Rész

 1  0|           ha fénnyel visszatérek,~Mily öröm lesz a kedves szülőnek. ~
 2  0|       Könnyelműség varázsa~Látom, mily közelről les ránk az enyészet~
 3  0|        enyészet~És szívünk világa mily múló, mi röpke,~Ah, de véled
 4  0|         alatt mi~Szörnyű sötétek, mily mélyek azok. ~Mind eladó,
 5  0|          lesz,~Míg hogyha tudnád, mily kínt szenvedek,~Tudnád,
 6  0|           az éj szokott csendében~Mily zaj az, mely mostan ébredez,~
 7  0|       megértheted szivem keserve,~Mily nagy, Isten hogyha szűt
 8  0|           tűznek hevével. ~Hah de mily erő vonz? óh megyek, megyek
 9  0|  Hallgatott és borzadott magában,~Mily szivetlen, vad lehet a honvéd,~
10  0|        érdemjelnél kedvesebb ék. ~Mily eszméket forralt szép Piroska~
11  0|        honvéd eltávozik sötéten. ~Mily kinzó kétség, minő előörs,~
12  0|        beszéld el." ~S elbeszéli, mily hűn hirdetett szent ígét,~
13  0|  prófétámért az ember szenvedjen,~Mily önzőnek tart majd engem
14  0|                           A tüzér~Mily szokatlan élet e rongyos
15  1|         áldó Istene,~Hogy lássuk, mily bizton terjed hatalma,~S
16  1|           Most meg ők kérdik már, mily világ foly itten -~És a
17  1| megelégedéssel~Boldognak lehetni, mily kevés kell.~S a betyároknak
18  1|        egyébje nincsen. ~Hajh, de mily életnesz támad most körűlünk,~
19  1|         könnyen megférnek velem. ~Mily üres, mi néma lett itt minden,~
20  1|  Gyermekörömek ti, gyermekbánatok~Mily őszinték és mily semmik
21  1|   gyermekbánatok~Mily őszinték és mily semmik voltatok! ~Hogyha
22  1|       beszélni már,~A férfi, hogy mily gonosz,~Csábitó és csapodár. ~
23  1|           Isten örömet lel. ~III ~Mily zaj kél a csendes éjszakában?~
24  1|         Legényszabály~Jól tudjuk, mily rossz borda volt~Már a legelső
25  1|          is ha már ily boldogító,~Mily végetlen üdvre lenne képes - - ~*~
26  1|           Ujból érzem, hogy szíve mily nagy kincs.~ ~
27  1|          e trón nekem s dicsőség,~Mily kéjt lel gyöngyében a csiga?~
28  1|       halálból szívvilágának~Vajh mily csekélyke részét menti ki. ~
29  1|         vitéz népemmel,~És látván mily hálátlan volt az ember,~
30  1|          még?~Látod, látod eszmém mily sötét...~Szellememhez volt
31  1|          tudom, bár ah nem érzem,~Mily kincs a nő, mely szeret.~
32  2|          Egy hölgyhöz~Most látom, mily erősen~Valál szivembe nőve,~
33  3|          felhevűl. ~"Hej leányka, mily varázs vagy,~Elbüvölted
34  3|          felhevűl. ~"Hej leányka, mily varázs vagy,~Elbüvölted
35  3|             Szánt, s nem gyanítja mily dicső e hely,~Hol szent