Rész

 1  0|      Távol harang szól - halvány hold világol -~Fagyos szellő
 2  0|     Szelíd, mint éj, melyen reng hold világa,~De mégis éj, csak
 3  0|         valék a tenger ára,~S te hold valál, szelíd sugáru hold,~
 4  0|        hold valál, szelíd sugáru hold,~Mely fénypalástot ölt a
 5  0|           s nélkűlem is megélsz,~Hold vagy, s ha küldesz a vad
 6  0|          hajó felett. ~De rózsa, hold, csillag, lány nem hibásak,~
 7  0|          tábora;~A nap lement, a hold sugáriban~Daltól ragyog,
 8  0|        halál csillagja~A halvány hold kél, mint gyászos nő. ~Szemfödőt
 9  0|         A betyár~Bujdos az ezüst hold halvány fellegek közt,~Míg
10  0|        éj titka vonta,~S a rideg hold ábrándos szerelme. ~*~Szép
11  0|         szerelmed,~Meg nem ért a hold hideg sugára. ~Itt van egy
12  0|         s nemet int fejével,~S a hold hideg mosolygással néz~A
13  0| szerelemnek hangját,~Csak emelj, hold, egy percre magadhoz." ~
14  0|          percre magadhoz." ~És a hold a lánykának szavára~Megrendűl,
15  0|          haraggal,~Vágytársára a hold mosolyog csak. ~És a sírból
16  0|          Néz, néz az éjbe, rengő hold sugár~Van a Dunán, mint
17  1|       égnek fénybogárkák,~A méla hold a frígy apostola,~S ezüst
18  1|          gyepen magába. ~Halvány hold ezüstös súgáránál~A harctérnek
19  1|           csalogányok szóltak,~A hold fénypalástot vont fölém,~
20  1|        érzés, sohaj. ~A vén nőre hold sugára fényt vet,~És arcának
21  1|        sír kapott már új lakót. ~Hold fényéből szőtt halvány palástban~
22  1|         viharral.~S hogy kinéz a hold hegyek mögűl,~A nő felsikoltva
23  1|    végett zúgott hab, szolgált a hold.~Ledönték lángoló oltárukat~
24  1|       bíbic, hol a nyáj legel,~A hold felkél, és legfényesb sugára~
25  1|          mégis némi vígasz,~Mint hold, mely nappal elsápadva lép
26  2|        magas kastélyfedélre. ~És hold a költő, mely, ha az éj
27  3|    elvonúl! ~Ha sír fokára néz a hold sápadtan,~Könnyed remegve
28  4|       Nem sült meg málé még soha hold sugarán. ~b)~Tudtad: a záporban