Rész

  1  0|                halavány. ~Tán azt hiszi, hogy őtet ott~Még észre sem veszik?~
  2  0|             koronája, ~Nem mondom én se, hogy szeress,~Csak adj sugárt,
  3  0|                szeress,~Csak adj sugárt, hogy éljek,~S neked virágként
  4  0|                 kebleden;~Tán haragszik, hogy szépítni képtelen~S bájaidnak
  5  0|              sötéttel. -~De csak tudjam, hogy rajtad még ragyog~Az istencsók -
  6  0|                Nyilvános titok~Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,~Hogyha
  7  0|                néznél tükörbe,~Mondanám, hogy jó sem vagy talán,~Hogyha
  8  0|             kétszer oly nagy. ~Mondanám, hogy lelkem nem szeret,~Mit mosolygsz -
  9  0|                nem-é fél boldogságom az,~Hogy nem tudja senki, senki? ~
 10  0|                ragyogjon, aki azt hiszi,~Hogy csak irigyelve boldog,~Én
 11  0|         felvidultam, mert a férfi~Sorsa, hogy csatát próbálni menjen.~
 12  0|           könnyeket fejemre~Ah, de hisz' hogy fészkéből kiszálljon~A fiú,
 13  0|                 lett-e e szív,~Gondolám, hogy szinte szégyeneltem.~Életpálya
 14  0|              elfeledtél. ~Nem vigasztal, hogy sorsunk folyása,~Mint szülőmtől,
 15  0|             messze lenni;~Nem vigasztal, hogy ha koszorúval~Megjövök,
 16  0|                  fényes koszorúmat~Csak, hogy éltünkből mi sok lehervadt. ~
 17  0|               lehervadt. ~Nem vigasztal, hogy ha a világban~Lankad e kar
 18  0|              síró gyermeke. ~Nem hittem, hogy még lesz idő,~Melyből óhajtva
 19  0|                 egy könnyet útitársamul,~Hogy álmodjam rólad s elmult
 20  0|                 egy-egy csillagot~Látok, hogy elesett,~Megborzadok, nem-é~
 21  0|                  hulló csillag~Hoz hírt, hogy elbukál.~ ~
 22  0|                  kellemekben,~Nem lehet, hogy a halálnak árnya~Tégedet,
 23  0|                   testet mely azért ölt,~Hogy nyilatkozhassék a világban.~
 24  0|                   te, oh kedves leányka,~Hogy jegyese vagy már a Halálnak,~
 25  0|           bezárom.~Ott rakok tanyát - és hogy nyugodt alapja~Egy virágszőnyeg
 26  0|               ember itt egy-egy elítélt,~Hogy mégis mosolyghat, te tanítod
 27  0|                őtet,~S egy nyáréji álom, hogy szívemben is kélt~Lujzáról,
 28  0|              írigy az s megöl,~Ha látja, hogy szemedben szebb sugár van, -~
 29  0|                 lányka, életemre. ~Ládd, hogy csillámlik a deres mezőség~
 30  0|                 kis virág áll,~Ha látod, hogy mosolygok mostan is még,~
 31  0|                  ígéret-országát. ~Nézd, hogy megcsendesült a szós patakcsa!~
 32  0|                az égből nyúlnak így alá, hogy~Földünket összekössék szebb
 33  0|        fel-feltűnik,~E szemben könny ég,~Hogy halni kivántam,~Míg boldog
 34  0|               Míg boldog valék, ~S most, hogy a halálvágy~Szűmből elveszett,~
 35  0|                  szól, -~Ki gondol arra, hogy tán egy kebel~Kíntól reped
 36  0|                szenvedél,~S nem jött el, hogy megintsen, szellemed.~Van-é,
 37  0|                  levél hozzám bizonnyal;~Hogy dúltad volna fel a szép
 38  0|                között az első téli éjre,~Hogy lássam még az eltarolt mezőket~
 39  0|            roskadsz te is le,~Mért élsz, hogy romjain virrasztva számold~
 40  0|            hogyha kárörömmel felkacagná,~Hogy néma tél ül a kebelben. -~
 41  0|                  Míg így azt látja csak,~Hogy isteneknek gondjuk nincs
 42  0|                  nekem nem mondja senki, hogy szeret. ~Mi jól esik e gyász
 43  0|                  Mi jól esik e gyász is, hogy közös,~S fonnyadt lombod
 44  0|             feltűnni s télre válni újra,~Hogy veszte jobban öljön, a tavaszt,~
 45  0|                  csak tövis maradt,~Kell hogy siron tul újra összeszedjék~
 46  0|                  álmait hadd nyomja le -~Hogy meg ne törje zárját sírlakának. ~
 47  0|             Isten megkedvelé, s letépte, hogy~Gyönyörködtesse édes illatárja. ~
 48  0|                üdve is csupán abban van,~Hogy mit itt mi élünk, ő azt
 49  0|                  mi majd megismerendjük,~Hogy egyesült könnyből keletkezett,~
 50  0|               hideg, de tiszta őszi nap,~Hogy a virág sem sejti meg, miként
 51  0|             leánykához~Ah, látom, látom, hogy szeretsz, leányka,~Kit annyian
 52  0|                 már úgy benőtt szivembe,~Hogy a boldogság fájva illeti,~
 53  0|            először ránk mosolygja az ég,~Hogy nem való az már többé nekem. ~
 54  0|               Neked, leány, én enyhülök,~Hogy téged lágyan foly körűl,~
 55  0|                 itt körűlem mennydörög, ~Hogy még soká boldog lehetsz,~
 56  0|                  pohárt és kérek csókot,~Hogy részegüljek meg, felejtsek
 57  0|             emlék, amely élvet ád nekem,~Hogy egykor boldogítál, drága
 58  0|                mind lábadhoz hullanának,~Hogy tisztább szellem, lányka,
 59  0|               gyomra kincsét~S kivánnám, hogy szívem nekűl~Kevés legyen
 60  0|                  cseveg, ki így mosolyg,~Hogy tudna az, mint én, szeretni! ~
 61  0|          szeszélyed súgja, s azt hiszed,~Hogy néked az mind, dőre lányka,
 62  0|            leányka,~S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,~A csók, mosoly
