Rész

  1  0|              gyermek, oly igénytelen~És olyan halavány. ~Tán azt
  2  0|          szeretni bár,~Még nem tanúl és szíve csak~Gyermekjátékra
  3  0|       füzérem úgy~Játékul lesz neki,~És én megnyugszom abban is,~
  4  0|        nyílnia~A nap is megengedte. ~És bár egy-egy életsugárt~Lövel
  5  0|                  Fehér rózsa~Halvány és szende vagy,~Mint gyönge
  6  0|         Megátkozám az ádáz végzetet,~És csókot nyomva lánykám~Szemérmes
  7  0|           álltam a bucsúzó csók után~És ő mosolyga mégis~Hívőn tekintve
  8  0|           Midőn oly boldogak valánk,~És minden oly szép összhangzással~
  9  0|        olvadjon össze~Hit, reménység és szerelem!~ ~
 10  0|         Hogyha nem néznél szívedbe. ~És ha tükröd s szűd dacára
 11  0|              csak, boldogíts tovább,~És ne tudd - elég ha sejted,~
 12  0|       csendben élvezek~A lány keblén és mosolygok.~ ~
 13  0|              a világban~Lankad e kar és lelkem szerelme,~Házammal
 14  0|           szenvedjek érte büntetést!~És szenvedek, kebeledtől eltépve,~
 15  0|             jobb szavára,~Bizalmasan és megbocsátva hűn~Tőled kérvén
 16  0|     halványodál~El ködnek lepliben. ~És ámuló szemem~Könnyezve még
 17  0|                  Helyetted éj vagyon~És fénylő csillagok,~Minden
 18  0|         gyógyvizeknél~Dúsan ifjuság- és kellemekben,~Nem lehet,
 19  0|          nyilatkozhassék a világban.~És a test átszelleműle benned,~
 20  0|             feledve -~Hozzám símulsz és megrendül ajkad,~Mintha
 21  0|        közelről les ránk az enyészet~És szívünk világa mily múló,
 22  0|              int a végzet,~S játszom és enyelgek, mint kertén a
 23  0|          bezárom.~Ott rakok tanyát - és hogy nyugodt alapja~Egy
 24  0|             szülő, ha haldokolva áld~És mint körűle mind elcsendesednek,~
 25  0|          bolintva,~Tündér liget épűl és összedől,~Zördűl a fák harasztja,
 26  0|           dől,~Kéjjel szivod a léget és sováran,~Mint messzi hon
 27  0|       Szűmből elveszett,~Élni vágyom és szűm~Élni elfeledt. ~ ~
 28  0|             ott, keresztjét éri csak~És engem a tél fagylaló szele. ~
 29  0|         füzér, melyet félbenhagyott,~És a nekem szánt drága kis
 30  0|              Ha lelke már nem vágyik és ohajt? ~De el, sötét kép,
 31  0|          megy: halott, távollevő?~Ez és az emlékünkben él csupán,~
 32  0|             mindkettő híven őrzi őt,~És mindkettő felett a hit ragyog. ~
 33  0|             kocog szobámnak ablakán,~És fagyvirágok néznek rajta
 34  0|           nélkülem örülni elfeledt. ~És nékem is könny fog szememben
 35  0|          dalt, mely mindég fog élni,~És egy világot részesemmé tenni~
 36  0|           magam türök, jaj, egyedűl,~És vélem együtt búm is sírba
 37  0|        álljanak őrt testvérök felett~És rezge árnyuk fátylával takarják! ~
 38  0|          században virágzik egyszer,~És mint a földön minden, ami
 39  0|         Utolsó fényes képe megmarad,~És álmaimnak tárgyát képezendi,~
 40  0|              s álmod lesz rózsaszál,~És pilleszárnyu angyalok.~Velem -
 41  0|           angyalok.~Velem - sötétség és halál,~Én testesült átok
 42  0|     elfelejteni. ~Kérek habzó pohárt és kérek csókot,~Hogy részegüljek
 43  0|             maradtál, hála Istenem! ~És jobbnak érzem önmagam keblét
 44  0|            leányka, egykor szeretél,~És jobbnak tartom a bűnös világot,~
 45  0|            úgy hiszem,~Minden mosoly és meglesett báj. ~Lábaidhoz
 46  0|           rám csak tündérének hozta,~És e tündérének, lányka, a
 47  0|            leány, szemed veres lesz, és miért~Áldoznád bájadat egy
 48  0|         Napsúgarakból volt az szőve, és~Most lássam az idők mocskát
 49  0|            majd megvetett szerelmem,~És eltiport üdvét követeli,~
 50  0|           szived kietlenét megérted,~És életúntan és örömtelen~Nyugalmat
 51  0|     kietlenét megérted,~És életúntan és örömtelen~Nyugalmat esd,
 52  0|            amit eddig éltem,~Kábulás és mámor, semmi más,~Mint ha
 53  0|            is egy kicsinyke szem. - ~És mint hogyha megcsókoltad
 54  0|             harmatcseppet küld reája~És a lankadót felélteti. ~Nap
 55  0|       Választottunk oly érzéstelen. ~És mégsem lehetnék ily kegyetlen,~
 56  0|              lehetnék ily kegyetlen,~És szenvednék ismét általa~
 57  0|              szenvednék ismét általa~És szenvedném mind a kínt,
 58  0|         hivék célt,~Vidd tovább még, és keblem ledől. ~V ~Merre,
 59  0|        Bizalommal hajlottál szivemre~És mosolygó arccal azelőtt. ~
 60  0|          békejelt. ~VI ~Látnom téged és szeretnem egy volt,~Óh leányka,
 61  0|          elég volt,~Mert szerethetsz és imádhatlak. ~Vajh, mi az,
 62  0|          rajta szép,~Rajtad arc, haj és szemek világa --~Nékem bájos,
 63  0|             Isten e szívnek teremte,~És e szív azonnal megtalált,~
