Rész

501  1|          Kiszúrjam-é hát a vágyó szemet,~Hogy meg ne kívánja a csillagot?~
502  1|               Kiöljem-é keblem érzéseit,~Hogy néma csend s megnyugvás
503  1|                ér. - ~Pór lelkek költék, hogy erény legyen~A megnyugvás
504  1|                 kezdete,~Csak azt tudom, hogy olyan édes élni~Keblünknek
505  1|                 kezdete,~Csak azt tudom, hogy oly édes szeretni~Szivünknek,
506  1|                 éjszaka;~Csak azt tudom, hogy kétség s nyúgalom közt~Kell
507  1|                ősz köde,~Csak azt tudom, hogy olyan édes halni~Keblünknek,
508  1|                 fellege,~Csak azt tudom, hogy dúlni és enyészni~Szeretne
509  1|                 dal terem,~De azt tudom, hogy itt cserek dűlnek csak,~
510  1|             éjjelén~Keblünkbe éltet olt, hogy a halált~Is élő holtakként
511  1|             Megérti, az égről pokolba le~Hogy minden egy nagy lánc egy-egy
512  1|                 Félszeg földünkre szokni hogy nem bír.~S e szózat az,
513  1|                 ha jő robogva,~Gondolom, hogy népem ébred,~Számadást tart -
514  1|             elröpülni~Sejtéstől vezetve:~Hogy mély tengeren túl megleli
515  1|               áldás~Sorsunk és nem átok,~Hogy minden napunk egy örömöt
516  1|                 értettem én,~Mert tudám, hogy várakozva~Hő kebel dobog
517  1|                int a drága kéz. ~Később, hogy kedves halottat~Rejte tőlem
518  1|                tőlem is a sír,~Esdettem, hogy más kimondja,~Amihez szűm
519  1|           Elbájol és aztán hervad korán,~Hogy kínosan sirassa a kebel. ~
520  1|                békó az, mely életre hív,~Hogy kínpad szenvedése közt a
521  1|                 sors rám vezet,~Nem kell hogy más sajnáljon engemet;~Ha
522  1|                   Ne tudja azt is senki, hogy bukám.~ ~
523  1|                száz közhasznu tér,~Tudá, hogy a polgárerény utján~Mindenki
524  1|             szele oly hideg,~Megrettenve hogy virágaim~Hő szivembe menekültenek. ~
525  1|            vígadt, másban szenvedett. ~S hogy ha kész világa, a tömeg~
526  1|                  szép, mi hű!~Nem tudja, hogy kedves halottjait~Koszorúzta
527  1|             gyermek éveimbe,~Úgy hiszem, hogy más, hogy jobb világ~S fényesebb
528  1|           éveimbe,~Úgy hiszem, hogy más, hogy jobb világ~S fényesebb a
529  1|             Számolhatlan, végtelen sora;~Hogy birhatnád mind, gyarló kebellel,~
530  1|            kéjhúrnak felzengő szava~Kell hogy szünjék; a kéj győzelem,
531  1|              volt bilincselve,~Sírtam ép hogy őtet választám. ~Vágytam
532  1|              kicsiny szobámban~Boldogan, hogy álmom már nem bánt. ~Érzém
533  1|              végzet nem nézett volna ki,~Hogy élj: nem törtek meg véres
534  1|                 csak szent vér mossa le:~Hogy a jobb gyermek győzzön,
535  1|                  hivénk, fel nem fogánk,~Hogy várban és gunyhóban egy
536  1|            érzetünk,~Közös szónk egymást hogy megértenők.~S fiát vesztette
537  1|                  embere;~Bámulva látjuk, hogy közös szava~Van szivünknek,
538  1|              története!~Lelkem elszorul, hogy mért is küzd hiába?~Mért