 63  0|               Éva-kebled,~Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,~Hogy akkor
 64  0|                   óh, hogy amidőn hivék,~Hogy akkor is csalatkozám tebenned. - ~
 65  0|                  olajjal ujolag föléled,~Hogy büszke termeken ragyogjon,
 66  0|             cserélek. ~De azt se féljed, hogy kísérteni~Jár fel talán
 67  0|                  más,~Mint ha bánatunkat hogy feledjük,~Részegítve jár
 68  0|            Részegítve jár az áldomás, ~S hogy szivünknek jajját átkiáltsuk,~
 69  0|                 szerelmét,~Érzém, árván, hogy nincs semmi sem.~Szerelem
 70  0|             tanítál meg forrón szeretni,~Hogy kacagjad kínomat csupán? ~
 71  0|           átmelengetett? ~Nem remegsz-é, hogy megbánja, ennyi~Bájt hiába
 72  0|                 szikla ád. ~Elpanaszlom, hogy bizony leánykám~Azt mondá,
 73  0|               bizony leánykám~Azt mondá, hogy engem nem szeret.~"Szeret"
 74  0|                 híveden,~Megtanítanálak, hogy mi kín, ha~Választottunk
 75  0|           merthogy a tiéd. - ~Nem tudom, hogy barnák-é a fürtök,~Kék-e
 76  0|                  csak egyet alkotott,~És hogy újra feltalálja egymást~
 77  0|              könnyen hajolván~Kebeledre, hogy hűtlen leszek,~Nincs korán
 78  0|                elpusztult romok. ~Óh, de hogy lehetne bűn szeretni,~Istenünknek
 79  0|                tanítja rózsa és tavasz. ~Hogy lehetne bűn az, így szeretni,~
 80  0|                  imádani. - ~S megtudám, hogy amit dőre keble~Embereknek
 81  0|         mindkettőnk felett. ~Te tanítál, hogy lelkünk fog élni,~Mert a
 82  0|          Szégyenülten és kéjtől remegve,~Hogy bevallám, vétkezém nagyon.~
 83  0|               vár.~Ellentállottam nőnek, hogy könyörge,~Szerettemet hallgattam,
 84  0|            naptól rabol meg engemet.~Jó, hogy arcodon, kis bájgödrében~
 85  0|                 mert reményt nem ád.~Jó, hogy a kebel két renge halma~
 86  0|                 vagy, űzesz engemet.~Jó, hogy a világ végében is még~Távol
 87  0|            volnék, s visszavonzanál,~Jó, hogy az Ipoly meg úgy kiáradt,~
 88  0|                az Ipoly meg úgy kiáradt,~Hogy nem férek hozzád, barna
 89  0|            lábaidhoz tettem szerelmemet,~Hogy nem lészen-é az megbántó
 90  0|               hitte, óh, ki hitte volna,~Hogy tükör előtt volt minden
 91  0|                néztek.~Óh, nem féltek-é, hogy a nagy Isten megver,~Ilyen
 92  0|               hát az éneklett nőszellem,~Hogy nemesb életcél már előtte
 93  0|              szűdet!~Mit tesz az, nejévé hogy azért levél csak,~Mert esetleg
 94  0|                  tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.~Óh, hisz a boldogság
 95  0|                 ellenáll. ~Bosszankodál, hogy egyedűl én~Maradtam néma
 96  0|              Addig hódítgatál cselekkel,~Hogy meghódoltál, kis hamis,~
 97  0|                ez nékem olyan jól esett, hogy~Tiéd vagyok most magam is.~ ~
 98  0|                    Mentség~Mondod, lány, hogy bizony már~Sokszor valék
 99  0|          szerelmes,~S hűségi esküvésem -~Hogy is mondjam ki? - kétes.~
100  0|                engem sajnálj meg inkább,~Hogy hittem egykor annak. -~Ha
101  0|                egykor annak. -~Ha érzed, hogy valódi~Csillag vagy, drága
102  0|               volt,~Azért nem gyűlölend,~Hogy a vándor megállott~Csodálni
103  0|                 most sem,~Tovább maradni hogy nem~Engedte végzete? ~Úgy-é
104  0|                  Más majd hívebb leszen,~Hogy az tán többet érez,~Mint
105  0|           percünk egy tölt pohár volt,~S hogy elköszöntők a nemes bort,~
106  0|                elköszöntők a nemes bort,~Hogy elfogyott, sírjunk talán? ~
107  0|                 mint ami;~S te is tudád, hogy az örömnek,~A szenvedélynek,
108  0|               szenvedélynek, a költőnek,~Hogy éljen, kell csapongani. ~
109  0|               boldogságod oly nagy lesz,~Hogy benne engem is felejtesz,~
110  0|              ölelj meg! Óh ne félj csak,~Hogy elgyűröm csipkéidet.~Mi
111  0|          galambok~(A-hoz) ~Mondod, lány, hogy ablakodra~Kis galambok szállva
112  0|              tova repülnek,~S nem tudod, hogy honnan, merre. ~Óh ne is
113  0|             tovább repülni~S ne is tudd, hogy merre, honnan!~ ~
114  0|                  Zsuzsihoz~Kedves valál, hogy láttalak először,~Hideg
115  0|                  hűtlenné legott,~Hivém, hogy ez összhangzatos egésznél~
116  0|                ura - leány elébe,~Méltó, hogy keble édenét~Ez is legott
117  0|                 bűszkesége,~Nem érdemes, hogy férfiú,~Nem érdemes a lány
118  0|                  lányka fűz. ~Átérezzük, hogy egymásért vagyunk,~El van
119  0|               mindent eltakar.~Eltűr, de hogy hideg légy, lányka, nem. ~
120  0|               burka csak,~Mért írjam én? hogy elámítsalak? ~Ha hű tolmács
121  0|             tolmács a szó, úgy rettegek,~Hogy érzésemmel megrettentelek. ~
122  0|               légy irántam! ~S ha látom, hogy szivedben szűm iránt~Akárminő,
123  0|               Érzéketlen szívének legott~Hogy több rabja s fénye több
124  0|              hang puszták felett,~Sorsa, hogy vérző tövisfüzért~Hordjon
