Rész

  1  0|        bájaidnak tengerében elmerül~Mint a csillag, hogyha a nap
  2  0|             Halvány és szende vagy,~Mint gyönge rózsaszál,~Előttem
  3  0|             nem ad ki boldogságot. ~Mint számüzött angyal menny ajtaján,~
  4  0|   szentesítve~A hitnek fénykörével,~Mint színt ad a virágnak,~Mely
  5  0|        feledél. ~Nem zeng fel újra, mint pacsirta,~A szívre nem jő
  6  0|       tavasz feledve~Az őszre hagy,~Mint feledél. - -~ ~
  7  0|           Szent imáját csókolám le,~Mint virágidnak harmatját~Forró
  8  0|           ne tudd - elég ha sejted,~Mint a gyöngyház, oly önkénytelen~
  9  0|        kellene világa.~Elhervadnál, mint virág, ha jő tél,~Nélkülem
 10  0|    vigasztal, hogy sorsunk folyása,~Mint szülőmtől, tőled messze
 11  0|      Tekintsek könnyre, néma sírra,~Mint üdv után a szenvedő... ~
 12  0|             közt akként tolonganak,~Mint nap s föld közt gyászfellegi
 13  0|          ronda alkujává;~Nem volnék mint száműzött Ádám most,~Kinek
 14  0|                             Utóhang~Mint nap derült reám~Arcád, felhőtelen -~
 15  0|          Könnyezve még kísér,~Midőn mint esti fény,~Már régen eltünél... ~
 16  0|           test átszelleműle benned,~Mint a fa - a ragyogó virágban. ~
 17  0|             kímélettel,~Mosolyogva, mint ha a sötét sírt~Jó barát
 18  0|              S játszom és enyelgek, mint kertén a lepke. ~Látom,
 19  0|           de várom. ~Fákat ültetek, mint hittel ültet az agg,~Melyek
 20  0|        sugároz,~Mindenen végigzeng, mint túlföldi ének. ~S míg minden
 21  0|         mindent oly szelíd özönnel,~Mint a szülő, ha haldokolva áld~
 22  0|         szülő, ha haldokolva áld~És mint körűle mind elcsendesednek,~
 23  0|          szivod a léget és sováran,~Mint messzi hon felé - a holdba
 24  0|            nézd, mi csendes az est,~Mint hogyha a nyár végbucsúkat
 25  0|            keservet,~Mely végtelen, mint istenek hatalma,~Emberkebellel
 26  0|        talált?!~Miért maradtam meg, mint a virágszál~Ablak között
 27  0|           örűl egész világ körűlünk~Mint hogyha kárörömmel felkacagná,~
 28  0|            a napnak sugára~A síron, mint a kis virágon,~S a fejfáról
 29  0|            hit ragyog. ~Zúg a szél, mint kisértetes beszéd,~Kocog,
 30  0|           is szép Lujza drága képe,~Mint egy-egy enyhe álomkép, viraszt. ~
 31  0|              Nyugodt vagyok megint, mint hajdanában,~Hiszen nyugodt
 32  0|             lesz s szelíd -~Szelíd, mint éj, melyen reng hold világa,~
 33  0|            derít. ~S ha zeng dalom, mint sírőrző teszek,~Ki lámpákat
 34  0|            lettem,~S mosolygni fog, mint egykor a leány,~A sírvidék
 35  0|          egész világa az erénynek, ~Mint hogyha látjuk Istennek nevét.~
 36  0|      században virágzik egyszer,~És mint a földön minden, ami jó,~
 37  0|       Lányka, nemesebb lény voltál, mint az ember,~S ép azért nem
 38  0|             mind szebb gondolatban,~Mint megtestesülve - elvész szűz
 39  0|      egyesült könnyből keletkezett,~Mint a megnyugvás, mely szintén
 40  0|         szivünknek ez édes keserve,~Mint a hideg, de tiszta őszi
 41  0|             boldogság fájva illeti,~Mint a szemet, mely mély börtönben
 42  0|             jajt. ~Nálam meg arcod, mint bús életemnek~Utolsó fényes
 43  0|         Virágról mely virágra tér. ~Mint emlékünkben mult idők~Viharja
 44  0|             gondolni sem magast, mi~Mint csillag lenne utólérhetlen. ~
 45  0|         Egyházba mentem, ott valál,~Mint angyal, buzgón elmerülve,~
 46  0|             mosolyg,~Hogy tudna az, mint én, szeretni! ~Vajh, mit
 47  0|             hogyha hízelegni~Látsz, mint lanyha szellőt! - a szellő
 48  0|            átka~Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,~Ma ezt veszed fel,
 49  0|           látom, ismét úgy pirulsz,~Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,~
 50  0|             esküvél te nékem! ~Nem, mint e szív képedtől puszta lett,~
 51  0|     hivatásod vesztve, úgy leszesz,~Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen
 52  0|        Kábulás és mámor, semmi más,~Mint ha bánatunkat hogy feledjük,~
 53  0|        Elcsitítni véle azt a sírót,~Mint a dajka a kis gyermeket. ~
 54  0|           nem ad -, ~Míg te jöttél, mint a felkelő nap,~Elhalványult
 55  0|           egy kicsinyke szem. - ~És mint hogyha megcsókoltad volna~
 56  0|              ha~Durva bérc kegyesb, mint kis szived,~Akit Isten is
 57  0|            oly hidegséget mutatnék,~Mint minőt te játszol szüntelen,~
 58  0|              Mondd ki, lányka, mert mint lassu méreg~Bú s remény
 59  0|       Pillantása messze-messze jár,~Mint hajósé, aki tornyosúló~Felleget
 60  0|           most, hogyha felkereslek,~Mint virág az őszi szél előtt?~
 61  0|            megtalált,~Amidőn nálad, mint régi kedves~Ismerősnél,
 62  0|            s emberektől elhagyottan~Mint egyházból elpusztult romok. ~