539  1|               Értem nagyságát, ah értem, hogy nagyobb még,~Mert magasztos
540  1|                kel fel benne végre,~Mert hogy felragyogjon minden pompájában,~
541  1|      egyszersmind engem,~Látva életemnek hogy felét leéltem,~S amit méltó
542  1|                  ki tudja: jő-e még kor, hogy tehessek?~Óh hány Leonidás,
543  1|          csodálom: ~Elveszett mint szám, hogy másnak fényt szerezzen,~
544  1|           féltek-é, nem féltek-é pulyák,~Hogy a halottak átkot mondanak,~
545  1|                  tanyáján a halál susog,~Hogy a létnek hullámi rá figyelnek~
546  1|             elandalog. ~Csodáljam-é hát, hogy félénk madárként~Költészetem
547  1|             halál, száz alakú tündér te,~Hogy szellőztessem arcod fátyolát?~
548  1|              tóra vét. ~És megnyugszunk, hogy mint hű szolga által~Isten
549  1|              teszen. ~Nem tudják-é ezek, hogy egykor ők is~Le fognak tünni,
550  1|                 Sarat dob rá s mondd: ím hogy lenne Isten,~Ki jelt még
551  1|                  végzé minden, és pihen,~Hogy holnap új erővel szembe
552  1|          szelleme. ~Ki sincs, ki értené, hogy majd ha egykor~E város végálomra
553  1|              nagyszerű napok,~Talán csak hogy ne essenek kétségbe~Embernagyságon
554  1|   Kicsinységemben megmaradtam én. ~Talán hogy én is óvjam a sírlámpát,~
555  1|           kegyelet ti néktek félve vitt,~Hogy helyrehozzam a nép gyávaságát~
556  1|             hatalom féltékeny gondjait. ~Hogy oly korban, hol sírni is
557  1|                   Egy menyasszony sírján~Hogy tudtál épen most meghalni,
558  1|             bimbó csak egy sugárra várt,~Hogy feltárhassa, amit méhe zárt. ~
559  1|               égnek is talán félüdve az,~Hogy sejtelem. S a nyárnak kincsenél~
560  1|               lányka boldog vagy hiszem,~Hogy most fekhettél sírba csendesen. ~
561  1|                 S a lány oly tiszta még, hogy arcain~Ragyogni látunk mennyei
562  1|         emberismeret,~S ha visszagondol, hogy minő vala,~Szemébe könny
563  1|           imádott vőlegényt, kiről~Hivéd hogy párja nincs az ég alatt,~
564  1|                csak, boldog vagy hiszem,~Hogy most fekhettél sirba csendesen.~ ~
565  1|               néma, hallgatag,~Ki hinné, hogy alatta mint enyém~Oly zajgó
566  1|             szívén nincs harag. ~Óh jaj, hogy így van, bölcsőnk és a sír~
567  1|                művelted hévvel lelkedet?~Hogy ott légy, hol a gyermek
568  1|               Isten egy percre világába,~Hogy öntudatra ébredezve, az~
569  1|                 oly rokon lénynek hivél,~Hogy testben agg, lélekben halványúl~
570  1|            lelketekben, óh kínos nagyon,~Hogy a nép, melyért férjed harcra
571  1|              vigasztalan. ~Ott láttátok, hogy álomkép csak az,~Miért szenvedtetek
572  1|                oly hősien,~Ott láttátok, hogy aki még csatáz~A nép javáért,
573  1|              Nehéz lehet embernek lenni, hogy~Csak egy-kettő van milliók
574  1|               még nehezb embernek lenni, hogy~Ne szállja meg lelkünk népgyűlölet. ~
575  1|                féljetek;~Alkalmatlanokká hogy lesztek talán.~Hogy lennétek?