 64  0|        Ismerősnél, meglepetve állt. ~És valóban, lelkünk ismerős
 65  0|        Istennél csak egyet alkotott,~És hogy újra feltalálja egymást~
 66  0|              lánggal már imádtalak. ~És ne mondd te se, könnyen
 67  0|             oltár, melyen képed áll,~És kivűle az egész kebelben~
 68  0|            tanítja ég, föld, csillag és szél,~Azt tanítja rózsa
 69  0|              szél,~Azt tanítja rózsa és tavasz. ~Hogy lehetne bűn
 70  0|                            Boldogság és szenvedély~Nem vagyok már,
 71  0|      Csillagocskát tükröz síma árja,~És mellettem part virága áll. ~
 72  0|            dühöngve nyargal házakon,~És előtte fény, utána romlás,~
 73  0|             házi bék. ~Költőibb volt és nagyobbszerű a~Bömbölő ár,
 74  0|   nagyobbszerű a~Bömbölő ár, tűzvész és vihar,~Mint a síma víz,
 75  0|             síma víz, ősz hűs sugára~És a láng, mely házoltáron
 76  0|             még Istent is káromoljuk~És szívünk mégis hozzá vezet.~
 77  0|        csókkal ajkadon,~Szégyenülten és kéjtől remegve,~Hogy bevallám,
 78  0|           sebzesz, írt önt a sebembe~És mosolyg, ha kell, napom
 79  0|              ha nem hallom csevegni, és fáj,~Hogyha hallom, mert
 80  0|             kéjjel élvezem,~E termen és e kedves szemeken túl~Idő,
 81  0|   visszhangja rendül,~Lágy olvadó bú és vad csatazaj. - ~Majd a
 82  0|             epedve, csintalan, -~Dac és békűlés, féltés és enyelgés~
 83  0|               Dac és békűlés, féltés és enyelgés~Felváltva reng
 84  0|              elenyészik,~Fény, illat és zene kihal, eláll,~S a köznapi
 85  0|            nem volt szem szerényebb,~És midőn mélyében arcom festve
 86  0|            kezedbe a liljomnak szála~És szentnek állítlak a szentelt
 87  0|          előtt volt minden bétanulva~És kit úgy imádtam, szűm ez
 88  0|          szentség, tárgya élceiknek.~És te vélek együtt mosolyogsz
 89  0|              vélek együtt mosolyogsz és múlatsz,~Rólam is, ha úgy
 90  0|         jobbak? -~Küzdő szenvedélyek és lélekrokonság~Mind elcsépelt
 91  0|         tépelődik,~Szíve megszakad - és mosolygva nézik.~Boldog
 92  0|              kiszáll~A kis pacsirta, és dalára~Legszebb mezében
 93  0|          zendül,~S amint sír, vágyik és mosolyg,~Dalos madár lesz
 94  0|             egyedűl én~Maradtam néma és hideg.~Több-több kacérság
 95  0|              mi sok csillag hull~Le, és egy sem hibázik;~Szívemben
 96  0|               Mint játszi tünemény. ~És én, ki láttam útját,~Könnyezve
 97  0|         Elnézem azt is, drága nő. - ~És most ölelj meg! Óh ne félj
 98  0|             Isten még nem alkotott. ~És meglehet, - de alkotott
 99  0|          kell mindannyiszor kivívnom~És minden engedmény új kegyelem. ~
100  0|            érzete~Beléolvadni vágyik és remeg. ~Jól mondtad óh,
101  0|        csillagon,~S porszem-világunk és a végtelen~Közt állva, sejtés
102  0|               S hogyha verve sorstól és megtörve látsz,~Ismerjed
103  0|            ölelt,~Összeforrtam véle, és mint szenvedő,~Felrettent
104  0|          találand benne az emlékezet~És pajzs lesz jövőmben, vélem
105  0|             verése ad nekik szavat. ~És párbeszédnek hittük a szelet,~
106  0|             közt csevegve suttogott,~És a madárnak búcsúzó dalát~
107  0|             a madárnak búcsúzó dalát~És a naptól a végpillantatot. ~
108  0|         szívveréseit~Enyémmel együtt és úgy képzelém,~Hogy a kedves
109  0|             Eszembe jött minden pánt és kapocs,~Melytől a lélek
110  0|              a lélek mindhiába fut. ~És mégis, - óh, a perc hatalma
111  0|           nagy ár. - ~Arcára néztem, és az angyalarc~Megbírja a
112  0|           virág bár lakva a mezőket,~És gyönge lépted ott hervasztna
113  0|        hervasztna le,~Csak véle élni és meghalni érted~Engedne engem
114  0|              engem a sorsnak kegye! ~És mégis - inkább, mint csillagszemekkel~
115  0|        másban leljed boldogságodat, ~És mint mezők virágát, észrevétlen~
116  0|        reményben~Legyek kopár szirt, és körül vadon! ~Csak egyetlen
117  0|        kémleled, ha néha mosolyogsz,~És az eredmény tán haragba
118  0|               Elszenvedem. - Kivánd, és meghalok,~Vagy ami nehezebb
119  0|            még, hallgatok,~Kívánjad, és kerüllek tégedet,~Csak azt
120  0|           Feledtem, hogy férjed van, és a férj~Egész valódhoz tart
121  0|          virágaihoz~Hogyha jő a tél, és azt hiszed már,~Elfelejtett
122  0|        megmeredt szív~Semmit nem fél és semmit se hisz, ~Akkor jő
123  0|      ékesítitek színárral~A legszebb és legnemesb kebelt! ~Im, minthogyha
124  0|          álltok, kedves kis virágim,~És anyátok megkeres, a nap,~
125  0|              minden, mi jó, mi szép,~És előled bűn, vakság, enyészet~
126  0|              mosolyban könny ragyog.~És a világ kacagni fog,~Melyért