 63  0|       Bömbölő ár, tűzvész és vihar,~Mint a síma víz, ősz hűs sugára~
 64  0|         Rosszabb férj nincs is már, mint tiéd,~Ámde a legkedvesebb
 65  0|           Elragadt a képzelet szele~Mint hajóst révéből bűvarázzsal~
 66  0|          tűzhelyet.~Kéjjel tér meg, mint mi visszatértünk.~Legszebb
 67  0|             Szerettemet hallgattam, mint zokog -~Most már jöhet sorsomnak
 68  0|             büszkén vezetgetem fel,~Mint az erős tő a lengő virányt. ~
 69  0|        leszek már a világ árvája,~S mint Isten házában, lelkem úgy
 70  0|            szűm ez ideálja~Nem más, mint egy csínos eladó leányka.~
 71  0|              a kéjleánynál?~Csábít, mint te, ő is, s mint te, jó
 72  0|            Csábít, mint te, ő is, s mint te, jó vevőt vár -~Egyitek
 73  0|       forintért~Vagy főkötőt várva, mint legisnagyobb bért. --~Így
 74  0|           játékot űz!~Veszélyes az, mint a lepének,~Melyet körülrepűl,
 75  0|            Hogy az tán többet érez,~Mint én, s mit keblem érzett,~
 76  0|           Egy percig ég s alászáll,~Mint játszi tünemény. ~És én,
 77  0|       követem,~S emléke mindörökké,~Mint égi jelenésé,~Oly szent
 78  0|         szívétől~Nem vártam többet, mint ami;~S te is tudád, hogy
 79  0|             hagytad itt-ott bájaid,~Mint rózsabimbó félig eltakarva~
 80  0|             valódi kéjt szerez,~Nem mint kivül, hol egynek élve,
 81  0|    kincseket,~Te nem szeretsz mást, mint a férfiút. ~Ölelj meg, lány,
 82  0|          miként más sarkát a delej,~Mint szirtet a hajós utában,~
 83  0|            a hajós utában,~Gyülölj, mint angyal a kárhozatot,~Mint
 84  0|           mint angyal a kárhozatot,~Mint csendes éj a vadzajú napot:~
 85  0|        Jégkebellel, könyrületlenül,~Mint egy isten a világ felett:~
 86  0|      szellem, mely közte tévedez,~S mint idegen s velünk mégis rokon,~
 87  0|            már jobbat meg sem ért. ~Mint tűzvész, emésztve önmagára
 88  0|            rémárnyakat. ~Látom, nő, mint reszketsz, mint félsz engemet~
 89  0|          Látom, nő, mint reszketsz, mint félsz engemet~S vissza vágyol
 90  0|            oly bús, oly rideg alak,~Mint bolyongni ítélt átkos, kósza
 91  0|             ne ítéld őtet hirtelen,~Mint a gyáva pór, de áldjad sorsodat,~
 92  0|     szelídebb úton vitt át élteden,~Mint minőn korbácsolt engem kárhozat. ~
 93  0|           szenvedek. ~Én is voltam, mint te, egykor oly hivő,~Lelkem
 94  0|        ölelt,~Összeforrtam véle, és mint szenvedő,~Felrettent szívem,
 95  0|        vélem hogyha jő. ~Látom, nő, mint reszketsz, mint félsz engemet.~
 96  0|          Látom, nő, mint reszketsz, mint félsz engemet.~Hadd írják
 97  0|           tücsök tölté az estet el,~Mint a természet szívverése,
 98  0|          köd feküdt,~Ugy állottunk, mint vízözön fokán,~Megszűne
 99  0|          kegye! ~És mégis - inkább, mint csillagszemekkel~Virulni
100  0|          lássam másnak bájidat,~Míg mint vihar sirok tépett kebellel,~
101  0|           leljed boldogságodat, ~És mint mezők virágát, észrevétlen~
102  0|   kockáztatok:~Hívebb barátod nincs mint én vagyok,~Kétes mosoly
103  0|      valódhoz tart igényt, jogot,~S mint bányarém, nem érti bár becsét,~
104  0|        Illatoztok s meghaltok bele,~Mint a lélek, mely másoknak élve~
105  0|    illatárja,~Vagy hervadnék veled, mint sírvirág. ~Körödbe helyze
106  0|            Végigzokog utunk felett,~Mint sorstól gunykacaj. ~Szivem,
107  0|         sorstól gunykacaj. ~Szivem, mint elkényeztetett~Gyermek,
108  0|       felhőt fölémbe hajt. ~Te meg, mint félénk röpke méh -~Egy árny,
109  0|              fog szívem megpihenni,~Mint a hajós, ha régvárt partra
110  0|             ha régvárt partra jő,~S mint szellő, lelked fog körüllebegni,~
111  0|    körüllebegni,~Mely jobb, nemesb, mint minden földi nő. ~Úgy hittem;
112  0|          kerüllek, bár gyűlöllek. -~Mint a lepkét bűvarázzsal~Vonja
113  0|         leszünk.~Nincsen más hátra, mint a végbucsú,~Aztán mindent,
114  0|        szerető férj karában~Kebled, mint hajós a révben, megnyugodt. ~
115  0|         dalával,~S hangod sír most, mint az árva őszi szél,~Kebled
116  0|          Nyugodt valék, mért jöttél mint szeráf, most~Felrázni a
117  0|             arcád küzdelme végre,~S mint az ég vihar után, kigyúladt,~
118  0|    Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,~Mint borostyán cserfa derekára,~
119  0|          édes percen túl repülne.~S mint a lélek, mely kikél a testből,~
120  0|           egy percet édenéből,~Mely mint csillag hullt alá a földre.~
121  0|       illemtörvénye sem,~Önmagában, mint erős istenség,~Alkotá azt
122  0|         keblemet~Aztán eldobjalak. ~Mint fájhatott sebed,~Csak mostan
123  0|              Csak mostan érezem -~S mint néked, uj tavasz~Jaj, nem
124  0|         szemmel néz ki a leányka,~S mint hótól a hervadó virágszál,~
125  0|       lányka,~Attól virúl fel arca,~Mint naptól a virág. ~Nem is
126  0|           Kórágyon lankadt ifju nő,~Mint hulló rózsaszál,~Felette
127  0|         ajkain~Múlt boldogságibúl. ~Mint hogyha a nap már lement,~
128  0|        bibliánkban sokszor mutatál,~Mint hívja a játszó gyermekeket~
129  0|             oly bájoló~Regéket tud, mint jó anyám tudott. ~Igéri,
130  0|         fogná el. ~Igy él ő sokáig, mint a pusztán~Elkiáltott fájdalom
131  0|          dühe,~Nem hall mást Csatár mint e nehány szót,~Mellyel búcsuzott
132  0|            éjjel fényárban ragyogva~Mint zajos kisértet büszke vár
133  0|          szemében,~A hölgy nem más, mint kedves Vilmája. ~Ő, kit
134  0|             kedves Vilmája. ~Ő, kit mint a hon leghűbb leányát~A
135  0|         Bertám vala., ~Szép volt ő, mint a tavasznak álma,~Jó, minő
136  0|       csodálnók, mérges dudva is ha~Mint virág imádja a napot? -~
137  0|           népem,~S a vonó híd halld mint mennydörög. ~Férfinál első
138  0|             végbucsút,~Aztán forrón mint Bogdányt ölelte,~Ölelé kebeléhez
139  0|       hallgatva elvonúl,~Áll a vár, mint a kirablott templom,~Pusztán,
140  0|             odujában~Ott űl Bogdány mint a síri rém,~Arca halvány,
141  0|         mankóján lassudan felállva,~Mint a nyárfa lombja, úgy remeg. ~
142  0|           hírrel? ~Vagy csak ismét, mint halál követje,~Barnán zúg
143  0|           jobb lenne sírba menned, ~Mint figyelni vészterhes szavamra,~
144  0|          nem tudott. ~Meg-megjött ő mint vándor madárka,~S eltűnt,
145  0|            zajos. ~Lassan gyúlt ki, mint a lámpafénye,~Félve, mint
146  0|           mint a lámpafénye,~Félve, mint sas, mely szárnyat próbál,~
147  0|            S mindég jobban terjedt, mint a tűzvész,~Feljebb tört,
148  0|            a tűzvész,~Feljebb tört, mint sas, mely naphoz száll. ~
149  0|    nagyszerű napokról,~Fényesekről, mint tündér rege,~Aki hallá,
150  0|        elnyomott hazáról,~Búsabbról mint koldús útfelén,~Aki hallá
151  0|         összeroskadt,~Arca bús lőn, mint a sírhalom,~Melyen az éj
152  0|             midőn körülnéz, s látja mint ég~Ifjú arc és ifjú lángkebel,~
153  0|            fut végig egész valóján,~Mint vihardús barna fellegen~
154  0|        összeroskad,~Arca oly hideg, mint sírhalom,~Melyen az éj rémes
155  0|             dalját, érez könnyeket,~Mint kigyúló meteor mosolyg még,~
156  0|          elhalt a sohaj,~Csend lett mint van, ha közeleg a vész. ~
157  0|       egyike. ~Folyt, folyt a harc, mint hogyha fészkében~Támadja
158  0|          szertekergeti,~Rajt a hős, mint ifjú hadisten ül,~Villám
159  0|           ez önkénytlen felé hajol,~Mint izolag a cserre, így a hős~
160  0|             édes egy emlék se volt,~Mint a csók, melyet az imént
161  0|          hagyj el, hagyj el, hallod mint üvölt~Már a közelgő üldöző
162  0|              nem megy már véle más,~Mint pusztaság s az űzők serege. ~
163  0|            Ugy függ csak rajta már, mint őszi lomb~Szellővel küzdve
164  0|              Szádi, tündöklő valál,~Mint ifjú, sugár, áldó és erős,~
165  0|           amint büszkén jársz elől,~Mint a villám sötét felhő előtt,~
166  0|           virrasztni, tán a délibáb~Mint röpke, csillogó halottlepel? ~
167  0|  magasztosan szól: "Őt megbüntetéd,~Mint férfiú. - A nő temetni jött,~
168  0|           szebb napon,~És a szellő, mint az ősz aráját,~Megcsókolta
169  0|          homlokon, ~Hervadt a lány, mint új vőlegénye,~Míg az őszből
170  0|          fák sudarán vonulnak végig~Mint szél, születetlen gyermekek. ~
171  0|       csillagja~A halvány hold kél, mint gyászos nő. ~Szemfödőt terít
172  0|           harc-e ez?~Elrablál előbb mint éji tolvaj~Mindent, ami
173  0|            ott lelnek szebb valóra,~Mint a menny, melyet álmodtanak. ~"
174  0|             még az érc visszhangja,~Mint kebelben elmult bús idő,~
175  0|          enyém vagy,~Az nem hervad, mint a rózsaszál!~S tudod-e nő,
176  0|             lát végig a szobán.~Fut mint őrült a havas vidéken~Ármán
177  0|             az élet rózsa árja,~Míg mint lepkét a tél eltemet. ~Ezredévet
178  0|              szikra pattanik fel,~S mint fehér kisértet felhő száll
179  0|          rajt: a fegyver kezében,~S mint baljóslatú tűz barna szeme
180  0|        ablakon felejti~S nyalkábban mint egykor üli újra nyergét. ~
181  0|            Onnan a csárdából halld, mint mulatok ma,~És ne örvendezz,
182  0|             a föld, és bútalan még,~Mint szű, melynek első lángja
183  0|          sötéten néz Ábel nejére, -~Mint kigyóhoz, úgy kap a szivébe.~
184  0|          csak van,~Szebb bizonnyal, mint a mennyek üdve;~Vagy mért
185  0|       legyint feléje,~Megcsókolja s mint villám repül el. ~Felveti
186  0|          még az angyalt percenetre,~Mint éjjel ha csillagok szaladnak. ~