576  1|      Alkalmatlanokká hogy lesztek talán.~Hogy lennétek? én is játszom
577  1|               van mért kell tenni, tűrni hogy mért kell,~És a földön szinte
578  1|            szinte honosabbá vál~A lélek, hogy rajta örök honra lel.~Játsszatok
579  1|                boldog még, kinek fáj az, hogy feledé~A dalt, s lelke mélyén
580  1|              lehetni küzd, tűr, vérezik,~Hogy megint csak visszaeshessék
581  1|           keblemet fenntartja drága hit!~Hogy rám a sors ura nagy hivatást
582  1|               hosszú bűn átka tépe el,~S hogy szent csatán egy sorban
583  1|              Szerzett hazát, nem hagyja, hogy könyárral~Mosódjék most
584  1|                szokta holt. ~Nem tűri ő, hogy lant epedjen ott,~Hol ő
585  1|           elrejté irígyen~Tőlem, szemeid hogy érettem könyeznek.~S lelkemet
586  1|             szavadnak.~Tán azért, azért, hogy hozza az eszembe~Benned
587  1|           feltekintve képzelem magamnak,~Hogy te is, lányka, hozzá feltekintesz,~
588  1|                  most pótolja azt ki.~Jó hogy még az emlék halvány holdvilága~
589  1|                az éjben, zálogául annak,~Hogy nem tünde álom volt, miben
590  1|                 nyúl epedve érte,~Látja, hogy csalóka tünde délibáb csak.~
591  1|               útat tán nem is érdemel, -~Hogy nehány virágom is meddőn
592  1|               lehulla,~Amidőn tudom jól, hogy magad enyém léssz,~Rózsatő
593  1|                  azt írnám csak, lányka, hogy szeretlek!~Ezt pedig tudod
594  1|              merém kinyitni,~Mert tudám, hogy álmom képzeletvilágát~A
595  1|            erősen függünk álomképeinken,~Hogy bár tudjuk a sors mást végzett
596  1|             feledékenységem,~Kell tehát, hogy mindég szemmel is tartsalak,~
597  1|             mindég szemmel is tartsalak,~Hogy rólad beszéljek, rólad emlékezzem.~
598  1|       zsémbelődés, úgy hiszem, elég már,~Hogy teljes gyönyörrel a kibékülésnek~
599  1|           mindent feledék, csak azt nem, hogy szeretlek.~Óh, bár csak
600  1|           szememből - amit én sem értek,~Hogy ki sorscsapással bátran
601  1|                  a nő, míg azt se tudja,~Hogy rosszá is lehet, ha úgy
602  1|                  miatt.~Vagy nem hiszed, hogy ily cserét tehetne?~Hisz
603  1|           dülének~Szivemben össze, semmi hogy velök~Lelkemnek istenségét
604  1|          kebelben. -~És mégis haragszol, hogy megőrizém~E néhány perc
605  1|            reménnyel,~Régen általláttam, hogy szivem soha~E világon boldogságra
606  1|                  S még csak azt ohajtom, hogy boldog te légy,~Hogyha halnom
607  1|                nő, nékem is jutott,~Hála hogy reményünk amiként fogy,~
608  1|             álmából megint,~És ne mondd, hogy megnyugodva épen~Már feléd
609  1|              pálya int.~Hadd, ne tudjam, hogy mely felnyitott könyv~Volt
610  1|          megtalál.~Csak ne gúnyolj, mert hogy nem valóság,~Halkan lépj
611  1|               újolag, nő,~És látnom úgy, hogy arcodon ne légyen~Egy kis
612  1|                  virág úgy van teremtve,~Hogy csak kacérkodjék a tarka
613  1|                 már, oly fájó gyönyörrel~Hogy mit hangicsál a rabmadár,~
614  1|          eltörülve,~S mostan lenne csak, hogy elmenék.~Ablakhoz futsz,
615  1|                   Sorsomról tanítsd meg,~Hogy míg él sohse feledje el,~
616  1|           tanítsd meg, mint szeret a nő,~Hogy majd egykor ő is tenni tudjon,~
617  1|                sohajtást,~Jól tudják ők, hogy nem kedvelem.~Tenger éltem,
618  1|               találom,~Attól ami lettem, hogy köztem s közötte~Semmit
619  1|                  van:~A tudat, mindennek hogy megjő a vége,~A megszabadulás,
620  1|              Enyhe hangja részvevő öröm.~Hogy körülzajong e gondtalan
621  1|              egyik is talán,~Aki értené, hogy a szabad lég~A boldogság
622  1|                 úgy elszokám~Végtelenje, hogy már szinte ellök,~Félelem,
623  1|             tudja? Az tartott fel eddig,~Hogy lelkem közétek visszajárt,~
624  1|             Küldte a sors a válási kínt.~Hogy kötöm meg és értem meg ismét~