127  0|              Hittem, sugárod voltam, és te rózsa,~Mely illatot s
128  0|              örömet sem érzél,~Sírsz és könyűd bánatredőt sem ás. ~
129  0|         Szívemben legszentebb oltár,~És én még most is szeretlek,~
130  0|              láng, míg beléhal,~Vonz és öl szemed sugára,~Poklát,
131  0|              öröm az, amit elveszít,~És mennyivel kevesbek könnyei. ~
132  0|                Csókod felkölte most, és álmaim~Nehéz alakjai mind
133  0|           pártot ellenembe,~A poklot és bűnt hívnám frígyesül,~De
134  0|             kívülünk e földön,~Illem és hiú társas szabályok~Kisszerű
135  0|             hogy ébredjünk fel újra.~És körűlünk vesszen az igézet,~
136  0|                                 Szív és ész~(Borkához) ~Bölcseség
137  0|              célja ott van önmagában~És e cél a boldog szerelem. ~
138  0|              szeretni,~Légyen angyal és ördög vélem,~Hír, jólét
139  0|                            2. ROMÁNC ÉS BALLAD~
140  0|                              A leány és a rózsa~Virágágyak között~
141  0|         utána nyúl,~A rózsa eltörik,~És harmatkönnye hull. ~A kor
142  0|        lelkét önti be~Vágyó dalába. ~És mintha álmai~Testté lennének,~
143  0|     Képzeletének: ~A tiszta magas ég~És hő sugára,~Virágos lomb
144  0|             a fakó el nem felejtett,~És urának mást ölel már karja."~ ~
145  0|            sírhalom~Hű kedvesed fedi~És emlékére hullanak~Szemednek
146  0|            mert elvesztenek~Hazámnak és nekem,~Anélkül hogy sírjok
147  0|           Hogy lelke gyermekében él,~És ifiúlva van. ~Lelkébe száll
148  0|               Barna fejfa, néma sír,~És vidéke oly kopár,~Égen földön
149  0|          Sírt virasztni a halott... ~És ez ünnepély alatt~Ott van
150  0|             igér~Lengő fűvet, sugárt és harmatot,~Szellőt s madárdalt,
151  0|             költő árván, számüzötten~És dalát a kalmárnép nem érti,~
152  0|        költőnek szent hazaszerelme. ~És porából napraforgó hajt
153  0|             áldás s vágyai sietnek. ~És szivéből lesz dalos madárka,~
154  0|             mit minden szív táplál. ~És lelkéből barna felhő válik,~
155  0|                               Csatár és Vilma~"Menj, menj, bajnok,
156  0|            Mond a lányka, küzd a hős és vérzik,~Zúg bár a török
157  0|      Kapujánál őr gyanánt Csatár áll~És agyában zord eszmék kerengnek. ~
158  0|       állanak körűlök,~Eltarolt mező és pusztulás,~Míg középen,
159  0|        letörpűl egy virágom mellett,~És e bájvirág Bertám vala., ~
160  0|       Mindenikre frígyes had figyel,~És az ügy, melyhez egyik szegődik,~
161  0|        választotta,~Bogdány bán volt és meghallgatott. ~Pártdüh
162  0|             az, mely mostan ébredez,~És különben oly sötét méhéből~
163  0|            élek, melyért meghalok." ~És recseg az ajtó, végre enged,~
164  0|              meghalni!"~Mond Bogdány és hangja reszketeg,~Míg mankóján
165  0|        győztes nép kór hivét isméri,~És gyanú nem ébred senkiben,~
166  0|         keblem többé~Semmit nem fél, és semmit nem vár. ~Célom betelt,
167  0|              is az ég,~S a két ellen és szerelmök tárgya~A sírban
168  0|      eltemesse,~Mindent túlélt, hont és dicsőséget,~Csak reményét
169  0|            folyvást a magyarra. ~Sír és börtön vár minden jobb kebelre,~
170  0|             az oroszlánt~Vas kalitka és durva erőszak. ~Attól félnék,
171  0|          megpihent,~Szívből jött szó és egy serleg jó bor~Vidítván
172  0|          merengő,~Ifju, megható volt és zajos. ~Lassan gyúlt ki,
173  0|             s látja mint ég~Ifjú arc és ifjú lángkebel,~Csak midőn
174  0|             mely felragyog percekre,~És legott még barnábbá leszen. ~*~
175  0|           Férfiakká lőnek gyermekek,~És a szolgaság gyalázatának~
176  0|             tesz a nép,~S a pokollal és a zsarnoksággal~Harcot vívni
177  0|           Cseng a kard, nyerít a mén és horkol,~Bőg az ágyú, zeng
178  0|         Mostan érti csak meg igazán,~És mely akkor álmait hímezte,~
179  0|              felel. ~A harc megszünt és ő összeroskad,~Arca oly
180  0|         nyúgalom. ~Csak midőn felnéz és lát győzelmet,~Hallja dalját,
181  0|            mosolyg még,~Hálát suttog és keres eget.~ ~
182  0|           fájó áldozatúl. ~Az úr int és odadja kincseit,~Int és
183  0|              és odadja kincseit,~Int és hajóhadát felégeti,~S míg
184  0|              vészes az~Kétségbesőnek és rabszolgának. ~S melyen
185  0|         Megérté a Vezér a nő szavát,~És messze pusztaságba vándorol,~
186  0|           vándorol,~Szemében láng ég és könnycsepp ragyog,~Ősz fürtinél
187  0|             van véle Tirza, hű neje,~És oldalán függ megpróbált
188  0|       Könnyűit is a megalázott hon. ~És tűrt és várt, hosszú az
189  0|             megalázott hon. ~És tűrt és várt, hosszú az út nagyon,~