187  0|             lány, ledűl s az angyal~Mint a villám már felhők között
188  0|              Halld, óh halld király mint zúg a nép dühe,~Már a vár
189  0|       benned hisz;~Majd ha országom mint nyílt koporsó áll,~Melyből
190  0|           dudva nő a kert virágaul;~Mint halotti ének, zúgva sír
191  0|            bíbor pamlagán~Kínzóbban mint ellen, öl meg a magány!"~"
192  0|       újolag,~Csilla ellebbent már, mint fátyolszalag.~S áll búsan
193  0|       minden vágy~Ép oly vérnyomot, mint rabló tőre hágy.~Összerogy,
194  0|             e két ország egymástól,~Mint nyár a téltől, mint az éj
195  0|      egymástól,~Mint nyár a téltől, mint az éj a naptól. ~Egyik a
196  0|            bűbáj elsápad szerényen,~Mint csillag, ha a nap tűnik
197  0|         királya,~Vad, kietlen ő is, mint minő országa, ~Tűzokádó
198  0|           bolygó tűz szalad inogva,~Mint gyászos palást úgy húzódik
199  0|        naphoz repül fel,~Elvesztesz mint lepkét a tűznek hevével. ~
200  0|     tündérek fényes fejedelme látta~Mint járt országának legkedvesb
201  0|        sugára~S Hábor újra ott volt mint az éjnek árnya. ~A tündérkirály
202  0|             dalja, pirosabb rózsája~Mint miénk, mind ennél százszor
203  0|            állt a lány, megdermedve mint kő~S őrizetlen percét felhasználva~
204  0|             Itt van egy szív, forró mint tiéd, lány,~Benne egy menny
205  0|        lánykának szavára~Megrendűl, mint hogyha fájna néki,~Koszorút
206  0|          hágva~Megy mindég feljebb, mint tünde szellem,~Mígnem a
207  0|    toronynak végső csúcsán,~Áll már mint szobor fehér merően. ~Leng
208  0|                           Az előörs~Mint viharnak, mely mindent lerombol,~
209  0|             völgyben nagy-véletlen,~Mint vihar, honvédtábor jelen
210  0|       kinyitni,~Érezé, hogy kínosan mint vész el. ~Végre eszmélt,
211  0|       ébredő leányhoz,~És a kard is mint fényes játékszer,~Úgy simult
212  0|             a beszédből szíveikben,~Mint az illatos virágból, méz
213  0|           óh nem így néz az ki,~Aki mint oroszlán úgy csatázik. ~
214  0|          mégis súlyosb lenne a baj,~Mint a hősi elszántság szivökben,~
215  0|           volt súlyosabb még a baj,~Mint a bátorság volt szemeinkben. ~"
216  0|             a hab is jobban szalad,~Mint aki éjjel temetőben jár. ~
217  0|            bár a két vár~Különbözik mint éj s nap, oly nagyon. ~Amaz
218  0|            s nap, oly nagyon. ~Amaz mint rém, sötét és hallgatag,~
219  0|           Fut a várfokra, halványan mint rém,~Merően lengő zászlójára
220  0|         bánatnak fátyola~Hullámzék, mint felhő a nap felett. ~Nem
221  0|        hullámai~Több élvet rejtnek, mint a magas ég, ~Egyszerre mint
222  0|         mint a magas ég, ~Egyszerre mint eszmélő felsikolt~A nő,
223  0|         húrba nyúl,~Végigfut rajta, mint a fergeteg,~Danolni kezd,
224  0|      gyújtatott,~S hű frígyes társa mint~Villámlás terme ott. ~Két
225  0|                A két csolnak repűl,~Mint sas s kicsiny madár~Ez kétségbesve,
226  0|             is meredt,~Arcok fehér, mint síron holdsugár,~A társaság
227  0|             hold sugár~Van a Dunán, mint halvány sírlepel,~Közötte
228  0|         szörnyű látvány miatt,~Vagy mint őrült világvégig szalad."~
229  0|         forró fövényt,~Hegyormokat, mint zúgó fergeteg. ~És megjelentek
230  0|       rohanva nyargal a várból alá,~Mint akit éjfél rémes hadja űz. ~
231  0|         bűzét érezi. ~Arcán úgy ég, mint túlvilági jegy,~Szemével
232  0|      kegyelmet avagy átkot küldött,~Mint Isten, száz nemzetnek fejére. ~"
233  0|           hálát küld föl Istenéhez,~Mint hajdanta kelt a palotában. ~*~
234  0|          bálvány lábához ragasztva,~Mint kis fecskefészek, szűk gunyhó
235  0|            melyben nem világol~Más, mint éjszak fénye és hideg hó.~
236  0|       szerető pár.~Mindnyájok közt, mint mosolygó szellem,~A szegénység
237  0|          kezének. ~Nem halljátok-é, mint zúg szörnyű utában,~Erdőket
238  0|            mégis küzd remegve. ~"Óh mint dúl, óh mint forr az egek
239  0|          remegve. ~"Óh mint dúl, óh mint forr az egek tüzárja,~Halld
240  0|             itt-ott egy torony még,~Mint sötét kisértet, tartja fel
241  0|      körével,~Hadd feledjék azt is, mint a fecskefészket,~Csak te
242  0|            Csak te élj és szenvedj, mint igaz próféta!"~Ezzel hátra
243  0|        munkabíró vagy~Te kincsemmel mint gondos iparos,~A gazdagúlás
244  0|          hagyom hatalmamat, kezeld,~Mint az erősnek azt kezelni kell. ~
245  0|            S így szólott hozzájok: "Mint a miljó csillag~Elvész súgárában
246  0|        hittem,~Mert meghalt inkább, mint éljen megvetetten.~Hej de
247  0|          Sírjára sugárt küld a nap, mint fogadta.~Érzi e sugárt a
248  0|            féléves éjnek sivatagját~Mint órjás lángkéve éjszakfény
249  0|    ködfátyollá lőn a tar mezőkön,~S mint halvány kísértet a légben
250  0|               De a bú erősebb volt, mint Hermione,~Hervadt, hervadt,
251  0|        érték,~A kis fecske elszáll, mint szokott, férjéhez. ~Nap
252  0|         árnyában,~Mostan is mereng, mint egykor, ah de arcán~Most
253  0|             kicsiny virágot visz el mint ereklyét.~A fiú meg anyja
254  0|         ciprust~Vágja vándorbotnak, mint végső örökjét. ~Az kíséri
255  0|       viharos éltében;~Védi lépteit mint véd az anyaáldás,~S támaszául
256  0|       jőjjetek!~Mindenki teremtsen, mint szeszélye súgja,~Közösen
257  0|          teremtett önképére férfit,~Mint bábot készítünk a gyermek-színpadra,~
258  0|           kósza lélekként az éjben,~Mint hogy bírjam őt, de ily gyáván
259  0|           győzött Jehova hatalma,~S mint mindég, úgy itt is a vesztő
260  0|           voná a lányhoz,~Úgy érzé, mint hogyha oldalából lenne,~
261  0|            csak még egy üstökös le,~Mint haragvó Isten bosszuló vesszője;~
262  0|             ígét,~A hitetlenek közt mint dúlt tüzzel vassal,~Mígnem
263  0|           Mondd el, - szól Jehova - mint éltél a földön?"~"Képedet
264  0|    gyöngéjével,~Más az ég törvénye, mint földön tiétek,~Hol gyakorta
265  0|           Szégyentől pirúlok, látva mint veszítik~Hitelem, kik földön
266  0|          büszkén a középre,~S előbb mint szólna, jól ismert hangot
267  0|        jancsár és spáhi~Nem mozdul, mint hogyha valamit várna még. ~
268  0|              balrúl, hátúl és elűl,~Mint minket az ellenség néz vala,~
269  0|             messze jár,~Ő sem jobb, mint népünk bármelyike,~Aztán
270  0|         hogy merre jő,~Fejed felett mint mennykő csap le ő."~Sokat
271  0|          hős volt szomszédom, ilyen mint én most, la!~Ez sejtett
272  0|            S úgy járt a fogam közt, mint az óra nyelve,~A huszár
273  0|           csak a golyó, hogy öljön,~Mint Isten nyila, ha istenházat
274  0|       amidőn születtél,~És ruhádon, mint cigány hálóján,~Úgy dudolhat
275  0|             Van császáromnak? Ládd, mint amennyi~Szem köles fér egy
276  0|             megborzadt,~S dadogott, mint hogyha akkor ébredt volna. ~
277  0|       szemei szikráztak,~Felhevült, mint harcmén a trombitaszóra. ~
278  0|           hízelgést néki,~S lázasan mint kedvest csókolta, ölelte. ~,
279  1|          hosszú századon keresztül,~Mint éji rém, erősen, zordonan~
280  1|          élt,~Mosolygva halni megy,~Mint hogyha mondaná:~Élvezni
281  1|             Hol csak virág nyilott,~Mint játszi gyermekek,~Gyümölcsök
282  1|       csíntalan fiút~S lányt láttak mint komát,~Tőlük lesé el a~Bor
283  1|             Csak szenvedést tanult,~Mint mondá eddig is~Még élni
284  1|         szárnya szélein ragyogván. ~Mint hogyha ember kétkedőleg
285  1|          denevér cincogva surran el~Mint sejtés félig körrajzolt
286  1|            Azt nézte csak s követte~Mint lángoszlopot. ~A másiknak
287  1|         Vágyódtam csupán,~Ha meglát mint örül majd,~Úgy elgondolám. ~
288  1|           Oly szépnek látsza az út,~Mint tündéri kert,~És kis madár
289  1|         esik, ha azt másban lelem! ~Mint a szülő a gyermek örömében~
290  1|           valál. ~Talán egy hangod, mint visszhang a multból,~Egy
291  1|          szép, szóltam végre mégis,~Mint az iker-galy, mely ablakban
292  1|     nyiltság szivemnek drága titkán~Mint árulás oly szörnyen fájt
293  1|     Emelkedett ki a csoport közűl, ~Mint dús gyümölcsfa. - Elszorulva
294  1|          lát szemed,~Domb domb után mint órjás sírmezőben,~Poshadt
295  1|           lent, fent fehér mezében,~Mint kósza lélek, egy-egy nyír
296  1|            mered. ~Mély hallgatás - mint földalatti hang~Hallik csak
297  1|          hosszú, egyhangú sorokban,~Mint sors betűi, melyekkel nyugodtan~
298  1|            a mindenség dalába,~Mely mint kitépett hang magába sirt. ~
299  1|            éltet költ a sírtanyára,~Mint dús szivünk, ha a világba
300  1|             takarja,~Más nem marad, mint a fejfák alul. ~Méltóbb
301  1|          engem,~Gondolom, ha látom, mint törekszik,~Fárad és küzd
302  1|    szerelemnek egykor,~Üreset most, mint a téli fészek;~Dalja tudja
303  1|           Nyom nélkül veszett-e el, mint a szél? ~Tán az ágyat, e
304  1|    észlámpája is csak~Úgy aludt ki, mint kicsinyke mécse?~A száraz
305  1|           körébe,~Nincs egyéb nesz, mint az ostorpattogás és~Tüsszögő
306  1|        szavától,~Sir árván magában, mint halál harangja,~Mely szegények
307  1|      golyója~Oly borongó arccal ég, mint síri lámpa,~Azt hinné az
308  1|           szikra embernek szivében,~Mint egyetlen gyöngye éltető
309  1|         Sűrűn kezd havazni, elborít mint hogyha~Jőne a halál, hogy
310  1|            fák, bár hó űl felettek,~Mint mosolygó arcú ifju vándorok,
311  1|        égett, barna törzsök állnak,~Mint órjási rémek elnyujtott
312  1|            ugatása jő előmbe onnan,~Mint honosb világból jól ismert,
