Az álgyöngy játéknál
 901  2|            mennyecske,~Míg végkép el nem fogy a menny lassan~S csak
 902  2|          sírjára~Követ sírjára, hisz nem nőne ott virág,~Mi könnyhullás
 903  2|      villámlás valál, fényes, rövid.~Nem tudni honnan, nem tudni
 904  2|             rövid.~Nem tudni honnan, nem tudni hová,~Azt sem tudnók,
 905  2|        igazán?~Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná.~ ~
 906  2|             élet~És nincs öröm, hová nem néz be,~Arany zománcot von
 907  2|              gyanánt, hogy a nap még nem halt meg,~Hogy eljő még
 908  2|                          23. Honfibú~Nem volna életemben bánatos
 909  2|              életemben bánatos perc,~Nem volna szűmbe néma fájdalom,~
 910  2|             drága képed,~Ha sorsodat nem érzeném, óh hon!~S mégis,
 911  2|              örökség~Bukott hazámtól nem maradt nekem.~ ~
 912  2|            Egy papra~Ki mondja, hogy nem vagy jó pásztor felüled,~
 913  2|          mint te, tán csak senki meg nem vesz.~ ~
 914  2|          meghódoltatál,~Dicsedre még nem szolgál néked az,~Csak arról
 915  2|           még forr a gőzkazán,~Egyet nem tudsz még: merre és hova.~ ~
 916  2|                        38. Filiszter~Nem vagytok hidegek, nem vagytok
 917  2|       Filiszter~Nem vagytok hidegek, nem vagytok melegek,~Még epigramma
 918  2|             Bántottak is, de szűmben nem maradt~Fulánk. Baráti serleggel
 919  2|          akaratlan mint madárka,~Kit nem kérdünk, ha dall, mit éreze,~
 920  2|         kérdünk, ha dall, mit éreze,~Nem kérdik, az ősz búcsúzó avarja~
 921  2|            kér. ~De jól esik tudnom, nem a sikamló,~Út az utam, mely
 922  2|             zokogni szellemem. ~S ha nem lesz már, ki vélem sírt
 923  2|            ki vélem sírt s örűle,~Ha nem lesz már többé kit érdekel:~
 924  2|       ifjúság akkor jut nekem. ~Mert nem ha újat mond, ér szívhez
 925  3|            oly dicső!~Éltem tavassza nem derűl~Rideg örökre ő! ~Szivem
 926  3|            örökre ő! ~Szivem virágit nem hozá~Az éltető tavasz!~Keservem
 927  3|         füzér,~De szíve hallgat, óh,~Nem ez mit érzte kér: ~S körültekint
 928  3|            Esengve a vitéz:~Busongva nem felel,~S borús honára néz. ~
 929  3|         sötét kerűletén~Vigasztalást nem érez e kebel,~Ha enyhemért
 930  3|         Keblébe seb vagyon,~Kedvesse nem viraszt,~Ború a szent honon! ~
 931  3|         esdtem én~Ez álmot újra haj!~Nem ült szivembe bú, keserv,~
 932  3|       áldzatúl,~Hogyha égi ír reájok~Nem repűl lágy harmatúl. ~Ah
 933  3|       szemébe szűm keserve~Harmatáúl nem talált. ~Ő adá a percnyi
 934  3|           leng síri szelleme. ~De el nem oltja lángoló keservem,~
 935  3|              oltja lángoló keservem,~Nem ád szivemre nyugtató kegyet:~
 936  3|               Borús ölében érzem, el nem oltja~A síri éj, forró szerelmemet.~ ~
 937  3|         nyomába Lenke~Széttekint, de nem talál. ~"Jaj legény! mi
 938  3|             bízni, - hinni kész. ~És nem gyanitta tiszta érzeményem;~
 939  3|            mely elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy hazug lehessen~
 940  3|              önmagán,~Hamvából többé nem kel új reményre,~S a puszta
 941  3|         nyujta énnekem,~Reményem él, nem orza el határzat~S a sír
 942  3|        Szerettem őt! miként szeretni nem tud~A pór tömeg, borús körűletén! -~
 943  3|           nékem e vigaszok hiányznak~Nem orzta ég el mit szerettem
 944  3|              Bú-dal~Hű szivemnek rég nem híve,~Mást vidámit, mást
 945  3|               mást ölel.~Vörösmarty ~Nem öntnek édes illatú gyönyört~
 946  3|             légbe hangzik el szavam,~Nem érti ember! ég nem érti
 947  3|           szavam,~Nem érti ember! ég nem érti azt!~Szivem nehéz s
 948  3|             borúiban. ~E szű keserve nem talál tehát,~Reménytlenül
 949  3|             gyönyör e föld körén!~Ha nem talál szűm éltető tavaszt,~
 950  3|       együttérzéssel könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~
 951  3|              könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~Szemere
 952  3|             kebled gyanánt,~Kövülve, nem szeret!" ~"Szeret" repűl
 953  3|               Dőre hang!~Visszhangra nem talál" -~"Talál!" kiált
 954  3|            oly dicső!~Éltem tavassza nem derűl~Rideg örökre ő! ~Szivem
 955  3|            örökre ő! ~Szivem virágit nem hozá~Az éltető tavasz!~Keservem
 956  3|         füzér,~De szíve hallgat, óh,~Nem ez mit érzte kér: ~S körültekint
 957  3|            Esengve a vitéz:~Busongva nem felel,~S borús honára néz. ~
 958  3|         sötét kerűletén~Vigasztalást nem érez e kebel,~Ha enyhemért
 959  3|         Keblébe seb vagyon,~Kedvesse nem viraszt,~Ború a szent honon! ~
 960  3|         esdtem én~Ez álmot újra haj!~Nem ült szivembe bú, keserv,~
 961  3|       áldzatúl,~Hogyha égi ír reájok~Nem repűl lágy harmatúl. ~Ah
 962  3|       szemébe szűm keserve~Harmatáúl nem talált. ~Ő adá a percnyi
 963  3|           leng síri szelleme. ~De el nem oltja lángoló keservem,~
 964  3|              oltja lángoló keservem,~Nem ád szivemre nyugtató kegyet:~
 965  3|               Borús ölében érzem, el nem oltja~A síri éj, forró szerelmemet.~ ~
 966  3|         nyomába Lenke~Széttekint, de nem talál. ~"Jaj legény! mi
 967  3|             bízni, - hinni kész. ~És nem gyanitta tiszta érzeményem;~
 968  3|            mely elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy hazug lehessen~
 969  3|              önmagán,~Hamvából többé nem kel új reményre,~S a puszta
 970  3|         nyujta énnekem,~Reményem él, nem orza el határzat~S a sír
 971  3|        Szerettem őt! miként szeretni nem tud~A pór tömeg, borús körűletén! -~
 972  3|           nékem e vigaszok hiányznak~Nem orzta ég el mit szerettem
 973  3|              Bú-dal~Hű szivemnek rég nem híve,~Mást vidámit, mást
 974  3|               mást ölel.~Vörösmarty ~Nem öntnek édes illatú gyönyört~
 975  3|             légbe hangzik el szavam,~Nem érti ember! ég nem érti
 976  3|           szavam,~Nem érti ember! ég nem érti azt!~Szivem nehéz s
 977  3|             borúiban. ~E szű keserve nem talál tehát,~Reménytlenül
 978  3|             gyönyör e föld körén!~Ha nem talál szűm éltető tavaszt,~
 979  3|       együttérzéssel könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~
 980  3|              könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~Szemere
 981  3|             kebled gyanánt,~Kövülve, nem szeret!" ~"Szeret" repűl
 982  3|               Dőre hang!~Visszhangra nem talál" -~"Talál!" kiált
 983  3|          Virágokat ki sem kötöz reá,~Nem áldza rája élte álmait,~
 984  3|           itt talált,~Imáiban előtte nem viraszt. ~Kiholt az éji
 985  3|                  A rab költő~A derék nem fél az idők mohától,~A koporsóból
 986  3|              keble harcmezőn~Rémesre nem talál. ~Kiérzve szent ügyét~
 987  3|            rémes éjen át~Reménysugár nem int. ~Eltördezett a lant~
 988  3|              a lant~Bretizla ódalán,~Nem száll a gondolat~Magasra
 989  3|         Bimbód e föld fagyán~Virágra nem fakad, ~Nem zengem én a
 990  3|           fagyán~Virágra nem fakad, ~Nem zengem én a jog~Természetes
 991  3|            hoz~Egy boldogabb hazát. ~Nem zengek síri dalt~A bajnokok
 992  3|              dalt~A bajnokok felett,~Nem érti korcs fiú~Mártíri fényeket. ~
 993  3|             vad magányba~Képed engem nem talál. ~És körömbe puszta
 994  3|              ég alatt. ~Ah, de őt ki nem kerültem~Itt van égi temploma,~
 995  3|              gyönyörre van~Teremtve, nem aludni el~A kínnak áriban. ~
 996  3|             A mély sír eltakart. ~De nem siratja vesztemet~Szemem
 997  3|         sírba vitt~Hazájáért a vas. ~Nem bánom én egy életem~Csillagzatát -
 998  3|         Vitéz apái csonka tornyait. ~Nem értve, hogy honának átka
 999  3|         nyögve zúg a romba még felé,~Nem értve: szent a hon, melyért
1000  3|          szent halottidat. ~Szánt, s nem gyanítja mily dicső e hely,~