190  0|       áldozat, mely többé fájna már,~És mégis a legkeserűbb kehely~
191  0|          Járt-kelt, tett minden ifiú és vén,~Ki sem parancsolt,
192  0|              vén,~Ki sem parancsolt, és nem kérdezett,~De egy szellem
193  0|             harcos tábort lele ott. ~És Hazdrubálhoz neje Tirza
194  0|         sáncok egyenként lehullanak,~És sáncúl holtak testrakása
195  0|             Hat nap foly a harc éjen és napon,~A város már csak
196  0|       puszták közt száműzött életet,~És Róma, mely nehéz győzelmében~
197  0|            bátor harcfiak?~Hol Tirza és két ifjabb gyermeke~Mert
198  0|      pajzsokon nyugszanak. ~Néz, néz és vár, de nem jő senki sem,~
199  0|             világ a semmiségbe vesz,~És átkot hall nyomában mindenütt,~
200  0|              s emel,~Míg szív dobog, és szent lesz e név: "Hon".~ ~
201  0|              labanc álmából fölriad,~És kedves karából futva fut,~
202  0|       Megérték a parancst szemöldein~És meghunyászkodva kerülték
203  0|             a kuruc,~Zákány is menne és mégis csak vár.~Ő a rettentő,
204  0|         megérté szép Magócs is jól. ~És elpirulva nyújtá homlokát~
205  0|             regét,~Kit a gyermek fél és az agg remeg?"~"El véle
206  0|                 El véle el, mosolygó és szelíd~Az én leventém, akit
207  0|     Megborzad e képektől a kebel." ~"És mégis, mégis ládd lány,
208  0|         elsurran minden mellette,~Fa és bokor, nem megy már véle
209  0|             kebléhez is hullát ölel,~És felkiált, de jajszavára
210  0|              most áldozok~Utószor" - és holtját csókkal fedi,~Kardjával
211  0|               Mint ifjú, sugár, áldó és erős,~Bámult tanácsban a
212  0|           saskesely~Véredre szomjún, és el nem vered. ~Gazdátlanúl
213  0|           övé, hisz a mosoly tiéd!" ~És ásni kezd. - Hafiz némán
214  0|            sugárt minden óra veszt. ~És midőn a harcmező porára~
215  0|           porára~Együtt hull alá hős és füzér,~A nemtő is halvány
216  0|          hallgatott meg szebb napon,~És a szellő, mint az ősz aráját,~
217  0|         Csipkés pókháló törűlközője,~És ruhája tarka lepkeszárny. ~
218  0|              szellem a lombok mögűl,~És előbb mintsem fölkészülhetne~
219  0|          Csalogatják a kis gerlicét,~És kacagják, hogyha jön s párjáért~
220  0|          csókdossák forró homlokát. ~És amint szellőként elsuhognak,~
221  0|              óvott hókebelnek halmát~És ki tudja mit nem láthatott? ~
222  0|        Elméjében száz bús gondolat. ~És az erdő kezd szörnyen recsegni,~
223  0|         Sírok nyiladoznak mindenütt,~És kilép, ki tegnap ment aludni,~
224  0|               ki tegnap ment aludni,~És ki ezredévig ott feküdt. ~
225  0|             hideg kép, olyan szótlan és bús.~A nő reszket és Andorra
226  0|         szótlan és bús.~A nő reszket és Andorra néz,~Mig körűle
227  0|            ordit, nyughatatlan~A hős és vezetni kell lovát.~"Vigan
228  0|              tompa, síri hangot ád. ~És amint a völgyön messzebb
229  0|        szellem beszélget~Nyugodalmat és szerelmet~Fent az árbocok
230  0|       Istenére,~A leányka szerelmére~És az ifju - harcba van. ~"
231  0|              énekel;~Dalja fentszáll és a darvak~Tőle messze elmaradnak,~
232  0|             szél? ~Harcmező az, néma és kietlen,~Elviharzott rajta
233  0|          amily szép, oly hivem vala,~És megértheted szivem keserve,~
234  0|           úgymond a nemtő merengve -~És szentűl betöltöm eskümet.~
235  0|                  mond a lány sötéten~És zokogva hangja elakad. -~
236  0|           Kelj fel!" - úgymond aztán és letérdel.~"Győztünk-é?" -
237  0|     hervadjon magába~Szeretet nélkül és csóktalan?" - ~"Aladár! -
238  0|         varázslat -~"Élni, élni érte és neki!" ~Átkarolja kedves
239  0|          halál mohó szemmel ha les. ~És öl és kacag, hő szív ha
240  0|          mohó szemmel ha les. ~És öl és kacag, hő szív ha vérzik,~
241  0|             zajra a bagoly kireppen,~És víjog - csapúdik - kört
242  0|              halld, mint mulatok ma,~És ne örvendezz, hogy tán bizon
243  0|                           3. LEGENDA ÉS REGE~ ~
244  0|            halott~~~~~~Ifju volt a föld, és bútalan még,~Mint szű, melynek
245  0|         mulatni járt körébe~Sokszor, és nagy angyalhad kisérte.~
246  0|             égbe áldozat száll;~Ábel és Kain állanak fölötte,~Az
247  0|      oltárában egyben,~Míg feleszmél és föláll sötéten:~"Óh vagy-é
248  0|            Végignéz a nevető világon~És borzadva áll meg a halálon.~"
249  0|               Délen a nap, s hölgyed és az oltár~Gondjaidra mind
250  0|         gyászolónk bájával.~Égre néz és megnyugodva mondja:~"Óh,
251  0|             száll Ábel sírjához csak~És Zenő mosolyg, könnyes szemekkel,~
252  0|             sírjába tette,~Érző szív és nő hívő szavára~Szállott
253  0|                               Angyal és lány~~~~~~Szebb a lány mindennél,
254  0|            végre~Láthatlan kéz vonja és letérdel,~Szárnya lágy szellőt
255  0|             ha csillagok szaladnak. ~És az angyal csókja fáj, de
256  0|     Elborítván tündértarka szőnyeg. ~És az estve újra béköszöntött,~
257  0|             lakánál,~Majd felordít - és bömböl haragja~Tengerekkel
258  0|             hogyha zord csatát áll. ~És az átokverte útazásban~Nem
259  0|           mind, kik pártot üttenek."~És jő másik hirnök: "Irgalom
260  0|          bármi légy,~Aki népet fékez és koronát véd,~Jőjj segits
261  0| Gúnymosollyal hallja a védszellem őt~És a felkelt népre szór villámokat,~
262  0|              hangos ház-sorokhoz ér,~És hol a jólétnek csendes fészke
263  0|          hogy a védszellem helyt áll és legott~A vérengző csorda
264  0|            király.~A szellem legyint és a visszhang eláll.~Dermed
265  0|     visszhang eláll.~Dermed a király és már-már félni kezd:~"Menjünk -
266  0|  Dísztermemben engem bíborpárna vár.~És hű udvaronchad elmosolygja
267  0|              kárpótlást lelek!"~Mond és Csillájának hő ölébe dűl - -~
268  0|             óvja, trónja bizton áll.~És nem mer kívánni, tudja minden
269  0|          anyakebel;~Megrendűl alatta és nagy hirtelen~Óriás koporsó
270  0|                              Üstökös és csillag~Két hatalmas ország
271  0|              egymáshoz,~Háborhoz erő és szende báj Zolnához. ~Közelednek
272  0|        súlyos volt is bűne,~Felkölté és aztán számüzésbe küldte. ~"
273  0|          szellő is változott viharrá~És vad öleléssel a szirtet
274  0|              ezt nem türhette többet~És a szép Zolnából ragyogó
275  0|              Csak mert tudja, bűnös, és mégsem felejthet.~ ~
276  0|        hogyha az éj földre szállott,~És mosolyga csillagos szemével~
277  0|       szeretlek?" ~Igy beszél Dalár, és a királyfi~Hallván őtet
278  0|            álma, sorsom istensége." ~És Dalár hideg mosolygással
279  0|           szeress, kedves leányka!" ~És Dalár mond: "Fiatal vagyok
280  0|         életemnek~Vesszen el reménye és emléke. ~Egy virág se jusson
281  0|               egy percre magadhoz." ~És a hold a lánykának szavára~
282  0|        elállnak. ~Nincs számára föld és nincsen élet,~Az éj lelkének
283  0|            magasba túlföldi erővel. ~És párkányról más párkányra
284  0|            egész valóján,~Elszédült, és a mélységbe hulla. ~*~Nyugszik
285  0|   Vágytársára a hold mosolyog csak. ~És a sírból röpke kis virág
286  0|      földrehajtott fejjel~Hallgatott és borzadott magában,~Mily
287  0|          barna lányra,~Fölsikojt ez, és alélva roskad~Szőke tisztnek
288  0|            szólt az ébredő leányhoz,~És a kard is mint fényes játékszer,~
289  0|            elbeszélve híven~Sétáját, és a szó szót igényelt,~Mígnem
290  0|              mit tennének?~Kérdezné, és mégis néma szája. ~Éjen
291  0|            haraggal,~A lány nem sír, és boszút nem érez,~Ő csak
292  0|        nagyon. ~Amaz mint rém, sötét és hallgatag,~Vonóhídját magas
293  0|              Tabán, a várúr, halvány és szikár,~Fájó mosolygás reszket
294  0|               elsodrá a vész."~Tabán és Dalma kővé merevűl,~S a
295  0|         Akármi ér,~Lengesd zászlómat és~Míg van szívemben vér, ~
296  0|         meghalok~Kincsem, váram tiéd~És én szolgád vagyok." ~Nehány
297  0|         léptedet."~,,Ki a jövőre néz~És számol, nem szeret." ~Az
298  0|                 Evezzetek fiúk!~Mond és csolnakban áll.~Tovább,
299  0|           szigetre hág,~Egy perc még és a két~Vetélytárs összevág. ~
300  0|             gyilkos nem vagyok,~Menj és hadd e hűtlen nőt,~Tudd,
301  0|           bennem a basát! - ~*~Tabán és Dalma még most is meredt,~
302  0|             felriadva egyik cimbora,~És tőr után kap száz kéz hirtelen,~
303  0|         büszke vár,~Elállt a vész is és a várfokon~Az ősz basa elmerülten
304  0|              tart,~Nem félve az éjt, és nem a vihart?~Egy ifjú,
305  0|          vihart?~Egy ifjú, napsütött és halavány,~Távolról jő, látszik
306  0|              kivarrva véres feszület~És véres sebhely homloka felett.~
307  0|             az utat,~Mely majd bozót és szirt közt tévedez,~Majd
308  0|           kis tűz mellett szúnyogat,~És a lovag zajára hogy fölnéz,~
309  0|           hajlék, hová fejed letedd,~És átkos a vár ott a bérc felett. -~
310  0|              Elutasitá a legjobbakat~És hidegen szűz pártában maradt.~
311  0|             ruhában, homlokán füzér,~És arca oly bús, arca oly hideg,~
312  0|              hőseink,~Ők esdekeltek, és kacagtam én,~Ők őrjöngöttek,
313  0|    Hegyormokat, mint zúgó fergeteg. ~És megjelentek egyenként nekem~
314  0|             meg kebleddel keblemet!"~És szép Jolán az ifjuhoz simul,~
315  0|       Szemével a holt mátkát keresi,~És fogyton fogy, míg az irgalmas
316  0|              hallgatja Gábor angyal,~És az égnek ajtaja kitárúl,~
317  0|           kis teremtésnek~Mindensége és boldog világa. ~Száll az
318  0|             szörnye rémes agyarával,~És megérzi a kis csepp lakója,~
319  0|              közt önhitten vitorláz,~És nem érzi Gábor angyal szárnyát,~
320  0|             néki próbált harci népe,~És kegyelmet avagy átkot küldött,~
321  0|           vadon királya,~Az oroszlán és a karcsu zerge~Látják őt
322  0|             a karcsu zerge~Látják őt és érzik, a pusztának~Ők, s
323  0|            megettök falvakat leégve,~És mezőt, mit harci mén tiport
324  0|       nincsen Isten."~Mond az angyal és búsan tovább száll,~Mígnem
325  0|       szemében.~Gábor áldást hint le és ez írrá~Lesz a sebben, üdv
326  0|              üdv a lány szivében. ~*~És az angyal messze Indiákhoz,~
327  0|       világol~Más, mint éjszak fénye és hideg hó.~A jégmedve ott
328  0|         szárnyán jő már, jő a felhő,~És halál villáma a felhő kezének. ~
329  0|        tanácsot~Csak gúnnyal fogadja és hitetlenűl ez. ~"Jőjj hát,
330  0|           hazátlan vándoroljak-é el,~És egész világom veszni hagyjam-é
331  0|         Lótnak is szemében,~Nem szól és kis házán, kis kertén körűlnéz,~
332  0|      fecskefészek a sors áldozatja. ~És midőn felírják a toronynak
333  0|           fecskefészket,~Csak te élj és szenvedj, mint igaz próféta!"~
334  0|             fiú mind egyre gyarapúl,~És öröke virágzóabbá lesz. ~
335  0|         bájaimmal én közöttök állok.~És ezért kezemre vágyni ki
336  0|        többet másnál, úgy gondolván,~És mond: "Hozd el legszebb
337  0|      vonzalom hevűl át.~"Kezemet sok és nagy tettekkel kinyerted, "~
338  0|              kit esdve óhajt lelkem,~És megöl nélküled epedő szerelmem!"~
339  0|             lány bútól nem hal meg."~És csalódott a nap, mert meghalt
340  0|           Minden ami érzett, ami élt és lehelt,~Holtan roskadt össze
341  0|            csókjától,~Amit meglepett és erővel megölelt. ~S a viharkirály,
342  0|     viharkirályra,~Ajka kéjt sugároz és szeme szerelmet. ~Láttán
343  0|            elenyészek~Örök életemnek és sorsnak dacára." ~Felkészül
344  0|        dacára." ~Felkészül hát újra, és szilaj szárnyakkal~Zúgva
345  0|              de mind hiába. ~A madár és pille elreppent előtte,~
346  0|               Hull, hull a falomb is és szalad utánok. ~A visszhang
347  0|          siratják a madárt, virágot,~És a fiatal fát részvét harmatával. ~"
348  0|        életemnek." ~Mond viharkirály és sír, sír míg keserve~S a
349  0|             honja földét éri, életét és~Ezzel szenvedélyét érzi
350  0|           kelyhén tündérek ringóznak~És virágharangok közt dalt
351  0|  lélekvándorlás egyszerű szép tanja,~És a büszke embert édes jó
352  0|          mígnem ő is sírba szállott,~És virágai közt, melyeket nevele,~
353  0|             Hamvából meg ciprus nőtt és árnyékával~Gyermeknek, virágnak
354  0|            folyt ez soká, nőtt a fiú és a lány,~Ismerték, szerették
355  0|          hogy ne hagyják őt magára. ~És a csarnokról a fecske is
356  0|             e fedélnek," ~De az ifjú és lány, csak mereng tovább
357  0|           megvetést, de titkon áldja és reményli. ~Résztvevő bánatként
358  0|             az, fényesebb, virágzóbb~És mégis hidegebb, idegen nép
359  0|          Lucifer maga sem hiányzott,~És ki Jehovával is dacolva
360  0|           tündére a mosolygó bájnak.~És nem volt előtte más gyönyörűsége,~
361  0|          Játékáúl az ős szellemeknek és ím~Gondolatját menten a
362  0|      pillangókat,~Az kietlen pusztát és lánggyomru bércet. ~Jehova
363  0|            birjam inkább szeretőmet,~És bolyongjak kósza lélekként
364  0|            tiédet, Jehova, megrázni,~És ismét csak Hajna lesz kegyelmem
365  0|             csak szép Hajnáját nem. ~És midőn az éj jött gyászos
366  0|           érzett, mégis olyan édes. ~És midőn fölébredt Lucifer
367  0|              mely közömbös harctér. ~És az ölelésnek mennyek ajtajánál~
368  0|         ördögnek csókjából~Lőn kinúl és üdvűl a leány teremtve. ~
369  0|                Ámde Lucifer, a zord, és szende Hajna~Csakugyan világot
370  0|           megvolnánk váltva általad,~És igába tart csak zsarnok
371  0|       Elfogyott a napfény, fagy jött és setétség,~A forrás elállott,
372  0|             népe. ~Sárga arccal óvja és véres kezekkel~A barát utolsó
373  0|            kígyó,~A védetlen gyermek és erős oroszlán,~Reszkető
374  0|          pallossal~A halálnak lelke, és utána minden~Elpusztul,
375  0|        Elpusztul, lehervad, összedűl és meghal. ~Puszta völgy lett
376  0|              völgy lett a föld, néma és kietlen;~S másodszor megnyíl