313  1|         kebellel végbucsúkat intek;~Mint rég ismerősök a faház lakói~
314  1|        lovamnak kisded csengetyűje,~Mint halál harangja, úgy konog
315  1|             ajtaja. ~Vész, gyönyör, mint ikrek nem fogannak~Többé
316  1|      káprázatot, mit öndicsőségére,~Mint egy új istenség, emberkéz
317  1|          mindenen még~Őserő zománca mint túlföldi csók ég.~A nap
318  1|           ég.~A nap mostan ébred, - mint ifjú oroszlán~Aranyos serénnyel
319  1|        pacsirta ittasan gyönyörtől,~Mint merész imádság égbe száll
320  1|       Kelnek már egyenkint, pirosan mint lányok,~Könnyel és mosollyal
321  1|        fátyol~Mely csillámló röpke, mint álmunk hajnalkor,~Már csak
322  1|        végre biztosan, nyugodtan,~S mint király körülnéz a széles
323  1|          mindenen még~Őserő zománca mint túlföldi csók ég. -~Majd
324  1|            sík hazája~S bényargalja mint a felleg árnya. -~Isten
325  1| vitorlázással barna felhők jőnek,~S mint felvillanó bú férfiúi arcon~
326  1| Végignyargal rajta a harag villáma,~Mint emlékünkben, ha már a révnél
327  1|          szavára a tó kezd habozni,~Mint a kedves keble viszonlát
328  1|              Nézd, a nap kisüt már, mint föléled minden,~Gyémántoktól
329  1|            kint az őszi esső.~Az ég mint szürke remete,~Egykor örömnek
330  1|           görbűl az ág~Alattuk, míg mint cimborák,~Végkép elázva
331  1|         várva vigaszt és nyugalmat,~Mint gyermek, ki játék közben
332  1|      találni?~Változál-e úgy te is, mint gyermeked?~Óh, mert azt
333  1|       elmult a varázslat,~Oktatott, mint mondák, bölcseségre~Mink
334  1|            aki jártál néma rendben,~Mint erőmű a szülői házban,~Hogy
335  1|            járja még mindég utát,~S mint midőn elmentem, félkettőt
336  1|          vesztett célját zokogja,~S mint most bájleplében a mult
337  1|       előttem,~Lássak lányt, szépet mint délibábod,~Férfiút, ki oly
338  1|             Férfiút, ki oly szilaj, mint a mén,~Mely bejárja végig
339  1|              Halljak dalt, merészet mint magas sas,~Melynek árnya
340  1|             síkságon le,~Andalítót, mint a nádasoknak~Lágy szellőtől
341  1|            volna, gyermek~A huszárt mint lakodalmi népet,~Kardját
342  1|           háromszín zászló ragyogva~Mint szivárvány törte a borút
343  1|             És ha Isten úgy akarja, mint én,~Egykor véled ragyogok
344  1|         puszta száz pásztortüzével,~Mint táborhely újólag feléled.~
345  1|             de látja, lány szerelme~Mint a csillag oly hideg,~S szolgabűnnel
346  1|          lánykákkal~A madárkák hogy mint zengenek. ~Zöldűl a gyep,
347  1|             cikáznak most is itt,~S mint ha látnék régi cimborákat,~
348  1|         unokáik tán,~Kikben atyjok, mint hervadt virágszál,~Megujult,
349  1|         vont fölém,~Minden úgy volt mint most, minden, minden,~Egy
350  1|       kedves leányka,~Régi fényben, mint imádtalak. ~Hol rejtőztél
351  1|        köttetett. ~Mind nem érzené, mint én nem érzem,~Mások lettek
352  1|     fűzeknek tövénél~Gyászos a hab, mint a szemfedő. ~S egymást űzi
353  1|     nemzedék vagyon. ~Ballagok hát, mint a kósza lélek,~Messzebb,
354  1|           messzebb árván, hontalan,~Mint utósó ember, aki él még~
355  1|         sírba szállott~És sárfészke mint váz megmaradt. ~Ím most
356  1|            értem,~Fejfa annyi csak, mint mennyi volt.~Hej de itt
357  1|         szép daleszme szunnyadozva,~Mint a virág bimbója vár. ~S
358  1|             tárgya,~Miért virágzóbb mint saját határa.~"Hát tűrjem-é -
359  1|         homlokára új korona szálla,~Mint a vitézség érdemlett jutalma,~
360  1|            Arcába kergeti. ~Dörögve mint órjás ököl~Eget földet megráz~
361  1|          legott~A kőkereszt fölé~Ez mint az égnek kegyjele~Tün a
362  1|         élet, más semmi, semmi sem,~Mint szenvedés és dőre küzdelem.~
363  1|          nem mosolyg~Ez rája többé, mint előbb tevé.~Lelkében az
364  1|             már előtte más gyönyör,~Mint melyért küzdött, melyért
365  1|          szerethet, aki tiszta még,~Mint a sugár, mely mindenen aranyt
366  1|       Itt-ott baljóslásu csillagok,~Mint aludt vércseppek állanak.~
367  1|         Nyujtja égnek száraz ágait,~Mint könyörgő esdő karjait~És
368  1|          ágak oly tompán csörögnek,~Mint a csontváz karjai. Felettek~
369  1|      gyöngébb ágacskák megzokognak,~Mint didergő árva gyermekek,~
370  1|            barna hajzat leng utána,~Mint gyászos palást vagy rémkiséret.~
371  1|            könyű, melyet ejt reája,~Mint gyémántcsepp megfagy hirtelen.~"
372  1|            vad bokrok és kövek,~Úgy mint az erényes emberek,~Kárörömmel
373  1|             foghatná az ember, hogy mint támad~Az az elterjedt faj,
374  1|           társa;~Hogyha nem tudnók, mint lett angyalból ördög,~Hogyha
375  1|           ördög,~Hogyha nem látnók, mint lesznek lányokból nők.~Szerelem
