Rész

 1  0|          nyár végbucsúkat intne,~Aztán hideg lesz, ily múló varázst
 2  0|          van dal, mely megígéz~S aztán nem hangzik el?~Hol végtelen
 3  0|    csupán. ~Gyérült szavunk, míg aztán néma lett~S nem vettük észre,
 4  0|         óh, a perc hatalma nagy,~Aztán akármi is kövesse bár,~Egy
 5  0|          hátra, mint a végbucsú,~Aztán mindent, mindent felejtenünk. ~
 6  0| fosztalak,~Hogy csókold keblemet~Aztán eldobjalak. ~Mint fájhatott
 7  0|       toronyról Berta végbucsút,~Aztán forrón mint Bogdányt ölelte,~
 8  0|        homlokát~Forró csókjának, aztán elfutott,~De még soká utána
 9  0|      sírt váj, rá keresztet vág,~Aztán megy, megy, míg az éj elnyeli. ~
10  0| hajfürtöd add velem,~Isten véled aztán, - tán utolszor,~Igy int
11  0|         mond, könyörülj rajtok!"~Aztán búsan néz utánok~S elfelejti
12  0|             Kelj fel!" - úgymond aztán és letérdel.~"Győztünk-é?" -
13  0|          trónja mellett;~Vesszek aztán, hogyha kell, e vágynak~
14  0|           Távolabb karének zeng, aztán eláll,~Mert elszenderűle
15  0|        volt is bűne,~Felkölté és aztán számüzésbe küldte. ~"Ott
16  0|         felhőkön,~Mosolyogva int aztán Dalárnak,~S ennek égi kéjek
17  0| tisztított rést,~Melyen bátraink aztán haladtak. ~Hangja volt a
18  0|        néz sokáig végig a Dunán,~Aztán öklével által fenyeget,~
19  0|          jőjj, s kövess te, mond aztán nejéhez,~Jehovának súlyos
20  0|      házán, kis kertén körűlnéz,~Aztán összeborzad, s újra menni
21  0|          mint népünk bármelyike,~Aztán nevettek, hogy sírtak bele.~
22  0|       mégis csak jobbak vagyunk.~Aztán bort adtak s mondák: Kamarád,~
23  0|     beszéde már régtől elállott,~Aztán elsompolygnak száz nagy
24  1|         reája. ~Mesét hallgatnak aztán a fiúk,~S ki mit tapasztalt
25  1|       Mosolygva, hogy kicsalt és~Aztán meg elhagyott. ~Csak én
26  1|         adta át. ~Magamra néztem aztán s szűm virágit~Látván hogyan
27  1|  cövekhez kösse csak a szárát."~"Aztán lesz-e majd neki mit enni?" -~"
28  1|          a sors viharától. ~Ámde aztán hogyha küzdve híven,~Szembe
29  1|         mindent elkövet~Mindent, aztán arathatunk~Hű ölelést, méz
30  1|         magyar is~El vele.~Ám de aztán viggá válik~A sora,~Hogy
31  1|   virágnak férge van,~Elbájol és aztán hervad korán,~Hogy kínosan
32  1|      világát népesíti be. ~Akkor aztán ő parancsoland~A szellemnek,
33  1|          őrze fegyverem.~Ha kérd aztán hiú emlékeket,~Ha kérdi:
34  3|       elszakadt. ~Ő adá mit orza aztán,~Tőle birtam éltemet,~Elhagyott