377  0|            lelke a vak éjtszakának. ~És a trombitának harsogó szavára~
378  0|         minden egy idős most,~Gazdag és szegény közt nincsenek korlátok,~
379  0|             idéz ki. ~Térdre hull ez és így szól csengő szavával:~"
380  0|      öntudatja,~Melyeket gazság szül és erényűl ád el. ~Hogyha nem
381  0|              mit én nyujték, örűlök.~És szeretni is jó, - de ez
382  0|             szót, aki értem halt meg~És értem halt meg, aki a jogért
383  0|              csókom seb gyanánt ég."~És megáll szavában, mert jancsár
384  0|        megáll szavában, mert jancsár és spáhi~Nem mozdul, mint hogyha
385  0|            én is, hogyha harcotoknak~És dicsőségteknek menetét megértem."~
386  0|              dal zeneg,~Kackis leány és zordon katona;~Mi volna
387  0|           körül miért tolongnak ott,~És hallgatják három bajtársukot,~
388  0|           vásáron csodát~Olyan mohón és ernyedetlenűl~Úgy jobbrúl,
389  0|           Úgy jobbrúl, balrúl, hátúl és elűl,~Mint minket az ellenség
390  0|           átlépdesők a tért,~Jobbról és balról messze mind kitért"~"
391  0|         elbeszélem, mond a más vitéz~És öntudattal büszkén szerte
392  0|         valami sárkány~Fején taréj - és négy szem homlokán.~Négy
393  0|           agg vezére ím mögötte áll,~És néz a három társra mérgesen,~
394  0|         tábor közepén,~Kedvünk kerűl és apraját nagyját~Leaprítjuk
395  0|              ne lássák ezt,~Elfordul és nagy mérgesen beszél:~"Jaj
396  0|    szégyentől Isten óvja meg."~Ment. És a három bajnok összenéz,~
397  0|          összenéz,~Szemében szégyen, és szemében vész.~"Átlátjuk -
398  0|             farkasszemet~A halállal, és így jól tud elmesélni~Nemcsak
399  0|        vénnek bár kedve szottyanna. ~És a vén huszárnak kezd szeme
400  0|           tüsszögének. ~Tétlen állni és nem látni ellenséget,~Míg
401  0|       ellenséget,~Míg az ágyú bömböl és süvölt golyója,~Gondolhatjátok,
402  0|          nyelve,~A huszár rám nézett és fejét csóválta.~Nem tudom,
403  0|           csak.~Húnyd be a szemedet, és vágj jobbra-balra,~A többit
404  0|            se segítsd, csak nézz le,~És amit fogsz látni, gyönyörködjél
405  0|         mondotta, a szemem bezártam,~És egész elszántan vágtam jobbra-balra. ~
406  0|              tréfál-e?~Ő felkacagott és kebléhez szorított:~,Mondhatom,
407  0|        honvéd, ott császár katonája,~És sokáig nyugtalan harcvággyal,~
408  0|          volt eső, amidőn születtél,~És ruhádon, mint cigány hálóján,~
409  0|             meg engem, ez már termet és szín,~Nézd ruhámnak ékes
410  0|        agyonnyom,~Melyhez nem tudsz, és jóllakni jőjj át!" ~"Ejnye,
411  0|              kenettel. ~Rút a külsőm és rongyos ruhám is,~Ép azért
412  0|             fogod kimélni, félek" - ~És a német kezd fennen kacagni,~"
413  0|           ágyú, fegyverek csörögnek,~És jő a szél zászlókat emelni. ~
414  0|              naptól barnított arcán,~És midőn szól, apa is, vezér
415  0|             vezér is,~Tréfásan szól, és mégis mogorván. ~"Fiaim -
416  0|          bánni, az fordítsa azt meg,~És parasztosan csak az agyával." ~
417  0|             Éljen!"~A honvéd pihegve és üldözve~Mosolyog, s köszöntve
418  0|         feltarthassa;~S kétségbeejtő és halálos~A vesztőknek gondolatja. ~*~
419  0|              nagy mérgesen beszélni,~És keres, keres, tán fegyvert: ~"
420  0|          ágyújánál,~Tombolt örömében és táncolt körűlte,~Száz édes
421  0|               hogy zúzzak is szét!' ~És rohant a harcba, mindenütt
422  0|         harcba, mindenütt elől járt,~És ahol a veszély volt, ott
423  0|        sírját,~S ím társim! szivének és dicsőségének~E rossz csárda
424  1|          életed a szépet nem lehelte~És nem volt nagyszerűn, hogy
425  1|         rabság lánciban. ~Te eldűlél és a völgy felvirúla,~Mosolygó
426  1|                   Őszi séta~Ősz volt és effelett~Vasárnap délután.~
427  1|            bájú nőre lelt~Az őszben, és ölén~Felejti szívesen~Költői
428  1|            Tündöklött a liget~Sárgán és pirosan.~A szőlős hegytetőn~
429  1|             Szemét legelteti.~Legény és szép leány~Volt ott egész
430  1|           por~De óh, nem évei.~Méláz és ujja ír~Vén könyveknek porán,~
431  1|          lemondás lesz-e harci bére,~És szíve vérzik, míg a csendes
432  1|            teríti szárnyait fölébe; ~És a heves nap nyomdokába jő~
433  1|         mintha szentegyházba lépne. ~És a beszédet kezdi érteni, -~
434  1|             kis tüzek,~Sir a furulya és kurjong a pásztor,~A nyáj
435  1|             A nyáj kolompol, tüsszög és legel,~A visszhang ébred
436  1|              esteli bogár~A tűz felé és egyre-egyre koppan -~A denevér
437  1|        ébredez körűl,~Mindent betölt és egy rezgésbe olvad,~Elkábít,
438  1|             ifju nép dallal kiséri. ~És mintha a szent béke, mit
439  1|       világon széjjeláradozna~A föld és ég, e régen elszakadt~Két
440  1|              jő a tüsszögő lovakkal,~És a csikorgó gémnek vályuján~
441  1|           házacska őre,~Az örvös eb, és úgy tolakodik~A zajgó kis
442  1|           fejdelmek gyanánt,~Az álom és a szerelem honolnak;~Testvéreül
443  1|          örül majd,~Úgy elgondolám. ~És bár minden kebelben~Más
444  1|            az út,~Mint tündéri kert,~És kis madár ha zenge,~Szívünknek
445  1|              barátom~Mit sem gondola~És keblét átrezegte~A madár
446  1|         rengetegbe,~Orditott a szirt~És mintha néki fájna,~A zápor
447  1|              Mosolygva, hogy kicsalt és~Aztán meg elhagyott. ~Csak
448  1|        hallgatják~A magas egek - - -~És őtet a nagy Isten~Bennem
449  1|             arccal ő állott közötte,~És kis keze tartott rendet
450  1|             csupán. ~Meglátott végre és előmbe lépe,~Arcán mosolya
451  1|            szűm elé. ~Teremtve járok és rendezve benne,~Áldás gyanánt
452  1|             a nő - mosolyga fényben,~És mégis oly rosszúl esett
453  1|         látom, mint törekszik,~Fárad és küzd még az is, hogy éljen. ~
454  1|             Hol az Isten ír a télben és halálban,~Ott beáll a végzet
455  1|          nesz, mint az ostorpattogás és~Tüsszögő lovamnak kisded
456  1|        sírján búcsuzó gyanánt szól. ~És előttem a nap vérszinű golyója~
457  1|             tűne lassan,~Mely a föld és ég közt állott még határúl,~
458  1|             közt állott még határúl,~És egész világ egy órjás jég-golyó
459  1|            károg még csak a ködárban~És követ - talán hogy a sirhoz
460  1|            közt búsan jajgat a szél,~És a vad macskának átható sirása.~
461  1|        világot~Látok, hogy melegszik és virul körötte. ~Ebnek ugatása
462  1|          legjobb helyre kényszerítik~És kérdésre kérdést tesznek
463  1|       Mosolyukban osztva harci bért;~És sovárgja azt a bajnok, aki~
464  1|            lángbort, lángoló kegyet,~És pajzánan próbálják emelni~
465  1|          mind, fegyvert fog legottan~És a kastély bástyáján terem. ~
466  1|           ápolják, hogyha kap sebet,~És sok ifjú a vérző baráttól~
467  1|        virradatnak hirdetője ő lesz.~És dalára a sok kis madárka
468  1|              mily világ foly itten -~És a cserfa rezdül: vártunk
469  1|         pirosan mint lányok,~Könnyel és mosollyal a kicsiny virágok.~
470  1|        hanggal mit nem tudsz, honnan és hová hat.~Méltóságos csenddel
471  1|             Fesse be a könnyek utját és mosolygjon,~Majd keserghet
472  1|        kitűne,~Míg megszánt az Isten és lepelt dobott rád,~Eltakarva
473  1|           bünöd s szégyened világát,~És helyébe Isten szent hatalma
474  1|         léptet.~S míg az ember dőrén és elbizakodva,~Sebhelyeket
475  1|            istenkéz újra magához hí,~És a sebhelyeket lassan behegeszti.~ ~
476  1|          Csárdában~Pusztaság előttem és megettem,~Roskadoztam -
477  1|            fejekkel,~S ostorpattogás és biztató szavak közt~Őrlék
478  1|       szükséges e két szív egymásnak~És egymáson kívül más egyébje
479  1|             eltép is egymástól,~A tó és a felhő legyenek eszedben,~
480  1|          eszedben,~Hogyha szenvedénk és könyezénk egymásért,~Szenvedés
481  1|          kuvasz rázkodik a~Pitvarban és ásit bujában,~Én is szintúgy
482  1|            Csak néha perceg a parázs~És a tücsök ciripel halkan. ~
483  1|      küszöbénél,~Tőled várva vigaszt és nyugalmat,~Mint gyermek,
484  1|          Most mit visszahoztam: vágy és szerelem,~E kis házban könnyen
485  1|           Eltörülvék pálmafás vidéki~És egök, mely bájos fényben
486  1|     ragyogott,~Most már olyan szürke és olyan kopott. ~Itt játszottuk
487  1|         gyermekbánatok~Mily őszinték és mily semmik voltatok! ~Hogyha
488  1|             lelkész itt volt ebéden,~És a jó ősz vélünk elenyelge,~
489  1|            még most is az üres szék,~És megváltónk képe függ felette,~
490  1|            Elhagyá honn kedvesét is, és ez~Szökevényét táborban
491  1|         legjobbjai mind elhagyák már~És szavára senki sem figyelmez,~
492  1|              vár. ~Ott hagyá tornyát és ágyúvá lett,~Állt mellette
493  1|           Nézni a halál hideg arcába~És rohanni véres győzelemre. ~
494  1|             cifraságnak vélted volna~És az mégis vészt, halált terjesztett. ~
495  1|           atillára;~Szemeikben könyű és mosoly volt~Fordítván az
496  1|       sírásónak?"~Hallgatott az ifjú és egész kör~Gondolá folytatását
497  1|         tested, bátya, sírba mégyen.~És ha Isten úgy akarja, mint
498  1|       erejével int utánok~Búcsuzásul és kiált: "Előre!" ~S ím e
499  1|           hogy álmodott csak,~Felkél és egyhangú nyúgalomban~Áll
500  1|              A mindennapi kenyérnek,~És mosolyg a kedv piros virága. ~