376  1|            is jogot?~Vagy ellöktél, mint száraz galyt a fa,~Melyet
377  1|            Mért vágytam élni én is, mint a dús,~Hogy vétkezzem s
378  1|           Oly fennen hirdet, hozzám mint jövél?~Első léptemnél rémnek
379  1|              éltem volt csak enyém,~Mint a vadé, ki dús zsákmány
380  1|         közt jár. ~A dúsra a hit is mint kéjleány~Mosolygóbb arccal
381  1|        melyet a boldog csinál,~Mely mint hajó védi ki benne ül,~De
382  1|             Létem becsültem többre, mint ezen~Rabok nyakára épült
383  1|          bár, mégis büszke homloka,~Mint cser, mely a villámtól megreped,~
384  1|            mulat,~Elszórja őket, és mint kincs után~Utánuk minden
385  1|        kutat. ~Majd zeng édes dalt, mint a rab madár~S a vártetőn
386  1|            galamb felel,~Majd zeng, mint a vihar, hős csatadalt,~
387  1|           kebellel minden összenéz,~Mint hogyha távol dörgés hirdeti,~
388  1|        Lassan földdé porladoz szét,~Mint a zsarnokság és minden,~
389  1|         Mindörökké, míg tavasz kel,~Mint fel kell virulni mindnek~
390  1|           harcterére dűlt az óriás,~Mint villám, mely legnagyobb
391  1|          vészthozó karát. ~Nyugszik mint holt, s ronda odujából~Törpe
392  1|            kérkedéssel feldícsérve,~Mint gyözelmeset, hitvány magát. ~
393  1|            ki azt kötötte,~És előbb mint az lehervad,~Meg van már
394  1|           lesz a sírban,~S addig is mint tündér ének~Elkísér az élet
395  1|          ifjú lélek ha világba lép,~Mint nap, fényárban lát mindent
396  1|             lelkünk s oly végtelen,~Mint a tavasz, ifjúság, szerelem. ~ ~
397  1|           bár, nem lehet~Oly annyi, mint egy könyvben. ~És e két
398  1|           Vetélytárs úgy felejtene,~Mint védencünk, mint jó barátunk,~
399  1|          felejtene,~Mint védencünk, mint jó barátunk,~Mint szűnk
400  1|        védencünk, mint jó barátunk,~Mint szűnk imádott kedvese; ~
401  1|           Emlékben oly hűn tartana,~Mint a hitelező, megunt lány,~
402  1|             bár lenne a pohár nagy,~Mint a tenger,~És egész egy országból
403  1|            Forrna össze minden szív mint~Szíveink ma,~Míg tart köztünk
404  1|           nincs a fenék oly messze,~Mint a csillag,~Hogy míg szárazon
405  1|            szemében tiszta érzelem;~Mint virág él, illatot lehelni,~
406  1|           nélkülem. ~S ha körülfon, mint egy bájgyürűvel,~Hó karokkal,
407  1|        eltemette. ~Ott áll a szirt, mint állt ezredévig,~A madárka
408  1|            madár s virág tehetnek. ~Mint delejtű vágy és öntudatlan~
409  1|       ismerők azt még nevéről,~Csak mint Istent százezer müvében. ~
410  1|        nevet; megdöbbenünk reája,~S mint virágot őszi szél, ha rontja,~
411  1|             S hosszabb volt a csók, mint volt különben. ~Érezém,
412  1|           testvéri csók nem úgy ég,~Mint amelytől így kigyúla arca,~
413  1|         ismeretlen élve~Elborított, mint tengernek árja. ~A csörömpölő
414  1|             nem ráz már bú viharja,~Mint a sziklát - ámde fényözönnel~
415  1|        Gondolok e csendes örömökre,~Mint a lepke hímes tünde szárnya,~
416  1|         szelíd keservre,~Édesebbre, mint az üdvnek álma, ~Ugy vagyok,
417  1|           üdvnek álma, ~Ugy vagyok, mint agg, ki gyermekének~Játékát
418  1|         napjaimmal~S kopván fényesb mint kardvasa. ~Mért ment hát
419  1|            hát így becsem le mégis,~Mint számé sorshuzás után?~Múlt
420  1|                  Most élveznék csak~Mint annak aki szomjún~Nyúl tölt
421  1|             Csak szomját tölti be. ~Mint kincsásó bírvággyal~Csak
422  1|           virági~Hervadnak körüle. ~Mint pályabér után a~Szerény
423  1|         vágya függ - mind pereat,~S mint hogyha elfogy a nemes bor,~
424  1|           gyermekünk tán jobbá vál,~Mint elhibázott nemzedék mi,~
425  1|            az ki,~Kisül, hogy olyan mint szerelmesem. ~Akkor nem
426  1|        Hullámsír fogja át. ~Vesszek mint tűzgolyó, mely~Midőn legszebben
427  1|            szerteszét. ~S ha lelkem mint a csillag~A síron túl ragyog,~
428  1|         érettem zokog. ~Ne fogyjon, mint a mécses,~Mely elfeledve
429  1|           és csatáz. ~A gyáva test, mint renyhe börtönőr,~Le a göröngyhöz
430  1|           vonja emberét,~Világa ez, mint féregé a gaz,~Túl rajta
431  1|         elkábúlok fényétől, melegje~Mint új élet forrása végigjár:~
432  1|   virágkelyhekből száll az illatár,~Mint áldozat, ragyog a játszi
433  1|          őrtündére~Csillag leplével mint kisértet jár:~Nem is tudom
434  1|         összefutnak barna fellegek,~Mint harcosok, a villámok cikáznak,~
435  1|                        Hit és tudás~Mint szép álom emléke ha ébredsz~
436  1|          akar,~Óh, az nem érzi~A bú mint mar.~Az csak gúnyolja~Szűnk
437  1|           oly szent,~Kicsinyli csak mint~Szentségtelent.~De hogyha