625  1|                 Költő barátomhoz~Mondod, hogy én ébresztém szellemét~A
626  1|                bocsátom.~Mért nem mondám hogy démon, üzzed el~Mely szívered
627  1|                 kerget.~Mért nem mondám, hogy mint a bányarab~Míg kincset
628  1|               elpirulsz előttük önmagad,~Hogy ténta csak mit szent harcokban
629  1|                  harcok zászlaja felett,~Hogy rongyai szentelt dicskörben
630  1|              hiszed saját magad.~Hiszed, hogy minden léptén bölcseség
631  1|                  mert minden egyes érzi,~Hogy a zászló csak vastag ámitás,~
632  1|           Emléklapokra~1. Mária ~Kérded, hogy sajnálnám-e,~Leányka, vesztedet?~
633  1|                  tégedet,~Hazám tanítna, hogy szeresselek,~Ki bús anyámnak
634  1|                   Ah, jól teszed, leány, hogy adsz emléklapot,~Melyről,
635  1|              másik felől. ~7. Lamott R. ~Hogy a végetlen szépet élvezhesse~
636  1|               Osztotta azt a földön el. ~Hogy illat, fény s zenének bűvarázsa~
637  1|                  Én nem, hisz jól tudom, hogy~Szivedhez egy sem ért. ~
638  1|             kopár helyen.~Te se csodáld, hogy én el nem felejtém,~Kopár
639  1|             tanít a hit szolgája minket,~Hogy síron túl majdan helyre
640  1|                 hallom mondani,~Emberben hogy égi szikra él,~S társadalma
641  1|                ember között~A sok egyes, hogy miljó feledi. ~9 ~Óh hiú
642  1|              gondolhat benned annyi jót,~Hogy a végetlen sok szép szó
643  1|           Virágot is csak érdekből nevel~Hogy legszebb díszében törhesse
644  1|              mint az ebet,~De azt hiszi, hogy mindent jóvá tett,~Ha öndicsőségére
645  1|                 szivemnek mégis vigasza:~Hogy jobb az ember sohsem is
646  1|          szurkálnak agyon.~Lennének jók, hogy szerethetném, vagy~Gyülöletre
647  1|                 14 ~Óh, ne higyje senki, hogy az embert~Szeretem, ha könyörülni
648  1|                van, rést mind hiába kér,~Hogy éljen fel kell falni társait,~
649  1|                  a hőst, ha megszabadúl,~Hogy elrontá könyekkel vett tréfánkat. ~
650  1|                 Egyetlen egyszer hittem, hogy miattam~Hull szép szemekből
651  1|             hasztalan vagy,~De jól esik, hogy lelkemben lakál,~Nem is
652  1|                 s a világ, ha oly korcs,~Hogy bé nem tölti szívünk vágyait. ~
653  1|               általa,~Kiről azt mondják, hogy hatod napon~Saját képére
654  1|                 Istenünk trónról bukott,~Hogy így elnézi, amint ördögök~
655  1|                 kezdetben:~Megbántam ím, hogy embert alkoték. ~27 ~A nagy
656  1|               kivégezem végűl enmagamat;~Hogy ujra Isten légyen már az
657  2|                 hír fényes sugára!~S ím, hogy meg ne fagyjon a költő kebel,~
658  2|                sírra~Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,~Ki fényesen
659  2|                és mégis kiáltva~Beszéli, hogy nem élsz, hogy megbukál,~
660  2|                  Beszéli, hogy nem élsz, hogy megbukál,~A népszabadság,
661  2|               falu alatt,~Kitódúl a nép, hogy bámulja őket,~Az ifju lelkesülve
662  2|                  sohajtva mond: "Be kár,~Hogy mennek, köztük szép legények
663  2|                 azt tette, amit ez,~Kell hogy legyen hozzá magasb joga,~
664  2|                  magával,~Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg,~
665  2|                  a nap még nem halt meg,~Hogy eljő még a véres hajnal.~ ~
666  2|            pihenést~Meg kell nyugodnunk, hogy sirodba tértél.~De aki már
667  2|                mennyet ad~Te is elnézed, hogy szemünkben könny áll.~ ~
668  2|                 26. Egy papra~Ki mondja, hogy nem vagy jó pásztor felüled,~
669  2| Megvesztegethetlen~Rád bizton számolunk, hogy pártunkon leszesz,~Oly árut
670  2|            Kormányzási ildom~Dicsekedel, hogy száz elem között~Mi ildomos
671  2|                 jutott,~Ki felhasználta, hogy szétporladott~Hitvány hamvát
672  2|                 és a fára,~Ki a költőre, hogy mi sorsban él? ~Ez a dicsőség!