125  0|                 mondtad, ím elmondom én,~Hogy, drága nő, ha hozzám vagy
126  0|                 pór, de áldjad sorsodat,~Hogy szelídebb úton vitt át élteden,~
127  0|                 Inkább meg ne érts, mert hogy megérts s szeress,~Kell,
128  0|                 megérts s szeress,~Kell, hogy általéld mind, amit szenvedek. ~
129  0|             szenvedő,~Felrettent szívem, hogy csak salakra lelt. ~Boldogabb
130  0|                  együtt és úgy képzelém,~Hogy a kedves lélek tán érzi
131  0|                  tudat lengjen felettem,~Hogy lelked, hölgy, felém, felém
132  0|                hölgy, felém, felém eped,~Hogy nélkülem Istennek édenében~
133  0|                  szómat elhiszed,~Tudod, hogy aki ismer, az szeret.~Szived
134  0|                talán inkább attól remeg,~Hogy több barátságnál, mit érezek. ~
135  0|              tégedet,~Csak azt ne mondd, hogy ne szeresselek!~ ~
136  0|                 nő, ha egy percig hivém,~Hogy boldoggá lehetnék általad,~
137  0|                  mesterkélt föld felett,~Hogy oly rokonlelket, minő tiéd,~
138  0|             szinte jól esett. ~Feledtem, hogy férjed van, és a férj~Egész
139  0|                kincshalmokot. ~Feledtem, hogy nő s férfiú között~Nemesb
140  0|                ha rág. ~Inkább, mintsem, hogy üdvöt adj nekem,~S rágalmazó
141  0|               fel neved,~Inkább, mintsem hogy lássak esni rád,~Óh nő,
142  0|               nyugodt vagyok,~Nem látod, hogy mosoly van ajkamon?~Szenvedjek
143  0|                 rossznak higgy, ha kell,~Hogy ily hamar feledni tudtalak,~
144  0|                  feledni tudtalak,~Hidd, hogy nem voltam hozzád érdemes,~
145  0|               sujta gyönge nő?~Oh, amaz, hogy kínozzon, gyötörjön,~S édes
146  0|             lepke s lágy szellő ölelt,~S hogy nem ékesítitek színárral~
147  0|                  kicsiny csepp hoz hírt, hogy virág nem~Hervad árván,
148  0|                  kicsiny csepp hoz hírt, hogy keservünk~Harmatát szintúgy
149  0|                Mért vallottad meg nékem, hogy szeretsz?~Nagyon erősnek
150  0|                 erősnek tartasz engemet,~Hogy vállaimra ilyen terhet vetsz.~
151  0|                   Ohajtanám, egész világ~Hogy ossza hő szerelmemet,~Azt
152  0|              Mosolygunk önmagunk felett,~Hogy oly balgák valánk;~De e
153  0|               szerelmem boldogsága~Volt, hogy nélkűlem hervadnál korán. ~
154  0|                hervadnál korán. ~Hittem, hogy én valék a tenger ára,~S
155  0|          szerethetsz,~Mért hazudta szád, hogy érez?~Csillag lettél volna
156  0|             megnyugodva nézi~Jól tudván, hogy el nem éri. ~Oh de nő, te
157  0|                álomképeink,~S várod még, hogy felvert szíveink~Megköszönjék,
158  0|                  önző, ládd, a szerelem,~Hogy ha boldog nem lehetsz velem,~
159  0|                  lesz nékem, tanújeleűl,~Hogy szerelmünk törpén nem fogyott
160  0|         Felejtsünk~Ha a végzet rendelte, hogy soha~Már egymáséi úgyis
161  0|             ajtaja?~Bukott angyalnak is, hogy nem feledt.~A kárhozat sorsában
162  0|                     Viszontlátás~Hittem, hogy boldog levél nélkűlem.~S
163  0|               csak nekem jutott,~Hittem, hogy szerető férj karában~Kebled,
164  0|               hazudnak. ~Ki hitte volna, hogy ha majd e szó,~Amelyet egykor
165  0|             elviselnem?~Búm meg nem ölt, hogy kínzzon, s a gyönyör~Kínozva
166  0|                  gyönyör~Kínozva öl meg, hogy kéjét ne érjem. ~Most tárja
167  0|             halált oszt. ~Tündér vagy-é, hogy visszabűvölél~Egy édes percet
168  0|            maradsz csak? ~Ki mondja még, hogy visszadobjalak~A sírba,
169  0|             mondanék le. ~S megérdemlem, hogy elfeledd te is~Érettem azt
170  0|            lehullt a korlát,~S boldogok, hogy ekként egyesülve~Közelebb
171  0|             úgyis elég hatalma.~Óh talán hogy ébredjünk fel újra.~És körűlünk
172  0|             inkább vágyainkról,~A vágyak hogy el ne hagyjanak? ~Szerelemnek
173  0|               meg, szűd, eszed kövesd-e,~Hogy később ne vádolj engemet! ~
174  0|            virulj;~Én meg nem fosztalak,~Hogy csókold keblemet~Aztán eldobjalak. ~
175  0|                 ragad,~Megszólal hangja,~Hogy lelkét önti be~Vágyó dalába. ~
176  0|               öleli~A kis rózsát meg. ~S hogy végre ne legyen~Hiányos
177  0|                 A lányt, most érzi csak,~Hogy nem álmodta.~ ~
178  0|           felkendőzött ló is,~A szekéren hogy szép menyasszony van. ~Falu
179  0|           egyenesen,~Ott megáll, nyerít, hogy zárva látja,~Mindhiába,
180  0|                 De óh, ne hidd halálukon~Hogy gyáván könnyezem. ~Csatában
181  0|               Hazámnak és nekem,~Anélkül hogy sírjok felett~A hon szabad
182  0|                  jár. ~Még egyszer érzi, hogy nem élt~E földön hasztalan,~
183  0|                  élt~E földön hasztalan,~Hogy lelke gyermekében él,~És
184  0|                 édesen~Hív a szép honba, hogy menjek vele? ~Ah ő az, ő
185  0|              parancsolál. ~Nem hallod-é, hogy játékúl igér~Lengő fűvet,
186  0|                 jó anyám tudott. ~Igéri, hogy ha kis testvéreim~Szabadba
187  0|                keletnek,~Mintha mondaná, hogy ott a szent föld,~Melyhez