438  1|             az öröm,~Elrejteni bár-~Mint küzködöm,~Mint a szegénynél~
439  1|       Elrejteni bár-~Mint küzködöm,~Mint a szegénynél~Talált arany~
440  1|                Ez egy mi volna más, mint a remény,~Mely még a sírnak
441  1|                Nem feldúlt templom, mint ti hiszitek~Az őrült, melyet
442  1|           Ez Enclysionnászentelé.~S mint sírtetőkre éjjel csillag
443  1|          lánc egy-egy szeme,~Melyet mint dal, mint összhang foly
444  1|             szeme,~Melyet mint dal, mint összhang foly körűl~Az Isten
445  1|      elrontá a dalt. -~Azóta éltünk mint vad ének zeng,~Széthangzik
446  1|      Meglátogatja régi menhelyét,~S mint isteneknek társa alkot ott~
447  1|       lelkek szítogatják~Azt talán, mint ember a tüzet,~S hagynak
448  1|           Közepette szörnyü télnek,~Mint a költő emberek közt~Ifjuságát
449  1|             tevéled lelkem:~Zengtem mint te, én is szép dalt a tavasznak,~
450  1|           én is~Már csak a világon,~Mint a száradó lomb, s messze,
451  1|            És kimondta a harangszó,~Mint egy résztvevő barát,~Aki
452  1|             egykor örömünket~Osztá, mint most szűnk baját. ~Majd
453  1|             baját. ~Majd meg egykor mint a munkás,~Fáradalmas hét
454  1|           rossz s oly kicsiny a jó,~Mint vészűzött tengerben a hajó,~
455  1|        újkor~Mért nem imádunk most, mint hajdanán,~Hellasz napos,
456  1|             Mért nem szeretünk most mint hajdanán~Hellasz napos,
457  1|               Mért nem foly a világ mint hajdanán~Hellasz napos,
458  1|              Kétségbeesve megdermed mint kő,~Mert számadásba most
459  1|            Mért nem halunk most úgy mint hajdanán,~Hellasz napos,
460  1|           danolt és itt melegedett,~Mint Phönix öltvén új alakokat.~
461  1|             is van,~Hervadhatlanabb mint a tavasz. - ~Zöldülő lomb
462  1|          lombból~Nem marad meg más, mint alaka. ~Mindegy, szunnyad-é
463  1|             a költő ki alkotni akar~Mint Isten világot, küzdje le~
464  1|      gyeplüit,~El nem ragadhatja őt mint vész. ~Emlékének tárházaiból~
465  1|             renddel minden érzetet,~Mint ruhát, melyet egykor viselt,~
466  1|       folyásra indult kis pataknak,~Mint erőnknek a köznapiság,~S
467  1|        alatt foly. - S társa ékesen~Mint szökő kút járja a bolondját. ~
468  1|    virágmezőn foly. ~Óh, a nő jobb, mint mi férfiak!~Kis világa a
469  1|             szív birodalma,~Melynek mint istenség édenét~S kárhozatját
470  1|            Több gyönyört birok-é el mint más? ~Fellebbenti-é előttem
471  1|            Adj nekem lányt, szépet, mint tavasz reg,~Hőt mint nyár,
472  1|        szépet, mint tavasz reg,~Hőt mint nyár, csendest mint őszi
473  1|             Hőt mint nyár, csendest mint őszi est!"~S ím a nemtő
474  1|             virúl, abban hervad le,~Mint virággal lelke, illata. ~
475  1|      szerelem csak úgy mosolyg fel,~Mint vadonban a kis ibolya. ~
476  1|    Földönfutó népek megostromolnak,~Mint tengerár, megállsz, ha szikla
477  1|             hazám! ~Eldültél volna, mint cser a viharban,~Ha a végzet
478  1|           áll Branyiszkód kőrakása,~Mint órjás harcaid emlékjele,~
479  1|         reánk,~Együtt sujt és emel, mint közvagyon. -~Leégett a vár,
480  1|           tűnik Brutus nagy alakja,~Mint csillag ragyogva saját önmagában, ~
481  1|     szállunk?~Nem hullunk-e vissza, mint a zuhanó csepp~A tengerbe,
482  1|             csillagban, mely ott ég mint lámpa fénye,~A csillag halványan,
483  1|       küzdnek vérben állva,~Földünk mint kis szikra áll a mindenségben,~
484  1|        tömeget csodálom: ~Elveszett mint szám, hogy másnak fényt
485  1|   gyűrűjében. ~Vérzettek mindvégig, mint a gladiátor,~Éltökért s
486  1|             hazája~S földünkön csak mint a vándormadár lép fel. ~
487  1|           múlandó hirének. ~Melyet, mint virágnak illatát, szél hordja,~
488  1|       Örüljetek csak békéteknek hát~Mint féreg, ha oroszlánt vérben
489  1|       költészet,~Rejtélyes mélység, mint benned halál?~Ki ott lakol,
490  1|        alakba lát, ~Kinek imént még mint szelíd anyának~Magához inte
491  1|        benne látjuk istenünk képét,~Mint a napot, mely elvakít fényével~
492  1|               És megnyugszunk, hogy mint hű szolga által~Isten mindent
493  1|          halál által teszen,~Mert a mint igy dúl, tisztít és a sírból~
494  1|  Helyheztetvén a csillagok közé. ~S mint mártir, aki vérkeresztelésben~
495  1|    gondolkodni tud,~S úgy lép belé, mint rejtélyes szentélybe,~Mig
496  1|             felidézett lelke~Zúg el mint nagyszerű tragédia,~Itt
497  1|      legfényesb sugára~Reng a romon mint tündéri lepel: ~Akkor rejtélyes
498  1|            egykor bírták azt, kezed mint bánt? ~Elszállt-e a nagyság
499  1|             oltár eltemette-e,~Vagy mint a szél elnyargal a romok
500  1|            látni a nagynak bukását,~Mint hogyha istenszobrot döntnek