Rész

501  1|         Szembe száll a bérc a bajjal~És borong cseres tetője,~A
502  1|      Mosolyogjon tündér délibábbal. ~És ha hegy a férfi, róna a
503  1|            hallá zengni szent szavát~És a bitorlott nagyság reszketett? ~
504  1|      átszenvedjen minden kint vele. ~És szóla: "Néked egy világ
505  1|             Mély titokban ünnepel." ~És a gyermek fájdalommal~Anyjának
506  1|         Föltekint könnyes szemekkel,~És a csillag ím leszáll,~Bájsugáru
507  1|          Vágyva szívet, vágyva hont,~És e két vezércsillaggal~Hévvel
508  1|               Felzokog s ölébe dűl. ~És leszáll a csillag újra,~
509  1|          leánykát ott szerettem meg.~És szerelmünk számoló szülőtől~
510  1|          nőre hold sugára fényt vet,~És arcának sírja ím kinyíl,~
511  1|              hogy lelkünk rokon még,~És hogy a frigy égben köttetett. ~
512  1|              utósó ember, aki él még~És világa romladékban van. ~
513  1|         teremtő ember sírba szállott~És sárfészke mint váz megmaradt. ~
514  1|           kelnek fel a sírszellemek,~És én bennek régi cimborákra,~
515  1|         Megcsendűl ím a hárfa hangja~És zeng édes lágy éneket. ~
516  1|            jő az ősz fagyos szelével~És sárga lombot hord legott,~
517  1|             volt, most vész harangja~És felsikolt és megreped.~ ~
518  1|           vész harangja~És felsikolt és megreped.~ ~
519  1|            Minden kínja, boldogsága.~És az első csepp lehullott~
520  1|            menyország mosolyog ki. -~És a másik csepp lehullott~
521  1|             keblére,~Szirtet ért ott és lepattant~Eltarolt mezőre
522  1|         Száraz ágnak nem kell harmat~És tovább hull a tengerbe.~
523  1|             fel napvilágra~Honfiszív és tenger gyöngye.~ ~
524  1|             kürtök buzdíták csatára.~És sok vitéznek csordul drága
525  1|              bajnokok nyugodalmának.~És oszlop jő a mély sírnak
526  1|                             A koldús és gyermeke~Kereszt alatt az
527  1|              ököl~Eget földet megráz~És a villám lángostorúl~A felhők
528  1|            Az éjnek érzi csak szelét~És érzi nyomorát.~ ~
529  1|                                 Élet és halál~Végsőt lehelt a várnak
530  1|         kebelre első nap derült;~Nap és élet, más semmi, semmi sem,~
531  1|            semmi sem,~Mint szenvedés és dőre küzdelem.~S szintén
532  1|           átka vív,~Sohajt mindkettő és a két sohaj~Istenhez száll
533  1|      várgyermek meg azzal játszogat,~És mindezen a sors ércszála
534  1|           megy:~Rabért - rab, bölcső és koporsó egy.~ ~
535  1|            hogy mily gonosz,~Csábitó és csapodár. ~Ámde mégsem gondolá,~
536  1|            rá~Útközben, hogy elakadt~És csak Isten őrizé~Sírva ott
537  1|      betöltené.~"Majd hogyha megnősz és kedved telik,~Vehetsz magadnak
538  1|             várj, gyermek s tanúlj!"~És vár a gyermek, vár, amig
539  1|          előbb tevé.~Lelkében az üdv és pokol lakik,~A serdülő,
540  1|              felé,~Túlszárnyal rajta és túl a napon~Alkot magának
541  1|         gondjai,~A külvilág részvéte és ezer~Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.~"
542  1|              napját, hogy ne égessen~És napja nélkűl élte megfagyott.~
543  1|              nélkűl élte megfagyott.~És férfivá lesz, pillantása
544  1|       Dobogni a közzel tanulni kezd.~És elébe lép az állam zordonan~
545  1|           menjen át,~De itten pártos és bünhődni fog!"~S a férfit
546  1|           Mint könyörgő esdő karjait~És az ágak oly tompán csörögnek,~
547  1|            Rémes éj - oh rémes éj! -~És ki az ki ottan tántorog~
548  1|          Forgó szemmel jobbra, balra~És takarja el fülét, hogy~Rémes
549  1|              ember." - -~Most megáll és ás, ás görnyedezve~Izgatástól
550  1|        Csókot nyom sirója homlokára,~És a könyű, melyet ejt reája,~
551  1|           tanu;~Néma fák, vad bokrok és kövek,~Úgy mint az erényes
552  1|         ugyis örökűl~Földi szerencse és becsület,~Szolga levél,
553  1|           levél, hogy rád süte a nap~És a nyomor, bűn jegyesed."~
554  1|            felkacag vad borzalommal,~És a kín szobrává változott. -~"
555  1|          hogyha megtapod~A hideg tél és erényes ember.~Őket átkozd,
556  1|                                Leány és nő~Táncteremben hosszú sorban
557  1|            ül meg a zordon bakó,~Hit és törvény, ily kettes kíséret~
558  1|         gyáva dőre gőg~Mely tapsokat és tetszést követel: ~Szép
559  1|              erényetek csak kényelem~És gyávaságnak posványában
560  1|             tér,~Feledve már a bűnös és bakó,~Még fel sem száradt
561  1|                                Fény- és árnyképek~(A török világból) ~
562  1|             beszélnek,~Mig egy marad és búsan felsohajt:~"Ha elmegyek,
563  1|           kavics most minden birtoka~És társasága, mellyel még mulat,~
564  1|            még mulat,~Elszórja őket, és mint kincs után~Utánuk minden
565  1|          Fegyveres néppel hajtatta. ~És azért a hálaének~Olyan tompa,
566  1|              Olyan tompa, olyan fájó~És az égnek ajtajáról~Visszapattan
567  1|              szét,~Mint a zsarnokság és minden,~Ami Istenünk ellen
568  1|             A legyőzött polgárháború~És őrült elragadtatásának~Színhelyévé
569  1|            után éhes szemekkel nézve~És utánad, dőre szabadság. ~
570  1|          Ottan a dob ím azért pereg,~És az ifjú láncban csak azért
571  1|           Mindent érez, mindent hall és lát,~Lelke megfeszített
572  1|       bátrabb lesz, felmász kebelére~És ottan tart undok lakomát,~
573  1|             lány is, ki azt kötötte,~És előbb mint az lehervad,~
574  1|       hitvány papíros,~A bölcs élvez és kacagja. ~Minden édesen
575  1|       tudjátok, mit teszen,~Azért is és azért is, ah,~Legcsintalanabbá
576  1|           fukar~Száz évvel is előre,~És a jelenből kínosan~Nézzen
577  1|       kártyavár~A sors leheletében. ~És végre a tudósnak is~Könyvéből
578  1|           annyi, mint egy könyvben. ~És e két szép hamis betű~Oly
579  1|           szép hamis betű~Oly fényes és enyém csak,~Nem nyújt gyönyört
580  1|           pohár nagy,~Mint a tenger,~És egész egy országból így~
581  1|             mert hogyha e bor elfogy~És reggel lesz:~Szerelem, barátság,
582  1|            Lánykákkal szelíden bánni~És velök jóban maradni,~Ez
583  1|              ellenségünk! ~Egyet még és el a borral,~Nem látjátok-é
584  1|            körűlem,~Minden bennem él és veszve vélem,~Istenűlve
585  1|       Állanak gyümölcsben gazdagon. ~És madárkák jőnek messze földről,~
586  1|           Vár a kedves ölelő karába,~És szemében tiszta érzelem;~
587  1|             mert kell neki szeretni,~És nem tudna élni nélkülem. ~
588  1|             a sír eltemet. ~Ő csatáz és lelkesűl helyettem,~Nem
589  1|              nélkül mely hiába vesz.~És a nő, ki csókkal életemben,~
590  1|             szítva kandallónk tüze -~És körűle néhány jó barát vár;~
591  1|          hasábot hányunk a zsarátra,~És regélünk rég történteket: - - -~
592  1|           boldogság itt mind valódi,~És könyűt csak költészet fakaszt
593  1|         Korbácsolva a habok dühétől,~És csatázva a tengerviharral! ~
594  1|             a fecske,~Szárnya lankad és lejjebb hanyatlik, -~Egy
595  1|         tehetnek. ~Mint delejtű vágy és öntudatlan~Vonja egymást
596  1|              poráig a világ egészen,~És nem ismerők azt még nevéről,~
597  1|        folyását!~Ifju szívnek holnap és ma nincsen,~Hogy kitűzze
598  1|        megnőtt, hogy bétölté egészen~És nélkűle árva szűm leendne. ~
599  1|           amelytől így kigyúla arca,~És a boldog tán én is lehetnék,~
600  1|      nyujtottam az arának,~Reszketék és elsápadva láttam,~Harmat
601  1|            volt e most született szó~És emléke mégis milyen édes!~
602  1|             higyjenek,~Midőn arcátok és ruhátok~Mind egyaránt ünnepiek. ~
603  1|             jaj, egyik sem pirúl el,~És egy sem vonja el magát.~
604  1|           mohó szomját,~Becsűlöm hát és ízlem~A lángbor zamatját. ~
605  1|         illatja~Nekem hát élvet ad. ~És hála Istenemnek~Nem is vagyok
606  1|              orosz,~Rác, oláh, szerb és kitudja~Milyen rossz,~Annak
607  1|             Odahúz.~Igy mutatja ifjú és lány~Hogy magyar,~S mássá
608  1|            vágjuk falhoz a poharat. ~És mégis hogyha elvesz a hit,~
609  1|            elvesz a hit,~El a remény és szeretet,~S helyette kétely,
610  1|              mellett~Kivül sötét van és hideg,~Világos jó meleg
611  1|            kinn lengeni,~Minden nagy és szép a halálé,~S amint közénk
612  1|       gondunk,~Igyunk, igyunk! ~Mult és jövő, remény, halál~El vélök,
613  1|              giz-gazt terem virágúl,~És elhagyottság a világba űz,~
614  1|       fáraszt csak zaja, nem nyugtat~És vissza-visszaint a házi
615  1|         Ágyamban forgok hosszú éjjel~És reggelig azon gondolkodom:~
616  1|           virág terem majd~Kertemben és szivemben, jól tudom. ~Megértem,
617  1|         megjövök, csókkal fogad majd~És általmelegíti ágyamat. ~
618  1|             csárdást járjam, járjam;~És azért nőtt a balkarom,~Hogy
619  1|             Hogy dalolhassa a nótám,~És azért lett mellem, mellem,~
620  1|             is halunk,~Vigadtunk már és csatáztunk,~Mindennap fegyverünk
621  1|           Istentől kapott; ~Hogy bűn és számolásnak~Mocskával terhesen~
622  1|            Míg kétkedik, feljebb tör és csatáz. ~A gyáva test, mint
623  1|           lepkéből csuszó féreg lesz és~A por közt nyugton hizlalja
624  1|          megriad a vészek trombitája~És összefutnak barna fellegek,~
625  1|           Csak azt tudom, hogy dúlni és enyészni~Szeretne e haragvó
626  1|              itt cserek dűlnek csak,~És ez, és ez, hajh, nem elég
627  1|           cserek dűlnek csak,~És ez, és ez, hajh, nem elég nekem.~ ~
628  1|                                  Hit és tudás~Mint szép álom emléke
629  1|            az egész természet,~Rózsa és nap, csermely, lombos árnyék~
630  1|          életnek volt csak virradása~És fölötte csillag szőnyegével~
631  1|             néze rám miljó szemével,~És ha dördült, az ég szent
632  1|        Elhamvadt a csillag ragyogása~És megannyi kínhonává süllyedt,~
633  1|               Mely felett halál leng és halál szül~Új halálnak martalékúl
634  1|            olvadt kristály ívezetje,~És dorgáló üstökös kering ott,~
635  1|            ki útam őrszemmel kiséri,~És ha összeroskadok, nincs
636  1|           tudja szállni~Isten gondja és emberremények. ~Fényét vesztett
637  1|                                  Búm és örömem~Ha bú rágódik~E kebelen,~
638  1|           Vigasztalnának~Az emberek;~És vigasztalni~Aki akar,~Óh,
639  1|             kötött, egyet meghagysz,~És ez egy által újra kínozasz. -~
640  1|            test, hol istenszikra van~És gyáva, kicsinyes korlátiban,~
641  1|      Szemében porszemmé törpülnek le~És rajta dőre égi képzetek~
642  1|     Elszántan fogadtam a csapást. - ~És ki van, ki szívesen felkelne,~
643  1|        percben mind nem sokba számol~És letörli végkép a halál.~ ~
644  1|              ébred,~Számadást tart - és haragján~Multja vesz - jövője
645  1|  tapasztalásnak~Zúza jött helyette. ~És én éltem, amíg~Halni megtanultam.~
646  1|            Mert valódi áldás~Sorsunk és nem átok,~Hogy minden napunk
647  1|           Amihez szűm szót nem bír. ~És kimondta a harangszó,~Mint
648  1|          virágnak férge van,~Elbájol és aztán hervad korán,~Hogy
649  1|          mindkettő dölyfnek gyermeke~És megvető felsőbbség érzete.~
650  1|                                   Ó- és újkor~Mért nem imádunk most,
651  1|           Ledönték lángoló oltárukat~És jött helyébe vérző feszület,~
652  1|         istent tőlünk égbe számüzék,~És idegen lett szellemünk is
653  1|                Kint folyt le az élet és küzdelem~A közpiacnak néphullámain.~
654  1|          körében maradt~Itten danolt és itt melegedett,~Mint Phönix
655  1|       kezdtek kelyhei -~S vágyva lég és napsugár után~Epedének a
656  1|       szivnek indúlatserege,~Bölcsőn és koporsón egyiránt~Leng a
657  1|         mindenik mi szép medert ás. ~És tekintek újolag körűl,~Hol
658  1|          keble,~Uralomvágy, hírszomj és erő~Ismeretlen zúgván el
659  1|      gondolkodva néztem bús szemébe,~És éjsötét volt lelkem gondolatja,~
660  1|              bort hát elémbe vettem,~És ivogattam mindent elfeledve.~
661  1|       elcsitult a gondolat agyamban,~És elaludtam, mindent elfeledve.~
662  1|           mit kívánsz, teljesülend!"~És kivántam trónt, országokat,~
663  1|          Fellebbenti-é előttem a sír~És menyország titkát bűvarázs? ~
664  1|            nemtő érint bűvös ujjával~És a látvány elvesz elülem. ~"
665  1|         epedés a célhoz.~Önbecsérzet és kiváncsiság~Hogyha mézben
666  1|              lehervadt, sorsa bételt~És számodra messzebb pálya
667  1|         választám. ~Vágytam a földet és vágytam könnyét,~Küzdésit,
668  1|          fogadjuk, amint adta a sors~És lehetünk itt is boldogak!~ ~
669  1|          hizlalja lengő dús kalászát~És tápot a test, lélek benne
670  1|           vala,~Vad átok ült rajtunk és boldogok~Sem itt, sem ottan,
671  1|              nem fogánk,~Hogy várban és gunyhóban egy a hon;~Áldása,
672  1|              hull reánk,~Együtt sujt és emel, mint közvagyon. -~
673  1|           könyörgjük Istennek kegyét~És szíveinkben ha erős a hit:~
674  1|             a hit:~Talán megszán még és szent szelleme~Leszáll közénk
675  1|             rabló,~Míg egy Brutus jő és megbukik harcában,~Az ezt
676  1|              még semmit nem tettem. ~És ki tudja: jő-e még kor,
677  1|          marad fel,~A tömeg elvérzik és nyugszik rakáson,~Örök koszorúért
678  1|        halomban korhad összehordva. ~És mért lesz a gyermek, ki
679  1|            lélek még túl is a síron,~És miként a dőre buborék nem
680  1|         békeért~Odaadva minden elvet és szent vért. ~Nem féltek-é,
681  1|             élet működése,~Erőlködik és küzd a sokaság,~Egymást
682  1|            gyermek hogyha hallja,~Jő és minden játékot abbahagy. ~
683  1|          létnek hullámi rá figyelnek~És a vad szenvedély elandalog. ~
684  1|              a föld, melyre hág,~Dűl és rombol minden tekinteténél,~
685  1|          homlokkal jár a harcmezőkön~És nemzeteknek ír ott végzetet,~
686  1|       Felkerekíti a puszták homokját~És száz hiú emberműt eltemet. ~
687  1|           látjuk, melyt a tóra vét. ~És megnyugszunk, hogy mint
688  1|              a mint igy dúl, tisztít és a sírból~Ifjultabb élet
689  1|              kőrakások,~Miket hiúság és nyomor emel,~Piarcai önérdekü
690  1|     Sáfárkodik közöttük kisszerű faj~És elriaszt minden költészetet,~
691  1|            csókja~Által megszentesűl és dicshez jut. ~A cirkusz,
692  1|              nemesülten a história. ~És Isten is gyönyörködni kezd
693  1|             dűl a pásztor s andalog,~És nyája mintha szinte gondolkodnék,~
694  1|           nyáj legel,~A hold felkél, és legfényesb sugára~Reng a
695  1|              nagy elesett. ~Reáhajol és gúnymosollyal arcán~Kicsínyes
696  1|        Kicsínyes gyöngéit keresgeti,~És mintha önmagát mentné ki
697  1|           Úgyis más lesz majd, a sír és az ég. ~Óh fáj, fáj látni
698  1|        salaktól, a legenda~Rejtélyes és magasztos lepliben,~S ha
699  1|           Úgy érzem, lelkem reszket, és reá is~A sírnak nagy bús
700  1|              Napszámát végzé minden, és pihen,~Hogy holnap új erővel
701  1|         minden mi benne~Most fénylik és küzd, fárad és örűl; ~Ha
702  1|          Most fénylik és küzd, fárad és örűl; ~Ha ércjármát az ős
703  1|             vés. ~Mig szív, müvészet és hit élni fognak~Él ő is,
704  1|             hit élni fognak~Él ő is, és ha műve elporlott,~Kövei
705  1|             vonzóbb a biztató tavasz~És mégis lányka boldog vagy
706  1|           Előtte csak csók, csak dal és virág. ~De mint a lepke
707  1|             párja nincs az ég alatt,~És boldog szűd nem ábrándúla
708  1|         leányka, még nem szenvedél. ~És mint a rózsa téli hó alatt~
709  1|               hogy így van, bölcsőnk és a sír~Egy pont csak, mely
710  1|              ott légy, hol a gyermek és buta~Kit véled együtt a
711  1|            szikraját,~A roppant tért és a nyügöt nyakán,~S mint
712  1|             Vagy nem vesz el a munka és erő,~De méltó bért túl mindenik
713  1|         Hanyatlani látod emlékedet; ~És látod a hont, a jogot és
714  1|             És látod a hont, a jogot és erényt~Vérezve, s nem siethetsz
715  1|          együtt veszétek el~Férj, nő és gyermek, s a védett haza,~
716  1|             szerént méltó bért a bűn és erény~Késő unokákban is
717  1|         tenni, tűrni hogy mért kell,~És a földön szinte honosabbá
718  1|         szőnyegen,~Hallgattok vihart és lágy madárzenét,~Nézitek
719  1|      örvénynek csak fényes tükre van~És mosolygó Isten mindezek
720  1|           felébreszt, este elcsitít,~És nyugalmatokba édes álmot
721  1|             hangjain beszél:~Csillag és a fűszál, állat, gyermekszív~
722  1|             világ~Olyan szomorú lesz és oly hallgatag.~Köztük örvényképen
723  1|            mindég éhesen~Hit, remény és élet, mind beléjehull~S
724  1|             reszketi által kebelünk.~És ez az, mit érzünk, hallgatván
725  1|             a hang fájó hangja reng,~És ez az, mit érzünk, amidőn
726  1|             van,~Hogyha vonzza őtet, és merít, merít,~Bár mind,
727  1|      elfeledt zene~Nekem még kedves, és tán általatok~Egy-egy kis
728  1|            szent a gyermekfő,~Angyal és ember közt ő tán a közép.~
729  1|             pirját, az éj gyöngyeit.~És társául adta a hű állatot,~
730  1|            ránk, szólni vágynék tán,~És nem szabadulhat varázs láncitól.~
731  1|      Ellökvén magától a természetet,~És menyet, az angyalt és az
732  1|   természetet,~És menyet, az angyalt és az állatot~Emberré lehetni
733  1|           szent oszlopot,~Fut minden és ragad ki amit bír,~Csak
734  1|         felett,~Neked magyar oltárod és jövőd~Itt van leásva, azt
735  1|              ott a vér a sors betűje~És egy egész nagy nemzet a
736  1|              lehullt vitéz népemmel,~És látván mily hálátlan volt
737  1|         áradattól űzött fut magasbra~És ismét magasbra a habok dühétől,~
738  1|          eszembe~Benned mit veszíték és búmat nevelje,~Mint hajós
739  1|          lányka, hozzá feltekintesz,~És a rajta eggyé olvadt két
740  1|          széltől űzött lomb,~Fényben és illatban dús körödbe jő
741  1|            messze kedvesem szemétől.~És én balga tűröm e szegény
742  1|          hullámzását kebled havának.~És midőn ébredtem bús rideg
743  1|      lankadatlan~Mond a boldogságról és rólad regéket.~Már pedig
744  1|        nézhetnél szintén a szemembe,~És többet megértnél, és jobban
745  1|       szemembe,~És többet megértnél, és jobban bizonnyal,~Mintha
746  1|             Minden boldogsága, vágya és szerelme.~ ~
747  1|             ég itél az árulás felül.~És az lesz átkod, amiért eladtál,~
748  1|           Vagy mint vad ár fölzajlik és kitör?~Csak addig jó a nő,
749  1|            mert el bírt hagyni engem~És bennem a varázst, mely véd,
750  1|            egyedűl ülök.~Az ördög jő és gúnyosan vigasztal:~"Vigadj!
751  1|           életemben sok sötét napot,~És egy-egy édes perc volt csak
752  1|           barna éj van a kebelben. -~És mégis haragszol, hogy megőrizém~
753  1|        könnyben,~Üdvem kérted egykor és lemondtam én;~Hagyd, megérte
754  1|            rettentsd álmából megint,~És ne mondd, hogy megnyugodva
755  1|        kíméld álmomat~Engem boldogít és bármi légyen,~Mély homály
756  1|   Mindkettőben érzünk kéjt, keservet~És mosolygunk, hogyha vége
757  1|              kelle téged újolag, nő,~És látnom úgy, hogy arcodon
758  1|              esik, ha~Nyílsz fényben és keresve mindenektől.~Csak
759  1|            lopva a szabadba~Menekűl, és kis fészkére jár.~Érzed-é,
760  1|       Érzed-é, ha homlokon csókollak~És utánad a két gyermeket?~
761  1|             míg él sohse feledje el,~És erényt, bűnt mérni ne tanuljon~
762  1|           tanítsd meg, nőm, nevemre,~És tanítsd meg, mint szeret
763  1|         miként te, hogyha nagyra nő.~És azoknak, kiknek szíveikben,~
764  1|        Vigalomban igyanak helyettem,~És ha az idő jön, tegyenek. ~
765  1|           szerettem,~Az a kis világ, és most elválva tőle,~Van szüksége
766  1|           nem lép át,~Csak jó pajtás és hoz ünnepet a háznak,~Szivességet
767  1|            körében,~Aki fárad értem, és danolni látom,~Legszebb
768  1|           harmatülte pázs'ton~Táncra és dallásra nyári éjszakákon,~
769  1|              nyári éjszakákon,~Ifjak és leányok, mellettök csendesen~
770  1|            széles földet bebarangol,~És a gondolat mint sas repül
771  1|             a szabad lég~A boldogság és élet csupán.~Elkábulva tántorgok
772  1|        szállni elfeledt,~Visszanézek és sötét alakja,~Mint kisértet,
773  1|          válási kínt.~Hogy kötöm meg és értem meg ismét~Ezt a már-már
774  1|        kebledben, barátom,~Jaj néked és jaj nékem úgy, soha~E bűnt
775  1|            Cassiust~Hű Brútusával új és szent csatára?~Óh, hagyd
776  1|       felfogással, míg átoknak érik.~És elpirulsz előttük önmagad,~
777  1|            érz, sír, fűzérért eseng,~És meghajolsz az emberek bünének.~
778  1|              tárgy fényesebb, nemesb~És a göröngy is át van szellemülve.~
779  1|           mult örökségét ő óvja meg,~És a távol jövőbe jós sugárt
780  1|             felfogásban, gondolatban~És mint Isten te öntesz szellemet~
781  1|            van.~Országodon a nagyság és erény,~Mit az imént csak
782  1|         Átszellemül szerelmed tárgya~És délibábként lesz szivednek~
783  1|       közömbös néz nyugodtan~Nem fél és nem vár a jövőtűl.~S az
784  1|          vágyva, hévvel,~A megszokás és házi gond közt.~Párázatként
785  1|           nőt magának,~Az házasodjék és örülhet~Jólétének, piros
786  1|          lénynek tekinted áhitattal,~És törpének hiszed saját magad.~
787  1|     lelkesült csoport gyülöng alája,~És nőni érzed a nép szellemét:~
788  1|               hosszú bűnös út miatt.~És jő a pap, áldást mond a
789  1|     Nefelejtsnek szent virága,~Sárga és kék színnel ékes,~Nézd,
790  1|               A jó Isten fény, illat és zenével~Osztotta azt a földön
791  1|             nemtőjét segéli,~Áldását és báját szétosztani, mérni,~
792  1|          szenvedély,~Mit istenszikra és végzet mivel,~Eggyé zavarja
793  1|          gyomor tőle igénybe vesz. -~És sokszor egy nap is már többet
794  1|        helyre áll~A szent egyenlőség és a dússal~A szegényre is
795  1|        világra~Bűn, gyalázat, nyomor és bilincs, ~6 ~Kacagok, ha
796  1|             a végetlent érzi a tömeg~És dült sorompó van csak körüle,~
797  1|      megszokást.~Mért fél egymástól, és önkénytesen~Mint börtönőr
798  1|              jót emberségesnek hivod~És embertelen neve a rossznak.~
799  1|       ilyenek. -~Hát a barátság, hon és szerelem?~Kegyelt váltó,
800  1|            Gyülöletre elég gonoszak,~És becsülni tudnám jóban, rosszban,~
801  1|           Oly émelygően lágymelegek,~És kerűlöm leverő unalmát~Egyhangú,
802  1|        vagyon keresztül minden szűn,~És szárnya nélkül rút hernyó
803  1|            gyöngyöt még mint könyűt,~És a rubint vércseppnek seb
804  1|          rajta, mégis csak mulattat.~És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,~
805  1|          varázsfű~Egyszerre gyógyit, és egyszerre öl. ~Látom most,
806  1|              lelkünk égből hozta le,~És közelébb áll Istenéhez a
807  1|              Isten légyen már az úr,~És éden kerte ujra felvirúl.~
808  2|                          1. Művészet és természet~Tolong a sokaság,
809  2|            Krisztus szállna újra le,~És ellenkezőjét mondaná,~Mint
810  2|                           4. A költő és kedvese~Mint sas száll a
811  2|             zugban porlik tested el.~És jól van az, mert így a sír,~
812  2|        mártir sírján~Emléked nincsen és mégis kiáltva~Beszéli, hogy
813  2|           Tűrjük ezt?~Adj engedelmet és a gaz nem él." -~"Ne bántd
814  2|                              10. Hit és tudás~"Szörnyű rablás történt,
815  2|         legszentebb szentséget fedi,~És mely előtt hittel hull a
816  2|                         11. A mester és a tanitvány~"Mester! tanits,
817  2|          ember~Világra lett, nőszült és elvesze,~Ezért kár volt
818  2|                            13. Próza és Poézis~Csodálod a virágnak
819  2|             Igy jár karöltve eszmény és göröngy,~Nem szabad azt
820  2|                            22. Költő és szabadság~Nap a szabadság,
821  2|        szabadság, nincs nélkűle élet~És nincs öröm, hová nem néz
822  2|             a magas kastélyfedélre. ~És hold a költő, mely, ha az
823  2|         gyermekeknek. ~S míg napfény és árnyék reng sírodon,~Gyümölcsfa
824  2|                         32. Dicsőség és gyalázat~Ha milliókat meghódoltatál,~
825  2|            minő~Hitvány volt a tömeg és milyen gaz.~ ~
826  2|           Egyet nem tudsz még: merre és hova.~ ~
827  2|           Hittem, kétkedtem, vágytam és lemondtam,~Mosolygtam, sírtam,
828  2|           Mosolygtam, sírtam, multon és jövőn,~Tündérek játsztak
829  2|           sírmezőn. ~Sokan szerettek és sokat szerettem,~Bántottak
830  2|            Baráti serleggel nevettem~És más ha sírt, szememből könny
831  2|           levél,~Ki gondol a madárra és a fára,~Ki a költőre, hogy
832  2|          utam, mely semmiségbe vész,~És felsohajtnom, veszhet már
833  2|              szíve dallal van teli. ~És míg öröm, bú, hit, meg kétkedés
834  2|               meg kétkedés lesz,~Tél és tavasz, ifjúság, szerelem,~
835  3|         menyasszonyát sejdíti benne,~És bizalmam ekkor elrepülve:~
836  3|        nyugszom én. ~III ~Szeretlek! és ezen~Haragszol - óh, ne
837  3|              száll: ~Könyrűle mégis, és malasztja gyújta~Szivünkben
838  3|            deríte,~A szép remény ez, és emlékezet! ~VI ~Győz a borús
839  3|            éjjelén! ~Kiholt az élet, és gyönyör~Vidító éneke,~S
840  3|        Szívrázó hangokat,~Szerelmet, és király~Tiporta honokat. ~
841  3|            ezernyi taps rezeg~Dalára és füzér,~De szíve hallgat,
842  3|         Melyért elvérezik. ~Im ébred és dicsőn~Virúl a róna már!~
843  3|             egy dicső nap~Ég sugára, és ha kél:~A tavasz virágzatába~
844  3|            Tél üvölt a föld határin,~És ropogva zúg a jég,~Gyászba
845  3|            hogyha zúg, üvölt a róna,~És a lányka búban ül.~Jő e
846  3|            vagy,~Elbüvölted a telet,~És falunkra szent sugárba~Fényt
847  3|               Mert tavassza megjöve,~És szemében ott sugárzik,~A
848  3|               Ha feléje száll imánk,~És dicső sugárzatában~Kőkebellel
849  3|          szállnak~Érzetünk fohászai,~És kegyére elvonúlnak~Életünknek
850  3|              jő a tévedett juhocska,~És ijedve meg-megáll;~Lejtve
851  3|           Itt juhod, vegyed leányka,~És jutalmat ád az ég?~Lenke!
852  3|              Is, Leányka! csendemet,~És cserélni egyet egyre~Kell,
853  3|     szerelmet:~Ond, vitézi tetteit. ~És a lányka Ond fejérc~Zöld
854  3|     csillagára bízni, - hinni kész. ~És nem gyanitta tiszta érzeményem;~
855  3|               mely elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy hazug
856  3|                S ha elvevé a végzet, és haragja:~Mit bírni, s vesztni
857  3|           Isten veled; szerelm! hit! és remény!~ ~
858  3|             szemed forró sugárzatán,~És mind ez éden sírba sorvadott.~
859  3|              ural:~Halál a sírteren,~És nézd Leányka! mégis az~Virágokat
860  3|            dicső eget!~Sugára éltet, és gyönyört adott,~A szép tavasz
861  3|               Ki nyöghetém keservem, és a bérc~Megértve vélem együttérezé,~
862  3|              Majd vissza hangzanak. ~És én irigylem az eget,~Melyt
863  3|              sugára annyinak~Halált, és éltet ád. ~Félek, hogy ennyi
864  3|              Ha zúg a fergeteg. ~II ~És midőn igy táncola,~Mennyi
865  3|         tolonganak~A népes termeken,~És az örömnek angyala~Lejt
866  3|           bájolá. ~Hogy újra menjen, és nekünk~Itt hagyja bánatát,~
867  3|           nekünk~Itt hagyja bánatát,~És bánatában a világ~Múlt paradicsomát. ~
868  3|              visszazengené~Keservem, és e kín~Egésszét értené, ~
869  3|             képzelet~Virítja éltemet~És benne élek én:~Míg sírom
870  3|         menyasszonyát sejdíti benne,~És bizalmam ekkor elrepülve:~
871  3|        nyugszom én. ~III ~Szeretlek! és ezen~Haragszol - óh, ne
872  3|              száll: ~Könyrűle mégis, és malasztja gyújta~Szivünkben
873  3|            deríte,~A szép remény ez, és emlékezet! ~VI ~Győz a borús
874  3|            éjjelén! ~Kiholt az élet, és gyönyör~Vidító éneke,~S
875  3|        Szívrázó hangokat,~Szerelmet, és király~Tiporta honokat. ~
876  3|            ezernyi taps rezeg~Dalára és füzér,~De szíve hallgat,
877  3|         Melyért elvérezik. ~Im ébred és dicsőn~Virúl a róna már!~
878  3|             egy dicső nap~Ég sugára, és ha kél:~A tavasz virágzatába~
879  3|            Tél üvölt a föld határin,~És ropogva zúg a jég,~Gyászba
880  3|            hogyha zúg, üvölt a róna,~És a lányka búban ül.~Jő e
881  3|            vagy,~Elbüvölted a telet,~És falunkra szent sugárba~Fényt
882  3|               Mert tavassza megjöve,~És szemében ott sugárzik,~A
883  3|               Ha feléje száll imánk,~És dicső sugárzatában~Kőkebellel
884  3|          szállnak~Érzetünk fohászai,~És kegyére elvonúlnak~Életünknek
885  3|              jő a tévedett juhocska,~És ijedve meg-megáll;~Lejtve
886  3|           Itt juhod, vegyed leányka,~És jutalmat ád az ég?~Lenke!
887  3|              Is, Leányka! csendemet,~És cserélni egyet egyre~Kell,
888  3|     szerelmet:~Ond, vitézi tetteit. ~És a lányka Ond fejérc~Zöld
889  3|     csillagára bízni, - hinni kész. ~És nem gyanitta tiszta érzeményem;~
890  3|               mely elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy hazug
891  3|                S ha elvevé a végzet, és haragja:~Mit bírni, s vesztni
892  3|           Isten veled; szerelm! hit! és remény!~ ~
893  3|             szemed forró sugárzatán,~És mind ez éden sírba sorvadott.~
894  3|              ural:~Halál a sírteren,~És nézd Leányka! mégis az~Virágokat
895  3|            dicső eget!~Sugára éltet, és gyönyört adott,~A szép tavasz
896  3|               Ki nyöghetém keservem, és a bérc~Megértve vélem együttérezé,~
897  3|              Majd vissza hangzanak. ~És én irigylem az eget,~Melyt
898  3|              sugára annyinak~Halált, és éltet ád. ~Félek, hogy ennyi
899  3|              Ha zúg a fergeteg. ~II ~És midőn igy táncola,~Mennyi
900  3|         tolonganak~A népes termeken,~És az örömnek angyala~Lejt
901  3|           bájolá. ~Hogy újra menjen, és nekünk~Itt hagyja bánatát,~
902  3|           nekünk~Itt hagyja bánatát,~És bánatában a világ~Múlt paradicsomát. ~
903  3|              visszazengené~Keservem, és e kín~Egésszét értené, ~
904  3|             képzelet~Virítja éltemet~És benne élek én:~Míg sírom
905  3|           érzeted egére;~Egy boldog, és örökkorú tavaszt! ~Te mégysz,
906  3|           Bájillatú borongó sátorán,~És meg-megállsz, az árva gerlicének~
907  3|              jut e percben lantosod,~És im e könnyben dalja bánatára,~
908  3|         legdicsőebb áldzatot hozod. ~És ha menyegződ reggelén virágot~
909  3|             szivemnek gyászos éneke,~És énekemnek mindenik szavával,~
910  3|           ott, ~Madárfiak fészkelnek és körűl-~Virágza repkény gyászos
911  3|          mohától,~A koporsóból kitör és eget kér.~Berzsenyi ~Borongva
912  3|              Oly büszke, mint a sas,~És honja gyászhelyén~Sírhont
913  3|        hangzatán, ~Megvetve börtönét~És szűk korlátait,~Megvetve
914  3|           élni fog~Dicső sugárokon. ~És áldni fog, ki érz,~És érzni
915  3|                És áldni fog, ki érz,~És érzni mindki fog,~Mert egy
916  3|          síri gyász lepel. ~Ő boldog és nevén~Sugára oly dicső,~
917  3|              Képed engem nem talál. ~És körömbe puszta csend ül,~
918  3|             körömbe puszta csend ül,~És fölöttem a szabad,~Mindenütt
919  3|            Elorzta e halom.~Irígyen, és e kincsedért~Gyötör bú,
920  3|               hogy veszett~Hazámnak, és nekem~Annélkül óh, hogy
921  3|            elszunnyadott leányidat. ~És fölvirúland általad hazád,~
922  3|           egyet esd mindenki érzete,~És nem leend érdekletük hiú.~ ~
923  3|          reményem~Éltető szövétneke,~És szemedben a menyeknek~Égsugáru
924  3|    Égszemedbe kínomat,~Veszve mindez és ezekkel~Egy-egy éltem elszakadt. ~
925  3|           létemet. ~Hunyj nagy ég el és szakadj le.~Hunyt napod
926  3|         hunyj el éltem,~Amit vágytam és reményltem,~E szűk hant
927  4|       megyénknek~Mindig csak torzkép és epigramma lehet. -~ ~
928  4|          fogád fel; -~Ellenzéki vagy és mégse meleg se hideg. - ~
929  4|           Tudd: csak az élet vonz, - és hidegen hagy a kő. - ~b)~
930  4|             mellékút mindenik eszméd~És egyenes nyelvünk rajta döcögve
931  4|             PÁL t. b.~Fráter szól, - és merre akarja, ragadja hajónkat;~
932  4|             vagy-e? - Nálad~Eszmekör és haladás, rákszerű, lomha
933  4|            de" igéig~Szólásod szabad és az a "de" után pecsovics.~ ~
934  4|            vagy,~Hagyj fel hát vele, és menj hivatásod után! -~Ott
935  4|          liberális vagy, van nexusod és tudományod, -~Oly magasan
936  4|           Menni akarsz hévvel te is, és már kész uti terved;~Még
937  4|          Hogy mellőzhetnők: ami nagy és kitűnő? -~Nagy hasú s torkú
938  4|        Legkitűnőbb nagyság: az neved és - füleid.~ ~
939  4|                                  PAP ÉS PONGRÁCZ KÁR.~Pap, Pongrácz,