188  0|                nem adja meg. ~Tudja jól, hogy társa a bajnoknak~A halál,
189  0|                  maradt,~Érzé mindkettő, hogy itt van a perc,~Mely egyiknek
190  0|             karára dűl~Borzad ez látván, hogy végszavával~Ellenének lelke
191  0|              egytől-egyig,~Idegen honban hogy eltemesse,~Mindent túlélt,
192  0|                 felette,~Mintha mondaná, hogy szent ügyével~Bajnokát is
193  0|                  mondd meg inkább nékem,~Hogy virúl-e még a hősi nemzet,~
194  0|                 fiától,~Nem tilthatta el hogy véle sírjak,~Nem vehette
195  0|            látnám a magyart még,~Látnám, hogy lelkében a harag dúl,~S
196  0|                 hős oroszlánra. ~Mondod, hogy nem kesereg a nemzet,~Nem
197  0|                    Mert ne hidd, e csend hogy elfásúlás.~Sík a tenger,
198  0|            kinálni néki senki,~Jól tudá, hogy néki fájna az,~A dal szivének
199  0|               győztes elleni. ~Kivánják, hogy lerombolja falát,~S a védő
200  0|               tud,~De jaj, ki azt hiszi, hogy végtelen,~Jaj, hogyha a
201  0|             nekem jót, úgy mond a nyerő,~Hogy Kartágó majd megtartja szavát,~
202  0|                 szavát,~S kívánja ettől, hogy legnemesebb~Ifjúságát túszképen
203  0|             mindenütt,~Lángot lát s fél, hogy martaléka lesz. ~Előtte
204  0|          egykedvűn szertenéz,~Jól tudja, hogy felette ártatlan~Zúg el,
205  0|                 még jó, ha megválasztja, hogy kivel. ~De a labanc álmából
206  0|                 Siess, siess, mutasd meg hogy szivem~Nemes lelkedbe nem
207  0|                 hitt." ~"S miért hiszed, hogy itt vész nem fenyít~A néma
208  0|                egyedűl?~Ki mondta néked, hogy nem-é vagyok~Tán a legrosszabb
209  0|           Istenem! kit e vad nép is fél,~Hogy meg ne győzné egy leány
210  0|                 tán? ~Hagyd elbeszélnem, hogy jaj a zene,~Tűzvész a fáklya,
211  0|                 velem feles,~Hadd lássa, hogy az, akit méltatott~Szivére,
212  0|                 menjünk, vitéz,~Ne hidd, hogy hős karod közt rettegek." ~
213  0|                 eszmél s borzadva látja, hogy~Forró kebléhez is hullát
214  0|                 nem enyém,~Megtartottál, hogy ostorod legyek,~Vihar legyek
215  0|                 vidék,~Azt tartja a nép, hogy kőszíve van,~Csak hogyha
216  0|                  bánata,~Mely felragyog, hogy sírodhoz jöve? ~A dombokon
217  0|                győzelemre,~S tudja, hőse hogy többé nem él. ~Látja kínját
218  0|              Küld feléje őszi szelletet,~Hogy könyét törülje le, s titokban~
219  0|              olyan édesen, zokogva sírt,~Hogy részvéttel vette tőle a
220  0|                 régi szeretőt. ~Ráborul, hogy keblével födözze~Eszmél,
221  0|           Esküdjél nő, esküdjél Istenre,~Hogy hiven megőrzöd szívedet,~
222  0|            harcdúló Tiboldon,~Essék bár, hogy a sír eltemet. ~Jól gondold
223  0|               érintett meg szárnya,~S ím hogy megcsókollak homlokon,~Óh,
224  0|                 lesz így győzelmed,~Mert hogy védjem azt, nincs már miért! ~
225  0|                lehelt.~Hasztalan kérdem, hogy éljek-é még,~Haljak-é érette,
226  0|                meleget." -~Óh ha tudnád, hogy magas váradban~Jerta téged
227  0|                 rózsaszál!~S tudod-e nő, hogy csak szíved vérén~Melegedhetik
228  0|             Nézzetek csak vissza-vissza,~Hogy kigyult a láthatár.~Kis
229  0|           Fekszik az oly érzéketlenűl. ~"Hogy tágúl e szív, mi vágy uralja~
230  0|              világot átölelném,~Üdvömben hogy részesem legyen.~Engedd
231  0|              részesem legyen.~Engedd ég, hogy én, a rettegett rém,~A bút
232  0|                  csókkal élteti,~Azrael, hogy könnyeit ne lássák~Elfordúl,
233  0|            vágtat,~Hátra nézve többször, hogy vajjon felhő-e~Vagy halvány
234  0|                  A falucska végén önként hogy megállnak. ~A lovas lepattant,
235  0|           ujjából,~Bétekint; - mi lelte, hogy megáll meredten. ~Csak néz,
236  0|                 csak lova gyanítja,~Mert hogy most erősebb sarkantyú döfése. ~"
237  0|             mulatok ma,~És ne örvendezz, hogy tán bizon sajnállak. ~Ámde
238  0|                  a halál világra.~S mert hogy ember még nagyon kevés élt,~
239  0|              magasból Jehova lenézett,~S hogy megérté, mindenik mit érzett,~
240  0|                közt~Véded ezt, a másikát hogy üldözd?~Vétettem talán ha
241  0|              most is tart talán lekötve,~Hogy ne jőjj békétlen e kebelre!"~
242  0|          Testvérvérben íme megszületve?!~Hogy míg éri a végetlenet vég,~
243  0|        haszontalan vár!~Majd lakolsz, de hogy bajod ne essék,~Addig is
244  0|                   nem tudni honnan,~Vagy hogy a mindenségben hová lesz. ~
245  0|           érintné őrűlet árnya~S értené, hogy abban mennyi jaj van. ~Ezredévek
246  0|             pártosok,~Vérrel írom rájok, hogy király vagyok."~S harmadik
247  0|                   Új boszúlót s pártost, hogy neveljenek!"~"Óh hát rajta,
248  0|                 meg a vad zsarnokot.~Jó, hogy a védszellem helyt áll és
249  0|               virága,~Örökös tavasz van, hogy hozzája képest~Legbájosabb
250  0|          leginkább alakban.~Most indult, hogy végig járja bé országát~
251  0|          sötétben." ~"Hábor, Hábor édes! hogy hajoljak én át?~Nem fognám
252  0|                 ment, sírt bűnén, tudta, hogy hibázott,~Hej, de hogy felejtsen,
253  0|                   hogy hibázott,~Hej, de hogy felejtsen, ahhoz még sem
254  0|               rózsa lett a kertben,~Ámde hogy megtudta Hábor, egyszeriben~
255  0|               kelyhén titkosan enyelgő. ~Hogy Hábor csókjától a leányt
256  0|              pusztára. ~Mert azt hitték, hogy tudós Zádornak~Szellemekkel
257  0|             szemét soká kinyitni,~Érezé, hogy kínosan mint vész el. ~Végre
258  0|                  csak karcsú derekához; ~Hogy Piroska csakhamar megnyerte~
259  0|                 ifjam szende bús arcával~Hogy tudhatna vétni ellenének?~
260  0|                  kerített meg véletlen. ~Hogy lőhessünk, még előbb szuronnyal~
261  0|           Kellett ágyuinkat visszavenni,~Hogy mozdulhassunk, mely elnyomott
262  0|              magunkat s láttuk,~Ellenünk hogy ép jókor futott el,~Mert
263  0|               mosolyg rá keserűen.~"Mert hogy nem volt súlyosabb még a
264  0|               magyar határ;~Mi az mégis, hogy mindkét várfokon~Egyenlő
265  0|                  Tabán a vár fokára néz,~Hogy a zászlóból egy-egy darabot~
266  0|               fejem~Azon szégyentől meg,~Hogy nőmmel bűntelen~Haramja
267  0|                   Kardommal kell legott,~Hogy nő kivívjalak." ~S felfogva
268  0|            ismeri meg~A megdermedt basa,~Hogy a vendéglovag,~Ki hölgyeért
269  0|                Zászlóm véd, csak vigyázz~Hogy védjen szüntelen,~Mert hogyha
270  0|             szúnyogat,~És a lovag zajára hogy fölnéz,~Jó estét kiván s
271  0|             őrjöngöttek, én enyelgettem,~Hogy vívjanak ki a harc mezején. ~
272  0|                   Kit megsirattam, menni hogy hagyám. ~Óh bajnok! bajnok!
273  0|                karokkal általfogja őt,~S hogy csókkal érinthesse ajakát,~
274  0|          Föltolja a sisakrostélyt. De ím~Hogy fölsikolt, mi az mit ottan
275  0|               körűl egy kissé a világot,~Hogy dicsérik-e kellően hatalmam~
276  0|            Felveretve a jég-ropogástól.~"Hogy vagytok?" mond a hírnök
277  0|                   sokáig,~Míg eszébe jő, hogy égbe szálljon,~S nem kincset
278  0|          választott,~Prófétája lettél, s hogy hirdesd az ígét,~Melyet
279  0|                egy!~Hej, miként elbámul, hogy kevés vártatva~A lovagnak
280  0|          kinyerted, "~Óh, de legnagyobb, hogy szívemet legyőzted.~Mond
281  0|              föld hiú leánya!~S véled-é, hogy aki ily tettekre képes,~
282  0|              csak keres,~Tündére szívére hogy legyen érdemes.~Mig őrjöngve
283  0|                  majd akkor látod által,~Hogy kegyetlenség volt amint
284  0|                  varázsa~Tisztított meg, hogy ki volt bünös, hiú lány,~
285  0|              megölelt. ~S a viharkirály, hogy boldogsága nem volt,~Nagyravágynak
286  0|                 hímespillék szállnak. ~S hogy végkép megtörje a királynak
287  0|          délibábbal,~Ámde az zokog, sír, hogy saját bújára~Ismer a király
288  0|        szenvedélyét érzi visszatérni. - ~Hogy megint induljon, küzdjön
289  0|                 dalos madárka,~Meglesém, hogy nyári éjjel énekelte,~Bár
290  0|         ciprusnak árnya,~Mintha mondaná, hogy féltve félti őket,~S fájva
291  0|               félti őket,~S fájva kérné, hogy ne hagyják őt magára. ~És
292  0|            epedez, epedez,~S elbusultan, hogy már gyermeki sem érték,~
293  0|          férjéhez. ~Nap megy nap után, s hogy visszatér fészkéhez~Messze
294  0|             gondolatja,~A végetlen ürben hogy földünk teremtse,~Játékáúl
295  0|                 lélekként az éjben,~Mint hogy bírjam őt, de ily gyáván
296  0|                érzé csak rengő kebellel,~Hogy bár fájt mit érzett, mégis
297  0|               oldalából lenne,~Nem tudá, hogy angyal s ördögnek csókjából~
298  0|             megváltója márma születe;~Jó hogy ez egy emlék megmaradt reánk,~
299  0|              reánk,~Mert feledtük volna, hogy megváltatánk.~Óh hatalmas
300  0|               fiaddal értünk drága vért?~Hogy dombérozásra több ünnep
301  0|              hordom a szörnyű igát,~Csak hogy életemet nyomorogjam át,~
302  0|                  kiküzdök, életem minek,~Hogy legyen igámat hordani kinek?~
303  0|                   férj, nő s gyermeke.~S hogy ne verje őket zord valóság
304  0|                 fel,~S szinte megdöbben, hogy szól hozzá harsány szó:~"
305  0|                  Hiú ember te,~Hitted-é, hogy szentelt célomat kivívni~
306  0|                  küldék én prófétát,~Nem hogy prófétámért az ember szenvedjen,~
307  0|               Sőt tán kelleténél jobban, hogy szerettem." ~S íme, Jehovának
308  0|          égiháborúkat~Ámde csak csínján, hogy fel ne forgassátok~A most
309  0|             minket az ellenség néz vala,~Hogy összecsődült szinte tábora.~
310  0|              bármelyike,~Aztán nevettek, hogy sírtak bele.~Tán érezték,
311  0|                sírtak bele.~Tán érezték, hogy még találkozunk,~S náloknál
312  0|              midőn még bámulsz s kérded, hogy mi az,~Midőn még nem tudod,
313  0|                 az,~Midőn még nem tudod, hogy merre jő,~Fejed felett mint
314  0|                 a három társra mérgesen,~Hogy földre néz a máskor büszke
315  0|          mormogott,~Nem tudjuk mit, csak hogy haragudott.~Ezt mondta ő -
316  0|                 vezér mosolygni kezd,~De hogy huszárjai ne lássák ezt,~
317  0|              vész.~"Átlátjuk - mondják - hogy gyávák valánk,~De többé
318  0|               Régen volt, de mégis volt, hogy ujonc voltam;~Akkortájban
319  0|                  hadállott,~S úgy esett, hogy engem ütközetbe vittek,~
320  0|                 golyója,~Gondolhatjátok, hogy nem legszebb kezdet volt~
321  0|            Ritkán téved el csak a golyó, hogy öljön,~Mint Isten nyila,
322  0|            gyermek,~Istenem! nem kérlek, hogy segits harcomban,~De az
323  0|         elkábított,~Csak midőn érzettem, hogy vállamra csapott,~Mondá
324  0|             szentelt vér.~Retteg minden, hogy kegyelmet,~Nem is oszt az,
325  0|                  honvéd legott elfordul,~Hogy ne lásson térden embert,~
326  0|                 Hogyha egy világot kell, hogy zúzzak is szét!' ~És rohant
327  0|            mellett,~Láttam őt mosolygni, hogy nem volt menekvés,~Kardja
328  1|                  És nem volt nagyszerűn, hogy porba dőlt. ~A korszellem
329  1|                 a szabadság áldó Istene,~Hogy lássuk, mily bizton terjed
330  1|                 A nyugvás ünnepét~Méltón hogy ott ülöm,~Hol Isten ünnepel~
331  1|              ünnepel~A hangzatos mezőn~S hogy lelkemet a csók~Varázsa
332  1|           megállított,~Köszvényes lábait~Hogy megpihenteti,~De hát bíz
333  1|                  Legényhad elfogott,~Jó, hogy nem hal bele,~Oly sok csókot
334  1|              hiszem~Csupán az menti meg,~Hogy híven visszaád~Mindent,
335  1|            karján a söpört~Udvarra megy, hogy várja ott a férjet. ~A font
336  1|                 leányhoz,~Jól tudja már, hogy simogatja majd~S kicsiny
337  1|              felelt. ~Az egyik azt hivé, hogy~Néki tiszteleg,~Én meg,
338  1|                  Néki tiszteleg,~Én meg, hogy üdvözölve~Kedvesen cseveg. ~
339  1|               Szidja a napot,~Mosolygva, hogy kicsalt és~Aztán meg elhagyott. ~
340  1|         pillantást még a boldogságba,~Óh hogy kiván, hogy sovárog szivem,~
341  1|              boldogságba,~Óh hogy kiván, hogy sovárog szivem,~S ha önmagában
342  1|                  egyszer szép beszédben,~Hogy mondom el - szivem mért
343  1|               találni,~Betoppanásom majd hogy hatja meg;~Bú lészen-e arcán
344  1|           olvadva, - óh jaj, mennyi vád!~Hogy mindazt, amit szívem óhajtott,
345  1|                 Fárad és küzd még az is, hogy éljen. ~Zsibvásárra értem;
346  1|               adják, míg hajdan ki tudja~Hogy nehezkedett egy árva szívre~
347  1|                  megszentelt ereklyét,~S hogy súlyával meg ne rövidítse,~
348  1|               megváltónk korbácsa nálam,~Hogy szétverném ronda társaságod. ~
349  1|                ember halvány fátyolában,~Hogy tán elfogyott már minden
350  1|                mint hogyha~Jőne a halál, hogy végkép eltemessen -~Barna
351  1|                ködárban~És követ - talán hogy a sirhoz kisérjen. ~S mintha
352  1|                  hullat arcaimra,~Mintha hogy maradjak, esdekelve kérne. ~
353  1|                utána,~Mintha fájna néki, hogy magára hagytam~S mintha
354  1|                 egy egész világot~Látok, hogy melegszik és virul körötte. ~
355  1|        füstoszlop a magas kéményből~Int, hogy arra tartsak s a vándor
356  1|             hátra áll szerényen,~Hinnéd, hogy szobor, ha keble nem ,dobogna,~
357  1|              irígyelne engem,~S mondaná, hogy holnap újra a vadonba~Űz
358  1|                újra a vadonba~Űz a sors, hogy itt csak vendégként melegszem. ~
359  1|             nyékén elhagyott fészköknek;~Hogy vagytok, hogy vagytok, súg
360  1|                fészköknek;~Hogy vagytok, hogy vagytok, súg a szél elébök,~
361  1|             kicsinyes mesgyével hasítja,~Hogy elég tér nyiljon a kalmáros
362  1|            Mintha szégyenelné, sajnálná, hogy éle.~Ámde képzetemben állnak
363  1|               zugolódtam.~Végre is magam hogy jól meguntam,~Mit tudhattam
364  1|            ábránd-világát~S boldog volt, hogy ez a sík hazája~S bényargalja
365  1|                  jó korcsmáros,~Jóléttel hogy nem voltál túlságos!~Most
366  1|             voltál túlságos!~Most látom, hogy megelégedéssel~Boldognak
367  1|                  galylugosban~Estve volt hogy ismét elutaztam.~ ~
368  1|                  tárgyát,~Kiesebb tanyát hogy keressen magának,~Tán még
369  1|               magokban,~Gyors repülésben hogy túl nem szárnyalhatják~A
370  1|                eget földünkhöz,~Zálogul, hogy még van Istennek ránk gondja.~ ~
371  1|                személy ma,~Tudtával van, hogy ünnep ez,~Vadászó bajtársat
372  1|            ciripel halkan. ~Úgy látszik, hogy zeng éneke~A tűzhely játszi
373  1|                  jobban foly,~Ha tudjuk, hogy velünk gondol~Rokon lélek -
374  1|               még minő voltál bucsúmkor,~Hogy fog most a visszatért találni?~
375  1|        Összesorvadott-e a roppant terem,~Hogy szűknek, sötétnek látszik
376  1|           beszélt, én gondolám magamban,~Hogy hatalmasb ember nála nincsen.~
377  1|              Mint erőmű a szülői házban,~Hogy lehetsz munkátlan sír ölében?~
378  1|                gyermekfájdalmit kacagja,~Hogy sírt akkor játszere ha eltört,~
379  1|        Szökevényét táborban kereste,~Nem hogy visszahívja, búcsúcsókját~
380  1|                  a falunak vén harangja,~Hogy legjobbjai mind elhagyák
381  1|                gyermek arca;~Érzi, érzi, hogy seb vérzik mellén~S haldokolva
382  1|       megfrissült vidéken. ~"Hála Isten, hogy még ezt megértem,~Győztünk,
383  1|         sebhelyéhez kapna~Érzi melle ép, hogy álmodott csak,~Felkél és
384  1|                 ősi puszta!~S meg-megjő, hogy tündér ujjal szőjjön~Egy-egy
385  1|                 S kőhéjában léha, gyáva,~Hogy arany van, meg se lássa,~
386  1|                  a kedv piros virága. ~S hogy kedves zománca megmaradjon,~
387  1|            hirdetett testvér-szeretetet,~Hogy a nép hallá zengni szent
388  1|              közé, melyen nagy átok űlt,~Hogy átszenvedjen minden kint
389  1|             évsor folyt azóta,~Kis falum hogy tőled váltam én.~Most emlékek
390  1|                akkor fénylett a remény. ~Hogy megnőttek, hogy kizöldülének~
391  1|                 remény. ~Hogy megnőttek, hogy kizöldülének~E még akkor
392  1|              kicsi lánykákkal~A madárkák hogy mint zengenek. ~Zöldűl a
393  1|              fölöttem oly pusztítva kél,~Hogy ifjúságom hűtlen barátként~
394  1|                 úgy reszketett,~Érzené-e hogy lelkünk rokon még,~És hogy
395  1|               hogy lelkünk rokon még,~És hogy a frigy égben köttetett. ~
396  1|               hárfa húr is felzokog. ~De hogy ha Istennek haragja~Viharzik
397  1|                 visszafoly a szívbe, ott hogy~Elrejtőzzék drága titkúl. -~
398  1|               mond - nem, nem Istenemre!~Hogy árnyat vessen agg fejem
399  1|                  legott~S a vár lányával hogy találkozott,~Mindkettőben
400  1|              lány beszélni már,~A férfi, hogy mily gonosz,~Csábitó és
401  1|          csapodár. ~Ámde mégsem gondolá,~Hogy nézése is megárt;~Hej, de
402  1|               most tapasztalá~Templomban hogy oda járt. ~Bújt szegényke
403  1|                 szem nézett rá~Útközben, hogy elakadt~És csak Isten őrizé~
404  1|               csak Isten őrizé~Sírva ott hogy nem fakadt. ~Hej kis lány,
405  1|                amig kinő~Az iskolából, s hogy vehetne már~Játékot, lepkeszárnyat:
406  1|           sorvasztja el;~Kiolták napját, hogy ne égessen~És napja nélkűl
407  1|               Szíve, mely saját~Keblében hogy verjen már nincs miért,~
408  1|              szegzi, mintha ott~Keresné, hogy majd álma teljesűl.~Kinyil
409  1|               balra~És takarja el fülét, hogy~Rémes daljukat ne hallja?! - -~
410  1|           melegebb nyoszolyát vet anyád,~Hogy ne nevessen bélyegedért,~
411  1|             Felhőként az éji viharral.~S hogy kinéz a hold hegyek mögűl,~
412  1|        felsikoltva összedűl~S kérdi újra hogy felvánszorog:~Nincsen-é
413  1|                  becsület,~Szolga levél, hogy rád süte a nap~És a nyomor,
414  1|                   jól tudom, engem,~Mert hogy a szégyent s annyi keservet~
415  1|            panasza~A költőnek boldogsága~Hogy szerelmét eldanolja,~S a
416  1|                Lopva törli a könnyét le,~Hogy kínzója meg ne sejtse;~Gúnyának
417  1|                   kár érte."~Nem tudják, hogy megtört keble.~ ~
418  1|                  tekintsék itt a lányok,~Hogy mindnyájan~Egytől-egyig
419  1|                 minden tájnak~Tán virága~Hogy bárhol pihen a bajnok~Ott
420  1|            angyal, tiszta liljomszállal,~Hogy lábukhoz esnél ájtatos imával.~
421  1|               Meg sem foghatná az ember, hogy mint támad~Az az elterjedt
422  1|                nem bírván ember keble.~S hogy vesztett üdvünkhöz út se
423  1|                  élni én is, mint a dús,~Hogy vétkezzem s pokolra szálljak
424  1|             miben~Segített? s bűn-e hát, hogy ég adott~Létem becsültem
425  1|              rajta csak,~Ki gondol arra, hogy együtt vele~A rab hibái
426  1|               rab hibái is lehulltanak. ~Hogy nem fog lopni, mert nem
427  1|             hogyha távol dörgés hirdeti,~Hogy közelg már a földrázó vész. ~
428  1|              Hálaünnepet rendelt a~Basa, hogy győzelmet ére,~S gúnyúl
429  1|                 csendes estve,~Zsarnokuk hogy meg ne tudja;~Ámde Isten
430  1|         vészthozó karát;~Ég dördülj meg, hogy feleszmélhesse,~Több nem
431  1|           feleszmélhesse,~Több nem kell, hogy megmentse magát.~ ~
432  1|                 sír,~Embert gyűlöl, mert hogy érzi~Tisztább érzéssel ő
433  1|              mosolygunk,~Nem nyom a bűn, hogy élvezni~Valaha elmulasztottunk. ~
434  1|                Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,~Miről lopott sugár
435  1|                  végre eszmél, s látván, hogy nem az,~Ördögnek nézi csalt
436  1|            függvén a hókebel~Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?~Csontvázzá
437  1|           sebesen jő a halál - siessünk,~Hogy üresen leljen minden kehelyt,~
438  1|               legelső némber is,~Tudjuk, hogy rossz bordának az~Egész
439  1|           főtulajdona. ~Azért ha hallja, hogy csinos~Ma is, tudjátok,
440  1|          gonoszabb,~Előzzük meg, rajtunk hogy ők~Ne fogjanak ki legalább. ~
441  1|                  ki legalább. ~Mutassuk, hogy szivünk hideg,~Nem csábít
442  1|             Ellenkezésből szembe száll. ~Hogy meghódítson mindent elkövet~
443  1|                  addig szeret;~Ha látja, hogy már rabja vagy,~Kegyetlenül
444  1|                 hibája rontja meg,~Sokan hogy nem tudnak feledni~S mások
445  1|               forralt bosszú terve utat,~Hogy megmarhasson, most talál. ~
446  1|              hálaérzetet,~Ámulva látjuk, hogy biz ő már~Réges régente
447  1|                 lenne, úgy hiszem,~Sokan hogy nem tudnak feledni~S mások
448  1|                  bár tenger~Vad viharja,~Hogy kőszikla lelköket meg~Rázni
449  1|                  messze,~Mint a csillag,~Hogy míg szárazon marad majd,~
450  1|                 legyen dicsőségünk.~Ámde hogy majd győzni bírjunk,~Kell
451  1|                majd győzni bírjunk,~Kell hogy légyen kikkel vívnunk,~Éljen
452  1|                  Ez legyen az örömünk.~S hogy minél előbb megérjük,~Megcsókoljuk,
453  1|                szerető csak kell nékünk.~Hogy becsüljük a csók mézét,~
454  1|                látjátok-é mámorral~Úgyis hogy megtelt fejünk?~Bornál erősebb
455  1|                 illatot lehelnek,~Amiért hogy híven ápolom,~Ott a fácskák,
456  1|                 itten állnak üldözéstől,~Hogy dalok közt nyugton költsenek;~
457  1|          szellőnek suttogása,~Telkemen - hogy lakja szeretet. ~Ott a kis
458  1|                  világ van,~S nem félek, hogy a sír eltemet. ~Ő csatáz
459  1|              hasztalan vár~Kis testvérét hogy temetni látta. ~Reszketett
460  1|                 árva lenne,~Érzém én is, hogy védője lettem,~S a kicsiny
461  1|                 lettem,~S a kicsiny fázó hogy átmelengne~Szánakozva e
462  1|             szűnk érzette híven~Mindenik hogy mit gondolt felette. ~Melegen
463  1|            szemébe néztünk,~S nem tudók, hogy szem vagy napsugár-e,~Amitől
464  1|                  is a vágyról,~A lánykát hogy bírni én ohajtom. ~Szerelemmel
465  1|            szívnek holnap és ma nincsen,~Hogy kitűzze a hajnal határát, ~
466  1|                  Már merész terv hívott, hogy kivánjam,~Menni kell, merre
467  1|                  volt különben. ~Érezém, hogy akit oly kicsínyen,~Árván
468  1|                  e kebelbe,~Úgy megnőtt, hogy bétölté egészen~És nélkűle
469  1|                is,~S most sugám először, hogy szerettem. ~Síri hang volt
470  1|                hamis leánykák?~Úgy-é bár hogy az: nős vagyok. ~De hogyha
471  1|                 legényseregnek~Elmondom, hogy ne higyjenek,~Midőn arcátok
472  1|                   húzd, hadd ne higyjék,~Hogy busúl~A magyar, hogy házában
473  1|            higyjék,~Hogy busúl~A magyar, hogy házában nem~Ő az úr.~Hadd
474  1|               leljen abban senki~Örömöt,~Hogy szivünk már bánatában~Megtörött.~
475  1|         szerencse~Kereke,~Aki mit nyert, hogy ha bírja,~Hadd vigye.~Azt
476  1|                aztán viggá válik~A sora,~Hogy kedvvel néz Isten is le~
477  1|                le~Rá maga.~Három a tánc! hogy volt hogy! most~Szaporán~
478  1|                  Három a tánc! hogy volt hogy! most~Szaporán~A legvígabb
479  1|                 Igy mutatja ifjú és lány~Hogy magyar,~S mássá lenni nem
480  1|                Kétségbesetten jól tudom, hogy~Régen kiszenvedt volna már.~
481  1|                 mit beszélünk,~Örüljünk, hogy mi élünk,~Másokra mi gondunk,~
482  1|           gondolkodom:~Mi kellene nekem, hogy jobbra~Fordulna e jajos
483  1|                 ha követem,~Minő legyen, hogy nézzen az ki,~Kisül, hogy
484  1|                hogy nézzen az ki,~Kisül, hogy olyan mint szerelmesem. ~
485  1|         szivemben, jól tudom. ~Megértem, hogy nem visszhang minden,~Nem
486  1|               hogyha békél,~Ujból érzem, hogy szíve mily nagy kincs.~ ~
487  1|                  azért van lábam, lábam,~Hogy a csárdást járjam, járjam;~
488  1|                És azért nőtt a balkarom,~Hogy öleljem a galambom;~De a
489  1|                  a jobb meg azért terme,~Hogy hazámat védelmezze,~Dicsőségért,
490  1|               melyről Krisztus tanított,~Hogy lemos százados átkot. ~Hej,
491  1|                azért van szám, azért van~Hogy dalolhassa a nótám,~És azért
492  1|               azért lett mellem, mellem,~Hogy rajt, bokrétám viseljem;~
493  1|                  mellben szív azért van,~Hogy helyt álljon a csatában.~
494  1|                megvénültek~S nem tudják, hogy minek éltek;~Sokat küzdöttek,
495  1|                  dicsőségnek,~S most is, hogy a honnak adtak,~Nékik csak
496  1|                  Csak azt adná az Isten,~Hogy ifjan haljak el,~Nem már
497  1|                   Ki egy-egy árut eldob,~Hogy mentve más legyen. ~S egymásután
498  1|          zománcát,~Mit Istentől kapott; ~Hogy bűn és számolásnak~Mocskával
499  1|       ítéletnapon~Isten sem ismerné fel,~Hogy képe volt azon.~ ~
500  1|           megelégedés~Pór lelkek költék, hogy erény legyen~A megnyugvás