673  3|                 érzi azt. ~Siratva érzi, hogy~Hiven szerettetik,~S szabad
674  3|                 láttalak. ~Felébredék, s hogy esdtem én~Ez álmot újra
675  3|                  az álmot esdem ujonnan,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat
676  3|              önmagába terme egy tavaszt,~Hogy külvilága zúduló fagyában:~
677  3|       elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy hazug lehessen~A bájos ég
678  3|                bájos ég szemed sugárain,~Hogy nincsen óh könyrűlet, ily
679  3|             bajnokit az öntudat vezérli,~Hogy égbe tör, magasra száll
680  3|                 Pirítja arcomat,~Ne hidd hogy üdv ragyogja már~Körül borúimat. ~
681  3|               ajkakon! ~Csak azt hiszem, hogy ez imák~Feléje szállanak:~
682  3|             Halált, és éltet ád. ~Félek, hogy ennyi hang között~Szűm hangja
683  3|          keblének írt: ~Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó angyala!~
684  3|                 édenét~E földre bájolá. ~Hogy újra menjen, és nekünk~Itt
685  3|               fordulsz ember társaidhoz,~Hogy együttérzéssel könnyitsenek...~
686  3|                 érzi azt. ~Siratva érzi, hogy~Hiven szerettetik,~S szabad
687  3|                 láttalak. ~Felébredék, s hogy esdtem én~Ez álmot újra
688  3|                  az álmot esdem ujonnan,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat
689  3|              önmagába terme egy tavaszt,~Hogy külvilága zúduló fagyában:~
690  3|       elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy hazug lehessen~A bájos ég
691  3|                bájos ég szemed sugárain,~Hogy nincsen óh könyrűlet, ily
692  3|             bajnokit az öntudat vezérli,~Hogy égbe tör, magasra száll
693  3|                 Pirítja arcomat,~Ne hidd hogy üdv ragyogja már~Körül borúimat. ~
694  3|               ajkakon! ~Csak azt hiszem, hogy ez imák~Feléje szállanak:~
695  3|             Halált, és éltet ád. ~Félek, hogy ennyi hang között~Szűm hangja
696  3|          keblének írt: ~Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó angyala!~
697  3|                 édenét~E földre bájolá. ~Hogy újra menjen, és nekünk~Itt
698  3|               fordulsz ember társaidhoz,~Hogy együttérzéssel könnyitsenek...~
699  3|                 A földi átkokat. ~S most hogy kiszenvedett~Az ébredő kebel,~
700  3|              kelletett. ~De azt siratja: hogy veszett~Hazámnak, és nekem~
701  3|          Hazámnak, és nekem~Annélkül óh, hogy az dicső~Sirján szabad legyen.~ ~
702  3|             csonka tornyait. ~Nem értve, hogy honának átka az,~Mely nyögve
703  3|                láttalak. ~Felébredék - s hogy esdtem én~Ez álmot, újra
704  3|                   S az álmot újra esdem,~Hogy az örök legyen,~S nyugalmat
705  4|                  1847-ben~A főhercegnek, hogy tudd bemutatni megyénket,~
706  4|               ugyan.~Nem tehetünk arról, hogy hű festése megyénknek~Mindig
707  4|                  ANTAL gr. t. b.~Jöttél, hogy lecsepüzd pártunkat, s mégha
708  4|               ezelőtt honi állapotinkat,~Hogy köztünk mint mécs fényt
709  4|                az imént lőn: Imádi.~Mert hogy nőket imádsz, s Szurkosi
710  4|               KÁROLY t. bíró~a)~Mondják, hogy te vagy a nógrádi gyűlés
711  4|             ellenzék rád, Muzslay látván~Hogy nem akad kormány mely hivatalra
712  4|             szavunk hallgatna felőled? -~Hogy mellőzhetnők: ami nagy és
713  4|                mondhatnék felüled, mint: hogy csinos arcod;~S ezt sem
714  4|                  Éles ugyan nyelved, kár hogy nincs éle szemednek,~Éles
715  4|               ott is, -~A sok jóakaró, - hogy ha fizetsz - kisegít.~ ~
716  4|                 bizonyítja~Elve szerint, hogy rossz a megye szerkezete.~ ~
717  4|               szolgabíró~Mondják a megye hogy törökül szolgál ki jogot
718  4|                 szolgál ki jogot csak;~S hogy ne hazudjanak ím: szolgabírója: